2012. július 22., vasárnap

Jung Norbert, EGO Project.


Jung Norbert, EGO Project. „A legfőbb szempont szerintem, hogy a legfontosabb maga a zene, ami viszont nem egy szólista érdeme, hanem a csapat produktuma. Találni kell egy, vagy akár több olyan figurát, akinek inspirál a játéka, azt meg kell érteni, átemelni belőle dolgokat, aztán bátran használni, nem feledve, hogy hol találtad, és a bevett dolgok maguktól formálódnak a kezed alatt a saját stílusod szerint.” Olyan letisztult játékod van, hogy a ritkaság. Talán Phil Campbel-nek van ilyen tiszta gitármuzsika a kezében. Nem érzek egy csepp, erőlködést sem a szólóidban. Ez azt jelenti, hogy bőven van még tartalék, vagy egyszerűen ilyen?

Höhh, köszi! A szólógitáros ezekért a kérdésekért él, illetve azért a dalonkénti 10-20 másodpercért, ami jut. Nos, azért akad benne erőlködés bőven, mert nem ritkán hetekig tart mire jól összeáll egy szóló és minden játszás után formálódik egy kicsit. Nagyon fontosnak tartom, hogy sok mindent közvetítsen, de erőlködést semmiképp.

Jól van, jól van, tudom, hogy ezzel kell kezdeni, egy beszélgetést, de teljesen elborultam a gitár felé! Ismerkedjünk meg Jung Norberttel! Pár szóban, magadról! Sok zenekarban megfordultál már, melyek voltak ezek, mi volt az oka a továbblépésnek?

Nézzük az utántól, hogy megszülettem, felcseperedtem: Zongorázni tanultam kicsi koromban. Gitár is volt otthon, pöngettem is néha, de eleinte nem érdekelt túlzottan. Viszonylag későn, 16 éves koromban jött a fura kanyar, és egy évfolyamtársam, hogy bevett a zenekarába, mosmá’ ketten vagyunk és gitározzak mer’ tök jól megy. Valóban elég sok zenekarom volt azóta, MrX, Árkádok, Pokolgép, Sing Sing, Emberek, Dirty Dance, Coolheadklan stb. Úgy tűnhet, mintha v.mi házasságszédelgő ténferegne egyik bandából a másikba, de pedig nagyon nem. Volt ahonnan kiszálltam, mert már nem ugyan abba az irányba haladtunk, volt, amelyik simán kihullott alólam. Sokkal tisztességesebbnek tartom átengedni valaki másnak egy zenekarban rejlő további lehetőségeket, mint 3-4 emberből hülyét csinálva, húzni-nyúzni hónapokig, vagy évekig.



Mennyire érzed improvizatívnak a gitározásod? Gondolok arra, hogy amit rögzítesz egy stúdióban az annyi, és kész. Koncerteken mennyire engedsz magadnak szabadságot, egyáltalán mekkora a mozgástered?

Szerfölött!  Igyekszem a fent említett 10-20 mp-ben összefoglalni, hogy számomra mi az aktuális dal, azt próbálom elszólózni több-kevesebb sikerrel. Ez mindig valami imprózgatással indul, ízlelgetem  a dolgot, hozzáteszek, elveszek belőle és ha kialakul a váz azt szoktam kigyúrni, néha 100%-ban, de van, hogy alig. Miután rögzítésre került sem marad végleges. Gyakorlás közben, próbán vagy az előadások hevében rengeteget változik. Hát igen, a szabadság, meg a mozgástér. Ezeket (szerencsére J ) nem a szólógitáros szabja meg, hanem a produkció. De amennyit enged, azt én bőven kihasználom, főleg próbán, szoktam meglepni a többieket egy-egy széles, kaján vigyorral, hogy „ide vigyázz kiskomám, mi van itt” és ha nem kergetnek meg bottal, akkor bulin is belecsempészem.

Azt kell, mondjam, hogy ha rossz kezekbe kerül a „tekerés”, az egyfajta semmirevalóság felé vezet.  Sokunk próbálja a hangsúlyos, a dögös szólózást, és meglepően kevesünknek sikerül! Adnál pár tanácsot, hogy merre induljunk, hát nekem ezen az egyre göröngyösebb úton?  Egyáltalán foglalkozol ifjú gitárosokkal, keresnek meg szakmai, technikai kérdésekkel?

Hát, ha sokan nem is, de néha azért kérnek tanácsot és nagyon szívesen segítek, ha tudok. A legfőbb szempont szerintem, hogy a legfontosabb maga a zene, ami viszont nem egy szólista érdeme, hanem a csapat produktuma. Találni kell egy, vagy akár több olyan figurát, akinek inspirál a játéka, azt meg kell érteni, átemelni belőle dolgokat, aztán bátran használni, nem feledve, hogy hol találtad, és a bevett dolgok maguktól formálódnak a kezed alatt a saját stílusod szerint. Dobosokra ne hallgass, ha csak nem a Belo Zsolti kotyog bele.

Nagyon leragadtam a szóló gitározásodnál. Nos nagyon megfogott nem tagadom. Azonban a hangnak valahonnan jönni kell. Beszélnél a vasról és a fáról? Az EGO koncerteken egy megfejthetetlen alap van mögötted, és már többféle gitárral is láttalak. Milyen felszerelések ezek, hogyan választasz hangszert, mik a szempontok?

Izgalmas kérdés. Ennyiféle felszerelést még nem láttam, mint manapság. Ez már a bőség zavara. Régen örültünk, ha egyáltalán zizergett valami a s*ggünk alatt. Nyilván 2-3 cuccból könnyebb választani, mint 1-ből vagy 1000-ből, de nincs ok az aggodalomra: alapvetően mindben ugyan az a 2-3 architektúra dolgozik, ami van. A cucc maga roppant egyszerű. Gitáros – gitár – effekt – erősítő – hangfal. Az én cuccom is ilyen, meg mindenki másé. Jelenleg egy saját márkás termékpalettán dolgozom, ennek prototípusai láthatók mögöttem. Gitárból pedig megpróbálok a műfajhoz választani valamit. (B*szki, de jó is lenne…!) A meglévőket szoktam farigcsálni, pick-up cserékkel, elrendezéssel, meg ilyenek. A tapasztalatom inkább az, hogy sokkal meghatározóbb a közönség szemében, hogy miket játszol és milyen kedvvel, mint az, hogy mi dübörög hátul. Manapság már mindenfajta felszerelés elérhető, de sok az egyforma cucc ilyen-olyan dobozokba rejtve.



Te hogy éred el az egyedi sound-ot, mennyire fontos az, hogy kezelhető legyen, vagy az a fontos, hogy neked tetsszen, a többit a technikus megoldja?
 
Ha megoldja. De szerencsére ez nem az ő dolga. Csupán annyi lenne a feladata, hogy ne rontson rajta. Továbbra is zenekarról kell beszélni. Önmagában semmit se ér egy sound. Annak tökéletesen passzolnia kell a zenekarhoz. Ez persze az összes hangszerre igaz. Szerencsénkre előttünk járnak nagy öregjeink, akik bőven adnak példát mindenre, szal van miből kiindulni és végül ott a fantáziánk és a süket haverjaink, akik szólnak, ha valami nagyon gáz.

Kifejezetten érdekelne a szólóhangok keverése. Mi kellene, ahhoz hogy nálam is így szóljon a hangszer? Rendben tekintsünk most el a gitártudástól…!

Koncerten szólóknál hangerőt és egy kis közepet emelek, és egy visszafogott 3-400ms-os delay-t teszek rá. A többit széles mosollyal pótolom.

EGO Project. Egy kiváló zenekarban gitározol. Hogy állnak az új lemez előkészületei? Ahogy hallgatom a csapatot, nem is tudom, hogy megkérdezzem, hogy egyéb zenei elfoglaltság befér az EGO mellé?

Úgy van! Remek csapat! Helyesebben: ritka jó banda, mindenestül, ahogy van. Szépen haladunk a következő albummal. A dalok jobbára készen vannak, bulikon be is mutatunk 2-3 új nótát. Most épp a hangszerelés, szerkezetek véglegesítése, demózgatás folyik. Miért ne férne? Muzsikálni tök jó! A zenekarban mindenkinek van más zenei elfoglaltsága, ami csak akkor idegesítő, ha a másik tag nem ér rá. Szerencsére azok az idők elmúltak, amikor megköveztek, felnégyeltek, máglyán égettek tetszőleges sorrendben, ha máshol is zenéltél. Belo Twins nyomja a Kalapácsot, Jó Puccer úrnak ott az Invader és együtt country rokkolunk is, Zoli a…(itt egy impozáns, hosszú lista lenne) zenekarokban tündököl, én pedig Acoustic Duo-zom és Country Rock-olok.

Norbi, köszönöm a interjút, és üdvözlet a Gitárvilágok stáb nevében. Nagyon sok sikert, és minden jót!

Köszi a lehetőséget, üdv az olvasóknak!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése