2018. július 13., péntek

Hajagos Mihály, a Hangépítés - aktuálisan a Tőserdei Pálinkaházban, 2018 június 16 –ai, 11:00 –kor kezdődő- találkozó alapítója


Hajagos Mihály, a Hangépítés - aktuálisan a Tőserdei Pálinkaházban, 2018 június 16 –ai, 11:00 –kor kezdődő- találkozó alapítója. Minden tiszteletet megérdemelnek azok az emberek, akik valamely témában, a világban, minden közhely nélkül mondva, időt, energiát belefektetnek egy olyan esemény megszervezésébe, ami előre mutat, tudást, tapasztalatot ad nekünk. Amikor kialakul egy élő, pillanatokon belül változó, növekvő enciklopédia. Gratulálunk és Misi, tényleg minden tiszteletem a Tied!

Misi, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Kimondva, leírva annyira egyszerűnek hat összehozni egy találkozót. Amúgy rettenetes idő, és munkaigényes feladat. Beszélnél a miértről?

Szóval az első kérdésedre válaszolva, hogy miért is hoztam össze ezt a találkozót? Alapvetően azért, hogy megtudjam található még rajtam kívül pár ember, akik gitárokkal foglalkoznak. Azt tudnotok kell, hogy abban az időben a web még igen csak gyerekcipőben járt. Nagy nehezen megtaláltam azokat a zenei találkozókat, ahol találkozhattam velük, de mindig voltak olyan pontok, amiben én változtattam volna. Kiemelt volt a Hangfoglalás, amit a Syma csarnokban rendeztek, csak épp azt nem hallottuk, amiért mentünk, a hangot! Nyilván mindenki próbálta a hangszereket, erősítőket, ami nem ment másként, csak egyre hangosabban. Aztán egy másik találkozón, az volt a problémám, hogy nem volt senki, aki elmondta volna, ki az, aki hozott hangszert, ki az, aki csak látogatja a rendezvényt. Szóval nem volt egy karmester, aki levezényelte volna az egészet. Aztán fogtam magam, és összefésültem a tapasztalataim. Ennek eredménye a Lakitelek – Tőserdei Pálinkaházban megrendezett, Hangépítés, ahol a gitár, vagy erősítő gyártók külön termeket kapnak, és nyugodt körülmények között lehet ismerkedni a hangszerekkel. Aztán mindenki hozzátett egy picit és lassan formát kapott a Hangépítés. Prieger Tomi barátom, aki egy kiváló szegedi hangszerépítő, javasolta, hogy szervezzünk egy gitáros versenyt.

Mivel kicsit előre toltam a Hangépítést, akkor most ismerkedjünk meg Hajagos Mihállyal!

A szakmámat nézve, bútor asztalos vagyok. Mint, mindenki én is elkezdtem muzsikálni. Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy inkább hagynom kell mások tehetségét kibontakozni. Én azóta is a háttérben, a gitárok készítésével foglalkozom. Engem inkább az anyag és a hang kapcsolata fogott meg. Így vissza tekintve nem vesztettem semmit, a közönség meg pláne!


Szóval, „Amatőr hangszer-készítők találkozója”. Visszakanyarodva, az biztos, hogy valamilyen koncepciót, időrended követned kellett a szervezés során. Milyen a sarokpontjai vannak a Hangépítésnek?




A szervezés, mint mostanra már kiderült számomra, egy külön embert igénylő, önálló szakma. Első körben csak arra gondoltam, hogy összejövünk a magunk kis köreiben. Megbeszéljük a tapasztalataink, az építés során előbukkanó problémákra próbálunk közösen válaszokat keresni. Inkább egy baráti találkozó? Igen annak hívnám. Aztán kiderült, hogy ez egy nagyon komoly történet. Még most is gyűjtöm, szedegetem össze a tapasztalatokat. Azért így harmadik alkalommal, már kialakult némi rutin a szervezésben. Az egész alapja, hogy legyen valami magja. Ez lett a gitárosok versenye. Már az elsőn kiderült, hogy nagyon bejön a közönségnek a verseny. Hihetetlen tudással megáldott gitárosokat lehet hallani a versenyen. Nem is gondolnánk milyen tehetségek sétálgatnak közöttünk. Aztán persze hozzuk a saját hangszereinket. Valahol érdekesek, valahol mestermunkák. Természetesen a gitárok velejárói az erősítők, hangládák, és kiemelném Kurtács Andris – Subline – remek hangszedőit is. Ami fontos szempont lett, hogy mivel ezek az emberek a családjuktól veszik el ezt az időt, valahogy úgy kellene alakítani a találkozót, hogy családostól is összejöhetnénk. Nyilván ettől kezdve úgy próbáltam szervezni a programokat, hogy a szigorú szakmaiság mellett mindenki találhasson számára érdekes eseményeket. Így nincs mereven bekorlátozva a Hangépítés menete.
  
Azért azt tudnunk kell, hogy nem akármilyen kapcsolódási pont van a hangszerkészítés és közted! Beszéljünk a Victory gitárokról!

Amikor elkezdtem foglalkozni a hangszerkészítéssel, a Victory gitárok tervezésével, még nagyon messze volt az idő, hogy a nagy múltú amerikai műhelyek koncepciói, szakmai fogásai, egyáltalán a hangszerkészítés alapdokumentációi átjussanak a ma már kevésbé ismert vasfüggönyön. Családi okok miatt háttérbe szorult a dolog, de valahol mindig ott motoszkált bennem a gitár, a hangszer, a hangszerkészítés gondolata. Második feleségem Viki észrevette, hogy ez már lényegesen több annál bennem, mint hogy egyszerűen tetszik a téma. Ezért megvásárolta nekem a „Nagy gitárkönyv” –et, Tony Bacon-tól. Nos, ez aztán beindította a második ütemet. Azért látható, hogy nem véletlenül lett Victory a hangszereim neve. Lassan azért be lehetett szerezni olyan alkatrészeket, melyek már minőségiek voltak, és kezdett kilépni a munka a „saját szórakoztatásomra” vonalból. Arról nem is beszélve, hogy megneszelték a környéken, hogy mivel is foglalkozom, és a srácok elkezdték hozni a gitárokat, hogy itt „faragjunk” egy picit, ott „tuningoljunk” rajta. Aztán eljutottam addig, hogy elkészítettem a saját hangszereimet, de egy hagyományos koncepciót követtem, mégpedig, hogy maradtam a hagyományos formavilágnál, mondhatom az alapformáknál. Valahogy még nem éreztem azt a pluszt, hogy a saját formavilágom kialakítsam. Nem mellesleg, ezt erőltetni nem lehet, mert, ha nincs benne igazán szíve-lelke az embernek kudarc az egész. Inkább egy újra gondolt, a saját szám íze szerint összerakott gitárokra gondolok. Természetesen, jött olyan megrendelő, aki határozott elképzelésekkel, rajzokkal jött. Elkészítettem, de ez már egészen más gondolkodási, szakmai formát igényel. Manapság már az életem része a hangszerkészítés, és tudom, hogy itthon nincs olyan rangon ez a fajta tevékenység, mint amit megérdemelne, de mivel nekem ez nagyon fontos, így túl tudok lépni a bűvös „megéri – nem éri” kérdéseken! Megéri!  

Nagyon komoly belső energiatartalékokkal kell rendelkezned ahhoz, hogy alkoss, és alapíts is mellette! Mi késztet Téged, mi visz előre, hogy egyszerűen szólva, tegyél! Szóval egy picit had nézzünk bele a mindennapjaidba!

Nyilván egyensúlyban van a hangszerkészítés és a mindennapi munka vagy a magánélet. Amikor ez az balansz kialakul, lényegesen könnyebben mennek a dolgok. Nem hatnak károsan egymásra, sőt, kifejezetten előrevisz. A hangszer, vagy a szerszámok tervezését nem lehet időkorlátok közé szorítani. Amikor jön az ötlet, akkor kell vele foglalkozni. A „kötelező” munkavégzést viszont lehet ütemezni, beosztani, tervezni. Kiegészítik egymást. Akadnak azért szemléletbeli kérdések. Összehoztam egy CNC-t. Szoftver vezérelt ez a marógép. A test, vagy a gitár nyakát precízen el lehet vele készíteni. Hát a kérdés „hand-made” vagy nem. Véleményem szerint, használni kell az eszközöket, ami a gondolataim, elképzeléseim, vagy konkrét terveim az asztalra viszik. Előre kell lépni a kőbaltás korszakból...! Hogy mi visz előre? Semmi misztikus nincs benne. Felkelek reggel és szembe jön a feladat, az inspiráció. Folyamatosan zsong körülöttem ez a világ. Ja igen.... amióta a Hangépítést szervezem nem nagyon kell már a feladatokon gondolkodnom. Van bőven. Akár a tervezésnél, akár a minél jobb szervezésnél, ez egy soha véget nem érő történet, csak egyre jobb lesz, de vége nem lesz. 

Misi, kötelező záró kérdés. Tervek!

Hangépítés. Így egyszerűen. Azért van valami nagyon emberi ebben, amire nagyon büszke vagyok. Vannak emberek, akik már évek óta kerülgetik egymást a személytelen világban, a bitek között és itt találkoztak először személyesen. Tényleg leírhatatlan, hogy tudnak örülni a találkozásnak. Ezt nem szabad hagyni, hogy kivesszen a világból!
Mindenkit, aki már egy fél hangszert készített vagy tervezi, hogy belevág, jöjjön el bátran mutassa meg beszéljen róla, ismerkedjen meg olyan emberekkel, akik segíteni tudnak neki, mert az biztos, hogy segíteni is fognak! Nagyon pozitív, hogy nincs rivalizálás, hihetetlen segítőkészség van a Hangépítésen. Talán az egyik legfontosabb jellemzője! Köszönöm.

Misi, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nem zárhatom mással, mint hogy nagyon sok sikert és ott leszünk a HANGÉPÍTÉS 3 –on!

Köszönöm! 

1 megjegyzés: