Jászberényi Szabolcs, gitáros (Voltrex and the Cruisers és a Kolombusz zenekarok) egyéni vállalkozó, SLV Rendezvénytechnika,

Jászberényi Szabolcs, egyéni vállalkozó, SLV Rendezvénytechnika, Voltrex and the Cruisers és a Kolombusz zenekarok gitárosa. Azon kívül, hogy egy kiváló gitárosról beszélünk, van itt még valami. Szabolcs színpadi, zenekari hangosítással foglalkozó céget vezet. Nagyon ritka konstelláció, hogy együtt van a hangszeres tudás, a zenekari környezet és a hang, az élő zene, a színpadi, illetve stúdió környezet.

• Szabolcs, nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon és nem is kezdeném mással. Hogyan állt össze a kép, melyek voltak azok a sarokpontok, megállók, melyek a jelenbe vezették a pályád?

Üdvözlök mindenkit! Először is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy velem is készül egy interjú, nagyon örülök neki!

A sztori eleje nem annyira eltérő, igazából nagyon sok kamasz érdeklődik a technika világával kapcsolatban, ismerkedik a hangszerekkel. Vonzó számukra, hogy a hangosítás, mint munkahely az egyenlő a bulizással. Ez persze csak részben igaz, de ezt kamasz fejjel még nem látni. Ugyan ezen az úton indult el az én érdeklődésem is. Első fontosabb állomásként talán azt említeném, hogy egy egyszerű kis 2 hangfalas rendszerrel és néhány akkor egész jónak számító mikrofonnal az iskolai rendezvényeket hangosítottam a középiskolában. Nyilván teljesen más volt az, mint amit most csinálok, de ekkor kerültek először komolyabb eszközök a kezembe. Ekkor még nem játszottam hangszeren. Érdekeltek a lemezlovasok, a diszkók, bármilyen buli igazából. Nem is igazán tudtam még mit kezdek ekkor ezzel, csak tetszett. Pár évre rá kezdett el a gitár érdekelni, mivel egy barátom adott egy Nightwish kazettát az Elevenpath-t. Az édesapám basszusgitáros volt, vendéglátókban, esküvőkön, bálokban játszottak, de sajnos a hallása tönkrement, így én még nagyon kicsi voltam, kb. 3 éves, amikor abbahagyta a zenélést. Sajnos nem sok emlékem van a zenéléseivel kapcsolatban. A hallása miatt nem sok baráttal tartott szoros kapcsolatot. Aztán amikor kicsit nagyobb voltam, találkoztam a volt zenész társaival, akik szinte családtagként fogadtak. Természetesen mesélték a sztorikat én meg csak lestem, hogy ez mind az én édesapám volt! Na de vissza a kérdéshez: a gitár mint hangszer nagyon tetszett és addigra már ötöd éves voltam, szakmát tanultam, mint programozó. Az érettségi előző évben már megvolt, a szakmai rész mellett pedig volt egy kis szabadidőm, ezért eljártam egy gitár szakkörre. Nem voltunk sokan, 6-7 ember összesen. Ott tanultam meg az első akkordokat. Még ekkor sem tudtam, hogy ebből komolyabb zenélés lesz. Tetszett, ezért csináltam. Aztán később elkerültem magántanárhoz, ahol már konkrét dalokat is tanultunk, illetve hozzá a szükséges elméletet. Innen egyenes út vezetett a zenekarok és a színpad világába. Ahogy ilyenkor lenni szokott. Amatőr zenekar, nekiállt a próbateremben, aztán egy idő után szervezett koncertet is magának...

A másik ágon az édesapám volt zenésztársai a felelősek. A győri vízi színpadon Republic koncert volt aznap este, akkor még a Győri Nyár nyitó volt a nagy buli. Olyan 2002-2003 körül lehetett ez. Fent a Kisfaludy szobornál pedig utána rockabilly buli, amit az édesapám egyik említett zenész társa hangosított. A nagypapám rosszul lett, így a szüleim átmentek hozzá a Káptalan domb másik felére, ő volt a gondnok a vízügyi csónakházban. Mondták, hogy maradjak nyugodtan, valószínűleg nincs nagyobb baj, majd találkozunk otthon. A buli végén menjek haza. A kis színpadra meg közben megérkezett a zenekar, de aki hangosította volna őket az eltűnt. Ott álltam egy összerakott felszereléssel, egy adag mikrofonnal és kábellel. Gondoltam hasznossá teszem magam és addig bekötöm amíg visszaérnek. Csakhogy már minden kész volt és még sehol senki. Hát a beállást is elkezdtem velük mire visszaértek. Természetesen nem volt elég tapasztalatom, nem volt jó az egész, de látták, hogy érdekel és valamennyire értek hozzá. Legalább is a mikrofonokat tudtam hogyan tegyem fel és dugjam be a pultba, így aztán felajánlották, hogy menjek el velük párszor és ők megtanítanak hangosítani. (Nyilván azzal a szándékkal, hogy lesz technikusuk.) Én is örültem, mert kerestem egy kis pénzt valami olyannal, ami érdekelt. A vége az lett, hogy ettől a pillanattól kezdve 3 évig minden hétvégén velük mentem és pakoltam, hangosítottam. Természetesen ez még analóg volt és böszme nehéz trafós cuccok, na de hát 18 évesen ez nem számított.

Ez volt a két különálló sztori, ami ezt a két területet elindította. Később a saját zenekarom miatt (akkor még csak Voltrex néven) ért össze a két terület. Mint minden amatőr garázszenekarnak abban az időben, házilag barkácsolt cuccokból nem volt hiány. A legtöbben nem kerestünk jól, stúdióra nem volt pénz, viszont az előrelépéshez demo anyagot kellett adnunk bármerre is kopogtattunk. Nem kaptunk komoly fellépési lehetőséget a demo hiánya miatt. Mivel előre akartunk lépni, ezért elkezdtünk próbálkozni, hogy felvegyük magunk a dalokat. Természetesen itt is először rettenetesen rossz minőségben sikerült. Az első felvételek úgy készültek, hogy egy kazettás deck-el vettem fel a próbateremben a keverő jelét, majd otthon ezt digitalizáltam. Mivel nem volt autó, ezért az asztali számítógép mozgatása nem volt opció. Persze később ez is fejlődött. Hát így értek össze a szálak.

A legnagyobb fejlődés mindig úgy következett be egyébként, hogy egyedül maradtam egy feladatra és megoldás kellett. Próbáltam olvasni, kérdezni a témában és rengeteg jó szakembertől nagyon sok jó tanácsot kaptam. Az igazi tudás viszont a saját káromon megtanult hibákból eredt.

 ·         Szabolcs, ha az alapoktól indulnák, mit tanácsolnál azoknak a gitárosoknak, akik a „szobában” megtalálták – vagy legalább úgy gondolják, hogy igen – a „sound”-ot és ki szeretnék azt tenni a színpadra?

Ha találtál egy hangzást, ami tetszik az remek! Találd meg az egyéniséged, mert ez nagyon fontos. A hangzás, a játék stílus, a karakter. Az, hogy a színpadon nem egy másolat van, hanem te vagy. Az, hogy neked tetszik az sokkal fontosabb mindennél, mivel ez inspirál. Ez a későbbi munkádnak nagyon fontos eleme.

Ami még fontos, hogy a zenei környezettel is működjön. Nem kell tökéletesnek lennie. A lényeg, hogy ne tűnjön el a többi hangszer között. Legyen egy olyan hangszíne, vagy jellege, ami kicsit elválasztja a többi hangszertől. Ha ez megvan, akkor bárki jól fog tudni hangosítani téged! És később ezt lehet és kell is finomítani. De ha az egész zenekart nézem, akkor sajnos azt kell mondjam, hogy minden hangszerre egyesével is igaz ez az állítás és a produkció csak akkor lesz jó, ha minden egyes hangszernél adott a jó hangszín és szépen elkülönül a többitől.

Nincsenek nagy csodák. A hangmérnök tud segíteni a rendelkezésre álló eszközökkel, hogy a végeredmény jobb legyen, de ettől senki sem fog jobban játszani, vagy teljesíteni. Jó produkciót csak jó alapanyagból (jelen esetben a jól megválasztott hangszínű és jellegű hangszerekből) lehet csinálni.

• Adtunk a Silverfox zenekarommal olyan koncertet, ahol Te hangosítottál és olyan kifinomult hangon szólt a csapat, hogy elképedtünk. Itt színpadon volt a szaxofon, szájharmonika és az alap blues banda hangszersor. Beszélnél róla, hogyan építed fel magát a hangrendszert, a zenekari hangot?

 Veletek nagyon könnyű dolgom volt. Bármit kivihettem volna, amíg teljesítményben elegendő. Az a helyzet ugyanis, hogy a Silverfox egy viszonylag „csendes” produkció. Nincs sok monitor láda, és azok sem hangosak. A gitár erősítők nem üvöltenek. A dobos nem veri szét az egész koncertet.

Vegyünk egy egyszerű példát:

Adott egy kis klub, aminket a színpadán fellép a zenekarod. Mondjuk nincs túl nagy belmagasság, ami azért rossz, mert a dobos cintányérjai visszaverődnek, egyenesen bele az ének mikrofonba. Ahogy az éneket hangosítani akarod már jönnek is a cinek vele együtt. Ha ellép az énekes a mikrofon elől, akkor meg azonnal benne van a pergő dob is teljes mivoltában. És valljuk be nyugodtan, hogy a kis klubbok általában nem túl nagy belmagasságúak. A legtöbb helyen ez a probléma él.

De egy hangos gitárláda is lehet ugyan ilyen probléma, vagy egy monitor láda, ami üvölt, mert az adott zenekar képtelen a színpadhoz igazítani a hangerőt.

És a hangmérnök kollégákat sem kell félteni, mert sokan csak sírnak, hogy hangos a produkció, de nem szólnak bele a talkback-be, hogy „srácot, vegyétek halkabbra”. Ez nem nagyképűség, vagy sértegetés. Minden helyszínnek megvannak az adottságai, amikhez igazodni kell tudni. Nem csak a hangmérnöknek.

Tehát az, hogy én mit vittem oda ki egy másodlagos szempont volt akkor.

• 2 db RCF SUB8004AS szub, 
• 2 db RCF ART912A top, 
• 3 db ART912A monitor és még 
• 2 db ART912A delay volt a helyszínen meg egy 
• Allen&Heath SQ5 pult. Mikrofonok terén Audix DP7, Shure SM57 és SM58, Sennheiser e906 miksik, 
• Radial diboxok. 

Semmi eget rengetően nagy vagy drága cucc nem volt kint. Persze, nyilván egy kezdő zenekarnak ezek drága holmik, de egy profi hangosítónak ez egy belépő szintű felszerelés

• Szabolcs, hallhatnánk a „vas”-ról? Mennyire tervezted a saját gitárcuccod építését úgy hogy a hangosítás szempontjai is szerepeljenek benne, vagy ez ebben az esetben közömbös?

Az első pár évben nyilván nem volt szempont. Most sem kifejezetten a hangosítás az elsődleges szempont, de nyilván fontos, hogy egy jó minőségű megoldás legyen a kihangosításomra. Mindegy épp milyen felszerelést viszek magammal, mindig viszek kábeleket, mikrofon, diboxot, ami kellhet, ha az adott technika nem állna a helyzet magaslatán. Sokszor túl vagyok biztosítva, ami már nem egyszer mentette meg a buli minőségét.

Az alap felszerelésem egy Marshall JMP1-ből nyeri a fő karakterét. Ennek ugyan van „szimulált” kimenete, de hát egy ’90-es évek beli cuccról beszélünk. Közelében nincs a mostani szimulációknak, így a csöves fejen keresztül, bele a ládába és elé a mikrofont az ideális megoldás jelen pillanatban. Nyilván tervezem az újítást, mert soha nem elég jó a felszerelés, de mivel más területre is kell a pénz (építkezek, gyerek van, élni is kell valamiből), ezért nem kapkodok vele.

• Ami nagyon fontos kérdés lenne, hogy mit tanácsolsz a zenekaroknak, zenészeknek mire figyeljenek, melyek azok a pontok, melyekkel ha tisztában vagyunk, akkor jól fogunk szólni és minimálisra csökkenthetjük a „beállás” időt?

 Ez egy érdekes kérdés. Nyilván amiket korábban elmondtam azok mind élnek. A beállás akkor lesz gyors, ha mindenki tudja a dolgát. Tudnia kell a zenésznek is, hogyan rakja össze a saját cuccát és mit hogyan szeretne, de tudnia kell a hangmérnöknek is, mert nem mindegy, hogy kikkel dolgozik és milyen műfajban. Én ha tehetem, akkor rákeresek a zenekarra, akikkel dolgozom. Belehallgatok, megnézem a kapott ridert és a neten fellelhető fotók közül párat, hogy képbe kerüljek. Lehetőleg előző este, vagy aznap reggel, hogy friss legyen az élmény. Felhívom előtte pár nappal őket, hogy egyeztessünk. Van-e a rider-hez képest bármi változás, vagy bármi olyan mondandójuk, ami fontos lehet.

Ha zenészként nézem, akkor a beállás akkor gyors, ha a hangmérnök tudja, hogy velem mit kezdjen. Én nekem megszólal a gitár cuccom és lehetőség szerint ne akkor akarja kitalálni, hogy mi nem tetszik neki benne. Azt a zenekart/produkciót mi már kitaláltuk, ismerjük tudjuk milyen hangszínen akarunk mikor játszani. Neki nem az a dolga, hogy ezen változtasson, hanem az, hogy ezt jól összehozza egy egésszé.

A keverő másik oldaláról viszont akkor gyors a beállás, ha a zenészek felkészültek. Elküldték a ridert, egyeztettek és minden úgy van ahogy mondták. A beállás alatt már nem kell tekergetni a cuccot (ha mégis szükség van rá jelezzük a hangmérnöknek, hogy mit csinálunk, ha már beállított minket). Legyen ott mindenki, ne akkor menjen el büfébe meg ide-oda. A csapat álljon fel, figyeljenek a hangmérnökre, hogy mit kér. Ne zajongjon akinek nem kell. Ne akkor beszélje meg a műsort.

Ennek a dolognak oda-vissza kell működnie, hogy ha jó produkciót szeretnénk. Én mindig igyekszem a lehető legfelkészültebben érkezni a kapott infók alapján. Mindig van 1-2 plusz mikrofon, 1-2 plusz állvány nálam. De ez semmit sem ér, ha a produkció, aki érkezik nem elég felkészült.

•  Végül, de nem utolsó sorban. Terveidről beszélnél?

 Ez mindig egy veszélyes terület. A fejlesztésekről nem szeretek beszélni, mert sokan ígéretnek veszik az ilyenkor elhangzó mondatokat. Természetesen az a cél, hogy még profibb és még naprakészebb legyen minden, sok eszköz beszerzése és cseréje van tervben. Konkrét típusokat viszont nem akarok mondani, mert a lehetőségek és az igények heti szinten változnak és nem szeretnék ebből félreértést. Akit érdekel az aktuális eszközpark, az nyugodtan írjon, én nagyon szívesen válaszolok bármilyen megkeresésre. Ahogy azt is jelezheti, ha valamilyen eszköz nincs a listámon, de kell a produkciójához. Ilyenkor vagy beszerzem, vagy bérelem mástól és megoldom a problémát ha van lehetőségem rá.

És természetesen a hangosításon kívül is sok terv van. Például a családi házunk felújításának a befejezése szerepel az első helyen és ez most mindent felülír, ezt szeretném minél előbb megvalósítani.

Ezen kívül a zenekarral is vannak tervek: koncertek, új felvételek, stb.

Igazából ötlet van bőven. Az idő tűnik mindig kevésnek.

Szabolcs, nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban is!

Köszönöm.