Négy és fél éves koromban kezdtem zongorázni Biatorbágyon Bolyki Eszternél. Másfél évvel később, amikor elindult a zeneiskola már én kértem a szüleimet, hogy írassanak be dobolni. Emellett jártam gitározni, hegedülni és citerázni is, de a dob volt az igazi szerelem. Kicsi koromtól kezdve rengeteget hallgattam zenét és engem a dob kápráztatott el! Talán nem is kell erre komolyabb magyarázatot keresni, a hangszer megtalálja az embert, mint ahogy "a pálca választja a varázslót" !
Mekkora szabadságot ad neked a dobolás ver. mekkora zenei szabadságot kapsz a dobok mögött?
Ez nagyban függ az adott zenétől, zenekari felállástól, illetve a zenei feladattól is. Mindemellett igyekszem a saját elképzeléseimet beletenni minden produkcióba amiben játszom és a dobok mögül irányítani a zenekart. Szerencsés vagyok, mert olyan zenészekkel játszhatok együtt, akikkel egy önfeledt repülés az egész!
Mátyás, mikor érzed igazán jól magad egy zenekarban?
Egy jó zenekarhoz olyan emberek kellenek, akik tisztelik, szeretik és inspirálják egymást. Fontos, hogy mindenki beszéljen ugyanazon a zenei nyelven és, hogy azonos módon gondolkozzanak a zenéről, amit nem egy stílusra értek, hanem sokkal inkább a nyitottságra. Zenei szempontból nézve a dolgot nem szeretem a túl kötött formákat. Egy stúdiófelvételnél nagyon fontos a koncepció, az aprólékos kidolgozottság, de nekem a koncert egész más. Ott sokkal fontosabb számomra az adott pillanat megélése, az akkori lelkiállapot leképezése. Amikor a zenekar számára nincs olyan szerkezeti, vagy dinamikai kötöttség, amit ne lehetne megváltoztatni menet közben. Ezért lesz minden koncert új élmény a zenekar és a közönség számára egyaránt!
A Hobo és bandája esetén a stílus, ha nem is szigorúan, de adott. Mennyire tartod fontosnak, hogy más stílusokban is ismerős, ismert legyél?
Nagyon fontos, hogy minél tájékozottabb és sokszínűbb tudjak lenni. Sokféle zenét hallgatok és a gyakorlás során is folyamatosan tágítom a határaimat, de nekem nem a stílus, hanem pont a stílusok közti szabad járkálás a fontos. A Hobo és Bandájakoncerteken van blues, rock, jazz, funk, reggae, latin, néha még metál is és még ki tudja mi, de ezek csak színek és eszközök, a közönségnek fontosabb, hogy milyen hatást gyakorol rá a koncert, mint, hogy mi milyen stílus. Csak jó és rossz zene létezik!
Mátyás, a dob, az ütősök szólóhangszerek?
Nem. Vannak olyan helyzetek amikor egy dobszóló hozzá tud tenni egy dalhoz, még tovább tudja emelni a dal dinamikáját, de alapvetően nem gondolom, hogy szólóhangszer. A dobos inkább amolyan karmester féle és ha jó, akkor azt csinál a zenekarral, amit csak akar!
Beszéljünk most a dobokról! Beszélnél róla milyen szempontok alapján állítod össze a szerelésed?
Szerencsére elég sok és jó hangszerem van és ezért jobban tudok alkalmazkodni az adott zenekarhoz és igényekhez. Néha a koncertterem akusztikai tulajdonságai határozzák meg, hogy milyen összeállítást használok, de nyilván van egy sztenderd szett, amivel a legtöbbet játszom. Nagyon pontos elképzelésem van viszont arról, hogy szóljon a dobom és mindent e szerint választok ki. Például volt olyan pergő amitől el voltam ájulva, de nem vettem meg, mert kipróbáltam és nem illeszkedett az én hangszeremhez, vagy cintányér, amit azért adtam el, mert nekem túl fényes és túl "szép" volt a hangja.
Kihagyhatatlan kérdés. A jelen, és a tervek!
A Hobo és Bandája és a Póka Egon Experience aktív tagja vagyok és nemrég kezdtem el egy saját zenekaron dolgozni, ami nagyon inspirál, mert itt a dobolás mellett énekesként, zeneszerzőként és hangszerelőként is megmutathatom magam. Emellett a hétköznapjaim jelentős részét a Kőbányai Zenei Stúdió tölti ki, ahol dob főtárgyat tanítok és zenekari gyakorlatokat vezetek. Nagyon fontos számomra ez az iskola és a tanítás, hihetetlen felelősségteljes dolog!
Mátyás, nagyon köszönöm a lehetőséget.
Köszönöm a beszélgetést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése