Polgár Patrik

Az igazság az, hogy van, ami egyszerre és van, ami soha sem fog közel jönni az emberhez. Itt egy dal, ami szól, ami mond, ami szép!
Gratulálok....! Nagy tisztelettel köszöntöm Polgár Patrikot az oldalon. Mielőtt egy kis magyarázat jönne a bevezetőhöz, beszéljünk Rólad!

Sziasztok! Nagy szeretettel köszöntöm az olvasókat. Örülök, hogy ilyen hatást keltett benned a dal. Rólam röviden annyit, hogy Vas megye legnyugatibb településén élek, Felsőszölnökön. 19 éves vagyok, vendéglős szakon tanulok, és idén fogok érettségizni.

„Eljön a perc”. Szeretném elkerülni, hogy banális legyen a kérdés, de minek kellett történnie veled, vagy a világodban, hogy ez a dal megszülethessen?

A dal 2011-es év vége felé született meg. Elsőként ezt a pofon egyszerű gitártémát alkottam meg, ezt rögzítettem, sokszor visszahallgattam, és a visszahallgatás alatt pedig jött az ihlet így született meg a dalszöveg. A dal alapvetően egy szerelmes témájú dal, ami magába foglalja még a reménykedést és a küzdést is. Úgy érzem, hogy a dal fokozatosan épül fel. Gyakorlatilag egy folyamat, amely elsőként a kételyből indul ki, majd az érzések miatt élre tör a bátorság, majd ebből a vágy, vágyakozás a másikért. Ezért is kapta a dal az eljön a perc címet, mert eljön majd az az idő amikor ez a ,,vágyódásos-várakozás” és a küzdés eredményre vezet.

Amikor ez a szerzemény íródott, akkor szerelmesnek nem éppen mondhattam magam, azt hiszem inkább csak vágytam a szerelemre, és ezért született meg ez a dal egy ilyen témájú dalnak. Nagyon fontos szóvá tennem, hogy ezzel a nótával 2012-ben az akkori zenekarommal már próbálkoztunk, igaz teljesen más hangszerelésben és az igazat megvallva nem volt túl vállalható a dolog. Még ebben az évben ez a formáció feloszlott. 2012 novembere óta tagja vagyok egy West Alfa nevű formációnak. Az énekesünknek, Kiss Árpádnak vetettem fel az ötletet, hogy van egy dal, amit én írtam, szerintem nagyon jól szólna az ő hangjával, valamikor megmutatnám neki. Árpi természetesen támogatta ezt az ötletet, egyik nap elmentem hozzá, feljátszottam neki a dalt, eldudorásztam a dallamot és tetszett neki a nóta. Eredetileg úgy terveztük, hogy komplett zenekaros verzióban készítjük el, de rögzítettük házi körülmények között a dalt így gitár-ének verzióba és visszahallgatva pedig annyira hangulatosnak találtuk, hogy ez így gitár-ének verzióba is teljesen hangulatos és megállja a helyét. Szeretném megköszönni Kiss Árpádnak a közreműködést.

Patrik, kiválóan szól a gitár a kezedben. Beszéljünk Polgár Patrikról és a gitárról, a hangszerről. Hogyan került a zenei világodba a gitár?

Gyerekkorom óta a zene fontos szerepet játszik az életembe. Mindig rockzene szólt nálunk, általában Lord, P-Mobil, Pokolgép vagy Tankcsapda. Kiskoromban már nagyon tetszett az elektromos gitárnak a hangja. 8 évesen írattak be Szentgotthárdra a Takács Jenő Zeneiskolába és természetesen hangszernek a gitárt választottam. Klasszikus gitárszak működött akkor a zeneiskolába, tehát az alapokat klasszikus gitáron sajátítottam el Lakatos József gitártanár úrtól. Nem sokkal voltam nagyobb a gitáromnál, de amint hazaértünk vele még mindig itt van előttem a kép, ahogy ülök a fotelbe és pengetem az üres húrokat. Általános iskola utolsó évében befejeztem a zeneiskolát. Ezt követően kaptam a szüleimtől egy elektromos gitárt és egy kiserősítőt. Bár sok mindent tanultam a zeneiskolában, de nagyon sok mindenre önállóan kellett rájönnöm, mivel azért van bőven különbség a klasszikus gitárjáték és az elektromos gitárjáték között. Kezdetekben nagyon nagy segítség volt az interneten fent lévő oktatóvideók használata. Elsőként elektromos gitáron az ACDC Highway to hell című nótáját tanultam meg, az nagyon nagy kedvet adott a folytatáshoz az elektromos gitáron való játékhoz. 2013 novemberében kezdtem meg tanulmányaimat Kovács Ervinnél, akitől már most nagyon sokat tanultam szakmailag és emberileg is. Ervin gyakorlatilag egy példaképpé nőtt a szemembe, egy rossz szót/ tulajdonságot nem tudnék rá mondani, ezek mellett pedig egy igazi virtuóz. Köszönöm a sorsnak, hogy ismerhetem, és hogy a tanítványa lehetek.

Egyszerűen, mit vársz a gitártól?

A gitár számomra egyet jelent a szerelemmel, az érzelem kifejezéssel az érzelem átadással. Bármilyen hangulata van az embernek, egy hangszerrel jelen esetben ugye a gitárral ezt ki lehet fejezni, át is lehet adni. Én úgy érzem, hogy a gitárnak nagyon nyugtató hatása is tud lenni, többször volt már, hogy stresszesebb állapotba vagy negatívumok érése után a kezembe vettem a gitárt és a gitározás megnyugtatott. Ha az ember a kezébe veszi a gitárt, akkor létrejön egy burok, megszűnik a külvilág.

Zenekarod a West Alfa. Mit kell tudnunk erről a formációról?

2012 novemberében alakult a banda. A zenekar magja helyi, tehát egy felsőszölnöki formációról van szó. 5-en vagyunk. Kiss Árpád- ének, Vogrincsics Jocó-dob, Szukics Benjámin billentyű, Bajzek Patrik szaxofon, jómagam pedig a gitáros lennék. Sajnos basszusgitárosunk nincs, már jó ideje keresünk, de ebben a szentgotthárdi régióban alig akad 1-2 basszusgitáros. Koncerteken a basszust a billentyűsünk játssza, ami nem teljesen olyan, mint egy basszusgitár hangja, de azért nem érezheti azt senki sem, hogy mennyire kéne az a mély a dalokhoz. Egyébként a zenekarral dallamos rockzenét játszunk. A repertoárunk nagy részét Lord, Edda Művek és Bikini feldolgozások alkotják. Idén januártól pedig saját daloknak is nekiálltunk ebből egyik az általam írt Eljön a perc című dal, amit játszunk a gitár-ének verzión kívül teljes zenekari hangszerelésben is.

Ahogy a zenédet hallgatom, simán jön róla a sajár út, a sajátos zenei fantázia. Merre tartasz, merre igyekszel a gitárvilágok, hát nem éppen egyszerű útjain?

Mindenféleképpen lesz folytatás ebben a stílusban, tehát gitár-ének verziós dalok lesznek még szép számmal, van már jó néhány, ami teljesen kész van, csak rögzíteni kell. Ezek természetesen az interneten is elérhetőek lesznek majd. Komoly terv, hogy ezek a dalok, stúdióminőségben is rögzítve legyenek, valamint nagy vágyam, hogy ezek a dalok minél több emberhez eljussanak. A zenekar sajnos ennyire nem elhivatott ez ügyben, inkább csak amolyan, haknibanda” vagyunk.

Örök kérdés. A gitárnak jól kell szólnia, jól kell megszólalnia. Beszélnél pár szóban a gitárodról, erősítődről?

Igazából én még csak egy lelkes amatőr vagyok, nagyon sokat kell tanulnom még, középiskolásként sok lehetőségem nem volt arra, hogy annyi pénzt összegyűjtsek, amiből egy komolyabb „motyót” lehetne venni. Jelenleg egy Harley Benton gitár és egy Fender Frontman erősítőm van, persze folyamatos terv és amint módomban áll azonnal váltok komolyabbra.

Patrik, miben látod a dalszerzés lényegét? Miért kell, hogy dalokat szerezz?

2-3 éve írok saját szerzeményeket. Ezek vagy úgy születnek, hogy kitalálok egy gitártémát és ez a téma amilyen hatást gyakorol rám, az alapján íródik meg a dalszöveg. Vagy előfordul, hogy valamikor, ha olyan hatás ér, akkor elég sűrűn szoktam írni, és ezt később pedig próbálom dallá átvariálni, megfelelő dallam és gitártémával karöltve. Én nagyon fontosnak tartom a mai világban a dalszövegek fontosságát. Engem mondhatni irritálnak a semmit mondó dalszövegek, régebben még Demjén Ferenc nyilatkozta azt, hogy a mulatós műfajú dalszöveget ő bármikor tudna írni reggel a wc-n ülve, nos, Feri bácsinak ebben teljesen igaza van szerintem. Visszatérve a dalszövegekre, én csak olyan dologról tudok írni, amit átéltem, vagy amit szeretnék átélni, illetve amilyen érzések kavarognak bennem. Valamint úgy sosem tudnék dalt írni, hogyha meg lenne szabva, hogy na, most leülök és írok egy dalt. Ez a hajlam egyszer csak jön az emberből, alapból és ilyenkor csak egy toll kell és egy papír semmi más.
Nagyon megtisztelő számomra, hogy felkerülhettem az oldalra, és nagyon köszönöm a lehetőséget!

Köszönöm Patrik az interjút, és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Udvardy Udy Zsolt

www.gitarvilagok.com

06/30-226-1017

László Zsolt

A játékodban, igazán az tetszik, hogy azt játszod, ami az adott témához kell. A Jónás Tamás Gitárverseny találkoztam veled. Mikor döntötted el hogy részt veszel a „versenybe”?

A 2012-es Jónás Tamás gitárversenyről barátokon keresztül hallottam, és gondoltam próbálkozom én is. Nem ez volt az első ilyen jellegű vetélkedő amin részt vettem, jó pár évvel ezelőtt egy országos gitárversenyen negyedik lettem. Nem a nyerési szándék vezérelt, sokkal inkább a kihívás, hogy mire vagyok képes. Először letöltöttem a háttérzenét és pár órát improvizáltam rá, aztán elkezdtem felvenni, és visszahallgatni a játékom. Bevallom őszintén nem az első próbálkozásból sikerült, ami ott hallható:)). Kiválasztottam egy verziót, ami aránylag jól sikerült és azzal neveztem. Mielőtt nekifogtam, meghallgattam jó pár nevezést. Azt vettem észre, hogy rengetegen próbálnak bizonyítani, minél gyorsabban és technikásabban játszani, és kevésbé figyelnek arra, hogy valami dallamot vagy egyediséget mutassanak. Én, mivel amúgy sem vagyok egy technikás gitáros, próbálkoztam valami dallamot belevinni, remélem sikerült! Hála Istennek, a Tamás nem írt semmi rosszat a szólóról :P

A 2013-as versenyről már a Facebook-on keresztül értesültem, nem volt szándékom nevezni, mert nagyon elfoglalt periódusom volt a munkahelyem miatt, szinte semmi szabadidőm nem volt. Végül a Tamás rám írt, hogy idén lenne-e kedvem nevezni, és sikerült az utolsó percben szakítanom pár órát, hogy készítsek egy videót. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet :P Meglepett, hogy egyre több pozitív visszajelzést kapok, és egyre többen veszik fel velem a kapcsolatot. Nemrég Franciaországból keresett meg egy zenész, egy projekt zenekarába kért fel egy vendégszólóra.

Zsolt. Rendben előzzük meg a korunk. Beszéljünk a „Te és a gitár” témáról?

15-16 éves koromba kezdett érdekelni a hangszer, édesapámnak egy régi gitárján próbálkoztam az első akkordokat lefogni, több-kevesebb sikerrel. Nehéz és göröngyös út volt, akkoriban semmi oktatóanyag és tanár nem állt a rendelkezésre, csak amit a barátoktól el tudtam lesni. A szüleim sem nagyon lelkesedtek a dolog iránt, aztán egy diákzenekart alakítottunk a barátokkal, hetente egyszer lehetőség volt a tanulók házában próbálni 2 órát, itt voltak régi hangszerek is, nekem ugyanis nem volt még gitárom. Borzalmas zajokat keltettünk életre. Végül lassan hozzájutottunk a Metal Hammer meg Rockinformhoz. Ezekben a magazinokban kaptam a legelső Tabulaturat, és mondhatni autodidakta módon próbáltam tanulni belőlük, ugyanis nem ismerem a zeneelméletet. 1-2 évi zsebpénzt félretéve sikerült megvennem az első torzító pedált, aztán később, szüleim és egy családi barátunk, látván a nem szűnő lelkesedést, megajándékoztak egy elektromos gitárral. Azóta tart a fertőzés.

Külső zenei hatások elkerülhetetlenek, de néha feleslegessé tudnak válni… Ki volt az a gitáros, akire tényleg azt mondanád, hogy „útba igazított”?

Rengeteg fajta zenét hallgatok, ez természetesen hat a játékomra is, de nem igazán tanultam

senkinek a technikáját, sőt eddig egy szólót sem tanultam meg elejétől a végig, mert nincsen hozzá türelmem kigyakorolni. Azt mondanám, hogy ösztönösen gitározok. Az első instrumentális gitáralbum az Szekeres Tamás gitármánia kazettája volt, amit akkoriba rongyosra hallgattam, meg van most is eredeti CD-n, és a mai napig szeretem, persze nemsokára rájöttek a klasszikusok is, talán a Satriani albumait szeretem a leginkább.

Melyek voltak azok a szakaszok melyek befolyásolták a stílusod kialakulását?

Nem tudnék kiemelni szakaszokat, ez egy hosszú folyamat, az élet formál lassan, változunk, igyekszem jó irányba haladni. Véleményem szerint nincsen még egy teljesen kiforrott egyéni stílusom, nagyon kevés figurát ismerek, többé-kevésbé mindig azokat kombinálom bele a játékomba, de törekszem arra, hogy valami fülbemászó dallamot, vagy motívumot hozzák.

Zsolt, miért a Jackson gitár? {minden amitől ilyen jól szól a gitárod...}

Ez a Jackson a harmadik gitárom, és egyben a legjobb, nagyon meg vagyok elégedve vele. Japán hangszer, aktív EMG hangszedőkkel. A Metalhammeren kívül rendszeresen vásároltam a Zenészmagazint, ahol hangszerismertető rovat is volt. Itt láttam legelőször Jackson gitárt, és olvastam róla. Nagyon tetszett az agresszív design, és mindig jókat írtak róluk, évekig nézegettem az interneten ezt a modellt, és gyűjtöttem rá. Pedáljaim és erősítőm jelenleg nincsen, csupán egy hangoló és egy overdrive, mindkettő Boss. Direkt gitárjelet veszek, tehát DI boksz - mikrofon előfok –hangkártya, és erősítő szimulátorokat használok monitornak, később pedig reamping technológiát használok, ez egy aránylag új módszer, ami nagyon elterjedt kezd lenni. Röviden arról szól, hogy a nyers gitárjelet kiküldöm a hangkártya egyik kimenetelén egy ream box nevű kis szerkezetbe, aztán onnan pedig erősítőbe - gitárládába - onnan pedig mikrofonnal visszavetetem a hangkártyára. Ennek rengeteg előnye van, ugyanis 1-2 óra alatt egy egész albumnyi gitárhangzást újra tudok venni egy kölcsönkért, több ezer euro értékű erősítővel, ha nem tetszik vagy nem jól sikerül, ugyanazt a játékot más beállításokkal később ismét újra tudom vetetni. A technológia akkorát fejlődött, hogy hihetetlen jó sound-okat lehet kihozni már erősítő szimulátorokkal is, van, hogy csak azt használom a végső sound-nak. Véleményem szerint nagyon fontos a jó hangzás, ebből a szempontból szerencsésnek tartom magam, ugyanis a gitározással párhuzamosan mindig érdekelt, hogy mitől szólnak jól azok a zenekarok amiket hallgatok, hogyan lehet ezeket a hangzásokat kikeverni, rengeteg fórumon aktívan követem a topik-okat. 4-5 évig, mint hangmérnök dolgoztam egy stúdióban, és a mai napig segítek zenekaroknak, készítek felvételeket amennyire a szabadidőm engedi.

Apropó, milyen arányban függ szerinted a tehetségtől, a habitustól a gitárjáték, és mennyire a technikától?

Szerintem óriási előnyben van az, aki tehetségesebb és fejlettebb hallással rendelkezik. A tehetségesebb zenészeknek könnyebben kialakul egy saját egyedi stílusuk, és ha ez párosul az ambícióval és a gyakorlással, akkor a technikai részeket is gyorsabban elsajátítják.

Hogyan tovább?

Jelenleg nem játszom zenekarban, nem is erőltetem ezt a dolgot, néha készítek egy-egy

nevezést hasonló típusú gitárvetélkedőkre, a napokban készítettem egy nevezést az Andy James gitárversenyre, hihetetlen tehetséges és jó gitárosok vannak, de nagyon jó a backing track is, nagyszerű gyakorolni rá, remek kikapcsolódás számomra:). A számítógépem tele van vázlatokkal és ötletekkel, lehetséges, hogy összeáll majd valamikor valami lemez is belőle...A zene meg a hangszerek, azok az életem részei, ugyan közgazdász diplomám van, de hangmérnökként dolgoztam pár évet, és a mai napig vállalom felvételek készítését, jelen pillanatban pedig egy hangszerüzletnek dolgozom. Szerencsés vagyok, mert szeretem és érdekel amivel foglalkozom, csupán szabadidő kéne kicsit több. Épp ma kaptam a hírt, hogy márciusba repülök Frankfurtba, a Musikmesse-re, ami Európa legnagyobb hangszer és hangtechnikai kiállítása. Már alig várom :)

Neked pedig köszönöm a lehetőséget a bemutatkozásra! Üdv.

http://www.youtube.com/user/zsoltlaszlo/videos

Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com nevében is!

Udvardy Udy Zsolt

+36/30/226-1017

http://www.gitarvilagok.com

Diktátor

Régi barátként üdvözölhetem a Diktátor zenekart az oldalon. Addig semmit, míg nem gratulálhatok a Diktátornak, és további jó egészséget, és sikereket nem kívánhatok nekik. Nos, beszéljünk arról, hogyan telnek a zenekar rockzenei mindennapjai?

Köszi a gratulációt és a jó kívánságaidat! Hogyan telnek a mindennapjaink? Meglehetősen sajátságosan, hiszen viszonylag távol leledzünk egymástól, egy 70 km átmérőjű körön belül, ami ugye kicsi országunkban már meglehetősen nagynak számít. Mindenki teszi a saját dolgát és végzi a reá eső feladatokat. Ami érdekes lehet: mindenki egyénileg, külön-külön gyakorol és a koncerteken, élesben szokott kiderülni az igazság.

A zenei piacon olyan túlkínálat van, hogy már szinte a multimédia sem tudja kezelni. Eddig megmondta mi az, ami tetszik nekünk… már akinek, persze! Vissza kell térni arra a vonalra, hogy válogatni kell, még a legjobbak közül is! A Diktátor zenéje mellett nem lehet elmenni. Beszélnétek arról a hozzáállásról, arról az életérzésről, ami „működteti” a zenekart?

Természetesen! Mi egyszerűen szeretünk zenélni és imádjuk azt, amit csinálunk! Ha jön valami új irányzat és az éppen nekünk is bejön, egy kicsit megpróbálunk ráhangolódni, de nyilván csak a saját korlátainkon és értékrendünkön belül. Szeretjük a kihívásokat, minden új lemez egy-egy új feladat és egy-egy korszaknak a lezárása is egyben, ami azért nem különül el nagyon egymástól, mint az ég és a föld, de persze szeretünk egyszerre az egekben szárnyalni és a földön is járni, hiszen ez a mi életünk és egyben a feladatunk!

Valamit azért kihagytam… Milyen utak vezettek a Diktátor megalakulásához?

Több mint negyedévszázada, mikor úgy éreztük, hogy a létezés keményebbre váltott, megszületett bennünk egy elhatározás, hogy a mindennapok tükrében mi is beszigorítsunk és elhagytuk a Week-end zenekar nevet. Az akkori dobosunk Ori, azaz Mező Orbán volt a Diktátor keresztapja, és természetesen a zenénkre is nagyban hatott az a friss és energikus metal hullám, ami azokban az években elárasztotta a világot és úgy éreztük, hogy ez az az irányzat, amit régóta keresgélünk, csak addig még nem igazán tudtuk zeneileg ezt megfogalmazni.

Következő kérdés nem lehet más, mint az aktualitás! {… ha jól látom 2010-ben jött ki az utolsó anyag}  

Igen, de már akkor készen voltak a most megjelenés előtt álló dalok, csak egyszerűen nem volt időnk és lehetőségünk jó minőségben felvenni azokat. Tulajdonképpen ezért döntöttünk a „Balladák” című lemez gyors kiadása mellett.

Maradjunk egy kicsit az oldal egy fő irányvonala mellett. Samut és Derzsi Vezért kérdezném. Gitárok. Minden, amit a gitárcuccaitokról tudni kell!

Samu vezér: Én egy Aria névre hallgató, nem túl drága, aktív négyhúros basszusgitáron tolom a mélyeket egy Peavey Mark III.-as fejjel illetve az alkalomtól függően egy, vagy két öreg Peavey 300 W-os ládával, vagy éppen klub szinten egy 150 W-os Hartke alsó ládával. Úgy gondolom, hogy mindezekkel kellően alá tudom támasztani az éppen aktuális mutatványt, vagy éppen érvényt tudok szerezni egy-egy kiállás alkalmával annak, hogy nálam a basszus terén nincsen irgalom!

Derzsi vezér:Kizárólagosan öregebb Fender Stratocastereken játszom, régebben csak Kinman hangszedőkkel, de az utóbbi időkben aktív EMG szetteket is használok. Erősítőim csakis Marshallok, nagyobb bevetéseken a jó öreg JMP 100-as fej jöhet szóba egy, vagy két bármilyen 4x12”-es Marshall ládával, de azért többnyire 30w-os, öreg Greenback-ekkel szerelve, klub szinten pedig egy Marshall JTM45-ös fej egy 2x12”-es ládával is szépen megteszi.

Végül. Tervek!

Szeretnénk minél hamarabb és minél nagyobb példányszámban megjelentetni a már, mondhatjuk: évek óta készülő legújabb lemezünket és a dalok egy részéhez videó klipeket is kreálni, aztán jöhet a következő, tizenharmadik lemez!

Köszönettel:

Udvardy Udy Zsolt

www.gitarvilagok.com

06/30/ 226-1017

Gabor Amadeus

Gabor Amadeus. Amikor a gitárost hallgatom, olyan érzésem van, mintha különböző világokban kirándulnék. Ezekben a világokban a szépet találhatjuk, és az igazi célja a zenének, a gitárjátéknak, hogy ezt megmutassa az embereknek. Gabor nagy tisztelettel köszöntelek, és arra kérnélek, hogy írd le a zenéd. Megtudhatnánk a „miértjeidre” a válaszokat?

Megszólalásommal arra törekszem, hogy igazi kikapcsolódás legyen azoknak, akik hallgatják a szerzeményeimet, feldolgozásaimat. Szeretem minden művet gondolatvázra felépíteni, így egész történések sora vár arra, aki hallgatja. A háttérzenészek feladata mindig jól megkomponált dolog és felette marad nekem az improvizációs lehetőség, amitől igazán élő és friss lesz. Jómagam is mindig az olyan zenéket kedvelek, amit ha újra meghallgatok, mindig felfedezek valami újat benne.  

 A valóság tele van olyan mindennapi negatívumokkal, melyeket talán ki lehet küszöbölni, talán nem. Mennyire befolyásolják a játékod ezek? Kizárod, egyáltalán ki kell zárni a negatívumokat a gitárvilágodból?

Abból lesz igazán jó és egyedi művész, aki engedi azt, hogy a történések akár pozitív akár negatív irányból hassanak rá, s képes azt átszűrve magán keresztül tükrözni azt, amit az adott pillanatban érez vagy gondol a világról, csak ettől lehet hiteles, egyedi az, ami megszólal. Sok olyan gitárzenét hallottam már, ami műanyag szerű, ezek inkább kizárólag a szórakoztatás célját tűzik ki, nincs mélyebb tartalom és érzelem bennük, nem emel fel, ami a zene lényege lenne. Arra törekszem, hogy ne gyártósoron íródjanak a dalok, hanem csak akkor, amikor valóban tartalom és ötletek sora érik meg benne az adott pillanatban. Pár éve létrehoztam Budapesten a saját stúdiómat, ennek számomra az az előnye, hogy bármikor felvehetem, és saját magam keverhetem, formálhatom a szerzeményeket. Van, hogy egy jó ötlet reggel vagy épp este születik, azt a pillanatot kell mindig elkapni, amikor az ember érzi, hogy épp a levegőben van az az energia, ami az alkotáshoz, mélyebb gondolatokhoz kellenek. Mindannyiunk élete tele van örömökkel, de néha tragédiákkal is. Ezeket mind meg kell élni ahhoz, hogy hitelesen, szólaljon meg egy vidám gyors vagy egy szomorú lassú dal.

Gabor, térjünk rá a zenei mindennapjaidra. Beszéljünk most erről!

A stúdióban elég sok időt töltök, vannak külsős munkáim is, ezt azt jelenti, hogy például énekesek felvételeit készítem vagy hangszerelem műfaji kötöttséget és korlátok nélkül. Pont ez az, ami miatt szeretek benne, mert megtapasztalok így más hangzásokat és különböző műfajok mélyére láthatok. Minden műfajban van is olyan dolog, ami tetszik, ezek később a saját zenei gondolataimban is elő szoktak bukkanni. A mai korban viszont nem elég az, hogy valaki jó gondolatokkal, ötletekkel rendelkezzen, menedzselni is kell mellette és előre látni és tervezni, mellette egy zenekart is össze kell fogni, hogy megvalósítható legyen koncerteken az, ami a kezek között megszületik, ezekhez nem kis idő és energia és főleg kitartás szükséges. Büszke vagyok arra, hogy sikerült nagyszerű művészeket találnom a célokhoz, akik ugyanúgy sajátjuknak érzik azt, amit én képviselek. Ötvös Csilla gitárművész az, akivel nagyon sokat dolgozom, sikerül vele olyan dalokat is eljátszani, ami számomra is nagy öröm és kihívást jelent. Ami külön érdekessége az egésznek, hogy női gitáros nagyon kevés vagy, latin jazz műfajon belül, sőt nem is tudok, hogy lenne olyan, aki játszik hasonló dolgokat. Ő a komolyzene irányából jött, de abszolút vevő és kreatív, hogy egyedi dolgot alkossunk együtt. Mindketten foglalkozunk gitároktatással is, jómagam inkább csak múlt időben. Csilla jelenleg Kecskeméten tanít. Közös gondolatunk például az, hogy a zenei képzésben miért nem tanítanak meg gondolkodni és improvizálni egy adott műfajon belül már gyerekkorban. Sokkal több zeneszerető ember lenne, és hozzájutna olyan örömforráshoz mindenki, ami belülről születik és tölt.

Tudom, hogy sokat dolgozol, és nagyon sokat teszel azért, hogy éljen a zene Magyarországon. A véleményem az, ha valaki teljesen elégedett magával, a világával, az képes elveszíteni az ambícióit. Szóval veszélyes lehet ez az érzés. Jól látom én ezt? Hova helyezed magad ebben a kérdésben?

Igazi művészt még sosem láttam nagyképűnek, vagy teljesen elégedettnek magával. Az évek során minél mélyebbre ássa egy műfajban magát valaki, rájön, milyen keveset is tud és egy dolog mennyi irányba tud ágazni. Valamennyi művész barátomra az alázatosság és az adni vágyás az, ami a legjellemzőbb. Hangszeres zenészként sokat kell azon dolgozni nap, mint nap, hogy mindig a szellemi és a technikai tudásának javát tudja átadni a hallgatóknak. Ez végső soron olyan figyelmet, kitartást-terveket igényel, mint bármelyik élsportban a versenyekre felkészülés időszaka. A napokban felkértek véleményezzek egy együttes megjelenés előtti számát, meg is lepett, mert ők a rock vonalon dolgoznak, de fontos volt nekik egy latin gitáros véleménye is, figyelünk egymásra így szakmán belül is, mindazok, akik alkotnak és értéket képviselnek. Számomra ezek mindig nagy megtiszteltetést és örömöt jelentenek, szeretek emberként a megközelíthető kategóriába tartozni.

Végezetül nem jöhet más, mint Gabor Amadeus tervei?

Tervek között most leginkább az szerepel így az utolsó negyedévre, hogy sok helyre el tudjuk vinni a műsorunkat, most ezen dolgozok sokat, hogy a megfelelő koncert és szervezési kapcsolatok letisztuljanak körülöttem. A formációval augusztusban volt egy pár nap, amit együtt töltöttünk, itt csak az alkotásról és az egymásra hangolódásról szóltak a napok, ez minden csapat életében fontos dolog, itt már a karácsonyi műsorunk alapjait is lefektettük már. Sokan kérdezik, hogy miért nem lépek fel itt meg ott, én azonban szeretem, ha egy helyen minden feltétel adott s nem az együttesnek kell intézni a közönséget, a plakátozást vagy az újságokban, az időben való megjelenést, sajnos ezzel volt egy kellemetlen tapasztalatom a nyáron egy ismert rendezvény helyszínnel. Több mint biztos, hogy egy két televíziós csatornán is látni fog a közönség, a megjelenések időpontját mindig a közösségi oldalon időben kiírjuk. Készül több új dal is mostanában kezeim között, természetesen lesz közöttük Astor Piazzolla feldolgozás is, aminek mindig nagy sikere van, messze jut, a világba ezt a közösségi oldalon is tapasztalom, amikor a világ másik feléről jelölnek vagy üzennek, ez mindig nagyon jó érzés és visszaigazolás, hogy jó úton járunk,s a zene tényleg nem ismer határokat, főleg a mai világban. A Libertango dalhoz, amit nyáron készítettem el, Mario Parmisano is gratulált, aki nem ismeri, Ő Al di Meola Zongoristája, tangó és a jazz műfajban világsztár. Igyekszünk mindenfelé eljutni az országban is a koncerteken várunk minden érdeklődőt szeretettel. Időpontok és friss hírek a publikus oldalon elérhetőek.

Köszönöm a lehetőséget a bemutatkozást illetően az oldaladon.

Gabor Amadeus Official Fan Site:

https://www.facebook.com/gaboramadeusguitar

Gabor Amadeus Youtube Channel:

http://www.youtube.com/gaboramadeusguitar

Köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok az elkövetkező időszakra!

Üdvözlettel

Udvardy Udy Zsolt

06/30/ 226-1017

udy@gitarvilagok.com

http://udy.gitarvilagok.com

www.gitarvilagok.com

Mikky Slade

Mikky Slade. Meg lehet érezni bármely művészetünkben azt, hogy most valami zseniális történik, valami olyan, ami első pillanatra megvan, közel jön. A zsenialitást megtalálni lehetetlen, mivel ő fogja megtalálni a megfelelő embert. Következzen Mikky Slade. Tisztelettel köszöntelek a Gitárvilágok.com oldalon. Miért a gitár? A zenei fantáziád alapján szembe jöhetett volna veled bármely húros hangszer. Szóval miért a gitár talált meg?

Sziasztok!!!! Köszönöm a felkérést, megtisztelő számomra az interjú!! Ebbe egyébként beletrafáltál, szerintem nekem a karmám a gitár, és valóban Ő választott engem, és nem fordítva. Történt ugyanis hogy 6 éves koromban a szüleim be akartak íratni valamilyen hangszerre, és akkoriban Miskolcon az általános iskolában tanított egy öreg néni, gitárt és hegedűt. A szüleim a gitárt választották.... Vagy a gitár választott engem... így ismerkedtem meg a zenével és a gitározással. És itt meg is pecsételődött a sorsom... Ezután 12 év klasszikus gitártanulás következett, ami mellett természetesen 11-12 évesen elkezdett foglalkoztatni az elektromos gitár is és a rockzene, még általános iskolában megalapítottuk 2 osztálytársammal életünk első zenekarát, amivel volt is egy fellépésünk egy iskolai Ki mit tudon, és onnantól kezdve nem volt megállás. A gimnáziumban kicsit komolyabbra fordult a dolog, ott már ”igazi” zenekarom volt, és ott tapasztaltam meg milyen érzés igazából színpadon lenni. Hát így kezdődött... Tulajdonképpen nem tudok visszaemlékezni olyan időkre, amikor nem volt gitár...

Mennyire engeded, ill. szükséges engedned, hogy zenészek, gitárosok hatással legyenek a gitárvilágodra?

Szerintem minden zenész számára vannak Idolok, példaképek, akiket szeret, tisztel, valamilyen módon szeretne hasonlítani hozzájuk zeneileg. Aki mást állít, az szerintem hazudik. Természetesen nekem is megvannak a nagy kedvenceim, korszakaim, amik, így vagy úgy de mindenképpen hatással voltak a játékomra. Legelső kedvenceim Gary Moore, Brian May, és Mark Knopfler voltak. Később volt egy Malmsteen korszakom, amit gyorsan kinőttem, aztán Randy Rhoads, Sambora, majd Nuno, Paul Gilbert, Steve Stevens és természetesen Zakk Wylde következett a sorban, azonban a két Főhős az életemben John Sykes és Doug Aldrich, azt hiszem a mai játékomra minden az előbbiekben felsorolt gitáros hatással volt, de ha azt kérdezed kik az ultimate-ek akkor Aldrich és mindenekelőtt Sykes a válasz. Természetesen vannak még kedvenc gitárosaim, akik ebben a felsorolásban nem szerepelnek.

Az előző kérdéshez kapcsolódva egy kicsit. Szabadság, szabadságérzés. Talán a korábbiakban is, de Hendrix óta biztos, hogy összefonódnak a gitárral, és mindennel, amit a gitár mesél nekünk. Ha jól látom, akkor Te ezt, hogy éled meg?

Gyerekkorom óta igen öntörvényű ember vagyok, a szabadság benne van minden porcikámban, senki sem tud semmiféle korlátok közé zárni, és ez igaz az élet minden területére... Nem hiába van rajtam a REBEL tetoválás is... Számomra az igazi szabadság, amikor a színpadon állok és gitározhatok, úgy és azt , amit és ahogy én akarom, hála Istennek nagyon rég volt, amikor utoljára megszabták nekem, hogy mit gitározhatok... Amikor ott állsz a gitárral és éppen azt játszod, amit az adott pillanatban érzel... Ez a szabadság, pont emiatt nem is vagyok egy másolós fajta, egy-két ritka kivételtől eltekintve, nem játszom egyetlenegy cover dalban sem az eredeti szólót, mert én én vagyok, én oda azt akarom gitározni, amit akkor és ott éppen érzek. Természetesen bizonyos majdnem állandó váza megvan a szólóknak, de van, amikor az sincs, és éppen ami akkor jön, azt játszom... Most belemehetnénk, hogy egy-két youtube-os videón időnként megkérdik, hogy mit vétett az eredeti szóló, hát itt a válasz... szerintem kétfajta gitáros van: Az egyik, aki bevágja a szólókat, mert úgy gondolja úgy a jó, vagy adott esetben nincs rá ötlete, ezáltal esélye sincsen megmutatni az egyéniségét az adott dalban... A másik, aki bízik magában annyira, hogy igenis megmutatja, ő hogyan nézi kicsit más szemmel a dalt. Természetesen pl.: AC/DC vagy Guns tribute-ok esetében ez a dolog nem érvényes, mert ott muszáj az eredetit játszani, és van még persze jó pár klasszikus rock alapmű ahova én is az eredeti szólót játszanám/játszom......Pontosan ezekből kiindulva roppant viccesek nekem a mai önjelölt szobagitároshírók, akik leülnek egy kamera elé és ki tudja hányadik próbálkozásra felvesznek egy cover szólót, majd felteszik a youtubera, és ettől már ők nagy gitárosok..... Pedig az igazság az, hogy igenis ki kell állni a színpadra és majd a közönség eldönti, hogy jó vagy-e ... Nekik meg kéne tanulniuk, hogy egy jó gitárost EGYETLEN hangból fel lehet ismerni, a nagy gitárosok egyéniségek, a gitározásban az a furcsa, hogy pont azt nem lehet megtanulni ami naggyá tesz valakit, a feelinget és az egyéniséget........

A játékod messze túlmutat azon, amire azt a szót szoktuk használni, hogy tehetség. Ha nekem ezt megadta volna a Jó Isten, én feltettem volna rá az életem. Mit gondolsz erről?

Ebbe megint beletrafáltál... Már hogy abba, hogy feltettem rá az életemet. Amióta az eszemet tudom, ezt csinálom, erre tettem fel mindent kb.: 1985-ben. ... azóta hol jobban mentek a dolgok, hol kevésbé. Már 1992-ben „profi” zenekarban, lemezes zenekarban zenéltem a Marilynben Miskolcon, ami akkoriban sokkal nagyobb jelentéssel és értékkel bírt, mint mostanság. Akkoriban sokkal nehezebb volt minden, nem volt pl.:  internet, ahonnan a mai tehetségesebb gyerekek konkrétan megtanulnak igen komoly technikai szinten gitározni. Nekünk, a mi korosztályunknak még az MK-27 es magnó fölé görnyedés volt, ahogy próbálgattuk leszedegetni az akkori gitárhírók trükkjeit.... Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy nagy köszönetet mondjak Andrásik Remónak, aki már akkor csodaszámba menően gitározott Miskolcon, és tulajdonképpen a mai játékom alapjait Ő tanította meg nekem anno, és az elmúlt lassan 20 évben azt hiszem Ő tett és tesz a legtöbbet a gitáros ifjúságért Magyarországon. Nagyon nagy RESPEKT neki ezért is!!!!!!!! 
1998-tól pedig majdnem 10 évig, 2007-ig a Disco Express zenekarban játszottam, akikkel életem legszebb 9 évét töltöttem el, rengeteg koncert, turnék, számtalan külföldi buli, siker...:)))) A mai napig imádom őket, és hiányoznak is kicsit :) 
2007 után a Holiday Crüe, a Jolly Roger és kisebb projektek mellett kb. másfél évig játszottam a Dirty Dance-ben, és 2011-től a Tirana Rockersben is kb egy évet, akikkel csináltunk két Kelet-Európa turnét, az elsőt Tim "Ripper" Owenssel, a másodikat a norvég Thunderbolt zenekar társaságában, és 2012-ben a D.A.D. budapesti supportbandja voltunk .

Akkor jöjjön a gyakorlatiasabb rész. Gitárok és minden amit Mikky Slade –től megtudhatunk erről a témáról! (cuccodról minden jöhet)

Ok, kezdjük a gitárokkal! Több mint 15 éve használok egy nagyon öreg, 1980-as évjáratú nagyon ritka Japán Ibanez Artistot. Egy nagyon kedves jó barátomtól került hozzám. Érdekessége, hogy mindene eredeti, a gyári Super 58 pickupokkal, ébenfa fogólappal, és olyan csoda hangja van, hogy bárki letérdelhet előtte. Egyetlenegy baja, hogy nagyon nehéz, majdnem 7 kiló.... Két éve játszom egy tökéletes minőségű, és mindent verő hanggal rendelkező Japán Edwards Les Paulon, mahagóni-mahagóni-jávor toppal, amibe a Suhr Doug Aldrich pickupokat szerelt bele Ermi barátom (Joe Roger). Ez gyakorlatilag egy az egyben a Gibson standard, tizedmilliméterre ugyanaz a gitár, csak a különbség az összeszerelés és az anyagok minősége, a japán precizitás és hogy ennek long tenon a nyak ragasztása, ami azt jelenti, hogy mélyebben van beragasztva a testbe a nyak, egészen pontosan a nyaki hangszedő mélységéig van beragasztva a nyak, ezzel még több sustaint és testhangot eredményezve. Ő a kedvenc hangszerem.... Két hónapot vártam rá, de megérte. Emellett kb egy éve használok egy alapvetően ugyanolyan specifikációjú, vagyis Les Paul standard Edwardsot, aminek más a színe, kicsit a nyakprofilja, ebben a DiMarzio Transition hangszedők vannak. Éppen most rendelek szintén egy Edwards LP-t a Sykes customot, abba is a DiMarzio Transition pu-k mennek. Rengeteg gitárom volt az elmúlt majdnem 30 év alatt, de már jó ideje csak a Les Paulok érdekelnek, nem is játszom máson, valahogy ez nekem lett kitalálva, még tervben van egy telecaster később, mert imádom a hangját.

Térjünk rá a cuccra. Több mint egy éve (köszönet Hajdú Zolinak) boldog tulajdonosa vagyok egy Marshall YJM plexinek. Ebből az erősítőből összesen 1500 darabot csináltak, és tulajdonképpen az 1959 SLP-plexinek egy Malmsteen moddolt verziója. Használhatod a régi plexiként is hagyományos módon, és van benne rengeteg modern extra, van egy beépített booster, ezen kívül zajzár, zengető, és effect loop is, és tulajdonképpen egy master potival lehet kordában tartani az iszonyatos erejét... Én a régi hagyományos plexiként használom, tehát jumperelve, de a beépített boostert nem. Marshall 1960 AX láda, greenback hangszórók, a plexihez a legjobb szerintem... A pedalboardban van a szandom másik lényeges eleme, a  Mikky Slade signature pedálom a TRUE-BA-DOUR. Hatalmas hurrá és köszönet érte Kasinak (Kasléder Albert)

http://www.kasledereffects.com/

Van előtte egy Cry Baby JH-1 WAH, és egy speciális, eredetileg egy, a gitárba tervezett Artec QTA elektronika, amit Kasi beépített nekem egy pedálba. A sound harmadik fontos eleme a Marci effect loopjába kötött TC G Major, amit egy midi footcontrollerrel vezérlek, de mivel nem használok sok effektet ezért inkább alapvetően hangszínelésre, és a szóló és ritmushangszínek közti hangerőkülönbségek megoldására használom. A Rackben van még egy Samson PB-10 feszültség stabilizáló, egy BTR-2000 racktuner és egy Shure AXR 4G wireless vezetéknéküli rendszer. Hangolástól függően vagy Ernie ball Cobalt 10-52-t, vagy 11-56-t húrokat használok.    

Apropó majd elfeledtem megkérdezni. Mivel foglalkozol mostanság? Tervek?

Másfél évvel ezelőtt családostul kiköltöztünk Ausztriába. Elég lett a magyar „szakmából”.... A Holiday Crüe és a Jolly Roger zenekarom továbbra is ugyanúgy működik közreműködésemmel tovább, ahogy eddig, ők a barátaim, itt kint pedig sikerült bekerülnöm Ausztria egyik legjobban foglalkoztatott rockzenekarába, a neve Rockhead. Most csináljuk az új albumot, nemrégen jött ki az első videoklipp is, I'm on my way...címmel. Európa szerte rengeteg rádió játssza a dalt, a US independent chart-on a 40-dik volt a megjelenés utáni második héten, tulajdonképpen Ausztrália kivételével minden kontinensen játsszák a dalt a rádiók.... Magyarországon természetesen nem... Egész nyáron megy a turnézás. Rengeteg külföldi buli, Lengyelország, Horvátország, Szerbia, Németország és természetesen Ausztria.
Van egy új projektem is Magyarországon, magyar srácokkal, akik a barátaim. Otthon én már csak barátokkal zenélek...:))) Erről pillanatnyilag sokat nem szeretnék még elárulni, a lényege, hogy csak angolul, külföldre készül, és keleti irányba is....;)) Emellett természetesen tanítok is itt kint. Remélhetőleg a rengeteg munka most meghozza a gyümölcsét!!! Köszönöm az interjút és üdv mindenkinek!

Mikky nagyon köszönöm a beszélgetést és minden jó kívánok a következőkben!

Köszönöm, sziasztok.

http://www.youtube.com/watch?v=QUJg9A7cdMg

http://www.youtube.com/watch?v=AQLZOaLR6DU

Köszönettel

Udvardy (Udy) Zsolt

06 / 30 / 226-1017

www.gitarvilagok.com

Fábián Zoltán, Hungarica

Nagy tisztelettel köszöntöm az oldalon Fábián Zoltánt, a Hungarica énekesét. Köszönöm a magam és az olvasók nevében is, hogy elfogadtad a meghívást! Zoli, beszélnél az életedről, és ha nem tiszteletlen kérdés, a személyes mindennapjaidról?

Köszöntelek Téged és a kedves Olvasókat! Ami a zenei mi voltomat illeti, tíz éves koromban ismerkedtem meg a hangszerrel, egy osztálytársamtól kértem kölcsön az évek óta a szekrény tetején porosodó gitárját. Már akkor nagy kedvelője voltam a rockzenének, én tényleg azok közé tartozom, akik maguktól fedezték fel a zene minden apró folyamatát, ellesve és eltanulva a trükköket, persze a későbbiekben nagy segítséget nyújtott a világháló. Emlékszem, hogy az előbb említett hangszert először kerítés drótokkal húroztuk fel és a testvérem egy alkalommal rájött, hogy ha lefogja a húrokat, más hangot ad ki. Az első koncertem basszusgitárosként volt tízen négy évesen Marosvásárhelyen, az akkoriban minden rocker által közkedvelt Black Hole –ban. Mondhatom, hogy az akkori zene iránti lelkesedésem a mai napig megmaradt. A személyes mindennapjaimat tekintve egy gyönyörű kislánnyal büszkélkedhetünk, van egy állandó munkahelyem, bedolgozok grafikai és honlapos munkákban, zenélek, dalokat szerzek……. szóval unalomra nem jut idő.

Zoli, melyek voltak a pályádon a meghatározó állomások, az előrelépések, vagy egyszerűen csak a rossz helyzetek?

Az évek elteltével megfordultam néhány zenekarban, mint gitáros, basszusgitáros, énekes. A

kudarcokat újrakezdés, alázat és továbbfejlődés követte, mindig magát a zenét vettem elsődleges szempontnak. Néhány fontos állomást megemlítenék: három évet éltem Majosházán, a helyi polgármester abszolút támogatta a törekvéseimet, itt volt rá lehetőségem, hogy igazán csak a zenével foglalkozzak, saját próbatermem volt, 24 órás használattal, tudtam rögzíteni az ötleteket, dalokat. Órákat, néha napokat töltöttem ott, próbálva kihozni magamból a maximumot. Nagy fordulópont volt az első saját zenekar megvalósítása is a Székely vér, mely mind zenei, mind szövegvilágában abszolút engem tükröz. Ezt követően vagyok a Hungarica énekese …

Vitathatatlan, és a Hungarica sem kivétel ez alól, igencsak meghatározó, és az sem kétséges, hogy bizonytalan helyzetet hozhat, amikor egy „új” énekes csatlakozik a zenekarhoz. Hogyan vezetett az utad a Hungaricába?

A Székely vérrel felléptünk néhány alkalommal a Hungarica vendégeként, egy nagyon jó barátomnak köszönhetően, aki ajánlotta Mentes Norbinak a zenekart, így kialakult egy baráti viszony.

Kétszer volt szerencsém a színpadon találkozni veled. Meghatározó, és igen nagy hatással bíró személyiséged van. Az nem kérdés azonban, hogy a Hungarica megadja a mai napig is a magyar rockzene színvonalát. Nem tagadom Mentes Norbi gitárjátéka, zenei fantáziája nagyon magasra teszi a mércét! Szóval, Zoli, mennyire kellett rákészülnöd a Hungaricára?

Köszönöm. Az bizonyos, hogy sok mindent megtanultam az elmúlt másfél évben, az ember mindig fejlődik, igyekszik a legkisebb hibákat is kiküszöbölni. Mikor felvetődött a kérdés, Mentes átküldött két dalt, hogy énekeljem fel, emlékszem, hogy még aznap elkészítettem a felvételt és visszaküldtem. Norbi valóban magasra teszi a mércét, nem csak a gitárjátékában, de a Hungarica összességében is.

Megkérdezhetem, hogy a Hungarica mellett más irányú zenei ambíciók is jelen vannak az életedben?

A klasszikus zenétől a népzenén át a „hörgős” metálig elég sok mindent szeretek, amiben van erő élet és tudás. A jóleső dallamokban mindig kipróbálom magam, legyen az gyerek vagy népdal. Úgy érzem, hogy elég sok mindenen átsegített a zene, ott van a mindennapjaimban, ez egy pozitív őrültség és hivatás, mely kizökkent a megszokott kerékvágásból. Szeretném egyszer válogatva, egy hanglemezre rögzíteni az évek alatt íródott dalokat.

Székelyföldről érkeztél. Milyen azonosságot, illetve különbözőséget látsz, és nem kizárólag a zenei kultúránkban, a magyar és a székely életben?

Engedd meg, hogy idézzek egy 1941-ben, Marosvásárhelyen tartott, Székely Nagygyűlésen elhangzott mondatot, melyet harmincezer székely akaratából mondtak ki, és amelyet ma jómagam sem tudnék szebben és igazabbul megfogalmazni: „Ha mi magunkat székelyeknek mondjuk - vagy valaki csak így emleget minket - ezzel csak arra az erkölcsi, nemzeti és népi jelentésre teszünk külön hangsúlyt, amelyet nekünk ez a szent név jelent: Magyar!”

Zoli, végezetül. Terveid!

Mikor viszonylag rendben mennek a dolgok, azt szoktam mondani, hogy mindig csak ennyire legyen, és ezt most is elmondhatom. Az életben vannak nehézségek és örömök egyaránt. De mindig van egy cél, amiért érdemes küzdeni, ilyen a gyermek, a család, a haza, az önmegvalósítás….

Engedd meg, hogy nagy tisztelettel megköszönjem a lehetőséget és hozzátenném, hogy ha az életben minden kérdés így lenne feltéve, könnyű lenne a válasz mindenre.

Barátsággal: Fábián Zoltán

Zoli, köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Tisztelettel:

Udvardy (Udy) Zsolt

+36/30/226-1017

www.gitarvilagok.com

http://udy.gitarvilagok.com