2013. február 20., szerda

Nagy Dénes, Cry Free

Nagy tisztelettel üdvözöllek az oldalon, és egyben gratulálok, hogy pályádat a Cry Free-ben folytatod. Ez nem akármilyen „folytatás”. Hogyan vezetett az utad a Cry Free-be?

Szia! Először is köszönöm szépen a lehetőséget! Az egész történet 2012 októberére vezethető vissza. Lee Olivérrel már régi barátok vagyunk, ő is a Kőbányai Zenei Stúdióban tanult, onnan az ismeretség. Októberben egy koncerten találkoztam Olivérrel, iszogattunk, beszélgettünk és egyszer csak megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem Deep Purple-t gitározni... Akkor elég váratlanul ért a kérdés :) Megkérdeztem, hogy miről is lenne szó? Ő felvázolta a helyzetet, miszerint 100%-osan a saját muzsikájának szeretne élni és úgy érzi, 5 év Deep Purple gitározása után most már csak ezzel kíván foglalkozni és rám gondolt, mint utód. Rábólintottam a dologra, december elején mutatott be a Cry Free tagjainak, volt egy meghallgatás, tetszett nekik az, amit csináltam, azóta próbálok rendszeresen a zenekarral.

Az egyik, és talán kiemelkedően a legjobb Deep Purple tribute zenekarban játszol. Mennyire korlátozza a játéktered a „tribute” jelző? Egyáltalán mit takar nálad ez a kifejezés?

A Cry Free zenekar egy nagyon családias közeg. Nem várják el tőlem, hogy leszedjem Richie Blackmore figuráit, soundját vagy bármi mást... Nem is vagyok ennek a híve. Volt régebben olyan időszak, amikor egy az egyben megtanultam különböző gitárosok trükkjeit, figuráit, megpróbáltam a soundokat a saját motyómmal imitálni, de erről szerintem egy bizonyos idő után leszokik az ember, és elkezdi megkeresni a saját soundját, a saját gitározási stílusát. Én úgy érzem, az utóbbi 1-2 évben érkeztem el ehhez a ponthoz. Természetesen tiszteletben tartom azokat a klasszikussá vált motívumokat, amiket az öreg Blackmore is mindig eljátszott és azokat nem "barmolom" szét, de az, amit ő sem játszott kétszer ugyanúgy, ott az a célom, hogy egy picit az én játékomat is megismerjék az emberek, magamból is adjak valamit.

Forduljunk egy kicsit a hangszerek felé. Mennyire kellett átrendezni a felszerelésed a Cry Free-hez?

Semmiféle drasztikus változás nem történt, ugyanaz a Stratocasterem van, mint volt, erősítő csere sem történt, pedalboard sem változott, abból gazdálkodom, amim van. :)

Gondolom, most a zenekar elég elfoglaltságot ad. Az, hogy egy tökéletes „választása” vagy a Cry Free-nek, ez nem kétséges. Mi a helyzet az egyéb zenei tevékenységeiddel? Egyáltalán kellett hátrahagynod valamit is?

Volt időszak, amikor 4-5 zenekarban muzsikáltam egyszerre, de annak hamar vége lett, mert akármennyire is szerettem az összes bandát, le kellett redukálnom a számukat, mert folyamatos próba/koncert ütközések voltak. A Cry Free előtt 4 évig az AC/DC/GP-ben muzsikáltam, ami nagyon sok jó tapasztalattal gazdagított, teret adott fejlődésemnek, sok helyen megfordultam velük, barátságban váltunk el. Most januárban volt a búcsúkoncertje egy régóta működő zenekarnak, a Make Some Noise-nak, aminek szintén a tagja voltam 3 éven keresztül. Saját szerzeményeket játszottunk meg egy- két feldolgozást is. Örök emlék marad! Jelenleg a Cry Free mellett egy zenekart csinálok még, amit nagyon kedves barátaimmal alapítottunk még másfél évvel ezelőtt, ez pedig a MILF Magnet. Feldolgozás műsor van kész, egyelőre különböző előadóktól, mint például: Lance Lopez, Eric Gales, Rival Sons, Hendrix. Közben folyamatosan írjuk a saját szerzeményeket, remélem a közeljövőben fel is tudunk venni párat. Ez egy igazi szerelem-zenekar!



Köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com nevében!

Galéria



Udvardy (Udy) Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése