Újkígyóson nőttem fel, egy Békés megyei községben, elszigetelve, ahol nem volt a környezetemben példaképnek felállítható rockerek. Én mégis tollas-ütővel a kezemben a tükör előtt ugráltam, mintha gitároznék, pedig akkor még azt sem tudtam mi az. Tizenkét éves koromban kaptam édesanyámtól egy Vega márkájú szovjet mono magnót, választhattam hozzá három kazettát. Azt mondtam az eladónak, hogy olyat adjon, amin gitároznak. Így jutottam hozzá életem első Al Dimeola, Korál és Saxon kazettáihoz. Aztán rendszeresen hallgattam a rádióban a Heavy Metal kedvelőinek c. műsort, onnan vettem fel a számokat. 1985-86 tájékán láttam meg, hogy lesz a Metallica kedvelőinek c. műsor (akkoriban a rádióban még lehetett ilyen zenekarokat hallgatni). Nem tudtam, hogy mi az, de érzetem, hogy valami történni fog. A műsor a Ride the lightning számmal kezdődött és a barokkos gitárbontás után bejövő brutál riff hallatán potyogtak a könnyeim örömömben. Attól a perctől akarok gitározni.
Foglalkozol a gitárzene egyéb vonalaival is?
Mindig is mindenféle stílust szerettem, az egyetlen kapocs a gitár. Imádom a bluest, a fúziós jazzt, a legdurvább metál műfajokat és még a jó AOR-t is. De játszani csak a bluessal átitatott kövér riffekben gazdag, mondjuk azt, stoner számokat szeretem.
Milyen szempontok, ha egyáltalán vannak, alapján szerzed a Barbears gitáralapjait?
Kb. egy éve, mióta Szatmári János lett a basszusgitárosunk - aki eredetileg gitáros-énekes a Hívatlan Vendégek zenekarban -, sőt, szeptemberben Garamszegi Balázst, akinek sokat köszönhetünk, Blanár Levente váltotta az énekesi poszton, aki mellesleg nagyon jó gitáros, a zeneszerzés igazán közös munka lett.
Ezen sosem gondolkodtam, csak játszottam, ami jól esett, ez lett belőle.
Laci, jöhet minden, amit a gitárcuccodról tudni kell!
Egy gyönyörű és fantasztikus hangszerem van, Raven West Rm300dx. Egy 1981-es Randall Commandert használok egy 4x50 wattos Celection ládán. Egy házilag gyártott Overdrive-t használok, van egy Digitech flangerem, egy Boss chorus pedálom és a kedvencem egy állat Dime Cry Baby From Hell.
Apropó, visszatérve egy kicsit. Beszélhetnénk a Barbears-ról?
2008 tavaszán alakultunk. A jelenlegi felállás: Blanár Levente ének-gitár, Szatmári János basszusgitár, Lukács László gitár, Szabó Béla dob. Egyszerű, őszinte, csúnya férfi-zenét játszunk. Eddig önerőből két Lp-nk jelent meg, 2009-ben a Let’s See The Bears és 2012-ben a Doom Bar. Szeretünk koncertezni, jó koncertjeink voltak és lesznek is. Idén új anyag felvételére készülünk.
Sajnos, talán ez a realitás, de számos zenész igencsak borúsan látja a magyar rock zenészek, ill. a saját helyzetét. Akár anyagi, akár mint az irántuk való érdeklődés szempontjából. Csatlakozol ehhez, vagy más véleményen vagy?
Tisztában vagyunk vele, hogy „szar” a helyzet, de nem is várunk mást, csak jó bulikat, jó hangulatot, a zenélés öröme kárpótol mindenért.
Hogyan látja Lukács László a szegedi rock életet?
Sok jó banda van Szegeden, nem sorolom fel őket, de a legnagyobb szerencsénk, hogy itt munkálkodik Vári Gábor és a Black Hole Sound stúdiója. Azt hiszem Neki köszönhet legtöbbet ez a környék.
Köszönöm Laci az interjút, és sok sikert kívánok a továbbiakhoz a gitarvilagok.com nevében is!
Az zenekar honlapja: http://barbears.bandcamp.com/
E-mail címe: barbears@gmail.com
Üdvözlettel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése