Péter, először is szeretnék gratulálni a játékodhoz. Első körben a „Close To The Heart” című számból indulnék ki. Ami rögtön megfogott, ahogy a címe is utal rá, nagyon közel tud jönni ez a nóta. Lehet ezt a fajta könnyed gitározást tanulni?
Helló! Legelőször is köszönöm szépen a dicsérő szavaidat! A címmel azt szerettem volna kifejezni, hogy a zene, a gitározás az, ami a legközelebb áll hozzám. Igen, vannak bizonyos technikák, amik megkönnyítik a játékot a hangszeren és én is, mint minden gitáros igyekszem ezeket a lehető legjobban elsajátítani. Ha ez könnyednek hat az mindenképpen ösztönző visszajelzés.
Ne tűnjön tiszteletlenségnek, de az előző kérdés kívánkozott ki elsőre. Most azonban, szeretnélek bemutatni a Gitarvilágok.com olvasóinak. Beszélnél magadról?
Huszonöt éves vagyok, hatodik éve élek Budapesten, előtte Pakson laktam. A zene iránt kb. 12-13 éves koromban kezdtem el érdeklődni. Eleinte a szüleim műsoros kazettáit hallgattam (Bikini, Napoleon Boulevard, különböző válogatások stb.) és többnyire azok a dalok fogtak meg, amikben volt gitár. Állatira tetszett a hangja. Nem sokkal később jöttek a haverok és mutogatták a Metallica-t azután a többi nagy rock/metal zenekart. Amint meghallgattam ezeket teljesen elképedtem attól, ahogyan a gitárok szóltak és egyből megfogalmazódott bennem, hogy nekem ilyet tudnom kell. Így 15 évesen nagy nehezen kikönyörögtem az első hangszeremet. Ruff Ferenc volt az első gitártanárom még Pakson, neki köszönhetem a gitárral kapcsolatos alapvető ismereteket. Három évig jártam hozzá majd felvételiztem a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol többek között Póka Egon, Babos Gyuszi bácsi és Kormos János voltak a tanáraim. Az itt eltöltött négy év volt eddigi életem legmeghatározóbb korszaka. A zenei látóköröm kinyílt és rengeteg új hatás ért, amivel azelőtt még nem találkoztam. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen emberektől tanulhattam.
Nekem nagyon szimpatikus, és talán ez a te stílusod titka is, hogy nem játszod túl, nem akarod megmutatni, hogy „még ezt is, meg azt is tudom”! Ez belülről jön, vagy vigyázol, hogy ne ess ebbe a „hibába”?
Persze, ezzel vigyázni kell, mert hamar öncélúvá tud válni a dolog. Ha nem figyel az ember eléggé, akkor jön a „még ezt is, még azt is”, a végén pedig követhetetlenné bonyolódhat a dal. Ezt nagyon nehéz kontrollálni. Kell egy külső szemlélő (ideális esetben erre való a producer, mivel pillanatnyilag erre nincsen lehetőség ezért ezt a szerepet általában a zenész barátok töltik be) aki felhívja a figyelmet arra, ha valami indokolatlan vagy nem oda illő. Természetesen egy idő után bizonyos dolgokra már ráérez az ember magától is. Ez érvényes az instrumentális műfajokban is, hiszen hiába a szólista kibontakozásáról van szó, azért egy dalszerű szerkezetnek mindig lennie kell. Szóval ez a része a dolognak mindenképpen tudatos. Jön egy hangulat, egy téma vagy egy elképzelés és a lehető legjobb dalt kell kihozni belőle. Miután úgy hisszük ez megvan, a többi már mind belülről jön. Ki milyen dallamos, ki milyen vehemenciával játszik, mennyire egyedi, mennyire tudja alávetni magát az aktuális zenei környezetnek. Úgy gondolom, arra kell törekedni, hogy képesek legyünk a megfelelő mértékben tudatosan kontrollálni azt, ami belülről jön. Elég hosszú folyamat mire ezt eléri az ember és talán ettől nagyok a legnagyobbak, hogy erre képesek. Természetesen ennek az útnak én még az elején járok, és nem tudom, meddig jutok rajta. Majd meglátjuk.
Péter, annak ellenére, hogy irigylésre méltóan egyéni a gitározásod, kik voltak, vagy kik vannak hatással a játékodra?
Hú, köszönöm, nagyon örülök, hogy így látod! Az összes volt tanárom, a zenésztársaim, gyakorlatilag akárki, akivel zenélek, hatással van rám, mert azáltal, hogy együtt játszunk hatunk egymásra. Igyekszem sok zenét hallgatni és figyelemmel kísérni az aktualitásokat. A legnagyobb kedvencem Guthrie Govan. Számomra az ő gitározása az etalon. Minden stílusban otthon van, óriási a dallam világa és a brutálisan magas technikai tudását is ízlésesen használja. Imádom Richie Kotzen-t is, és ahogyan a gitározás mellett énekel az lenyűgöző. Nagy kedvencem még Andy Timmons, Greg Howe és Muris Varajic. A keményebb műfaj képviselőiből Zakk Wylde, John Petrucci, Marty Friedman, Jeff Loomis, Andy James, Marco Sfogli akik nagyon tetszenek. Hazai gitárosok közül pedig Lukács Peta a csúcs! Szeretem figyelni más gitárosok játékát, keresni az új arcokat. Nagyon fel tud dobni, amikor találok egy számomra még ismeretlen gitárost, aki egyéniség. Képes vagyok hetekig csak őt hallgatni, böngészni a videóit a neten és figyelni, hogy miként gondolkodik. Ez rendkívül inspiráló.
Igen, magán úton oktatok. A kőbányai suli alatt kezdtem bele. Az elején egy-két diákkal foglalkoztam, úgy voltam vele mivel a negyedik év tanári végzettséget ad, tapasztalatgyűjtésnek hasznos lesz. Aztán szépen lassan összegyűlt 10-15 ember, akikből 7-8 állandósult a többi pedig folyamatosan cserélődik. Szeretek tanítani, mert közben rengeteget tanulok én is.
Gondolkodsz zenekarban is?
A saját zenekarunk neve Continoom www.myspace.com/continoom. Ez egy elég friss formáció. Nemrég készült el egy három számos promóciós kislemez két angol és egy magyar nyelvű dallal. Női énekkel, egyedi, de mégis könnyen befogadható, bulizós zenei világot kell elképzelni, amit igyekszünk különböző zenei stílusokból összehozni. Ezen kívül beugrós vagyok a Tűzmadárba www.tuzmadar.hu, ha valamelyik gitárosnak közbejön valami, betegség vagy halaszthatatlan munka, akkor szólnak. Szerintem ők a mai magyar heavy illetve metál vonal legjobb képviselői! Van még egy Scorpions tribute zenekar ahol játszom, de azzal sajnos az utóbbi évben nem volt koncert.
Nem vitás, nagyon sok gitáros küzd a megfelelő hangzás belövésével. Sokszor ez annyira sarkalatos kérdés, hogy az amúgy kiváló gitár technikájukat is elrontja. Nem hoznék példákat, de van pár a fülemben. Nálad ez nem tűnt problémának. Nos, hallhatnánk a gitárjaidról?
Péter, mennyire vagy kísérletező típus? Arra gondolok, hogy adod, veszed a hangszereket, vagy van egy bepróbált hangszerparkod?
Nem vagyok az, anyagi okokból sem, plusz az első gitáromat leszámítva mindegyik hangszeremnek én vagyok az első és remélhetőleg az utolsó tulajdonosa. Nagyon a szívemhez nőttek, hiszen rengeteg gyönyörű emlék fűződik hozzájuk. Igaz, a Godin előtt egy nagyon rövid ideig volt egy Squier-em, de miután kezembe került az SD 22 nagyon hamar megváltam tőle. Mindenképpen fogok még gitárt vásárolni, de már csak ezek mellé.
Erősítők, pedálok?
Mivel nincsen még autóm (sem nagy motyóm) ezért praktikumból egy Boss GT 8 - ast használok vonalból. Meglepő, hogy keményebb zenékben nagy cuccon milyen jól tud szólni, ezeket az erősítő szimulációkat pont erre találták ki, d-box, be a keverőbe és kész. Nyilván nem tökéletes, de eddig még nem érkezett panasz senkitől, hogy nagyon gáz lenne. Sőt általában meglepődnek, mennyire korrekt kis hangja van. Azért ha van lehetőség, akkor a helyi alapokat is igénybe veszem, igaz az utóbbi időkben egy kedves barátom sűrűn kölcsön adja a combo-ját. Ilyenkor az effekt loop-al kikerülöm az adott erősítő vagy combo fejét és a GT 8 - at használom előfokként, ez sem rossz. Eddig ez a két fajta megoldás, a hazai körülményeket tekintve kiválóan kiszolgált engem. Amint lehetőségem lesz rá és értelmét is látom, venni fogok majd erősítőt, esetleg full stack-et. Addig meg maradok így.
Péter, beszélnél a terveidről? Melyek lennének a következő lépések a gitárok világában?
Hát terv az rengeteg van, aztán meglátjuk, hogy mit tudok majd megvalósítani belőlük. Elsősorban a legfontosabb az, hogy játszunk az új zenekarral, amennyit csak lehet, és minél több jó dalt szülessen. Időközben gyűlnek a saját dolgaim is, amiket feltétlenül meg szeretnék majd csinálni és feldobni a netre, de ez sajnos az idő hiánya és egyéb nehézségek miatt elég lassan halad. Ezek mellett, ami talán a legfontosabb, minél többet fejlődni, hogy magamhoz és a képességeimhez mérten a lehető legjobb zenésszé váljak.
Péter, nagyon köszönöm az egész Gitárvilágok.com stábja nevében, hogy időt szakítottál ránk. Nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!
Köszönöm, sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése