Körülbelül kilenc éve kezdtem el gitározni szülővárosomban, Túrkevén. Főleg a nővérem hatására, aki akkoriban már rock zenekarban énekelt, és én rendszeresen lejártam a próbáikra. Volt egy pár haverom, akik már rockot hallgattak, elhatároztuk, hogy mi is csinálunk zenekart. Akkoriban még Túrkevén élt Szíjártó Zsolti is, hallottuk, hogy gitárt oktat, fel is kerestük, sokáig jártam hozzá gitározni tanulni. Ezután túrkevei, és környékbeli zenekarokban játszottam (Pányi Project, K.H.T., Lokátorock, Go4it, Maximus). A Cool Head Klan-ban három éve játszom. Szíjártó már jó barátságban volt a zenekarral, és amikor gitárost kerestek 3 éve, Zsolti engem ajánlott. Egyből el is kezdtem megtanulni a műsort. Aztán meghallgattak, tetszett nekik, azóta is együtt koncertezünk.
A rock gitározásnak, mint minden más zenei művészetnek, vannak alap „sablonjai”, technikái. Ez nem baj, csak egy idő után szürkévé válik. A Győrben hallott szólóidat hallva, mintha kiléptél volna ebből a világból. Ettől független fontosnak tartottad ezeket is átvenni, vagy inkább a saját utad az, amit keresel?
"Sablonokat" tulajdonképpen én is játszok. A szólóimat már kész figurákból rakom össze általában, persze, ezeket is ezerféleképpen lehet játszani. A másik dolog, hogy minden kézben máshogy szól, más a feelingje. Tehát fontosnak tartom ezeket, mert egy az, hogy gyakorlás,a másik meg hogy a későbbiekben lehet ezekből építkezni. Ennek ellenére van saját utam, amit keresek, csak fontosnak tartom az alapok elsajátítását.
A Cool Head Klan az olyan, mint egy család! J A Molics Zsolti szokta viccesen mondani, hogy "Én vagyok az apja, a Bonca az anyja. Csakhogy anyás lett, mert a Bonca dolgozik a hangszerboltban.:D :D" Ugyebár én vagyok a legfiatalabb a zenekarban, de igazából ezt nem is érzékelem, olyan mintha mindenki korombeli lenne, ők örök fiatalok! Csakhogy persze sokkal tapasztaltabbak, így ha tanácsra van szükségem, hozzájuk fordulhatok.
A Cool Head Clanon kívül hogy telnek a zenei mindennapjaid?
Hétköznap dolgozok, szakács vagyok egy irodaházban. Pár hónapja nővéremmel (Koós Ilona Mónika), és sógorommal (Weisz László Kicsi) alapítottunk egy akusztikus zenekart, mondhatni családi projekt, főleg hétköznap, pesti klubokban lépünk fel, feldolgozás dalokkal. Hétvége kizárva, ugye egyikünk sem érne rá. Illetve nemrég kezdtem gitárt oktatni.
Tudnál pár tanácsot adni azoknak, akik most kezdenek gitározgatni, és már rájöttek, hogy Jack E. Lee gitározását nehéz lesz elsőre megfogni. Merre, hogyan induljanak, és a legnehezebb kérdés, mire számítsanak?
Mindenképp azt javaslom, hogy keressenek egy jó gitártanárt. Mondjuk, nekem van sok olyan zenész ismerősöm, aki saját erőből, tanár nélkül tanult meg zenélni, és semmivel nem rosszabb ezáltal. Persze ehhez kell egy kis fanatizmus, hogy addig gyakorolsz, amíg nem megy, a másik meg a tehetség, ami nem árt, ha van. El kell sajátítani az alapokat, jó zenéket kell hallgatni, zenekart kell alapítani, próbálni kell, gyakorolni kell rengeteget, és ha kudarc ér, nem kell feladni, hanem még jobban csinálni!!!
Apropó Te hogyan élted meg ezt az időszakot?
Akkoriban éjjel-nappal gyakoroltam. Tesóm akkoriban érettségizett, állandóan leordibálta a fejem, nem tudott tőlem tanulni. Amit a Szíjártó tanított, azt mindig kigyakoroltam. Addig szenvedtem vele, amíg nem ment.
Tervek.
Tervbe általában a cuccom fejlesztése szokott lenni. Mindig új gitáron töröm a fejem, vagy, hogy a marshallomhoz még mit tudnék venni... Szeretnék minél többet koncertezni, minél több helyre eljutni, dalokat írni... kb. ennyi.
Jocó, köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!
Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
0630 2261017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése