2012. december 7., péntek

Szekeres Zoltán

Ha remek gitárosokat szeretnél hallgatni, nem kell elfutni a világba. Nézz körül kis hazánkban, és megtalálhatod Őket. Az a gitározás, amit Zolitól hallottam ritka élmény volt. Most megosztanám Veletek, lássuk! Szia Zoli, üdvözöllek a gitarvilagok.hu oldalon, és nagyon köszönöm, hogy lehetőséget kaptunk erre a beszélgetésre. Zoli, beszélnél magadról pár szóban?

Szia Udy, és sziasztok olvasók! Első körben szeretném én is megköszönni, hogy méltó interjú alanynak találtatok. Remélem használható anyag leszek :D Kölyök koromban écsapám egy a 3Sat német tévéadón egy koncertet nézett. Belenéztem, ugyan mi az. Apukám így szólt: „hát fiam, ez Eric Clapton”. Én azt mondtam: „húúú”. Teljesen lenyűgözött Clapton könnyedsége, ahogy gyakorlatilag énekelteti a hangszert. Egyértelmű volt, hogy ennek a gitározás dolognak a végére kell járnom. Bár már életem leges legelső emléke is összefügg a zenével. 2-3 éves koromban lehetett, mentünk szüleimmel és nővéremmel a telkünkre, és a járgány kazetta lejátszójából Tremeloes szólt, amit a mai napig szeretek, hallgatok. Mégiscsak meghatározó zenekar az életemben. 11 éves koromban a helyi zeneiskolában tanultam szolfézst és fúvós hangszert, de nem jött be, ott hagytam, és egy ugyancsak helyi magán gitártanárhoz szegődtem, Pataki Józsi bácsihoz. Magántanárok, garázs zenekarok, keresztutak, végül érettségi után felvételiztem a Kőbányai Zenei Stúdióba. Maróthy Zoli volt a tanárom. A zeneelmélet és a szolfézs volt a két kedvencem. Noha blattolni utáltam, de az összhangzattant, a négyszólamú dallamírást és tengelyrendszert barónak találtam, ezek mentek is.

Ezt a könnyed, és hihetetlen virtuóz gitározást csak bámultam! Tanulható ez a stílus?

Jó kérdés. Nyilván tanulható, ha sikerült nekem is megtanulni :D. Viccet félretéve, szerintem ez a dolog klasszikus értelemben nem tanulható. A tudatosság és az ösztönösség egészséges ötvözése a titok talán, de erre mindenkinek magának kell rájönnie, persze jó tanácsokat el lehet fogadni. A kandák miatt meg nem szabad aggódni. Ha mellényúlok, vagy más mellényúl a zenekarban, akkor röhögök rajta. Valahogy egyáltalán nem tudok azonosulni azzal a hozzáállással, hogy a színpadon mindenki olyan komoly, mint a vakbélgyulladás, és ha valaki mellényúl, akkor már húzzák a szájukat a többiek. Nem is lehet elmondani az utóbb említett zenészekről, hogy lazák a színpadon, hiába virtuózok adott esetben. Ha közvetlenül fellépés előtt belátod, hogy akár felkészültél, akár nem, attól a perctől már úgyis mindegy, akkor könnyed leszel. Ha készültél, gyakoroltál, akkor jó eséllyel még virtuóz is.

Minden gitáros azt szeretné, illetve minden zenész azt szeretné, ha a játéka egyedi, ezer közül is felismerhető legyen. Te simán ezen az úton vagy, de abban biztos vagyok, hogy azért voltak zenei, gitáros hatások, amelyek befolyásolták a játékod. Hallhatnánk erről is?

Jól esik ezt hallani, hiszen gitározásommal kapcsolatban a legelső célom pont az, hogy ezer közül felismerhető legyen. Öregemmel mentünk valahova kocsival, kapcsolgattam a rádiót. Egyszer csak megszólalt valami jó kis blues muzsika. Éppen gitárszóló volt. Mondom, ez akár még BB King is lehetne. Aztán megszólalt az ének, és tényleg a BB King volt az! Nem a szokásos hangszínét használta, de játéka felülbírált mindent. Kézben a ’sound’. Tehát néhány kedvenc, persze a teljesség igénye nélkül: Clapton, Elvis, Albert Collins, Bernard Allison, Ten Years After, Free, Dire Straits, TM Stevens, Hiromi Uehara, Stevie Winwood, Baker Gurvitz Army, Carl Verheyen, Stray Cats. Újabban viszont szinte mást se hallgatok, csak country-t. Brad Paisley, Jason Aldean, Keith Urban, Faith Hill, Zac Brown Band. Rock, blues, funk, és country.

Gyors, és precíz szólók jellemezik a játékod. Tele van élettel a gitározásod! Szó nélkül nem lehet elmenni mellette! Mi a titka ezeknek a szólóknak? Hogyan lehet ilyen szintre eljutni?

Az igazság az, hogy igyekszem egyre kevesebb hanggal dolgozni. Persze, megvolt a sok hangot gitározós zenét hallgatós korszak. De pont akkor, amikor elkezdtek volna menni a gyors hangok úgy igazán, addigra eljutottam oda, hogy minek. Inkább szép ívekben gondolkodom, a harmóniák körüljátszásán. A kevesebb több alapon állok neki egy fellépésnek. Általában a buli második felére már elég magabiztosnak érzem magamat, az ujjaim is bemelegednek, és ha nem bírok magammal, akkor persze, odapörkölök a hangoknak. Bár a gyors figuráim sem a legéletveszélyesebbek, inkább arra törekszem, hogy idomuljanak a zenéhez. Fúziós jazz-rock zenékhez meg nem értek, így maradnak a régi rock figcsik némi fűszerrel. Hogy mennyi élet van adott esetben egy szólóban, az függ attól, hogy aznap milyen formában vagyok, mit tudok magamból kihozni az adott pillanatban, mennyire kap el a hevület, hogy viszonyulok az adott dalhoz.

Ami nagyon bejött nekem, az a gitárod hangja. Finom, de igen hatásos hang ez. Beszéljünk a gitárjaidról!

Az egyszerűség vált be nálam. Két telecasterem van, amiket Iván Attila barátom készített. Kőris test és jávor nyak, régi recept. Egy fordított fejes, ami már látott jó néhány módosítást, és egy normál fejes balta, mindkettő strat kényelmi farigcsálásokkal. Sajnos képtelen vagyok megszokni a deszka testet. Egyelőre mindkettőben csak egy hangszedő van, de már ki van nézve, hogy mi kerül a normál fejes nyakához. A fordított fejes megmarad Esquire üzemmódban. Lassú folyamat, mire kialakul nálam valami, de ha már megvan, akkor stabil tényező marad. Eleve mire végleg rájöttem, hogy a telecaster való nekem, az is csak nagyjából 2 éve derült ki. Ha már lassú folyamat, a Kőbányán tanultak is kb 2 éve kezdtek beérni. Hangszedőileg úgy néz ki a Lindy Fralin-nél fogom letenni a voksomat a hosszas keresgélés után. Aztán nyilván van még egy rakat vintage sulis hangszer, amiket szívesen tudnék a tulajdonomban.

Erősítők?

Szerencsére az egyik legkedvesebb cimborám pont Mártonffy Ákos, aki megcsinálta nekem azt az erősítőt, amit megálmodtam. Mákosamp-ot mindenkinek! 50 watt, felezhető teljesítmény, így kisebb helyen is meg tudom hajtani. Két csatorna közös EQ-val. Egy ACDC csatorna, és egy fütyülős csatorna. Ha tiszta hangot akarok, akkor vagy finomabban pengetek, vagy a gitár hangerején húzok le picit. Ha nincs bedugva a lábkapcsoló, akkor csak a fütyülős, azaz szóló csatorna használható, és akkor végig kézi gázzal oldom meg a tiszta meg torz hangszíneket. Ezt direkt így kértem Ákostól. Minimál erősítő, de mégis sokoldalú. Most éppen láda illetve hangszóró vadászat van, keresem az igazit.

Gondolom, néhány effektet azért bekötsz a körbe, bár amennyire én meg tudom állapítani, nincs agyonverve a „sound” mindenféle kütyüvel. Akkor jöjjenek a pedálok?

Pedálok: csatornaváltó és hangoló, ennyi. Frász van rajtam, ha ennél több eszköz van előttem. Viszont egy Leslie ládám lesz. Ha kell össze is rakom, ha már az erősítőm dobozát, a lábkapcsolómat, meg a gitárjaim bizonyos alkatrészeit magam raktam össze. Nem lesz egyszerű menet, de szerencsére van egy kiváló hangszerész barátom, Kovács Zoli, aki minden őrületben tudott segíteni, amit eddig kitaláltam, kvázi a személyes hangszerészem.

Zoli, zenekarokban fordulsz meg inkább, vagy a szóló vonalat helyezed előtérbe?

A kedvenc előadóim esetében az egyik dolog, amit szeretek, olyan zenekarokkal dolgoznak, hogy öröm nézni, ahogy együtt rezdülnek. Eddig három meghatározó zenekar volt az életemben, és a tagokkal a mai napig baráti kapcsolatokat ápolok. Nem szeretem, ha csak egy emberről, egy hangszerről szól a zene. Talán ezért se szerepeltem soha fényesen Kőbányán főtárgy vizsgákon, mert ott csak rólam kellett volna szóljon a dal. Őszintén, alul múltam magamat a gitár vizsgáimon. Nekem sokkal többet jelent, ha egy jó refrén után megcibálhatom egy picit a gitárt. Hogy Szekeres Zoltánról és zenekaráról, vagy egy zenekarról van szó, aminek egyébként én is tagja vagyok, az már részletkérdés. Persze szeretnék olyan lemezt, akár lemezeket csinálni, amin az én szerzeményeim sorakoznak egymás után.

A hazai valóságot ismerve, mennyire tudod, mennyire lehet ráépíteni az életed a gitárra?  

Ha csak gitározással foglalkoznék, akkor is irtó nagy mák kell ahhoz, hogy értelmes ember módjára tudjak zenélésből élni idehaza. Ez nem újság. Hogy ez miért van így ma idehaza szerintem, e véleményemet inkább megtartanám magamnak. Még nincs annyi tapasztalat a hátam mögött, hogy teljes magabiztossággal ki merjek jelenteni valamit ebben a témában.


Tudom, hogy nem szabad ostorozni a magyar közönséget, hiszen nekik, nekünk szól a gitár. Én azt veszem észre, hogy a pár évvel ezelőtti állapothoz képest, mintha valami megmozdult volna, talán egyre többen kezdenek érdeklődni a magyar gitárosok, magyar zene iránt. Jól látom?

Ezt én is észrevettem. És ez jó! Ahogy egy ismerősöm mondta anno, menj végig a zenés szórakozóhelyeken idehaza, és arra jössz rá, hogy tele vagyunk tehetséges emberekkel, akikről méltatlanul nem vesznek tudomást. Ma már fűt fát le lehet tölteni, viszont fű és fa is fel tudja tenni a zenéjét a netre (ha van rá módja persze), és azért a jó ízlés szelektálja, hogy kit hívnak külföldre. Globalizáció. Én azt mondom, hogy aki tud, az menjen külföldre zenélni, majd visszatérve a létező összes fórumon ossza meg tapasztalatait, van mit behoznunk, amihez önmagában még nem elég, hogy tele vagyunk tehetséges muzsikusokkal.


Jelenleg merre visz az utad? Mivel foglalkozol mostanság?

2010 nyara óta a Pandora’s Box zenekarban zenélek. Egy olyan zenekarba csöppentem ismét, ahol szinte családtagként tekintünk egymásra. Egyből elfogadtak, gyorsan összecsiszolódtunk. És mint minden korábbi zenekaromban, itt is rengeteget köszönhetek a többieknek. A legelső dal, amit megtanultam a Másnak szól. Nem volt akármilyen érzés, amikor a zenekar 30 éves jubileumi lemezének bemutatóján ezt a dalt a még köztünk levő alapító tagokkal játszhattam, és elhúzhattam az első Bencsik Samu szólómat. Mindezt a kedvenc hazai zenés szórakozóhelyemen. P.Box mellett nincs más zenekarom, egyrészt sose hittem a több zenekarban való zenélésben, másrészt a muzsikálás mellett van még bőven tennivaló. Hogy merre visz az utam, azt majd meglátom, de tervek nyilván vannak, igyekszem nem célom letérni az ösvényről.   

Köszönöm és további sok sikert kívánok!


Udvardy Udy Zsolt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése