TP: Négyen vagyunk a bandában:Kaldenekker Donát-basszus, Tasi Zsolt-dob, Halász András-szóló, Temesvári Péter-ritmus, ének. Még 2002. környékén kezdtünk el közösen zenélni, a szólós poszton viszont nem rég történt tagcsere, Bárth János volt eddig a szólós, de földrajzi nehézségek miatt már nem tudta vállalni, hogy rendszeresen tudjunk zenélni.
KD: Kezdetekben, a dobos székben is sokan megfordultak.
TP: Igen, a megfelelő dobos megtalálása nem volt egyszerű feladat. 2008-ban sikerült egy szerződést kötnünk egy menedzserrel, azonban a zenekar pont akkorra „fulladt ki”, ráadásul nem volt elég pénzünk, hogy magunkba fektessük, és sajnos a szerződést fel kellett bontanunk. Ez is lehetett az egyik oka, hogy a régi, szólós alapító tag elment. Még szerencse, hogy Bandi vállalta a feladatot, vele is régi a zenész-kapcsolat. Persze koncerteken fel-feltűnik János is egy két szám erejéig.
HA: Azóta egy kicsit úgy nézünk ki, mint túlkoros zenebarátok egyesülete, akik addig lesznek együtt, amíg egyszer végérvényesen és menthetetlenül fel nem nőnek.:)
Egyből jött ez a tiszta, kőkemény muzsika?
HA: Mióta Isten szétválasztotta az alsó és felső vizeket.:)
KD: Igen! De szerintünk ez nem olyan kő kemény.
TP: Mármint azért ez mégsem metál, vagy ilyesmi.
Mivel foglalkoztok mostanság?
HA: Haladunk a végzetünk felé, valószínűleg mindent meg is teszünk ennek érdekében.
TP: Bandi a filozófusunk, gondolom ez már lejött.:)
TZS: Dolgozgatunk, és próbálunk minél több időt szakítani a zenélésre, ami nem egyszerű.
Tervek?
TP: Jelenleg még a menedzseres időből van 3 számunk jó minőségben, stúdióban rögzítve, a többi csak házi jelleggel. Arra gyűjtünk pénzt és erőt, hogy az összes már meglévő, illetve addig születő dalt rögzítsük megfelelő formában.
HA: Copy Paste a végtelenségig, amíg a kép már csak egy üres papír.
KD: Jó lenne megint havonta legalább 1-2 koncert, mint a régebbi időkben, csak egyre nehezebb az ez után való rohangálás. De nem vagyunk elzárkózva semmitől sem.
TP: Én egy Gibson Les Paul Traditional-t használok, az erősítő egy 100 wattos fejes Fender. Rendkívül jól szól együtt, totál meg vagyok elégedve vele.
KD: Ibanez TR japán széria aktív/passzív rendszerrel, AMG hangszedőkre cserélve. Az erősítőm egy 300 wattos Behringer fej, meg egy láda hozzá.
HA: Én egy Telecasteren küldöm, de tök mindegy min játszol, mert ha a gitár húrjaiban nem lüktet a saját véred, és a pick-up nem a szíved és az idegrendszered jeleire zörgeti az elektromos mezőt, akkor nincs miről beszélni.
TZS: Egy Pearl Maple dob szett, a Hooligans-től sikerült megszerezni nem annyira régen.:)
Koncerteken milyen a fogadtatása a csapatnak?
TZS: Általában nagyon jó, ha megfelelő helyen, megfelelő embereknek játszunk, akkor még az ugrálás is nagy.
TP: Igen, van olyan, hogy olyan helyen játszunk, ahol nem biztos, hogy ezt a zenét keresik (pl.: bár, ahol rendszerint blues szól), de a koncert után kiderül általában, hogy tetszett az ilyen közönségnek is, csak ugye ők nem úgy reagálnak, ahogy azt megszoktuk.
KD: Ja, koncertek után sokszor együtt iszogatunk az új „rajongókkal”.
Talán illetlen a kérdés, de hoz is valamit a konyhára a Molotov Koktél?
HA: Ez Hobbi! Ha tőzsdéznénk, sokkal nyereségesebb lenne.
TP: Nehéz manapság úgy leszervezni a bulit, hogy a szállítás és a helyben történő fogyasztás után még maradjon is valami zsebpénz.
KD: Ha mégis van ilyen, akkor azért megpróbáljuk gyűjtögetni, pl.: így lett – nem is olyan rossz – énekcuccunk.
Maradtok a megkezdett úton, vagy terveztek változásokat a Koktél stílusában?
HA: Mivel én nemrég léptem be, elképzelhető, hogy a súlypont minimálisan eltolódik, de mindig is Peti lesz a meghatározó, tehát maradunk a kereteken belül.
KD: Tudatosan nem tervezünk stílusváltozást, nyilván az új számok beütése változhat az éppen aktuális hangulatunkhoz. Viszont nem hagyjuk, hogy mindenféle "tiniújhullámos" irányzat felé elkurvuljunk.
TP: Mi ezt a viszonylag egyszerűbb, koncert zenért szeretjük csinálni. Sosem izomból írtuk a számokat, tehát sosem az a cél, hogy mindenki ledöbbenve hallgassa, hogy mennyi fordulatot bele tudunk vinni egy számba. Az érzéseink mennek bele a ritmikába és a szövegbe, és eddig ez mindig működött, sosem kellett azt látnunk, hogy valamelyik számunkra fintorognak, hogy „nanemár”.
TZS: Persze az új hangzásokat nem lehet elkerülni, de ha az nem felvett póz, akkor nem megváltoztatja a stílusodat, hanem színesíti, kiegészíti.
Köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok!
Udvardy (Udy) Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése