Köszönöm szépen a kedves szavakat, azért be kell, valljam, hogy a tehetség mellett rengeteg munka is kell, hogy az ember elérjen egy ilyen szintet és eredményeket. Sajnos nagyon sok tehetséges ember veszik el a lustasága miatt és ezért közepes adottságú zenészek sorát, lehet találni, akik szorgalomból vagy éppen nyomulásból kerültek abba a bizonyos pozícióba. Ez csak egy szubjektív vélemény, de úgy gondolom, hogy lesznek többen is, akik egyet értenek velem. Szóval egy pár szót magamról? Először is Erdélyben születtem Édesanyám, onnan származik Édesapám békéscsabai. Én is itt nőttem fel, jártam iskolába és kezdtem zenélni. A zene a kezdetektől foglalkoztatott. Fent maradt egy családi anekdota miszerint 1-1,5 éves koromban, még beszélni sem tudtam szóval jó régen történt, a televízió előtt végigvezényeltem a bécsi újévi koncertet. Kisebb koromban egyfolytában dobos akartam lenni valahogy nagyon vonzott az a ritmikus lüktetés már akkor is. 9 éves koromban ért az élmény, ami véglegesen a gitár irányába sodort. Összebarátkoztam Tolcsvay Bélával németországi turnéjuk során. Sajnos a kapcsolat az évek alatt megszakadt, de talán ideje lenne újra felkeresnem és megköszönnöm neki. Ekkor kezdtem el klasszikus gitárt tanulni. Nap, mint nap nyaggattam a szüleim, hogy írassanak be a zeneiskolába. A célomat sikerült elérnem és Varga Zsolt keze alatt sok évet töltöttem a minél magasabb fokú klasszikus gitározás elsajátításával. (több díjat nyertem, amit most nem akarok mind felsorolni). Természetesen minden tizenévest megbolondítanák a sikító gitárszólók. Hát engem is utolért a kór és a mai napig sem tudtam kigyógyulni belőle. Ezt teljesen autodidakta módon kezdtem el. A gimi első osztályát Németországban végeztem. Ott vettem legelső eletromos gitáromat egy mexikói Fender Strato-t. Sajnos nem tudtam akkoriban még eléggé értékelni, úgyhogy egy Ibanez-re cseréltem 2 év után. Mint említettem, magamtól kezdtem el tanulgatni a pengető használatát, még nem tudtam az oktató videókról, sem a Dream Theater-ről, sem Andy Timmons-ról és a társaikról. Érettségi után visszamentem konziba, amit 3 év alatt elvégeztem, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója lettem, szinten klasszikus gitár szakon.
Viszont az internetet böngészve ráakadtam, hogy a Berklee College of Music felvételi meghallgatásokat tart Európában. Kaptam magam és minden gondolkodás nélkül jelentkeztem, és ültünk is be az autóba. Párizsban lejátszottam a műsorom. Variációk Egy Mozart Témára –Fernando Sor, és valami improvizáció C Dúr hangnemben. Egy hónapra rá jött a levél, hogy ösztöndíj, meg ilyenek. Boldog voltam, és mentem. A Liszten halasztást kértem, ami olyan hosszúra sikeredett, hogy közben megszűnt a jogviszonyom az iskolával. Ahogy kiértem kezdődött az átképzés. A kockafejű klasszikus zenészből (... sosem voltam teljesen kockafejű) minden esetre klasszikus zenészből, rock zenésszé. Rengeteg munka volt őrült sok gyakorlás és tanulás. Volt olyan szemeszter, amikor egy héten 7 gitárórám volt 6 tanárral. A végeredmény a 4 éves iskolát 2,5 év alatt fejeztem be Magna Cum Laude eredménnyel, ami itt kitűnő diplomaként ismeretes. 2009 decemberében jöttem haza, és keresem az utam az itthoni zene világában. Rengeteget utaztam eddig, és nagyon szeretek világot látni. Éltem 9 hónapot Németországban egy fél évig Angliában 2,5 évet az USA-ban, és természetesen Erdély földjén is rengeteg időt töltök, olykor üzletemberként. Csikszentdomokoson van egy panziónk, ahol 2 nyáron is üzletvezetői pozícióban munkálkodtam.
Kik voltak hatással a játékodra?
Mindenképpen szeretném kiemelni Varga Zsoltot, aki mindig engedte, hogy a saját fejem után és szívem szerint játsszak, és pont emiatt minden tanácsát alaposan megfontoltam, mert jelzéseket adott és nem szabályokat. Ezt rendkívüli dolognak tartom, olyan kreatív dolgokban, mint a zene. Természetesen kell az iránymutatás, de nem az irányítás. Könnyűzenei téren sokan vannak, akiket nagyon szeretek. Chick Corea, már 11 éves koromban felkeltette az érdeklődésem, ugyan így Santana, John McLaughlin és a Pink Floyd. 16 évesen a Dream Theater és Steve Vai. Jelenleg nagy kedvenceim sora Andy Timmons-al és Guthrie Govan-al is bővült. Természetesen a lista végeláthatatlan. Igyekszem elhatárolni magam az előadóktól, és azzal foglalkozni, hogy melyik zene jó, és melyik nem.
Precíz, pontos játék a tied. Ami azonban rögtön feltűnik, hogy a technikai tudás nem megy a zene, a zenei fantáziád rovására. Hogy alakítottad ki ezt a stílust?
Saját stílusom több dolog eredménye. Már az első percben mikor a kezemben tartottam a gitárt, megpróbáltam improvizálgatni. Voltak egész jó ötleteim is. Édesapám mindig azzal viccelődött, hogy egyszer majd a bostoni zeneakadémián fogok tanulni, mint Al Di Meola vagy Szabó Gábor. (bejött neki) A másik dolog, hogy amikor elkezdtem elektromos gitáron játszani csak a saját dolgaimat játszottam. Nem akartam megtanulni egy számot sem, hanem mindig az ötleteimet gyakorolgattam, fejlesztgettem. A mai napig sem szeretek leszedegetni számokat, és orrvérzésig gyakorolni őket, főleg nem eljátszani egy buliban. Kint a Berklee-n többször kaptam ilyen feladatot, aminek természetesen eleget tettem, viszont a gyakorlatoknak szinte soha. Ha kaptam egy etűdöt az volt az első, hogy ugyan azzal a technikával legyen az sweep, vagy economy picking, vagy bármi, én megírtam a saját etűdömet, amit természetesen a tanárok is díjaztak, valamint nekem is egyre csak gyűltek a felhasználható ötletek a saját számokhoz és mellesleg a technikám is egyre jobban csiszolódott tőlük.
István, mi fordított abba az irányba, hogy virtuóz, gyors, nem utolsó sorban „dögös” legyen a játékod, de könnyed maradjon?
Igazából ez így alakult. Tulajdonképpen a klasszikus alap megadta a könnyedséget és a tempót, csak ezt kellett, hogy átruházzam az elektromos gitárra. Tudom, hogy sokan nem értenek vele egyet, de én a mai napig is úgy játszok, hogy a bal kezemmel a lehető legkevesebb energia befektetéssel a jobbal pedig erőteljes pengetéssel szólaltassam meg a hangokat. Sajnos volt egy kéztörésem, ami jelentősen hozzájárult ennek a technikának a kialakításához. De hálát adok Istennek, hogy tudom használni a bal kezem és mondjuk ki: nem is akár hogyan.
Lehet, hogy teljesen félreértem a helyzetet, de van egy halom gitáros, akik tanult, konzit végzett gitárosok, és nem tudnak lélekből játszani. Emellett kiváló zenészek, de nem tudnak igazán közel jönni. A te játékod ezt teljes mértékben cáfolja. Hogyan alakult ez nálad?
Ez a probléma jelen van mindenhol, mindenkinél. Az első és legfontosabb dolog hogy tudd, hogy mik a gyengéid. És dolgozz rajtuk. Nézz felvételeket magadról és kritizáld magad. Valamint ismerd a zenét, amit játszol. Ha bizonytalan vagy, soha nem lesz meg az a bizonyos plusz, viszont ha ismered pontosan a darabot vagy számot, akkor el tudod engedni magad. Ha nem gondolkodsz, akkor elérheted azt az állapotot, hogy a megírt zene is spirituális hatással fog bírni. És ez is a cél. A zenét mindenki szereti, és óriási hatása van minden megszólalt hangnak, mind a lélekre és ugyanúgy a testre. Mellesleg imádom a népzenét, onnan rengeteget lehet tanulni az érzelmek kifejezéséről.
Tanítással is foglalkozol. Hallhatnánk erről bővebben is?
Békéscsabán és Budapesten is tanítok. Emellett volt már egy pár kurzusom Erdélyben is. Tanítási módszerem elég egyedinek mondható ugyanis ötvözöm a Kodály és a Berklee módszereket. Nagyon fontosnak tartom a klasszikus zenei alapot így a 60 perces órákból 20- 30 percet klasszikus zenére szánok, a fennmaradó időben, pedig tanítok könnyűzenét, improvizációt és zeneelméletet igény szerint. Úgy érzem sok kreatív feladatot kapnak tőlem a diákok, természetesen testre szabottan. Egy 7 éves gyermektől nem fogom elvárni, hogy a tanultak alapján saját akkordszólót írjon egy kiválasztott számra.
A videókon látható gitár amellett, hogy kiválóan szól, gyönyörű szép. Bemutatnád nekünk közelebbről is a hangszert, ill. beszélnél a gitárjaidról?
Elektromos hangszereim folyamatos fejlődés alatt vannak, ahogy a tudásom, no, úgy az igényeim is. Még nem találtam meg a tökéletes elektromos hangszert, de rengeteg elképzelésem van róla. Valószínűleg, csináltatnom kell, mert a piacon még csak hasonló sincs. Itt természetesen nem a külsőről beszélek. Meg az is lehet, hogy megpróbálom megépíteni saját magamnak.
Klasszikus gitárom egy kézzel készített Grand Concert modell a Yamaha-tól, amivel rettentő módon elégedett vagyok. Hihetetlenül kiegyenlített hangja van, e mellett telt, és a hangja is óriási. Jól reagál minden dinamikai változásra és a legkényelmesebb klasszikus hangszer, amin valaha játszottam.
A rengeteg utazgatásom miatt jelenleg nincs olyan erősítőm, ami említésre méltó.
Mostanában elég sokat játszok GT-10-zel. Nagyon, felhasználóbarát, könnyű cipelni és a hangja sem rossz. Viszont amikor csak lehetőségem van, kiegészítem analóg pedáljaimmal, vagy csak azokat használom. Azok sorrendje:
Boss Tu
Boss DS 1
Dunlop Cry Baby
Boss Metal Core
Ibanez TTS 9
Boss DD6
Boss Chorus Ensemble
Ha összekötöm a Gt-vel akkor természetesen teljesen más, de arra most nem terek ki.
István, beszélnél a terveidről? Gondolkodsz zenekari formációban is?
Van zenekarom. Azara névre hallgat, ami a hunok nyelvén: mondát jelent. Régi konzistarsaimmal alakítottuk. Instruformációként indult, de úgy néz ki énekessel fog bővülni a közeljövőben. Jó pár fellépésünk volt már és több koncertidőpont van már most kitűzve. Még jövő nyári fesztiválokra is. Most azon dolgozunk, hogy egy nagyon ütős és hosszabb műsort összehozzunk.
Köszönöm szépen az interjút, és további sok sikert kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése