ABETON, Győr. Soha nem gondoltam, hogy a győri Vagongyár valaha, végre egy olyan köntösbe bújik, ami olyan értéket, műveket, műveltséget, művészetet adhat a városnak, amire még gondolni sem mertem. Török Alice és Nagy Gyula az ABETON tulajaival beszélgettem. Amikor ekkora mennyiségű önbizalom, elkötelezettség, elhivatottság, zene szeretet omlik rám, akkor mindig megnyugszom, jó helyen vagyok, működik a világ.
· Akkor pontosítjuk is gyorsan a bevezetőt. Miről is szól és hogyan született az ABETON?
Feleségem szülését látva illetve azt, hogy egy ilyen nagyszerű gyermeknek adtunk életet, létrehozott bennem egy érzést – én is szeretnék valami Nagydolgot letenni az asztalra – Életszagúra fordítva a szót, mindig is próbáltam egy helyen több győri zenekarral, de a helyszín soha sem volt a legjobb, sőt mondhatni kényszermegoldások voltak. Elkezdtem helyszíneket keresgélni hol lehetne valami Nagy dolgot megvalósítani. Amikor megtaláltam a helyet egyből tudtam ez lesz az, amit egykor Dublinban járva láttam. Közel másfélévnyi bürokratikus huzavona után tulajdonunk lett az épület.
Álmunk egy olyan közösség létrehozása, amiben a zenészek, művészek, professzionális környezetben fejlődhetnek, alkothatnak és számíthatnak egymás segítségére. Nem csupán a helyszínt akarjuk biztosítani, a hangsúly a közösségen is van.
· Hülye kérdésnek tűnhet, hány százalékát fedi le az életeteknek a cég? Sok olyan dolog van amit fel kellett adnotok, el kellett engednetek, hogy építeni tudjátok az álmotok?
· Meggyőződésem, hogy önmagában, mint egy üzleti vállalkozás nem elég fogalom erre. Akik az alkotással foglalkoznak, azok maguknak is igencsak érzékenynek kell lenniük arra, amit csinálnak, a zenére. Akkor adott a kérdés kapcsolatotok a zenével?
· Ha teljesen kiépül az ABETON, mit tudtok adni a zenészeknek, zenekaroknak?
Alice, Gyula nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a következőkben!
Galéria
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése