Josef Mr.Joe Horváth. Léteznek a
világban olyan hangok, melyek magukba foglalják es kifejezik, mit is jelent a
hard rock zene. Ha jó kezekbe kerül, talán a legnagyobb kifejező erővel bíró
műfaj. A tolmács a hang, az énekes. Mr. Joe a hard rock műfaj egyik kiemelkedő
őrzője... ott van benne, a szívében, lelkében. Nagy tisztelettel köszöntelek a
Gitarvilagok.com -on. Amikor felismerted, hogy megvan az Isten adta tehetség, a
hang, hogyan alakította ez az életed?
Elég könnyű volt az éneklés, mert
az egész család zenész és ráadásul az általános iskolában is zenei tagozatra
jártam. A ház tele volt tulajdonképpen hangszerekkel, és úgy mindig
gyakorolhattam, mert tele volt zenével és zenészekkel. Aztán volt egy egyszerű
kis rock zenekar, én lehettem 10 éves maximum. 12 és elvittek egyszer egy
koncertre, fellépésre, és soha nem felejtem el, hogy volt egy zongoránk, amin
én játszhattam. Alig látszottam ki a zongora mögül, amin játszottam, de nagyon
tetszett. De viszont az iskolában nem szerettem énekkarra járni. Ezért az
énektanárom nagyon haragudott rám, mert tudta, hogy jól tudok énekelni. Lassan
elindult a football pályafutásom, és így elhanyagoltam a zenét. Otthagytam a
zeneiskolát ahova zongorázni jártam. És én egyszerűen megmondtam, hogy nem
szeretnék zenész lenni, már csak azért sem, mert láttam az édesapámat, hogy ő
szinte soha sincs együtt velünk a családdal a szakmája miatt. De édesapám elég
rafinált volt ahhoz, hogy visszahozzon a zenei életbe.
Szóval azért a jó énekes mellé
nem árt egy jó zenekar. Szóval zenekarok?
1980. Május elsején édesapám
berakott engem a zenekarába, mint tanuló zenész, és hát, mint egy 16 éves fiút,
hát rájött arra, hogy tud pénzt szerezni és csajozni. Úgyhogy így indult el a
pályafutásom. Aztán amikor elkezdtem énekelni, észrevettem, nagyon sokaknak
tetszik a hangom, mellette megtanultam a basszusgitározni is. 1984 végén
kikerültem Svédországba szüleim után és ott letelepedtem, aztán bekerültem egy
görög éjszakai bárba zenélni, több stílusban játszottunk. Elég sokat tanultam
ott, és amikor bekerültem elég sok stílust kellett játszani, és amikor
elkezdtem énekelni világslágereket, aktuális dalokat, észrevettem, hogy nagyon
tetszik a hangom, megtanultam írni, olvasni angolul, egész jól éreztem magam. Mindig
kérdezték, miért nem csinálok ezt vagy azt, de az igazság az, hogy ott maradtam
a vendéglátásban. Már csak azért is, mert sok helyet bejártam, sok helyen
megfordultam.
Mennyire engedted magad
befolyásolni, és mennyire inspiráltak akár hazai, akár a külföldi énekesek,
zenészek?
A zene az mindig
utat mutatott nekem, kiskoromban nagyon sokat hallgattam Deep Purple-t,
Nazarteh-et, az épp 70-es, 80-as évek jó zenéit, amit el lehetett érni. A
magyarok közül szerettem Omegát, LGT-t, és P. Mobilt… abban az időben. De valahogyan
egyik se fogott meg. Talán más volt az ízlésem. Szerettem a Dinamit és Korál
nevezetű zenekarokat. De mivel nagyon sokat zenéltem, valahogy kialakult bennem
egy stílus, egy kis „lopás”, de ezt mindenki csinálja, létrejött a Mr. Joe
stílus. Mindenki tudja, hogy szerepeltem egy tehetségkutató műsorban. Nem
szeretném mondani a nevét, reklámot csinálni neki. Ezáltal megismertek
Magyarországon is. Próbálgattak hívni zenekarokba, mint például Slamovits
István (Slamo), az Edda volt gitárosa, sokat gyakoroltunk, de valahogy nem
sikerült összehozni, egy jó ütős zenekart. Aztán meghívott a zenekarába Felkai
Miklós nagyszerű gitáros, akivel csináltunk is egy CD-t közösen, ami szerintem
egész jól sikerült. Aztán közben felkért egy ukrán metál zenekar, hogy énekeljek
be nekik egy CD anyagot, megtettem és az is nagyon jó anyag lett, amivel
mehettünk volna turnézni Európába, Ausztráliába is. De én betegség miatt nem
tudtam elvállalni, úgy éreztem nem lenne elég erőm, nem tehettem volna meg,
hogy legyen vége mihamarabb a koncertnek. És ha valamibe belekezdek, akkor
100%-osan magamat szeretném adni.
Joe, beszélhetünk a
mindennapjaidról? Az aktuális helyzet?
2015. Január
20.-án elhagytam Magyarországot, visszajöttem Svédországba betegségem miatt, és
tulajdonképpen itt vagyok kint, 2016. November óta dialízisre járok. Sajnos túl
gyenge vagyok ahhoz, hogy zenével foglalkozhassak, és ráadásul a családi életem
is megromlott. Nem érzem jól magam itt kint Svédországban.
Végezetül, a tervekről!
A jövőt úgy
szeretném létrehozni, hogy új életet kezdek. Ezt az új életet nem tudom máshol
elképzelni, mint a szülővárosomban, Keszthelyen, vagyis Magyarországon. Ez ad
nekem egy kis lelki erőt, hogy újra ott lehetek, ahol engem szeretnek. Ha
minden igaz, szeptembertől a keszthelyi dialízis osztályra fogok járni. Meg
szeretnék gyógyulni, felerősödni, újra zenélni, énekelni, hogy adhassak
szeretetet, és kaphassak szeretetet. Ha valakit, vagy valamit kihagytam volna
ebből az interjúból, akkor elnézését kérem. Ölelek és üdvözlök minden kedves olvasót
és rajongót.
Joe, nagyon köszönöm a beszélgetést,
jobbulást és minden jót kívánok neked!
Köszönöm, sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése