Mészáros Zoltán Dániel, Mészi, Hangszerelem. Valahogy mindig, mint a régi világok varázslóira nézek azokra az emberekre, akik hangszerjavítással foglakoznak. Meggyőződésem, hogy a hangszereknek lelkük van. Ami csak úgy készül, tárgynak, eszköznek, az csak zajt ad, ami nem baj. Szóval, ha valami olyat javítasz meg aminek – mondjuk rá - lelke van, az bizony nagyon sokat elárul rólad, mert oda már nem elég az ügyes kéz, oda már valami több kell!
·Mészi, köszöntelek a Gitarvilagok.com oldalon, következzen egy kézenfekvő kérdés: hogyan kerültél a hangszerek közelébe?
Először is köszönöm a megtisztelő megkeresést. Kicsi gyerekkoromtól érdekelt a zene, az első emlékem ezzel kapcsolatban, amikor a nappaliban valami minősíthetetlen videokazettára másolt Scooter koncertfelvételre léggitározok. Erre most néhányan felhúzhatják a szemöldöküket, hogy hogyan jön össze ez az együttes és a hangszeres zene, de azon a videón bizony a frontember még elég súlyosan zúzott, és ha jól emlékszem, még valami tűzijáték is jött ki a gitárból. Érdekes módon a faluban, ahol laktunk, teljesen kihalt, vagy épp meg sem érkezett a könnyűzenei hangszeres kultúra, az iskolában is összesen két hangszert ismertek, a tangóharmonikát és a zongorát, ami a könyvtár dísze volt. Szüleim szerették volna, ha kapok zenei nevelést, de ők nem zenészek, a szolfézstanár pedig kerek perec kijelentette, amikor be akartak íratni, hogy ennek a gyereknek nincs hallása… így aztán az általános iskolában teljesen kimaradtam a zeneiskola nyújtotta élvezetekből (bár talán én jártam jól, máig kísértenek a húszfős tangóharmonika-zenekar által nyolc éven át uniszónóban gyakorolt egyetlen mű taktusai). Középiskolában aztán más környezetbe kerültem, itt ismerkedtem meg rock zenekarokkal, Nirvana-val, Guns ’n’ roses-el, Led Zeppelin-el. Ez azonnali gitártanulást és hajnövesztést vont magával. Később aztán komolyabb gitáros műfajok is elkezdtek érdekelni. Hivatásos szintre sosem jutottam zenészként, de amatőrként kisebb kihagyásokkal mindig játszottam zenekarban. A hangszerészettel egyetem alatt találkoztam először, egy Vintage 52-ben végeztetett hangszedő csere kapcsán jutott tudomásomra a szakma létezése, ami hogy úgy mondjam, szerelem volt első látásra. A következő évben be is iratkoztam a Hangszerész iskolába.
·Ha egy kicsit a gyakorlati oldalt nézem, azért nem akármi szakmai gyakorlat, tapasztalat kell ahhoz, hogy akár mesterhangszereket javíthass. Honnan jött a tudás, a tapasztalat?
Nem egyszerű erre válaszolni, de ha röviden kéne összefoglalnom, akkor azt mondanám, igyekeztem mindenhonnan tanulni valamit, ahol megfordultam. A legrövidebb műhelylátogatás, vagy akár egy fénykép is elárulhat apró titkokat, amit aztán hasznosítani lehet. Sajnos híresebb műhelyben külföldön nem volt szerencsém tanulni, inaséveimet itthon töltöttem Viszkeleti Sándornál és Prehoda Zsoltnál. Mindketten kiváló szakemberek, és rengeteget tanultam tőlük. Ettől függetlenül jó pár dologra autodidakta módon kellett rájönnöm, utánajárnom. Ha lenne lehetőségem rá, bármikor elmennék inasnak még egy pár évre, mert nagyon szeretek tanulni, és tudnék is mit. A mesterhangszerek javításával kapcsolatban azt hiszem nem is igazán a szakmai tudás a fő kérdés, hanem saját határaink ismerete, és némi szerénység. Olyan munkát nem vállalok, amiről azt gondolom, nem tudom a számomra lehető legmagasabb szinten elvégezni, vagy ha ilyen adódik, akkor a tulajdonossal mindig megvitatjuk, milyen kompromisszumok jöhetnek szóba. Hogy egy konkrét példát mondjak, nagyon szeretek hegedűket helyrehozni, de ez igazából nem a szakterületem, ezért most már egyáltalán nem vállalok ilyen munkákat, és régen is elutasítottam a komolyabb, drágább, vonós hangszerek javítását. Van, aki erre szakosodik, ő jobban meg fogja tudni csinálni.
·Mészi, voltak olyan munkáid, melyeket azért kiemelnél?
A javítások közül azok a munkák voltak számomra a legkedvesebbek, amelyek során komoly kihívásnak néztem elébe. Legyen ez egy autóbalesetben széttörött hangszer javítása, egy komolyan sérült rezonáns rendbehozása hangszerelem.blogspot.hu/2016/01/raimundo-klasszikus-gitar.html, vagy egy koboz teljes átalakítása. Ebből látszik, hogy a nehezebb, élvezetesebb munkák általában az akusztikus hangszereknél merülnek fel, mivel ezeknek összetettebb, finomabb a felépítésük. A hangszerkészítés nagyon vonz, de eddig nem nagyon volt alkalmam kipróbálni magam ezen a területen. Készült pár hangszerem, de ezek közül eddig egyedül egy langspil említésre méltó, ami egy izlandi vonós-pengetős citerahttp://hangszerelem.blogspot.hu/2016/11/langspil-igy-keszult.html. Ennek a munkálatait módfelett élveztem annak ellenére, hogy eléggé szorított a határidő. Tömörtestű lapgitárokat is készítettem már, de befejezni még egyiket sem sikerült, mivel mindig van fontosabb feladat, sürgősebb teendő. Nagyon várom, hogy sikerüljön időt szakítani a befejezésükre, és bemutathassam őket. Jelen pillanatban készül első ukulelém is, ami szintén jó kihívás, és izgalmas munka, de fogalmam sincs, mikor lesz időm befejezni.
·A specializálódás jelen van a szakmádban?
A szakmában abszolút, az én életemben egyelőre kevésbé. Ahogy egyre több munkám lesz, természetesen le kell szűkítenem a megkereséseket bizonyos kategóriákra, így például vonósokat már nagyon régen nem vállalok. Vannak olyan speciális területek, amikhez szintén nem értek, vagy nincs hozzá megfelelő szerszámom, ilyenek például a hangszedő készítéssel, vagy komolyabb fémmegmunkálással járó feladatok. Szerencsére ismeretségi körömben akad olyan jó barát szaki, akihez ilyen ügyekben fordulhatok, ilyenkor természetesen a megrendelőnek is jelzem, hogy ki végzi a munkát, sőt sok esetben, ha úgy egyszerűbb, egyszerűen csak átirányítom hozzá az illetőt. Az eddig elmondottak alapvetően a javításra vonatkoznak, a hangszerkészítésre már más igaz. Ha valaki valamiben igazán jó szeretne lenni, teszem azt, szeretne igazán jó klasszikus gitárokat készíteni, akkor ennek érdekében bizony komoly áldozatokat kell hoznia. Egy ilyen feladat teljes embert kíván, emellé nem fér be más munkakör, el kell köteleződni egy legjobbnak gondolt modell mellett, és folyamatosan építeni a hangszereket, a megfigyeléseket pedig beépíteni az újabb modellekbe, ezáltal kialakítva a saját stílust. Én még nem vagyok kész erre a lépésre, de erősen húz felé a szívem.
·Mennyire van meg annak a veszélye, hogy a hangszer eredeti hangját, a hangjának az ízét befolyásolja a javítás?
Egy komolyabb, alkatrészek cseréjével, anyagok megváltoztatásával járó munka minden esetben kihat a hangszer hangjára is. Más kérdés ugyanakkor, hogy ezt vajon a fülünk észleli-e. Alapvetően úgy fogom fel a hangszereket, mint egy összetett rendszert, melynek minden egyes eleme kapcsolatban van a többivel, és kihatással van rájuk. Ha bármit megváltoztatok, az egész is megváltozik. Ugyanakkor érzékszerveink nem olyan kifinomultak, hogy a legkisebb változtatást is észrevegyük, így sokszor csak több kisebb változtatás együttes hatása éri el az ingerküszöbünket. Hogy erre egy konkrét példát mondjak, sokan szokták kérdezni, mennyire befolyásolja pozitívan a csont alsó- vagy felsőnyereg a hangot? Azt szoktam válaszolni, hogy lehet, hogy egy alkatrész cseréje önmagában nem fog eget rengető változást hozni, de ha minden lehetséges apróságot minőségire cserélünk, akkor bizony az összhatás érzékelhetően jóval pozitívabb lesz. Így tehát érdemes rendszerben gondolkodni, amikor fejlesztjük hangszerünket. Ha elégedettek vagyunk egy gitár hangjával, akkor apránként cseréljünk ki rajta minden gyenge láncszemnek bizonyuló elemet, így még magasabb szintre emelhetjük. A sérülések javításánál többnyire arra törekszem, hogy az eredeti állapotot, vagy ha lehet, annál is jobbat állítsak vissza, de ez bizonyos fokú sérüléseknél nem lehetséges, ilyenkor el kell rajta gondolkodni, vajon az adott hangszer még a javítás kompromisszumával is érdemel-e annyi befektetést?
·Azért a hangszerjavítás, készítés területén van konkurencia rendesen. Mennyire pozitív, negatív vagy esetlegesen semleges állapot ez?
Konkurenseimre jobb szeretek sokkal inkább kollégákként gondolni. Javítás terén elég jól állunk, én úgy látom, jut munka mindenkinek, a készítésbe pedig egyelőre nem látok bele annyira, hogy erről nyilatkozni tudnék. Ismert kollégáim döntő többségével jó viszonyt ápolunk, és bár a magyar pengetős hangszerészek között sajnos siralmasan kevés a szakmai párbeszéd mondjuk egy német vagy amerikai viszonylathoz mérve, ez remélhetőleg a jövőben javulni fog. Sajnos itthon ebben a szakmában is, mint minden területen, kissé mindenki a fennmaradásért dolgozik, így pedig nehéz olyan ambiciózusabb tervekben gondolkodni, ami túlmutatna egy szakember munkásságán.
·Végezetül a tervekről!
Előbb-utóbb szeretnék sokkal komolyabban foglalkozni akusztikus hangszerek készítésével. Ez egy nehéz ügy, mivel így kevesebbet tudok majd javítani, ami szintén szívem csücske, de talán sikerül olyan kompromisszumot találni, ami egyik irányt sem kényszeríti elsorvadásra.
Mészi, nagyon köszönöm az interjút, és nagyon sok sikert a továbbiakban!
Bodrik Alexander, gitárkészítő. Megtiszteltetés nekem, hogy régi ismerősként köszönthetem Alexandert az oldalon. Hogy miért is? ... mert megalkotja azt az eszközt, amin keresztül megszülethet az ami szép. Az író megírja a könyvet, a szobrász formázza a követ.... a gitáros felveszi a hangszerét!
Alexander régen beszélgettünk, összefoglalnád nekünk Bodrik Alexander 2016 -os évét?
2016-ban nagyon sokat dolgoztam ami a gitárokat illeti,szerencsére a hangszerek meg is hozzák azt a szinvonalat,hogy az ilyenfajta eröbevetés indokolt legyen.Nem elégszem meg avval,hogy simán szokásos gitár-tipusokon dolgozzak,új formák és megoldások érdekelnek,ehhez még lényeges a PICKUP-ok készítése,tapasztalatból ezeket minden egyes hangszerhez illöen kell tekerni. A gitárjaimat most már több videó-ban meg is lehet nézni és hallgatni YOUTUBE-on,ez egy olyan fajta hirdetési lehetöség,amiröl régebben még álmodni sem lehetett.
Talán az elektromos gitárok adják a legnagyobb szabadságot a forma és a színvilág tekintetében a készítőnek. Az új gitárjaidnak sajátos a színvilága. Beszéljünk erről!
Igen,ezt épp így látom,az elektromos gítár kiváló hangszerfajta,formailag és ami a " FINISH"-t illeti ,már a klasszikus gitárnál sem lehetne ennyi variációról szó.Az elektromos basszus-gitár még több lehetöséget nyújt,a PRIAMOS-forma ezt jól megmutatja. Az elektromos gitár sokféle zenei genre-ban bevethetö,ehhez a különbözö fafajták is eredményesen hozzájárulnak. Ami a szineket és a finish-t illeti,ezen is állandóan dolgoznom kell,néhány variációt a PC-én aknázok ki,ami reálisan is kivitelezhetö. Azonban én nem azokhoz tartozom akiknek a finish annyira fontos szerepet játszik,a hangzás és játszhatóság elsö helyen állnak.
A Bodrik gitároknál éreztem, hogy ki lehet lépni bárhonnan ami korlátoz, ami megmondja, ami megmutatja....a Bodrik gitárok ezt a pluszt adják a kiváló hangszer mellé.Mert inspirál a zenére...ezért vennék Tőled gitárt. Jól érzem én ezt?
Igenis ez a véleményem,az én hangszereimnél már sokszor említették,hogy növelték a kreativitásukat a játékukban,simán mert a design és hangzás arra késztette öket,ennél nem is kell több érvelés.Ez az ami arra késztet,hogy fojtassam ezt a kemény és pénzileg is pazar munkát.Megbízásból már jó néhány híres márka-gitárból is kihoztam az ilyenfajta tulajdonságot,beléjük dolgoztam a stílusomat.
Kapcsolatban veled feltűnik egy gitáros, akinek a kezében nagyon jól szólnak a Bodrik Alexander gitárok. Ő pedig, Frank Steffen Mueller.
FRANK STEFFEN MÜLLER nagyon kiváló gitáros és ember,mindenféle stílusban is jártas ami nem éppen egyértelmü. Amikor elöször voltam nála (4 gitárral) tüstént kézbe vette egymás után a hangszereimet és fantasztikus kreativitással játszott, egyszerüen hihetetlen dolgokat dobott le eröltetés nélkül. Ezt minden látogatásomnál megismétli! Továbbá a kottát ismervén nagyon jó a komponálasi készsége is,tehát komplett zenész.
Nos azért megkérdezem.... Bodrik gitárok és az üzleti élet!
Egyenlöre az üzleti siker nem az elsö helyen áll számomra,szerintem erre idöt kell adni a dolognak,nem szabad elhamarkodni. Már sok cég csukott!
Alexander, a tervek!
A terveim ezért ugyan azok maradtak,inkább a nagy cégekkel valamilyen fajta öszedolgozás érdekelne,design és prototipusok készítése. Az tisztán látható, hogy a legtöbb gitarista, csak ragaszkodik a nagy márkákhoz(3xUSA& 1xJAPÁN), itt mérvadóan betörni a piacra szinte lehetetlenség, ebböl kifolyólag nincs nagy ambícíóm céget alapítani.
Alexander, nagyon köszönömn a beszélgetést és nagyon sok sikert a jövőre nézve. Megtiszteltetés veled beszélgetni. Boldog Karácsonyt!
ABETON, Győr. Soha nem gondoltam, hogy a győri Vagongyár valaha, végre egy olyan köntösbe bújik, ami olyan értéket, műveket, műveltséget, művészetet adhat a városnak, amire még gondolni sem mertem. Török Alice és Nagy Gyula az ABETON tulajaival beszélgettem. Amikor ekkora mennyiségű önbizalom, elkötelezettség, elhivatottság, zene szeretet omlik rám, akkor mindig megnyugszom, jó helyen vagyok, működik a világ.
·Akkor pontosítjuk is gyorsan a bevezetőt. Miről is szól és hogyan született az ABETON?
Feleségem szülését látva illetve azt, hogy egy ilyen nagyszerű gyermeknek adtunk életet, létrehozott bennem egy érzést – én is szeretnék valami Nagydolgot letenni az asztalra – Életszagúra fordítva a szót, mindig is próbáltam egy helyen több győri zenekarral, de a helyszín soha sem volt a legjobb, sőt mondhatni kényszermegoldások voltak. Elkezdtem helyszíneket keresgélni hol lehetne valami Nagy dolgot megvalósítani. Amikor megtaláltam a helyet egyből tudtam ez lesz az, amit egykor Dublinban járva láttam. Közel másfélévnyi bürokratikus huzavona után tulajdonunk lett az épület.
Álmunk egy olyan közösség létrehozása, amiben a zenészek, művészek, professzionális környezetben fejlődhetnek, alkothatnak és számíthatnak egymás segítségére. Nem csupán a helyszínt akarjuk biztosítani, a hangsúly a közösségen is van.
·Hülye kérdésnek tűnhet, hány százalékát fedi le az életeteknek a cég? Sok olyan dolog van amit fel kellett adnotok, el kellett engednetek, hogy építeni tudjátok az álmotok?
110%, 2016 májusában, ugyan megnyitottunk, de a hétköznapi kenyérkeresetemet sajnos nem tudtam még feladni, hogy minden erőmet a BETON-ra és saját képzésemre fordíthassam például a stúdiózás terén. Mint minden ez is a kezdeti a nehézségekkel, túlvállalásokkal indul, de bizakodóak vagyunk, hogy a hely megtelik és kialakul az underground alapja. Az idő természetesen mindig kevés egymásra, a családra, arra hogy tovább haladjunk, de barátainktól, családunktól, rengeteg segítséget kapunk, amiért nagyon hálásak vagyunk.
·Meggyőződésem, hogy önmagában, mint egy üzleti vállalkozás nem elég fogalom erre. Akik az alkotással foglalkoznak, azok maguknak is igencsak érzékenynek kell lenniük arra, amit csinálnak, a zenére. Akkor adott a kérdés kapcsolatotok a zenével?
Mindketten gyerekkorunk óta ebben a szubkultúrában élünk, a zene szeretete nem is kérdéses, e nélkül ez az egész nem működne. Jómagam mindig is játszottam zenekarokban, volt zenekarom, illetve koncerteket is szerveztem Jánossomorján és Győrben. Ebből kifolyólag a személyem sem ismeretlen a zenészek között, így talán könnyebb helyzetben vagyunk, mintha civil ember csinálná.
·Ha teljesen kiépül az ABETON, mit tudtok adni a zenészeknek, zenekaroknak?
Célunk, hogy egy 21. századi intézményt hozzunk létre, ami elsősorban zenekarokra épül, de nem határolódunk egyéb művészi tevékenységektől sem. Kerestek meg minket fényképészek, festők, grafikusok, helyszínt biztosítunk kiállításokhoz, vetítésekhez. Előreláthatólag 30 professzionális termet fogunk megépíteni. Emellett a zenei alkotás technikai hátterét is biztosítani tudjuk, ahol igény van rá. Tervünk még egy stúdió létrehozása, ami kezdetlegesen már most is működik, illetve a backline - bérbeadás koncertekhez, turnékhoz. Szeretnénk, ha létrejönne az ország észak nyugati régiójának underground központja.
Alice, Gyula nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a következőkben!
Köszönjük, és Boldog Karácsonyi Ünnepeket! Sziasztok. Galéria
Gvguitars. Szokatlan világa a gitároknak? Igen, de én azt mondanám, hogy érdekesek, és különlegesek. Valami olyan érzése van az embernek közöttük, hogy ha egy GV szól a kezemben, már nem lehet beállítani a sorba…. és ez nagyon jó! Ahogy ránéz az ember már mond valamit a hangszer…talán ennél egy gitárosnak nem lehet fontosabb. Get, Vamp és Iván. Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást.
V: Mi köszönjük, a megtiszteltetést!
·Gratulálok a munkátokhoz. Szóval mit mondanak, miről szólnak a GV gitárok!
V:Köszönjünk. Hogy miről szólnak? Jó kérdés. Talán arról, hogy merjünk kilépni a konvencionális dolgok közül. Nem kell okvetlen megrekedni ott, ahol már 30 éve is voltunk. És bizonyos mértékben szól a szabadságról is, hogy merjünk máshogy gondolkodni. Nem mindig csak a kitaposott ösvényt járni. G: A GV gitárok többek közt a hangszerek tiszteletéről szólnak. Van egy misztikus vonzalmunk a gitárokhoz és szeretnénk pótolni azt, ami szerintünk hiányzik belőlük az esetek nagy részében. A részletek kidolgozása, a kreativitás és egy kis továbbfejlesztés, hogy a zenészek ne csak használni tudják, hanem érezzék is a hangszerüket.
I:Ezek a gitárok azoknak készülnek, akik komolyan gondolják a zenélést. Akik már tudják, hogy a gyári hangszerek jók lehetnek, de mindig akad valami, ami miatt lesz egy kényelmetlen hiányérzet, bármennyit is költ a módosításokra. Mi egyediségre törekszünk és rugalmasságra. Egy GV gitár inspirál arra, hogy még többet hozzanak ki magukból a gitárosok.
●Tényleg azt gondoltam – egészséges önbizalommal, vagy barom nagyképűen – hogy gitár témában nem érhet meglepetés. Tévedtem. Beszéljünk az inspirációról!
V:Inspirálódni, bármiből lehet. Sokszor elég minta a falon, vagy csak egy tradicionális gitár, amit el tudunk képzelni kicsit szófisztikáltabban is. De ahogy mindig is mondani szoktuk a 2 legfőbb dolog, ami inspirál minket az a retro és a modern. Igyekszünk is e kettőt ötvözni, amikor csak tudjuk, amikor csak lehet.
I:Ott vagyunk sok gitárkészítő fórumon, figyeljük a trendeket, amihez hozzáadódnak a saját tapasztalatok és élmények. Én “civilben” dizájner vagyok, általában is érdekel minden vizuálisan kreatív dolog, ezekből sok ötlet születhet. G: Kicsit megfoghatatlan dolog ez az inspirációkérdés. Engem leginkább maga a kihívás inspirál. Ha megrendelésre készítünk, akkor az, hogy minél inkább olyanra készítsem a hangszert, amilyenre az ügyfél megálmodta és a lehető legjobban passzoljon a kezébe. Saját modellek készítésekor pedig az, hogy senki se szab nekünk határt és megvalósíthatjuk önmagunkat. Elég ebbe a két dologba belegondolnom és már inspirálva is vagyok.
●Get és Vamp! Tudom, és tényleg nem akartam tiszteletlen lenni, ennek a kérdésnek kellett volna az elején szerepelnie…nos…mit kell tudnunk Rólatok!
V:Semmi gond, szerintem nem is Mi vagyunk érdekesek, hanem a hangszereink. A rólunk szóló történetet viszont mindig el kell mondanunk… lassan fel fog kelleni rakni a weboldalunkra is. Egy balesetben eltörött a basszusgitárom nyaka, onnan indult ez az egész. I: Én kicsit kilógok a sorból, mert én I vagyok, de mivel csak 2016-ban csatlakoztam a csapathoz, a már bejáratott nevet kár lett volna elrontani még egy betűvel. Mondhatni, az inaséveimet töltöm itt, miközben főleg a dizájn tapasztalatommal tudok beszállni, de remélem hamarosan egyre több másfajta munkát is elvégezhetek majd.
●Ma már senki semmit nem csinál semmi olyat, amiben nem lenne szerepe a pénznek. Üzlet. Üzlet a GV?
G:Szeretnénk, hogy a hobbink legyen a munkánk, ezért dolgozunk közben azon is, hogy megélhetést biztosítson.
V: Nem akkora, mint sokan hihetik. Ez sokkal inkább szenvedély.
I:Sok év kemény munka és sok lemondás kell ahhoz, hogy ebből megélhetés legyen, addig valóban inkább a lelkesedés hajtja.
●Valahol igaz, hogy ha jó kezekben van, egy hangszer meghálálja. Most vagy jó, vagy rossz tradíció, de nem minden hangszer “passzol”, minden műfajhoz. Azért egy célközönséget akaratlan is elképzel az ember, gondolom. Hogy álltok a gitár és a stíluskérdéssel?
G: Lehet stílushoz passzoló hangszert készíteni, de akkor a bevált dolgokhoz (vagy ahhoz nagyon közelikhez) kell visszanyúlni. Ha pedig valami újjal kísérletezik az ember, akkor az majd használat közben mondja meg mi is valójában. Szeretünk kísérletezni.
V: Van ilyen mondásféle, hogy ha egy hülyeség működik, akkor a nem hülyeség. Hát szerintem így van ez ezzel a passzolás dologgal is. Ha a zenész az a saját műfajában együtt tud működni a hangszerével, akkor az jó. Ha nem, akkor hangszert kell (ene) váltania. Hogy ki és mit játszik a gitárjainkon az nálam sosem volt úgymond “téma”. Egy dolog, amit kicsit kevésbé szeretünk, ha beskatulyáznak minket a metál/rock gitárok “műfajába”. Miközben vannak kimondottan finomabb lelkületű hangszereink is.
I:Célunk, hogy sokoldalúak legyünk. Mivel mi magunk is nagyon sokféle zenét kedvelünk, szeretnénk, ha a hangszereink szintén többféle műfajban megállnák a helyüket. De az természetes, hogy minden gitárnak van egy sajátos karaktere, ami bizonyos zenékhez kifejezetten jól megy.
●Akkor a végére a kikerülhetetlen kérdés….tervek!
V: Tervek, azok vannak. Ma még csak Budapest, holnap már az egész világ! Komolyabbra fordítva a szót, az idei Music Expo-s sikerek után elgondolkodtunk merre is tovább. A verdikt az lett, hogy valószínűleg szeretnénk kicsit jobban meghódítani külföldet is, egyelőre főleg Európán belül. Természetesen új gitár terveink is vannak, de még keményen dolgozunk rajtuk.
I: Folyamatosan próbáljuk bővíteni a technológiánkat és újfajta dolgokkal kísérletezünk. De most talán a legfontosabb lenne, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg a GV nevet és tudják, hogy milyen gitárokat jelent.
G: Még több kihívás elé állítani magunkat.
GVguitars! Nagyon köszönöm abeszélgetést és nagyon sok sikert az elkövetkezőkhöz!
Jónás Tamás, „The Four Seasons, Pt.1: Spring”. A témaválasztás örökzöld. Amennyire gondolat ébresztő, annyira nehéz megfogni azokat a váltásokat, változásokat melyet a négy évszak ad nekünk. A világunk talán legszebb négyéhez nyúlt a gitáros. Az biztos, hogy Tamás játékát hallgatva jó kezekben vannak az évszakok! Régi barátként köszöntelek az oldalon. Tamás, beszélnél a „Tavasz” történetéről?
Szia Udy, nagyon örülök, hogy ismét itt lehetek, és köszönöm szépen a lehetőséget! Mindig örömmel látogatok el a Gitárvilágokhoz, mert a zene és a gitárok szeretete, valamint a lelkesedés és a segítőkészség, a zenésztársak támogatása élteti ezt az oldalt, és ez nagyon sokat számít.(Köszönöm...Udy)
Idén februárban érkezett a Négy Évszakmegzenésítésének ötlete, mégpedig teljesen váratlanul. Az elmúlt év végén és az idei év elején sok zene született, el is készült több dal is, és egy napot, minden előjel nélkül beugrott ez az ötlet, és rögtön éreztem, hogy ez most egy nagyon fontos irány lehet. Annyira egyértelmű volt a sugallat, hogy egy pillanatig sem haboztam, az addig elkészült számokat és számkezdeményeket félretettem, és nekiláttam a Tavasz megírásának. Az ötlet mögötti erőt mutatja az is, hogy a négy dal nagyon hamar elkészült, úgy is mondhatjuk, hogy a tavasz végére elkészült a Tavasz. Május végén már mehetett is az anyag keverésre és maszterelésre a No Silence stúdióba. Utólag többen is kérdezték, hogy nem volt-e ez „merész” témaválasztás, részben Vivaldi miatt, részben pedig amiatt, hogy ezzel a témával nagyon sokat foglalkoztak már. Ekkor tudatosodott bennem még jobban, hogy egész végig egy pillanatnyi kételyem sem volt, hogy ez az a feladat, amelyet most az élet elém tett. Mindenkinek kívánom, ezt a jó érzést, amikor valami fontos dologban biztosnak érezhetjük magunkat, és látjuk magunk előtt az utat.
Tamás, nézzünk vissza egy picit a múltba, aztán onnan jöjjünk vissza 2016-ba. A pályád alakulása érdekelne, ami nem egy megszokott utat – ha egyáltalán van ilyen – követett!
Én is így gondolom, és egyetértek veled abban, hogy egyre kevésbé létezik olyan, hogy „megszokott út”. Egyéni utak vannak, és a zeneipar teljesen átalakult az elmúlt 5-10 évben, tehát a hagyományos megoldások helyett nyitottnak kell lennünk a szokatlan és új irányokra. Számomra az elmúlt néhány év, amely az eggyel korábbi lemezem, a Timeless Hour megjelenése óta eltelt, kívül és belül is nagyon új irányokat hozott. Kívül a három gitárverseny megszervezése és lebonyolítása, valamint a gitárbemutatók, workshop-ok elindulása és sikere volt a legfontosabb fejlemény, természetesen a Négy Évszak album-sorozat elindulása mellett. Ezek mellett természetesen számos érdekes feladat, projekt, vendégszóló is színesítette ezt az időszakot, az amerikai OSV idén már a 10. lemezét készíti, és minden lemezükön közreműködtem, Marcel Coenen, Gianluca Ferro és Sergey Boykov társaságában, akiktől nagyon sokat tanulok. Belül pedig szintén új irányok alakultak ki: a céljaim egyre inkább belső célok lettek, és ez a zenében is változásokat hozott. A mostani The Four Seasons zenei megközelítése jelentősen eltér a korábbi lemezekétől. Azt szeretném, hogy a zenék egyre kiegyensúlyozottabbak legyenek, abban az értelemben is, hogy nem a gitározás és nem is a gitáros a fontos a zenében, hanem minden tényező a zenét szolgálja. Ez persze olyan cél, amely folyamatos tanulást, fejlődést és sok (jó értelemben vett) alázatot igényel, úgyhogy a következő időszakban is szeretnék ezen az úton továbbmenni.
Melyek azok a csatornák, ahonnan visszajelzéseket kapsz, ahonnan elfogadod az esetleges kritikákat is?
Minden visszajelzésnek nagyon örülök, és mivel tudom, hogy semmilyen alkotás sem képes arra, hogy minden egyes embert egyformán megszólítson, ezért azt is mindig érdeklődéssel fogadom, ha valaki elmondja, hogy számára mi hiányzott a zenéből. Szerencsére a visszajelzések túlnyomó része nagyon pozitív volt a The Four Seasons sorozat első részével kapcsolatban. Sokat jelent számomra a szakma élvonalába tartozó emberek véleménye is, és ezért rock-madarat lehetett volna fogatni velem, amikor Jason Becker elismerő szavak kíséretében megosztotta az oldalán a Tavaszt. Hasonló örömöt jelentett Rick Graham, Ben Higgins, Gianluca Ferro, Riccardo Gioggidicsérete és megosztása is, mivel ők gitárosként, zenészként nagyon inspirálóak számomra. Szintén nagyon sokat jelentett nekem, hogy Király Istvánnak, a hazai gitáros színtér egyik legjobbjának is tetszett az anyag, az ő visszajelzése is nagyon fontos volt. Mindemellett úgy gondolom, hogy mindenkinek a véleménye egyformán fontos és releváns, ezért az összes visszajelzést nagy becsben tartom, és van is egy motivációs mappám a számítógépemen, ahol megőrzöm ezeket.
Hazai, de akár nemzetközi környezetben is, milyennek látod a instrumentális világ, gitárvilág helyzetét?
Izgalmasnak, nyitottnak, szabadnak, örömtelinek. Soha korábban nem lehetett ilyen sok inspiráló zenésszel és alkotással találkozni, akár személyesen, akár interneten keresztül. Minden elképzelhető rétegzene virágzik, és el tud jutni az emberekhez, mindenki megtalálhatja a saját közönségét. A legkülönbözőbb zenékről lehet példát venni, és tanulni mások megoldásaiból. A gitározás színvonala technikai és kreativitási értelemben is nagyon magas, manapság szó szerint ezrek játszanak olyan technikai színvonalon, mint annak idején a híres gitár virtuózok. Emellett persze ennek a veszélyét is érzékelem: nagyon könnyen el tud tolódni a fókusz az önkifejezés és a tartalmasság felől a technikaközpontú, mélységet nem tartalmazó játék felé. Látok sok példát arra is, hogy az alkotás öncélúvá válik, de szerencsére arra is van sok példa, hogy a manuális készségek és a technikai tudás a valódi zene szolgálatába áll.
Tamás, mi a véleményed, mennyire kell erőltetni a kitörési pontokat? Léteznek a műfajban kitörési pontok?
Sok hazai és külföldi zenészkollégával beszélgetve, valamint a saját megfigyeléseim alapján mostanra egyértelmű válaszom van erre a kérdésre. Minél kevesebbet kell ezzel törődni, ideális esetben egyáltalán nem is szükséges gondolni erre. Alkotóként az elsődleges feladatunk az, hogy közreműködjünk az alkotás megszületésében. Szándékosan fogalmaztam így, hogy „közreműködni”, mert az alkotás létrejötte nem csak rajtunk múlik, hanem ezek az ötletek (dallamok, témák, gondolatok) szinte „várnak” arra, hogy előjöhessenek. És ehhez kell a mi segítségünk.
Természetesen, miután elkészült az alkotás, például a nemrég megjelent Tavasz album, akkor az alkotásnak megadhatjuk az esélyt, hogy sok emberhez eljusson. De ebben a fázisban is az alkotás a főszereplő: csakis rajta múlik, hogy sikerül-e „kitörnie”, a kérdésedben szereplő szót használva. Ha sok emberben mozdít meg valamit, érzelmeket generál, élményt és energiát ad a mű, akkor egyre több és több emberhez jut el. Az sem ritka, hogy egy-egy alkotás csak jóval a megszületése után terjed el, sőt számos példa van arra is, hogy az alkotó életében még nem jött el a közönségsiker, és sok évvel később az alkotás új életet kezdett élni.
Tehát pontosan az a dolgom, mint egy szülőnek: hogy segítsek az alkotásnak megszületni, és ha készen áll az önálló életre, akkor kicsit egyengetem az útját. És mindig új és új alkotások jönnek. Emellett a tudásom, készségeim fejlesztése is fontos, hogy ha az egyik alkotás nagyon elterjed, akkor az ebből fakadó új feladatokra is készen álljak. Összességében tehát a saját magam (mentális és szakmai értelemben is vett) fejlesztésére érdemes a sok energiát fordítani, nem pedig egy tőlem független tényező (a kitörés) irányításának megkísérlésére.
Samick gitárok?
Ezen a lemezen (és az EP-sorozat további három albumán is) gitárok terén is frissítés történt. Két fehér gitárral játszottam fel az anyagot: a tiszta hangszínek nagy részéhez, valamint egyes szólókhoz egy Ibanez AT-10 gitárt használtam, amelynek csodás hangzásai vannak. A krémes Stratocaster jellegű hangoktól kezdve a fényesebb, ambient jellegű clean hangig nagyon széles tartományban bevethető ez a hangszer. Andy Timmons az egyik legnagyobb zenei példaképem, és az AT sorozat az ő gitárjai alapján készül. Hab a tortán, hogy a felvételekhez egy Andy-tól kapott pengetőt használtam, így tehát az ő hatása több téren is ott van a zenében.
A másik gitár, amellyel a torzított ritmusgitárok és a szólók többségét játszottam fel, egy héthúros Jackson Chris Broderick modell volt. Ő az egyik új kedvencem, amelynek a színe alapján a „Bianka” nevet adtam. Bianka zeneileg az egyik legsokszínűbb gitárom (miközben a valódi színe neki is fehér), mert a legmodernebb metál hangzásokon túl a DiMarzio Chris Broderick pickupoknak köszönhetően különleges szólóhangok, és meglepően egyedi tiszták is megtalálhatók benne. A push-pull potik által nyújtott felezhetőség további opciókat kínál, tehát egy adott erősítő-beállítás mellett is 5-6 markáns választási lehetőséget nyújt.
Sammy (a bordó Samick) ezen az EP-n nem szerepelt, de ezentúl is megbecsült tagja lesz a csapatnak, mert ez a régi gitár (hozzám is már használtan jutott) minden paramétere vetekszik a nála 3-4-5-ször drágább mai gitárokéval. Szerencsés sorozatban készülhetett, de egyébként ezek a Samick modellek általában is nagyon jónak számítanak.
Érdekes azt is megfigyelni (bizonyára az olvasók közül is sokan tapasztalják ezt), hogy minden gitár más-más megközelítést hoz ki a gitárosból. És ez nem csak az olyan markáns eltérésekre vonatkozik, mint amikor Gibson Les Paulról váltunk át egy Floydos „sportgitárra”, hanem például Sammy és Bianka esetén is jelentkezik ez a hatás. Mindketten 24 bundos, viszonylag (de nem túlzottan) vékony nyakú, Floyd Rosetremolóval rendelkező, hasonló alakú gitárok, de mégis Sammy esetén használtam többet a tremolókart, Biankán más megoldásokhoz folyamodok.
Tamás, nem zárhatjuk mással a beszélgetést, mesélj a terveidről!
Jelenleg a „The Four Seasons”albumsorozat második részén dolgozom, amely magától értetődően a „Pt.2: Summer”alcímet kapja majd. Körülbelül a felvételek felénél tart ez a lemez, és várhatóan január folyamán jelenik majd meg. És utána sincs megállás: a megjelenés napjától kezdve rögtön folytatom az őszt ábrázoló harmadik résszel (mivel épp most van ősz a külső világban, ezért az aktuális őszi hangulatokat máris rögzítem, tehát ebből a lemezből is megvan már néhány zenei motívum.
A következő időszakban folytatom a már negyedik éve zajló gitár workshopok tartását, a legutóbbi október 19-én volt Mezzoforte Hangszerboltban. (A Facebook-oldalamon mindig kiteszem időben a hírt, hogy mikortól lehet regisztrálni a következő eseményre: https://facebook.com/jonastamas.)
A tervek szerint a Négy Évszak negyedik részének elkészülését követően a teljes anyagot élőben is eljátsszuk, mégpedig a hagyományostól eltérő helyszíneken, és a témának megfelelő körítéssel. Erről további részleteket még nem árulok el.
Jövőre a gitár workshop-okat szeretném több hazai városra is kiterjeszteni, ezzel kapcsolatban is alakulnak már a tervek. És mindezek mellett persze folyamatosan vannak kisebb-nagyobb projektek, vendégszólók, együttműködések hazai és külföldi zenészekkel.Köszönöm mindenkinek, aki ellátogatott erre az oldalra. A Tavasz albumot itt teljes egészében, ingyenesen elérhetővé tettem, végig lehet hallgatni a YouTube-on az alábbi linken: https://youtube.com/watch?v=iNehTMP-OHM. Aki pedig szeretné le is tölteni a lemezt, az a Bandcamp oldalon (https://jonastamas.bandcamp.com), valamint minden online zeneáruházban (iTunes, Amazon, stb.) tudja ezt megtenni. Mindenkinek örömteli őszt és telet kívánok, miközben errefelé a Nyár készül.
Tamás, nagyon köszönöm a beszélgetést, és bízom benne, hogy a "Nyár" kapcsán is találkozunk!
