A művészetekben, főként a zene világában elengedhetetlen az eszköz, a hangszer, amin keresztül a művészember, a zenész, szólhat hozzánk. Egy gitáros is csak akkor tud igazán megjelenni, ha a hangszer az „övé”. A GPD gitárkészítő műhelyben minden gitáros megtalálhatja a saját gitárját! Tisztelettel köszöntöm az oldalon Gerstmájer Istvánt, a GPD gitárok megalkotóját. István, beszélnél róla, hogy mikor fordult az életed a hangszerkészítés irányába?
Erre a kérdésre mindig nehéz válaszolni, ugyanis két időszakról van szó. Az első, amikor csak hobbi szinten csináltam, a második pedig, amikor a GPD-ről, már mint márkanévről beszélhetünk. Maga a GPD-gitárok készítése nagyjából 6 évvel ezelőtt kezdődött. Innentől kezdve egy jól felszerelt műhelyben teljes lendülettel folyik a különböző gitárok gyártása a zenészek számára. Természetesen emellett szervizeléssel és javítással is foglalkozom.
Meggyőződésem, hogy a hangszerkészítés nem jelenthet puszta manualitást. Mi kell ahhoz, hogy egyáltalán elkezdődjön egy gitár megépítése?
Valóban nem az, hiszen a kézzel készített termékeknek az is a lényege, hogy mindegyik egyedi. Megpróbálom röviden összefoglalni a dolgot: mint minden, ez is a leglényegesebb dologgal, a tervezéssel kezdődik. Például letisztázzuk, hogy a megrendelő leginkább milyen zenére fogja használni, milyen hangolásban, milyen húrokkal stb. Ezek után el lehet dönteni a felhasználandó faanyagok fajtáját, a konstrukciót, az alakot, a felületkezelést, a menzúra hosszát, és hogy milyen hardverekkel legyen felszerelve. Tulajdonképpen ezek után jöhet megvalósítás. Összefoglalva valahogy így lehet elképzelni az előkészületeket.
Általában gitároshoz kötöd a hangszert, vagy magad is gitárosként, hogy mondjam, magadnak készíted el?
Minden hangszert úgy készítek el, mintha magamnak csinálnám, persze szem előtt tartva a megrendelő kérését. Azt hiszem ezt máshogy nem is lehet csinálni.
István, mi az, ami a GPD-gitárt, GPD-gitárrá teszi?
Igazából a gitárjaimat, használókat kellene megkérdezni erről. Azt hiszem, az, hogy az elkészült hangszerek képletesen értve a gyermekeim. Mind a saját kezem munkája az elejétől a végéig.
A hangszerkészítés fázisai közül melyik az, ami egyértelműen meghatározza azt, amikor Te már azt tudod mondani, hogy ez a gitár tudni fogja azt, amit a gitáros, a gitárjáték megkíván tőle?
Talán az, amikor először felhúrozom és kipróbálom, persze ekkor még csak egy natúr testet és egy nyakat kell elképzelni. Ha esetleg alakítani, csiszolni kell rajta valahol, akkor még meg lehet tenni, hogy tökéletesen kényelmes legyen a hangszer. Én azt gondolom, hogy ami az én kezeimnek kényelmes, az szinte mindenkinek megfelelő.JDe ha ilyenkor eljön a tulajdonosa, az a legjobb, mert ott a kezére tudom igazítani, ha esetleg szükséges.
Ahogy a gitárosokat, zenészeket inspirálják a nagy elődök, Téged mennyire befolyásolnak a tradicionális gitármárkák? Mennyire kell vagy egyáltalán érdemes „igazodni” hozzájuk?
Természetesen nekem is vannak kedvenc nagy márkáim. Azt hiszem, szakmai szemmel csak egy nagyobb gyártót tudnék kiemelni a sok közül, amire azt mondtam, hogy ez igen! Ezek mind a custom kategóriába tartoztak. Reklám vagy nem reklám: a PRS-ről beszélek. Több termékükkel is volt dolgom, nagyon meggyőzőek a felső kategóriájú gitárjaik minden szempontból. Viszont a minőséget, mint tudjuk, meg is kell fizetni, és ezért ezt nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hiszen az áruk iszonyat magas (legalábbis szerintem).
Hogyan látod, mennyire fordulnak a gitárosok a hazai gyártású, jelen esetben a GPD-gitárok felé?
Itthon még nem annyira bejáratott a dolog, mint néhány külföldi országban. Szerencsére engem elég sokan keresnek meg, akár javításról, akár új hangszer készítéséről is legyen szó. Általában olyan emberek fordulnak hozzám egyedi gitár készítésével kapcsolatban, akiknek a keze alatt jó pár hangszer megfordult, és valami mást, jobbat akarnak a pénzükért. Vagy egyszerűen valami személyeset, egyedit szeretnének.
István, nagyon köszönöm a lehetőséget!
Köszönöm az interjút, további sok sikert a továbbiakban is. És persze METÁL !!!
Schmiedl Balázs, Bloody Roots. Egy kiváló, tehetséges gitárost köszönthetünk az oldalon. Nagyon nem mindegy, hogy kik fogják tovább vinni a magyar gitár világot. Egy biztos a magyar thrash örökség, nagyon jó kezekben van! Gratulálok! Balázs köszöntelek a Gitarvilag.hu oldalain. Jelenleg a Bloody Roots-ban gitározol. Mielőtt belevágnánk, hadd kérjelek meg, hogy beszélj magadról pár szóban!
22 éves múltam, Sopronban lakom és a Nyugat Magyarországi Egyetemen tanulok. A gitározással kb. 12-13 éves koromban kezdtem el foglalkozni.
Édesapád Schmiedl Tamás (Moby Dick, Bloody Roots). Mennyire volt nyilvánvaló ebből következvén, hogy te is gitárt veszel a kezedbe?
Hát benne volt a pakliban erősen, de apa soha nem erőltette, hagyta, hogy magamtól találjak rá a gitárra. Mondjuk nem volt nehéz, mivel a ház tele volt hangszerekkel, mindenfelé gitárok hevertek és apám gyakran kézbe is vette ezeket. Már kisgyerekkoromban Moby Dick-en, Akelán és Metallicán nevelkedtem. Éjjel-nappal ezeket hallgattam, kívülről fújtam a szövegeket. Volt egy kis műanyag játékgitárom, azon imitáltam a gitározást, közben énekeltem és ráztam a fejem, úgy ahogy a videókon láttam. Az óvodában meg zenekarosdit játszottunk, kiosztottuk egymás között, hogy ki lesz a dobos, gitáros stb. Én persze mindig a gitáros voltam. Aztán általános iskolás koromban már néha kézbe fogtam otthon a valódi gitárokat és próbálgattam ritmusosan pengetni, de igazán komolyan csak 6-7. osztályos koromban kezdtem el a gyakorlást.
Kőkemény thrash gitározás a tied. Körülnézel más stílusok világában is, vagy most teljesen leköt a Bloody Roots?
Sokféle stílust hallgatok, de hozzám a thrash áll a legközelebb és ezért ilyen zenét játszok legszívesebben zenekari formációban. Próbálok azért többféle stílust elsajátítani, gyakorolni, remélhetőleg így színesebb és egyénibb lesz a gitározásom. Alapvetően blues-os alapokon kezdtem el a gitározást, ami ma is kihat a játékomra. A legnagyobb hatású gitárosok számomra Randy Rhoads, Zakk Wylde, Joe Satriani, Steve Vai, Paul Gilbert, Alexi Laiho, Slash, Robb Flynn, Phil Demmel, Matt Heafy. További kedvenc előadók és együttesek: Moby Dick, Ozzy, BLS, Children of Bodom, Machine Head, Soulfly, Sepultura, Metallica, Trivium, Kreator, Exodus, Led Zeppelin, Joe Satriani, Steve Vai, Nickelback.
A jelenlegi zenekarod mellett, gitározol más csapatokban is?
2006-2009 között az Amadea zenekarban gitároztam. Ez volt az első zenekarom, de sajnos 2009 elején széthullottunk. Ez egy gothic/death metal csapat volt, több nagyobb névvel is turnéztunk (Dalriada, WMD), többször játszottunk külföldön és neves hazai fesztiválon is. Hívtak több más soproni zenekarba is, de ezeket különböző okok miatt nem vállaltam.
Egy kicsit talán furcsán hangzik a kérdés, és talán triviális is, de mennyire határozza meg a saját gitár világod, édesapád pályája?
Természetesen jelentősen. Nagy hatással volt rám mindig is, hogy ő milyen zenéket hallgat, és milyen lemezeket találok a CD polcon. Rengeteg zenekart rajta keresztül ismertem meg. Nagyon sokat tanultam tőle a gitározásról és egyáltalán a zenekarozással kapcsolatban. 14 éves korom óta járom az országot a Moby Dick-kel, mint gitártechnikus és ez kiváló iskola volt a számomra. Ezek jó dolgok, mert kevés embernek adatik meg ilyen háttér a zenéléshez.
Sokan gondolhatják, hogy szerencsés helyzetben vagy a Bloody Roots-ot illetően, és hogy egy olyan ember áll mögötted, mint édesapád! Lehet, hogy igaz is a dolog, de az én meglátásom szerint, pont emiatt van előtted nagyon, nagyon magasan a mérce! Hogy látod ezt a dolgot?
Igen, egyrészt nagyon szerencsés helyzetben vagyok, de nincs is könnyű dolgom. Közel vagyok a tűzhöz, de nagyok is az elvárások. Az egész zenész szakma ismeri őt, ezért sokan kíváncsiak és jobban odafigyelnek rám és ebből az okból kifolyólag nagyon, jól kell teljesítenem. Nem csak a külvilágnak, hanem apának is meg kell felelnem és ez sem egy könnyű feladat, mert nála magasan a mérce és nagyon kritikus.
Balázs, beszélnél a gitárjaidról?
Jelenleg 4 gitárom van:
-Fernandes Telecaster „The Revival”
Az első gitárom, apától kaptam.
Ez egy régi japán gitár, nagyon szeretem, kényelmes és rendkívül jó hangja van.
Otthon leggyakrabban ezzel a gitárral gyakorlok.
A gitár C# hangolásban van Ernie Ball 12-es húrkészlettel.
-Gibson Les Paul Standard ’93-as évjárat, Tobacco Sunburst szín.
A legkomolyabb gitárom, nagyon jó gitár, hihetetlen vastag hanggal.
2 éve vásároltam egy osztrák hangszerboltban. Igazából konkrét elképzeléssel mentem akkoriban, hogy egy Gibson Flying V-t szeretnék venni, de csalódás volt miután kipróbáltam. Akkor láttam meg a Les Paul-t, a használt gitárok közé volt kirakva, kézbe fogtam és ennél egyből lehetett érezni, amit a Flying V-nél nem, hogy ez egy komoly gitár, jól összerakva.
Cisz-be van hangolva, Ernie Ball 12-es húrkészlettel.
-B.C. Rich NJ Deluxe Jr. V
Ez egy koreai, de jól eltalált gitár, kitűnő felszereltséggel.
Mahagóni test, ében fogólap, átmenőnyak, Floyd Rose Original tremoló.
EMG 85 neck, EMG 81 bridge pickup.
A gitár H-hangolásban van Ernie Ball 13-as húrkészlettel.
-ESP SV Standard
Zseniális hangszer, kényelmes és nagyon jól szól.
Koncerteken ezt a fő gitárom.
Éger test, juhar nyak, ébenfa fogólap, átmenőnyak, Floyd Rose Original tremoló.
EMG 81 neck és bridge pickup.
A gitár C# hangolásban van egy egyedileg összeállított Ernie Ball 11-54-es húrkészlettel.
Számos gitárosnál tapasztalható, hogy belenyúlnak a hangszereikbe. Te mennyire szoktad úgymond saját képedre formálni a gitárjaidat?
Általában pickup-ot szoktam cserélni, hogy ha nem tetszik, ami éppen benne van vagy ráuntam és valami új soundot keresek. A Telecaster-ben a bridge pickup helye ki lett marva és a single coil helyett egy humbucker-t tettem bele. Rengeteg pickup-ot kipróbáltam, végül egy Seymour Duncan SH-5 vált be a legjobban. A nyaki pickup maradt a gyári, mert azzal tökéletesen meg vagyok elégedve. A Gibson-ban is kísérleteztem bridge pickup-okkal, de nemrég visszatettem a gyári hangszedőt. A B.C.-ben és az ESP-ben hagytam a gyári aktív EMG-ket, mert teljesen rendben vannak, jól szólnak.
Mennyire határolja be a thrash műfaj a hangszerválasztást, a vásárlást?
Nincs megkötve, hogy ebben a műfajban ezt vagy azt kellene használni, de persze lehetnek bizonyos szempontok, beidegződések, de én soha nem ezek alapján választottam gitárt magamnak. Évekig a Telecasteremen nyomtam a melodikus death-t és nagyon jól szólt. Mindenki használja azt, ami számára szimpatikus, na meg persze amije van. Persze vannak szélsőséges esetek, furcsán nézne ki egy thrash csapatban, például egy nagytestű jazz gitár.
Balázs, mennyire vagy kísérletező zenész? Gondolok itt magára a gitárjátékra, de a hangszerekre is! Kötődsz a gitárjaidhoz?
Szeretem kipróbálni a különféle erősítőket, és hangszereket, de leginkább csak kíváncsiságból. Sokat járunk hangszerboltba, Ausztriába, ahol óriási a választék és a legjobb minőségű cuccok is fellelhetőek. A gitárjaimhoz nagyon kötődök, egyiktől sem tudnék megválni. A gitárjátékot illetően pedig figyelemmel kísérem a tehetséges gitárosokat, akiktől az internetnek köszönhetően rengeteget lehet tanulni, és próbálom az újabb technikákat beépíteni a játékomba.
Erősítők! Hát elég sok múlik rajtuk! Hallhatnánk az „erőművekről” is?
Rengetegen vannak, akik állandóan cserélgetik az erősítőjüket, követik az épp aktuális trendet, mert azt hiszik attól fognak jól szólni, ha épp a legújabb/legdrágább cuccuk van… Valóban sokat számít az erősítő, de túl van misztifikálva, ennek az állandó váltogatásnak semmi értelme, egy bizonyos kategória fölött nincs jobb erősítő, csak más. Én nem is tartozom ezek közé. 2006-ban, amikor elkezdtem a zenekarozást apámtól, megörököltem az erősítőjét, mert ő vett egy másikat. Ez az erősítő egy Marshall Silver Jubilee 2555-ös 100W-os csöves fej. Azóta ezt használom és nem is kívánom lecserélni. Ebben az erősítőben megvan minden, ami nekem kell. Számomra tökéletes, a legjobb hang! 2 csatornás, az egyiket használom a kíséretre, a másikat pedig szólókiemelésre. Hangfalból pedig egy Mesa Boogie 4x12 Rectifier (V30) és egy Greenback hangszórókkal szerelt 4x12-es Laney-m van.
Pedálok?
A pedálokkal rengeteget kísérleteztem mire kialakult a végleges felállás a pedalboard-omban. Sok pedálom volt, de végül minimalizáltam, és csak azokat tartottam meg, amik a legfontosabbak. A legtöbb idő a megfelelő torzító pedált megtalálása volt. A Marshall nagyon jól szól, csupán egy kis plusz torzítás kellett még hozzá. Sok pedált kipróbáltam, de a legtöbbtől vagy fulladt a hang, vagy nagyon színezte és megváltoztatta a hang karakterét. Végül az Maxon OD808-ban találtam meg a tökéletes pedált, semmi változás a hangban, csak plusz gain. Jim Dunlop Zakk Wylde Wah-t használok, ez egy egyszerű wah pedál piros Fasel-tekerccsel, nincs rajta semmi fölösleges állítási lehetőség. True bypass-ra alakítottam és raktam bele egy állapotjelző ledet. Szinte a teljes Dunlop wah palettát végigpróbáltam, nem találtam ennél jobbat. Ezeken kívül egy Boss NS-2-es zajzárat, egy Boss TU-2-es hangolót, és egy Marshall lábkapcsolót használok.
Balázs, beszélnél a terveidről?
Egyelőre a gitározás mellett a tanulásra is koncentrálnom kell, de a diploma megszerzése mellett szeretnék a hangszertudásban is előbbre lépni és technikailag minél képzettebbé válni. Szeretném megalapozni és kialakítani a saját stílusomat. Sokat koncertezni, jó számokat és szólókat írni.
Balázs, nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert a továbbiakban!
A következő beszélgetés George Rizsanyival készült, a világhírű Rizsanyi gitárok atyjával. George, megtiszteltetés nekünk, és köszönjük, hogy elkészíthetjük veled ezt a riportot. Beszélnél róla, hogy is kezdtél dolgozni a gitárok világában?
5 éves voltam, amikor megkaptam az első gitárom. A szüleim elhagyták Magyarországot, és Torontóba jöttek, amikor egy éves voltam. Szimpatizáltak a szüleimmel, mert egy az oroszok által elfoglalt európai országból érkeztek. Egy kelet-német ember, Klaus ajándékozott meg egy csodálatos gitárral.Emlékszem, bele szoktam nézni a gitárba és csodálkoztam. Hol lehetnek azok a kis apró teremtmények, akik ezt a gyönyörű hangot megszólaltatják! Manapság azt hiszem, még mindig várom őket. Később 18 évesen, egy összejövetelen találkoztam egy nagyon érdekes emberrel. Kimentünk a furgonjába dohányozni. Különleges egy masina volt, mert egyben a háza is volt, amivel bejárta egész Észak-Amerikát. Ahogy dohányozgattunk, megláttam egy szerkezetet a sarokban, megkérdeztem mi az, mi a munkája.
Biztosan akarod tudni? – kérdezte – Igen - feleltem. Benyúlt az ágy alá, és előhúzott egy gitártokot. Kinyitotta és ott volt egy olyan gyönyörű akusztikus gitár, amilyet még életemben nem láttam. Játszottam rajta és beleszerettem. Megkérdeztem mennyi időt tölt még itt. Azt felelte, hogy nem tudja, mert a furgont is meg kell javítania és keresnie kell egy helyet ahol parkolhat vele. Így kötöttünk ki a házamnál. 6 hónapig maradt ott és segített elkészíteni az első gitáromat. Ez vezetett aztán a közelünkben dolgozó gitárkészítő mesterhez. Joey (Lado) Kovacic - aki a volt Yugoslaviaból vándorolt ki Toronto Ontario-ba - műhelye 20 percre volt tőlünk. Ott kezdődött az én gyönyörű mesterségem, és ott kezdtem dolgozni csodálatos munkák egész során.
Ki volt a példaképed?
Hogy ki volt a példaképem? Gondolom, azt szeretnéd tudni, ki inspirált a gitár készítés világában. Természetesen mindenekelőtt, Maestro Stradivarius! Továbbá nagy rajongója vagyok Orville Gibson-nak. A CF Martin van még nagy hatással rám. Mostanság, hagyom, hogy a saját Világegyetemem és a saját Istenem közvetlenül ösztönözze kreativitásom. Zenei téren Mozart hatott rám legjobban, de említhetem James Taylor-t, vagy Peter Gabriel-t is. Nagyon szeretem Sting vagy John Lennon zenéjét, és nagyon jó a Rolling Stones is.
Ki vagy mi ösztönöz téged, hogy megépítsd ezeket a hangszereket?
Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Igazából nem vagyunk biztosak benne, hogy honnan jön az inspiráció, de feltétlenül kell egy magasabb szint, egy Isteni tudat. Én úgy képzelem, hogy egy nyitott edény vagyok, és mindent megteszek, hogy nyitva maradjak, készen arra, hogy befogadjam Isten vagy a Világmindenség akaratát, és egyfajta örömteli állapotban dolgozhassam. Természetesen segítenek ebben zenészek is, de nem annyira, mint a szeretet és az öröm.
George, mi befolyásol, mi hat rád mikor bele kezdesz egy hangszer megépítésébe? Ez függ, például, a gitárostól, vagy a zenei stílustól?
Amikor személyes rendelésre készítek gitárt, megismerkedem az illetővel, és ha van, elkérem a zenéit. Hallgatom szinte az egész munkafolyamat alatt. Ez nagyon fontos, mivel ez a gitárosnak olyan egyéni jellemvonásait mutatja, meg amely nagyon fontos, amikor a fának suttogom a zenész nevét. Ha kialakul a gitárosról egy kép, azt figyelnem kell folyamatosan, egész procedúra alatt. A gitárkészítésben az jelenti nekem a csodát, amikor a gitáros személyiségének egy részét bele tudom építeni a hangszerbe. Én ebben 100%-san hiszek! Nem aggódom azon, ha az emberek őrültnek hisznek. Ez a tudat mindig folyamatosan dolgoztat és dolgozik a lelkemen keresztül a testemben, a kezeimben. Őrültség lenne egy vércseppet keverni a gitárba? Nem, talán nem…
Ahogy a gitárjaid képein látszik, kedveled a természetes színeket. Hogyan tudod ezt átvinni a hangszerre, például az egyik gitárod a „Brown Sugar” esetében? Gyönyörű színei vannak!
A „Brown Sugar” egy érdekes kísérlet! Az indulás egy tiszta, nyers kanadai juharfa alappal történt. A baktériumok imádják ezt. Elhelyeztem a fát egy nedves, nyirkos helyen és hagytam, hogy a baktériumok és a gombák végezzék a dolgukat. Alapvetően, amit csinálok, hogy engedem a rothadási folyamatot egy meghatározott szintig. A természet művészete? Igen, hagyom dolgozni a természetet, az én felügyeletem alatt. Amúgy a folyamat nem veszélytelen, mert ha nem vagy körültekintő, akkor a faanyag nagyon gyorsan megadja magát, használhatatlanná válik, vagy elrohad. A színek, melyeket szerettél volna viszont látni, a természetes folyamatok során meghalnak. A „Brown Sugar” kitalálója, az egyik kedvenc szupersztárom, Donald Sutherland volt. Azt mondta nekem, hogy ennek a gitárnak a színe az édesanyja által, a sütéshez használt barna cukorhoz hasonlít. Nagyon sajnálom, de meg kell mondanom, hogy semmi köze a Rolling Stones-hoz… . Mr. Sutherland vásárolta meg az első „Brown Sugar” gitárt.
Saját magad teszteled a gitárjaidat?
Teljes mértékben. Nagyon aprólékosan megvizsgálom a játszhatóságát, a minőségét a hangszernek. Ha ez nem találkozik az elvárásaimmal, akkor javítom, vagy készítek egy másikat!
Bocs George, de nem tudom elkerülni a kérdést, mivel láttam Keith Richard nevét a weblapodon. Beszélnél Keith Richard-al való találkozásodról?
Készítettem egy gitárt Noelnek. Bostonba kellett átadnom neki, ahol éppen játszott és át kellett vennie a Legacy díjat a New England Music Association társaságtól. Noel gitárosa ezen a rövid kis turnén egy csodálatos ember volt, Charlie Karp. Teljesen belezúgott a gitárba és azt mondta, hogy Keithnek is tetszene a hangszer. Semmi gond, de ki az a Keith? Ekkor mondta Charlie, hogy az egyik legjobb barátjáról van szó, Keith Richardról! Néhány hónap múlva hívott Charlie és azt mondta, hogy Keith meg akar hívni az otthonába, hogy letisztázzátok ezt a gitárkérdést. Első hallásra nem nagyon hittem el, de amikor Keith személyi titkára, Roy Martin, keresett meg, hogy ha készen lenne a hangszer, akkor hogyan tovább, hát itt már komolyan vettem a dolgot. Kettő hangszert készítettem és vittem magammal Keith otthonába, Weston Connecticutt, USA. Keith mindkettő hangszert megvette és az egyiket Charlie-nak ajándékozta.Ez volt az egyik legcsodálatosabb élmény, hogy hallhattam Keith történeteit saját magáról és a Stones-ról. A feleségem és én 5 órát töltöttünk a Rock ’n Roll legendával. Egy évvel később meghívott Keith, a Rolling Stones egyik próbájára. Hihetetlen volt, hogy ott lehettem a saját Stones koncertemen. Én, a Rolling Stones és 9 óra Rock and Roll.
George, meg kell mondanom, hogy irigyellek. Igen, készíts olyan gyönyörű hangszereket, mint a te gitárjaid, és találkozhatsz a Rolling Stones-al! Gratulálok a munkáidhoz! Egyébként mivel foglalkozol mostanában?
A válasz egyszerű, csak meg kell nézni a RizsanyiGuitars facebook group weboldalt. Mostanában fejeztem be egy gitárt Chris Difford-nak aSquezze-ből. Készítek egy gitárt a Berlin group Kensington Rd. –ból, Stefan Tomek-nek. Több nevet nem mondhatok, mert még nincsenek kész a szerződések, de a fantáziádra bízom.
Már nem csodálkoznék semmin! Végül, hallhatnánk néhány gondolatot a terveidről?
Nagyon szeretem Olaszországot. Tervbe van véve, hogy keresek egy villát és nyitok egy gitárkészítő iskolát. Közel lennék Magyarországhoz, és gyakran meg tudnám látogatni a családom, a barátaimat. Talán ha kényszerítenének, hogy nyissak egy iskolát itthon is… . Meglátjuk, mit hoz a következő pár hónap. Szeptemberben Európában leszek, és remélem találkozunk. Üdvözletem küldöm neked barátom és a legjobbakat kívánom a családomnak, és magyar barátaimnak.
George, nagyon köszönöm! Nagyszerű ember vagy, és nagyon várom a személyes találkozást!
Lee Olivér, Cry Free. Olivér gitárjátékát hallgatva az jut az eszembe, hogy micsoda szabadságot tud adni egy Stratocaster a gitárosnak. Bizony ezzel a zenei szabadsággal csak az tud élni, aki erre született. Olivér játéka tökéletes bizonyítékkal szolgál a fenti megállapításra. Olivér, tisztelettel üdvözöllek az oldalon. Nem tagadom, talán a nagy elődök nyomán, de egy kicsit elfogult vagyok a Fender Stratocaster iránt. Mintha ezt a gitárt neked találták volna ki. Mi vezetett téged a Fenderek világába?
Mindenek előtt nagyon köszönöm a lehetőséget! Azért szeretem amikor kérdeznek, mert így elgondolkozom olyan dolgokon. amiken alapvetően nem szoktam, illetve előjönnek régi emlékek. A Stratocastert kissé tudattalanul (és tudatlanul) választottam. Amikor tizenéves voltam, rögtön ezekbe a modellekbe szerettem bele. Tony Bacon gitárkönyvében azonnal egy kék és egy fehér Stratot néztem ki. A mai napig emlékszem, hogy hevesebben kezdett verni a szívem. Nem voltak kétségeim. Azóta persze sokféle gitárt kipróbáltam, megvettem, de a legtöbbet talán még mindig a Stratocasteren játszom. Azért nem vagyok elvakult, nagyon szeretem a Les Paulokat, Telecastereket, mindenféle gitárt. Babos Gyuszi bácsinak volt egy számomra kedves gondolata, miszerint minden hangszer úgy szól, ahogy szólnak hozzá. Több gitáromat emiatt adtam el.
Nos, most kanyarodjunk vissza ahhoz a kérdéshez, amit kötelező feltenni, de a játékod hallva, látva csak kibukott belőlem az első. Olivér beszélnél magadról pár szóban?
Magyar és kínai szülők gyermekeként születtem Budapesten, a szüleim Etiópiában ismerték meg egymást. Noha a családban senki sem muzsikált komolyabban, anya révén sok zene vett körbe gyerekkoromban. Ő iratott be gitározni is a helyi zeneiskolába. A muzsika mindig elbűvölt, a gitárt is imádtam, de gyerekkoromban is akkor játszottam, gyakoroltam, amikor jól esett. Ez akkor még lényegesen ritkább alkalom volt, mint ma, ráadásul a szolfézs órákat egészen messziről elkerültem, így a zeneiskolát 13-14 évesen abbahagytam. Amikor a rockzene megérkezett az életembe, úgy éreztem, hogy nincs más választásom, muszáj gitároznom. 15 évesen újrakezdtem autodidaktaként, majd magánórákat vettem Kállai Jancsitól és Lukács Petától. Az érettségi után a Műszaki Egyetem és a Kőbányai Zenei Stúdió diákja voltam egészen két hétig. Villamosmérnöknek nem tudtam magam elképzelni, így Tóth János Rudolf, id. Tornóczky Ferenc és Babos Gyula tanítványaként fejleszthettem a fülem és a kezem. Nagyon hálás vagyok, mert sokféle impulzus ért. Számos zenekarban, sok helyen játszhattam jó emberekkel! Sokan a Cry Free-ből ismernek, akikkel Jon Lord zenekaraként turnézhattunk szerte Európában. Mások a 2010-es "ujgitaros.hu- Az év legjobb új gitárosa" eseményről, az Ütött-kopott angyal trióból(Tóth János Rudolf, Fejér Simon és én), vagy a Kállay- Saunders Andrással való munkáimról ismerhetnek. Évek óta tanítok is, mostanában elindítottuk a Kollektív-Alternatív Zeneműhelyt Budaörsön, aminek a keretein belül tanítok is és nagyon szeretem!
Tudtommal a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultál. Hatások mindig érik az embert, de ez gondolom a zenei egyéniség rovására, nem mehet. Mennyire engedted, hogy befolyásolja az iskola a saját gitárvilágod kialakulását? Természetesen itt pozitív irányra is gondolok!
Én azért úgy gondolom, hogy az iskola bizony mehet a zenei egyéniség rovására. Muzsikálni megtanítani szerintem senkit sem lehet. Tapasztalatokat cserélni, utat mutatni inkább. Nagyon hálás vagyok a tanáraimnak, mert kivétel nélkül a saját hangot, saját zenét támogatták a velük töltött idő alatt. Nem erőszakoskodtak dogmákkal. Az iskola befejezésekor sok tanár elmondja, hogy "Na és most felejts el mindent!" Ha az ember jár zeneiskolába, akkor talán a legfontosabb
lecke ez. Rengeteget köszönhetek Kőbányának, minden szempontból. Egyértelmű, hogy az ember szerez egy hangszeres biztonságot, fejlődik a füle stb. Számomra a legtöbbet azonban mégis az jelentette, hogy láthattam idősebb muzsikusok hozzáállását a zenéhez/élethez, tanulhattam a példájukból, gondolkozhattam azon, hogy hogy érdemes, vagy akár hogy nem érdemes csinálni ezt az egészet.
A Cry FreeHYPERLINK "http://www.cryfree.hu/" http://www.cryfree.hu/ Deep Purple Cover Band. Hajlamos vagyok egy zenekart a gitáros alapján megítélni, ami talán a hibám is. Ami nagyon megfogott, hogy Blackmore játéka, és nem utolsó sorban viselkedése, nincs hatással a játékodra. Teljesen egyedi a játékod, még ha a Deep Purple van is a háttérben. Ez nem egyszerű dolog, szerintem. Mi a véleményed erről?
Nagyon örülök és köszönöm, ha így látod a dolgokat. Igyekszem a magam módján játszani mindig, mindent, nekem így természetes, így esik jól. Persze a mai napig meghallgatok Deep Purple felvételeket, mert sok-sok csodát lehet felfedezni évekkel később is! A legfontosabb, amit tanultam tőlük- főleg Jon Lord-tól az együtt töltött idő során-, az az attitűd, amivel élnek és játszanak. Elképesztő muzsikusok, csak tanulni lehet tőlük. Én azonban nem vagyok Ritchie Blackmore, belőle csak egy van. És félreértés ne essék,de belőlem is csak egy van, ezért inkább a saját dolgommal foglalkozom. Szeretném, ha tényleg nem értené félre ezt senki sem. Mindenkiből csak egy van. Persze hatással vagyunk egymásra, de azért szép ez az egyediség és én igyekszem mindent a magam módján csinálni úgy, hogy jól essék.
Olivér én nem szeretem sem hangszerekkel, erősítőkkel, és végkép nem zenészekkel kapcsolatban a jó vagy rossz kifejezéseket használni, hanem maradok, a tetszik, nem tetszik szavaknál. Hallottam már Stratocaster-eket is szólni teljesen idegenül a fülemnek, azonban a Te gitárhangod hihetetlen ott van. Forduljunk akkor a gitárjaid felé!
A szívem egyik csücske az akusztikus gitárom, egy Furch Durango modell. Nem is tudom már hányszor tört ripityára, de a Tóth Zoli mindig megcsinálta. Rengeteget foglalkozom akusztikus zenével, hű társam ez a gitár. Minden helyzetben megállta a helyét, pedig a legolcsóbb Furch modell. Akkor még olcsóbb volt, amikor vettem... Van egy fehér American Series Stratocasterem és egy jobbkezes 70s reissue Stratocasterem. Talán mostanában az utóbbi a kedvencem, hihetetlen sokat kapok ettől a hangszertől. Korábban említettem, hogy azért nem vagyok elvakult Stratocaster-őrült.Ugyanennyire rajongok a Japán 60s reissue Telecasteremét és a Duesenberg Starplayer Special gitáromért! A balkezességben az a jó, hogy nem veszek össze-vissza gitárokat. Amit megveszek azok már örökre velem maradnak!Nemrégiben hatalmas megtiszteltetés ért. Felhívott egy Váradi Peti nevű hangszerész fiú, azzal a gondolattal, hogy készítene nekem egy gitárt. Azóta többen ismerik a Crow márkanevet. Eleinte nem is akartam elhinni, azt hittem, valami vicc lesz, de amikor elkezdte küldeni a képeket, már lázban égtem. Az eredmény egy nagyon szép és nagyon jó hangszer lett! Alapvetően Peti elképzelései alapján készült, de mivel ezek nagyon jó elképzelések, így nekem nagyon bejön ez a gitár is. Mindenkinek ajánlani tudom, nagyon lelkiismeretes srác!
Jöjjenek az erősítők, pedálok...
Ó volt itt már minden! És sosincs vége… Sok felvételen hallható az 50W-os GREG kombóm, ami egy tiszta csatornával rendelkezik és kész. Az utóbbi években egy nagy pálfordulással szert tettem két Marshall erősítőre. Az egyik egy 1959 HW a másik a YJM100. 1960TV ládát használok fejekhez. Nekem ezeknél jobb erősítő nincs is. Más van (és lesz is), de jobb aligha. Évek óta szeretnék egy VOX AC30-at is, idén talán összejön. A pedálok ügyében mindig válozik az ízlésem. Nagyon megleptem magamat, mert az utóbbi 2 évben csak egy EHX Big Muff-fal bővült a board, ami eddig a következőkből állt: Morley Little Alligator, Radial Tonebone trimode, MXR Microamp, T-rex Reptile 2 és egy hangoló pedál. De ez a közeljövőben változni fog.
Tudnál pár tanácsot adni annak, aki ha gitározásra adná a fejét, és cuccot akar vásárolni, merre és hogyan induljon?
Én sokat nézegettem, hogy az aktuális kedvenceim mit és hogyan használnak. Érdemes ebből tanulni. Nagyon fontos, hogy az ember a saját fülére hallgasson, ne csak a marketingre. Régen borítékolni lehetett a mindennapi érkezésem egyes hangszerboltokban , mert a suli után mindig oda mentem és gitárok és erősítők között lógtam, az is hasznos időszak volt!
Nagyon komoly külföldi tapasztalatokkal rendelkeztek. Kapcsolatba kerültetek Jon Lord-al, és Ian Paice-vel. Azt hiszem őket, nem kell bemutatnom. Beszélnél erről a történetről, egy kicsit gitáros szemmel ha lehet?
Akkor igyekszem szigorúan gitáros szemmel: Ian Paice a Deep Purple dobosa, hihetetlen hatású zenész. Nem nagyon akart próbálni a koncert előtt, sőt, beválasztott egy olyan dalt is, amit ő már 30 éve nem játszott. Izgi volt. Alapvetően Deep Purple számokat játszottunk, sosem felejtem el. Csodás volt! Olyan nyugalmat árasztott, hogy nem izgultunk egyáltalán! A Jon Lord koncerteken azonban nagyon sokféleképpen kellett játszani! Volt hangos rock, volt finom klasszikus zene, akusztikus gitározás, improvizáció, kottaolvasás. Nagyon élveztem, eddigi életem csúcspontjai voltak ezek a koncertek. Jon fantasztikus ember, zeneszerző, muzsikus. Az egyik legfőbb inspirációm a mai napig. Ahogy élt, ahogy hozzáállt az élethez és a művészethez arra sarkall sokszor, hogy feltegyem magamnak a kérdést: Vajon Jon mit tenne most? Szavakkal nem tudom leírni az érzéseket ezzel kapcsolatban.
Olivér, hallhatnánk a terveidről?
Muszáj elmondanom egy rövid történetet. 2011-ben a Sony Music kiadón keresztül megismerhettem Palya Beát és játszhattam is vele egy picit. Egy alkalom volt, de annál intenzívebb számomra. A kedvesség, nyitottség és az szeretés, ami felőle érkezik, számomra nagyon fontos élmény. Csodás, természetes ember, alkotó művész. Idén februárban Bodnár Réka (Bea menedzsere) felhívott, hogy volna-e kedvem a Palya-udvarban játszani. Egyedül. A legmélyebb víz, de persze volt. A következő 5 hónap számomra erről a koncertről szólt. Mérföldkő volt ez a koncert és megerősített a saját zenémbe vetett hitemben. Sokmindent megváltoztattam azóta, hogy a fókuszban a teremtés, alkotás legyen. Szóval ez van most...
Olivér nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakban.
Köszönöm.
{Meg kell emlékeznünk John Lordról aki meghalt 2012. július 16-án. Az Isten adjon neki békességet...}
Csillag Endre, Csuka. Tudjátok miért jó szerkeszteni a Gitarvilag.hu oldalt? Azért, mert olyan gitárosokkal, gitár tudományokkal találkozhatunk, melyek meghatározták a magyar gitár történelmet. Csuka személye és játéka ilyen. Sok szeretettel köszöntöm az oldalon! Endre beszélnél pár mondatban magadról? Az biztos, hogy te gitárral a kezedben születtél. Ettől függetlenül kik voltak hatással a játékodra?
…eredetileg festőművész szerettem volna lenni…de nem jött össze. Alvin Lee, Ritchie Blackmoore,, Jimmy Page, Tátrai Tibusz, J.S.Bach, Jimi Hendrix… A Jazzből főleg : Joe Pass, Pat Martino, Geroge Benson és természetesen Wes Montgomery.
Sokan kérdezik, és nem értik – magam is beleértve- hogyan lehet ilyen nagyon magas szinten megtanulni gitározni? Lehet ezt tanulni, mi a véleményed?
…ennél sokkal magasabb szinten is, de csak fegyelmezettebb és koncentráltabb munkával, gyakorlással, és kevesebb csajok utáni rohangálással!
Endre, felsorolni azokat a formációkat, zenekarokat, ahol megfordultál eddigi pályádon, lehetetlen. Beszélnél róla, hogy, hol érezted igazán jól magad. Itt természetesen a zenei részre gondolnék.
Igazából mindenhol jól éreztem magam…ezt most nehéz lenne felsoroln.Minden zenekarban más más okok miatt volt érdemes éveket etölteni…most így visszanézve természetesen az EDDA "nagy szerelem" volt.Igazából azoknak az éveknek köszönhetek sok mindent…bár akkor természetesen másként láttam.Fiatal voltam és többre vágytam…Voltak zenekarok viszont /főleg külföldön/ ahol "gombóc volt a gyomromban", annak elelnére hogy nagy nevekkel játszhattam együtt…Emberileg /lehet hogy nem hiszed el a TRB-ben volt a legjobb talán, Bajnokkal, Zsacsekkal, Zefivel 2004-elején…és természetesen a Bikini:-)Bár ott igazából a közönség miattimádtam lenni…minden koncert egy felejthetetlen nagy "duhajkodó" közös bulizás volt. Elképesztően aranyoscsajokkal...!
Nekem igazán tudod mi hiányzik, ha rólad van szó? A „Csillag Endre Band”! Reménykedhetünk ezen a téren?
Húú ez érdekes kérdés….természetesen sokszor bele-bele kezdtem, de valahol mindig megbicsaklott egy saját project.Ausztriában volt ugyan sajtát bandám…de ott Heaven néven.Itthon valahogy nem tudom…a név is furán hangzik számomra…Csillag Endre Band….nem tudom.Csillag Bendre meg nagyon hülyén hangzik.No de ezektől eltekintve az igazság az, hogy nem igazán vagyok egy szervező-zenkarvezető típus…Talán ez is az oka hogy eddig még nincs ilyen zenekarom.
Mi a véleményed a jelen, hazai gitár világáról?
Kicsit kiestem az utóbbi időben…nem nagyon követem a "gitáros-trendet". Vettem vidéken egy házat és a kutyáimmal több időt töltök mint TV-nézéssel vagy rádió halgatással…de az örök első számomra a mai napig Tátrai Tibusz.
Én nagyon elfogult vagyok a magyar rock zenét, rock gitározást illetően. Megkérdezhetem, hogy ma kik azok a fiatal gitárosok, akiknek a játékára, szakmai szemmel rábólintasz?
Lukács Pétert aki utánam került a Bikinibe, nagyon nagy tehetségnek tartom.
Ha jól tudom külföldön is dolgoztál, pontosabban Ausztriában. Miért mentél ki?
Akkoriban a kommunista időkben nem volt lehetőség itthon a rockzene világában bármi komolyat csinálni.Itthonról nem tudtál "kitörni…egyről a kettőre lépni", még ha egy kicsit is tehetséges voltál…ezek elvesztegetett évek voltak…és nem csak a számomra…persze ezt a mai generáció már nem érti meg.Rengeteg tehetség kallódott el akkoriban.
Hallhatunk arról pár szóban arról, hogy manapság mivel foglalkozol?
Igazándiból sokat dolgozom videóklip készítőként… Főleg utómunkákkal. Macintosh gépek stb... Példáúl nagyon jól sikerült az EDDA DVD.A 2008-as aréna koncert teljes képi utómunkáit én csináltam.De sok klippet és olykor filmes utómunkákat is csinálok.
Nekem az egyik legnagyobb hatású játékod ott volt, amikor a legendás, barna, Gibson SG-n játszottál. Beszélnél róla?
Amikor azt a régi gitárt vettem…1985-ben.Akkor éppen nem lehettet Budapesten CSAK AZT az egyetlen komoly gitárt kapni hangszerboltban.Emlékszem még az újpesti hangszerboltban vásároltam, használtan.Volt olyan is hogy nem lehetett gitár húrokat sem kapni…a túrné kellős közepén citerahúrokat kellett feltennem a gitárra…és gyakran akusztikus gitárhúrokat.Ilyen idők voltak…ma ez szinte elképzelhetettlen.Különben anikor kimentem Ausztriába Daczi Zsolt vette meg tőlem a gitárt.Nem vihettem volna magammal.Ez nem vicc!…Mivel megnősültem így hivatalosan vándorolhattam ki és akkor az volt a törvény, mehetni mehetsz, de minden igóságodat az államra /az elvtársakra / kell hagynod, harmincezer forint értékhatárig…a gitárom akkor kb ngyvenezret érhetett.
Mostanság egy Fender Stratocaster-el láthatunk. Gyönyörű ez a hangszer, és nagyon jól szól. Hallhatnánk erről a hangszerről részletesebben is?
Ja... Ő még megmaradt! A gitár teljesen át lett alakítva (modifikálva). Az elektronikája Dimarzio…a nyaka is át lett alakítva és bundjai is mások, csak a test az eredeti Fender...
Erősítők, pedálok?
Hmm…nincs saját erősítőm jelenleg. Azért azt kell mondanom, hogy a külföldi munkáim során mindent megvettem, és mindent kipróbáltam. Ismerem az erősítőket! A 2007-es "kórházas-évben" mindenemet el kellett adnom…egy évig húzós költségeim voltak és abban az időben egyátalán nem tudtam dolgozni.Pedálok sincsnek már úgyszintén…mivel mostanában sem vet fel a pénz:-) no és koncertjeim sincsenek "dögivel"…nincs is rá szükségem.Ha van pár buli ahová meghínak néha napján…akkor kérek kölcsön.A pedáljaimat rendszerint a Gábori Gergő barátomtól akinek eladtam. Ha lemezeken dolgozom, akkor a ProTools rendszer virtuális Eleven pluginját használom…Szerintem nagyon jól szól!
Endre, beszélnél a terveidről?
Haha…ha lesz pénzem megint és koncertjeim "dögivel", akkor veszek magamnak újra erősítőt, pedálokat és gitárokat...., de a viccet félretéve már rédóta dolgozom egy saját "meglepetésalbumon", remélem év végére megjelenik!
Endre, köszönöm a beszélgetést és minden jót kívánok neked az egész Gitarvilagok.com stáb nevében.
Barkó Zoltán. Valahogy olyan jó lenne így gitároznom… Nos, azon kívül, hogy egy remek gitárost ismerhetünk meg Zoli személyében, bizonyítva látszik az a tétel is, hogy zenét adni csak könnyedén, szabadon lehet. … csak gratulálni tudok a játékodhoz. Nem is kezdem mással a beszélgetést. Mit kell tudnunk Barkó Zoltán gitárosról?
1993-ban születtem Kisvárdán. A zenei „pályám” óvodás koromban kezdődött. Ekkor az első hangszerbolt látogatásom során az eladó a kezembe adott egy régi klasszikus gitárt, igaz féltve hiszen az nagyobb volt mint én, de meglepetésére oly annyira stabilan markoltam a hangszert, hogy vissza sem akartam adni. (komoly erőfeszítésébe került, míg visszaszerezte tőlem) Ezután már a szüleim számára is világossá vált, hogy venniük kell egy gitárt nekem. Ez meg is történt hamarosan, és 8 éves koromban elkezdtem a zeneiskolai tanulmányaimat is. A 6 év elvégzése után, viszont nem ezt a pályát választottam tovább tanulás terén, így kezdtem zenekarokban rockzenét játszani. És ez a mai napig tart. Az elmúlt évek során, megfordultam különböző rock, metal, grunge és blues zenekarokban de más stílusok elől sem zárkózom el. Különösen szeretemezek mellett a latin gitárzenét és a jazzt.
Mi a titka, hogy fiatal korod ellenére ennyire kiforrott a játékod?
Köszönöm és örülök, hogy ez a véleményed, de én még másként hallom. Még nagyon sok dolog van amit el szeretnék sajátítani és tökéletesíteni. De azt hiszem, egy zenész sosem lehet maradéktalanul elégedett a játékával, talán csak akkor, ha úgy szól a gitárja, mint Hendrixnek, olyan gyors, mint a Dragonforce-os fiúk, olyan változatos a játéka, mint Petruccinak és mindemellett mesteri, mint George Benson.
A játékodat illetően mi jellemezi inkább, szabadon engeded az ujjaid, vagy inkább tervezed, felépíted a gitározásod?
Ez nálam változó. Helyzet és stílusfüggő. Például legutóbb egy blues zenekarban keltettem a zajt, ahol a játékom 80%-át improvizáció jellemezte, ezzel szemben ha Dream Theater féle progresszív metált gyakorlok (ami nagy kedvencem), akkor elkerülhetetlen a pontos, felépített, megtervezett játék számomra.
Remekül szól a hangszer a kezedben. Hang! Beszéljünk erről most!
A csöves erősítők, és a Fernandes gitárok rajongója vagyok. Próbáltam már számos erősítőt, eleinte tranzisztoros, majd csöves változatokat, mint lenni szokott. Sok gitáros a tranzisztoros erősítőket preferálja, de én abban a betegségben szenvedek, hogy ma már mindent műanyagnak hallok, ami tranzisztoros, még azt is, ami valójában nem az. Persze stílusfüggő a dolog, de az örökzöld Marshallokat és persze a Fernandes gitárokat is előszeretettel ajánlom mindenkinek. Jelenleg is egy ütött-kopott Fernandes revolver pro a kedvencem, amit szükség esetén egy japán Jackson helyettesít. Amit tanácsolnék, az az, hogy függetlenül attól, hogy a „hozzáértők” mit javasolnak, válasszák azt, ami számukra a legkedvesebb és ami a legmotiválobb a gyakorlás elkezdéséhez, és 8 orán át tartó folytatásához.
Mekkora hangsúlyt fektetnél a cuccra? Mennyire, egyáltalán függ tőle a játékod?
Szigorú gyakorlás közben egyáltalán nem függ tőle a játékom, viszont szerintem egy színpadon elengedhetetlen, hogy nagy hangsúlyt fektessek a hangzásra, hiszen ez is egy pluszt ad a közönség felé. Emellett nem utolsó sorban a próbákat is feltudja dobni, és motiváló tud lenni, ha megvagyunk elégedve azzal a minőséggel, amit hallunk az erölködőnkből.
Amit eddig hallottam Tőled, hát nem tudom… Nem tudom hova tegyem igazán. Szóval zenekarok, vagy szóló pálya inkább?
Egyelőre mindenképp a zenekar. Persze, mikor megkaptam az első elektromos gitáromat, egyből Satriani féle szólópályára vágytam, de hamar rájöttem, hogy a zenekarban való zenélést jobban élvezem. Magam részéről nem vágyok egyéni gitárhőssé válni, inkább egy olyan zenekarban játszani, ami az izlésemnek legmegfelelőbb, emellett kapok tért a kibontakozásra és az alkotásra.
Fontos kérdés! Tervek!
Épp a továbbtanulás küszöbén állok, és pár nap múlva kezdetét is veszi az olyannyira várt egyetemi időszak. Emiatt 400km távolságra kényszerülök az eddigi zenésztársaimtól, így sajnos a velük való zenélés nem lesz megvalósítható ezekután. Elsődleges tervem, hogy Budapesten is találjak megfelelő társakat, és folytatni tudjam ezt a már szinte életformává vált hobbimat. Másodlagosan pedig szeretnék tanulni ezekután is, és kicsit beleásni magam a Jazz zene rejtelmeibe.
