1993-ban születtem Kisvárdán. A zenei „pályám” óvodás koromban kezdődött. Ekkor az első hangszerbolt látogatásom során az eladó a kezembe adott egy régi klasszikus gitárt, igaz féltve hiszen az nagyobb volt mint én, de meglepetésére oly annyira stabilan markoltam a hangszert, hogy vissza sem akartam adni. (komoly erőfeszítésébe került, míg visszaszerezte tőlem) Ezután már a szüleim számára is világossá vált, hogy venniük kell egy gitárt nekem. Ez meg is történt hamarosan, és 8 éves koromban elkezdtem a zeneiskolai tanulmányaimat is. A 6 év elvégzése után, viszont nem ezt a pályát választottam tovább tanulás terén, így kezdtem zenekarokban rockzenét játszani. És ez a mai napig tart. Az elmúlt évek során, megfordultam különböző rock, metal, grunge és blues zenekarokban de más stílusok elől sem zárkózom el. Különösen szeretem ezek mellett a latin gitárzenét és a jazzt.
Mi a titka, hogy fiatal korod ellenére ennyire kiforrott a játékod?
Köszönöm és örülök, hogy ez a véleményed, de én még másként hallom. Még nagyon sok dolog van amit el szeretnék sajátítani és tökéletesíteni. De azt hiszem, egy zenész sosem lehet maradéktalanul elégedett a játékával, talán csak akkor, ha úgy szól a gitárja, mint Hendrixnek, olyan gyors, mint a Dragonforce-os fiúk, olyan változatos a játéka, mint Petruccinak és mindemellett mesteri, mint George Benson.
A játékodat illetően mi jellemezi inkább, szabadon engeded az ujjaid, vagy inkább tervezed, felépíted a gitározásod?
Ez nálam változó. Helyzet és stílusfüggő. Például legutóbb egy blues zenekarban keltettem a zajt, ahol a játékom 80%-át improvizáció jellemezte, ezzel szemben ha Dream Theater féle progresszív metált gyakorlok (ami nagy kedvencem), akkor elkerülhetetlen a pontos, felépített, megtervezett játék számomra.
Remekül szól a hangszer a kezedben. Hang! Beszéljünk erről most!
A csöves erősítők, és a Fernandes gitárok rajongója vagyok. Próbáltam már számos erősítőt, eleinte tranzisztoros, majd csöves változatokat, mint lenni szokott. Sok gitáros a tranzisztoros erősítőket preferálja, de én abban a betegségben szenvedek, hogy ma már mindent műanyagnak hallok, ami tranzisztoros, még azt is, ami valójában nem az. Persze stílusfüggő a dolog, de az örökzöld Marshallokat és persze a Fernandes gitárokat is előszeretettel ajánlom mindenkinek. Jelenleg is egy ütött-kopott Fernandes revolver pro a kedvencem, amit szükség esetén egy japán Jackson helyettesít. Amit tanácsolnék, az az, hogy függetlenül attól, hogy a „hozzáértők” mit javasolnak, válasszák azt, ami számukra a legkedvesebb és ami a legmotiválobb a gyakorlás elkezdéséhez, és 8 orán át tartó folytatásához.
Mekkora hangsúlyt fektetnél a cuccra? Mennyire, egyáltalán függ tőle a játékod?
Szigorú gyakorlás közben egyáltalán nem függ tőle a játékom, viszont szerintem egy színpadon elengedhetetlen, hogy nagy hangsúlyt fektessek a hangzásra, hiszen ez is egy pluszt ad a közönség felé. Emellett nem utolsó sorban a próbákat is feltudja dobni, és motiváló tud lenni, ha megvagyunk elégedve azzal a minőséggel, amit hallunk az erölködőnkből.
Amit eddig hallottam Tőled, hát nem tudom… Nem tudom hova tegyem igazán. Szóval zenekarok, vagy szóló pálya inkább?
Egyelőre mindenképp a zenekar. Persze, mikor megkaptam az első elektromos gitáromat, egyből Satriani féle szólópályára vágytam, de hamar rájöttem, hogy a zenekarban való zenélést jobban élvezem. Magam részéről nem vágyok egyéni gitárhőssé válni, inkább egy olyan zenekarban játszani, ami az izlésemnek legmegfelelőbb, emellett kapok tért a kibontakozásra és az alkotásra.
Fontos kérdés! Tervek!
Épp a továbbtanulás küszöbén állok, és pár nap múlva kezdetét is veszi az olyannyira várt egyetemi időszak. Emiatt 400km távolságra kényszerülök az eddigi zenésztársaimtól, így sajnos a velük való zenélés nem lesz megvalósítható ezekután. Elsődleges tervem, hogy Budapesten is találjak megfelelő társakat, és folytatni tudjam ezt a már szinte életformává vált hobbimat. Másodlagosan pedig szeretnék tanulni ezekután is, és kicsit beleásni magam a Jazz zene rejtelmeibe.
Zoli, köszönöm a beszélgetést!
Köszönöm sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése