Nemcsak a mai kemény világ gitárja a címszereplő szárazfa. Filmzenék, a hőskor gitárvirtuózai, reklámok, a surf irányzat, kellemes, lágy dallamok megszólaltatásának eszköze ugyanúgy, mint a lehangolt gitárokat használó zúzdás zenekaroké.
Az új irányzatok előszeretettel használják a kényszerűségből fél-másfél hanggal lejjebb hangolt normál gitárokat. Egy probléma van csak ezeknél a megoldásoknál: a húrhossz igazából rövidebb, mint kellene az adott hangmagassághoz. A fizikát nem lehet átírni, bár szeretnénk. Az eleve vékony, 9-es, 10-es kezdő vastagságú húrokat igyekeznek a sújtós, korrekt hangzás elérésére, vastagabbra cserélni. A csere-berével amit nyerünk, veszítjük a vámon. Mire elég karcos kezd lenni a hang, szinte venyigedróton kell muzsikálni. Sokan tapasztalják ilyenkor, hogy immár sokkal nehezebben használható a hangszer a hagyományos gitáros technikák előadására. A vastag, de rövid húrok igény szerinti mozgatása fokozottan igénybe veszik az ízületeket. A hatás rendszerint évek alatt jelent komolyabb problémát, mikorra az ujj- és a csuklóízületek alapjaiban is kikészülnek. Mondhatni vissza nem fordítható, legfeljebb szinten tartható foglalkozási ártalom keletkezik, amit még az elején illik komolyan venni. Persze, milyen az ember, ifjú titánként semmit el nem hisz a jó tanácsokból és felül a motorra egy szál ujjatlan pólóban, rövid gatyában. Negyven éves koráig vidáman röhög az egészen, mígnem hősünk kiköt valamilyen szakrendelésen. Vese, ízületek, derék, nyak, arcüreg, térdek, bokák, herék.
Ötven évesen már régen nem röhög, átveszi a nyögés a helyét. Addig övé a pálya, az átértékelés az idősebb kor dolga. Az egyik lehetséges megoldás a bariton gitár használata. Ugyan ez sem old meg minden problémát egy csapásra, de a legtöbbet igen. Mélyebb hangokhoz hosszabb, emiatt vastagabb húrok kellenek. Hosszabb húrhoz hosszabb hangszernyak tartozik - ez a része kiküszöbölhetetlen, főleg kisebb kezűek számára jelenthet csak gondot. Akkor viszont nem lennének nagybőgősök, ha ez egy igazi ZENÉSZ számára gondot okozna. Egyszóval: a kellemetlenebb rész, hogy kicsit nagyobbat kell nyúlni a hangszeren - ez viszont csak gyakorlás kérdése. Cserében a gitár legmélyebb húrja lehet H, vagy akár A hangra hangolt normál üzemmódban. Zenész nyelven szólva egy tiszta kvarttal, vagy tiszta kvinttel mélyebben szólnak ezek a gitárok. Mivel a hagyományos basszusgitárok tartományához közelítünk, ilyen gitár, ilyen zene játszásához el kell gondolkodni azon is, milyen erősítőt, hangsugárzót használjunk. Másik nyereség, hogy a gitáron, hagyományos módon játszani könnyedén lehet, nem készíti ki a kezünket. Hosszabb húr nincs mese, egyszerűen más minőségben adja a mélyebb tónusokat. A megváltozott húrfeszítő erővel eleve számol a gyár, ehhez kialakított nyakszerkezetet és beállításokat használnak. Végül a húrok magassága is kisebb, mint az áthúrozott normál tesók esetében.
A címünkben jelzett középkategóriás gitár főbb adatai a következők:
- testbe ragasztott nyak
- eredetileg alnico mágnest használó nyitott, passzív hangszedők, ebben a hangszerben EMG 81/85 aktív hangszedő párra cserélve
- a fedlapon kívül minden fényes, csillogó fekete, a fémrészek is
- Grover hangolókulcsok
- rétegekből ragasztott juharfa nyak
- mahagóni-éger szendvicstest juhar toppal
- 27,75 " menzúra.
Gondosan összerakott hangszer, válogatott faanyagokból, egészen elfogadható tömeggel. Még azt is mondhatjuk, hogy könnyű. Nem kell beleszakadni egy nyolcórás próbanapba. Kiskereskedelmi ára az eredeti passzív hangszedőkkel, a szokásos Epiphone papírtokban nagyjából 161.000 Ft. A lényeges hangzásjavulást adó két EMG hangszedőhöz 43.000 Ft-ért juthatunk új, bolti állapotában, így egyszerű puhatokot a beszerzéshez számítva nagyjából 210.000 Ft-os beruházás hangzásának örülhetünk új korában.
Kincses Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése