Kobela Roland, a Rauley erősítők


Kobela Roland, a Rauley erősítők megalkotója. Nagy tisztelettel köszöntöm a magyar gitárerősítők készítőiről íródott sorozatunk következő szereplőjét, Kobela Rolandot. Az Ő nevét takarja a Rauley márkanév. Roland, had ismerkedjünk meg veled közelebbről! Hogyan lépett be az életedbe a Rauley?

A történet akkor kezdődött, amikor ’95-ben bevonultam katonának, ekkor szereztem meg az első elektromos gitáromat, egy Jolanát. Egy hasonlóan (rossz) minőségű akusztikus gitárt adtam érte cserébe. Unalmas óráimban, a körletben pengettem egy rissz-rossz régi rádióra csatlakoztatva a gitárt. Nos ekkor még nem voltak túl magas hangi igényeim, mint látszik, de kezdeti elektromos gitár és erősítős szárnypróbálgatásoknak azért megfelelt. Később vettem egy használt Marshall JCM-900 SLX-et, mert hogy márka, meg tradíció, meg csöves…. egy ideig nálam volt, de igazából nem találtam meg benne a  számításom (akkor már nem a Jolanám volt természetesen).Egy csatornás erősítőként ráadásul nem volt túl sokoldalú, nekem pedig kellett volna a tiszta és a torzított hang is, kispedálozni meg nem akartam. Aztán egy külső ART SGX-2000E előfokkal próbáltam a dolgot megoldani, a Marshall végfokát használva csak, de akkor meg az motoszkált a fejemben, hogy minek ehhez Marshall? Így hát eladtam. A következő egy házi készítésű fullcsöves végfok volt, de rendesen fadobozba szerelve, mint egy erősítő fej. 22ezer forintért vettem, ami akkor sem volt sok érte. Ez a végfok konkrétan jobban tetszett hangilag is, mint a JCM-900 végfoka. Egy jó ideig használtam az SGX-2000-el. A következő agymenésem aztán az volt, hogy ha már van egy erősítőfej méretű és küllemű végfokom, akkor talán kéne bele csinálni egy előfokot, és önállóan használni, így nem kéne külső előfok. A megvalósítás mindaddig elmélet maradt, amíg meg nem ismerkedtem egy haverommal, Vantuk Szilárddal, aki szintén erősítőket épít. Ő is akkoriban kezdte az építést, és bár nagyon sok mindent neki köszönhetek, reményeim szerint én is hozzájárultam kicsit az Ő sikereihez. Az Ő ötlete volt, hogy első próbálkozásnak egy Soldano SLO-100 erősítőt próbáljak meg reprodukálni. Hát így is lett, és rengeteg mindent köszönhetek Szilárdnak. De végül nem a házi végfok fejbe építettem be, hanem egy teljesen új erősítőt készítettem, a régi végfokból csak a trafókat használtam fel, mert azok nagyon jók! Rengeteg dolgot tanultam meg ennek az erősítőnek a készítésénél, megfizettem a „tanulópénzt” is vele, de így is eltartott nagyjából 2 évig, amíg elkészült. Nem vagyok egy kapkodós fazon, na! Az egyik internetes fórumon ekkortájt már létezett egy csöves erősítő építős topik, ott is a kezdetektől fogva gyakran előfordultam, másokkal „kézen fogva” haladtunk előre a téma mélységeiben, és apránként próbáltam magamba szívni a tudást, hisz elektronikai előképzettségem nem volt. Így nem volt éppen könnyű dolgom. (1) Következő lépésként beleszerettem a Mesa Recto hangba, és elhatároztam, hogy nekem csinálnom kell egy olyat. Némileg párhuzamosan ment a két erősítő készítése, de aztán a végén csak úgy volt lehetőségem befejezni az új fejet, hogy eladtam az előző, Soldano replikát. Ez az új erősítő is elég sokára készült el, bár 100% készültségről szinte sosem lehet beszélni, mert mindig van valami, amit alakítok rajta. A Rauley név egyszerűen úgy jött, hogy a nevem becézéséből, a Roliból alakítottam ki egyfajta „angolosított” verziót, ami rövid, nagyjából megjegyezhető, talán egy külföldinek sem cseng, idegenül, rátehető egy erősítőre, valamennyire utal rám, és könnyen lehet belőle logót készíteni, mert fűzhetőek a betűk, mégis egyedi, és logóban is egyedi készíthető belőle.

Sokszor az érzésem az, hogy a nagynevű gyártók termékei mögül, gyakran kihátrál a tartalom. A Rauley döbbenetesen jól szól. Tele élettel, energiával! Hogyan sikerült ezt kifejlesztened? 

A koncepció lényege a fullcsöves felépítés, a jó hangzás, és a sokoldalúság volt, hogy ne kerüljek újra a fent említett Marshallhoz hasonló korlátok közé. Mint említettem, mindennek az alapja egy Mesa Dual Recto volt, mégpedig a régi, két csatornás változat (ez adta az erősítőm 2-es és 3-as csatornáját), annak minden eredetileg is meglévő kapcsolási lehetőségével, és funkciójával, sőt jó pár plusz dologgal. Az 1-es csatorna pedig egy SLO-100 tiszta/crunch csatornája volt. De mindez már a múlté. Azóta elég sok mindent változtattam az erősítőben, a saját igényeim szerint alakítottam ki a hangzást. Nincs semmi hókusz-pókusz ebben, egyszerűen próbálgattam különböző alkatrészeket, és alkatrész értékeket különböző helyekre a kapcsolásban, és figyeltem, hogy tetszik-e a változás. Természetesen előtte az évek alatt rengeteg kapcsolási rajzot láttam, és sokat olvastam, tanultam a témában, igyekeztem fejleszteni magam. Rengeteg tanulni valóm van még a témában, de azért most már tudom, hogy milyen változtatásnál mihez kell nyúlnom az erősítőben. És hogy milyen plusz dolgok kerültek az erősítőbe? Ilyen például a trióda/pentóda kapcsoló, ami a végcsöveket trióda üzemmódba kapcsolja, ezzel egyrészt felezhető a kimenő teljesítmény, másrészt egy lágyabb, kevésbé sötét hangzás érhető el, ami főleg tiszta hangoknál tud szépen szólni. Az effekt loop is elég sokoldalú. Ez egy párhuzamos loop, ami csatornához is automatizálható. Tehát az adott csatornára kapcsolás esetén a loop automatikusan bekapcsol, és a bele dugott effekt megjelenik a hangban. Ezt tudja ugyan egy gyári Recto is, bár én kicsit továbbfejlesztettem.
Az 1-es és 2-es csatorna EQ-ja közös, a 3-asé független. Minden csatorna gain-je és master-je független. Van egy szólókiemelés is, ami egyfajta második masterként működik, ez mindhárom csatornára hat. Az erősítő loopja akár teljesen bypassolható is, ekkor teljesen kikerül az egész loop a jelútból, csövestől, mindenestől. Az erősítő vezérlése kétféleképpen történhet. Használhatóak sima analóg lábkapcsolók is hozzá akár, van erre egy footswitch aljzat kialakítva, de elsősorban midi vezérlőpedállal történő vezérlésre lett kitalálva. Beépítésre került egy saját készítésű midi vezérlőpanel, amivel kapcsolható a három csatorna, a loop ki-be kapcsolás, és a szólókiemelés funkció. A programozása és a használata rendkívül egyszerű és gyors! A midi pedálsor bármelyik presetjére bármilyen konfiguráció pillanatok alatt beállítható, és az erősítő mindaddig megjegyzi a beállításokat, amíg azok meg nem lesznek változtatva. A midi vezérlőjel forrása lehet bármilyen midis eszköz, legyen az akár midi pedál, effektproci midi kimenete, sequencer, vagy akár egy PC midi outja. Egyébként a midi vezérlőpanel kivételével (ami ugye csak egy kapcsolóáramkör) az egész erősítő és a jel teljes útja analóg, tisztán csöves, mentes a tranzisztoroktól és FET-ektől!

Azt látom, hogy a tömeg gyártott erősítők, valami általános normát hoznak. Az hogy egyedi gyártású az erősítő, gondolom az nem csak effektíve a „vas”-ból áll, hanem a hangzás terén is egyedi lehet. Hogy hoztad össze a Rauley hangot?



Kísérletezéssel, füleléssel és méricskéléssel. Megvolt a fejemben a hang, amit hallani szerettem volna, és addig-addig cserélgettem, tettem be vagy vettem ki alkatrészeket, amíg a lehető legközelebb kerültem a kívánt eredményhez. Bár néha úgy gondolom, ez a folyamat örökké fog tartani, mert én is folyamatosan változok, pedig már nem vagyok tizenéves. És mégis, annyiféle gitárhangért tudok lelkesedni, hogy mindig kicsit más az aktuális kedvenc. Az erősítőm koncepciója is az, hogy nincs külön tiszta, crunch és lead csatorna, hanem van 1-es, 2-es, és 3-as. Az 1-es is lehet akár nagy hangerőn is tiszta, de ugyanakkor lehet ez a csatorna crunch vagy akár high-gain is. Van egy clean/crunch kapcsoló, és van egy push/pull gain pótméter ezen a csatornán, ezzel egy boost kapcsolható. Külön, mindkét lehetőség egy-egy másfajta crunch hangot eredményez, együtt pedig egy jó kis high-gain, ami jól tisztul a gitár volume pótméterével. Karakterben inkább a brit vonal jellemző erre a high-gain-re. A 2-es csatorna is többféle módban működhet. Lehet clean, ami egy könnyen megtörhető tiszta, hamar crunch-osodik. Egy kapcsolóval high-gain-be lehet billenteni, ekkor jön a pusztulat metál, de még ez a high-gain mód is választható vintage és modern között. A modern egy nagyon organikus, gyors hang. Ez inkább az amerikai high-gain karakterű hang. A 3-as csatorna tisztát nem tud, de tud kétféle torzítottat, vintage-t és modern-et. Ennek a csatornának a modern módja az erősítő legdurvább csatornája, feszes, arcletépő torzítással. Hatalmas kerek és jól érthető alja van a hangnak, pláne modern módban.

Előbb a hangról volt szó, de azért nem közömbös a küllem sem. Az biztos, hogy a Rauley egyéniséget sugároz, és baromi szépre sikeredett! Gratulálok! Mi alapján döntötted el, hogy ez a forma fog társulni a Rauley hangjához? 

Eredetileg teljesen másképp nézett ki az erősítő eleje, és arculata. Ugyanolyan diamond plate volt az előlapja, mint a Soldano replika fejemen, és mint a gyári Mesa Recto-kon. Hasonlított egy Mesa Rectohoz, mert ugye akkor még kapcsolásilag is Recto volt. Aztán amikor átalakítottam a kapcsolást az igényeim szerint, akkor egyre inkább éreztem, hogy a külsőhöz is hozzá kéne nyúlnom, az se maradjon hasonló a gyárihoz. Azt szerettem volna, ha az előlap egyfajta ötvözése lenne a vintage és a modernebb kinézetnek, hiszen az erősítő is a sokoldalúság jegyében készült. Így született meg a mostani dizájnt, alul egy hagyományos hangszórószövet, felül pedig a modern stílus jegyében, fémcső rács található. Átterveztem a régi logót is ez olyan változatra, amiből tábla embléma készíthető, és kompaktabb. CNC-vel csináltattam meg a logó táblácskát, és ilyen került a fejre és a ládára is.

Ha jól láttam a győri találkozón, a láda is a Rauley márkanevet viselte. Hallhatnánk erről is pár mondatban?

Ez egy álló kivitelű, döntött felső hangszórós 2x12-es, zárt gitárláda, szintén teljesen saját építés. A láda kávája és a hátlap 18mm-es orosz nyír rétegelt lemezből van. A hangszórók Eminence Legend V128-ak. A ládán fekete műbőr, és Marshall-féle Salt’n’Pepper hangszórószövet van, az alján kerekek segítik a mozgatást, az oldalán benyúlós fémfülek az emelést. Bár egy ember által cipelhető láda, de azért elég tekintélyes, 38kg-os súllyal rendelkezik. 1x4 ohm mono-ban, vagy 2x8 ohm sztereóban használható jelenleg a láda, de át lehet kötni 1x16 ohmra is. Ez a láda direkt az erősítőmhöz készült, méretben és kinézetben és hangban is jó egységet alkotnak együtt a fejjel. Ezekkel a hangszórókkal domináns az alsó-közép frekitartomány, elég jó feszes és érthető mélyei vannak. A magasai pedig egyszerűen csak kiegyenlítettek. Én imádom ezeket a szórókat! Nem annyira visítós és túlzottan harsány középmagasokkal rendelkezik, mint a Vintage30, de mégis, durvább hangzásokhoz is nagyon jó, és tiszta hangra is tökéletes nekem.

Lehet, hogy egy kicsit profán a kérdés, de kinek készülnek a Rauley erősítők?

Még majdhogynem túlzás lenne többes számban beszélni, hiszen a jelenlegi a második erősítő, ami Rauley név alatt elkészült. Bármilyen furcsán is hangzik, de elsősorban saját magamnak készítem őket. Még nem gondoltam rá sose, hogy eladom a jelenlegit, annyira jól elvagyok vele. De azt nem zárom ki, hogy más igények szerint épült Rauley erősítő még fog készülni a jövőben Annak idején azért kezdtem el erősítőt, építeni, mert nem volt pénzem megvenni egy olyan gyárit, ami igazán az igényeimnek megfelelő lett volna. Megrendelésre még nem építettem sose, és annyira nem is vonz ez. Nem látok benne túl nagy lehetőséget. Sajnos sok gagyi és olcsó alkatrészekből összerakott, sufniban készült háztáji erősítő van a használt piacon, és ezek miatt kialakult egy elég torzkép a házilag készült erősítőkről idehaza, ami azért szerencsére mostanában kezd jó irányban megváltozni. De még mindig érezhető azért, hogy sokan csakis a gyárit hajlandóak megvenni, mert csak az a jó. Pedig ez téves gondolatmenet, most már elég szép számmal készülnek idehaza rendkívül igényes egyedi erősítők, amibe nem idősödő hölgyek helyeznek bele 1-1db alkatrészt egy futószalag mellett.

Roland, magad is gitározol? Egyáltalán szükséges ez ahhoz, hogy valaki jó erősítőket tudjon készíteni?



Valaha volt egy amatőr zenekarom, ahol gitáros-énekes funkciót töltöttem be, aztán jött egy énekes srác, aki nagyon jó volt, én önkritikát gyakoroltam, és onnantól elsősorban gitárosként zenéltem, néha esetleg egy kis vokál. Akkoriban egész jól ment a gitározósdi, de ennek már nagyjából 8-9 éve, és az óta sokat felejtettem, lassultam. Már csak magamat és a szomszédaimat boldogítom a zenémmel, de sajnos nem megy annyira, mint akkor régen, és időm sem jut rá annyi a két pici lányom mellett. Mindazonáltal azt vallom, hogy kell egy bizonyos szintű gitártudás ahhoz, hogy valaki jó erősítőket tudjon készíteni. Nem kell persze Satrianinak lenni, de meg tudjon szólaltatni bármilyen hangot, akár üveghangokat is, ismerjen pár alap akkordot is legalább. Ismerek jó pár hazai erősítő készítőt, akad köztük jobb és rosszabb gitáros is, de mindegyikük tud valamilyen szinten gitározni. Én a rosszabbak közé tartozom sajnos.

Ez a kérdés az örök visszatérő! Mit tanácsolnál annak, aki erősítő vásárlásra adja a fejét? Tegyük fel nincs elég tapasztalata e téren.

Gyári erősítőket nem fogok javasolni, mert úgy gondolom, hogy nagyon sok esetben a profit hajszolás a minőség rovására megy. A nevesebb erősítő gyártók, közülük is a komolyabb darabok, nagyon durván túl vannak árazva. Ennek az árnak a jó része pedig maga a név. Nevetséges, hogy 700-800ezres, sőt néha milliós erősítők is még szimplán sorozatgyártott termékek, sokszor filléres alkatrészekkel teleszórva, hullámforrasztással (tehát gépi úton) forrasztva a panel. Még a legkomolyabb gyári erősítő anyagköltsége sem nagyon megy 200ezer forint fölé, és ha ehhez egy 700-800ezres vételár párosul, akkor elég jól profitál a cég az eladásokból. De előfordul a nagy neveknél a csövek aláfűtése is, ami a csőélettartam rovására megy. Gyakori még a csatornaváltásnál tapasztalható nagyjából fél másodpercre elhallgató hang. A kínai gyártású, olcsó, de sokat ígérő (vagy más, elismert erősítők hangját olcsóbban kínáló) erősítőktől meg aztán tényleg nem kell csodát várni. A vicc mondjuk az, hogy mást sem nagyon, és ez a tévedés azért mégiscsak 6 számjegyű tévedés lesz, ha fullcsőről beszélünk. Én ezért azt javaslom, hogy érdemes körül nézni a hazai erősítő készítők táborában (és itt nem a Powerstate-re gondolok), mert mindenki, minden stílusra megtalálhatja azt az erősítő építőt, aki az igényeinek megfelelő, egyedi erősítőt képes legyártani. És ami a lényeg, általában olcsóbban, mint a gyári, tömeggyártott erősítők, és azoknál sokkal-sokkal jobb és igényesebb kivitelezésben.

Roland, nagyon köszönöm ezt, a mindenre választ adó beszélgetést! Nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!

Köszönöm, sziasztok.

Megjegyzések

Vincze László basszusgitáros, Front zenekar

Hendrix project