Varga Csaba, gitárkészítő


Varga Csaba, gitárkészítő. Ha azt mondanám tökéletes művészet? A válasz…. nincs. Lehetetlen! A szubjektivitás csak önmagának engedi meg ezt a luxust. Csaba gitárjai azonban abba a kategóriába esnek, melyek erősen ingatják az alapjait a fent említett elmés megállapításomnak. Nagy tisztelettel, régi barátként köszöntöm Csabát a Gitarvilagok.com nevében is!


Nem tudom nem megkérdezni, elégedettséget érzel, amikor elkészül a hangszer, vagy az általad belelátott, hát nem is tudom, hogy hibának nevezhetem, vonalak visznek tovább a következő gitárok irányába?

Erre a kérdésre azt válaszolnám, hogy még a szabálytalanabb vonalaim is oldalhelyesebbek arra, amit én gitárépítésnek neveznék. Szerintem a tökéletesség nem ott található, hogy a gyári modelleket másolgatjuk, és majomkodunk gitárépítőként, hanem ha van eredeti ötletünk, amivel belecsempészünk egy plusz tartalmat az építő lelkéből. Ráadásul ezek a nagyon hiteles másolgatók, sokszor a hibás megoldásokat is ugyanúgy lemásolják, és büszkék arra, hogy olyan, mint az eredeti. Ez úton is gratulálok nekik, tényleg pont olyan, tehát ők agyatlanul szépen lemásolták. Kérdem én, minek egyedileg sok energiával elkészíteni valamit, ha nem tudjuk azt jobbá tenni?


Csaba, az előző beszélgetésünkben azt mondod, hogy bátran el mered rontani a hangszer esztétikáját, ha a hang úgy kívánja. Maradt ez az elv?

Nagyon is. Ha aközül a két dolog közül kéne választanom, hogy hang vagy szépség, akkor a hang az első. Ráadásul, ha mindenki azt mondja, hogy a feleségem csúnya, de nekem ő az ideális, és imádom, akkor bőven lesz@rom mindenki véleményét. Ráadásul azt tapasztalom, ha nekem nagyon imádott és szeretett feleségem van, akkor másoknak is elkezd tetszene, pedig nem mentünk el plasztikai sebészhez. Egy szerencse van, hogy kitaláltam a csodalakkot, ami csodát tesz a hanggal, és még esztétikus is. Persze megint „ellenszélbenpisálok”, mert nem az a gyári atomfényes atom vastag, es „brutálkemény” irányt választottam. A hang volt a vizsgálódásom tárgya, azt pedig hang szempontjából tettem. (kissé csodálkozom, hogy egy profi hangszerész még mindig a kinézet alapján ítéli meg a hangszerlakkot) Szóval matt a lakkom, amely ultra vékony, és stabilan lezárja a fa rostjait. Ez hang szempontjából újjáéleszti a gitárokat, még az elektromost, és a basszusgitárt is, és egy esztétikus töltött rostú matt felület keletkezik.



A hangszerkészítés alapvetően a progresszivitásról kell szóljon, ha nem nagyüzemi a gyártás, de még úgy sem biztos, hogy nem. Hol vannak azok a pontok, ahol igazán bele tudsz, illetve bele szeretnél nyúlni a gitárkészítés különböző fázisaiba, hogy az tényleg egy olyan hangszer legyen amire saját magad is rábólintassz?



Ó, én bármihez bátran hozzányúlok. Aki nem meri elrontani a gitárját, az nem tud igazán jót készíteni. Idáig is elég bátor voltam, de kicsit én is félelemből készítettem gitárt. Most, hogy meghülyültem, még elvetemültebb lettem, mert elkezdtem szerelemből gitárt készíteni. Amikor szerelmes vagy, akkor semmi nem számít és gátol, és minden örömből keletkezik. Szóval kísérleteztem sosem használt anyagokkal és megoldásokkal. Ha tyúkszarral kell belül lekenni, es jobb lesz tőle a hangja, akkor én bátran lekenem vele, és mindjárt kipróbálom a tehénszart is, hátha meg a tyúkszarnál is jobb lehet. Minden lehetséges, és vicces számomra. Kipróbáltam a császárfát, az akácot, az abacsit, a vasfát, és remek eredmények lettek. Aztán többször kb. 50 szer átlakkoztam minden gitáromat úgy, hogy a húrok rajta maradtak, hogy halljam a változásokat. A formák sem túl rendhagyók, amiket alkalmazok. A bordázatok, és a nyak összeépítésében is kifejlesztettem egyedi megoldásokat. Végül maradtam a felületkezelés specialistája, és abban alakítottam egy különlegeset, amivel hozzá tudok valami nagyszerűt tenni akár más készítők munkájához.

·         Csaba, beszéljünk a jelenről!



Nagyon szeretem a jelent. Másra nem is érdemes koncentrálni, ugyan is minden csak a jelenben tud megtörténni. Jelenleg meghülyültem. A hülye definíciója az olyan cselekedetek, es gondolatok művelése, amik a normális világban szokatlannak és elfogadhatatlannak tartanak másom. Körülnéztem, és megfigyeltem, hogy mi a normális, és úgy döntöttem, hogy köszönöm, akkor inkább hülye leszek. Elkezdtem az élet kérdéseire ellenkező válaszokat adni, mint amit a józan eszem diktált. Ehhez bátorság, és humor érzék kellett, de hatalmas hozadékai lettek a fura viselkedésemnek. Kb. másfél hónapja hülyültem meg, mert rájöttem, hogy a normális gondolkodásommal elért eredményeim nem túl kielégítők számomra.

Különleges eredményekhez különleges módszerek kellenek. Elkezdtem a közösségi oldalakon komoly témákon viccelődni trollkodni, és mindenkinek beszólogatni, nem gonoszan, csak viccelődve. Egyszer egy karót nyelt hangszerésznek azt írtam privátban, hogy vigyázzon velem, mert fekete öves két danos szájkaratés vagyok, de ha seggre ül, én nem rúgok bele, hanem fölsegítem. Nála az lett az eredmény, hogy másodszor is letiltott privátban. Jót röhögtem rajta. Akkor most eldicsekednék a másfél hónap eredményével is. Csak tudnám mért nem csináltam idáig ezt?



Romanek Tihamér kétnyakú gitárja került hozzám, hogy a csodalakkommal javítsam meg a hangját. Véletlenül Szabó Sándor gitárja, aki szó szerint azt írta nekem, hogy kiváló lett a hangja a lakkomtól. Képzeld még barátok is lettünk, pedig a hülyeségem miatt nagyon viharosan kezdődött a kapcsolatunk. Aztán Viszkeleti Sándor gitárját „csodalakkoztam” le, és vele is barátok vagyunk. A hangjavulás itt is hallható, és most össze fogunk szövetkezni. Ő épít, én lakkozok, az Enyedi Sándor, és a Gyánó Huba teszteket készít, a Szabó Sándor hitelesen promotálja, sőt még te is barátom. Na hát ez a jelen, aminek van jövője. Mindezt viccesen, és szerelemmel ilyen rövid idő alatt. Tudod nagyon sokáig voltam egyszemélyes hadsereg, de rájöttem, hogy a csapatban van a potenciál. Aztán a főnököm Dr. Vodicska Miklós is látott ebben fantáziát, és vett nekem két egyforma gitárt. Az egyiket csodalakkoztam, a másik az etalon. Ezt a két gitárt szövetségeseimnél kiállítottuk a Hangszerplázában a Blahán. Szóval mindenki szeretne csatlakozni egy őszinte jó ügyhöz, és így görcs mentesen tudunk haladni, és másokat felsegíteni nem belerúgni. A módszerem az őszinteség, és a humor.



Mi az az irány a munkádban, amiről most itt egy picit részletesen hallhatnánk? Ha lehet most pár szakmai aspektust is beletennél?

Talán az előző válaszom kissé átúszott ehhez a kérdéshez is, de inkább emberileg közelíteném meg ezt a témát. Szeretnék példát mutatni. Az a legnagyobb hatalom, amimor az emberek hitét tudod táplálni a hozzáállásoddal. Hatalmas tudások vannak eldugva a barátaim fiókjaiban, van az enyémben is bőven, amik csak arra várnak, hogy szükség legyen rájuk. Hát most generálok rá szükséget. Kicsit meg reformáljuk a zeneipart. A tiszta hangok, és az értelmezhetőség fogja jellemezni a dolgainkat. Aki nem tart velünk az lemarad. A tiszta hangokon keresztül kissé tisztítjuk a fejeket, és nevén nevezzük a hülye gondolatokat, amik most elfogadottak, és nagyon hülye viselkedéshez, és szar hangokhoz vezet. Van tiszta gitárhangunk, tiszta hangszóró hangunk, tiszta fejhallgató megoldásunk, elektromos, és akusztikus hozzáértésünk. Persze tiszta szívű emberek alkotják a csapatot, mustármag hittel. Azt a hülyeséget is megcáfoljuk, hogy az emberek csak egymás ellen áskálódnak. Mi egymásért áskálódunk, és baráti jobbot nyújtunk, és valós értéket teremtünk.


Hamarosan találkozunk a Hangépítésen - aktuálisan a Tőserdei Pálinkaházban. Mit tervezel a bemutatóra?

Azt tervezem, hogy magamat adom. Sőt direkt nem is lesz tervem, hanem rábízom az életre, hogy mit hoz, mert már látom, hogy az élet jobbakat hoz, mint amit én tervezhetek. Az egy nagyon tiszta összejövetel, és még megtiszteltek azzal is, hogy tartsak egy előadást valamiről. Az a célom, hogy jelenség leszek ott, aztán majd meglátjuk. Számomra nincs alá fölé rendeltség. Csak a mellérendeltség az egészséges kapcsolat alapja. Az én előadásomhoz szükséges és legalább annyira fontos a közönség is. Majd arról beszélek, amit ti akartok, úgy ahogy én akarok. De igazából párbeszédeket terveznék. Túl sokan hangoztatják egyoldalasan a véleményüket, és így nem alakulnak ki igazi beszélgetések. Ha végre elindulnak, akkor kiderül, hogy mindenki nagyszerű, és tudunk egymásnak adni sok értéket. 

Csaba, nincs más hátra, tervek?




Az a tervem, hogy nem szeretném meggyőzni a világot, inkább megvárom, hogy mindenki saját maga győződjön meg arról, hogy ez csak így tud működni. Én is kipróbáltam máskeppen, és meggyőződtem erről. Úgy szeretnek kurvára meggazdagodni, hogy a barátaimat és a családomat gazdagítom. Így tud csak egy boldog közeg kialakulni a gazdagsághoz. Szomorúan meg sz@rt sem ér az egész.


Csaba nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert a munkádhoz!

Köszönöm.