2015. ápr. 13.

Elmo Karjalainen

Elmo Karjalainen guitarist. As I listen your play...yes.....I think, there is artifical nothing. On the whole, this is the main secret of instruments. Tipycal of Elmo are the soul, and the empathy. Congratulate on your play! Well...who is Elmo Karjalainen?

Thank you! Who am I? I'm a hairy faced guitar player. That about sums me up. Other than that I like football (what Americans call soccer), Monty Python, spending time with my kids, spending time apart from my kids, sleeping and playing too many notes. I also like long notes with echo.

What was the first moment in your life when you found the guitar?

I guess I've had a few of those. Hearing Yngwie Malmsteen's Odyssey for the first time was one of those. I didn't eve play guitar back then (I was probably about 8 or 9), but the energy of his playing was really impressive. I got my first guitar at 11, although it took a couple of years for me to really start playing. What did it for me was finding Gary Moore, and especially his live solo on Shapes of Things, plus changing my guitar teacher. My new teacher, Sasa Opacic, asked me the magic question: What do you want to play? 

Maybe, more important the secret of your style! How did you build your style what your own?

Brace yourself for a longer answer. The short answer is that I don't know how I came by my style. But I'll give you the long one as well. I suspect that my parents have something to do with that. They always listened to all kinds of music at home when I was growing up. That made me very open to all kinds of stuff. So much so that I would say that I don't have a favorite style of music, just many bands/artists that I like. Bands/artists that influenced me include the usual ones (Vai, Malmsteen, Satch), plus some slightly stranger ones, like Danny Gatton, Genesis, Pekka Pohjola, Devin Townsend, Frank Zappa, Mattias IA Eklundh, Stevie Ray Vaughan, Gary Moore, Pat Metheny (not that all of those are strange).
There have also been a bunch of other influences, the list is way too long, who have influenced me in a more subtle way than those mentioned above. Basically everything I’ve listened to has influenced me. Even the ones I haven’t liked.

One important thing for me is to try to not be too serious about myself. That doesn't mean I'm not serious about my music, but at the same time, being serious shouldn't mean you can't have a laugh. Actually I think you should be able to laugh at yourself and your music. I also think it’s important to be open to all kinds of music. 

Elmo, could you say someghing about your actual work?

What can I say. I've played in a number of bands over the years. The best known one is probably Deathlike Silence. We had some small success in Finland in the charts and on the radio. Sadly that band has been on a hiatus for almost as long as I can remember. That has given me the time to do my own solo stuff however. I released my debut album, Unintelligent Designs, in August 2012. That was very much a learning experience for me, as I learned the ropes in the studio etc. It was great fun, and although I could do the whole thing better now, I'm still immensely pleased with how it turned out. It's a nice snapshot of me as a guitarist, with many different genres of music and a bit of comedy to round it all off. 



It would be splendid music if sounded well... Sound! Big question! I very like yours. Shortly, what could we know your riggs!

My setup is fairly simple. In the studio I usually use some kind of Strat which goes through a distortion into a Marshall head. That then goes into a Marshall cab which is miked with and AKG C414. I also use a Fractal Audio Axe-FX II. I've Tone Matched my miked sound, and it sounds absolutely killer. If you want a more detailed explanation, you can go have a look on my website, which has the whole setup explained, or you can have a look on my YouTube channel, which also features a video with my setup. (http://elmojk.com)


Elmo, you videos are very great but will we see you on stage with your band?

At the moment I don't have any plans to tour with a band of my own. That might (and I do hope) change in the not so distant future. You might be able to catch me play with Seagravethis summer when we've released our first album. You can also come check out Helena & Kalevi, the world's only three piece duo. We do acoustic covers of everything from ABBA to WASP.



What will be your next step in your carrier?

Well, there's a lot brewing. I'm getting ready to release my second album this summer, The Free Guitar Album. The digital version will be free. It's an 8 song album, all instrumental. The production on this one is better than on my first one. It's absolutely killer in my honest opinion. I set myself pretty high standards, and I think I managed to meet those standards with this one. You can get yours by signing up to my email list. There will also be a limited run of physical CDs available, with 3 extra tracks. The extras are actually 3 songs from the record, but with different lead takes. That kind of gives a bit of an insight into how I play my parts. There's a lot of improvisation going on.

Other than that I also have my third album recorded. It's being mixed at the moment. That one is going to be very different, as it's entirely acoustic. It's meant to be music to relax to. Almost no quick playing, just nice melodies and harmonies, and a bunch of reverb. At the moment I'm calling it And Now For Something Completely Acoustic. I've also finished writing record number 4, but that's still a long way off, so I won't say anything more on that topic at the moment. 
  
Elmo, thank you very much this great interwiev, and I am very lucky man that I make it with you! Have great time!!

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com




2015. ápr. 7.

Horváth Mihály

Horváth Mihály gitáros. Sok zenész, gitáros megtalálja ugyanazon muzsikákat, és igyekszik is előadni úgy, ahogy az eredeti szól. Komoly tudást feltételez, de ritkán sikerül... Horváth Mihálynak ez sikerült és én gratulálni szeretnék hozzá! Mihály elmondanád, miért is írtam ezt a bevezetőt?

Köszöntöm a Gitárvilágok olvasóit és köszönöm a lehetőséget! A kérdés zavarba ejtő, hiszen úgy érzem, azért írtad ezt a bevezetőt, mert így gondolod.  És ezt nagyon köszönöm neked, örülök, hogy észrevetted azt, ami igazából a célom volt. A fő csapásirány a jelenlegi tanulási/gyakorlási módszeremet illetően az, hogy minden szólót a lehető legprecízebben, leginkább abban formában eljátszani, amilyen az eredeti, amennyire ez emberileg lehetséges. Az, hogy ugyanazok a hangok vannak megszólaltatva, még édeskevés. A különböző csúszások, kötések, üveghangok, tehát ezek a kis apróságok is lényegesek a megfelelő helyen és időben. Egy coverezés során olykor inkább önmegvalósításba kezdenek a zenészek. Ismert gitárosokról is hallottam sztorit, miszerint képtelenek voltak (vagy egyszerűen csak lusták) megtanulni a saját szólójukat, így egy adott dal nagy része inkább improvizáció volt, jó, ha a fő téma elhangzott. Ezzel persze nem az imprózás ellen beszélek, de ez pont olyan, mintha egy énekes dalban szövegileg csak refrén stimmelne, a verzék pedig valami egészen másról szólnának.

A következő kérdés, nem is lehet más! Ismerkedjünk meg Horváth Mihállyal!
Tősgyökeres budapesti vagyok, a 25. kilométerkő felé haladva keresem a helyem a világban és azon kívül. Mestereim Daczi Zsolt és Szijártó Zsolt voltak, lassan 3 éve pedig Szekeres Tamás próbál rávenni a hangszer rendeltetésszerű használatára, valamint a fent említett tanítási metódus is az ő nevéhez köthető. Kezdetben a klasszikus,  hard rock és metal zenekarokat kedveltem (Motörhead, Deep purple, Iron Maiden, Judas Priest, Alice Cooper, Ozzy Osbourne, AC/DC, stb...). Majd később megismertem Joe Satriani munkásságát, ami azonnal megragadott, valamint a Dream Theater-t akik szintén óriási hatást gyakoroltak rám. Az igazi bővülést a zenei ízlésvilágomban, a 2012-ben nálunk is megrendezett G3 koncert hozta meg. Egy egészen új rajongási irányt váltott ki belőlem. Habár ugyanúgy megmaradt a régi rock zenekarok iránti szeretetem, de innentől sokkal inkább az instrumentális rockzene felé vettem az irányt és elkezdtem sokkal jobban értékelni azt. Nekiláttam saját magam teljes instrumentális kompozíciókat alkotni, covereket tanulni és feldolgozásokat készíteni.
(A YouTube csatornámon mindegyik megtekinthető: https://www.youtube.com/channel/UC4D3gKRbiV3Hyvz4InFyMoA). 

Példaképeim pedig az évek alatt elég szépen felsorakoztak: Joe Satriani, Steve Vai, John Petrucci, Yngwie Malmsteen, Randy Rhoads, Marco Sfogli, Andy James, a gyengébbik nem képviselői közül pedig Orianthi, Lita Ford és Nita Strauss.



Amikor valaki megkérdezi Tőled, "Mivel foglalkozol, barátom?", és tegyük fel, azt válaszolod, hogy "Gitározom", rendben, de mit jelent igazán neked a hangszer?
Reményt! Szerintem, ha majd az ember-hangszer kapcsolat még nagyobb mértékben jelen lesz a világban, mint most, az elindíthat valamiféle változást. Úgy gondolom kevés, olyan eszköz van, amihez ennyire szorosan lehetne kötődni. Most nem csak a gitárra értem, hanem úgy általában a hangszerekre. Képes adni egy olyan fajta energiát, varázslatot, amely hosszú órákra leköti az alanyt - amennyiben az engedi. Kreativitást, kézügyességet, gondolkodást fejlesztő, mindemellett nagyon jó kifejező eszköz is. „A zene az egyetlen világnyelv, melyet bárki, bárhol megérthet.” Én remélem, hogy még sokáig beszélgethetünk ilyen módon, főleg, mert szóban nem annyira szeretek.

Mihály, hogyan tervezed, egyáltalán kell tervezni, egy zenész karriert?
Ezt a kérdésedet ítéltem meg a legnehezebbnek, nagyon kemény dió. Természetesen tervezni mindig kell, vagy legalábbis erősen ajánlott. De a "hogyan"-ra sajnos nem tudok egyértelmű választ adni. Nyilván mindenek előtt időre van szükség. Meg kell várni, hogy a tudásunk beérjen annyira, hogy egyáltalán legyen miről beszélni.  Ezután a zenésznek el kell döntenie, hogy milyen műfajban és formában szándékozik tevékenykedni, majd előbb-utóbb hozzá kell kezdeni a bemutató anyagok, demók készítését. Majd a legnehezebb, hogy mindezt utána hogyan tudja a lehető legtöbb, olyan emberhez eljuttatni, akiket talán érdekelni is fog. Ha az ember szólóban tevékenykedik, könnyebben juthat egyről a kettőre zeneileg, viszont minden más , nem zenei meló is ráhárul (promózás). Zenekarban nyilván nagyobb az esély az ilyen kapcsolatok kialakulására, viszont ott fenn áll a veszély, hogy zeneileg lesz tudásszintek közti differencia, ízlés, - és nézetkülönbségek stb. Borzalmas. Aztán, ugye egy zenész karrierhez bőven nem elég a tehetség. Szerencse is kell hozzá, mégpedig nem is kevés, én százalékban kb. azt mondanám, hogy 90%-10%. Mármint a szerencse javára. Türelem, szorgalom, alázat, elhivatottság, szenvedély, kitartás, leleményesség, agilitás, merészség és bizakodás. Nem mondom, hogy bombabiztos recept a karrierhez, de én ezt javaslom.
Következzen, egy gyakorlati kérdés! Beszélnél a cuccodról?
A gitárom egy Ibanez JS100, amit imádok, az erősítőm pedig egy Peavey Vypyr 75 kombó, ami sok-sok effektet és erősítőmodellt tartalmaz.
Mihály, nagyon jól szól a gitárod! Fontos pont! A felszerelés és a tehetség párhuzamosan halad, vagy -röviden- egy rossz minőségű holmi is csodákra képes, ha jó kezekbe kerül?

Köszönöm, megmondom neki! :) Nagyon érdekes dolog. Van egy szólás a szakmában, miszerint: "A sound a kézben a van." Örökérvényű, márványoszlopba vésendő mondat. Régóta ismerem ezt a mondást, tetszett is és mindig is elhittem. Azonban csak az utóbbi fél évben kezdett bennem kikristályosodni, hogy ez mennyire így van. Hihetetlen. Senkit nem szeretnék megbántani ezzel, de laikus ember számára felfoghatatlan. A megszólalás döntő része - szerintem úgy kb. 75% - nem a motyón fog múlni, hanem azon, aki megszólaltatja. Egy rossz minőségű holmi nyilván csodákra nem lesz képes, de biztosan jobban fog megszólalni egy gyakorlottabb gitárosnál, mint egy tanuló félben lévőnél. Ennek természetesen az ellenkezője is igaz, úgy értem, a 100 csilliárd dolláros szerkó is tud úgy szólni, hogy virágok száradnak el és madarak hullnak az égből... Egyébként a legjobb, ahogyan te is írtad, ha a zenész aktuális képessége és felszerelése egyfajta párhuzamot von. Én azt hiszem, szerénység nélkül állíthatom, hogy nálam ez mindig meg volt és most is a helyén van.

Végezetül, beszélhetünk pár szóban a jelenről, a jelen munkáidról?
Momentán a gitársuliban vár egy komoly kihívás. Tamásnak egy új, saját nótáját tervezzük felvenni az összes növendékkel együtt. Most ez az, amire erőteljesen készülök, izgatottan várom már a stúdiózást. Elképzelhető, hogy videó is lesz hozzá, lehet, hogy majd azzal is megkereslek. Ezen kívül pedig a neked is elküldött videót igyekszem terjeszteni szerte a világban, amennyire csak lehet.

Mihály, nagyon köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com




2015. márc. 29.

Magor: „Nem Kértem”

Megjelent a második hivatalos videó a Magor első nagylemezéről, melynek címe „Nem Kértem”. A szülőkkel való rossz kapcsolatot, elnyomott gyermekkori fájdalmakat körüljáró dalhoz a No Total Films (www.fb.com/nototalfilms) készített animált szöveges videoklipet.
A zenekar első nagylemeze továbbra is elérhető a márciusi Hammerworld mellékleteként országszerte az újságárusoknál, a ROAD-dal és az AWS-el közös turnéjuk következő állomása pedig április 10: Barba Negra Music Club.


A lemezen a második dal a „Nem kértem”, ehhez mutatott be most új animált szöveges klipet a csapat. Speck Roland frontember és Sápi Márton dobos így nyilatkozott:
Speck Roland frontember a Nem kértem című dalról: "Hú, ez egy kényes téma. Mondjuk úgy, hogy egy 20 éves gyerek érzéseit mondja el a szöveg a családról, egy elég régi szövegalapból született. De nem akarok, és nincs is jogom pálcát törni senki felett, mert nem tudom, hogy én egy adott szituációban hogyan viselkednék szülőként. Durva szöveg, durva zenével. Van itt minden blastbeat, stadion rock, döngölés, neoklasszikus szóló stb. A refrén egy igazi energiabomba, a legjobb pillanataink egyike. A nóta érdekessége, hogy nagyon gyorsan végleges formát öntött, és ez nem jellemző ránk."

Sági Márton dobos (MAGOR): „Ez az a dal, amibe a legtöbb érzelmet bele lehet tenni a színpadon, és ez nekünk nagyon fontos. Sokszor kapjuk azt a visszajelzést olyanoktól is, akiknek ez a stílus nem a szíve csücske, hogy élőben nagyon átjönnek az érzéseink. Mi igyekszünk minden alkalommal „meghalni” a színpadon, szívünket-lelkünket kitenni és beleadni mindent. Ez a dal egy jó lehetőség erre.”




A jászberényi Magor zenekar első koncertjét 2007. december 1-jén Jászberényben adta, a zenekar születésének ezt a dátumot tartják. A tiszta énekkel, üvöltéssel, fogós ikergitár témákkal és súlyos riffekkel operáló csapat márciusban jelenteti meg első nagylemezét a Hammerworld magazin mellékleteként, de addig is belevetik magukat a hazai és határainkon túli klubéletbe, a nyári fesztiválszezonba. 

A MÚLT
A Magor megalakulása óta számos saját- és fesztiválkoncertet játszott, és szívesen mutatta meg magát ismertebb csapatok előzenekaraként, vendégeként is. Az első nagy koncert 2008. június 13-án jött el a csapat életébe, mikor is a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán mutatta meg magát a Tankcsapda előtt. Ebben az esztendőben készítette el a csapat első, három saját dalt tartalmazó hangzóját „Túl mindenen” címmel, melynek „Arccal a fény felé” című dalához egy videoklipet is forgattak. 2009-ben a Magor megjárta a Hegyalját, Erdélyt, játszott a Neck Sprain és a Blind Myself zenekarokkal, majd decemberben újfent a Tankcsapda látta vendégül az ötöst 20 éves jubileumi koncertjén a Syma Csarnokban. Ebben az évben újabb anyaggal jelentkezett a csapat: a „Végig az úton” négy új dalt, és egy korábbi nóta újragondolt változatát tartalmazta. Az EP „Próféta” című tételére szintén videoklip készült. 2010-ben a zenekar ismét a Tankcsapda vendége volt, ezúttal a teljes „Minden jót Tour 2010” turnén. A fesztiválszezont a GYÁR Fesztiválon, a Metalfesten és Hegyalján töltötte, utóbbin a Magor közvetlenül a Meshuggah után léphetett színpadra. A 2011-es év stúdiózással kezdődött. A csapat rögzítette az új „Nem kell, hogy félts” című dalt, amely ugyancsak klipes nótává vált. A saját bulik mellett ismét a GYÁR Fesztiválon, a Hangerőmű Fesztiválon és a Magyar Dal Napja keretében rendezett megmozduláson láthatta nagyobb közönség a csapatot. 2012-ben a Magor új lendülettel látott hozzá a munkához. Átdolgozták kicsit a „Végig az úton” EP anyagát, mögé csapták a „Nem kell, hogy félts” dalt, elé egy új borítót, és ez a matéria a Wild Magazin februári számának mellékleteként néhány ezer új hallgatóra talált. A zenekar 2012 márciusában Budapest egyik legnívósabb és legnagyobb klubjában, a Barba Negrában léphetett fel, a Nemzetközi Autó-Motor és Tuning Show partiján, a Los Vegas zenekarral közös koncerten. A következő másfél évben azonban több tagcsere is megnehezítette a zenekar munkáját; mire összeért volna egy új formáció, valaki mindig kihullott a csapatból. 2012 év végére a Magor ismét bebizonyította, hogy semmi nem győzheti le, a csapat ismét felállt, és belevágott első nagylemezük anyagának megírásába, melyet a törökbálinti SuperSize Recordings stúdióban rögzítettek. Az első dal „Fontosabb, mint az életem” címmel videoklip formájában debütált a Hammerworld.hu-n. Mindeközben koncertezni is maradt idejük: 2014 nyarán, kiszabadulva a stúdióból – több vidéki helyszín mellett – a Rockmaraton, a SZIN, a Rockpart (a közönségszavazás nyerteseként) és a Vekeri Fesztivál vendégei voltak. Az évet a Road és a Kowalsky meg a Vega vendégeként zárták a kiskunfélegyházi Rocktárban.

JELEN ÉS JÖVŐ
Az elkészült nagylemez - a csapat legnagyobb örömére – a rengeteg befektetett munkához méltó kiadói gondozásban látja meg a napvilágot. A 10 000 példányban megjelenő Hammerworld magazin mellékleteként országszerte kerül terjesztésre a „Testamentum”, mely 10 dalt tartalmaz. A lemezen egy dal erejéig vendégszerepel Apey, akit a Neck Sprain valamint az Apey & the Pea formációkból ismerhet
a közönség. A tavaszi lemezbemutató klubturnét – melyre a csapat a ROAD és az AWS zenekarok vendége - a nyári fesztiválszezon aktív koncertezése követi. A történet folytatódik tovább…
magorzenekar.hu  //    fb.com/magorzenekar  //   magorzenekar@gmail.com






A Zenekarral készült korábbi interjúnk az alábbi linken érhető el:

Köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com


2015. febr. 23.

Deák Gábor gitáros - Arrabona Blues Breakers

Mondhatom, elég sok motyó illetve hangszer megfordult nálam, de pár éve rájöttem, hogy nem vagyok gyűjtő típus, így mára egy letisztult, egyszerű rendszerem van, semmi megfejtés.
Gitárok terén: egy Cort Aero Custom, egy 40 éves japán sztrató, amit egy padláson találtak, romos állapotban került hozzám, életet leheltem belé, azóta is meghálálja minden hangjával, Birdie névre hallgat már. EMG szett van benne, prosztó natúrnyakas fenderalázó amerika feeling!
Akusztikus hangszerem egy Furch S42 CR, nem is tudom, mit lehet mondani... Döbbenet, vetekszik egy zongorával. Nagyon sajnálom a mai napig, hogy nem volt velem előbb, akusztikus projektben nincs versenytársa nálam!

Erőlködők terén: Ezen a vonalon is volt jó pár szerkezet, a listán látszik is. Pár éve megtámadott a Kalifornia hang-vírus, sosem fogok kigyógyulni belőle! Jöttek is a Mesák, jelenleg pedig egy Rivera Venus 6 van befogva egy 4x12-es ládikóval, finomabb, letisztultabb, azt hiszem ő a végső jó döntés! 
Mióta rájöttem, hogy tudnak jó torzított csatit gyártani a prémium kategóriában, azóta nem pedálozok, gyakorlatilag semmi sincs bekötve egy Morley wah meg a Politune Mini hangolón kívül! Használok még egy moddolt Jim Dunlop talk box-ot Váray Laci jóvoltából, igazából mindig a koncert napján döntöm el lesz-e aznap este vagy sem, elég háklis cucc, lelke van sajnos!






  • Jolana, pepita, fekete, piros
  • Squier combo
  • Slammer, fekete
  • ART előfok
  • Gibson SG, barna, házi készítésű, használt (MLP)
  • Fender combo FM212
  • Samick, kék
  • Yamaha Pacifica
  •  Fender Strato ’79, piros
  • Mesa-Boogie V-Twin előfok pedál
  • Mesa-Boogie V-Twin előfok rack
  • Mezey fej 50W
  • Marshall 1960A láda
  • Casio MG-510
  • Cort akusztikus gitár
  • Cort nylon húros klasszikus gitár
  • Godin A6 Ultra
  • Godin Multiac steel
  • Boss kompresszor
  • Peavey Valveking 100 kombó
  • Cort Neil Zaza Signature
  • Dunlop Cry Baby
  • PRS CE 22
  • Mesa-Boogie DC-5
  • Sakai sztrató EMG(Birdie)
  • Mesa/Boogie Mark IV kombó
  • Fender Telecaster
  • Cort Yorktown jazz
  • Morley Springloaded wah
  • Cort Aero Custom
  • T.C. Electronic Polytune Mini
  • Rivera Venus 6
  • Dunlop talk box

2015. jan. 17.

Nagy Tamás

A saját tapasztalataid érdekelnének. Miért szól ilyen rohadt dögösen a kezedben a hangszer? Mi kell ehhez azon kívül, hogy remek gitáros vagy. Tanácsok.

Sziasztok!

Köszönöm a felkeresést és a lehetőséget a Gitárvilágok.com oldalnak. Először is véleményem szerint az, hogy valami jól szól az eléggé sok tényezőből felépülő dolog és mindemellett az emberek ízlésétől is nagyon függ. Mindenképpen költeni kell a hangszerre (például egy elfogadható erősítőből és egy középkategóriás gitárból jó soundot lehet kihozni) és ehhez adódik pluszban a zenész attitűdje. Ezalatt azt értem, hogy hogyan bánik a hangszerével, amikor játszik. Nem igazán az általában vett technikai tudásra gondolok, hanem arra, hogy egy szimpla hangot milyen szépen és egyedien fog le, a vibrátóját milyen szépen formálja és persze mennyire tisztán szólaltatja meg a gitárját, vagy mondhatnék bármilyen hangszert. Valójában ezt tekinthetjük fontosabbnak, habár az én saját gondolatomat is hozzáteszem, hogy a tudás nem jön át megfelelően a jó cucc nélkül és természetesen egy jó felszerelés se fog gyönyörűen úgy szólni a nem megfelelő kezekben. Ha ezt tisztáztuk, onnantól relatív, hogy kinek milyen erősítő jön be és az is, hogy kinek milyen játékstílus fekszik, illetve tetszik jobban.

Én nem tartom magam olyan nagyon jó gitárosnak, bőven van hova fejlődni, de imádok zenélni és az időm nagy részében ebben a világban vagyok. Így azért sokat foglalkozok vele. Nálam sokkal hangsúlyosabb az, hogy az apróságokra figyelek, arra, hogy minél jobban át tudjam adni az érzéseim a hangszeren keresztül.

Ezen felül a rendszer-technikai része is nagyon érdekel ennek a művészetnek, ezért írok egy részt a saját felszerelésemről. Először is a legalapvetőbbnél kezdem, a gitáromnál. Egy 1985-ös Kramer Pacer Deluxe-om van, számomra a legnagyszerűbb "eszköz". Hiszek abban, hogy az embernek a hangszere a társa a zenében, egy hullámhosszon kell lenniük, én abszolút rátaláltam. A Deluxe lelke "hídnál" egy passzív Bartolini humbucker (ami igen nagy jelet ad le, ezért is szeretem), ezt használom a legtöbbet. Középen egy jackson single coil hangszedő van, de csak az űr kitöltésére, ugyanis soha se használom, majd még egy Bartolini pick up, de az is single coil, mint a jackson. "Nyaki" hangszedő állásban tiszta hangszínen szoktam játszani, szép lágy hangja miatt, illetve nagyon ritkán szólóra, főleg kis jele és gerjedése miatt. A húrláb benne az egy Kahler Steeler whammybar, réz tőkével, ami bitang sustaint kölcsönöz a gitárnak. Húrjaimnakmindig 10-es D'Addario Exp készletet rakok fel, kezdetben Ernie Ball-t használtam, de az egyre jobban romló minősége és az Addario szép és tartósabb hangja miatt váltottam, nagyon savas a kezem csak úgy eszi a húrokat. 1 mm-es Dunlop Tortex pengetőket használok.


Következő fontos dolog az erősítő és az előfok. Az erősítőm az egy igazi klasszikus, egy 100w-os Marshall Super lead, egyszerű, mint a szög, ezért is jó, mindemellett az ember azt rak elé amit csak szeretne. Én torzításnak egy régi Marshall Shred Master teszek be, már évek óta meg van és meg vagyok elégedve vele, de gondolkodom egy másikban is mellé másodlagos pedálnak. Utána a láncban egy Ibanez Cs-9-es kórus van, a hangzására simán rá lehet fogni, mintha a Metallica használta volna a master of puppets lemezen, nagyon szép. Utána egy Boss DD-3-as delay következik, amit azt hiszem, nem kell bemutatnom, szimpla kis visszhang pedál, szólóhoz nagyon király. Lehet, jobb lenne a kórust és a delay-t effect loopban használni, de nem akarom átalakítani az erősítőt.
Sajnos az embernek a kábeleken nem szabad spórolnia, hiszen mit érne a hatalmas értékű cucc, ha közben elveszik a jel. Gitár kábelnek Vox-okat használok, strapabíró pvc szövet van rajta, így kibír bármilyen koncertet. Az effekteketrockcable patch kábelekkel kötöm össze, de cserélni szeretném azokat is jobbra. Hangfal kábelnek kicsit komolyabbat használok, méghozzá egy orange kábelt, baromi jó hangminőséget produkál és nagyon profi neutrik végekkel szerelték, ami mind az illeszkedést is és a minőséget is megoldja.

A gitárládámegy átalakított jcm 900 1960A, G12T-75-ös hangszórókkal szerelve. A teljes belső vezetékelése le lett cserélve vastagabb és tisztább réz kábelekre. Valamint egy elválasztó falemez is került bele, amivel a nagy belső tere lett megosztva (kevesebb zavaró mély hangszín az eredmény), le lett csavarozva a hátulja a keresztmerevítőhöz, így az egész szerkezet egyben rezeg, sokkal konkrétabb a hang. Az erősítő fejet 4 ohm-on, a ládát 16 ohm-on használom, kisebb hangerőre képes, de így a megszólalása jobb az ízlésemnek.
Szerintem egy kezdőnek érdemes tanárnál vagy legalábbis tapasztaltabb, alapokkal rendelkező gitárosnál tanulnia, hogy megszerezze a tudásának a bázisát. Rengeteg időt lehet vele megspórolni és nem rögződnek be rossz reflexek, vagy technika. A másik dolog meg az, hogy sok ujjgyakorlatot végezzen, azzal nagyon sokat fejlődik az ember, de ez haladókra is igaz. Természetesen a fő dolog itt is, hogy minél több számot nézzen át és miután tabról könnyen tud tanulni, utána jöhet a hallás fejlesztése. A lényeg: mindig figyelni az apró dolgokra (vibrátó, érzelmek átadása), attól lesz igazi és egyedi a zene. E mellé a hiedelemmel ellentétben (szerintem) inkább elektromos gitárt javasolnék elsőnek, egyszerűbb vele játszani. Kezdőknek is 50 ezer forint körüli kategóriában érdemes keresgélni, akkor a rossz hangszer nem veszi el a kedvét az illetőnek. Az is inspiratív tud lenni, ha az ember időnként nem csak a tudását, hanem a felszerelését is bővíti, lecseréli. Nekem az első kezdő erősítőm után egy régebbi Peavey Bandit jött, haladóknak nagyon tuti motyó, de érdemes sok másikat kipróbálni.


Körülbelül ennyi dologra kell figyelni kezdetben, utána meg már kialakul mindenkinél, hogy hogyan folytassa, hiszen szerintem a zene az olyan dolog, amit 100%-ig nem lehet megtanítani. 
Köszönöm még egyszer a lehetőséget Udynak és további sok sikert a Gitárvilágok oldalnak és természetesen Nektek. Sziasztok!

Kurucz Attila, Hunor Tube Pedals


Ahhoz, hogy tisztességesen szóljon egy gitár, pár körülménynek teljesülnie kell. Tehetség, és a hangok, hangzás. Az első rendben is lenne, de ha egy gitáros nem találja meg a saját hangját, az keres, kutat, és nem zenél. Minden tiszteletem Kurucz Attiláé, aki gitár effektjeivel segít a zenészeknek, hogy teljes legyen a kép!
Attila, jól látom én ezt a kérdést?

Én úgy látom, hogy a hangzás keresése is hozzátartozik egy gitáros életéhez, kevés gitárost ismerek, aki tökéletesen elégedett azzal, ahogy megszólal. Ha nem így lenne, nem lenne tele minden apróhirdetési oldal használt cuccokkal.
Viszont nagyon sokan élnek abban a tévhitben, hogy csak a kütyükkel el tudják fedni a technikai hiányosságokat, és ha azokat az eszközöket használják, mint nagy kedvencük, akkor pontosan ugyanúgy fognak szólni. Én erre mindig azt szoktam mondani, hogy meg kell tanulni rendesen gitározni, és akkor a hallgatóság szempontjából gyakorlatilag majdnem mindegy, hogy milyen technikán keresztül szólal meg az ember.
A történelmi hűség kedvéért megemlíteném, hogy az effekteket ketten tervezzük és építjük Grobe Rudolf barátommal. Bár láttam már életemben forrasztópákát és kapcsolási rajzot nem keveset, a tényleges fejlesztés és kivitelezés az ő területe, én legtöbbször csak az ötleteket, gitáros fület és gondolkodást adom hozzá és az összes többi háttértevékenységet.

Attila, mit kell tudnunk rólad, beszélnél magadról pár szóban?

Miskolcon születtem és élek a mai napig. Végzettségemet tekintve távközlési üzemmérnök és programozó vagyok, bár ez utóbbi szakmában egy percet nem dolgoztam, csak érdekelt, így megtanultam.
A zenével már tizenéves koromban elköteleztem magam. Talán 13-14 éves lehettem, amikor a mozikban játszották az AC/DC „Let there be rock” című koncertfilmjét, láttam is úgy tízszer. Ez nagy dolog volt akkoriban, mert még a külföldi bakelitlemezekhez is nagyon nehezen lehetett hozzáférni.
Talán ez a film adta az első lökést, hogy gitározni kezdjek, de pénzem nem volt rá, hogy venni tudjak magamnak, így nyári munkában egy hónapot dolgoztam egy fatelepen, hogy megvehessem az első gitáromat.
Utána ment minden automatikusan, jártam tanárhoz is, de azt egy év után
otthagytam. Egy tizenéves srác, ha gitárt fog a kezébe, nem arra vágyik, hogy órákon keresztül Kodály „Kétszólamú énekgyakorlatok” c. művéből gyakoroljon. Mai fejjel már pontosan tudom, mekkora szükségem lett volna rá, de utólag könnyű okosnak lenni... :-)
A gimnáziumi évek alatt játszottuk a szokásos zenekarosdit, megfordultam mindenféle csörömpölős zenekarban, játszottam punkot, rockot, metált, közben az iskolai énekkarban kísértük a kórust akusztikus gitáron. Aztán kezdett letisztulni a kép, és egyre inkább a blues felé kezdtem orientálódni.
Főiskola alatt még egy cimborámmal gitározgattunk időnként a kollégiumban és néha fel is léptünk, de utána a háttérbe szorult a dolog. Munka, katonaság, család, a szokásos történet... a gitár a sarokban porosodott, időnként elővettem.
Nem is merek utána számolni, de eltelt így kb. 15-18 év, amikor egy fotós cimborám (aki mellesleg basszusgitáros) szólt, hogy csinálnának egy blues zenekart, nem volna-e kedvem hozzá. Volt. :-) Igazi garázsbanda volt, élveztem nagyon. Pár év után elváltak útjaink, és úgy döntöttem, hogy ha már ennyi energiát belefektettem ebbe, ezt nem hagyom veszni és elkezdtem zenekart keresni. Ez olyan jól sikerült, hogy pár hónap múlva már 2-3 bandában játszottam. Jelenleg 3 miskolci zenekarban fordulok elő; évek óta a Kiss Csaba és barátai, Sztrapacska Blues Band és pár hónapja a Retro Music Band. Ez utóbbiba igazából két koncert erejéig ugrottam be, de aztán annyira működött a dolog, hogy ott ragadtam. Így most kiélhetem magam majdnem minden általam kedvelt műfajban; klasszikus rock, blues és a bulizósabb, könnyedebb rock is fent van a palettán. 

Rengeteg szakma létezik a világon, de a gitár effekt tervezést, kivitelezést, gyártást mindenképp unikumnak tartom! Hogyan jött képbe, hogy gitár pedálokkal foglalkozz?

Itt is vissza kell kicsit nézni a hőskorba. Annak idején (úgy a 80-as évek eleje) a jó minőségű eszközök egy átlag fiatalnak elérhetetlenek voltak. Ha hozzá is tudtál férni valamihez, megfizetni akkor sem tudtad. Így maradt a kreatív magyar barkácsolás, megtanultam forrasztani, panelt tervezni, NYÁK-ot készíteni. Ez sem volt könnyű történet, még nem volt internet, sőt az első házi számítógépeket is csak sóvárogva nézegettük a kirakatban; iszonyatos nehéz volt hozzáférni kapcsolási rajzokhoz. A speciálisabb alkatrészek elérhetetlenek voltak. Manapság már sokkal könnyebb a helyzet, ha valaki építeni akar magának valamit, pár perc alatt mindenhez hozzáfér az interneten, komplett dokumentációk letölthetők, bármilyen alkatrész hozzáférhető.
Amikor újra elkezdtem zenélni, egy kis Korg multieffekttel kezdtem, de előbújt a régi énem és elkezdtem építgetni magamnak mindenféle effekteket. Egyrészt így nagyon sok mindent kipróbálhattam, a fiókban most is lakik pár megépített, kipróbált panel. Megcsináltam, tesztelgettem, ami tetszett, beépítettem egy dobozba és használtam. Költséghatékony megoldás, ha az embernek gőze sincs róla, hogy mit szeretne hallani, de igazából élveztem, hogy ezzel foglalkozhatok. Igazi hobbivá vált az effekt építés.
Valamikor 2014 elején az akkori munkahelyünk kezdett kissé bizonytalanná válni és Rudi barátommal (aki akkor kollégám volt) azon kezdtünk gondolkodni, hogy milyen irányba kellene előremenekülni. Mert az biztosnak látszott, hogy nem fogunk magunkba roskadni és keseregni, egyikőnk sem az a típusú ember. Engem akkor már foglalkoztatott a csöves technika, építettem komplett előfokot is pusztán tesztelési célból. Véletlenül ejtettem pár szót Rudinak erről, mutattam neki rajzokat, elméleti anyagokat. Először nem igazán hitt benne, hogy az általam elképzelt technikai megoldások működőképesek lehetnek. Aztán eltelt pár hónap, és egy nagy fagylaltos doboz tetejére felszerelt pár csőfoglalatot, kapcsolókat, potmétereket és építgetni, kísérletezni kezdett. Ez a doboz a mai napig megvan, működőképes, a delay-en kívül tartalmaz minden olyan effektet, ami ma szétdarabolva megtalálható a kínálatunkban. Azt hiszem, ez a tesztdoboz sosem lesz szétszedve, elrakjuk a múzeumunk számára... :-)

Valahol egy manufaktúraként jelenik meg a céged. Irányokat akkor is kell adni neki. Beszélnél ezekről?

Nyilván amikor az ember elkezd valamit, fontos tudni, hogy milyen irányba akar haladni. Azt pontosan láttuk, hogy a távol-keleti dömpinggel nem tudunk és nem is akarunk versenyezni. Igyekszünk megcélozni a prémium kategóriát, a pedálok kézimunkával készülnek, minden egyes darab bemérve, tesztelve kerül a gazdájához. Fontosnak tartjuk a felhasználókkal való konzultációt, ezért nem is tervezzük egyelőre, hogy üzletekben, hangszerboltokban értékesítsünk. Az alapelvünk az, hogy „találkozzunk, próbáld ki, és csak akkor vedd meg, ha be tudod illeszteni a zenei világodba”.  Nyitottak vagyunk bármilyen tesztre, akár nálunk, akár egy stúdióban, próbateremben. Az elégedett felhasználó a legjobb barátunk. :-)
A másik nagyon fontos dolog, amit igyekszünk hangsúlyozni, hogy ez egy magyar termék, magyar srácok dolgoztak rajta nem keveset, és ezt igyekeztünk kiemelni a névválasztással, a logónkkal is.

Csöves, tranyós, digit! Örök dilemma! A név már mutat valamit, „Tube”. Mi a véleményed erről a kérdésről?

Igen, az én ízlésem szerint pontosan ebben a sorrendben. :-) Mindegyik kategóriában
hallottam már nagyon jót és rettenetes hangzásút is. Ez egy örök vitatéma, én úgy vagyok vele, hogy ki kell éles helyzetben próbálni az adott eszközt, és ha tetszik, akkor meg kell venni és boldogan használni.
Valamiért az én fülem érzékenyebb a digitális cuccok hangjára, nagyon kevés igazán jót hallottam eddig. De semmilyen ellenérzésem nincs feléjük, tudomásul kell venni, hogy ez a technikai fejlődés egyik útja, és ki tudja, meddig jut még el.
A csöves technika megmagyarázhatatlan okok miatt nekem egyszerűen jobban bejön. De hogy egy saját példát mondjak: alapvetően műszaki érdeklődésű ember lévén egyszer pár napig volt nálam egy jó nevű erősítőgyártó modellezős kombója próbálgatni. Napokig tekergettem, élveztem a rengeteg gyönyörű hangszínt, USB hangkártyaként is működött, 100W teljesítmény, ehhez képest hordozható, könnyű méret. Azt hittem, megtaláltam életem univerzális erősítőjét. Majd elvittem egy próbára és nem hallottam magam... tekertem fel ész nélkül a hangerőt és hallottam, hogy iszonyú hangos. Csak nem értettem... Becsomagoltam, visszaadtam és lett helyette inkább egy Blues Junior, annak értem a hangját.

Általános, vagy az egyedi hangzások felé mozdul a Hunor?

Igyekszünk egy egyedi hangzást kialakítani. Már csak a szakmai önérzetünk miatt sem szerettünk volna senkit sem másolni. Klónokat rengetegen gyártanak a világban, akár hobbi szinten is. Mi maradnánk a saját utunkon.

Attila, mennyire befolyásolja a munkád, a „nagyok” gyártmányai? Egyáltalán ki lehet ez alól a hatás alól bújni?

Kibújni egészen biztos nem lehet, és figyelemmel is kell kísérni mindenkit. Tudat alatt bennem biztos dolgoznak ezek a hatások, de én csak a tesztelésbe, a végső hangzásba szólok bele, a konkrét áramköri tervezés nem nekem jutott. Rudi barátom viszont mentes mindenféle gitáros előélettől, kevésbé kötik meg a kezét a megszokások, a konvenciók.
Ettől függetlenül előfordulhat, hogy egy adott beállítás kísértetiesen emlékeztet valamilyen hangzásra, de ez csak a véletlen műve lehet.. :-)
Ezzel kapcsolatban van egy kedves sztorim. Elhívtuk egy igen kedves és remek gitáros barátunkat, hogy kipróbálja a pedálokat. Elkezdte tekergetni a gombokat, játszott mindenféle beállítással, aztán fél óra múlva mosolyogva rám nézett: „te, ez teljesen Tibusz hangzása”. :-) Pedig a teszt cucc még csak nyomokban sem emlékeztetett a Mester felszerelésére.

Minőség, egyediség, ár! A trió! Mi a helyzet a Hunorral?

A minőséget válasszuk ketté. Egyrészt van a hangminőség, ami leginkább egyedi megítélés alapján dőlhet el. A másik értelmezése a szónak inkább a megbízhatóság. Nos, én az első nullszériás darabokat már több mint fél éve használom napi rendszerességgel pedálboardba építve. Laktak már hidegben órákig a kocsi csomagtartójában, nyúztuk órákon keresztül fellépéseken, próbákon, és azóta sem volt soha, semmilyen műszaki problémám velük. Pedig szándékosan nem kímélem őket, mert inkább most jöjjön elő valami rejtett hülyeség. De jól bírják a kiképzést.
Az egyediségre nagyon ügyeltünk mind hangzásban, mind megjelenésben. Nem véletlen, hogy minden pedál ugyanúgy néz ki, cél volt az egységes, elegáns megjelenés. Olyannyira, hogy a külső megjelenés formatervezési mintaoltalom alá is be lett jegyezve.
Az ár egy nagyon kritikus kérdés. Egy kézzel készített termék árban soha nem tud lemenni a távol-keleti sorozatgyártás szintjére. Igyekeztünk úgy kialakítani az árakat, hogy a magyar piacon is megfizethető legyen, és még nekünk se menjen el a kedvünk a további fejlesztésektől… 

Attila, beszélnél az aktualitásokról, illetve a 2015–ös tervekről?

Jelenleg gőzerővel folyik az elinduláshoz kapcsolódó munka. Rengeteg a teendő, és még a bürokrácia útvesztőjén sem sikerült teljesen átrágni magunkat.
A Facebook oldalunk már él, szeretnénk mindenkit arra biztatni, hogy lájkoljon, kérdezzen, kövessen minket:
https://www.facebook.com/hunor.tube.pedals
A honlap készülőben, az első pedálok rövidesen dobozba kerülnek. Ami a legfontosabb, a teszt videók is rövidesen elkészülnek, ahol mindenki meg is hallgathatja őket. Ez eddig sajnos időpont egyeztetési okok miatt kicsit csúszott, de már sínen vagyunk! Szóval, nem unatkozunk… :-)
Az idei év a termékbevezetés éve lesz. A legfontosabb, hogy a muzsikusok megismerjék, kipróbálják a pedálokat. Igyekszünk majd bemutatókat szervezni és mindenkihez eljutni. Egy budapesti stúdiótól már konkrét ígéretet kaptunk egy nyílt nap szervezésére, ahol ki lehet próbálni a kütyüket, akár zenélés közben is, és közben jókat lehet beszélgetni.
A fejlesztés sem áll meg, jelenleg is van pár ötletünk, de ez egyelőre maradjon titok...

Köszönettel:

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017



Jászberényi Szabolcs, gitáros (Voltrex and the Cruisers és a Kolombusz zenekarok) egyéni vállalkozó, SLV Rendezvénytechnika,

J ászberényi Szabolcs, egyéni vállalkozó, SLV Rendezvénytechnika, Voltrex and the Cruisers és a Kolombusz zenekarok gitárosa. Azon kívül, ...