Végtelen sok helyzet van, ami maga a pokol, és végtelen sok út van, ami
kivezethet belőle. A Healin’ Scars megtalálta ezek közül azt, amelyik
mindannyiunknak megmutathatja a kivezető utat, ha a pokolban érezzük magunk!
Egy olyan vegytiszta rockzenét hozott a zenekar, ahol nem kell tartanunk
elvont, a „…fene sem tudja hogyan értelmezzem” szövegvilágtól! Be kell ülni egy
kocsiba elindulni teljesen mindegy hova, és közben menjen a „Kiút a pokolból”!
Hiányoznak a világból ezek a tiszta produkciók! Köszönet a Healin’ Scars -nak!
Még valami, szenzációs a videó szerkesztése és grafikája!
„Ismét új dal a budapesti Healin’ Scars-tól! A zenekar június 24-én 20h-kor
teszi közzé legújabb szerzeményét, melynek címe talán nem is lehetne aktuálisabb:
Kiút a pokolból. A 2017-ben alakult banda a bemutatkozó „Tűzszünet EP”
megjelentetése után idén már második dalát mutatja be. Legutóbb egy hangulatos
rock balladát lehetett hallani tőlük, ezúttal pedig egy lendületesebb
szerzeménnyel ismerkedhetünk meg.”
Rocker Rádió! A „web”
meghozta a nagyon sokat, nagyon jót és beöntötte a nagyon sokat és azt is, ami
nagyon nem. Nem tagadom, hogy nálam sokáig háttérbe szorult a rádiózás. Azonban
manapság már ez a meghatározó médium a mindennapjaimban. A ROCKER RÁDIÓ az,
ahol egész nap olyan zenei válogatás fogható, amit „önerőből” az életben nem
hoztam volna össze! Olyan döbbenetes erővel jön az ember felé az igényes
rockzene, hogy elképesztő! A ROCKER RÁDIÓ alapítóival Kalácska Gáborral és
Thuróczy Richarddal beszélgettem.
Köszönöm, hogy
elfogadtátok a meghívást. Nem kezdhetem mással! Beszélnétek a ROCKER RÁDIÓ
születéséről?
KG: Szia és köszönjük
az érdeklődést. 2019-ben indult a rádió, mégpedig a Rock FM elhallgatása utáni
napon. Ahhoz is volt közünk, én voltam annak a rádiónak az alapító
programigazgatója, hogy mást ne mondjak. Így mikor láttuk, hogy ott sajnos
véget ér a műsor hamarosan, három hét alatt összeraktuk a Rocker Rádiót.
TR: Egy szomorú apropó okán került a Rock FM-be, ahol az utolsó időszakban
segítettem a lelkileg és fizikailag is kimerült kollégákat, elsősorban abban,
hogy szabadságra tudjanak menni. Ott teljesen nyilvánvaló lett a számomra, hogy
Magyarország a rockzenének szüksége van rádióra, ezért is kaptunk bele a Rocker
Rádióba.
Gratulálok a műsor
szerkesztéshez! Milyen szempontok alapján válogattok, a „net” adta végtelen
zenei kínáltból? Szerintem, majdnem nehezebb dolog, mint amikor szűkében
voltunk a hanghordozóknak!
KG: Köszönjük szépen.
Folyamatosan bővül a repertoár, igaziból csak vétózunk olyan daloknál, amik nem
férnek bele a stílusba. (hard rock / metal) Kialakítottunk egy óraszerkezetet,
ahol minden típusú zenének megtaláltuk a helyét. Ezt töltögetjük, így igazán
változatos tud maradni a zene.
TR: Na, ehhez Gábor
ért, különösen ebben a műfajban. Annyi hasznom talán van, hogy nekem néha
feltűnnek olyan hallgatói szempontok is, ami segíthet abban, hogy a nem igazán
kemény arcok is, akik ettől még ugyanúgy szeretik a rockzenét is, kifejezetten
vonzónak találják a Rocker Rádiót, amikor ilyen zenére vágynak.
El nem tudom képzelni
melyek azok a sarokpontok, melyeket mindenképp figyelembe kell venni ahhoz, ha
valaki egy „on-line” rádiót szeretne alapítani! Nálatok melyek voltak ezek?
KG: Ennek a
különlegessége az volt, hogy a Rock FM zenei összeállítása miatt én személy
szerint is kaptam nagyon sok kritikát. Bár sok szabálynak kellett megfelelni
ott, a hallgatót (teljesen jogosan) ez nem igazán érdekli amikor olyan dalt
hall, ami neki nem tetszik. Így személy szerint az volt a motivációm, hogy
megmutassam szerintem milyen egy rock / metal rádió, ha nem kell
kompromisszumokat kötni a zenében.
TR: A legfontosabb, hogy olyan dologgal foglalkozz, amire igény van. A rock-
és metalzenére pedig igencsak van. Pont olyan közönség, mint bármely más, az ő
munkájuk és pénzük is ugyanannyit ér, ezért úgy a hirdetőknek, mint
mindenkinek, aki közölni szeretne valamit, a rock- és metalzenét szerető
emberekre is gondolniuk kell.
Bocs, hogy nem ezt a
kérdést tettem előre. Következzenek az alapítók. Ismerkedjünk meg Kalácska
Gáborral és Thuróczy Richarddal!
KG: 1994 óta rádiózom,
a legkisebb vidéki rádióktól a legnagyobb országosokig mindenhol dolgoztam és
zenéltem is rockzenét persze. Most meg összejött a kettő.
TR: 14 éves korom óta, tehát idén 20 éve rádiózom. Gáborral több helyen is
dolgoztunk együtt, Magyarországon kívül pedig kelet európai rádiókban is
tapaszlatot szereztem. Ja, egyébként én is foglalkozom zenével, igaz, nem
rockzenét készítek.
Ha nem titok, milyen
technikai feltételei vannak a stabil működésnek?
KG: Nem kell nagy
titkokra gondolni, inkább úgy mondanám, hogy speciális feltételek mellett
működik jól egy online rádió. Ezeket kell kitapasztalni, és persze biztosítani,
hogy a műsor soha ne álljon meg. Vagy legalábbis nagyon ritkán.
TR: Az például fontos, hogy az, akinél a szerver van, ne azzal vegye fel a
telefont, hogy ő most nem tudja újraindítani, mert éppen lement a boltba. Ez az
első hónapok egyikében velünk megtörtént. Sajnos, sokszor elfelejtjük, hogy
Magyarországon élünk, ahol a szolgáltatásból a „szolg” része zavarja a népeket.
Ezért amit csak lehet, igyekszünk saját magunk megoldani.
Feltételezem a
hallgatottságot nektek is növelni kell. Milyen koncepciókat fog követni a
rádió, mondjuk, ha enyhülnek a vírushelyzet megszorításai? Ha ez egyáltalán
szempont?
KG: Nagyon sok tervünk
van, szeretnénk a külföld felé is nyitni többek között. De most tényleg az a
legfontosabb, hogy a zenei világ újra élni kezdjen, mert addig minden csak
vegetál.
TR: Ugyanakkor a számok kergetése is talán alábbhagy ebben az eljövendő szép
új világban, ezért bízunk abban, hogy azok az egyáltalán nem csekély számok,
amiket a Rocker Rádió - https://rockerradio.online/ - produkál, a továbbiakban is értékesek lesznek azoknak,
akik nem folyamatosan növekvő és irreális adatokat keresnek, hanem valódi
embereket a számok mögött.
Nagyon köszönöm a beszélgetést! Nagyon sok sikert a munkátokhoz!
Flowcat Works. A duó tipikus példája annak,
amikor remek kezekbe kerülnek, a klasszikusok másik nagy párosa, a Gibson gitárok
és a Marshall amp. A lelket, a zenét a zenész teszi bele, és ha ezt kiérdemli,
akkor ez a páros meghálálja. Instrumentális hard rockzene. Ladocsi Gáborral és
Horváth Balázzsal beszélgettem. Kiváló gitárosok, és zeneszerzők! Amikor a
hallgató szöveg nélkül is érti, mit szeretnének elmondani…!
Sziasztok, köszönöm, hogy elfogadtátok a
meghívást. Számtalan jeles képviselője van a műfajnak, de azt látom, hogy Ti
eltaláltátok azt a sávot, ahol nagyon közel tudtok menni a hallgatósághoz.
Beszéljünk a Flowcat Works és az instrumentális gitárzene kapcsolatáról!
Ladó: Sziasztok! Ez egy régi történet. Ha visszamegyünk
az időben, akkor én Balázzsal először, 2011-ben, azaz pont 10 éve dolgoztam
együtt egy első instrumentális zenei alapomon, amit anno a magyarországi Laney
gitárversenyre készítettünk el. Azóta én is meg ő is gyűjtögettük a
dalvázlatokat ebben a témában és lassan, de beérett a dolog, mert 2020 decemberében
úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk a Flowcat Works projectet. Illetve nyilván szeretjük
mi is ezt a fajta muzsikát hallgatni is.
Balázs: Sziasztok! Decemberben megkeresett Ladó
egy instrumentális dala vázlatával, hogy szeretné kidolgozni, felvenni nálam.
Addig addig kerestük a hangzást, foglalkoztunk a dallal, hogy azt vettük észre,
gyakorlatilag már ketten ötletelgetünk rajta. Így jutottunk el odáig, hogy
miért ne csinálhatnánk meg akár ketten?! Ebből jött létre a bemutatkozó dalunk
a Flowcat. Aztán tovább is gondoltuk azonnal, hogy lehetne ilyen dalokat
készíteni akár vendégzenészek bevonásával is, hisz vannak még dalaink,
dalötleteink. Kitaláltuk a nevet hozzá és elkezdünk dolgozni a projecten.
Mondhatom, hogy ez az egész hirtelen felindulásból jött létre.
Valójában akkor tudok – jó esetben - dúdolni
valamit, ha az dallamos. Letisztult, érthető gitártémákat kapunk a projekttől!
Pontos, mint az óramű! Ezek a jellemzők prioritást kapnak? Illetve, melyek azok
a „szabályok”, amihez, - vegyük például a zeneszerzést - tartjátok magatokat?
Ladó: Pont ezekhez, amit leírtál! Abban már az
elején megegyeztünk Balázzsal, hogy nem a gitárhősködés a lényeg, hanem a
mindenki által érthető, élvezhető dalokban gondolkozzunk, ami mellé egy modern dögös
megszólalás párosuljon kompromisszumok nélkül.
Balázs: Én mindig úgy szeretnék írni,
hangszerelni egy dalt, hogy azt valamiért többször meg akarja hallgatni az, akihez,
eljut. Valamilyen hangulatot, érzést kiváltani. De ez nem ennyire tudatos azért.
Ahogy Ladó is említette a nagyközönség számára is befogadható, élvezhető
dalokban gondolkozunk.
Kikerülhetetlen a zenei hatások szerepe a saját
stílus kialakulásában. Melyek voltak azok a zenei műfajok, zenészek melyek
hozzájárultak a Flowcat Works saját arculatához?
Ladó: Az én részemről a meghatározó gitárosok Slash,
Nuno és Satriani voltak. Aztán szinte mindenkit meghallgattam, aki jól zenél
függetlenül attól, hogy milyen hangszeren és milyen stílusban játszik. Nekem az
a lényeg, hogy megérintsen a muzsika, mint pl. Prince, Richie Kotzen, Robben
Ford, Whitesnake, Paulo Mendonca, Toto, Van Halen, Harem Scarem és
sorolhatnám...
Balázs: Nekem sosem voltak igazán idoljaim.
Dalok tetszettek inkább. Nyilván hallgattam én is anno nagy gitárosokat, de
igyekeztem mindig úgy játszani, hogy ne tudják rám azt mondani, hogy úgy
játszol, mint xy. Emlékszem már fiatal koromban is azt hallgattam inkább egy
dalban, hogy melyik hangszer, mit játszik, mi az, amitől az a dal tetszik
nekem. Ha meg kell említenem pár előadót, sokat hallgattam Stinget, Corrs-t, Nickelback-et,
persze Joe Satrianit, Steve Vai-t is… végtelen a sor…
Hogyan álltok a „munkamegosztással”?
Ladó: A dalok valamelyikünk alap ötletéből alakulnak
ki. Ezt együtt gyúrjuk, ötletelgetünk, alakítgatjuk a dal végleges formáját
majd a hangszerelést közösen alakítjuk ki. Aztán felvételek után Balázshoz
kerül át a munka teljes része. A keverést és a masteringet is ő csinálja, én csak,
mint külső fül vagyok jelen és véleményezem a végeleges hangzását az adott
dalnak.
Balázs: Mindkettőnknek vannak már majdnem „színpadkész”
dalai is, ott a szerepeket osztjuk le, hogy ki melyik részt, melyik szólamot
játssza. Aztán vannak félkész dalok, dalötletek, amiket együtt dolgozunk ki.
Ezeket felvesszük, hallgatgatjuk, ötletelgetünk, variálunk. Aztán mikor mind a
ketten rábólintunk, akkor nekiállunk felveszegetni. A dobot összekalapáljuk mi,
a basszusgitárt jó barátunk, zenésztársam Hudák Attila játssza fel nekünk.
Innen is 1000 köszönet érte!
Nem
véletlen utaltam a gitárokra. erősítőkre. Baromi jól szól a Flowcat Works.
Beszélnétek a „miért és hogyan” -ról?
Ladó: Köszii! Van bőven gitárunk meg cuccunk,
amit az évek során összegyűjtöttünk és kipróbáltunk. De te is tudod, hogy ez
soha véget nem érő történet. hahaha… Én alapvetően Fender Telecaster párti
vagyok, de rácuppantam a Gibson SG-re mert ugyan az LP volt a gyerekkori
kedvencem, de a használatban rájöttem, hogy az nem nekem való. Viszont itt van
most az SG és nagyon megtetszett a rövid menzúra és a könnyű keskeny test,
illetve a Mini Humbucker is mindig vonzott, mert ebben a 2018-as Special
modellben ugye az van. A Marshall az örök kedvenc, de én mostanában a Bogner
zászlaját lengetem. hahaha de szigorúan az 1 kábel 1 gitár 1 erősítő hívei
vagyunk a felvételeken! Pár butik pedált azért használtunk, de főleg csak boost-olásra.
Balázs:Igyekszünk
„hagyományos” módon rögzíteni a dalokat. Gitár, kábel, erősítő, hangfal,
mikrofonok… Szerencsére vannak jó hangszereink, erősítőink, és stúdió, ahol a
felvételeket meg tudjuk oldani. Nekünk ez a vonal tetszik. Valahogy van egy
hangulata az egésznek, lehet ez is hallatszik a felvételeken! Az
ötletelgetéseknél, demózgatásoknál egyébként plugin-eket használunk. Én mindegyik
hangszerem nagyon szeretem. Mostanában leginkább egy 97-es Gibson Les Paul
Classic-ot és egy 1970-es Gibson Les Paul Deluxe-ot használok. A Flowcat
dalunkban is ezek szólnak egy Marshall JCM 2000-es fejen és egy szintén
Marshall 212-es Origin ládán, amiben a hangszórók Celestion G12-M Greenback
hangszórókra lettek cserélve. A láda előtt egy SM57 és egy Sennheiser e906 van
letéve… A felvételeknél, keverésnél nem használok semmilyen
rendhagyó dolgot. Szeretem azt hangot visszahallani, amit felvettük.
Minimálisan korrigálok EQ szinten, ha szükségét érzem, de általában az
hallható, amit felveszek.
Ehhez
kapcsolódva, mire figyeltetek, mi volt az, ahol nem kötöttetek kompromisszumot
a stúdió felvételek során?
Ladó: Egyértelműen a gitárhangzás volt az első
és utána a teljes sound is nagyon fontos volt nekünk, hogy üssön, mint az ipari
áram! Ezt kb.1 hónapos kisérletezgetés előzte meg amiből, leszűrtűk a
tapasztalatokat és így kezdtünk neki a felvételeknek. A másik fontos dolog,
hogy a stúdióban való gitározás azért egészen mást kíván meg az embertől, mint
az élőben zenélés. Ebben Balázs például nem ismer kompromisszumot! Addig
veszünk valamit, amíg nem lesz tökéletes! Semmi nagy titok nincs amúgy a
dologban, de erről majd Balázs bővebben nyilatkozik…
Balázs: Én úgy vagyok vele, hogy addig játszatok,
vagy játszok fel valamit újra és újra,
amíg azt nem mondom, hogy ezt szívesen hallgatnám. Sokaknak az agyára megyek
ezzel (ugye, Ladó?), de aztán a végeredménynél általában megkapom, hogy tényleg
jobb lett így. Amúgy addig nem adunk ki semmit a kezünk közül, amíg mind a
ketten nem mondjuk rá, hogy mehet…
Beszélnétek,
nem utolsó sorban… a tervekről!
Ladó: Persze. Szeretnénk ismert gitárosokat
megkeresni és belevonni a dalainkba őket és ezt megmutatni a közönségnek. Ez a
fő cél, illetve, hogy ha már összejön egy albumnyi dal, akkor azt mindenképpen
felrakni a stear-melő oldalakra, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek a
dalok és maradjon erről a projectről egy lenyomat a zenei világban!
Balázs: Itt csak ismételni tudnám Ladót.
Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok
sikert a Flowcat Works -nek!
Storm The Studio. A bőség
zavarában, előbb vagy utóbb, de igényét érzi az ember, hogy találjon valami
olyan dallam és szövegvilágot, ami letisztult és érthető. Egyből megjelenhet
belül és végre megállhatunk egy kicsit mellette. Fodor Zoltánnal beszélgettem,
a Storm The Studio énekesével.
Köszönöm, hogy elfogadtad a
meghívást. Hallgatom a dalokat és újra meg újra. Nekem a szövegvilág és a zene
döbbenetes együtt állása jött be elsőre. Van bármi titka a zenekarnak, hogy ez
a harmónia ennyire működik benne?
Én köszönöm a megkeresést. Igazán jól esik
hallani, ha tetszik, amit csinálunk. A kérdésedre a válasz roppant egyszerű,
Hankó Zoltán gitárossal és Újvári Péter dobossal közel 30 éves zenei előadói és
dalszerzési kapcsolatunk van. Korábban mi hárman a The Bedlam nevű zenekar
tagjai voltunk. Ebben a mostani projektben először Binges Zsolt a Fish! -ből
basszusgitáron majd Csányi Szabolcs, aki a Black-Out-ból lehet ismerős, gitáron
csatlakozott hozzánk.
… folytathatjuk a Storm The
Studio történetével?
Miután 2010-ben kiköltöztem
Japánba, igazából felhagytam a zenéléssel, igaz egyszer-egyszer hozzájárultam
szövegekkel előző zenekarom a Nomad későbbi dalaihoz. Nem gondoltam rá, hogy
újra kellene mikrofont ragadnom. Családomra és itteni életemre koncentráltam.
Persze kaptam a barátoktól zenei ötleteket itt-ott. Aztán 2017 környékén egy
akkor már 3 év körüli gitártéma beindította a fantáziám, vettem fel rá éneket
és elküldtem Judynak (Hankó Zoltán). Ez indította el igazán a projektet,
elkezdtünk írni dalokat az interneten oda-vissza küldözgetve, később otthon
tartózkodásom alkalmával rögzítettük az éneket. Azután a srácok felvették a
hangszereket Szegeden a Miracle Sound Studióban és 2019 márciusában megjelent az
album a Grungery Records gondozásában.
Zoli, miután Te Japánban élsz,
dolgozol, ha van szituáció, ahol kikerülhetetlen az online kapcsolat, akkor az
a Storm The Studio! Beszélnél erről a helyzetről?
Ahogy említettem így tudunk
dolgozni, működni és mivel mi ezt még a Covid mizéria előtt kezdtük, egy módon
rendhagyó a zenekar.
Azért érdekes ez, mert azt
érzem, hogy nagyon együtt van a zenekar! Mintha heti próbák, „csapatépítések”
történnének! Ezek szerint, a zene, a zeneszerzés tekintetében helyettesítheti a
személyes kapcsolatokat a web?
Igen úgy tűnik. Persze, ahogy
említettem 30 éves szoros barátság és együtt zenélés azért ott van a latban. Mi
ugyanazokat a zenéket értékeljük nagyjából.
Következik a kérdés, hogy
kerültél Japánba? Miért oda, a világ másik oldalára?
Nagyon egyszerű ez is, ide
nősültem úgymond.
Zoli, hogyan éli a
mindennapokat a Storm The Studio?
Mindenki csinálja, éli a saját
életét. Irkálunk dalokat továbbra is online, van, amikor aktívabban, van,
amikor nem. Ahogy a helyzet lehetővé teszi. Amikor hazajutok élő fellépéseket
is tervezünk. Nem komplikált ügy.
Messze nem utolsó sorban a
tervekről! Terv a második album megjelentése.
Jelenleg írjuk a dalokat, „demózgatunk”.
Reméljük, hogy év végén vagy jövőre kijöhet. Sajnos, a Covid miatt nem igazán
lehet tervezni mást egyelőre, de ezzel nem csak mi vagyunk így most sajnos.
Nagyon köszönöm a beszélgetést
és további sikeres működést a Storm The Studionak!
Jockey Jokers. Amikor a média zsúfoltságában már nem történhet csoda.
Mindent elsütöttek már, minden megvan, mindent megkap az ember. Ekkor esett be
hozzám a „Szabad akarat” és jött a döbbenet. A Jockey Jokers egy olyan
disszertációja a rockzenének, ahol bebizonyosodik, hogy mindig jön az „EGY”,
aki professzionalitásával, el tud lépni, és olyan pluszt ad nekünk, amiről ma
már hajlamosak vagyunk lemondani.
Tisztelettel köszöntöm Horváth Csabát, és Simon Patrikot, a Jockey Jokers énekesét és gitárosát az oldalon. Elképesztő módon
össze van rakva a zenekar. Öt ember olyan szerencsés konstellációja, hogy ez
tényleg ritkaság. Hogy állt össze a Jockey Jokers?
Csabi - 2015 tavaszán
kezdődött minden hivatalosan. Nem hivatalosan természetesen korábbra nyúlnak
vissza a zenekar gyökerei. Bandesszal (Tóth András – dob) már a kétezres évek
elején zenéltünk együtt néhány projectben, Patrikkal pedig (Simon Patrik –
gitár) pedig egy másik miskolci formációban (Kisbót) játszottunk együtt a közel
múltban. Már ekkor körvonalazódott bennünk, hogy szeretnénk csinálni valami
igazán ütőset, ami kemény, mégis dallamos, és magában hordozza a klasszikus
értelemben vett rock and roll feelinget. Úgy érzem, sikerült!
Majd az első év vége felé kilépett a zenekarból egy gitáros és egy basszeros
(mindketten magánéleti apropó miatt), és az ő helyüket elfoglaló Muki (Zsarnai
Dávid – gitár) és Izzy (Nagy Róbert – basszer) jelentették a végállomást.
Ma már kevés olyan pont van rockzenében, ahol ki lehet törni a
klisékből. Sőt, talán az sem biztos, hogy ez szükséges. Amiért a Jockey Jokers ott
van a dobogón, az a hangszerelés, a produceri munka. Annyira egyben van a
zenekar, hogy ezt tudatos zenei építkezés nélkül nem tudom elképzelni. Jól
látom ezt?
Csabi - Lényegében
igen! A zenekar koncepciója mindig is az volt, hogy a dalokat a legapróbb
részletekre kiterjedően is odafigyelve írjuk meg. Van, amikor két három hangon
képesek a gitáros srácok elmolyolni elég komoly időt, de ugyanez Bandesznál is
meg van a dobok mögött. Hozzátartozik a történethez, hogy én sem akarok oda
dobált rímekből szöveget írni. Talán néha ezért is folyik lassabban a munka
nálunk, de nem érezzük úgy, hogy ez hátrány lenne. Nem szeretjük a félmunkát.
Továbbá az eddigi stúdió munkálatokat egyaránt a Sunshine Stúdióban készítettük
Leonard Sunshine (Mészi) közreműködésével, akit nem csak zenészként,
hangmérnökként, de magánemberként is jó barátunknak tartunk. Sokkal könnyebb
így dolgozni, és a maximumot is sokkal könnyebb kihozni így a dalokból. Úgy
gondolom, ez az állandóság is hozzájárul ahhoz, hogy ennyire egyben van a JJ.
A magabiztos zenei tudás, az sugárzik a zenétekből. Gratulálok. Azt a
titkot áruljátok már el, hogy végtelen dögösek a nótáitok, de semmi zenei
zsúfoltságot, erőlködést nem érzek. Valószínű, hogy ezért tudnak rögtön közel
jönni. Beszélnétek a zeneszerzés szempontrendszereiről?
Csabi - Úgy gondolom, nem
állítottunk fel semmilyen szempontrendszert. Minden jön magától. Mindenből
annyit pakolunk a dalokba, amennyit elbír, és jónak gondolunk. Nincs olyan,
hogy előre meghatározzuk, hogy na akkor ez ilyen nóta lesz, és akkor kell be
mindenképp 3 vagy 4 emilyen vagy amolyan rész. Természetesen átbeszéljük dalírás közben, ha valakinek nem tetszik
valami, vagy úgy gondolja, túl sok az adott téma. Lehetőség szerint kipróbálunk minden ötletet. Még akkor is, ha négy
embernek nem tetszik, és csak az egyikünk erőlködik mellette.
"...úgy gondolom, nem állítottunk fel semmilyen szempontrendszert. Minden jön magától. Mindenből annyit pakolunk a dalokba, amennyit elbír, és jónak gondolunk."
Mivel erősen gitár orientált az oldal, hát következzenek a gitárok.
Baromi jól szólnak. Pár mondatban leírnátok a cuccot? Mit, miért és esetleg
milyen fejlesztésekben gondolkodtok?
Patrik – Az előző kérdésben
nagyjából leírtad a lényeget. Ahogy a zenénk sem, úgy a cucc sincs
túlbonyolítva, nincsenek csilli-villi széteffektezett hangszíneink. Az egyszerű,
nyers, de annál tökösebb hangzást preferáljuk mindannyian. A klasszikus
fej+láda konstrukciót alkalmazzuk a gitároknál és a basszusnál is. Koncerteken
és a lemezeken is ugyanazok a gitárok és gitárerősítők hallhatóak: ’84 Marshall
JCM800 2203, ’92 Peavey 5150EVH MK1, illetve élőben egy TC Electronic BQ250
bass-fej. A gitárokhoz alapvető külső effektpedálokat használunk: booster/overdrive,
wah, EQ és delay. A ládák: 412 Marshall 1960 széria Heritage és G12T-75
szórókkal, és Prolude 410 bass. Gitárokból Thunderbird-öt és Les Paul-okat
(Standard, Custom) használunk.
Nagy fejlesztésekben nem gondolkodunk. Sokan próbáltak meggyőzni, hogy
váltsunk a fénykorát élő modellezős processzorokra, de mi ezt szeretjük, még ha
cipelni is kell. A basszus cucc lesz lecserélve Ampeg SVT szériára, én meg valószínűleg
váltok ENGL ládákra (például a Szabad akarat lemezen szól ENGL). Egyébként a jelenlegi cuccal is maximálisan meg vagyunk elégedve mi is és a
hallgatóság is.
Ha már hangszer! Feltételezzünk egy viszonylag minőségi cuccot. Mit
tanácsolnátok kezdő gitárosoknak a beállításokat illetően? Próba vagy koncert
környezetben?
Patrik – Erre a kérdésre Muki
nevében is válaszolok, mert kb. 100%-ig megegyezik a véleményünk. A
legfontosabb és tipikus kezdő hiba az orrvérzésig tekert torzítás (ez nem
összekeverendő a „high gain” fogalommal) és a közép frekvenciákon vágott
hangszín. Ez otthoni környezetben lehet, hogy nagyon jól szól meg „metál”, de
próbán vagy koncerten nem állja meg a helyét. A másik fontos dolog az eszközök
ismerete. Utána kell járni mi és hogyan működik, mire való pontosan. Próba és
koncert beállítások között igazából nagy különbség nincs, ha alapvetően jól van
beállítva a cucc. A magas frekvenciákat és a Presence potit (ha van) érdemes a
hely adottságaihoz és méretéhez igazítani, de erről sok szakmai fórum van
pontos magyarázatokkal. Fontos, hogy érthető legyen a hangzás, és a gitáros is
hallja magát normálisan (bármiféle monitorozástól eltekintve), ezért egy jó
beállítás kiváltja a hangerő poti végtelenségig való tekergetését. Illetve maga a hangszer. Mindenképp ajánlott hangszerésszel
beállíttatni és átnézetni, mert előfordulhat, hogy a rossz beállítás okozza a
rossz hangot, mellesleg javul a játékérzet is.
A Jockey Jokers élete a jelenben. Kényszerhelyzet. Hogyan dolgozik ma a
zenekar?
Csabi – Nehéz!
Baromi nehéz úgy dolgozni, hogy közben a magánéleted minden pillanatára
figyelned kell, hogy megfelelően legyen beosztva a napod, jusson mindenre időd,
ne lépd át a korlátokat, ne szegd meg a szabályokat. Fogalmazzunk úgy, hogy
erősen próbálkozunk mi is. Amit csak lehet, betartunk. Ennek ellenére megtaláltuk azt az idősávot, amikor heti
rendszerességgel belefér az a pár óra, amit együtt tölthetünk és zenélhetünk.
Ez mindannyiunkat feltölt kicsit a következő alkalomig.
Végül de nem utolsó sorban! A Jockey Jokers terveiről pár szóban?
Csabi - Az első és
legfontosabb, hogy minél hamarabb színpadon legyünk újra. Úgy gondolom, nem
csak nálunk, de más zenekaroknál, és a közönségnél is ez élvez prioritást. És ha már ismét koncertezhetünk, akkor mihamarabb szeretnénk az új dalokat is
játszani. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy addigra elkészül az első
nagylemez, és az eddigi, egyaránt 4-4 számos korongok (Kösz, jól vagyok! Szabad
akarat) mellé oda tudjuk tenni a nagy tesót is. Jelenleg még írjuk a dalokat, és azt kell, mondjam, hogy a helyzethez képest
egész jól állunk. A várakozási időben szeretnénk egy régebbi számunkat stúdió körülmények között
felvenni, és klip formájában megosztani. Határidőket sajnos nem tudunk mondani,
de azt megígérhetjük, hogy idejében tájékoztatni fogunk mindenkit.
Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert Jockey Jokers!
Goldstep. Egy tökéletesen
letisztult, kőkemény rockzene, Győrből. Semmi útkeresés a stílusok között, semmi
kompromisszum. A Goldstep egy olyan gőzmozdony, aminek nem kellenek megállók,
szén vagy víz, mert olyan lendület, iram van benne, ami megállíthatatlanul
viszi a célja felé. Egy olyan zenekar tagjaival beszélgettem, akik nálam sokkal
jobban tisztában vannak azzal, hogy a média világban csak a legjobbak
érvényesülhetnek.
Sziasztok, köszönöm, hogy
elfogadtátok a meghívást. Nos… a mai világban mindenki siet. Azonban azt veszem
észre, hogy a Goldstep tagjai nagyon is megálltak egymás mellett, azt látom,
hogy nagyon egyben van a zenekar. Szóval Goldstep!
Hello! Mi köszönjük a
lehetőséget! Igen nagyon örülünk neki, hogy már másfél éve fix a csapat: Pocsay
Ádám (ének) Pirka Gergő (gitár/vokál) Nagy Richárd (dob) Vidics Ferenc (gitár)
Kovács Csaba (basszusgitár). Persze ez nem volt mindig így, kellett hozzá egy év,
hogy kialakuljon ez a csapat. Mindenből és mindenkitől lehet tanulni, tehát a
kezdeti nehézségek csak megerősítettek minket.
A „24 óra” rendesen odavág! Húzós
és direkt! Miért a „24 óra” került filmre?
Köszönjük! Úgy gondoljuk, hogy
minden számról csinálnunk kell egy Youtube videót legyen akár csak egy
szövegvideó mert mindenki ott hallgat zenét manapság. Később majd tervezzük,
hogy Spotify-ra is felkerülnek a dalaink, ha már egy albummá állnak össze.
A zenészek szórják a kosárba a
jobbnál jobb „riff” -eket. Ez jól is van így, de a szöveg! Gratulálok! Talán a
téma egyik legsablonosabb kérdése! Szöveg-zene, vagy zene-szöveg?
Általában kész instrumentális
alapokra írunk szöveget, de olyan is van, hogy a szöveg van előbb készen.
Nagyon változó. Mind a zene és szöveg írásához a legfontosabb elem az ihlet.
Megrendelésre, futószalagra nagyon nehéz jó értelmes, érző dalt készíteni.
Mi a véleményetek, fontos a
tervszerűség egy zenekarban? … de hívhatjuk, céltudatosságnak is!
Nagyon fontos a tervszerűség. Ha
nem tervezünk legalább 1-2 héttel előre, szám megjelenésekkel pedig hónapokkal
előre, akkor nem lesz belőlük semmi. Mindenki éli a civil életét a zenekar
mellett és ha nincs minden betáblázva akkor gyakran ott tarthat az ember, hogy
nincsenek próbák és mondjuk 1-2 év alatt sem tud felmutatni semmit sem egy
zenekar. Mi ezt próbáljuk elkerülni olyan módszerekkel, mint pl. házi
stúdiózás, vagy akár 1-2 taggal is próbálni haladni. Egyelőre ez mind bevált és
tud működni.
Lassan egy éve tart a szükség
helyzet. Hogyan éli meg ezt a zenekar?
Természetesen mi is kicsit
lelassultunk, mert nincs koncert, amire gyakorolnunk kell. Persze a számokat
mindig gyakorolni kell, de a koncertezést egy adott setlistet számok közötti
űrkitöltést sajnos nincs hova gyakorolni. Így a próbán sem tekergetünk most
nagyon hangzásokat mert úgyse hallja senki, sokszor elég egy B cucc is mert
nincs tétje, gyakorolni mindennel lehet.
Nagyon jól szól a Goldstep! Azért
az látható, hogy ma már hozzá lehet jutni, viszonylag megfizethető áron, nagyon
jó cuccokhoz. Most, ha nem lenne gond, a gitárosokat kérdezném. Szóval a cucc!
Mi már jó pár éve zenélünk ezért
olyan cuccunk van, amit nem nagyon tudnánk már bővíteni és teljesen megvagyunk
elégedve vele. Igaz manapság már egy laptop jó vst-kel is képes meleg jó csöves
hangzást előállítani. Sokszor mi is használjuk őket, szerencsések a mai fiatalok,
hogy szinte ingyen és gyorsan jól tudnak szólni a hangszereik. Felvételeinket saját magunk rögzítjük majd küldjük ki Simihez (No Silence).
Egyedi basszusgitárját Prieger
Tamás készíti (folyamatban)
Aria 5 húros basszusgitár
A pénz és a hangszerek. Hova helyeződik a hangsúly?
Melyek azok az eszközök, ahol nem kötődik semmiféle kompromisszum?
Próbálunk sehol sem
kompromisszumot kötni, jó hangszerekkel jó erősítőkkel jó előfokokba történik a
felvétel. Élőben pedig a v30as ládák adják meg a hangzás 80%-át. Ez minden
esetben így van, egy gitárerősítő fej nem nagyon számít, ha az, amin kijön a
hang egy olcsó túl éles gitárláda. Egy v30-as ládára kötött akármilyen fej
sokkal többet ér, mint egy több milliós erősítő egy rossz ládával. De ezek csak
eszközök, alkotni ezek nélkül is lehet. Próbálunk a dalokra figyelni, nálunk a
sound már évek óta megfejtett dolog.
Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert nektek!
Kóródi Tamás, gitáros. Kiválóan
szól a gitár a kezében és kiválóan szól a gitárja. Ez csak azért lehetséges,
mert tökéletes összhang van az zene elméleti és a hangszeres tudása között.
Olyan alapokra építi a gitárjátékát, ahol a hangszer már tényleg csak egy
eszköz ahhoz, hogy a zenei elképzelései hallhatóvá váljanak.
Tamás, nagyon köszönöm, hogy
elfogadtad a meghívást! Ismerkedjünk meg Kóródi Tamás gitárossal! Remélem nem
túl profán a kérdés, miért a gitár?
Gimnázium első osztályban az
egyik osztálytársam egyszer behozta a gitárját és elképesztő menőnek” tűnt a
szememben! Nem volt kérdés, hogy ezzel az „eszközzel” meg fogom majd
meghódítani a lányokat! Nem így lett egyébként…
Melyek azok a stílusok, melyek
igazán közel vannak hozzád?
Nálam ez folyamatosan változik.
Mostanában bluest, blues-rockot, és hip-hop zenéket hallgatok leginkább, de a
hangulatomtól is nagyban függ ez a dolog.
Kísérletező típusú gitáros vagy?
Ha a gitár „sound” -ra érted
akkor egyértelmű nem a válasz. Ha a dallamvilágot nézzük akkor azt kell
mondjam, hogy régebben az voltam, de az utóbbi években kevésbé került ez
előtérbe.
Beszélnél róla, hogyan alakult a
zenei pályád a vírus helyzet adta állapot előtt és alatt?
„Koncertmennyiségileg” 2019 volt
a legjobb évem. Sok helyen játszhattam, sok nagyon jó produkcióban. A Deniz, a Talk2Night,
a Koszi Janka és voltak közös munkáim Veréb Tamással. Igazán komolyan csak 18
évesen kezdtem foglalkozni a gitározással, de a Kőbányi Zene Stúdió hozta az
igazi változást! Nagyon sok olyan emberrel ismerkedtem meg akiknek nagyon sokat
köszönhetek. A világjárvány alatt újra tanítani kezdtem, illetve belevágtam
komolyabban a Youtube videók készítésébe is.
Elmélet, gyakorlat? Gyakorlat,
elmélet? Hogy látod egyensúlyi helyzet az ideális, vagy billenjen inkább a
mérleg nyelve valamelyik irányba?
Ideális esetben természetesen
összhangban, egyensúlyban van ez a két dolog! De persze vannak olyan zenészek,
akik híján vannak az elméleti tudásnak és mégis zseniálisan játszanak, sőt van
az a kategória, aki szándékosan megszegi az elméleti „szabályokat” és úgy alkot
maradandót. De halandó embernek az elméleti tudás csak előnyére válhat!
Tamás, gyakran hallom, hogy a
gyakorlás úgy jelenik meg, hogy az egy bizonyos, bizonytalan szint után
egyfajta szükséges nyűg. Mi erről a véleményed? Ha esetleg tényleg nyűg, akkor
hogyan tegyük izgalmasabbá?
Én kifejezetten szeretek
gyakorolni! Olyankor nincs „teher” rajtam, nyugodtan hibázhatok. Izgalmasabbá
talán úgy tehetjük, ha másokkal együtt gyakorlunk. Ehhez persze megfelelő
partner is kell!
Tudom, hogy a kézben van a
„sound”, de azért nem árt a jó cucc. Hallhatnánk a gitárjaidról és mindenről,
amitől ennyire remekül szól?
Sosem voltam nagy gitárgyűjtő!
Több mint tíz éve vettem használtan egy Godin Artisan St gitárt, évekig az volt
a fő hangszerem! Mai napig egy kivételesen jó gitár, de vágytam egy kicsit
„autentikusabb szandra” és találtam egy Ibanez Blazer custom-ot. Az utóbbi
években ez lett a fő hangszerem. Egy Roland Blues Cube erősítőt használok a
koncerteken, egy Line6 M9 meg egy T-rex Mudhoney van bekötve elé. A legtöbb
helyzetben ez nekem elég, de tervezem a váltást! Amint megengedhetem magamnak
beruházok egy Axe fx-re vagy egy Quad Cortex-re.
Tamás, nem utolsó sorban, tervek!
Bízom benne, hogy mihamarabb
visszaáll minden a régi kerékvágásba vagy legalábbis valami nagyon hasonlóba és
lehet menni játszani! Addig is gyakorlás, videók készítése és a tanítás van
napirenden!
Köszönöm a beszélgetést és nagyon
sok sikert kívánok neked!
