Bujka Balázs, basszusgitáros. A basszusgitár a természeténél fogva, talán, nincs annyira elől, mint egyéb szólónak hívott hangszer. Balázs játékát meghallva, kezdett kicsit átrendeződni bennem az előbb említett kép! Halljuk! Üdvözöllek Balázs a Gitarvilagok.com oldalunkon. Hát az a játék, az a játékstílus, amit hallottam tőled, hát, talán én még ilyennel nem találkoztam. Szeretnék gratulálni hozzá, és ha kérhetlek pár mondatban, beszélj magadról!
Először is bocsánat az inzultusért, főként attól, aki egy hagyományos vonalhoz, basszus-, basszusgitár szerephez van szokva, szoktatva, így játszom. Előfordul, hogy bocsánatot kérek miatta előre, néha tényleg szükséges, ott ahol nem ismernek ténylegesen és adott pillanatban azért várnak, hogy őszintén adjam saját magam. Bár, úgymond, én magam sem nagyon látom a helyét és terét a mindennapi koncertélmények között, ha kicsit szétnézek és fordítva, de a változás szerencsére mindig állandó tényező, kicsit vicces, hogy így lehet nem mindennapi élmény! Régebben azt mondhattam volna, hogy én is csak a tv-ben látok ”ilyet”, ilyen játékot, de ha belegondolok ott sem, csak a világhálón, ott is azoktól, akiket kedvelek.
Engem ez utóbbi, ami fejleszt igazán, én onnan kapom a kötelező és szükséges fejlesztő, inspiráló inzultusaimat. Egyébként, ajánlották már a cirkuszt, azt, hogy tanuljak már meg zenélni, vagy, hogy akár gitározhatnék is. (Ez utóbbi olyan, mintha azt mondanánk, aki nem annyira ügyi az basszusozik, aki kicsit is mutat valami többet, na, az akár még gitározhatna is, hát én ettől ráteszek egy lapáttal az biztos ). Én azt szeretném, ha nem mint kunszt, vagy technika lenne érdekes-engem ezek csak részben érdekelnek-, hanem zeneileg lennénk élvezhetőek, amiket, ahogy játszom, lenne hangulata, megszólalása, ilyesmi. Egy ember, egy hangszer, és nem kellene elemeznem és vívnom bárkivel is, hogy ez milyen hangszer és mire való, csak hallgatni és kész.
Tetszik vagy nem, bejön vagy nem, erre van, erre szántam, ezt játszom, ezt hallod, ez vagyok. Nálam mindig előtérben volt és van a basszus, a maga formáló hatásával, de én elfogult vagyok… és a helyzet fordított, mi fér e mögé?- ez az igazi kérdés az én szempontomból. Amikor játszom, sokszor hallom attól, aki épp szemben ül velem, azt, hogy ezek így jók Balázs, nem akarnék, nem tudnék-, nem érzem úgy, hogy hozzá kéne tenni. Viszont, ha tényleg válaszolni is akarok a kérdésedre Udy (még az is meglehet). Megköszönve a meghívásod és, hogy érdeklődsz irántam, akkor azt mondanám, hogy festő családba születtem, van egy gyönyörű feleségem, aki személyes tanácsadóm, menedzserem az élet minden területén, és apa vagyok, van két gyermekem, egy fiú és egy lány, egy hathúros basszusgitáron játszom, boldog vagyok, ez, amit érdemes tudni rólam. Van hitem hozzájuk, illetve bennük, ez nálam így kerek és egész, ennyi egy mondatban.
Hogyan találtad meg a basszusgitárt?
Igazából a basszusgitár jött hozzám, én akkor még azt gondoltam dobolni fogok. 1987-88. Úgy 13-14 éves voltam, egy iskolatársam hazahozta "kintről", Svájcból, nyaralásból a Manowar zenekar Kings Of Metal című lemezét (1988), a Sting of The Bumblebee (A Dongó) rögtön szíven ütött, nem tudtam akkor, milyen hangszer szól, de a mai napig is "táplál"a döbbenetes tempójával és soundjával, majd Slayer és Primus.
Kizárólag basszusgitár?
Á, nem, hegedültem pár percet és nagybőgőztem egyszer a földszint és az első emelet között egy teher liftben. Jjó csak viccelek, annak ellenére, hogy ez így volt, ez nem a türelmemet, hanem inkább a hűségemet jelenti a basszusgitárhoz. Egy elektroakusztikusgitár tulajdonosa voltam az elmúlt egy évben, ami remek ötleteket és dolgokat hozott elő, ezt azért mindenképp javaslom mindenkinek, ha mást nem, terápiaként. Anno skót dudában gondolkodtam és zongorában még, de hát itt a two-handed tapping, úgy hogy zongora ugrott, a skót duda még esélyes lehetne, mert szeretem a hangját, de ha őszinte akarok lenni, sajnálnám rá az időt, amikor még a basszusgitáron is annyi tanulnivalóm van. Ha bármit is bevállalnék, az csak azért lenne, hogy jobb legyek a basszusgitárral, ez a lényege. Egy chapman stick-et azért nem dobnék ki.
Mennyire befolyásolták a játékod más basszusgitárosok? Voltak, vannak zenei példaképeid? Egyáltalán fontosnak tartod ezt?
Igen, alapvetően fontosnak és lényegesnek tartom, abszolút kihagyhatatlan az értelmes fejlődés szempontjából. Látni másokat, ahogy és mit játszanak, az olyan, mintha belelátnál a fejükbe, kvázi úgy játszik az ember, ahogy gondolkodik, ez egyben kritika is lehetne (az "az vagy, amit megeszel elv" a zenében is érvényesül szerintem). Vannak nagy koponyák, mérföldkövek, nagy egyéniségek ezen a területen szerencsére, akik kijelölik vagy megmutatnak egy-egy az irányt, és még inkább lehetőséget, hozzáállást.
Tehát a nevek, akik a zenei életemet alakították: Michael Manring, Steve Bailey, Abraham Laboriel, Les Claypol, Victor Wooten, Joey De Maio, Tommy Emannuel, Steve Vai, Nuno Bettencourt, Jimmy Page. Igaz, van pár kakukktojás a basszusgitáros példaképeim között, merthogy a végén már alapvetően gitárosok vannak, de akkor már megemlíteném Pege Aladárt, Lajkó Félixet, Vanessa Mae-t is. Üzletileg, zenei karrier szempontjából is több példaképem van a zenei világból, ez is fontos, bár azzal a kitétellel, hogy nem látom egyenes arányban a tudással, de ez csak az én meglátásom, a legnagyobbak, a tartós sikert elértek általában a legszerényebbek, nem láttam eddig megcáfolva azt a nézetet, ez emberileg ad példát, ami nélkül nem látok nagyságot.
Többek között azért is jó szerkeszteni a Gitarvilagok.com oldalt, mert néha a magyar zenei kiválóságaink, alapjaiban döntik meg az eddigi begyöpösödött elképzeléseim! Balázs, eddig azt gondoltam, hogy a basszusgitár korlátokat szabhat a zenei fantáziáknak! Te érezted ezt a korlátot?
Igen, én mindig ezzel a korláttal küzdök, hahaha, de az ihlet nem ismer korlátokat, sem emberit, sem mást. Mi magunk vagyok korlátok, ha azok akarunk lenni és vevők rá, ha nem.
Gitárjaid?
Egy darab hangszerem van, Aria ProII, AVB Steve Bailey signature, hathúros passzív modell. Úgy gondolom, nekem nem kell sok, ha van egy jó, de megértem, ha valaki másképpen látja, én is változom.
A hat húros basszusgitárod! Mindent tudni szeretnénk róla!
Egy megvalósult álmom, 1997 óta ezen játszom, láttam itt, Magyarországon élőben Steve Bailey-t játszani rajta, azóta tart e hangszerem iránti szerelem, lenyűgözött, tudtam, 6 húros basszusgitár kell, nincs B terv. Előtte volt 4-5 darab is néha egyszerre, de mint mondtam, nekem elég egy, ami nekem jó, ami én vagyok. Na, most így érzem egy 10 húrossal kapcsolatban, rengeteg lehetőséget és remek kihívást látok benne magam számára.
Erősítőid?
Az utóbbi években egy gitár és egy basszuskombót használtam egyszerre, amikor tehettem (miért is ne tehetném?), Laney Mxd65 a gitár, a basszus egy Laney L30, majd egy Roland Micro Cube Bass RX volt. Ezek a saját témáimhoz jók, kiegészítik egymást, de volt többféle megvalósult elképzelésem az évek alatt, pár hangzásvilágot szeretnék élőben is reprodukálni, mert igazság szerint nem érzem úgy, hogy minden úgy szól, ahogy megálmodtam, így kísérletezek. Bár meg kell hagyni, kritikus vagyok ebben, az emberi korlátokat inkább megértem.
Pedálok?
Beépített effektek a gitárkombóban, chorus,delay, rotary, flanger, reverb, octaver és torzító,ezen kívül még plussz delay ( Artec analog delay) és chorus (Boss Bass Chorus CEB-3).
Mi alapján választod ki, vagy kell kiválasztani egy basszusgitárt? Adnál pár tanácsot nekünk?
A tulajdonos és a szándéka az első szempont nálam, a jövőbeli lehetőségekkel szorozva, ami szerintem a végtelen, a szín még mindig nem a második szempont, bár tényleg számít, jó kicsit viccesen hangzik, de én már átéltem egy -két több órás hangszer-, gitárválasztást, aminek a végén a szín döntötte el a végkimenetelt. Lehetőség szerint, ha most ma kezdi valaki, inkább legyen jó minőségű a hangszer, abból nem lehet gond, majd felnő hozzá a "gazdája", mindannyian innen indultunk, bár én még mindig csak a törekvésnél vagyok, hogy jobb legyek, annak ellenére, hogy régóta játszom. Nem vagyok gyakorlómániás, azt gondolom, a tehetséget nem pótolja, de nagyon jól utánozza, előbb–utóbb úgy is nyilvánvalóvá válik, hol tart éppen az, akit éppen látsz vagy hallgatsz. Ihlet, tehetség, gyakorlás, nálam ez az alapvető fontossági és elvi sorrend. Bár én így is többet játszom és harcolok a fizikával, gravitációval, matekkal, metronómmal, mint bárki, akiről tudok a környezetemben, mivel késztetést érzek rá. Hajt a tudásvágy, ennyi, semmi különös, van mit tanulni, van mit tanulnom még, és szeretnék is fejlődni. Nagy baj, akkor van, amikor az ember úgy érzi, mindent tud. Mindig van egy jobb és mindig közelebb, mint gondolnád, nekem ez a személyes véleményem és tapasztalatom.
Zenekarok! Mely zenekarokban találkozhatunk veled? Egyáltalán hol tudod átadni azt a virtuozitást a közönségnek, amit a játékodban hallhatunk?
Köszönöm Udy, ez a kérdés a legjobb. Eldöntöttem, mivel eddig ténylegesen nem találtam jobbat és van üzleti érzékem és tapasztalatom, hogy magam menedzsere leszek, de befogadó leszek, ha találok jobbat, megígérem. Alapvetően keresek mindig, helyet, ahol játszhatok, megfelelő zenésztársakat, akikkel játszhatom, ezeket megválasztani a legfontosabb, különben csalódáshoz és kidobott évekhez, hónapokhoz, feleslegesen beletett munkához vezet az út. Legszívesebben kis hangulatos törzshelyre vágynék, ahol szólóban játszatom rendszeresen, ahol erre, ahol rám kíváncsiak új, általam ismeretlen emberek és nem a barátaimat kell lerángatnom heti kétszer fizetős közönségnek, akik már így is ismernek, és tudják, mit játszom. Ezt alapvetően a visszajelzések vagy ezek hiánya miatt, nem itthon látom. Elkezdtem a tavalyi nemzetközi BassMaster helyszín felé, Zágrábba, Horvátországba szervezni és kutatni szólóban, szóló fellépésekre és megmutatkozásokra, ami nagy kalandnak ígérkezik, és Bécs talán, de alapvetően a környező országokban szeretnék-, látok több lehetőséget jelen pillanatban. Csak én és a hangszerem, nekem való kihívás. Kiállítás megnyitókon játszottam többet, 1990-ben először, aznap voltam 16 éves, így ez is valamit elárul a zenepiaci szegmensről, lehetőségekről, mivel nem tánczenét és nem háttérzenét játszom. Pár nevet azért mindenképpen megemlítenék, akikkel tervezek. Elsőként egy nagyszerű gitárost és barátot említenék meg, Kevin Serra Olaszországból, ő egy igazi rock arc. Egy másik új és abszolút friss dolog, egy nagyon tehetséges, igazán jó hangú angol énekes, egy UK singer, Matthew Francis, ez egy indie, élő klubos vonal, szeretek sok műfajban magamra találni… miközben elkészül az új, 10 húros hangszerem, ami szintén egy életre szóló kalandnak ígérkezik, szó szerint, de erről majd később, ha érdekel.
Köszönöm az interjút, és további sok sikert és kitartást kívánok a gitarvilagok.com nevében is!
Tisztelettel:
Udvardy Udy Zsolt
+36/30/226-1017
