Horváth László, gitárművész. Nagy tisztelettel köszöntelek a Gitarvilagok.com oldalunkon és amióta a győri Lakáskoncerten láttalak, hát egy kérdés mindig bennem van. Olyan csodálatos gitározást láthattam Tőled, hogy csak köszönni tudom. …de…döbbenetesen bonyolult darabok, olyan tartalommal jöttek át, amit nagyon ritkán tapasztalhatok meg. Röviden. Zenei, technikai tudás rendben van, de biztos hogy kell ott lennie még valaminek….!
Nagyon megtisztel, hogy ezt mondod! Igyekszem a műveket a lehető legjobban megismerni, megfejteni, hogy azokat a tőlem telhető módon a leghitelesebben tudjam előadni.
Az első kérdés azonnal kiesett, de most ismerkedjünk meg Horváth László gitárművésszel!
12 évesen kezdtem gitározni Zalaegerszegen, a helyi zeneiskolában. A zenei pálya felé az érettségi után fordultam. Előbb a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola szakmai tagozatos tanulója lettem, tanárom itt Straub Tamás volt. Az egyetemet Győrött, Roth Edeirányítása alatt végeztem, a művészdiplomámat a graz-i Zeneakadémián szereztem meg Martin Mysliveček osztályában. 2003-ban az országos Szakközépiskolai Gitárversenyen Vácott I. helyezést értem el, 2008-ban a Szegedi Gitárfesztiválkeretein belül szervezett országos egyetemi Gitárversenyen az első díjátszereztem meg. 2010-ben Novi Sad-ban a World Guitar Competition 2. helyezettjelettem. 2008 szeptemberétől a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskolában tanítok, az idei tanévtől pedig a Zeneművészeti Szakközépiskolában is tanítom az ifjú gitárosokat.
László, hogyan készülsz egy koncertre? Hogyan tudod befolyásolni, hogy a saját belső hangulatod, szinkronban maradjon az előadás anyagával? Gondolom én, ha itt valami csúszás adódik, a győri koncert nem jött volna át ennyire! Jól látom ezt?
Én kicsit máshogy látom ezt. Természetesen a külső hatásokat lehetetlen elkerülni, de igyekszem úgy felkészülni a koncertekre, hogy ezek ne befolyásolják a darabokat. Úgy érzem, hogy a darabok eljátszása során keletkezett érzések alakítják a belső hangulatomat, hiszen nem én csinálom a darabot, hanem az csinál engem. Azt gondolom, hogy nekem mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy zenemű hitelesen szólaljon meg! Én csak egy közvetítő vagyok, hiszen nem saját szerzeményeket játszom. Fontos, hogy a darabokat a lehető legjobban megismerjem, ekkor alakul ki egy olyan egyéni koncepció amihez ragaszkodom a gyakorlás során. Természetesen az elképzelés időnként változik, velem együtt. Az utóbbi időben leginkább ez határozza meg a felkészülésemet egy koncertre. Arról pedig szinte felesleges is beszélni, hogy ez rengeteg gyakorlással jár!
Mi alapján válogatod össze az előadás anyagát? Melyek azok a szempontok amik meghatározzák a döntéseid?
Elsősorban az alapján, hogy mi az amit a legszívesebben játszom, aztán a következő lépés, hogy ez illik-e az adott alkalomhoz. Az egyetemi évek alatt megszoktam, hogy minden zenetörténeti korszakból kellett darabokat játszani. Amióta nincs ez a „kényszer”, próbálok egy-egy tematikát követni. Az elmúlt időszakban romantikus operák gitárátiratai voltak reflektorfényben, jelenleg a brazil gitármuzsika érdekel, a következő időszakot is ez fogja meghatározni. Ez például azért érdekes, mert egy-két évvel ezelőtt nem kifejezetten kedveltem ezt a stílust...
László, amikor tanítasz, melyek azok a belső, Horváth László szabályok, amiket szem előtt tartasz?
Az egyetlen szabály, hogy legfontosabb a zene! A tanítási stílusomra nagy hatással voltak korábbi mestereim: ahogy ők tanítottak az keveredik a saját stílusommal. Roth Ede tanár úr ötletei a mai napig fontos szerepet kapnak az óráimon. Az gondolom, hogy ilyen tekintetben inkább egy iskolához tartozom, aminek a hagyományait és értékeit viszem tovább és integrálom. Amit szeretnék elérni, hogy a tanítványaim a kellő technikai felkészültség mellett minél elmélyültebben foglalkozzanak a zenével, ne csak játsszák, hanem értsék is a műveket!
Gitár. A hangszer! Beszélnél a gitárodról?
A jelenlegi hangszerem Bernd Holzgruber2003-ban készült koncertmodellje. A gitár fedlapja cédrus, ez a hangideál hozzám közelebb áll mint a fenyő gitárok hangja. Nemrég kis változáson esett át, ami során a hangszer nyakát kicsit elvékonyították, így a játék most jelentősen könnyebb rajta.
Kikerülhetetlen kérdés! Az elektromos gitárok, vagy akár a rock zene is képbe jön, vagy kizárólagos az akusztikus, a klasszikus világ?
Elsősorban a klasszikus világban vagyok otthonos. De gimnazista koromban játszottan underground alternatív rock zenét is. Némelyik zenekar a mai napig nagy hatással van rám, például a Pink Floydkorai 1972-ig tartó szakasza. Manapság egyre többször eszembe jut, hogy jó volna újra elektromos gitáron is játszani. Azt tudni kell, ahogy a gimis időkben nem volt elektromos gitárom, mindig csak kölcsön hangszereken játszottam. Általában pengetőt sem használtam mert a klasszikus gitártechnika jobban ment.
László, amit Tőled hallottam az az én zenei fantáziámnak messze a végét jelentette. Úgy értem, én nem tudom elképzelni hova vezethet még az út! Akkor most következzenek a terveid!
A terveim közé tartozik, az említett brazil műsor bővítése, többen mondták és magam is úgy gondolom, hogy jó lenne ezeket rögzíteni is. Most hogy a Zeneművészeti Szakközépiskolában is tanítok, szeretném az ottani gitártanszakot felfuttatni. Igyekszem, hogy itt Szombathelyen is beinduljon valamiféle kis gitáros élet, mely során szélesebb közönség is megismerheti a gitármuzsikát.
Laci, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok a elkövetkezőkben!
Mile Gyula, és Kátai Roland szólógitárosok, MAGOR. Igen…ezért szeretem, és kell szerkesztenem a Gitarvilagok.com oldalt. Olyan emberekkel találkozhatom, akik értik a gitárt, értik a zenét. Mindig is tartottam magam ahhoz, hogy kiváló zenészeket, gitárosokat ne messze földön keresgéljek, hanem itthon, Magyarországon találjam meg Őket. Így történt ez a Magor gitárosaival, Mile Gyula, és Kátai Roland szólógitárosokkal is.
Nagy tisztelettel köszöntelek bennetek az oldalon. Arról kérdeznélek bennetek, hogy melyek voltak azok a pontok a gitáros pályátokon, ami elvezett ahhoz a tudásszinthez, amit a Testamentum nagylemezen is hallhatunk?
Rolika- Én nem tudnék konkrét pontokat kiemelni e tekintetben. Gyakoroltam, meg gyakorlok a mai napig, de még mindig több olyan dolog van, amit nem tudok eljátszani.
Gyula- 8-évesen fogtam először gityót a kezemben, és azóta próbálkozom a gitározással. Autodidakta módon tanultam, hallás után szedtem le a szólókat, pl, Malmsteen, Satriani, Steve Vai, Paul Gilbert. Aztán 89-ben ismertem meg a Dream Theatert. Jonh Petrucci gitár játéka nagyon megfogott, és azóta ő az Istenem.
Ahogy a Magort hallgatom, én nem tudom elképzelni – nyilván ez az én abszolúte rövid látásom - hogy egyéb más műfajokban, zenei stílusokban is megfordultok. Hogy álltok ezzel a kérdéssel?
Gyula-A zenei stílusokra csak röviden tudok válaszolni, mindenevő vagyok, persze ha igényes a zene. De tényleg minden, a lényeg legyen benne gitár.
Rolika- Én tényleg nem sokat konyítok más stílusokhoz, csak amolyan általános műveltségi szintig. Én inkább "iparos" gitáros vagyok. A metál zenén kívül mást nem hallgatok. Gyula sokkal inkább szabadabb, és zeneibb!
Nagyon szerencsés együttállás a Tietek. A műfaj vitathatatlan jellemzője a határozott – ezt szépen mondtam – gitáralapok. Hogyan állt össze a Mile Gyula, és Kátai Roland szólógitáros duó?
Rolika- Én már a kezdetektől a zenekarban voltam, és Gyulát adta nekünk a sors. Mindkettőnket érdekelte a szólójáték, csak ő jobban abszolválja ezt!
Gyula- Három éve kerültem be a Magorba,és azóta próbálom a új színt hozni a zenei dolgokba illetve megvalósítani a saját elképzeléseimet. A dolog érdekessége hogy az első megkeresésre még nemet mondtam különböző okok miatt. Csak kb. egy évvel később a második megkeresésnél bólintottam rá a dologra.
Konkrétan gitárok, cuccok. Ha profán a kérdés, akkor kihagyjuk. Melyek azok a hangszerek, erősítők és természetesen a miértje, melyekre igazán azt mondanátok – tegyük fel a jelenlegiek mellé – hogy ezeket el tudnám képzelni a kezemben, a gyűjteményemben?
Rolika- Nyilván rengeteg hangszer, erősítő, meg kütyü létezik ami érdekelne, de az egy pénztemető. Szinte minden nagyobb márkából el tudnék képzelni otthon 1-1 példányt, legyen az gitár, vagy erősítő. Tehát konkrétumot nem írok, mert nagyon hosszú lenne a lista.
Gyula- A zenei cuccokat tekintve sajnos ez anyagi kérdés. Az álmom egy Fractal Audio FX . A gityók terén mondhatom, csak Ibanez.
Befejezésül. A Magor most nagyon aktuális, de – mint, bármelyikünket - célok, tervek mozgatnak. Beszéljünk most erről!
Rolika- Megy tovább a zenekar! Idén ősszel még lesz jó néhány állomás, de már szerintem a képzeletbeli fiókból mindenki veszi elő az ötleteit, és "leporolja". Jövőre még intenzívebb évet szeretnék koncertek tekintetében, és persze elkezdjük összerakni a második lemez anyagát.
Gyula- A Magor jövője remélem szépen fog alakulni,és célba ér. Nekem már jó pár ötletem és kész nótám van a következő albumhoz, ami remélem még ütősebb lesz, mint a Testamentum, de persze ezt a hallgatóság fogja eldönteni.
Nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz, és köszönöm a beszélgetést!
Deák Gábor, gitáros. Nagy tisztelettel köszöntöm régi Barátom az oldalon. Újra kezdem….Deák Gábor barátom, a Kecskeméti Katona József színház gitárosa. Gratulálok neked ehhez, és láthatóan, nincsenek véletlenek. Gábor, beszélj nekünk a jelen „munkáidról”!
Sziasztok, szia Kedves Zsolt, hol is kezdjem... A Színház, igen, nos amit az élet elvett tőlem, pont azt adta vissza nekem ez a munka... Idén tavasszal kért fel Károly Kati zenei vezető egy Illés dalokra épülő zenés darab bemutatására mint gitáros, meglepődtem picit de nyilván azonnal igent mondtam!
Májusban indultak a próbák, majd egyből egy hatalmas nyári szünet jött, szeptemberben találkoztunk újra. Aki ismer engem tudhatja, hogy némileg meglepő húzás volt ez, de mára már nem is tudnám nélküle elképzelni a gitáros létet!
130 perc kőkemény rock 'n' roll ez, rengeteg dallal, és bátran állítom, nem Kecskemét, hanem az ország legjobb muzsikusaival és társulatával dolgozhatok!
Szinte kötelező jelleggel, kapom már egy ideje pár "kollégától", hogy "na te is beálltál a sorba, megkurvultál.." stb. Szerencsére belőlük van a legkevesebb, alapvetően mindenki a legpozitívabban kezel, és nagyon nagy segítségeket kapok!
Ami mindig is jellemző volt a játékodra, a virtuozitás, és mindig, mindig valamit beletenni….hívjuk progresszívnak. Mennyire vagy, ha egyáltalán vagy korlátok között a színházi világban?
Egyáltalán nem! Habár korhűen próbáljuk visszaadni az Illés dalokat, mégis olyan érzésem van előadásról előadásra, mintha pl egy Peter Gabriel koncerten lennék, és ezt nem degradálásként mondom, csak sokan azt hiszik olyan könnyű az Amikor én még kissrác voltam-ot vagy a Kéglidalt hitelesen és szépen eljátszani! A zenében nincs korlát, hacsak nem a fegyelmet nézzük, ami nélkül meg szerintem nem is lehet minőségi és szép muzsikát előadni. Nyilván nem a Red House-t kell eltolni, de ugyanazzal az érzéssel hagyom el a színpadot mint anno a Colombre vagy ABB bulik után!
Belefér valami rockzene a mindennapjaidba? Hallhatunk a színházi munkáidon kívül is?
Épp egy triót álmodunk itt Kecskeméten, de annyira titkos hogy nem beszélhetek róla! ABB-vel szeretnék egy nagyobb koncertet összehozni Győrben, de sajnos eddig falakba ütköztem, talán még idén...Változatlanul vannak felkérések, aminek tudok eleget is teszek!
Gábor, mindig is kiváló hangszereid voltak. Gitárok, erősítők, ahogy kötelező. Ez egy, „szokatlan” környezet egy gitárosnak, gondolom. Hogy áll a helyzet a „technikával”, a hangzással?
Ha látnád a darabot visszaszívnád! Totál koncert feeling, semmi zavaró vagy szokatlan nincs benne! A Rivera praktikus okokból nem játszik, el se férne, de bevásároltam egy kis Orange-ot nyáron, imádom, kis méregzsák, tenyéréllel be van lőve csutkára ahogy kell, jobban leizzad buli végére mint én! Mivel sosem pedáloztam a wah-n kívül, így most kisegített Csonka Zoli barátom-gitáros párom egy overdrive pedállal, egy Joyo Us Dream nevű valami ez, true bypass meg minden, nekem bejött, nálam pedálnál amúgy is csak a true bypass számít, úgyis addig tekergetem míg kijön belőle az okosság. Ezen kívül a kiváló kis TC Polytune Mini hangoló, és ennyi, ez még pont nem zavar össze. A premiert és magát a darabot az idén 40 éves szőke ciklonomnak ajánlottam be, ki Birdienévre hallgat, és jobban szeretjük egymást mint valaha. A japcsi Fender kopi, amiről már lehetett olvasni ezen az oldalon! Megy a slide meg minden, néha én is meglepődöm magamon, miket hozunk mi ketten össze vele!
Kollégák?
Meg is ragadnám a lehetőséget, és bemutatnám név szerint is kiváló kollégáim: Látó Richárd, zongora (egy csodalény, rég nem volt ekkora tanárom...), Kovács Misi, Hammond és minden más szintis megfejtések (csendes gyilkos a pali), Várkonyi Zsolt, basszusgitár(két lábon járó legenda), Kiss Dani, dob (halálmetál arc de szépen hozza a kettő-négyet is ha kell), és kedvenc magyar Santanám, Csonka Zoli, gitár! A színészek: Szemenyei János, Dobó Enikő, Aradi Imre, Kiss Zoltán, Ferencz Bálint, Szokolai Péter, Szerednyey Béla, Pál Attila, és akkorákat énekelnek amire azt szoktuk mondani hogy beszarás! De kb. egy 20 fős galeri akinek külön köszönet jár egyenként!!!! A darab címe egyébként „Tied a világ!”, nehogy kimaradjon!
Gábor, lehet hogy most nem aktuális, de alap kérdés! Tervek!
A tervek mindig aktuálisak! Mondom, ez az Arrabona Blues Breakers koncert piszkál most, illetve szeretnék egy kecskeméti workshop-ot összehozni a Ferenczi Gyuriékkal, lehetne a neve pl. Kecskejam vagy ilyesmi…Amint összeáll a támogató gárda, támadunk! Mivel azért viszonylag friss vagyok Kecskeméten, így bármi nagyívű dologról nehéz nyilatkoznom, de dolgozom a dolgokon! Most pl kitaláltam egy nekem tök új gyakorlási módot, ki akarom szanálni az összes ganét a szólójátékomból, mostanában sokat néztem-hallgattam magam és nagyon kritikussá váltam.
Gáborom, nagyon sok sikert, minden jót kívánok neked az egész Gitarvilagok.com nevében!
Fülöp Tibor gitáros, Cry Free. Zseniális zenészek találkozója a Cry Free. Deep Purple's Favourite Tribute. Kicsit idegenkedtem ettől vonaltól, de a CF rendet tett a történetben, mert itt történt az, hogy nem éreztem a "tribute" korlátait a zenekarban. Nagy tisztelettel köszöntöm Fülöp Tibor gitárost. Adott kell hogy legyen az első kérdés, hogyan került a képbe a Cry Free?
A Deep Purple számomra mindig is meghatározó zenei szerepet töltött be. Évekkel ezelőtt ellátogattam a honlapjukra és azt gondoltam, hogy ez kell nekem! Mikor megtudtam, hogy gitárost keresnek, örömmel lelkemben azt éreztem, hogy ott kell lennem a meghallgatásukon és felvettek.
Az első kérdés szokott lenni, most legyen a második, de hasonló tisztelettel. Ismerkedjünk meg Fülöp Tibor gitárossal!
Tizenévesen ragadtam először gitárt a Deep Purple és a blues zene (valamint a keményebb műfajok) hatására. Az első még csak nem is fa testű gitárom anyukámat kérlelve részletre vettem meg az unokatestvéremtől. Aztán minden olyan gyorsan történt. Észrevették a környéki zenekarok a bennem lévő potenciált és zenekar zenekar után jött, koncert koncert után. Játszottam már session pop dolgokat stúdió munka céljából, TV-ben, zenéltem elektronikus zenével, voltak rock, akusztikus, instrumentális metal, acid funky, blues és több tribute zenekaraim is. Birta Miki és Mészáros Ádám is tanított egy ideig.
Visszatérve. Mennyire érzed korlátok közt magad, vagy hívjuk "kottaszerűnek" a játékod a zenekarban? Természetesen úgy gondolom ezt, hogy a Deep Purple alap témák adottak? A Deep Purple nagyon kedves számomra, és voltam már tribute zenekarban. Mivel itt is van egy kis improvizációs szabadság, inkább pontosságot érzek, ami tetszik náluk. A Deep Purple tagjai elképesztően kreatív emberek (voltak), rengeteg újítást tettek a dalaikba a koncertek során, és ráadásul a Cry Free szereti a zenei megfejtéseket, mashupokat, koncert verziókat is, vannak speciálisan egy Deep Purple albumra szánt tribute show - k, mindig lehet újítani, és megvan a rögtönzés helye is a zenekarban Itt nagy zenék több évtizedes gyűjteményét van lehetőség feldolgozni.
Tibor, melyek azok a szempontok amit mindenek elé helyezel amikor gitározol? Színpadon, próbán most mindegy!
Az, hogy legyen extrovertált, pozitív energiát lüktető, szívből jövő, buli érzetű, vagy cool legyen. Fontos, hogy pozitív áramlást érezzek a többiekkel. A zene számomra a kommunikáció, olyan emberekkel szeretek együtt zenélni, akik kellően intelligensek, globális értelemben egészségesek és lehet velük zene közben együtt rezonálni. A zenéket illetően nagyon szelektív vagyok, szerintem amit játszani választ az ember, az valahol együtt rezonál valamilyen lelki részével, és a választott zene erősen hat rá. Azt szeretem, ha inkább van a zene felé alázat és nem pusztán feloldatlan frusztrációból ered a kreatív flow. Fontos, hogy a zene autentikus, konstruktív és kreatív, a pszichológus helyettesítése helyett fő célja a zene legyen, és ezt a nagyon zenei alázatot Deep Purple számaiban örömmel érzékelem.
Találkozhatunk veled más műfajokban, formációkban?
Számomra a zene az Zene. A műfaji besorolás kevésbé fontos, inkább az, hogy egy zeneszám számomra értéket teremt, feltöltődni képes vagyok vele, így sosem tudni (a vendéglátós és egyes alternatív műfajokat kivéve) milyen műfajokban találtok meg, csak azt, hogy számomra abban lesz érték. Jelenleg másik zenei formációm ahol én és looper pedálom vagyunk az egyetlen hangszeres, a Tonite akusztikus névre hallgató trió és a Reload akusztikus duó.
Tibor, fontos kérdés, gitárjaid és minden amin D-dúr keresztül fut!
Szerintem szinte minden jó, csak a megfelelő célt és technikai környezetet kell megtalálni. A hangszereknek lelke van, és a lélekkel rendelkező dolgokat meg kell szelidíteni és szolgálatunkba társ - alkotó eszközként állítani. Azt szeretem, ami jól szól, és mindig szeretek kísérletezni a hangszínekkel.Jelenlegi van egy Charvel ds1 fr lp gitárom, és a Cry Free - ben főleg a finomhangolós, lace sensoros Hohner lx90 stratocasterem használom. Most épp Taurus st4 erősítőt, Zoom g1on effekt processzort (effektek, zajzár és parametrikus eq benne zseniális), loopert és alkalomadtán Boss Me-30-at és minőségi Planet Waves kábeleket használok.
Tudom, hogy a CF első helyen van, de ettől független, beszélnél a terveidről, zenei elképzeléseidről a jövőt illetően?
Számomra a Cry Free a révbe érés pillanata, egy profi hozzáállású, jókedvű zenekar, ahol olyan zenéket játszok, amiket szeretek. Most kerültem a zenekarba, sok a munka, szeretnék erre koncentrálni és vannak számok, melyeket szeretnék velük megcsinálni. Közben saját zenéket írogatok és veszek fel mini házi stúdiómban a kreativitás kedvéért.
Tibor nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál ránk, és nagyon sok sikert a továbbiakban!
Párniczky András, gitáros. Tisztelettel köszöntelek a Gitarvilagok.com oldalon. Ahogy a gitárjátékod hallgatom, az jön le először, hogy nincsenek zenei vagy stílusbeli korlátaid. Hihetetlen módon nyitottak az ajtók előtted. András, tudatosan alakítod a játékstílusod, vagy egyszerűen bementél az épp, előbb említett ajtók valamelyikén?
Nagyon köszönöm, megtisztel, ha ezt gondolod! Vannak sajnos korlátaim, bármennyire is törekszem azok leépítésére. Sok minden közrejátszott abban, ahogy most látom, illetve inkább hallom a világot. Induló sportolói karrierem hagytam abba és váltottam tizenöt éves koromban a zenei pályára, azon belül a gitározásra. Hatással akkor - Galambos Ernő, aki ma a Stageshop gitárbolt tulajdonosa és Hegyessy Ákoshangmérnök – osztálytársaim voltak rám és persze az akkori zenei ízlésük. Így Zeppelint, Deep Purple-t és más rock zenéket, később pedig progresszív zenéket például Robert Frippet hallgattam. Másfél év autodidakta gitározás után kerületem be a Postások Erkel Ferenc Zeneiskolájába, ahol az akkor a főiskolán épp végzős Juhász Gábor lett a tanárom. Itt százkilencven fokos fordulatot vett az életem. Első órán feladta John Coltrane Bessie's Blues-át, ezzel sok évig kizárólag a jazz felé fordítva az érdeklődésem. Ezután a főiskolai tanulmányaim (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Babos Gyuszival és Horányi Sanyival, majd a Holland Királyi Zeneakadémia) alatt végig a jazz volt meghatározó. Kinn tanultam Hágában, amikor eljutottam egy olyan jazz fesztiválra, ami itthon akkor elképzelhetetlen lett volna. Három nap alatt hallottam Bill Frisellt, John McLaughlin a Shaktival, John Scofieldot, John Abercrombiet a Gateway-el, de ott volt George Benson, Pat Martino és Mike Stern is. Sokszerűen ért, hogy akiket hallottam nem egyszerűen jobbak voltak, mint én, de sokkal hitelesebbek is. Ekkor jöttem rá, hogy valami olyan gyökeret kell találnom, ami hitelessé teszi azt, amit csinálok. Így jött a Kelet-európai Yiddish népzene. Sok népzenét gyűjtöttem, írtam le és dolgoztam fel az elmúlt tizenöt évben. És persze egy idő után jöttek olyan darabok, amik már nem feldolgozások csak stilárisan beleillenek ebbe a vonalba. Mostanában pedig az előző század kortárs zenéje, azon belül is Bartók érdekel a legjobban.
Lehet, hogy egy picit banális a kérdés, de honnan jönnek a zenei ötleteid, mennyire befolyásolják ezt éppen az aktuális, akár a mindennapjaid, vagy a világ történései?
Leginkább azok a zenék befolyásolják, amiket hallgatok. De ez soha sem direkt folyamat. Sok impulzus ér és biztos vagyok benne, hogy ezek az én szűrőmön átalakulva megjelennek a zenékben, amiket írok. A zene a legabsztraktabb művészeti forma. Érzéseket közvetítünk vagy keltünk a hallgatóban, de egyáltalán nem biztos, hogy akár egy nagyon erős zenei jelenet pont ugyan azt váltja ki mindenkiből.
András, amikor tanítasz, melyek azok a fő szempontok – elkanyarodva, az előírtaktól – melyeket mindenképp követsz?
Régóta, így amit kiemelnék az talán a módszer, a módszertan. Kell, hogy legyen valami felépítettsége annak, ahogy a-ból b-be el szeretnénk jutni, de persze minden diákom más és más, így mindig hozzájuk próbálom igazítani az agyagot. Adott a végcél, hiszen olyanok jönnek hozzám, akik vagy OKJ-s vizsgát szeretnének tenni vagy felvételiznek valahova. Ez kijelöli mit kell elérnünk. A legfontosabb talán, hogy egy fiatal gitáros számára bemutassam az előzményeket, nyissam, árnyaljam azt a képet, amit a jazzről alkotott. Számomra elsődleges, hogy legyen saját, felismerhető hangja egy zenésznek így erre is bíztatok mindenkit. Rengeteg mindent meg lehet tanítani, nem véletlen évről évre egyre több nagyon magasan képzett jazz gitáros jön ki a világ valamelyik iskolájából, de a színpadi jelenlétet nem lehet tanítani. Vagy van, vagy nincs. Soha sem értettem miért figyeltek rám az emberek, amikor 20-25 éve nulla tudással felmentem a színpadra. De hálás vagyok a sorsnak, hogy megadta ezt a képességet. Ebben az évben elkezdtem a LFZE mester képzését, így ha minden jól megy, akkor újra, most már a bolognai rendszer szerint is elfogadott legmagasabb tanári státuszom lesz jövőre. E nélkül nem lehet itthon közép- vagy felsőfokon tanítani. Kíváncsi vagyok a tanulmányaim befolyásolnak-e majd a tanításban.
Rövidre véve a kérdést! A hangszereidről mindent, amit tudnunk lehet!
A kérdés rövid, de a válasz nem lesz az, mert nagyon érdekel ez a téma! Hangszerem kevés van, szám szerint kettő, nem vagyok gyűjtögető típus. A 'main'gitárom egy Collings I-35 Custom, ami a legcsodálatosabb, amit az életemben a kezembe tartottam. Az imént említettem Galambos Ernő barátom nevét. Neki köszönhetem, hogy jóval a hivatalos ára alatt jutottam hozzá, sőt nem egyszerűen hozzám került, de Collings Artist lettem. Olyan zenészek mellett vagyok felsorolva a honlapjukon, mint Bill Frisell vagy David Grisham, ami hatalmas megtiszteltetés.
A másik gitárom egy francia utazó, mini gitár, amit Sébastien Gavet készített. Ez persze nincs olyan minőségű, mint a Collings, de nagyon praktikus mivel egy rémálom gitárral repülőn utazni. Több rossz élmény után úgy döntöttem kell egy b-terv. Mindkettőben Lollar pickupok vannak, amik a most gyártott hangszedők közül kiemelkedőek. PAF típusú pickup-ok, de nem remake-ek.
Erősítőm is kettő van, mindkettő Fender a Silverface érából. A '60-as évekbeli Blackface-ekhez képest ezek sokkal megfizethetőbbek, és jobb állapotban is vannak a koruk miatt. Nekem két low power erősítőm van (egy Vibro Champ és egy Princeton Reverb) és a minőségbeli visszaesés a '70-es években ezeket nem, csak a nagyobb erősítőiket érintette. Bár a most kapható kínai cuccokhoz képest ezt nehéz visszaesésnek tekinteni! Nekem ezek a régi csöves Fenderek jelentik a gitár hangot. Nehézséget jelent jó csövet szerezni, mert abból is jobbak sajnos a NOS, azaz a régen gyártott de nem használ csövek. És persze nem könnyű egy csöves erősítő, de nekem így is megéri.
Effekteket is használok természetesen. Válik Laci (gitáros, hangmérnök) mondta, hogy az a gitáros, aki nem használ torzítót az neki gyanús. Én is azt gondolom, hogy nem tudomásul venni azt a változást, ami Jimi Hendrix hozott az elektromos hangzásban butaság lenne. Ezzel együtt én szeretem a gitár hangot, így olyan pedálokat használok csak, amik nem változtatják meg alapvetően azt. Overdrive-okat (egy régi ProCo Rat II.-őt és egy KTR Klone-t), reverb/vibratot és delayt (Strymon Flint és Timeline) használok. Csupa olyan dolog, ami egy csöves erősítőben is benne lehet adott esetben. A tendencia, hogy egyre kevesebb pedálra van szükségem, tervezek is majd egy kicsi board-ot összeállítani Kis Attila barátommal, aki évek óta segít az ilyen dolgokban. Csak egy TC hangoló, egy Wampler Reverb és az említett Klone lesz majd rajta. A KTR, a legendás Centaur Klone új verziója. Ha megengedhetném magamnak sem adnék ezer dollárt egy vintage pedálért, szerintem ez baromság, de kipróbálva a KTR-t értem, hogy mi visz rá valakit, a sznobság mellett persze. Nagyon fontos még a kábel is! Sokkal fontosabb, mint sokan hiszik. A gitár kábel alapvetően egy ellenállás, ami a magasakat vágja, így pont a hang nyitottsága mehet rá ha túl hosszú, vagy nem megfelelő minőségűt használunk. Én amióta először a kezembe került Vovox kábeleket használok. Évekig próbálkoztam, hogy több effekten átküldve is azt az élő gitárhangok kapjam, mintha közvetlenül az erősítőbe dugnám a kábelt. A megfejtés egy impedancia illesztő. Ez a pedál azt imitálja mintha a gitár az erősítő bemenetébe menne közvetlenül, így utána már nem romlik a jel. A drive pedálok után érdemes lerakni mondjuk egy Lehle Sunday Drivert – az effektek sorrendje amúgy is meghatározó – elképesztő eredménnyel jár.
András, beszélnél róla, hogy milyen formációkban láthatunk?
Legtöbbet a saját zenekarommal a Nigunnal. Kevesebbet hívnak, mint , aminek az az oka, hogy mindenki azt gondolja a zenekarvezetőkről, hogy a saját dolgaikkal vannak elsősorban elfoglalva. Ezenkívül van egy furcsa tendencia a magyar jazz életben, mindig csak egy gitáros foglalkoztatott. Felkapnak valakit, aki egyszerre húsz zenekarban játszik, aminek valószínűleg lehetetlen megfelelni, majd egy-két év múlva jön egy fiatalabb gitáros. Ez egy szomorú szokás szerintem, mert a jazz annyira szerteágazó, hogy nyilván nem lehet mindenhol egyformán kiemelkedőnek lenni. Én, ha meghallom a tizedik énekes produkciót ugyan azzal a gitárossal, egyszerűen kikapcsolom. Ennél több kreativitást és egyéni ízt várok egy zenétől. Szerencsére azért van alkalmam a zenekar tagjain kívül is jó zenészekkel megosztani a színpadot. Chris Potter, John Zorn, Don Byron, Steven Bernstein, Frank London és Matt Darriau a Klezmatics-ből akikkel nagy élmény volt együtt játszani, de ami legalább ennyire említésre méltó, hogy olyan magyar zenészekkel zenélhetek időről időre, mint Dresch Misi, Lukács Miklós vagy Benkő Robi, aki a magyar szabad zene egyik legnagyobb alakja.
Kikerülhetetlen kérdés! Tervek!
Rengeteg tervem van! Az egyik ahhoz kapcsolódik, hogy a mostani Nigun felállással majd három éve játszunk együtt. Azt szokták mondani az a jó, ha valaki a leggyengébb egy zenekarban, mert így tud tanulni. Nem értek egyet, szerintem az a jó, ha nincs gyenge zenész egy zenekarban, viszont folyamatosan inspirálják egymást a tagok. Bede Péter, Ajtai Petya és Baló István ilyen zenészek. Igazi élmény velük együtt dolgozni, nem is tudom elmondani, hogy ez mennyire fontos számomra. Mára kiforrott egy program, amit a világ számos pontján eljátszottunk már New Yorktól Athénig és nagyon szeretném, ha lemezre tudna kerülni. Ehhez az kell, hogy kapjunk pályázati támogatást. A mi műfajunkban, a mai vásárlási kedv mellett máshogy sajnos nem lehet kiadni CD-t, még úgy sem, hogy elvileg van rá kiadó, a Fonó.
Ezenkívül jövő év januárjában mutatjuk be az Opus Jazz Clubban az új műsort. A munka címe Bartok Electrified. A Nigun tagjaival evezünk majd új vizekre. Meghatározó volt a népzene számomra az elmúlt másfél évtizedben, sőt azt gondolom, hogy Bartókot nem is tudnám népzenei ismeretek nélkül jól megközelíteni. Azok a tendenciák, amik Bartóknál hallhatóak és még nem kerültek be a jazz-be vagy az improvizatív zenékbe izgatnak. Talán a politóniát, több hangnem együttes jelenlétét emelném ki elsősorban. Ezt a műsort úgy is játszanám, hogy hívok vendégeket. Szeretnék egy olyan koncertet, ahol Pozsár Máté zongorista működik közre, ősszel pedig tervezem meghívni Frank Möbus gitárost és berlini zenekarának a fúvósát. Ő a kedvenc gitárosom, így ez egy különleges találkozás lehet, majd ha sikerül megvalósítani.
András, nagyon sok sikert a továbbiakhoz, és nagyon köszönöm a beszélgetést.
Fejér Simon. Meggyőződésem, hogy igen csak jó kezekben volt, van, és lesz is a gitár szép Hazánkban. Kevés olyan nemzet van, ahol a gitárosok ennyire tartalmat, szépet tudnak beletenni a játékukba. Fejér Simon gitárjátéka elmeséli nekünk, érthetővé teszi a blues-t. Ez hihetetlen virtuozitással történik, de mindig ott az egyensúly a témáiban. Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Szóval tempó, virtuozitás és az - hívjuk így - érthetőség! Beszélnél róla, hogyan tudod - persze ha egyet értesz a jellemzésemmel - összhangba hozni ezt a három tulajdonságát a gitárjátékodnak?
Nem gondolom magam gyors kezű vagy virtuóz gitárosnak, azt a sok hangot van bőven a világban, aki eljátssza helyettem. Persze van, hogy néha megszalad a jatt, de ez akkor történik, amikor éppen ezt a kifejezésmódot érzem működőnek, akkor és ott. A lényeg korántsem a hangok mennyiségében lakik és a minőség nem egyenesen arányos az eljátszott hangok mennyiségével. Különösen nem a Bluesban!
A tempó viszont rendkívül fontos. A tempó és a ritmika. Először talán minden gitárost csak doboltatnék, nem feltétlen egy dobfelszerelés mögött, a hangsúly a ritmusokon van és a belső time-on, ami belénk plántálódik és ezt folyamatosan csiszolni kell. Érthetőség. Hogyan kommunikáljunk a hallgató, érző közönséggel, ha nem értik, érzik, hogy mi a csudát játszunk? Itt természetesen nem valamifajta zeneelméleti dekódolásról beszélek, hanem egy komplex üzenetről, ami- ha valaki hiteles - célba ér, és csak ez a fontos. Én megpróbálok a színpadon mindig igazat mondani, és ezt az emberek hihetetlenül megérzik, és ez jó.
Mennyire tartod fontosnak a saját stílusod kialakítását, ha ez egyáltalán kérdés?
Természetesen rendkívül fontosnak tartom az egyéni stílust. Nekem a másik oldalról beérkezik a népzene, és az a sok hangszer, amin a gitár mellett játszom, mind alakítják azt, hogy hogyan gitározom, de legfőképpen, hogy hogyan muzsikálok.
Talán a bemutatkozás alapkérdéssel kellett volna kezdenem a beszélgetést.....nos, akkor következzen .......Simon! Kit is tisztelhetünk benned!
Hmm. Fejér Simon vagyok, 28 éves muzsikus, kétgyermekes családapa, és boldog ember.
Nagyon sokféle muzsikát játszom, sok hangszeren. Ennek két alappillére az afroamerikai és a magyar népzene. A Kőbányai zenestúdió növendékeként, ahol az általam tengermélységesen tisztelt Tóth János Rudolf szárnyai alatt kupálódtam (most már együtt muzsikálunk jó néhány éve) kerültem be Deák Bill Gyula zenekarába és ott majdnem 4 évig szólógitárosként működtem.
A tanító emberek között még meg kell említenem Mohai Tomit vagy Babos Gyuszi bácsit, akiknek szintén sokat köszönhetek.
Jelenleg több kiváló zenekarban muzsikálok, színházazok, gyerekekkel foglalkozom, táncházazok, és rendkívül élvezem, hogy vidéken lakom.
Simon, hallani mindent, hogy elég mostoha körülmények között "működik" a hazai rockzene. Furcsán kérdezem, de nem a pénz része lenne érdekes a történetnek. Megéri gitárosnak lenni, megéri a rock zenésznek lenni manapság?
Nos, igazából én nem tartom magam rock zenésznek, így nem is tudom, hogy a rock zenészként meg lehet-e élni. Muzsikusként azt mondom meg. A muzsika olyannyira szerteágazó, mindenütt jelen van, és sok területen lehet művelni, legyen az tanítás, táboroztatás, koncertezés, lemezkészítés stb. Ez mind muzsika az én életemben, és élek és szeretem.
Szárazabb téma következzen! Gitárjaid, erősítőid, pedálok, tapasztalataid, tanácsaid! Folytassuk ezzel a témakörrel!
Ennél a témakörnél mindig elmosolyodom magamon, és azt mondom: Talán én vagyok az egyetlen gitározó ember az országban, akinek csak egy gitárja van. Itt most a villanyos gitárra gondolok. Egy 96-os amcsi Straton játszom, amivel teljesen összenőttem. Nem hagyományos strato hang van benne mivel a Lukather féle Emg hangszedőkkel lett átszerelve. Minden dög megjön, rajta amire szükségem van. Ezenkívül akusztikus hangszereim vannak, legkedvesebb egy Furch gitár, aminek nemsokára átlukad a fedlapja J
Mivel jelenleg nincs nagyon hangoskodó zenekarom egy kis fender kombón játszom és elég.
Legújabb dilim egy sakktáblából készült 4 húros gitár, amit egy kedves barátom, Székely Árpád készített. Ezt –mivel egy húr a basszustartományban dolgozik-, úgy használom, hogy két erőlködőt összekötök, egy basszus kombót és egy kis szoló kombót és megtekerem egy tubescreamerrelés persze hozzá jön a slide gyűrű. Hihetetlenül varacskos és mocsári hang jön ki ebből az egészből. Nagyon szeretem!
Pedálok tekintetében, ugyanúgy szenvedek a „mindig újabbat és érdekesebbet” betegségben, mint a gitáros kollégák zöme. Most éppen egy olyan korszakom van, hogy egyetlen egy pedált használok és ez az előbb említett régi japó Ibanez Ts-9-es overdrive pedálom.
Amúgy van egy rahedli. Wah, uni-vibe,torzítók,delay,eq,comressor,booster,chorus, minden féle. Mindig a kisvasutas megoldás érdekelt.
Tanácsolni csak azt tudom, hogy nem kell aggodalmaskodni, ha nem vesz körül pedálerdő.
A dolog akkor fontos, ha ezek az effektek valóban segítenek kifejezni, kiegészíteni azt, amit mutatni akarunk, feleslegesen mi a túrónak steppeljünk rajtuk.
Simon, beszélnél a jelenedről, és a terveidről?
A jelenemet a már fent elmondtam dióhéjban. Talán még annyit, hogy jelenleg az Ütött-Kopott Angyal a Voodoo Papa a Veronaki és a Kontáros zenekarokban hallhattok, egy kupac hangszeren muzsikálni és ordibálni.
Sajna 9 hónapja szenvedek egy ínhüvelygyulladástól, ebből 3 hónapot nem játszottam, de mostanra elegem lett, mert a dolog stagnált és megint játszogatok, sajnos nem azzal az aktivitással, de muzsikálok. Most mintha elindult volna valami javulás. Remélem, nemsokára ledobom ezt a dolgot és mehetek vissza újra a pályára.
Terveim, hogy olyan ember legyek, amilyet egykor elképzeltem. Jó ember!
Úgy gondolom, nem járok rossz úton. Én ezeket a dolgokat nem tudom leválasztani a muzsikáról, mert összetartoznak, legalábbis nálam. Szeretnék egy hangoskodó zenekart is csinálni, mert sokszor hiányzik a dörömbölés, eddig még nem is erőltettem annyira, mert rengeteg egyéb munkám volt, de érik már lassan a dolog.
Köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok jót kívánok neked!
.jpg)
