Szia Udy, nagyon örülök, hogy ismét itt lehetek, és köszönöm szépen a lehetőséget! Mindig örömmel látogatok el a Gitárvilágokhoz, mert a zene és a gitárok szeretete, valamint a lelkesedés és a segítőkészség, a zenésztársak támogatása élteti ezt az oldalt, és ez nagyon sokat számít.(Köszönöm...Udy)
Idén februárban érkezett a Négy Évszakmegzenésítésének ötlete, mégpedig teljesen váratlanul. Az elmúlt év végén és az idei év elején sok zene született, el is készült több dal is, és egy napot, minden előjel nélkül beugrott ez az ötlet, és rögtön éreztem, hogy ez most egy nagyon fontos irány lehet. Annyira egyértelmű volt a sugallat, hogy egy pillanatig sem haboztam, az addig elkészült számokat és számkezdeményeket félretettem, és nekiláttam a Tavasz megírásának. Az ötlet mögötti erőt mutatja az is, hogy a négy dal nagyon hamar elkészült, úgy is mondhatjuk, hogy a tavasz végére elkészült a Tavasz. Május végén már mehetett is az anyag keverésre és maszterelésre a No Silence stúdióba. Utólag többen is kérdezték, hogy nem volt-e ez „merész” témaválasztás, részben Vivaldi miatt, részben pedig amiatt, hogy ezzel a témával nagyon sokat foglalkoztak már. Ekkor tudatosodott bennem még jobban, hogy egész végig egy pillanatnyi kételyem sem volt, hogy ez az a feladat, amelyet most az élet elém tett. Mindenkinek kívánom, ezt a jó érzést, amikor valami fontos dologban biztosnak érezhetjük magunkat, és látjuk magunk előtt az utat.
Tamás, nézzünk vissza egy picit a múltba, aztán onnan jöjjünk vissza 2016-ba. A pályád alakulása érdekelne, ami nem egy megszokott utat – ha egyáltalán van ilyen – követett!
Én is így gondolom, és egyetértek veled abban, hogy egyre kevésbé létezik olyan, hogy „megszokott út”. Egyéni utak vannak, és a zeneipar teljesen átalakult az elmúlt 5-10 évben, tehát a hagyományos megoldások helyett nyitottnak kell lennünk a szokatlan és új irányokra. Számomra az elmúlt néhány év, amely az eggyel korábbi lemezem, a Timeless Hour megjelenése óta eltelt, kívül és belül is nagyon új irányokat hozott. Kívül a három gitárverseny megszervezése és lebonyolítása, valamint a gitárbemutatók, workshop-ok elindulása és sikere volt a legfontosabb fejlemény, természetesen a Négy Évszak album-sorozat elindulása mellett. Ezek mellett természetesen számos érdekes feladat, projekt, vendégszóló is színesítette ezt az időszakot, az amerikai OSV idén már a 10. lemezét készíti, és minden lemezükön közreműködtem, Marcel Coenen, Gianluca Ferro és Sergey Boykov társaságában, akiktől nagyon sokat tanulok. Belül pedig szintén új irányok alakultak ki: a céljaim egyre inkább belső célok lettek, és ez a zenében is változásokat hozott. A mostani The Four Seasons zenei megközelítése jelentősen eltér a korábbi lemezekétől. Azt szeretném, hogy a zenék egyre kiegyensúlyozottabbak legyenek, abban az értelemben is, hogy nem a gitározás és nem is a gitáros a fontos a zenében, hanem minden tényező a zenét szolgálja. Ez persze olyan cél, amely folyamatos tanulást, fejlődést és sok (jó értelemben vett) alázatot igényel, úgyhogy a következő időszakban is szeretnék ezen az úton továbbmenni.
Melyek azok a csatornák, ahonnan visszajelzéseket kapsz, ahonnan elfogadod az esetleges kritikákat is?
Hazai, de akár nemzetközi környezetben is, milyennek látod a instrumentális világ, gitárvilág helyzetét?
Izgalmasnak, nyitottnak, szabadnak, örömtelinek. Soha korábban nem lehetett ilyen sok inspiráló zenésszel és alkotással találkozni, akár személyesen, akár interneten keresztül. Minden elképzelhető rétegzene virágzik, és el tud jutni az emberekhez, mindenki megtalálhatja a saját közönségét. A legkülönbözőbb zenékről lehet példát venni, és tanulni mások megoldásaiból. A gitározás színvonala technikai és kreativitási értelemben is nagyon magas, manapság szó szerint ezrek játszanak olyan technikai színvonalon, mint annak idején a híres gitár virtuózok. Emellett persze ennek a veszélyét is érzékelem: nagyon könnyen el tud tolódni a fókusz az önkifejezés és a tartalmasság felől a technikaközpontú, mélységet nem tartalmazó játék felé. Látok sok példát arra is, hogy az alkotás öncélúvá válik, de szerencsére arra is van sok példa, hogy a manuális készségek és a technikai tudás a valódi zene szolgálatába áll.
Tamás, mi a véleményed, mennyire kell erőltetni a kitörési pontokat? Léteznek a műfajban kitörési pontok?
Sok hazai és külföldi zenészkollégával beszélgetve, valamint a saját megfigyeléseim alapján mostanra egyértelmű válaszom van erre a kérdésre. Minél kevesebbet kell ezzel törődni, ideális esetben egyáltalán nem is szükséges gondolni erre. Alkotóként az elsődleges feladatunk az, hogy közreműködjünk az alkotás megszületésében. Szándékosan fogalmaztam így, hogy „közreműködni”, mert az alkotás létrejötte nem csak rajtunk múlik, hanem ezek az ötletek (dallamok, témák, gondolatok) szinte „várnak” arra, hogy előjöhessenek. És ehhez kell a mi segítségünk.
Természetesen, miután elkészült az alkotás, például a nemrég megjelent Tavasz album, akkor az alkotásnak megadhatjuk az esélyt, hogy sok emberhez eljusson. De ebben a fázisban is az alkotás a főszereplő: csakis rajta múlik, hogy sikerül-e „kitörnie”, a kérdésedben szereplő szót használva. Ha sok emberben mozdít meg valamit, érzelmeket generál, élményt és energiát ad a mű, akkor egyre több és több emberhez jut el. Az sem ritka, hogy egy-egy alkotás csak jóval a megszületése után terjed el, sőt számos példa van arra is, hogy az alkotó életében még nem jött el a közönségsiker, és sok évvel később az alkotás új életet kezdett élni.
Tehát pontosan az a dolgom, mint egy szülőnek: hogy segítsek az alkotásnak megszületni, és ha készen áll az önálló életre, akkor kicsit egyengetem az útját. És mindig új és új alkotások jönnek. Emellett a tudásom, készségeim fejlesztése is fontos, hogy ha az egyik alkotás nagyon elterjed, akkor az ebből fakadó új feladatokra is készen álljak. Összességében tehát a saját magam (mentális és szakmai értelemben is vett) fejlesztésére érdemes a sok energiát fordítani, nem pedig egy tőlem független tényező (a kitörés) irányításának megkísérlésére.
Samick gitárok?
A másik gitár, amellyel a torzított ritmusgitárok és a szólók többségét játszottam fel, egy héthúros Jackson Chris Broderick modell volt. Ő az egyik új kedvencem, amelynek a színe alapján a „Bianka” nevet adtam. Bianka zeneileg az egyik legsokszínűbb gitárom (miközben a valódi színe neki is fehér), mert a legmodernebb metál hangzásokon túl a DiMarzio Chris Broderick pickupoknak köszönhetően különleges szólóhangok, és meglepően egyedi tiszták is megtalálhatók benne. A push-pull potik által nyújtott felezhetőség további opciókat kínál, tehát egy adott erősítő-beállítás mellett is 5-6 markáns választási lehetőséget nyújt.
Sammy (a bordó Samick) ezen az EP-n nem szerepelt, de ezentúl is megbecsült tagja lesz a csapatnak, mert ez a régi gitár (hozzám is már használtan jutott) minden paramétere vetekszik a nála 3-4-5-ször drágább mai gitárokéval. Szerencsés sorozatban készülhetett, de egyébként ezek a Samick modellek általában is nagyon jónak számítanak.
Érdekes azt is megfigyelni (bizonyára az olvasók közül is sokan tapasztalják ezt), hogy minden gitár más-más megközelítést hoz ki a gitárosból. És ez nem csak az olyan markáns eltérésekre vonatkozik, mint amikor Gibson Les Paulról váltunk át egy Floydos „sportgitárra”, hanem például Sammy és Bianka esetén is jelentkezik ez a hatás. Mindketten 24 bundos, viszonylag (de nem túlzottan) vékony nyakú, Floyd Rosetremolóval rendelkező, hasonló alakú gitárok, de mégis Sammy esetén használtam többet a tremolókart, Biankán más megoldásokhoz folyamodok.
Tamás, nem zárhatjuk mással a beszélgetést, mesélj a terveidről!
Jelenleg a „The Four Seasons”albumsorozat második részén dolgozom, amely magától értetődően a „Pt.2: Summer”alcímet kapja majd. Körülbelül a felvételek felénél tart ez a lemez, és várhatóan január folyamán jelenik majd meg. És utána sincs megállás: a megjelenés napjától kezdve rögtön folytatom az őszt ábrázoló harmadik résszel (mivel épp most van ősz a külső világban, ezért az aktuális őszi hangulatokat máris rögzítem, tehát ebből a lemezből is megvan már néhány zenei motívum.
A tervek szerint a Négy Évszak negyedik részének elkészülését követően a teljes anyagot élőben is eljátsszuk, mégpedig a hagyományostól eltérő helyszíneken, és a témának megfelelő körítéssel. Erről további részleteket még nem árulok el.
Jövőre a gitár workshop-okat szeretném több hazai városra is kiterjeszteni, ezzel kapcsolatban is alakulnak már a tervek. És mindezek mellett persze folyamatosan vannak kisebb-nagyobb projektek, vendégszólók, együttműködések hazai és külföldi zenészekkel.Köszönöm mindenkinek, aki ellátogatott erre az oldalra. A Tavasz albumot itt teljes egészében, ingyenesen elérhetővé tettem, végig lehet hallgatni a YouTube-on az alábbi linken: https://youtube.com/watch?v=iNehTMP-OHM. Aki pedig szeretné le is tölteni a lemezt, az a Bandcamp oldalon (https://jonastamas.bandcamp.com), valamint minden online zeneáruházban (iTunes, Amazon, stb.) tudja ezt megtenni. Mindenkinek örömteli őszt és telet kívánok, miközben errefelé a Nyár készül.
Tamás, nagyon köszönöm a beszélgetést, és bízom benne, hogy a "Nyár" kapcsán is találkozunk!
Természetesen, köszönöm.
