Mika László

Mika László. Szia, Laci, üdvözöllek a Gitarvilag.hu oldalon, és gratulálok a játékodhoz. Megismerhetnénk egy kicsit közelebbről is téged?

Szia, Zsolt! Először is köszönöm a meghívást! Nos, Édesapám révén gyakorlatilag már születésem napjától fogva gitárok közt nőttem fel, így elkerülhetetlen volt, hogy ne fertőződjem meg. Úgy 8-9 éves koromban meg is ragadtam a hangszert és az óta sem tettem le. Jelenleg Hódmezővásárhelyen élek, és két zenekarban játszom.

Te Jézus Krisztus, hogy gitározik ez az ember!-mondtam, első látásra. Aztán másodikra is. Laci, beszélnél róla, hogy alakult ki nálad ez a stílus?

Oh, köszönöm! De legyünk objektívek. Könyvtárakat lehetne megtölteni azzal a tudással, amit még nem tettem magamévá és őszinte leszek, nem is feltétlenül vágyom rá. Azért igyekszik az ember a technikáját is fejleszteni, hiszen ad egyfajta magabiztosságot a zenében és bizonyos esetekben kifejezőbb lehet a produkció. Közhely, de a technika „csak” egy eszköz és semmi esetre sem végcél. A lényeg, hogy mondanivalója legyen annak, amit csinálsz, hiszen számomra a megfogott hang a muzsikus aktuális lelkiállapotának lenyomata. Ezért preferálom az ösztönös hangszereseket, úgy, mint például Hendrix, Malmsteen vagy Kotzen. Természetesen, mint mindenki másnak, nekem is megvannak a főbb hatásaim. Mindössze 8 éves voltam, amikor Apám polcáról átcsempésztem Hendrix Monterey koncertjét, miért is tagadnám, „szerelem” volt első látásra, ami az óta is tart. Rajta növesztettem füleket magamnak. Megemlíteném Blackmore-t, aki szintén meghatározó volt. Azt kell mondanom, tulajdonképpen egészen 19 éves koromig ők voltak a legfőbb „mentoraim”. Majd jött Túri Csabi barátom és először tőle láttam közelről, élőben arpeggio-t. Így jött Yngwie a képbe. Óriási hatással volt rám és van ma is. Az az ember eladta a lelkét az ördögnek, csak hogy úgy játszhasson, mint egy Isten! E három zseni stílusát igyekeztem ötvözni a játékomban, ami nem egyszerű feladat. No, nem tudatosan – zenélni sosem tanultam, és órákat sem vettem senkitől – viszont éveket töltöttem a videókat nézve és a lemezeket hallgatva, gitárral a kezemben. Ma már persze igyekszem megtalálni a saját „hangom”, de le se tagadhatnám, hogy hatásuk érezhető a játékomon.  Ettől függetlenül igyekszem naprakész lenni. Rengeteg hangszeres munkáját figyelemmel kísérem, de mint fő hatások a fenti három zenészt kell megemlítenem.


Az tény, hogy érzek némi Malmsteen beütést a játékodban, de messze nem érzem koppintásnak. Jól látom ezt?

Alapvetően a klasszikus zene és rock fúziójának ötlete nem Yngwie-től származik, de Paganini szellemét ő engedte ki a palackból. Ezért ha valaki az ő felfogásában nyúl a hangszerhez, óhatatlan, hogy ne vonjanak párhuzamot. Jómagam már nem törekszem minden esetben, ebben a felfogásban közelíteni a zenéhez. A saját dalaimban ez nem ennyire nyilvánvaló. Igyekszem változatosan és színesen játszani, még ha nem is mindig sikerül. A témáim egy része például a Funky és a Blues gyökereiből táplálkozik, oda meg nem igazán illik bele az efféle játékmód. A zenén belül a szólók tekintetében is törekszem a harmóniára.  Ez tehát csak egy szelet a tortából. Ettől függetlenül, Yngwie hatása nyilvánvaló, ez tagadhatatlan.  

Hogy fogadja a közönség a játékod? Gondolok itt arra, hogy ha csak gitárt értő emberek ülnek a nézőtéren, akkor ez a kérdés fel sem merül. De hát nem lehet mindenki az!

Azt látom, hogy az emberek nagy része nem igazán foglalkozik azzal, hogy te mennyire vagy toppon, a hangszereden. Persze észreveszik, ha aznap este „jól” játszottál, de ennyi. Nagy részüknek az a fontos, hogy jó koncertet adj és ez rendben is, van így. Nagyon fontos számomra a visszajelzés, az objektív kritika. Szigorú vagyok magammal szemben, hiszen, ha nincs önkritikád, és nem ismered fel a hibáid, azt sem tudod megállapítani, miben kell még fejlődnöd. Ezért fontos a külső vélemény, még ha olykor negatív is. Ha buli után odajönnek, és azt mondják, „ember,  tetszik, amit csinálsz” - én meg közben magamban azt gondolom „a fenébe, szarul játszottam” - akkor nem tud feldobni. Jól kell játszanom, jó koncerteket kell adnom, mert ez tesz boldoggá. Nem mondhatom azt, „Ok, ma nem voltam éles, de holnap az leszek. Azért azt hozzá kell tennem, elsősorban, mint zenész és dalszerző szeretnék sikereket elérni, hogy milyen gitárosnak tartanak, nos, ez számomra nem annyira lényeges. Persze, jólesik, ha egy kollégának, vagy hozzáértőnek pozitív a véleménye a játékomról.

Sokszor hallom kritikaként, hogyha valaki gyorsan, virtuóz stílusban játszik, az hajlamos „túlgitározni” magát. Nálad nem érzem ezt. Az biztos, hogy nagyon „sokat” játszol, de nem öli meg a zenédet! Erre tudatosan figyelsz, vagy egyszerűen így jön? Mi a véleményed erről?

Tudod, igyekszem annyit játszani amennyit a zene, megkíván, ezért sok esetben nem játszom ki magam a dalokon belül. Persze, olykor elkap a hév, és gyakorlatilag hülyére gitározom magam. Nem mindig sikerül visszafogni a dolgokat, sajnos. Nagy hiba. Ugyanakkor sokszor olyan hangszeresek élnek ezzel a kritikával, akik nem látnak ki a Blues pentatonból, ami önmagában ugyan csodálatos a megfelelő zenei környezetben, de mégis más dolog tudatosan visszavenni valamiből, mint olyan dolgot kritizálni, aminek nem vagyunk birtokában. Azzal viszont egyetértek, hogy az igazán nagyok sajátja, hogy éppen annyit játszanak, amennyit kell, szóval van hová fejlődni, ez tény.

Körülnézel más stílusok, más gitártechnikák világában is?

Ma már nem gondolkodom stílusokban. Vagy hat rám valami vagy sem, ezért mindenféle zenét meghallgatok. Nekem simán elfér az életemben az Abba és a Dream Theater vagy Loreena McKennitt és Britney Spears. Ez a felfogás főleg a zenémben érezhető. Ami a játékot illeti, nagy szerelmem a Blues, szóval igen.


Triviális a következő kérdés, hogy lehet megtanulni, ha egyáltalán lehet tanulni, ezt a hihetetlen gyors, de hihetetlen precíz gitározást?

No, szerintem átlagos sebességem van, - már ha épp van kedvem tekerni - és a precizitásban is van hová fejlődnöm. Őszintén mondhatom, nem tartom lényegesnek, és soha nem azért ültem le a hangszerhez, hogy minél gyorsabb legyek. Állítom, hogy akinek van érzéke és némi tehetsége hozzá, az kitartó gyakorlással évek multán komoly szintet érhet el. A varázslat nem a technikai tudástól függ. Attól csak sokoldalúbb, színesebb lesz a produkció. De kezeljük a helyén, eszköz, tanulható. Van az a bizonyos plusz, ami miatt a nagyok kiemelkednek a többiek közül, és egy-két hangból fel lehet ismerni őket. Vagy rajtad van Isten ujja, amikor játszol, vagy nincs. Mi halandók erre vágyunk, úgy hiszem. Én mindenképp.

Mennyire gitárfüggő ez a stílus? Azért kérdezem ezt, mert ilyen játékot általában „strato” vagy „strato” jellegű gitárokon látok.

Nem tudom, igazából látunk ellenpéldákat is szépszámmal. Sokaknak már nem is felel meg ez a 60 éve megálmodott és alapvetően, tulajdonságaiban azóta sem sokat változott hangszer. Szerintem mindenki igyekszik olyan hangszert választani, ami számára ideális. Nekem ez a Strato. Persze próbáltam mást is, de végül ennél a típusnál maradtam. Nekem megfelel ehhez a játékstílushoz is, más nevében meg nem nyilatkozhatom.  

Ha már gitár, beszélnél a gitárjaidról részletesebben is?

Sokakkal ellentétben nem vagyok egy gitárhalmozó típus. Nemrég adtam el egy Gibson LP-t és egy Jackson Solois-t, mert nem igazán tudtam velük mit kezdeni. Jelenleg két Strato-t használok és a harmadik úton, van. Az egyik egy American Standard, a másik pedig egy 90-ben gyártott Classic széria. Ebben Dimarzio HS-3-as pickup-okat használok. Nagyon kényelmes, beérett hangszer, szeretem.

Nem tagadom, nekem nagyon bejön az a „búgós”, „fuvola-szerű” gitárhang. Jöhetnek az erősítők, pedálok!
Jelenleg egy Marshall JCM 800-ast használok - még a régi kiadás - a régi Plexim falával, ami egy döntött, szintén Marshall láda. Próbálkoztam különböző multi-effektekkel, de az igazat megvallva sosem voltam az a típus, aki képes órákat szórakozni a különféle kütyükkel. Sajnos nekem az nem megy. Ezért igyekszem egyszerűsíteni a dolgokat, amennyire lehet. Javarészt Bosch pedálokból építgetem effektparkom, már ahogy a pénztárcám engedi. Így drágább ugyan, de megkönnyíti az életem. Persze az is szempont, hogy a hangszer és az erősítő hangját ne „kenje” el az effekt. Szerencsére már megvan, hogy mit szeretnék visszahallani, igyekszem tájékozódni is, így többé-kevésbé tudom, mit kell megvennem a kívánt hangzás érdekében.

Ez a fajta gitár világ, nekem valahogy a szólólemezek, szólópálya irányába mutat. Hogy állsz ezzel a kérdéssel?

Meg fogsz lepődni, nincsenek efféle terveim jelenleg. Bár a készülő lemezre írtam instrumentális dalokat is, de a többi dalban van ének. Persze sosem lehet tudni.

Zenekarok?

Jelenleg két zenekarban játszom. A „fő” banda a Purple Rain. (www.purplerainband.eoldal.hu) Már régóta kerestem a megfelelő társakat, akikkel meg tudom csinálni a zenémet, és amikor Ildire (Csintalan Ildikó - ének) rátaláltam már tudtam, hogy a nehezén túl vagyok. Ezután csatlakozott a zenekarhoz Kiss Ernő basszuson és Szegény István dobon. Mindhárman kiváló muzsikusok, öröm velük az élet. Ez egy Poppos muzsika. Javarészt Funky, Rock és Blues gyökerekkel. A másik zenekar a Bacilus névre hallgat. Instrumentális, saját zenét játszunk. Nem a tipikus gitáros-instrumentális zene ez, noha több dalban is a gitáron van a hangsúly. Ettől függetlenül, nem nevezném annak, hiszen a többi hangszer is főszerepet kap. A stílusát nem tudnám behatárolni.

A gitározást illetően, mivel foglalkozol mostanság?

Jelenleg javarészt a dalaimon dolgozom, folyamatosan próbálok két zenekarral és gyakorlom. Mivel nem ebből élek, sajnos más kötelezettségeimnek is eleget kell tennem, így néha macerás, de hát ez van.

Laci, beszélnél a terveidről? Mi a következő lépés, feladat?


Nos, most a Purple Rain készülő első lemezére koncentrálok a társaimmal. Az anyag gyakorlatilag kész, így most a felvételekkel foglalkozunk. Szeretnénk a rendelkezésünkre álló keretből és lehetőségekből a lehető legtöbbet kihozni. Majd természetesen minden létező fórumon promotálni az elkészült anyagot és majd meglátjuk, mi lesz. Közben persze megy a koncertszervezés ezerrel. Ami a Bacilust illeti, ott még javában a dalszerzés időszakát éljük, így egyelőre még csak a próbateremben létezik a banda. Végezetül, szeretném megköszönni a beszélgetést és a lehetőséget, hogy bemutatkozhattam, a Gitárvilágok csapatának pedig sok sikert kívánok a továbbiakban is.

Az oldalnak megtiszteltetés hogy interjút adtál nekünk. Nagyon sok sikert kívánok!

Köszönöm, sziasztok!

Megjegyzések

Vincze László basszusgitáros, Front zenekar

Hendrix project