Töfi: Én mindig is szerettem Maiden dalokat játszani, hiszen az ő zenéjükön nőttem fel. Nagy álmom volt, hogy a Hallowed Be Thy Name-et egyszer egy igazán nagy közönségnek játszhassam. Azóta ez valóra is vált, hiszem Belgrádban több, mint 10000 embernek volt alkalmunk zenélni, ami felejthetetlen élmény! A zenekar ötlete konkrétan 1995-96 környékén merült fel először, amikor Bozsik Patrikkal játszottam együtt a Macbeth-ben. Hamar kiderült, hogy Patrik remekül énekeli a Maiden nótákat, így igazából adta magát, hogy csináljunk egy ilyen tribute csapatot. Az elképzeléssel megkerestem Miskát, akivel gyerekkorunkban már zenéltünk együtt és többek között Maiden dalokat is nyomtunk. Ő azonnal benne volt a dologban.
Miska: Aztán összeültünk ketten Töfivel és összeállítottunk egy több, mint 30 számból álló listát, amelyen azok a Maiden számok szerepeltek, amiket el akartunk játszani. Akkoriban még elégé illuzórikusnak tűnt, hogy ennyi számot megtanuljunk, pedig ma már 70 Maiden dal környékén járunk. Le is egyeztettük, hogy ki melyik számban melyik szólót illetve melyik gitáros részeit játssza. Tehát megszegtünk rögtön egy tribute zenekaros szabályt, mert mi nem ragaszkodunk ahhoz, hogy az egyikőnk csak az anyazenekar egyik gitárosának a dolgait, a másikunk pedig csak a másik gitárosét játssza. Persze 96-ban még azt sem tudtuk, hogy létezik olyasmi, hogy tribute zenekar. Mi csak Maiden számokat akartunk játszani a lehető legjobban. Miután megegyeztünk a számokat illetően, elkezdtünk azon gondolkodni, hogy ki legyen a dobos és a basszusgitáros. Dobosra Töfinek volt ötlete. Nekem meg eszembe jutott, hogy a Denevér Stúdió akkori keverőse mondta, hogy akkor fejezte be a felvételeit a Tequilla Sunrise és, hogy annak a bőgőse egész Steve Harris-es témákat játszik. Gondoltam, akkor ki is próbálhatnánk, hogy milyen az, ha ez a srác tényleg Steve Harris témákat játszik. Mint kiderült, bejött a dolog, mert Boros Béla volt ez az illető, aki a mai napig velünk nyűvi a húrokat.
Miska: Kezdetben nem építettünk semmilyen arculatot. Attól eltekintve persze, hogy az énekesnek azért vannak kötelező show elemei egy Iron Maiden tribute zenekarban. Tehát természetesen a „Scream for me…” kiáltásnak többször el kell hangzania egy koncerten és persze nem lehet csak tétlenül ácsorognia. Persze a monitorládákra mi is feltettük a lábunkat, viszont ez, annak ellenére, hogy a Maiden hozta divatba, manapság már annyira elterjedt, hogy némelyik fesztiválon rá is írják a technikusok a monitorokra, hogy „NEM LÁBTARTÓ!” Persze néha a zenészek jellemző mozdulatait is utánozzuk, például a Steve Harris-re annyira jellemző basszusgitárral „géppuskázást” szokta Béla csinálni, de többnyire azt csináljuk a színpadon, ami éppen eszünkbe jut. Viszont egy ideje a színpadi látvány tekintetében is próbálunk legalább valami hasonlót adni a közönségnek, mint a Maiden. A 10 éves születésnapi buli előtt kezdte el forszírozni Töfi a dolgot, hogy látványban is kéne nyújtani valami pluszt. Akkor merült fel, hogy legyen egy saját Eddie-nk. A színpadi elemek kapcsán felmerült a kérdés, hogy lemásoljunk-e egy adott színpadképet az Iron Maiden valamelyik korszakából vagy próbáljunk ki valamiféle saját dolgot. Az utóbbi mellett döntöttünk. Persze Eddie szerepel minden paravánon és a háttérvásznon, de nem pont ugyanúgy, ahogy azt az Iron Maiden színpadképein láthattuk.
Az hogy „tribute” egy zenekar az feltételezi, hogy a Maidnem tagjai maximálisan követni próbálják a példát, vagy azért saját stílusok is elférnek mellette. Arra gondolok, hogy a Maiden minden tagja külön, külön is egy fogalom, egy zenei egyéniség. Bár Janick Gers-szel én egy kicsit hadilábon állok, de ez legyen az én bajom.
Töfi: Általában nagyon pontosan leszedjük az eredeti verziókat, mivel szeretnénk, ha valóban az szólalna meg, amit a lemezeken, vagy a koncerteken hallunk tőlük. Mi nagyon komolyan vesszük ezt. Valószínűleg ennek is köszönhetően mondják ránk sokan, hogy zeneileg mi hasonlítunk a legjobban az eredetire. Mivel a Maiden-nél is előfordul, hogy a szólókat improvizálják és azok sokszor csak részben egyeznek meg a lemez verzióval, ezért nálunk is megesik, hogy improvizálunk a koncerten és ilyenkor kicsit a saját stílusunk is belefér, amiben persze ők is jócskán benne vannak, hiszen az egyik legfőbb zenei hatásunk a Maiden. Szóval, olyan nagy különbséget talán nem is mindig találsz a kettő között.
Nem tagadom, idegenkedtem a „tribute” dolgoktól. Ez egészen addig tartott, míg bele nem futottam az Iron Maidnem-be. Bizony a Maiden nagyon magasra teszi a mércét! Azonban, be kellett látnom, hogy ami jó az jó! Hogy érzitek, mennyire kellett többet, vagy kevesebbet letenni az asztalra, hogy elismerjék a zenekart?
Töfi: Mindenképpen sokat kell letenni az asztalra, pont ezért, amit te is mondasz. Sokan csak legyintenek a tribute szó hallatán, mert nem tudják elképzelni, hogy lehet ezt nagyon komolyan is csinálni. Valójában abszolút megértem a hozzáállásukat és egyáltalán nem csodálkozom rajta. Így viszont minden egyes bulin meg kell győzni a közönséget, ami szerencsére elég gyorsan szokott menni.
Hogy kell elképzelni az Iron Maidnem működését? Arra gondolok, hogy megjelenik egy Maiden album, és akkor úgy melegében neki is álltok feldolgozni, megtanulni?
Töfi: Ez így azért túlzás, de általában egy-egy dalt meg szoktunk tanulni az új lemezekről is.
Azonban mi főleg a klasszikus korszakukra koncentrálunk, mivel nekünk is azok dalok a nagy kedvenceink, amiket akkoriban írtak és a közönség is elsősorban ezeket várja tőlünk. Ettől függetlenül nagyon szeretjük az új lemezeket is. A Brave New World és a Final Frontier nálam például ugyanúgy a nagy kedvencek között van, mint a 80-as években készült albumaik.
Ennek a kérdésnek az ellenpárjaként, mennyire férnek a Maiden dalok mellé a saját szerzemények. Egyáltalán jut idő e mellett erre is?
Töfi: Régi kérdés az újságírók és a közönség részéről, hogy mikor lesznek saját dalaink. Pont emiatt hoztuk létre a Chronology nevű csapatot, aminek a tagsága csaknem megegyzik a Maidnemével. Idő sajnos kevés jut a saját zenére, ezért igen lassan készült el az első lemezünk, de most már végre a boltokban van és a lemezbemutató koncerten is túl vagyunk.
Mivel elég erősen gitárorientált az oldal, had kérdezzem a gitárosokat. Mennyire tartjátok szükségesnek hogy a hangzást illetően is „maiden”-es legyen a zenekar? A felszerelést illetően ugyanolyan gitárokat, erősítőket, pedálokat használtok, mint Steve Harris, Dave Murray, vagy Adrian Smith? Beszélnétek a felszerelésről?
Töfi: Fontosnak tartjuk ezt, de a hangzásunkban benne van mi ízlésünk is. Tehát nem célunk, hogy egy az egyben ugyanazon a cuccon játszunk. Igazából a Maiden-feeling visszaadása a lényeg, az pedig inkább a kézben van, mint a cuccban. Ugyanakkor nekem egy nagyon hasonló rack van összerakva, mint amiket ők is használnak,
Miska: Marshallokon játszunk mi is, mint ahogy a Maiden gitárosai a pályafutásuk nagy részében. Én persze ettől függetlenül akartam egy Marshall-t, mert a Marshall hangzás tetszik leginkább. Emellett a cuccomnak nagyon régóta, még a Maidnem előtti idők óta, része egy MXR Phase 90 pedál, amit persze Dave Murray hatására vettem és persze egy Cry Baby wah, ami szintén sokáig állandó eleme volt Murray cuccának is. Szerencsére 2009-ben a Fender kiadta a Dave Murray Stratocaster-t és ebből nem olyan régen nekem is sikerült szereznem egyet.
Töfi: …és Béla is egy Fender Steve Harris Precision modellen játszik. Szóval azért jócskán vannak közös pontok is a felszerelésben.
Hallhatnánk a zenekar távlati terveiről?
Idén lesz a zenekar 15 éves, amit majd ősszel szeretnénk megünnepelni. Készítünk idén egy szimfonikus átiratokat tartalmazó CD-t, de ez nem valószínű, hogy elkészül a szülinapi koncertre. Helyette talán összerakjuk a tavaly készült DVD felvételünket. Majd még meglátjuk. Később szeretnénk élőben is előadni a készülő szimfonikus lemezt, egy igazi szimfonikus zenekarral együtt, de hogy pontosan mikor, azt még nem tudjuk. Nagyszabású terveink mindig vannak, csak néha lassan kiviteleződnek a dolgok.
Az egész Gitarvilagok.com, stáb nevében köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a zenekarnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése