2012. augusztus 17., péntek

Nagy Ádám

Nagy Ádám. Köszöntelek az oldalon, és amit egyből hozzád kell gondolnom, az "a!" Fender Telecaster! Nagyon szép hangszer. Nem utolsó szempont egy színpadi embernek, hogy a – természetesen a játékán kívül is – mutasson. Beszélnél ennek a csodaszép Telecaster-nek a történetéről?

Az első telém, (amit még mindig gyakran használok), egy re-52’s Fender Mex Tele ’volt’, máig nagyon szeretem, de amikor már nyakig telecaster őrületben voltam, szerettem volna egy picit más jellegű hangszert. New York-ban jártunk és a Ludlow Music Stone kirakatában láttam meg ezt a 1985-ös japán Pink Paisley-t, meg egy másik custom telét, ami igazából jobban tetszett, de baromi drága volt, így alkuval ’maradt’ ez a rózsaszín gitár. A „rózsaszínűsége” (tudom, hogy furán hangzik), de számomra másodlagos, igazából egy ostoba újságcikk óta használom dacból…

Mint minden művész embernek alap „feladata” az alkotás. Hogy beletegye magát, Téged érintvén, a zenébe. Mennyire vagy „munkás” gitáros?

enész vagyok,a színpadon pedig pAhhoz, hogy 100% humán-improvizatív gitárosként tudjak funkcionálni, itthon 100% munkás zenésznek kell lennem. Tudomány, Szeretet, Munka…



Ahogy már pár írásomban említettem is, „veszélyes vizek” a virtuozitás! A játékodban, teljesen a helyén érzem a gyors, hihetetlen gyors, technikákat és a dögös, húzós részeket. Hogyan tudod megtalálni az egyensúlyt, hogy „érthető” legyen a játékod?

A hangszeres játék ’artikuláltságát’ sok gyakorlással lehet tisztázni, de a hangzás is rásegíthet. A sok akusztikus gitározásnak is lehet jelentősége. Alapvetően én gyorsan és koszosan játszom, ezt szoktam hallani…

Bárhol is meghallom a gitárod hangját, piszok jól szól! Hallhatnánk egy kicsit a „vasak” oldaláról is, hogy miért szól ilyen piszok jól a kezedben a hangszer?

A jól szólás érdekes dolog, nem akarom ragozni, de ez tényleg nem a ’vasakról’ szól. 1994-ben a Tramps-ben egy Ohm (?) márkájú tranyós kombón játszottam egy stratóval, és akkor szerintem az is nagyon jól szólt, persze máshogy jól, mint manapság, de akkor azt a hangot kerestem. A szőrözés, mondjuk, hogy moddolom-e az erősítőt, vagy hangszedőt cserélek-e a gitáromban, vastagabb húrt teszek-e fel rá, azt már csak én hallom, a közönség nem. Közben használtam Mesa Mark IV-et, Heartbreaker-t, mindkettőt régi 4x12-es Marshall ládával, most a régi Marshall 1968-as 50w-os Super Bass fejemet, és a JCM 800-at használom ’felváltva’, egy 2x12 vintage 60w-os ládával. Van még egy elsőszériás Roland cube 60-am, ami kisebb klub bulikon is zseniális, egy szál kábel be és kész… Magyarul: majdhogynem mindenfajta cuccból (beleértve a hangszert is) lehet jó hangot kicsikarni, kérdés itt a szubjektívizmus. Pedál ügyileg ’mindenevő’ vagyok, főleg Boss overdrive-okat, Kasléder fuzz-t, többféle modulációs effektet használok, delay-t, reverbet koncerteken ritkán. Oldja a régi Marshall-t… És hát a talk box, koncerteken Dunlop, otthon, kis akusztik koncerteken Roctron Bunshee 2.

Ádám, mi volt az a pont, az esemény az életedben, ami eldöntette Veled, hogy csak a  gitár és a zene pályája jöhet szóba?

A zene szeretete, meg a szüleimé.





Ha nem túl személyes a kérdés. Foglalkozol más munkákkal is a mindennapjaidban, mint a muzsika? Egyáltalán belefér még valami?

Gyakorlás, dalszerzés, stúdiózgatás, koncertezés, gitárbindzsizés ezek mindennaposak. Ha van időm lejárok uszodába (régen pólóztam), csak a játék kedvéért vagy meccset nézni, ill. olvasok, zenét hallgatok, netezek és hát a természetfilmek… A pecázás és annak körülményei pl. rettenetesen vonz, de egyenlőre még nem sikerült elindulni… (Ez is egy tipikus gitáros szenvedély egyébként) 

Jöjjön egy közhelykérdés! Tervek!

Mindig van közeli, pici terv: a Trióval készülünk a tavaszi-nyári (remélhetőleg) koncert-dömpingre, talán ősszel megint lesz egy nagyobb önálló koncert, én pedig már régóta csinálgatom itthon a saját lemezemet, talán abból is lesz valami…

Magam részéről nem szeretem a „legjobb gitáros” vagy az „első ötben bent van” témákat. Ilyen nem is létezhet, csak a tetszik, nem tetszik nekem szubjektívum. Nos, azonban a Te neved akárhol is, meghallom nagyon is elől, forog. Mit javasolnál azoknak a srácoknak, akik el szeretnének indulni ezen az úton? Mit tegyenek, melyek azok a tapasztalatok, iránymutatók melyeket tanácsolni tudnál nekik?

Én sem, mert gyorsan felsorolok 144-et… Nem tudom, hogy mi a jó recept, de a tanulásból sok rossz dolog nem sülhet ki. Én szerencsés voltam, mert ha nem játszom 17 évesen 6-7 zenekarban, akkor valószínű ’szobagitáros’ maradtam volna, ami mint tudjuk u.a olyan jó, csak hát muzsikálni együtt jó, tanulni másoktól játék közben könnyebb. Mindig figyeltem a nálam jobb muzsikusokat, és próbáltam ellesni, alkalmazni, szelektálni az információt. A hangszeres zenészek élete sajnos sanyarú, itt bizony gyaxizni kell… Sajnos csak közhelyparádéval tudok élni, de ezek igazak: Szeresd a zenét, zenésztársaidat, hangszered, gyakorolj, légy önmagad, de u.akkor ne szégyellj tanulni másoktól stílus függetlenül, szeresd a keddet, mert a legjobb koncertnap lesz, csak a füleidnek higgy, tiszteld a közönséged, mert egy napon faképnél hagynak, u.akkor legyél elég önző a művészetedhez, különben biznisznek fogják nevezni, stb...

Ádám, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakban!

Köszönöm, sziasztok.
Galéria


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése