2012. szeptember 25., kedd

George Rizsanyi

A következő beszélgetés George Rizsanyival készült, a világhírű Rizsanyi gitárok atyjával. George, megtiszteltetés nekünk, és köszönjük, hogy elkészíthetjük veled ezt a riportot. Beszélnél róla, hogy is kezdtél dolgozni a gitárok világában?

5 éves voltam, amikor megkaptam az első gitárom. A szüleim elhagyták Magyarországot, és Torontóba jöttek, amikor egy éves voltam. Szimpatizáltak a szüleimmel, mert egy az oroszok által elfoglalt európai országból érkeztek. Egy kelet-német ember, Klaus ajándékozott meg egy csodálatos gitárral.  Emlékszem, bele szoktam nézni a gitárba és csodálkoztam. Hol lehetnek azok a kis apró teremtmények, akik ezt a gyönyörű hangot megszólaltatják! Manapság azt hiszem, még mindig várom őket. Később 18 évesen, egy összejövetelen találkoztam egy nagyon érdekes emberrel. Kimentünk a furgonjába dohányozni. Különleges egy masina volt, mert egyben a háza is volt, amivel bejárta egész Észak-Amerikát. Ahogy dohányozgattunk, megláttam egy szerkezetet a sarokban, megkérdeztem mi az, mi a munkája.
Biztosan akarod tudni? – kérdezte – Igen - feleltem. Benyúlt az ágy alá, és előhúzott egy gitártokot. Kinyitotta és ott volt egy olyan gyönyörű akusztikus gitár, amilyet még életemben nem láttam. Játszottam rajta és beleszerettem. Megkérdeztem mennyi időt tölt még itt. Azt felelte, hogy nem tudja, mert a furgont is meg kell javítania és keresnie kell egy helyet ahol parkolhat vele. Így kötöttünk ki a házamnál. 6 hónapig maradt ott és segített elkészíteni az első gitáromat. Ez vezetett aztán a közelünkben dolgozó gitárkészítő mesterhez. Joey (Lado) Kovacic - aki a volt Yugoslaviaból vándorolt ki Toronto Ontario-ba - műhelye 20 percre volt tőlünk. Ott kezdődött az én gyönyörű mesterségem, és ott kezdtem dolgozni csodálatos munkák egész során. 

Ki volt a példaképed?

Hogy ki volt a példaképem? Gondolom, azt szeretnéd tudni, ki inspirált a gitár készítés világában. Természetesen mindenekelőtt, Maestro Stradivarius! Továbbá nagy rajongója vagyok Orville Gibson-nak. A CF Martin van még nagy hatással rám. Mostanság, hagyom, hogy a saját Világegyetemem és a saját Istenem közvetlenül ösztönözze kreativitásom. Zenei téren Mozart hatott rám legjobban, de említhetem James Taylor-t, vagy Peter Gabriel-t is. Nagyon szeretem Sting vagy John Lennon zenéjét, és nagyon jó a Rolling Stones is.

Ki vagy mi ösztönöz téged, hogy megépítsd ezeket a hangszereket?

Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Igazából nem vagyunk biztosak benne, hogy honnan jön az inspiráció, de feltétlenül kell egy magasabb szint, egy Isteni tudat. Én úgy képzelem, hogy egy nyitott edény vagyok, és mindent megteszek, hogy nyitva maradjak, készen arra, hogy befogadjam Isten vagy a Világmindenség akaratát, és egyfajta örömteli állapotban dolgozhassam. Természetesen segítenek ebben zenészek is, de nem annyira, mint a szeretet és az öröm.

George, mi befolyásol, mi hat rád mikor bele kezdesz egy hangszer megépítésébe? Ez függ, például, a gitárostól, vagy a zenei stílustól?

Amikor személyes rendelésre készítek gitárt, megismerkedem az illetővel, és ha van, elkérem a zenéit. Hallgatom szinte az egész munkafolyamat alatt. Ez nagyon fontos, mivel ez a gitárosnak olyan egyéni jellemvonásait mutatja, meg amely nagyon fontos, amikor a fának suttogom a zenész nevét. Ha kialakul a gitárosról egy kép, azt figyelnem kell folyamatosan, egész procedúra alatt. A gitárkészítésben az jelenti nekem a csodát, amikor a gitáros személyiségének egy részét bele tudom építeni a hangszerbe. Én ebben 100%-san hiszek! Nem aggódom azon, ha az emberek őrültnek hisznek. Ez a tudat mindig folyamatosan dolgoztat és dolgozik a lelkemen keresztül a testemben, a kezeimben. Őrültség lenne egy vércseppet keverni a gitárba? Nem, talán nem…



Ahogy a gitárjaid képein látszik, kedveled a természetes színeket. Hogyan tudod ezt átvinni a hangszerre, például az egyik gitárod a „Brown Sugar” esetében? Gyönyörű színei vannak!

A „Brown Sugar” egy érdekes kísérlet! Az indulás egy tiszta, nyers kanadai juharfa alappal történt. A baktériumok imádják ezt. Elhelyeztem a fát egy nedves, nyirkos helyen és hagytam, hogy a baktériumok és a gombák végezzék a dolgukat. Alapvetően, amit csinálok, hogy engedem a rothadási folyamatot egy meghatározott szintig. A természet művészete? Igen, hagyom dolgozni a természetet, az én felügyeletem alatt. Amúgy a folyamat nem veszélytelen, mert ha nem vagy körültekintő, akkor a faanyag nagyon gyorsan megadja magát, használhatatlanná válik, vagy elrohad. A színek, melyeket szerettél volna viszont látni, a természetes folyamatok során meghalnak. A „Brown Sugar” kitalálója, az egyik kedvenc szupersztárom, Donald Sutherland volt. Azt mondta nekem, hogy ennek a gitárnak a színe az édesanyja által, a sütéshez használt barna cukorhoz hasonlít. Nagyon sajnálom, de meg kell mondanom, hogy semmi köze a Rolling Stones-hoz… . Mr. Sutherland vásárolta meg az első „Brown Sugar” gitárt.

Saját magad teszteled a gitárjaidat?

Teljes mértékben. Nagyon aprólékosan megvizsgálom a játszhatóságát, a minőségét a hangszernek. Ha ez nem találkozik az elvárásaimmal, akkor javítom, vagy készítek egy másikat!

Bocs George, de nem tudom elkerülni a kérdést, mivel láttam Keith Richard nevét a weblapodon. Beszélnél Keith Richard-al való találkozásodról?

Készítettem egy gitárt Noelnek. Bostonba kellett átadnom neki, ahol éppen játszott és át kellett vennie a Legacy díjat a New England Music Association társaságtól. Noel gitárosa ezen a rövid kis turnén egy csodálatos ember volt, Charlie Karp. Teljesen belezúgott a gitárba és azt mondta, hogy Keithnek is tetszene a hangszer. Semmi gond, de ki az a Keith? Ekkor mondta Charlie, hogy az egyik legjobb barátjáról van szó, Keith Richardról! Néhány hónap múlva hívott Charlie és azt mondta, hogy Keith meg akar hívni az otthonába, hogy letisztázzátok ezt a gitárkérdést. Első hallásra nem nagyon hittem el, de amikor Keith személyi titkára, Roy Martin, keresett meg, hogy ha készen lenne a hangszer, akkor hogyan tovább, hát itt már komolyan vettem a dolgot. Kettő hangszert készítettem és vittem magammal Keith otthonába, Weston Connecticutt, USA. Keith mindkettő hangszert megvette és az egyiket Charlie-nak ajándékozta.   Ez volt az egyik legcsodálatosabb élmény, hogy hallhattam Keith történeteit saját magáról és a Stones-ról. A feleségem és én 5 órát töltöttünk a Rock ’n Roll legendával. Egy évvel később meghívott Keith, a Rolling Stones egyik próbájára. Hihetetlen volt, hogy ott lehettem a saját Stones koncertemen. Én, a Rolling Stones és 9 óra Rock and Roll.

George, meg kell mondanom, hogy irigyellek. Igen, készíts olyan gyönyörű hangszereket, mint a te gitárjaid, és találkozhatsz a Rolling Stones-al! Gratulálok a munkáidhoz! Egyébként mivel foglalkozol mostanában?



A válasz egyszerű, csak meg kell nézni a RizsanyiGuitars facebook group weboldalt. Mostanában fejeztem be egy gitárt Chris Difford-nak a  Squezze-ből. Készítek egy gitárt a Berlin group Kensington Rd. –ból, Stefan Tomek-nek. Több nevet nem mondhatok, mert még nincsenek kész a szerződések, de a fantáziádra bízom.

Már nem csodálkoznék semmin! Végül, hallhatnánk néhány gondolatot a terveidről?
Nagyon szeretem Olaszországot. Tervbe van véve, hogy keresek egy villát és nyitok egy gitárkészítő iskolát. Közel lennék Magyarországhoz, és gyakran meg tudnám látogatni a családom, a barátaimat. Talán ha kényszerítenének, hogy nyissak egy iskolát itthon is… . Meglátjuk, mit hoz a következő pár hónap. Szeptemberben Európában leszek, és remélem találkozunk. Üdvözletem küldöm neked barátom és a legjobbakat kívánom a családomnak, és magyar barátaimnak.

George, nagyon köszönöm! Nagyszerű ember vagy, és nagyon várom a személyes találkozást!

Byby

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése