Nem általános, de nagyon jó, hogy a hard rock zene férfi hegemóniáját, hölgyek törik meg. Könnyebb, nehezebb, többet kell beletenni? A kérdéseinkre választ kapunk, egy kiváló gitárostól, énekestől. Nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon. RockMilady. Akkor kezdjük ezzel! Könnyebb, nehezebb?
Nagyon érdekes kérdés, egyszerűnek tűnik a válasz, valójában mégsem az. Nyilván nem is tudom lányként átérezni, hogy milyen, amikor egy férfi tanul gitározni. Nem titkolom, amikor bárhol lány-gitárosként neveznek meg, mindig módosítok, hogy „csak gitáros”. Ugyanaz a hat húr áll rendelkezésemre, ugyanazokat a technikai elemeket kell elsajátítanom, egy-egy nyújtott vagy tapping-hangot ugyanolyan sokat kell gyakorolni, hogy úgy szóljon, ahogyan annak szólnia kell. A stúdióban nincs férfi vagy női gitáros, a hallgatóság számára végeredmény a fontos. Más kérdés, hogy anno első időkben a fémhúr próbára tette az ujjaimat, ráadásul érthetően nem lehet nőiesen hosszabb körmöm, de úgy érzem, hogy a végeredményhez belefektetett munkát illetően egy nőnek se könnyebb, se nehezebb.
Mi volt az életedben az a pont, amikor azt mondtad, a gitár!
A családom életében mindig is jelen volt a zene, és szülői indíttatásra 14 évesen döntöttem úgy, hogy gitározni tanulok. Több hangszer lehetősége is felmerült, de végül a gitár tűnt a legszimpatikusabbnak. Nem zeneiskolában, hanem magántanárnál kezdtem klasszikus gitáron, majd szüleimtől két év után kaptam meg az első elektromos gitáromat.
Ez megváltoztatta a tanulmányaim menetét. Túl az első Beatles és Rolling Stones dalokon első hallásra beleszerettem a legendás EAGLES együttes Hotel Californiac. dalába. A dalt azonnal megtanultam, de a végén jött a hosszú gitárszóló, ami nélkül viszont a dal elveszítette volna a hangulatát. Így két kemény hónapig tanultam a szólót, míg közben ráéreztem a gitárszólók csodálatos világára, ezernyi lehetőségére, kifejezésmódjára és technikai varázsára. Itt már az is eldőlt az életemben, hogy mindenképpen szólógitáros leszek.
Milady, teszel körutakat a műfajok között?
A műfajok között körutat csak akkor teszek, ha zenét hallgatok. Bár szabadidő kérdése, de szeretem még a komolyzenét is, pl. Vivaldi Négy évszak című műve kifejezetten kedvencem, de összességében inkább könnyűzenét hallgatok. A saját kedvtelésemre a Deep Purple-től kezdve Simple Plan, Scorpions, AC/DC, Gary Moore-on stb. keresztül, akár Elton John, Celine Dion, Cher, stb. zenéit hallgatom.
Viszont mivel szólógitáros vagyok, főleg azokban a zenékben érzem jól magam, ahol egy-egy jó gitárszólónak tere van. Azt hiszem természetes, hogy ebben a rock-műfaj áll hozzám a legközelebb. Konkrét és őszinte a kifejezésmódja, ráadásul a legszebb lírai balladák világhírű rock-zenekarok neveihez fűződnek.
Nagyon jól szól a hangszer a kezedben. Beszélnél a "cuccodról", az estleges tervezett változtatásokról?
Köszönöm, ezt részben dicséretnek veszem, hiszen évekig tartott, hogy úgy „engedelmeskedjen” a gitárom, ahogy azt szerettem volna, és persze még hosszú út áll előttem. Az utóbbi másfél évben szólalnak meg úgy a hangok, ahogy azt belülről szeretném. Rengeteg improvizációs gyakorlatot végzek, ami mind-mind segít abban, hogy előbbre járjon a fejem, mint a kezem. Persze ebben tanáromnak is sokat köszönhetek, aki az óráim anyagát kifejezetten a személyemre szabja.
Egyébként két kedvenc gitárom van, egy Squier Fender, és egy floyd rose-os J&D Brothers. Ez utóbbi az első számú. Jelenleg koncertre egy Peavay 75 W-os erősítőm van gyári pedálsorral, gyönyörűen szól, és nagyon sok a variációs lehetőség effektben.Persze megvannak a kedvenc effektjeim. Utóbb tervbe vettem egy klasszikus Marchall erősítőfej és hangláda beszerzését, és bár az elmúlt évben lett is volna erre több lehetőségem, de egyelőre a pakolás, szállítás, cuccolás miatt még töröm a fejem rajta. Ebben például van különbség női és férfi gitáros között.
Szóló pálya?
Igen, valójában szólóban szeretnék dolgozni, de véletlenül sem megbízható társak nélkül. Ez inkább azt jelenti, hogy nem szeretnék úgy zenekarban zenélni, hogy csupán kísérő-funkcióm legyen. Nem a zenei alázatról van szó, hiszen az megvan bennem, hanem arról, hogy rengeteg dal van bennem, és ezekkel utat szeretnék találni azokhoz, akik nyitottak rám. Ezekben a dalokban hiszek. Tisztában vagyok azzal is, hogy ezzel az érvényesülésben a nehezebbik utat választottam, de kellő az elszántságom.
Milady, fontos kérdés. A zenei jelened, és mik a terveid?
Most nem régen készült el promóciós célból a Legyél az áldozatom! c. kislemez-anyagom, ami három dalt tartalmaz. A címadó dal egy feldolgozás, és megtisztelő, hogy O. Evenrude norvég előadó/producer megadta hozzá a támogató engedélyét. A Rock-szerenád című instrumentális dalom tisztelgés azok előtt a klasszikus gitárosok előtt (Blackmore, G. Moore, stb.), akiknek a munkásságát fiatal korom miatt nem élhettem át saját idejükben. A záró szám a Csak a csend felel..c. lírai dalom, ami szinte a legnépszerűbb. Ez, és a rengeteg pozitív visszajelzés a további munkámban megerősít.
A terveim között a jelenleg legfontosabb egy sikeres érettségi és felvételi vizsga. Mindenképpen egyetemen szeretnék tovább tanulni, meggyőződésem, hogy a biztos egzisztencia feltétele a nyugodt „alkotásnak”. Zenei terveim pedig konkrétak. Technikailag egyre tovább szeretném képezni magam, felgyorsult a világ, más az íze egy ’70-es évekbeli gitárszólónak, és más egy 2015-ösnek. Dalaimban és játékomban a klasszikus rockzenei elemeket mindenképpen ápolni szeretném úgy, hogy azok megférjenek a mai hangzásokkal.
Bízom benne, hogy az év második felére összeáll az a csapat, akikkel dalaim úgy szólalnak meg élőben, ahogy azoknak szólni kell.
Nagyon köszönöm a lehetőséget a Gitárvilágnak, megtisztelő, hogy megoszthattam az olvasókkal a hétköznapjaim és törekvéseim egy részét, és további sikeres cikkeket kívánok!
Milady, köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!
Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése