Talán a legmaradandóbb élmény, amibe váratlanul fut bele az ember, és az ott marad belül. Visszagondol rá, mert szépet kapott, gondolatok születtek. Talán ez manapság az egyik legfontosabb dolog… . Petruska András gitárossal beszélgettem. András köszöntelek az oldalon, és köszönöm neked a győri koncertet. Jól látom a fent írtakat?
Úgy érzem, nálad célba értek a szándékaim, aminek nagyon örülök! Kár is lenne ezt elemezni, hogy miért, lényeg, hogy működik a dolog. Imádok zenélni, és ha mindezt megosztom a közönséggel, akkor a zene mögött megbújó emberi találkozás sem maradhat ki. Igyekszem tiszta fejjel megállni a helyemet ezen az úton, és eljuttatni azt az örömöt az emberekhez, amit nekem jelent ez az egész.
András kanyarodjunk a pályád irányába. Beszéljünk rólad!
Mindig is érdekelt a zene. Kisgyerek koromban az éneklés és a gitározás mímelése (teniszütőn!) ugyanolyan játék volt számomra, mint bármi más. Éppen idén 20 éve, 9 évesen kezdtem el gitározni tanulni Bussy Gábornál, akit a mai napig a mesteremnek tekintek. Kamaszkorom kezdete óta írok dalokat, azóta számolatlan zenekarom volt különböző műfajokban alternatív rocktól country zenéig, végül a minimalista megszólalás, az egy szál gitár-ének felállás lett az, amivel szélesebb közönséghez el tudtam jutni. Ez a "formáció" idén 5 éve tart, több, mint 500 koncerttel a hátam mögött, és a tavaly megjelent első, Metropolita című nagylemezemmel.
Bármerre nézünk az életünkben, mindig ott van az útkeresés. Egy zenésznél, egy gitárosnál ez talán kiemelten fontos pont. Hogyan alakult nálad az oldal?
Kisgyerekkorom óta az elsődleges fontosságú dolog számomra a dal, a második az ének, a harmadik a hangszerelés, a hangszerek közti kommunikáció, és csak ezután jön a gitár. Ennek ellenére gitárosként vagyok nyilvántartva a legtöbb ember zenei térképén, gitár-szakon tanultam a Kőbányai Zenei Stúdióban, valójában, mint láthatod, szinte minden más fontosabb számomra a muzsikában. Ez a fajta ellentmondásos viszonyom a gitárral akkor oldódott fel, amikor megismertem Tommy Emmanuelzenéjét, és úgy általában fingerstyle gitározás világát. Elég volt pár dalt meghallgatnom ahhoz, hogy rájöjjek, ez az én utam, hiszen ez semmi másról nem szól, mint egy teljes zenekari hangszerelés imitálása a gitáron. Csodálatos az érzés, amikor én magam is úgy érzem, hogy egy teljes banda vesz körül.
Természetesen nem csupán hangszeresként, dalszerzőként is folyamatosan keresem az utam, mitől válhat a zeném különlegessé, miért pont engem hallgassanak meg az emberek a sok ezer választási lehetőség közül. Ezt erőltetni nyilván nem lehet, hosszú évek alatt alakul ki egy unikális világ, mind zenei, mind pedig tartalmi értelemben. A Beatles-t és a 60-as évek rockzenéjét 8-10 évesen fedeztem fel, a fingerstyle-lal 20 évesen találkoztam, pár évvel rá felfedeztem a magyar népzenében rejlő lehetőségeket. Ezzel egyidőben nőttem fel, érzékenyen figyeltem az engem körülvevő világot, amik a dalokat inspirálták. Ez a "csomag" vezetett az első lemezemhez, de az út természetesen soha nem ér véget, csak győzzem erővel!
András nem tudom kihagyni a kérdést! Megjelent egy film. „Szent Gellért tér” címmel. Szokatlan, de ettől fantasztikus. Hogyan jött a képbe ez a forgatókönyv?
A szokatlan, de fantasztikus műveikről ismert The Soup alkotócsapatot kértem fel a klip elkészítésére. Elmondtam nekik a kulcsszavaimat, hogy mi motivál a zenélésben, miről szól a Metropolita című lemez, és ezzel a nem mindennapi ötlettel álltak elő. Az, hogy a klipben egy szál gatyában alvajáróként járom az éjszakai Budapestet, közben pedig rám ébred a város, kifordított, humoros formában adja vissza azt, ahogyan érzek a foglalkozásommal kapcsolatban. A dalaim témái, a megfigyelésem tárgyai a város, a benne élő emberek, de ebben a világban élek én is - egyszerre vagyok beavatott és kívülálló.
Gitarvilagok.com. Fontos pont! Hangszereid, a hang! Beszéljünk erről most!
Amikor a hangzásomhoz szükséges eszközöket kiválasztottam, két kényes kérdés mentén gondolkodtam. Az egyik az volt, hogy az akusztikus gitár kierősítve is hasonlítson a természetes megszólaláshoz, a másik pedig az, hogy ezen túl is menjen - elbírja a dinamikus, perkusszív játékomat, és úgy legyen eq-zható, hogy olyan érzésem legyen, mintha egy zenekar szólna.
Annak ellenére, hogy sosem akartam "lenyúlni" a hangzását, utólag evidens módon a Tommy Emmanuel által híressé tett Maton EBG808TE elektroakusztikus gitár lett a fő hangszerem. Az enyém egy 2010-es modell, és az azóta eltelt években kicsit módosíttattam rajta, így például a pickup is a legújabb, AP5Pro névre hallgató rendszer, nagyjából az egész színpadi hangzásom leglényegesebb pontja. Ez 6 külön piezóból álló, remekül eq-zható rendszer, ami szerintem a világon egyedülálló mértékben viseli el a dinamikai különbségeket. És persze tartozik hozzá egy beépített mikrofon is, ami veszi a hangszer testének a zajait, ezáltal is természetességet kölcsönözve a kierősített hangnak. Teljes mértékben ez az álomhangszer a színpadi megszólalásban, azonban stúdióban, vagy akusztikus környezetben mást használok, attól függően mit kíván meg egy adott dal. Sikálni természetesen Martin D-28-on szeretek a legjobban, balladisztikusabb játékhoz pedig vagy John Pearse folkhúrral felszerelt klasszikus gitárt, vagy Burghardt Géza fingerstyle-ra alkalmas modelljét kölcsönzöm, nagyon kedvelem a klasszikus és a fémhúros gitárok hangzása közti átmenetet.
Szólókarrierem kezdete óta AER erősítőkethasználok, folyamatosan kísérletezem, melyik áll a legjobban a zenémnek, most épp egy Domino3-ast használok. Nagyon konkrét, erőteljes hangot ad a gitárnak, annak ellenére, hogy akusztikus zenészeknek lett kitalálva, igazi rock and roll cucc. Az erősítő és a gitár között használok egy ún. Colourizer előfokot - szintén az AER jóvoltából - hogy még természetesebbé varázsoljam az erősített gitárhangot. Ezt egyébként afféle "térfogat növelőnek" is használom; a preampból és az erősítőből is megy ki egy-egy jel a keverőbe, a kettő keveréke, a köztük lévő fáziskülönbségek okán pedig valóban még nagyobb hatást kölcsönöz az egy szál gitárnak. A vicces az egészben az összes szembejövő hangszínszabályzó középen áll a rendszerben, nem kell nyúlnom semmihez, és kész a hang!
Ezen kívül már csak egy ventillátorra van szükségem, és mehet is a koncert. Ez utóbbi preferenciámat sokan kinevetik, vagy allűrösnek tartják, de az az igazság, hogy fontos. Nem csupán azért, mert a túlságosan erős izzadtságom zavarja a komfortérzetem (mellesleg öli a húrt), hanem az adrenalint is teljesen rossz irányba tereli, egyszerűen nehezebb koncentrálni ekkora hőtermelés mellett., egyben elég kimerítő is. Amióta használom a ventillátort, sokkal nyugodtabb, fókuszáltabbak az előadásaim, divatos kifejezéssel élve, többször kerülök a flow állapotába.
Személyeskedés nélkül. Elégedett vagy a jeleneddel?
Határozottan. Van egy s más mögöttem, és bőven van kilátásom előre is mind szakmai fejlődés, mind pedig a karrier tekintetében.
András, végezetül. Terveid!
Jelenleg a zenei gondolkodásom nagy részét a 2. lemezem írása és készítése foglalja le. Adtam magamnak az egészre egy évet, tehát nem sietek, de egy határozott tempóban dolgozom. Most lazának és könnyednek érzem ezt a folyamatot, igyekszem kiélvezni a komponálásban rejlő kihívásokat, és a stúdióban való szüttyögést is.
Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
www.gitarvilagok.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése