Vincze László, basszusgitáros, FRONT zenekar

Vincze László, basszusgitáros, FRONT zenekar. Amikor egy zenekarban a szerepek kiosztásra kerülnek, rögtön ki is alakulnak azok az – írott, íratlan – szabályok, melyek, ha nem is esetlegesen zavaróan, de kereteket szabnak. Laci játéka az, ahol a basszusgitár szólóhangszerré válik, úgy hogy ez nem megy az alapok kárára, hanem kiemeli, hangsúlyt ad a klasszikus szólóhangszereknek. Jazz – rockot vagy progresszív zenét játszik a zenekarában? Megtudhatjuk Tőle, de mindennek előtte egy kiváló basszusgitárost köszönthetek az oldalon!

Laci, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Ahogy a bevezetőben már céloztam rá. Stílus. Mi irányított arra az útra, hogy kilépjél a basszusgitározás klasszikus formáiból?

A zenével való első találkozásom még gyerekkoromban volt, amikor a szomszédban a nagyobbak már a Szabad Európa rádiót hallgatták, viszont a gyenge vétel miatt kellett egy jó antenna, így rám esett a választásuk, hogy a kilógó vezeték végét megfogjam, s addig tartsam ott, amíg a Cseke László műsora tart. Egy idő után már fejből tudtam a zenekarok neveit, a nóták címeit és az összekötő, ma már tudom, hogy kódolt tartalmú üzeneteket. Alig vártam, hogy vége legyen.

 Ezért a zenéhez való első élmények inkább negatívan hatottak rám. Az én korosztályomból többen állítják, hogy a Beatles volt az a zenekar, amin felnőtt. Bár nagyra becsültem őket mindig, az én esetemben valahogy kikerültek az érdeklődési körömből. A hazai előadókon kívül viszonylag korán megismerkedtem olyan külföldi együttesekkel, akik akkor, de még ma is hatással vannak rám. Ilyen a Pink Floyd, Yes, Frank Zappa, Fermata, Weather Report.  Volt zenész múlt is a családomban, apám tubán játszott egy fúvós zenekarban, a bátyám egy pop zenekarban volt dobos. Engem kezdetben a ritmus –szólógitár vonzott, de egy újabb szerencsétlen baleset, illetve a második kézsérülésem miatt úgy tűnt, végképp le kell mondanom a gitározás öröméről. Majd később, ami egyébként az első zenekarom is lett, basszusgitárosnak hívtak, amit vonakodva bár, de elvállaltam. A nevére is emlékszem „Brevi” Így kezdődött a basszusgitár története az életemben. Azokban a zenekarokban, amiket felsoroltam és sokat hallgattam, olyan basszusgitározást hallottam, amit az előtt és máshol nem. A Yes együttesből Chris Squire, a Fermátából   Fedor  Freso, vagy a géniusz Jaco Pastorius. Ők kiléptek a tradíciók, konvenciók határaiból. Megőrizték a basszus szerepét egy zenekarban, de ezen túl még is új szerepet kapott a hangszer. Azt gondolom, hogy a mai modern basszusgitározás alapjait, ők teremtették meg. Az internet világában szerencsére már egyre több kitűnő basszerost láthatunk, hallhatunk, sőt technikailag már sokkal ügyesebbeket is, de az alapokat, a gyökereket, a fordulatot a hangszer szerepében, az előbb felsoroltak teremtették meg.  

Az ő játékukat hallva szerettem és maradtam meg, a basszusgitárnál. Aztán jött a következő zenekar, a GM 75, ahol a saját nóták mellett feldolgozásokat is játszottunk.  Szinte minden rendben volt, hiszen jó barátok voltak a zenekartagok, sok fellépésünk is volt, éveken keresztül telt házak voltak a bulikon, de szerettem volna valami mást. Valami olyat, mint amit otthon is hallgattam. Ez pedig nem lehetett más, csak valami hasonló, mint a Yes, a Fermata, a Weather Report. Ezért a billentyűssel, Szilágyi Petivel egy viharos zenekari beszélgetés után eljöttünk és úgy döntöttünk, hogy új zenekart alapítunk.   A dobos, Fekete Sanyi egy másik zenekarból jött, a gitáros jelölthöz a lakására mentünk megismerkedni, aki egy utcával arrébb lakott a billentyűsünktől. Ott találkoztam először Alapi Pistivel, aki miközben beszélgettünk, közben csak úgy, eljátszott néhány AL DiMeola nótát. A kérdés itt el is dőlt, kész a zenekar. Mindez még 1981-ben történt. A zenekarnak a FRONTnevet adtam.

Ezt követően elindult a Front a saját stílusában, a saját rögös útján, a 80- as évek elején itthon ritkaságnak számító instrumentális jazz rock stílusban. Fejlesztettük a hangszerparkot és a hangosítást, folyamatosan kilincseltünk a próbaterem lehetőségért, de már készültek az első saját zenék, közben zeneiskola kihelyezett jazz tanszak, jöttek a koncertek, rádió felvételek, ORI vizsga, majd 83-ban a "KI MIT TUD", ahol az országos televíziós döntőben, jazz kategóriában a második, zenekarok között az abszolút első helyezést értük el. A nagy elhatározások és menetelések alatt itt ért az első villámcsapás, amikor a zsűri e műfajt értékelő tagja, a nemrég elhunyt, közismert magyar dixiland zenekar vezetője, klarinétosa, az élő adás előtt egy órával a folyosón közölte velünk, hogy bocs fiúk, de a másik zenekarban tanítványaim is vannak.

Ugye megértitek, hogy nem tehetem meg azt, hogy benneteket javasoljalak a jazz kategória első helyére.  Akkor, ott, másképp értékeltük ezt, de ma már nincs harag. A győztes dixi zenekarra akkor sem volt. Aztán megnyertünk egy országos hanglemez pályázatot egy következő tehetségkutatón, de mivel instrumentális zenét játszottunk, a lemezgyár akkori vezetőjének döntése az volt, hogy ebben a műfajban nem hajlandó lemezt kiadni. Mi nem adtuk fel, készültek a nóták és játszottunk tovább.  Fontos állomás volt még Moszkva, ahol 1985-ben a Világ Ifjúsági Találkozón Berki Tamással játszottunk, melyet 1-2 éven keresztül még további  hazai és külföldi közös fellépések követtek, a saját koncertek mellett. A 80- as évek végén aztán rá kellet jönnünk, hogy ezzel a stílussal – műfajjal az akkori hazai viszonyokban átléphetetlen korlátokhoz értünk, ezért a zenekar életében rövidebb - hosszabb szünet következett. Egy idő után aztán a zene szeretete és a barátság erősebb volt, mint az, ami miatt a szünet bekövetkezett, ezért aztán először trióban, majd újra Alapi Pistivel, már az eredeti felállásban játszunk. A Front bulikon a korai, vagy már az újabban készült instrumentális nótákat is játsszuk, de időnként neves vendégművészek is megtisztelnek bennünket közös fellépésükkel, mint Berki Tamás, Babos Gyula, Török Ádám (Mini), Fischer László (Korál), Karácsony János (LGT).

Kikerülhetetlen volt az első kérdés, de most beszéljünk Vincze Lászlóról, a FRONT basszusgitárosáról!

 

Jelen pillanatban immár 27 éve, azaz 1990-óta vagyok Mátraszele település polgármestere. Többek szerint ez nem gyakori párosítás, de bármelyiket is nézem, a szabályosság és a kreativitás fontos mindkét esetben, ezért vica versa szerintem jó hatással van mindkét tevékenységemre. Ez a hivatás bár eléggé behatárolja a szabadidőmet, de a zene mellet a motorozás még az, ami pont oly rég óta tart, mint a basszusgitározás. Ritka év, amikor barátaimmal ne motoroznánk be újra meg újra, a számomra megunhatatlan Erdély és a Kárpátok hegyeit.  Fantasztikus érzés kanyarogni a Fogarason, a Hargitán megpihenni a hármas kereszt alatt, vagy a Gyimes völgyében felnézni a felhőkre, miközben a fülesben szól a jazz.

Laci, beszéljünk a zenekari munkáidról. A zenekaraidban már tudatosan hoztad a FRONT-ban is hallható szólótémákat, vagy ezért pár kört kellett ezzel futnod? 

Amikor duó, vagy trió felállásban játszom más a szerepem, ott a mellett, hogy a nótákban általában többet kell játszanom, a lehetőségem is több az improvizációra, vagy olyan megszólalásra, ahol a basszus dominál. A Front műsor kötöttebb, ott a nóták többségét úgy írtuk, hogy a zenekari részek szerkezete szorosan összefügg a szóló betétekkel, az pedig elsősorban a két kitűnő szólista, Alapi Pisti gitáros és Szilágyi Peti billentyűs szerepe. Van, amikor a saját Front műsorunkat is „feldolgozásban” játsszuk, vagy eleve feldolgozást játszunk, ahol lehetőség nyílik basszus szólókra, improvizációra.

Laci, hangszerek! Hallhatunk a „vasról”?

Abban a tekintetben, hogy hogyan szólal meg a basszusgitár egy nótában, szerencsére sokat változott a világ az elmúlt fél évszázadban. Ahogy a zenében betöltött szerepe részben megváltozott, ezzel együtt a „sound” is egyre hangsúlyosabbá vált. Ami a hangszert illeti, nálam az örök szerelem, a Fender Jazz Bass. Ma már elég sok, jól felszerelt, modern hangzású, jó minőségű, kényelmesebb hangszer beszerezhető. Ebben is sokat változott a világ. Én viszont azt szoktam mondani, hogy mosóporból is azt szeretem, ami habzik. Itt főleg a sound, ami számomra meghatározó. Fender Am. Standardgitárokból használok bundozott, bund nélküli passzív, és aktív (Deluxe) változatokat, továbbá egy Music Man Stringray HS – t. Általában a stílus, illetve a nóták határozzák meg, hogy épp melyik hangszert használom. Duóban, trióban, standard JB fretless, Front műsorban a standard JB bundozott, vagy Deluxe, illetve a Musicman. A Fender gitárokban a gyári hangszedőket kicseréltem custom shop 60, illetve a zseniális hazai mester, Fodor Tamás Woodhead hangszedőire. Ami az effektet illeti, Boss GT- 10B multit használok és egy Boss RC50 loopert. Az erősítőm leggyakrabban Ampeq SVT3 Pro, 2X10” + 1X15” ládákkal. Méretekben kisebb helyszínekre a Mesa Boogie D800, 1X12” + 1X15” ládákkal viszem magammal. Hangszerek terén örök gyűjtögető vagyok, nehezen válok meg tőlük, ezért a felsoroltak mellett még meg van az a Cimar Jazz Bassgitár is, amivel 1982-ben játszottam fel a rádió felvételeket, bár ezt a hangszert már a középső fiam, Tamás használja, aki szintén basszusgitáros egy zenekarban. Öröm hallani, milyen jól szól a kezében.

Végül, beszéljünk a tervekről! 

A zenekarral készülünk a Front lemezre, hamarosan minden nóta rögzítve lesz. Készülök a közelgő  fellépésekre, de e mellett foglalkozom új nótákkal is, mert úgy érzem, hogy van, amit még nem írtam meg és van, amit még nem játszottam el. A zenekar tagjai remek muzsikusok és egyben a barátaim is. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy kitűnő zenészekkel játszhattam együtt. Remélem, ez még sokáig így marad.

A Gitarvilagok.com stáb nevében is nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakhoz!

Köszönöm.