Petruska András

Talán a legmaradandóbb élmény, amibe váratlanul fut bele az ember, és az ott marad belül. Visszagondol rá, mert szépet kapott, gondolatok születtek. Talán ez manapság az egyik legfontosabb dolog… . Petruska András gitárossal beszélgettem. András köszöntelek az oldalon, és köszönöm neked a győri koncertet. Jól látom a fent írtakat?

Úgy érzem, nálad célba értek a szándékaim, aminek nagyon örülök! Kár is lenne ezt elemezni, hogy miért, lényeg, hogy működik a dolog. Imádok zenélni, és ha mindezt megosztom a közönséggel, akkor a zene mögött megbújó emberi találkozás sem maradhat ki. Igyekszem tiszta fejjel megállni a helyemet ezen az úton, és eljuttatni azt az örömöt az emberekhez, amit nekem jelent ez az egész.

András kanyarodjunk a pályád irányába. Beszéljünk rólad!

Mindig is érdekelt a zene. Kisgyerek koromban az éneklés és a gitározás mímelése (teniszütőn!) ugyanolyan játék volt számomra, mint bármi más. Éppen idén 20 éve, 9 évesen kezdtem el gitározni tanulni Bussy Gábornál, akit a mai napig a mesteremnek tekintek. Kamaszkorom kezdete óta írok dalokat, azóta számolatlan zenekarom volt különböző műfajokban alternatív rocktól country zenéig, végül a minimalista megszólalás, az egy szál gitár-ének felállás lett az, amivel szélesebb közönséghez el tudtam jutni. Ez a "formáció" idén 5 éve tart, több, mint 500 koncerttel a hátam mögött, és a tavaly megjelent első, Metropolita című nagylemezemmel.

Bármerre nézünk az életünkben, mindig ott van az útkeresés. Egy zenésznél, egy gitárosnál ez talán kiemelten fontos pont. Hogyan alakult nálad az oldal?

Kisgyerekkorom óta az elsődleges fontosságú dolog számomra a dal, a második az ének, a harmadik a hangszerelés, a hangszerek közti kommunikáció, és csak ezután jön a gitár. Ennek ellenére gitárosként vagyok nyilvántartva a legtöbb ember zenei térképén, gitár-szakon tanultam a Kőbányai Zenei Stúdióban, valójában, mint láthatod, szinte minden más fontosabb számomra a muzsikában. Ez a fajta ellentmondásos viszonyom a gitárral akkor oldódott fel, amikor megismertem Tommy Emmanuelzenéjét, és úgy általában fingerstyle gitározás világát. Elég volt pár dalt meghallgatnom ahhoz, hogy rájöjjek, ez az én utam, hiszen ez semmi másról nem szól, mint egy teljes zenekari hangszerelés imitálása a gitáron. Csodálatos az érzés, amikor én magam is úgy érzem, hogy egy teljes banda vesz körül.

Természetesen nem csupán hangszeresként, dalszerzőként is folyamatosan keresem az utam, mitől válhat a zeném különlegessé, miért pont engem hallgassanak meg az emberek a sok ezer választási lehetőség közül. Ezt erőltetni nyilván nem lehet, hosszú évek alatt alakul ki egy unikális világ, mind zenei, mind pedig tartalmi értelemben. A Beatles-t és a 60-as évek rockzenéjét 8-10 évesen fedeztem fel, a fingerstyle-lal 20 évesen találkoztam, pár évvel rá felfedeztem a magyar népzenében rejlő lehetőségeket. Ezzel egyidőben nőttem fel, érzékenyen figyeltem az engem körülvevő világot, amik a dalokat inspirálták. Ez a "csomag" vezetett az első lemezemhez, de az út természetesen soha nem ér véget, csak győzzem erővel!

András nem tudom kihagyni a kérdést! Megjelent egy film. „Szent Gellért tér” címmel. Szokatlan, de ettől fantasztikus. Hogyan jött a képbe ez a forgatókönyv?

A szokatlan, de fantasztikus műveikről ismert The Soup alkotócsapatot kértem fel a klip elkészítésére. Elmondtam nekik a kulcsszavaimat, hogy mi motivál a zenélésben, miről szól a Metropolita című lemez, és ezzel a nem mindennapi ötlettel álltak elő. Az, hogy a klipben egy szál gatyában alvajáróként járom az éjszakai Budapestet, közben pedig rám ébred a város, kifordított, humoros formában adja vissza azt, ahogyan érzek a foglalkozásommal kapcsolatban. A dalaim témái, a megfigyelésem tárgyai a város, a benne élő emberek, de ebben a világban élek én is - egyszerre vagyok beavatott és kívülálló.

Gitarvilagok.com. Fontos pont! Hangszereid, a hang! Beszéljünk erről most!

Amikor a hangzásomhoz szükséges eszközöket kiválasztottam, két kényes kérdés mentén gondolkodtam. Az egyik az volt, hogy az akusztikus gitár kierősítve is hasonlítson a természetes megszólaláshoz, a másik pedig az, hogy ezen túl is menjen - elbírja a dinamikus, perkusszív játékomat, és úgy legyen eq-zható, hogy olyan érzésem legyen, mintha egy zenekar szólna.

Annak ellenére, hogy sosem akartam "lenyúlni" a hangzását, utólag evidens módon a Tommy Emmanuel által híressé tett Maton EBG808TE elektroakusztikus gitár lett a fő hangszerem. Az enyém egy 2010-es modell, és az azóta eltelt években kicsit módosíttattam rajta, így például a pickup is a legújabb, AP5Pro névre hallgató rendszer, nagyjából az egész színpadi hangzásom leglényegesebb pontja. Ez 6 külön piezóból álló, remekül eq-zható rendszer, ami szerintem a világon egyedülálló mértékben viseli el a dinamikai különbségeket. És persze tartozik hozzá egy beépített mikrofon is, ami veszi a hangszer testének a zajait, ezáltal is természetességet kölcsönözve a kierősített hangnak. Teljes mértékben ez az álomhangszer a színpadi megszólalásban, azonban stúdióban, vagy akusztikus környezetben mást használok, attól függően mit kíván meg egy adott dal. Sikálni természetesen Martin D-28-on szeretek a legjobban, balladisztikusabb játékhoz pedig vagy John Pearse folkhúrral felszerelt klasszikus gitárt, vagy Burghardt Géza fingerstyle-ra alkalmas modelljét kölcsönzöm, nagyon kedvelem a klasszikus és a fémhúros gitárok hangzása közti átmenetet.

Szólókarrierem kezdete óta AER erősítőkethasználok, folyamatosan kísérletezem, melyik áll a legjobban a zenémnek, most épp egy Domino3-ast használok. Nagyon konkrét, erőteljes hangot ad a gitárnak, annak ellenére, hogy akusztikus zenészeknek lett kitalálva, igazi rock and roll cucc. Az erősítő és a gitár között használok egy ún. Colourizer előfokot - szintén az AER jóvoltából - hogy még természetesebbé varázsoljam az erősített gitárhangot. Ezt egyébként afféle "térfogat növelőnek" is használom; a preampból és az erősítőből is megy ki egy-egy jel a keverőbe, a kettő keveréke, a köztük lévő fáziskülönbségek okán pedig valóban még nagyobb hatást kölcsönöz az egy szál gitárnak. A vicces az egészben az összes szembejövő hangszínszabályzó középen áll a rendszerben, nem kell nyúlnom semmihez, és kész a hang!

Ezen kívül már csak egy ventillátorra van szükségem, és mehet is a koncert. Ez utóbbi preferenciámat sokan kinevetik, vagy allűrösnek tartják, de az az igazság, hogy fontos. Nem csupán azért, mert a túlságosan erős izzadtságom zavarja a komfortérzetem (mellesleg öli a húrt), hanem az adrenalint is teljesen rossz irányba tereli, egyszerűen nehezebb koncentrálni ekkora hőtermelés mellett., egyben elég kimerítő is. Amióta használom a ventillátort, sokkal nyugodtabb, fókuszáltabbak az előadásaim, divatos kifejezéssel élve, többször kerülök a flow állapotába.

Személyeskedés nélkül. Elégedett vagy a jeleneddel?

Határozottan. Van egy s más mögöttem, és bőven van kilátásom előre is mind szakmai fejlődés, mind pedig a karrier tekintetében.

András, végezetül. Terveid!

Jelenleg a zenei gondolkodásom nagy részét a 2. lemezem írása és készítése foglalja le. Adtam magamnak az egészre egy évet, tehát nem sietek, de egy határozott tempóban dolgozom. Most lazának és könnyednek érzem ezt a folyamatot, igyekszem kiélvezni a komponálásban rejlő kihívásokat, és a stúdióban való szüttyögést is.

Udvardy Udy Zsolt

0630 2261017

udy@gitarvilagok.com

www.gitarvilagok.com

Dave Hanson

Dave Hanson Lead Vocals & Guitar, Dave Hanson Band. First, I congratulate on your music! You have found the best way what shows us – yes, there is a band what gives the beauty to world. Thank you very much in the name of Hungary! So, Dave, could you say something about yourself? 

Thank you Udy! Well Dave Hanson Band is a relatively new group, but I have worked as a musician for a long time. I used to play in a band called The Dunwells and we had some success in the USA. We had a top 40 single called I Could Be A King, and also performed on the famous late night TV Show “Tonight Show With Jay Leno”. I Left the Dunwells last year and formed Dave Hanson Band with a bunch of old friends from my own town of Leeds, UK. 

What does your band – Dave Hanson Band – mean for you? 

I wanted to create a band with a cool and groovy sound, as i’m greatly influenced by JJ Cale who was the master at that! It’s an important thing for me with this band that the music takes centre stage. The quality of the songs, the quality of the musicians. I wanted to make something that sounded cool and modern, but also had a timeless quality to it. That would stand up against all the classic records that we all know and love. I think we’ve achieved that with the new Album. 

Dave, what do you take for important in your way of music? 

Like I said the quality of the songs and performances are important to me. I wanted to create a record where the songs have been played live by real musicians, rather than programmed into a computer. We decided to record to analogue tape in order to achieve that and in turn I think we’ve created something very organic. 

Will you plan turning somewhere with your band? Style, sound for example. I very hope no!

I’m always keen to progress and develop the sound of the band. I feel with the new songs I’m writing that we’re going more into a funky, soulful style and maybe a hint of psychedelia. But there is always that bluesy style of guitar playing I seem to find myself comfortable with! 

If I looking for a great band, I have to sink into the underground. This is a wrong way, unfortunately. Are you luckier in England? 

Not really. It’s truly a struggle for new artists to break through. I always laugh that I picked up a guitar to become a musician, but I spend more time on the computer tweeting about the it nowadays than I do actually playing the guitar! 

Finally, Dave, could you say something about your plan? 

Well we have an EP of four songs coming out in the Summer 2015 entitled “New Tricks”. We have a full album of material recorded so will be aiming to release that later in the year. All our music is access able via our website www.davehansonband.com - we’re already getting some good tour dates in the UK and are planning to stretch out into Europe and the USA at some point too.

Dave, thank you very much this interwiev, and I am very lucky man that I make it with you! Have great time!!

Udvardy Udy Zsolt

0630 2261017

udy@gitarvilagok.com

www.gitarvilagok.com  

RockMilady

Nem általános, de nagyon jó, hogy a hard rock zene férfi hegemóniáját, hölgyek törik meg. Könnyebb, nehezebb, többet kell beletenni? A kérdéseinkre választ kapunk, egy kiváló gitárostól, énekestől. Nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon. RockMilady. Akkor kezdjük ezzel! Könnyebb, nehezebb?

Nagyon érdekes kérdés, egyszerűnek tűnik a válasz, valójában mégsem az. Nyilván nem is tudom lányként átérezni, hogy milyen, amikor egy férfi tanul gitározni. Nem titkolom, amikor bárhol lány-gitárosként neveznek meg, mindig módosítok, hogy „csak gitáros”. Ugyanaz a hat húr áll rendelkezésemre, ugyanazokat a technikai elemeket kell elsajátítanom, egy-egy nyújtott vagy tapping-hangot ugyanolyan sokat kell gyakorolni, hogy úgy szóljon, ahogyan annak szólnia kell. A stúdióban nincs férfi vagy női gitáros, a hallgatóság számára végeredmény a fontos. Más kérdés, hogy anno első időkben a fémhúr próbára tette az ujjaimat, ráadásul érthetően nem lehet nőiesen hosszabb körmöm, de úgy érzem, hogy a végeredményhez belefektetett munkát illetően egy nőnek se könnyebb, se nehezebb.

Mi volt az életedben az a pont, amikor azt mondtad, a gitár!

A családom életében mindig is jelen volt a zene, és szülői indíttatásra 14 évesen döntöttem úgy, hogy gitározni tanulok. Több hangszer lehetősége is felmerült, de végül a gitár tűnt a legszimpatikusabbnak. Nem zeneiskolában, hanem magántanárnál kezdtem klasszikus gitáron, majd szüleimtől két év után kaptam meg az első elektromos gitáromat.

Ez megváltoztatta a tanulmányaim menetét. Túl az első Beatles és Rolling Stones dalokon első hallásra beleszerettem a legendás EAGLES együttes Hotel Californiac. dalába. A dalt azonnal megtanultam, de a végén jött a hosszú gitárszóló, ami nélkül viszont a dal elveszítette volna a hangulatát. Így két kemény hónapig tanultam a szólót, míg közben ráéreztem a gitárszólók csodálatos világára, ezernyi lehetőségére, kifejezésmódjára és technikai varázsára. Itt már az is eldőlt az életemben, hogy mindenképpen szólógitáros leszek.

Milady, teszel körutakat a műfajok között?

A műfajok között körutat csak akkor teszek, ha zenét hallgatok. Bár szabadidő kérdése, de szeretem még a komolyzenét is, pl. Vivaldi Négy évszak című műve kifejezetten kedvencem, de összességében inkább könnyűzenét hallgatok. A saját kedvtelésemre a Deep Purple-től kezdve Simple Plan, Scorpions, AC/DC, Gary Moore-on stb. keresztül, akár Elton John, Celine Dion, Cher, stb. zenéit hallgatom.

Viszont mivel szólógitáros vagyok, főleg azokban a zenékben érzem jól magam, ahol egy-egy jó gitárszólónak tere van. Azt hiszem természetes, hogy ebben a rock-műfaj áll hozzám a legközelebb. Konkrét és őszinte a kifejezésmódja, ráadásul a legszebb lírai balladák világhírű rock-zenekarok neveihez fűződnek.

Nagyon jól szól a hangszer a kezedben. Beszélnél a "cuccodról", az estleges tervezett változtatásokról?

Köszönöm, ezt részben dicséretnek veszem, hiszen évekig tartott, hogy úgy „engedelmeskedjen” a gitárom, ahogy azt szerettem volna, és persze még hosszú út áll előttem. Az utóbbi másfél évben szólalnak meg úgy a hangok, ahogy azt belülről szeretném. Rengeteg improvizációs gyakorlatot végzek, ami mind-mind segít abban, hogy előbbre járjon a fejem, mint a kezem. Persze ebben tanáromnak is sokat köszönhetek, aki az óráim anyagát kifejezetten a személyemre szabja.

Egyébként két kedvenc gitárom van, egy Squier Fender, és egy floyd rose-os J&D Brothers. Ez utóbbi az első számú. Jelenleg koncertre egy Peavay 75 W-os erősítőm van gyári pedálsorral, gyönyörűen szól, és nagyon sok a variációs lehetőség effektben.Persze megvannak a kedvenc effektjeim. Utóbb tervbe vettem egy klasszikus Marchall erősítőfej és hangláda beszerzését, és bár az elmúlt évben lett is volna erre több lehetőségem, de egyelőre a pakolás, szállítás, cuccolás miatt még töröm a fejem rajta. Ebben például van különbség női és férfi gitáros között.

Szóló pálya?

Igen, valójában szólóban szeretnék dolgozni, de véletlenül sem megbízható társak nélkül. Ez inkább azt jelenti, hogy nem szeretnék úgy zenekarban zenélni, hogy csupán kísérő-funkcióm legyen. Nem a zenei alázatról van szó, hiszen az megvan bennem, hanem arról, hogy rengeteg dal van bennem, és ezekkel utat szeretnék találni azokhoz, akik nyitottak rám. Ezekben a dalokban hiszek. Tisztában vagyok azzal is, hogy ezzel az érvényesülésben a nehezebbik utat választottam, de kellő az elszántságom.

Milady, fontos kérdés. A zenei jelened, és mik a terveid?

Most nem régen készült el promóciós célból a Legyél az áldozatom! c. kislemez-anyagom, ami három dalt tartalmaz. A címadó dal egy feldolgozás, és megtisztelő, hogy O. Evenrude norvég előadó/producer megadta hozzá a támogató engedélyét. A Rock-szerenád című instrumentális dalom tisztelgés azok előtt a klasszikus gitárosok előtt (Blackmore, G. Moore, stb.), akiknek a munkásságát fiatal korom miatt nem élhettem át saját idejükben. A záró szám a Csak a csend felel..c. lírai dalom, ami szinte a legnépszerűbb. Ez, és a rengeteg pozitív visszajelzés a további munkámban megerősít.

A terveim között a jelenleg legfontosabb egy sikeres érettségi és felvételi vizsga. Mindenképpen egyetemen szeretnék tovább tanulni, meggyőződésem, hogy a biztos egzisztencia feltétele a nyugodt „alkotásnak”. Zenei terveim pedig konkrétak. Technikailag egyre tovább szeretném képezni magam, felgyorsult a világ, más az íze egy ’70-es évekbeli gitárszólónak, és más egy 2015-ösnek. Dalaimban és játékomban a klasszikus rockzenei elemeket mindenképpen ápolni szeretném úgy, hogy azok megférjenek a mai hangzásokkal.

Bízom benne, hogy az év második felére összeáll az a csapat, akikkel dalaim úgy szólalnak meg élőben, ahogy azoknak szólni kell.

Nagyon köszönöm a lehetőséget a Gitárvilágnak, megtisztelő, hogy megoszthattam az olvasókkal a hétköznapjaim és törekvéseim egy részét, és további sikeres cikkeket kívánok!

Milady, köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Udvardy Udy Zsolt

0630 2261017

udy@gitarvilagok.com

www.gitarvilagok.com  

Elmo Karjalainen

Elmo Karjalainen guitarist. As I listen your play...yes.....I think, there is artifical nothing. On the whole, this is the main secret of instruments. Tipycal of Elmo are the soul, and the empathy. Congratulate on your play! Well...who is Elmo Karjalainen?

Thank you! Who am I? I'm a hairy faced guitar player. That about sums me up. Other than that I like football (what Americans call soccer), Monty Python, spending time with my kids, spending time apart from my kids, sleeping and playing too many notes. I also like long notes with echo.

What was the first moment in your life when you found the guitar?

I guess I've had a few of those. Hearing Yngwie Malmsteen's Odyssey for the first time was one of those. I didn't eve play guitar back then (I was probably about 8 or 9), but the energy of his playing was really impressive. I got my first guitar at 11, although it took a couple of years for me to really start playing. What did it for me was finding Gary Moore, and especially his live solo on Shapes of Things, plus changing my guitar teacher. My new teacher, Sasa Opacic, asked me the magic question: What do you want to play? 

Maybe, more important the secret of your style! How did you build your style what your own?

Brace yourself for a longer answer. The short answer is that I don't know how I came by my style. But I'll give you the long one as well. I suspect that my parents have something to do with that. They always listened to all kinds of music at home when I was growing up. That made me very open to all kinds of stuff. So much so that I would say that I don't have a favorite style of music, just many bands/artists that I like. Bands/artists that influenced me include the usual ones (Vai, Malmsteen, Satch), plus some slightly stranger ones, like Danny Gatton, Genesis, Pekka Pohjola, Devin Townsend, Frank Zappa, Mattias IA Eklundh, Stevie Ray Vaughan, Gary Moore, Pat Metheny (not that all of those are strange).

There have also been a bunch of other influences, the list is way too long, who have influenced me in a more subtle way than those mentioned above. Basically everything I’ve listened to has influenced me. Even the ones I haven’t liked.

One important thing for me is to try to not be too serious about myself. That doesn't mean I'm not serious about my music, but at the same time, being serious shouldn't mean you can't have a laugh. Actually I think you should be able to laugh at yourself and your music. I also think it’s important to be open to all kinds of music. 

Elmo, could you say someghing about your actual work?

What can I say. I've played in a number of bands over the years. The best known one is probably Deathlike Silence. We had some small success in Finland in the charts and on the radio. Sadly that band has been on a hiatus for almost as long as I can remember. That has given me the time to do my own solo stuff however. I released my debut album, Unintelligent Designs, in August 2012. That was very much a learning experience for me, as I learned the ropes in the studio etc. It was great fun, and although I could do the whole thing better now, I'm still immensely pleased with how it turned out. It's a nice snapshot of me as a guitarist, with many different genres of music and a bit of comedy to round it all off. 

It would be splendid music if sounded well... Sound! Big question! I very like yours. Shortly, what could we know your riggs!

My setup is fairly simple. In the studio I usually use some kind of Strat which goes through a distortion into a Marshall head. That then goes into a Marshall cab which is miked with and AKG C414. I also use a Fractal Audio Axe-FX II. I've Tone Matched my miked sound, and it sounds absolutely killer. If you want a more detailed explanation, you can go have a look on my website, which has the whole setup explained, or you can have a look on my YouTube channel, which also features a video with my setup. (http://elmojk.com)

Elmo, you videos are very great but will we see you on stage with your band?

At the moment I don't have any plans to tour with a band of my own. That might (and I do hope) change in the not so distant future. You might be able to catch me play with Seagravethis summer when we've released our first album. You can also come check out Helena & Kalevi, the world's only three piece duo. We do acoustic covers of everything from ABBA to WASP.

What will be your next step in your carrier?

Well, there's a lot brewing. I'm getting ready to release my second album this summer, The Free Guitar Album. The digital version will be free. It's an 8 song album, all instrumental. The production on this one is better than on my first one. It's absolutely killer in my honest opinion. I set myself pretty high standards, and I think I managed to meet those standards with this one. You can get yours by signing up to my email list. There will also be a limited run of physical CDs available, with 3 extra tracks. The extras are actually 3 songs from the record, but with different lead takes. That kind of gives a bit of an insight into how I play my parts. There's a lot of improvisation going on.

Other than that I also have my third album recorded. It's being mixed at the moment. That one is going to be very different, as it's entirely acoustic. It's meant to be music to relax to. Almost no quick playing, just nice melodies and harmonies, and a bunch of reverb. At the moment I'm calling it And Now For Something Completely Acoustic. I've also finished writing record number 4, but that's still a long way off, so I won't say anything more on that topic at the moment. 

  

Elmo, thank you very much this great interwiev, and I am very lucky man that I make it with you! Have great time!!

Udvardy Udy Zsolt

0630 2261017

udy@gitarvilagok.com

www.gitarvilagok.com  

Horváth Mihály

Horváth Mihály gitáros. Sok zenész, gitáros megtalálja ugyanazon muzsikákat, és igyekszik is előadni úgy, ahogy az eredeti szól. Komoly tudást feltételez, de ritkán sikerül... Horváth Mihálynak ez sikerült és én gratulálni szeretnék hozzá! Mihály elmondanád, miért is írtam ezt a bevezetőt?

Köszöntöm a Gitárvilágok olvasóit és köszönöm a lehetőséget! A kérdés zavarba ejtő, hiszen úgy érzem, azért írtad ezt a bevezetőt, mert így gondolod.  És ezt nagyon köszönöm neked, örülök, hogy észrevetted azt, ami igazából a célom volt. A fő csapásirány a jelenlegi tanulási/gyakorlási módszeremet illetően az, hogy minden szólót a lehető legprecízebben, leginkább abban formában eljátszani, amilyen az eredeti, amennyire ez emberileg lehetséges. Az, hogy ugyanazok a hangok vannak megszólaltatva, még édeskevés. A különböző csúszások, kötések, üveghangok, tehát ezek a kis apróságok is lényegesek a megfelelő helyen és időben. Egy coverezés során olykor inkább önmegvalósításba kezdenek a zenészek. Ismert gitárosokról is hallottam sztorit, miszerint képtelenek voltak (vagy egyszerűen csak lusták) megtanulni a saját szólójukat, így egy adott dal nagy része inkább improvizáció volt, jó, ha a fő téma elhangzott. Ezzel persze nem az imprózás ellen beszélek, de ez pont olyan, mintha egy énekes dalban szövegileg csak refrén stimmelne, a verzék pedig valami egészen másról szólnának.

A következő kérdés, nem is lehet más! Ismerkedjünk meg Horváth Mihállyal!

Tősgyökeres budapesti vagyok, a 25. kilométerkő felé haladva keresem a helyem a világban és azon kívül. Mestereim Daczi Zsolt és Szijártó Zsolt voltak, lassan 3 éve pedig Szekeres Tamás próbál rávenni a hangszer rendeltetésszerű használatára, valamint a fent említett tanítási metódus is az ő nevéhez köthető. Kezdetben a klasszikus,  hard rock és metal zenekarokat kedveltem (Motörhead, Deep purple, Iron Maiden, Judas Priest, Alice Cooper, Ozzy Osbourne, AC/DC, stb...). Majd később megismertem Joe Satriani munkásságát, ami azonnal megragadott, valamint a Dream Theater-t akik szintén óriási hatást gyakoroltak rám. Az igazi bővülést a zenei ízlésvilágomban, a 2012-ben nálunk is megrendezett G3 koncert hozta meg. Egy egészen új rajongási irányt váltott ki belőlem. Habár ugyanúgy megmaradt a régi rock zenekarok iránti szeretetem, de innentől sokkal inkább az instrumentális rockzene felé vettem az irányt és elkezdtem sokkal jobban értékelni azt. Nekiláttam saját magam teljes instrumentális kompozíciókat alkotni, covereket tanulni és feldolgozásokat készíteni.

(A YouTube csatornámon mindegyik megtekinthető: https://www.youtube.com/channel/UC4D3gKRbiV3Hyvz4InFyMoA). 

Példaképeim pedig az évek alatt elég szépen felsorakoztak: Joe Satriani, Steve Vai, John Petrucci, Yngwie Malmsteen, Randy Rhoads, Marco Sfogli, Andy James, a gyengébbik nem képviselői közül pedig Orianthi, Lita Ford és Nita Strauss.

Amikor valaki megkérdezi Tőled, "Mivel foglalkozol, barátom?", és tegyük fel, azt válaszolod, hogy "Gitározom", rendben, de mit jelent igazán neked a hangszer?

Reményt! Szerintem, ha majd az ember-hangszer kapcsolat még nagyobb mértékben jelen lesz a világban, mint most, az elindíthat valamiféle változást. Úgy gondolom kevés, olyan eszköz van, amihez ennyire szorosan lehetne kötődni. Most nem csak a gitárra értem, hanem úgy általában a hangszerekre. Képes adni egy olyan fajta energiát, varázslatot, amely hosszú órákra leköti az alanyt - amennyiben az engedi. Kreativitást, kézügyességet, gondolkodást fejlesztő, mindemellett nagyon jó kifejező eszköz is. „A zene az egyetlen világnyelv, melyet bárki, bárhol megérthet.” Én remélem, hogy még sokáig beszélgethetünk ilyen módon, főleg, mert szóban nem annyira szeretek.

Mihály, hogyan tervezed, egyáltalán kell tervezni, egy zenész karriert?

Ezt a kérdésedet ítéltem meg a legnehezebbnek, nagyon kemény dió. Természetesen tervezni mindig kell, vagy legalábbis erősen ajánlott. De a "hogyan"-ra sajnos nem tudok egyértelmű választ adni. Nyilván mindenek előtt időre van szükség. Meg kell várni, hogy a tudásunk beérjen annyira, hogy egyáltalán legyen miről beszélni.  Ezután a zenésznek el kell döntenie, hogy milyen műfajban és formában szándékozik tevékenykedni, majd előbb-utóbb hozzá kell kezdeni a bemutató anyagok, demók készítését. Majd a legnehezebb, hogy mindezt utána hogyan tudja a lehető legtöbb, olyan emberhez eljuttatni, akiket talán érdekelni is fog. Ha az ember szólóban tevékenykedik, könnyebben juthat egyről a kettőre zeneileg, viszont minden más , nem zenei meló is ráhárul (promózás). Zenekarban nyilván nagyobb az esély az ilyen kapcsolatok kialakulására, viszont ott fenn áll a veszély, hogy zeneileg lesz tudásszintek közti differencia, ízlés, - és nézetkülönbségek stb. Borzalmas. Aztán, ugye egy zenész karrierhez bőven nem elég a tehetség. Szerencse is kell hozzá, mégpedig nem is kevés, én százalékban kb. azt mondanám, hogy 90%-10%. Mármint a szerencse javára. Türelem, szorgalom, alázat, elhivatottság, szenvedély, kitartás, leleményesség, agilitás, merészség és bizakodás. Nem mondom, hogy bombabiztos recept a karrierhez, de én ezt javaslom.

Következzen, egy gyakorlati kérdés! Beszélnél a cuccodról?

A gitárom egy Ibanez JS100, amit imádok, az erősítőm pedig egy Peavey Vypyr 75 kombó, ami sok-sok effektet és erősítőmodellt tartalmaz.

Mihály, nagyon jól szól a gitárod! Fontos pont! A felszerelés és a tehetség párhuzamosan halad, vagy -röviden- egy rossz minőségű holmi is csodákra képes, ha jó kezekbe kerül?

Köszönöm, megmondom neki! :) Nagyon érdekes dolog. Van egy szólás a szakmában, miszerint: "A sound a kézben a van." Örökérvényű, márványoszlopba vésendő mondat. Régóta ismerem ezt a mondást, tetszett is és mindig is elhittem. Azonban csak az utóbbi fél évben kezdett bennem kikristályosodni, hogy ez mennyire így van. Hihetetlen. Senkit nem szeretnék megbántani ezzel, de laikus ember számára felfoghatatlan. A megszólalás döntő része - szerintem úgy kb. 75% - nem a motyón fog múlni, hanem azon, aki megszólaltatja. Egy rossz minőségű holmi nyilván csodákra nem lesz képes, de biztosan jobban fog megszólalni egy gyakorlottabb gitárosnál, mint egy tanuló félben lévőnél. Ennek természetesen az ellenkezője is igaz, úgy értem, a 100 csilliárd dolláros szerkó is tud úgy szólni, hogy virágok száradnak el és madarak hullnak az égből... Egyébként a legjobb, ahogyan te is írtad, ha a zenész aktuális képessége és felszerelése egyfajta párhuzamot von. Én azt hiszem, szerénység nélkül állíthatom, hogy nálam ez mindig meg volt és most is a helyén van.

Végezetül, beszélhetünk pár szóban a jelenről, a jelen munkáidról?

Momentán a gitársuliban vár egy komoly kihívás. Tamásnak egy új, saját nótáját tervezzük felvenni az összes növendékkel együtt. Most ez az, amire erőteljesen készülök, izgatottan várom már a stúdiózást. Elképzelhető, hogy videó is lesz hozzá, lehet, hogy majd azzal is megkereslek. Ezen kívül pedig a neked is elküldött videót igyekszem terjeszteni szerte a világban, amennyire csak lehet.

Mihály, nagyon köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Udvardy Udy Zsolt

0630 2261017

udy@gitarvilagok.com

www.gitarvilagok.com  

Magor: „Nem Kértem”

Megjelent a második hivatalos videó a Magor első nagylemezéről, melynek címe „Nem Kértem”. A szülőkkel való rossz kapcsolatot, elnyomott gyermekkori fájdalmakat körüljáró dalhoz a No Total Films (www.fb.com/nototalfilms) készített animált szöveges videoklipet.
A zenekar első nagylemeze továbbra is elérhető a márciusi Hammerworld mellékleteként országszerte az újságárusoknál, a ROAD-dal és az AWS-el közös turnéjuk következő állomása pedig április 10: Barba Negra Music Club.

A lemezen a második dal a „Nem kértem”, ehhez mutatott be most új animált szöveges klipet a csapat. Speck Roland frontember és Sápi Márton dobos így nyilatkozott:

Speck Roland frontember a Nem kértem című dalról: "Hú, ez egy kényes téma. Mondjuk úgy, hogy egy 20 éves gyerek érzéseit mondja el a szöveg a családról, egy elég régi szövegalapból született. De nem akarok, és nincs is jogom pálcát törni senki felett, mert nem tudom, hogy én egy adott szituációban hogyan viselkednék szülőként. Durva szöveg, durva zenével. Van itt minden blastbeat, stadion rock, döngölés, neoklasszikus szóló stb. A refrén egy igazi energiabomba, a legjobb pillanataink egyike. A nóta érdekessége, hogy nagyon gyorsan végleges formát öntött, és ez nem jellemző ránk."

Sági Márton dobos (MAGOR): „Ez az a dal, amibe a legtöbb érzelmet bele lehet tenni a színpadon, és ez nekünk nagyon fontos. Sokszor kapjuk azt a visszajelzést olyanoktól is, akiknek ez a stílus nem a szíve csücske, hogy élőben nagyon átjönnek az érzéseink. Mi igyekszünk minden alkalommal „meghalni” a színpadon, szívünket-lelkünket kitenni és beleadni mindent. Ez a dal egy jó lehetőség erre.”

A jászberényi Magor zenekar első koncertjét 2007. december 1-jén Jászberényben adta, a zenekar születésének ezt a dátumot tartják. A tiszta énekkel, üvöltéssel, fogós ikergitár témákkal és súlyos riffekkel operáló csapat márciusban jelenteti meg első nagylemezét a Hammerworld magazin mellékleteként, de addig is belevetik magukat a hazai és határainkon túli klubéletbe, a nyári fesztiválszezonba. 

A MÚLT

A Magor megalakulása óta számos saját- és fesztiválkoncertet játszott, és szívesen mutatta meg magát ismertebb csapatok előzenekaraként, vendégeként is. Az első nagy koncert 2008. június 13-án jött el a csapat életébe, mikor is a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán mutatta meg magát a Tankcsapda előtt. Ebben az esztendőben készítette el a csapat első, három saját dalt tartalmazó hangzóját „Túl mindenen” címmel, melynek „Arccal a fény felé” című dalához egy videoklipet is forgattak. 2009-ben a Magor megjárta a Hegyalját, Erdélyt, játszott a Neck Sprain és a Blind Myself zenekarokkal, majd decemberben újfent a Tankcsapda látta vendégül az ötöst 20 éves jubileumi koncertjén a Syma Csarnokban. Ebben az évben újabb anyaggal jelentkezett a csapat: a „Végig az úton” négy új dalt, és egy korábbi nóta újragondolt változatát tartalmazta. Az EP „Próféta” című tételére szintén videoklip készült. 2010-ben a zenekar ismét a Tankcsapda vendége volt, ezúttal a teljes „Minden jót Tour 2010” turnén. A fesztiválszezont a GYÁR Fesztiválon, a Metalfesten és Hegyalján töltötte, utóbbin a Magor közvetlenül a Meshuggah után léphetett színpadra. A 2011-es év stúdiózással kezdődött. A csapat rögzítette az új „Nem kell, hogy félts” című dalt, amely ugyancsak klipes nótává vált. A saját bulik mellett ismét a GYÁR Fesztiválon, a Hangerőmű Fesztiválon és a Magyar Dal Napja keretében rendezett megmozduláson láthatta nagyobb közönség a csapatot. 2012-ben a Magor új lendülettel látott hozzá a munkához. Átdolgozták kicsit a „Végig az úton” EP anyagát, mögé csapták a „Nem kell, hogy félts” dalt, elé egy új borítót, és ez a matéria a Wild Magazin februári számának mellékleteként néhány ezer új hallgatóra talált. A zenekar 2012 márciusában Budapest egyik legnívósabb és legnagyobb klubjában, a Barba Negrában léphetett fel, a Nemzetközi Autó-Motor és Tuning Show partiján, a Los Vegas zenekarral közös koncerten. A következő másfél évben azonban több tagcsere is megnehezítette a zenekar munkáját; mire összeért volna egy új formáció, valaki mindig kihullott a csapatból. 2012 év végére a Magor ismét bebizonyította, hogy semmi nem győzheti le, a csapat ismét felállt, és belevágott első nagylemezük anyagának megírásába, melyet a törökbálinti SuperSize Recordings stúdióban rögzítettek. Az első dal „Fontosabb, mint az életem” címmel videoklip formájában debütált a Hammerworld.hu-n. Mindeközben koncertezni is maradt idejük: 2014 nyarán, kiszabadulva a stúdióból – több vidéki helyszín mellett – a Rockmaraton, a SZIN, a Rockpart (a közönségszavazás nyerteseként) és a Vekeri Fesztivál vendégei voltak. Az évet a Road és a Kowalsky meg a Vega vendégeként zárták a kiskunfélegyházi Rocktárban.

JELEN ÉS JÖVŐ

Az elkészült nagylemez - a csapat legnagyobb örömére – a rengeteg befektetett munkához méltó kiadói gondozásban látja meg a napvilágot. A 10 000 példányban megjelenő Hammerworld magazin mellékleteként országszerte kerül terjesztésre a „Testamentum”, mely 10 dalt tartalmaz. A lemezen egy dal erejéig vendégszerepel Apey, akit a Neck Sprain valamint az Apey & the Pea formációkból ismerhet

a közönség. A tavaszi lemezbemutató klubturnét – melyre a csapat a ROAD és az AWS zenekarok vendége - a nyári fesztiválszezon aktív koncertezése követi. A történet folytatódik tovább…

magorzenekar.hu  //    fb.com/magorzenekar  //   magorzenekar@gmail.com

A Zenekarral készült korábbi interjúnk az alábbi linken érhető el:

 http://www.gitarvilagok.com/2015_02_01_archive.html  

Köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Udvardy Udy Zsolt

0630 2261017

udy@gitarvilagok.com

www.gitarvilagok.com