Ahhoz, hogy tisztességesen szóljon egy gitár, pár körülménynek teljesülnie kell. Tehetség, és a hangok, hangzás. Az első rendben is lenne, de ha egy gitáros nem találja meg a saját hangját, az keres, kutat, és nem zenél. Minden tiszteletem Kurucz Attiláé, aki gitár effektjeivel segít a zenészeknek, hogy teljes legyen a kép!
Attila, jól látom én ezt a kérdést?
Én úgy látom, hogy a hangzás keresése is hozzátartozik egy gitáros életéhez, kevés gitárost ismerek, aki tökéletesen elégedett azzal, ahogy megszólal. Ha nem így lenne, nem lenne tele minden apróhirdetési oldal használt cuccokkal.
Viszont nagyon sokan élnek abban a tévhitben, hogy csak a kütyükkel el tudják fedni a technikai hiányosságokat, és ha azokat az eszközöket használják, mint nagy kedvencük, akkor pontosan ugyanúgy fognak szólni. Én erre mindig azt szoktam mondani, hogy meg kell tanulni rendesen gitározni, és akkor a hallgatóság szempontjából gyakorlatilag majdnem mindegy, hogy milyen technikán keresztül szólal meg az ember.
A történelmi hűség kedvéért megemlíteném, hogy az effekteket ketten tervezzük és építjük Grobe Rudolf barátommal. Bár láttam már életemben forrasztópákát és kapcsolási rajzot nem keveset, a tényleges fejlesztés és kivitelezés az ő területe, én legtöbbször csak az ötleteket, gitáros fület és gondolkodást adom hozzá és az összes többi háttértevékenységet.
Attila, mit kell tudnunk rólad, beszélnél magadról pár szóban?
Miskolcon születtem és élek a mai napig. Végzettségemet tekintve távközlési üzemmérnök és programozó vagyok, bár ez utóbbi szakmában egy percet nem dolgoztam, csak érdekelt, így megtanultam.
A zenével már tizenéves koromban elköteleztem magam. Talán 13-14 éves lehettem, amikor a mozikban játszották az AC/DC „Let there be rock” című koncertfilmjét, láttam is úgy tízszer. Ez nagy dolog volt akkoriban, mert még a külföldi bakelitlemezekhez is nagyon nehezen lehetett hozzáférni.
Talán ez a film adta az első lökést, hogy gitározni kezdjek, de pénzem nem volt rá, hogy venni tudjak magamnak, így nyári munkában egy hónapot dolgoztam egy fatelepen, hogy megvehessem az első gitáromat.
Utána ment minden automatikusan, jártam tanárhoz is, de azt egy év után
A gimnáziumi évek alatt játszottuk a szokásos zenekarosdit, megfordultam mindenféle csörömpölős zenekarban, játszottam punkot, rockot, metált, közben az iskolai énekkarban kísértük a kórust akusztikus gitáron. Aztán kezdett letisztulni a kép, és egyre inkább a blues felé kezdtem orientálódni.
Főiskola alatt még egy cimborámmal gitározgattunk időnként a kollégiumban és néha fel is léptünk, de utána a háttérbe szorult a dolog. Munka, katonaság, család, a szokásos történet... a gitár a sarokban porosodott, időnként elővettem.
Nem is merek utána számolni, de eltelt így kb. 15-18 év, amikor egy fotós cimborám (aki mellesleg basszusgitáros) szólt, hogy csinálnának egy blues zenekart, nem volna-e kedvem hozzá. Volt. :-) Igazi garázsbanda volt, élveztem nagyon. Pár év után elváltak útjaink, és úgy döntöttem, hogy ha már ennyi energiát belefektettem ebbe, ezt nem hagyom veszni és elkezdtem zenekart keresni. Ez olyan jól sikerült, hogy pár hónap múlva már 2-3 bandában játszottam. Jelenleg 3 miskolci zenekarban fordulok elő; évek óta a Kiss Csaba és barátai, Sztrapacska Blues Band és pár hónapja a Retro Music Band. Ez utóbbiba igazából két koncert erejéig ugrottam be, de aztán annyira működött a dolog, hogy ott ragadtam. Így most kiélhetem magam majdnem minden általam kedvelt műfajban; klasszikus rock, blues és a bulizósabb, könnyedebb rock is fent van a palettán.
Rengeteg szakma létezik a világon, de a gitár effekt tervezést, kivitelezést, gyártást mindenképp unikumnak tartom! Hogyan jött képbe, hogy gitár pedálokkal foglalkozz?
Itt is vissza kell kicsit nézni a hőskorba. Annak idején (úgy a 80-as évek eleje) a jó minőségű eszközök egy átlag fiatalnak elérhetetlenek voltak. Ha hozzá is tudtál férni valamihez, megfizetni akkor sem tudtad. Így maradt a kreatív magyar barkácsolás, megtanultam forrasztani, panelt tervezni, NYÁK-ot készíteni. Ez sem volt könnyű történet, még nem volt internet, sőt az első házi számítógépeket is csak sóvárogva nézegettük a kirakatban; iszonyatos nehéz volt hozzáférni kapcsolási rajzokhoz. A speciálisabb alkatrészek elérhetetlenek voltak. Manapság már sokkal könnyebb a helyzet, ha valaki építeni akar magának valamit, pár perc alatt mindenhez hozzáfér az interneten, komplett dokumentációk letölthetők, bármilyen alkatrész hozzáférhető.
Amikor újra elkezdtem zenélni, egy kis Korg multieffekttel kezdtem, de előbújt a régi énem és elkezdtem építgetni magamnak mindenféle effekteket. Egyrészt így nagyon sok mindent kipróbálhattam, a fiókban most is lakik pár megépített, kipróbált panel. Megcsináltam, tesztelgettem, ami tetszett, beépítettem egy dobozba és használtam. Költséghatékony megoldás, ha az embernek gőze sincs róla, hogy mit szeretne hallani, de igazából élveztem, hogy ezzel foglalkozhatok. Igazi hobbivá vált az effekt építés.
Valamikor 2014 elején az akkori munkahelyünk kezdett kissé bizonytalanná válni és Rudi barátommal (aki akkor kollégám volt) azon kezdtünk gondolkodni, hogy milyen irányba kellene előremenekülni. Mert az biztosnak látszott, hogy nem fogunk magunkba roskadni és keseregni, egyikőnk sem az a típusú ember. Engem akkor már foglalkoztatott a csöves technika, építettem komplett előfokot is pusztán tesztelési célból. Véletlenül ejtettem pár szót Rudinak erről, mutattam neki rajzokat, elméleti anyagokat. Először nem igazán hitt benne, hogy az általam elképzelt technikai megoldások működőképesek lehetnek. Aztán eltelt pár hónap, és egy nagy fagylaltos doboz tetejére felszerelt pár csőfoglalatot, kapcsolókat, potmétereket és építgetni, kísérletezni kezdett. Ez a doboz a mai napig megvan, működőképes, a delay-en kívül tartalmaz minden olyan effektet, ami ma szétdarabolva megtalálható a kínálatunkban. Azt hiszem, ez a tesztdoboz sosem lesz szétszedve, elrakjuk a múzeumunk számára... :-)
Valahol egy manufaktúraként jelenik meg a céged. Irányokat akkor is kell adni neki. Beszélnél ezekről?
Nyilván amikor az ember elkezd valamit, fontos tudni, hogy milyen irányba akar haladni. Azt pontosan láttuk, hogy a távol-keleti dömpinggel nem tudunk és nem is akarunk versenyezni. Igyekszünk megcélozni a prémium kategóriát, a pedálok kézimunkával készülnek, minden egyes darab bemérve, tesztelve kerül a gazdájához. Fontosnak tartjuk a felhasználókkal való konzultációt, ezért nem is tervezzük egyelőre, hogy üzletekben, hangszerboltokban értékesítsünk. Az alapelvünk az, hogy „találkozzunk, próbáld ki, és csak akkor vedd meg, ha be tudod illeszteni a zenei világodba”. Nyitottak vagyunk bármilyen tesztre, akár nálunk, akár egy stúdióban, próbateremben. Az elégedett felhasználó a legjobb barátunk. :-)
A másik nagyon fontos dolog, amit igyekszünk hangsúlyozni, hogy ez egy magyar termék, magyar srácok dolgoztak rajta nem keveset, és ezt igyekeztünk kiemelni a névválasztással, a logónkkal is.
Csöves, tranyós, digit! Örök dilemma! A név már mutat valamit, „Tube”. Mi a véleményed erről a kérdésről?
Igen, az én ízlésem szerint pontosan ebben a sorrendben. :-) Mindegyik kategóriában
Valamiért az én fülem érzékenyebb a digitális cuccok hangjára, nagyon kevés igazán jót hallottam eddig. De semmilyen ellenérzésem nincs feléjük, tudomásul kell venni, hogy ez a technikai fejlődés egyik útja, és ki tudja, meddig jut még el.
A csöves technika megmagyarázhatatlan okok miatt nekem egyszerűen jobban bejön. De hogy egy saját példát mondjak: alapvetően műszaki érdeklődésű ember lévén egyszer pár napig volt nálam egy jó nevű erősítőgyártó modellezős kombója próbálgatni. Napokig tekergettem, élveztem a rengeteg gyönyörű hangszínt, USB hangkártyaként is működött, 100W teljesítmény, ehhez képest hordozható, könnyű méret. Azt hittem, megtaláltam életem univerzális erősítőjét. Majd elvittem egy próbára és nem hallottam magam... tekertem fel ész nélkül a hangerőt és hallottam, hogy iszonyú hangos. Csak nem értettem... Becsomagoltam, visszaadtam és lett helyette inkább egy Blues Junior, annak értem a hangját.
Általános, vagy az egyedi hangzások felé mozdul a Hunor?
Igyekszünk egy egyedi hangzást kialakítani. Már csak a szakmai önérzetünk miatt sem szerettünk volna senkit sem másolni. Klónokat rengetegen gyártanak a világban, akár hobbi szinten is. Mi maradnánk a saját utunkon.
Attila, mennyire befolyásolja a munkád, a „nagyok” gyártmányai? Egyáltalán ki lehet ez alól a hatás alól bújni?
Kibújni egészen biztos nem lehet, és figyelemmel is kell kísérni mindenkit. Tudat alatt bennem biztos dolgoznak ezek a hatások, de én csak a tesztelésbe, a végső hangzásba szólok bele, a konkrét áramköri tervezés nem nekem jutott. Rudi barátom viszont mentes mindenféle gitáros előélettől, kevésbé kötik meg a kezét a megszokások, a konvenciók.
Ettől függetlenül előfordulhat, hogy egy adott beállítás kísértetiesen emlékeztet valamilyen hangzásra, de ez csak a véletlen műve lehet.. :-)
Ezzel kapcsolatban van egy kedves sztorim. Elhívtuk egy igen kedves és remek gitáros barátunkat, hogy kipróbálja a pedálokat. Elkezdte tekergetni a gombokat, játszott mindenféle beállítással, aztán fél óra múlva mosolyogva rám nézett: „te, ez teljesen Tibusz hangzása”. :-) Pedig a teszt cucc még csak nyomokban sem emlékeztetett a Mester felszerelésére.
Minőség, egyediség, ár! A trió! Mi a helyzet a Hunorral?
A minőséget válasszuk ketté. Egyrészt van a hangminőség, ami leginkább egyedi megítélés alapján dőlhet el. A másik értelmezése a szónak inkább a megbízhatóság. Nos, én az első nullszériás darabokat már több mint fél éve használom napi rendszerességgel pedálboardba építve. Laktak már hidegben órákig a kocsi csomagtartójában, nyúztuk órákon keresztül fellépéseken, próbákon, és azóta sem volt soha, semmilyen műszaki problémám velük. Pedig szándékosan nem kímélem őket, mert inkább most jöjjön elő valami rejtett hülyeség. De jól bírják a kiképzést.
Az egyediségre nagyon ügyeltünk mind hangzásban, mind megjelenésben. Nem véletlen, hogy minden pedál ugyanúgy néz ki, cél volt az egységes, elegáns megjelenés. Olyannyira, hogy a külső megjelenés formatervezési mintaoltalom alá is be lett jegyezve.
Az ár egy nagyon kritikus kérdés. Egy kézzel készített termék árban soha nem tud lemenni a távol-keleti sorozatgyártás szintjére. Igyekeztünk úgy kialakítani az árakat, hogy a magyar piacon is megfizethető legyen, és még nekünk se menjen el a kedvünk a további fejlesztésektől…
Attila, beszélnél az aktualitásokról, illetve a 2015–ös tervekről?
Jelenleg gőzerővel folyik az elinduláshoz kapcsolódó munka. Rengeteg a teendő, és még a bürokrácia útvesztőjén sem sikerült teljesen átrágni magunkat.
A Facebook oldalunk már él, szeretnénk mindenkit arra biztatni, hogy lájkoljon, kérdezzen, kövessen minket:
https://www.facebook.com/hunor.tube.pedals
A honlap készülőben, az első pedálok rövidesen dobozba kerülnek. Ami a legfontosabb, a teszt videók is rövidesen elkészülnek, ahol mindenki meg is hallgathatja őket. Ez eddig sajnos időpont egyeztetési okok miatt kicsit csúszott, de már sínen vagyunk! Szóval, nem unatkozunk… :-)
A Facebook oldalunk már él, szeretnénk mindenkit arra biztatni, hogy lájkoljon, kérdezzen, kövessen minket:
https://www.facebook.com/hunor.tube.pedals
A honlap készülőben, az első pedálok rövidesen dobozba kerülnek. Ami a legfontosabb, a teszt videók is rövidesen elkészülnek, ahol mindenki meg is hallgathatja őket. Ez eddig sajnos időpont egyeztetési okok miatt kicsit csúszott, de már sínen vagyunk! Szóval, nem unatkozunk… :-)
Az idei év a termékbevezetés éve lesz. A legfontosabb, hogy a muzsikusok megismerjék, kipróbálják a pedálokat. Igyekszünk majd bemutatókat szervezni és mindenkihez eljutni. Egy budapesti stúdiótól már konkrét ígéretet kaptunk egy nyílt nap szervezésére, ahol ki lehet próbálni a kütyüket, akár zenélés közben is, és közben jókat lehet beszélgetni.
A fejlesztés sem áll meg, jelenleg is van pár ötletünk, de ez egyelőre maradjon titok...
Köszönettel:
Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése