2017. január 10., kedd

Mészáros Zoltán Dániel, Mészi, Hangszerelem



Mészáros Zoltán Dániel, Mészi, Hangszerelem. Valahogy mindig, mint a régi világok varázslóira nézek azokra az emberekre, akik hangszerjavítással foglakoznak. Meggyőződésem, hogy a hangszereknek lelkük van. Ami csak úgy készül, tárgynak, eszköznek, az csak zajt ad, ami nem baj. Szóval, ha valami olyat javítasz meg aminek – mondjuk rá - lelke van, az bizony nagyon sokat elárul rólad, mert oda már nem elég az ügyes kéz, oda már valami több kell!

 ·        Mészi, köszöntelek a Gitarvilagok.com oldalon, következzen egy kézenfekvő kérdés: hogyan kerültél a hangszerek közelébe?


Először is köszönöm a megtisztelő megkeresést. Kicsi gyerekkoromtól érdekelt a zene, az első emlékem ezzel kapcsolatban, amikor a nappaliban valami minősíthetetlen videokazettára másolt Scooter koncertfelvételre léggitározok. Erre most néhányan felhúzhatják a szemöldöküket, hogy hogyan jön össze ez az együttes és a hangszeres zene, de azon a videón bizony a frontember még elég súlyosan zúzott, és ha jól emlékszem, még valami tűzijáték is jött ki a gitárból. Érdekes módon a faluban, ahol laktunk, teljesen kihalt, vagy épp meg sem érkezett a könnyűzenei hangszeres kultúra, az iskolában is összesen két hangszert ismertek, a tangóharmonikát és a zongorát, ami a könyvtár dísze volt. Szüleim szerették volna, ha kapok zenei nevelést, de ők nem zenészek, a szolfézstanár pedig kerek perec kijelentette, amikor be akartak íratni, hogy ennek a gyereknek nincs hallása… így aztán az általános iskolában teljesen kimaradtam a zeneiskola nyújtotta élvezetekből (bár talán én jártam jól, máig kísértenek a húszfős tangóharmonika-zenekar által nyolc éven át uniszónóban gyakorolt egyetlen mű taktusai). Középiskolában aztán más környezetbe kerültem, itt ismerkedtem meg rock zenekarokkal, Nirvana-val, Guns ’n’ roses-el, Led Zeppelin-el. Ez azonnali gitártanulást és hajnövesztést vont magával. Később aztán komolyabb gitáros műfajok is elkezdtek érdekelni. Hivatásos szintre sosem jutottam zenészként, de amatőrként kisebb kihagyásokkal mindig játszottam zenekarban. A hangszerészettel egyetem alatt találkoztam először, egy Vintage 52-ben végeztetett hangszedő csere kapcsán jutott tudomásomra a szakma létezése, ami hogy úgy mondjam, szerelem volt első látásra. A következő évben be is iratkoztam a Hangszerész iskolába.

  • ·      Ha egy kicsit a gyakorlati oldalt nézem, azért nem akármi szakmai gyakorlat, tapasztalat kell ahhoz, hogy akár mesterhangszereket javíthass. Honnan jött a tudás, a tapasztalat?

Nem egyszerű erre válaszolni, de ha röviden kéne összefoglalnom, akkor azt mondanám, igyekeztem mindenhonnan tanulni valamit, ahol megfordultam. A legrövidebb műhelylátogatás, vagy akár egy fénykép is elárulhat apró titkokat, amit aztán hasznosítani lehet. Sajnos híresebb műhelyben külföldön nem volt szerencsém tanulni, inaséveimet itthon töltöttem Viszkeleti Sándornál és Prehoda Zsoltnál. Mindketten kiváló szakemberek, és rengeteget tanultam tőlük. Ettől függetlenül jó pár dologra autodidakta módon kellett rájönnöm, utánajárnom. Ha lenne lehetőségem rá, bármikor elmennék inasnak még egy pár évre, mert nagyon szeretek tanulni, és tudnék is mit. A mesterhangszerek javításával kapcsolatban azt hiszem nem is igazán a szakmai tudás a fő kérdés, hanem saját határaink ismerete, és némi szerénység. Olyan munkát nem vállalok, amiről azt gondolom, nem tudom a számomra lehető legmagasabb szinten elvégezni, vagy ha ilyen adódik, akkor a tulajdonossal mindig megvitatjuk, milyen kompromisszumok jöhetnek szóba. Hogy egy konkrét példát mondjak, nagyon szeretek hegedűket helyrehozni, de ez igazából nem a szakterületem, ezért most már egyáltalán nem vállalok ilyen munkákat, és régen is elutasítottam a komolyabb, drágább, vonós hangszerek javítását. Van, aki erre szakosodik, ő jobban meg fogja tudni csinálni.

  • ·        Mészi, voltak olyan munkáid, melyeket azért kiemelnél?

A javítások közül azok a munkák voltak számomra a legkedvesebbek, amelyek során komoly kihívásnak néztem elébe. Legyen ez egy autóbalesetben széttörött hangszer javítása, egy komolyan sérült rezonáns rendbehozása hangszerelem.blogspot.hu/2016/01/raimundo-klasszikus-gitar.html, vagy egy koboz teljes átalakítása. Ebből látszik, hogy a nehezebb, élvezetesebb munkák általában az akusztikus hangszereknél merülnek fel, mivel ezeknek összetettebb, finomabb a felépítésük. A hangszerkészítés nagyon vonz, de eddig nem nagyon volt alkalmam kipróbálni magam ezen a területen. Készült pár hangszerem, de ezek közül eddig egyedül egy langspil említésre méltó, ami egy izlandi vonós-pengetős citera http://hangszerelem.blogspot.hu/2016/11/langspil-igy-keszult.html. Ennek a munkálatait módfelett élveztem annak ellenére, hogy eléggé szorított a határidő. Tömörtestű lapgitárokat is készítettem már, de befejezni még egyiket sem sikerült, mivel mindig van fontosabb feladat, sürgősebb teendő. Nagyon várom, hogy sikerüljön időt szakítani a befejezésükre, és bemutathassam őket. Jelen pillanatban készül első ukulelém is, ami szintén jó kihívás, és izgalmas munka, de fogalmam sincs, mikor lesz időm befejezni.

  • ·         A specializálódás jelen van a szakmádban?

A szakmában abszolút, az én életemben egyelőre kevésbé. Ahogy egyre több munkám lesz, természetesen le kell szűkítenem a megkereséseket bizonyos kategóriákra, így például vonósokat már nagyon régen nem vállalok. Vannak olyan speciális területek, amikhez szintén nem értek, vagy nincs hozzá megfelelő szerszámom, ilyenek például a hangszedő készítéssel, vagy komolyabb fémmegmunkálással járó feladatok. Szerencsére ismeretségi körömben akad olyan jó barát szaki, akihez ilyen ügyekben fordulhatok, ilyenkor természetesen a megrendelőnek is jelzem, hogy ki végzi a munkát, sőt sok esetben, ha úgy egyszerűbb, egyszerűen csak átirányítom hozzá az illetőt. Az eddig elmondottak alapvetően a javításra vonatkoznak, a hangszerkészítésre már más igaz. Ha valaki valamiben igazán jó szeretne lenni, teszem azt, szeretne igazán jó klasszikus gitárokat készíteni, akkor ennek érdekében bizony komoly áldozatokat kell hoznia. Egy ilyen feladat teljes embert kíván, emellé nem fér be más munkakör, el kell köteleződni egy legjobbnak gondolt modell mellett, és folyamatosan építeni a hangszereket, a megfigyeléseket pedig beépíteni az újabb modellekbe, ezáltal kialakítva a saját stílust. Én még nem vagyok kész erre a lépésre, de erősen húz felé a szívem.

  • ·      Mennyire van meg annak a veszélye, hogy a hangszer eredeti hangját, a hangjának az ízét befolyásolja a javítás?

Egy komolyabb, alkatrészek cseréjével, anyagok megváltoztatásával járó munka minden esetben kihat a hangszer hangjára is. Más kérdés ugyanakkor, hogy ezt vajon a fülünk észleli-e. Alapvetően úgy fogom fel a hangszereket, mint egy összetett rendszert, melynek minden egyes eleme kapcsolatban van a többivel, és kihatással van rájuk. Ha bármit megváltoztatok, az egész is megváltozik. Ugyanakkor érzékszerveink nem olyan kifinomultak, hogy a legkisebb változtatást is észrevegyük, így sokszor csak több kisebb változtatás együttes hatása éri el az ingerküszöbünket. Hogy erre egy konkrét példát mondjak, sokan szokták kérdezni, mennyire befolyásolja pozitívan a csont alsó- vagy felsőnyereg a hangot? Azt szoktam válaszolni, hogy lehet, hogy egy alkatrész cseréje önmagában nem fog eget rengető változást hozni, de ha minden lehetséges apróságot minőségire cserélünk, akkor bizony az összhatás érzékelhetően jóval pozitívabb lesz. Így tehát érdemes rendszerben gondolkodni, amikor fejlesztjük hangszerünket. Ha elégedettek vagyunk egy gitár hangjával, akkor apránként cseréljünk ki rajta minden gyenge láncszemnek bizonyuló elemet, így még magasabb szintre emelhetjük. A sérülések javításánál többnyire arra törekszem, hogy az eredeti állapotot, vagy ha lehet, annál is jobbat állítsak vissza, de ez bizonyos fokú sérüléseknél nem lehetséges, ilyenkor el kell rajta gondolkodni, vajon az adott hangszer még a javítás kompromisszumával is érdemel-e annyi befektetést?

  • ·         Azért a hangszerjavítás, készítés területén van konkurencia rendesen. Mennyire pozitív, negatív vagy esetlegesen semleges állapot ez?

Konkurenseimre jobb szeretek sokkal inkább kollégákként gondolni. Javítás terén elég jól állunk, én úgy látom, jut munka mindenkinek, a készítésbe pedig egyelőre nem látok bele annyira, hogy erről nyilatkozni tudnék. Ismert kollégáim döntő többségével jó viszonyt ápolunk, és bár a magyar pengetős hangszerészek között sajnos siralmasan kevés a szakmai párbeszéd mondjuk egy német vagy amerikai viszonylathoz mérve, ez remélhetőleg a jövőben javulni fog. Sajnos itthon ebben a szakmában is, mint minden területen, kissé mindenki a fennmaradásért dolgozik, így pedig nehéz olyan ambiciózusabb tervekben gondolkodni, ami túlmutatna egy szakember munkásságán.

  • ·         Végezetül a tervekről!


Előbb-utóbb szeretnék sokkal komolyabban foglalkozni akusztikus hangszerek készítésével. Ez egy nehéz ügy, mivel így kevesebbet tudok majd javítani, ami szintén szívem csücske, de talán sikerül olyan kompromisszumot találni, ami egyik irányt sem kényszeríti elsorvadásra.



Mészi, nagyon köszönöm az interjút, és nagyon sok sikert a továbbiakban!



Köszönöm.

Galéria


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése