Támadás EGY Idegen Bolygóról. Amikor azt gondolja a jó
ember, hogy nem érhetik meglepetések... Amikor egy zenei műfaj tradíciói,
jellemzői alapjaiban omlanak össze benne, és szembe csapják valami olyannal,
ami tényleg nem születhetett a Földön. Amúgy valahol egy picit mindig remélek
valami ilyet. Valami olyat, amikor koncert után csak ennyit tudok mondani, „Hát
Ti meg kik vagytok, b... meg!”
Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást! A trió. Odavág,
baromi hatása van, szuggesztív, de az érzésem az hogy nem játsszátok a
hangszeres tudásotok határait. Ezt a párosítást is érintve egy kicsit
beszéljetek aTámadás EGY Idegen
Bolygóról!
Szia! Először is szeretnénk
megköszönni hogy gondoltál ránk. Hát igen, tudatosan nem akartunk túlzásokba
esni zenei téren, igazából ezt a műfajt szeretjük mind a hárman. Szerintünk az
undergroundkiégett, így a támadással
megpróbáljuk mókásan eltemetni, ufó álarcban.
Valamilyen úton haladni kell egy zenekarnak. Mi adja
nálatok az alapot, mi az, ami mozgatja a triót?
Az alapot a világ adja, meg a
mindennapok, amit átélünk, megélünk, és a zene szeretete persze nem utolsó
sorban a társaság, kikapcsolódás.
Koncert, Győr. Amit nagyon irigyeltem Tőletek, hogy van
még ma olyan zenekar a világban, aki azt az órát élvezi ki 110% -ban, amíg a
színpadon van. A +1 perc már nem érdekes. Jól látom ezt? Tanulható ez?
Akiket bálványoknak hisznek az
emberek és eljutnak a koncertjeikre,csodálva nézik őket, közben már a fele halott, a másik fele meg ugye a
bankszámlájára gondol, talán ez vitte a zenészeket oda hogy ezt csinálják, hogy
na majd a végén megmutatjuk, ha az egész buli szar a vissza tapsnáltolok egy jó számot, akkor már fel lett
javítva az egész este. na, ezzel ellentétben egy punk koncerten illik
beleüvölteni az ember pofájába hogy mit gondol. És mi beleüvöltjük, mert bele
kell.
A győri ABETON főnökétől kaptam egy álarcot! Akkora
ötlet, és nekem egy becses ereklye....azt gondoltam kinőttem már az ilyenből!
Hát, visszajött! Honnan jött ez? Ez a kép?!
A János(gitár) hozott az első
koncertünkre három műanyag ufó maszkot, igazából ez ihlette ezt a papírból
készült egyedi cuccot. Én( Dani) gondoltam ha már megyünk szórakozzunk egyet,
vettem kartonpapírt, zöld fóliát, meg bugyi gumit, kivagdostam, lefestettem,
megragasztottam.
Hát ha arckép, akkor a név!
Honnan szedtétek ezt a nevet!
A név úgy kezdődött hogy
mindenkinek kellett hozni egy nevet. Én egy dél-amerikai tömeggyilkosra
gondoltam, a Lajos még nem mondta hogy ő mire gondolt... de, aztán a Janika,
előállt ezzel a dologgal, Támadás egy idegen bolygóról. Ez egy filmsorozat volt
a 80-as években, gyerekkorából emlékezett rá mert kurvára félt tőle, és nem tudott
éjjelente aludni. Innen jött az ötlet neki, persze egyből szerelmesei lettünk a
névnek. A többi marhaság adta magát.
A pillanatot élni és rögtön rá a terveket kérdezni, némi
ellentmondásnak tűnhet. Ha hülyén is hangzik, Támadás EGY Idegen Bolygóról
terveiről hallhatnánk?
Most kezdünk el ismét új számokat
csinálni, van pár ötlet, témák, úgy gondoljuk egy két éven belül szeretnénk új
albumot, és egyszer-egyszer elmenni koncertezni.
Ami mellett nem lehet elmenni. Nagyon jól szóltatok,
nagyon jól szóltak az alapok. Beszéljetek a cuccról! Ha valakiben még kérdések
lennének a „hogyan" -ról, adjatok „vas” ügyben pár ötletet nekik!
Köszönjük! Igazából, a jó
hangzást az Nagy Gyula barátunknak köszönhetjük, a cucc az adott volt, mi csak
erősítő fejet vittünk. Egy igazi szakadt szar garázsban van a próbahelyünk itt
a Föld bolygón, ahol ha hangos zenét játszol szinte teljes a káosz, minden
hangszer összeolvad. Meg kell tanulni hogy ilyen körülmények között is
megszólaljon egy zenekar valahogy. Ha a patkánylyukban is élvezhető, akkor egy
jó hangzású helyen még sokkal jobb lesz az egész. Szerintem ennek köszönhető,
hogy az alapok is jól szóltak. A titok egyébként a Marshall gitárerősítő,
torzító a basszusgitáron, és az erősen, pontosan megütött fémpergő…. !
Nagyon köszönöm a beszélgetést
és nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!
Horváth Imre, gitáros. Mindig nagy tisztelettel néztem
olyan zenészekre, akik hozzátesznek, formálják a világ zenei életét. Ez csak
úgy történhet, ha az eszköz, amit hangszernek hívunk beszél. Bármely technikát
teszünk is mellé, a gitáros mondanivalója csak akkor lesz érthető, ha nagyon
megtanulta a zene nyelvét. Imre nagyon köszönöm a lehetőséget. Nem kezdhetünk
mással, mint hogy ismerkedjünk meg Horváth Imre gitárossal! Beszélnél pár
mondatban magadról?
Horváth Imre vagyok, 58. éves.
Tatán élek a feleségemmel családi házban, két felnőtt lányom külön él.A helyi Bridgestonban dolgozom, mint
gépbeállító.Alapszakmámat nézve gépszerelő vagyok, az idők soránlogisztikai ügyintézőkéntközép és felsőfokúvégzettséget szereztem. 16 éves korom óta gitározom,kisebb,nagyobb
megszakításokkal.
Nagyon letisztult, és abszolút érthető a játékod. Melyek
azok a műfaji, technikai irányok, befolyások melyeket beengedsz a gitáros
világodba?
Mindent meghallgatok ami érdekel,
ami zeneileg megfog,természetesena gitárzenét szeretem a legjobban.Szeretem a filmzenéket, aprogresszív rock zenét, kedvenc együttesem a
Dream Teather. Gitárosok közül hazai pályán Jónás Tamás gitárzenéjét nagyon szeretem,csodálatos
zenét csinál Tamás, de Lukács Petyát, Alapi István gitárjátékait is
szeretem.Sokat hallgatom: Marco Sfogl, Rick Graham, Al Joseph, Joe Satroani,
Steve Vai, John Petrucci,Vinnie Moore,Gary Moore stb..sorolhatnám akár órákon
keresztül.Szívesen hallgatok még dzsessz zenét pl: Larry Carlton, Martin Miller,
vagy Snétberger Ferencet is.
Mint általában, minden területen, lassan a fő probléma,
hogy az információ – zenei – dömpingből, hogyan szedegessem ki azt, ami nekem
jó lehet. Könnyű teljesen fals irányokba elmenni. Gondolok itt a gyakorlás, a
zeneszerzés, ill. magára a játékra is. Hogyan történik ez nálad?
Gyakorlás! hmm… amire mindig kevés
időm van. Nagyon szeretek gitározni. Általában autodidakta módon tanulok,
internetről, és a hallott zenékből gyűjtök inspirációkat. A zeneszerzést
ötletszerűen csinálom,jönnek az ötletek és megpróbálom őket megvalósítani.
Logic Pro X zeneszerkesztővel dolgozom, nagyon jónak tartom ezt a progit mert
jól lehet vele szerkeszteni zenét, különösen előnye a dobszerkesztés.
Zenekar. Valahogy mindig az érzésem az, hogy azért a
zenekar, a zenésztársak inspirációja mindig egy fontos pont. Imre, zenekar
témában mi lenne a jelen?
Zenekarban még fiatalabb koromban
játszottam de aztán mindig közbejött valami ami miatt abbamaradt az egész,pedig
egész jó számokat írtunk,sajnos ennek a zenekarnak akkor lett vége mikor
elvittek katonának. Mindig is szerettem volna összehozni egy jó zenekart,
azonban a jó zenekari szereplésnek több összetevője van.Egy jó zenekar esetében sok múlik a
muzikalitáson,a szerencsén és az emberi viselkedésen,hogy jönnek ki egymással a
tagok. Vannak barátaim akikkel a mainapig is összejövünk "jammelni", zenélgetni. Szerencsés vagyok, mivel a
vőm is zenél, bassz gitáron és tubán isjátszik a Katona Zenekarba.Lányaim szintén zenészek,hegedű tanár
mindkettő, szimfonikus zenekarban is játszanak.Én meg itthon írom a
számaimat,az elképzeléseimet próbálom
megvalósítani.
A házi stúdió építés piaca végtelen. Engem a „miértek”
érdekelnének. Miért ez a Laney, vagy miért az a Line6 kapott szerepet a
stúdióban?
A Laney csöves erősítőknek mindig
is tetszett a hangja, főként a TT 50-nek ami manapság egy modernebb hangzásvilágú
erősítő. Volt már torzító, kompresszor, reverb, delay, amit összeraktam
magamnak kisvasútnak, a hangja is tetszett, de a multiprocesszor effektekjobban vonzottak,érdekelt hogy milyen hangzást lehet kitekerni belőlük. Persze meg
pénz kérdése is,minden gitárosnak az álma egy jó cucc.
Imre, beszélnél pár szóban
arról, hogyan jött képbe az „SG Gitáverseny”?
Az SG gitárversenyt a Facebookon
pillantottam meg teljesen véletlenül. Előzőleg nem tudtam róla, egy versenyző
aki felkeltette a figyelmemet ekkor vettem észre a versenykiírást. Gondoltam
benevezek, mivel jelenlegi állapotom miatttöbb időm van zenélgetni.Szeretem a kihívásokat. A versenyek során
szerzett tapasztalatokból sokat lehet tanulni. Érdekel hogy mások hogy
játszanak hisz ezért csodálatos ez a gitárzene, annyiféle stílus, annyiféle
megszólalás, annyiféle hangzás ami nagyon érdekessé és izgalmassá teszi az
egész gitározást.
Végezetül, a terveidről!
Tele vagyok tervekkel, rengeteg
zenei ötletem van amit szeretnék mégmegvalósítani. Most készül a 2.CD-m amit megpróbálok tökéletesíteni,zeneileg és hangzásban is.Még a videók készítése van terveim között,
valamint saját magam képzése.Számomra nagyon fontos a technikai dolgok
gyakorlása,elsajátítása, amire nagyon kevés időm van mert a számok írása
szerkesztése nagyon sok időt vesz igénybe.
Imre, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok
sikert kívánok neked a továbbiakhoz!
Hendrix Project. Nagy tisztelettel nézek azokra a
zenészekre, zenekarokra, akik képesek belépni Jimi Hendrix világába. A gitáros
játéka egy olyan teret ad, ahol csak azok boldogulnak, akik szívüket, lelküket
beleteszik. Máskülönben nem fog jól szólni, nem fog mondani semmit, nem kap
értelmet az örökség. Nem mellesleg technikailag is egy döbbenetes történet
Hendrixet játszani. Szóval a rövid véleményem, a Hendrix Projekt tökéletesen
otthon van a gitáros világában.
Köszönöm a triónak, hogy elfogadta a meghívást. Nos, vagy
nem lehet, vagy baromi véletlen, hogy a Hendrix Project megalakulhatott, mert
Hendrixhez csak úgy nem lehet nyúlni. Beszéljetek róla, hogyan kerültetek
ennyire közel a gitároshoz?
Tomor Barnabás: Nálam ez a Hendrix-mánia úgy 6-7 osztályos koromban
kezdődött. Egyre csak fokozódott, főleg akkor, amikor a jazz-rock zenékre is
nyitottam.
Molnár Dániel: Én személy szerint egészen fiatal korom óta
rajongtam Hendrixért, ami az idő múlásával egyre csak erősödött. Világ
életemben vágytam rá, hogy legyen egy banda, amivel kizárólag az Ő számait
játszuk. Szerencsére ez a srácokkal összejött, ráadásul „autentikus” trió
formában, ami külön öröm.
Lamm Dávid: Kamaszkoromban kezdtem el hallgatni egy
barátom hatására és azóta is hallgatom.
Akkor beszéljünk a Hendrix Projectről!
Lamm Dávid: Barna hívta életre ezt a triót, amit nagyon
jó ötletnek tartottam akkor is és most is, ugyanis mindhárman más zenei
környezetből érkeztünk és ez izgalmassá teszi a közös játékot. Dani
legmeghatározóbb irányultsága a blues zene, Barnát leginkább “mindenevőként”
definiálnám, ami rám is jellemző, de az én életemben a jazz a legmeghatározóbb.
Ennek a három zeneiségnek a közös metszete (többek között) ez a Hendrix dalokat
játszó trió.
Tomor Barnabás: 2011-ben már játszogattunk együtt, de 2013-tól
kezdtünk el Hendrix műsor játszani és a triót nem egy emlékzenekarként
felfogni. Danival már 2008 óta ritmusszekciós társak vagyunk és tudtam a
fanságáról, Dávidot meg felvételről hallottam Hendrixet játszani, aztán az első
együttjátszásoknál is toltunk pár dalt, tehát a közös nevező biztosítva volt.
Próbáról-próbára, koncertről-koncertre formálódik a műsor, teret adva az
improvizációnak, viszont igen hamar ráérzünk a „végleges” formákra és időnként
bővítjük a repertoárt, hogy mindig izgalmas legyen a Hendrix-szel való
foglalatoskodás.
Molnár Dániel: Minden koncertre nagyon készülünk. A tavalyi
nagy sikerű „Hendrix 74” után idén aktuálisabb a „Hendrix 75”, amit a
tavalyihoz hasonlóan igyekszünk színvonalasra megcsinálni, izgalmas
vendégekkel. Ezt a koncertsorozatot Barna találta ki, ráadásul Hendrixet játszó
zenekarok körében a jó példa ragadós lett és más is csinál már ilyen koncertet,
ami merőben más felfogás a miénkhez képest, ezért is érdekes.
Tomor Barnabás: Amit már Dani is említett, tavaly elkezdtünk
egy olyan koncertsorozatot, hogy minden év novemberében, Hendrix születésnapja
környékén tartunk egy nagyobb megemlékezést vendégekkel kiegészülve, melynek a
Muzikum ad otthont. Idén jubileumi a szám, amit négy nagyszerű közreműködővel
ünneplünk: Tóth János Rudolf (gitár, ének), Szász Feri (gitár), Kardos Dániel
(gitár) és Keszei Krisztián (gitár). Novemberben két vidéki városba is
elmegyünk a műsorral, a soproni Bugócsigába és a kapuvári Shop-Stop-ba. Közben
szerveződnek a klubkoncertek és remélhetőleg a fesztiválos kiruccanások is.
Nagyon szeretünk minden méretű színpadon játszani.
Lehet tanulni, meg lehet
tanulni ezt a világot, vagy azért ennél többről van szó?
Molnár Dániel: Szerintem csak simán nagyon kell szeretni. Hendrix
zenéje olyan, amihez sokféleképpen hozzá lehet nyúlni. Az eredeti megszólalást
lehetetlen - és szerintem nem is érdemes - reprodukálni, de rengeteg
„lehetőséget” rejt, így nagyon színes dolgok is kijöhetnek (és ki is jönnek),
amikor valaki elkezdi feldolgozni az életművet.
Lamm Dávid: Mindent meg lehet tanulni, azt hiszem, de a
trió különlegessége abból fakad, hogy amellett, hogy gyerekkorunk óta szeretjük
és ismerjük ezt a világot, igyekszünk a saját ízlésünk és zenei irányultságunk
szerint előadni ezeket a dalokat, ahelyett, hogy egy kópiát
próbálnánk meg létrehozni. Hendrix zenéjének egyik zseniálitása pont az,
hogy nagyon sokféleképpen értelmezhető, interpretálható.
Tomor Barnabás: Tanulni lehet és kell is sok szép dolgot, de
Hendrixet főleg érezni kell. Nekem Ő olyan, mint egy különálló „műfaj” vagy
inkább „világ” a zene színes univerzumában. Engedni kell, hogy átjárja az
embert, mindeközben rengeteget ad és közel visz a lényeghez. Én úgy érzem, hogy
az első lemeze óta a hozzáállás a jazzben is megváltozott.
Azt mondják – hm.... – bluest „könnyű” játszani.
Hallgatva Titeket inkább a könnyedén, finoman, és a blues lehetőségeinek
tökéletes kihasználására tudok gondolni. Hogy látjátok ezt?
Lamm Dávid: Jól játszani bluest is ugyanolyan nehéz mint
bármi mást. Én úgy látom, hogy a fent említett zenei sokszínűségtől izgalmas ez
a felállás.
Molnár Dániel: A „bluest könnyű játszani” az egyik kedvenc
véleményem. Játszani könnyű lehet egy 6-8ados bluest, vagy shuffle-t. Jól
játszani már kevésbé egyszerű. Aki bármire azt mondja, hogy „jajj, ezt nagyon
könnyű játszani”, az vagy nagyon slendrián, vagy csak simán azt sem tudja, mi
fán terem a műfaj.
Tomor Barnabás: A zenében nem az a lényeg, hogy könnyű-e
vagy nehéz-e játszani, hanem a műfajokkal eltöltött idő, a fejlődés (gyakorlás)
és az ösztönös ráérzés elegye. Mindenki más és másban érzi jól és otthon magát
és vannak olyanok, akik sosem éreznek rá pl. a blues-ra, de attól még tudnak
szabályosan blues-t játszani. A blues „sunyi” módon beül a rá fogékony és
érzékeny kamaszok fülébe, és aki nem csak a nagy megfejtések híve, hanem
érzelmi játékos is, annál be is talál, hallható lesz a játékában és zenéjében.
Apropó, Hendrix blues gitáros
volt szerintetek?
Lamm Dávid: Mindenképpen a blues képezte zenéje alapját,
de annyiféleképpen újította meg a műfajt és a gitározásról addig alkotott
képet, hogy semmiképp sem nevezném “csak” blues gitárosnak.
Tomor Barnabás: „Mindenféle” gitáros volt. J Úgy is mondhatnám kiváló gitáros és mindemellett nagyon jó zenész és dalszerző.
Korának nagy üstököse, ahogy szokták mondani.
Molnár Dániel: Hendrix az Hendrix volt. Ő saját magát blues
gitárosnak tartotta, de gyakorlatilag minden dimenziót újra felfedezett (egyes
dimenziókat elsőként).
Lehet, hogy egy picit ellentmond az eddigi kérdéseknek,
de Jimi Hendrixhez kötődni, nem jelent egyfajta korlátot is, és most messze nem
egy negatív vonalra gondolok.
Lamm Dávid: Annyiban jelent korlátot, hogy az ő dalai
képezik a műsorunk alapját, de mivel annyi egyedi megoldás kínálkozik ezekben a
dalokban, nem érzem, hogy be lennénk szorítva bármilyen jellegű elvárás
rendszerbe.
Tomor Barnabás: Ha az önmagam fejlődését nézem, nekem
semmilyen korlátot nem jelent, sőt felszabadít, valamit megindít bennem és
mindig új dolgokat fedezek fel a dalok hallgatása/játszása közben, persze utána
is dolgozik bennem, tehát inkább megmozgat. Nagyon jó hatással volt/van rám
Hendrix, a jazz és a számomra kedves műfajok bennem való keveredése,
letisztulása, stb…
Beszélhetnénk arról is hogy a
gitáros világán kívüli munkáitok hogy állnak?
Molnár Dániel: Én személy szerint nagyon sokat játszom Barnával
különböző felállásokban, immár 10 éve, aminek nagyon örülök. Mindig van valami
izgalmas feladat, koncert amire nagyon készülünk, ergo elfoglaltság van bőven. Ezen
kívűl szintén közel 10 éve játszom Pribojszki Mátyás zenekarában, a Pribojszki
Band-ben. Rengeteget járunk külföldre, valamint itthoni fesztiválokon is
rendszeres fellépők vagyunk. Szeretem mert jó banda, de ami még fontosabb:
baráti társaság. Jövő év elején - ha minden igaz - felvesszük a soron következő
lemezt. Egyéb formációkba is be-be szállok, valamint ha hívnak helyettesíteni,
akkor szívesen megyek, ha időm engedi.
Lamm Dávid: Kanizsa Ginával, a kiváló énekesnővel duó és
quartet felállásban játszom sokat, ezen kívül készül “delalamm” nevű formacióm
második lemeze és sokat zenélünk egy másik fantasztikus énekesnővel, Pandzarisz
Dinával. Mindezek mellett hetedik éve tanítok a felsőörsi Snétberger tehetségközpontban.
Tomor Barnabás: A kedves érdeklődök a weboldalamon minden
régi és aktuális történést megtalálnak: www.barnabastomor.com
Nagyon köszönöm
a beszélgetést és nagyon sok sikert a Hendrix Projectnek.
Muck Éva basszusgitáros. A gitárvilágok bármely
formájában előbb vagy utóbb, de kikötök a basszusgitárnál. Érdekes a hangszer,
mert hogy igazán éljen, mozogjon a zenében, nagyon nem mindegy kinek a kezében
van. Éva játékát látva, olyan kifejező erővel találkoztam, ami nekem nagyon
közel tudott jönni. Gratulálni szeretnék neked a Gitarvilagok.com stáb nevében
is.
Nagyon szépen köszönöm!
Éva, szeretnélek a pályádról kérdezni, és mond el,
hogyan „találtad” meg a basszusgitárt?
Tinédzserként választottam egyfajta
lázadásként a basszusgitárt, második hangszerként a klasszikus zongora mellé. A
lázadás hamar átalakult szenvedéllyé, amelyben erősen közrejátszott az, hogy
Szappanos Gyuri „Szapinál” kezdtem el tanulni. Évekig tartó motiváló és
lelkesítő órái ösztönöztek a gyakorlásra. Sokat köszönhetek neki.
Kapcsolat a klasszikus muzsikával. Mennyire engeded
közel a saját stílusodhoz, zenei elképzeléseidhez a klasszikusokat?
A saját számaim nem tartalmaznak
klasszikus elemeket, de a nemrég megjelent „Bassology” albumomon például
eljátszom egy Bach szerzeményt. Szeretem a klasszikus zenét, nyugtató érzés
visszaülni a zongorához, és klasszikus darabokat játszani. Ez egy örök hobbim
marad.
Pontosíthatom, ha gondolod, melyik műfajokat, játék
stílusokat érzed igazán közel magadhoz?
Örökölten funky-függő vagyok.
Ezen kívül, ahogy az albumomon is hallható, közel állnak hozzám a soul,
hip-hop, jazz stílusok is. Viszont, ha zenehallgatásról van szó, akkor
mindenevő vagyok.
Éva, azt nem lehet nem észre venni, hogy nagyon
határozott a zenei világod. Bele tudod ezt illeszteni ezt egy zenekari
környezetbe? Fontos ez az egyensúly neked?
Saját projektemben
demokratikus zenekarvezető vagyok. Én szervezem a próbákat, általában az én
elképzeléseim szerint játsszuk a számokat.
Emellett a zenekar tagjaival együtt
is ötletelünk, minél több a
kreatív ember egy helyen, annál jobb lesz az
eredmény.
Ha helyettesítek egy zenekarban, vagy kísérek, akkor inkább alkalmazkodom,
hiszen nem rólam szól a buli.
Apropó zenekarok, beszéljünk
most róluk!
Jelenleg trió felállásban játsszuk a saját számaimat,
különböző felállásokban. Az idei Budapest Music Expo –n például Géczy Viktor
gitárossal, és Fekete János „Jammal” dobos – beatboxerrel álltam az Audmax
színpadán, de a műsor megszólalt már billentyűvel és akusztikus dobbal is. Legközelebb
november 4-én hallhattok apukám Groupensax nevű zenekarában basszusgitározni
Kakucson, illetve november 18–án Székesfehérváron fogok játszani a
Szabadmű-velődés házban Viktorral és Jammal. A jövőben szeretnék egy olyan
zenekart is összehozni, ahol nem a basszusgitár van a középpontban, hanem a
klasszikus kísérő funkciót tölti be. Itt már énekes is tagja lesz a zenekarnak.
Alig várom a közös munkát, szeretem a változatosságot.
Éva, következzen az
elmaradhatatlan kérdés. Hangszerek!
Egy Fender Squier Precission basszuson kezdtem el tanulni.
Nagyon szerettem. Azóta egy Marcus Miller Sire V7 –el bővült a készletem.
Tipikus Marcus Miller sound megvan benne – sok magas, sok mély – élvezet rajta
játszani.
Végezetül, célok, tervek
világa!
Most egy ideig elvagyok a
projekjeimmel, szeretnék minél többet játszani velük. Ezen kívül még jó sok
gyakorlás vár rám, szeretnék fejlődni a basszusgitározás terén.
Éva, nagyon köszönöm a
beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!
Erdős Csaba, basszusgitáros,
Bicska. A győri A BETON – erről egy kicsit később – stúdióban, egy nagyon jó
koncert után kerestem Csabát. A zenekart alkotó zenészek, önmagukban is
jelenségek. Kőkeményen játszottak, és minden egyes hang a helyén volt, átjött.
Az összképben volt egy, ami nekem nagyon lejött az Csabi basszusgitározása, és
a színpadi jelenléte.
Csabi, köszönöm, hogy időt szakítasz ránk és nem is
kezdhetünk mással, honnan jött a basszusgitározás? ... mert valamit nagyon
megtaláltál!
Én köszönöm az érdeklődésed.1996 óta gitározom.
Tinédzserkoromban az egyik barátom tesójának volt egy basszusgitárja, amit
kipróbálhattam, Ő mutatta meg a kezdő fogásokat, pengetést… azonnal
beleszerettem a gitár hangjába. Dévaványán (szülőföldemen) a 2000-es évek elején
még pl.: Laskai Viktorral (a mai SuperStereoval) és Horváth Istvánnal (a
hajdani Blind Myself, most pedig a PMA gitárosával) játszottam. A gitár és az
élőzene iránti rajongásom azóta is töretlen.
Melyik műfajokban érzed magad igazán otthon, és
miért?
Ha zenekarról van szó, egyértelműen hardcore-punkot
mondanék, mert ez áll legközelebb, hozzám, ez vagyok én, ezt játsszuk, így
élek. Ha viszont egyedül gitározom, akkor teljesen improvizatív, metal,funky…stb,
ami jön.. Nem szeretem a kötött dolgokat, hogy Gyula barátomat idézzem: „Ez
punk b.meg, nem kell skálázni”...
Adnál pár tanácsot azoknak, akik úgy döntenek, hogy a
basszusgitározás felé fordulnak?
A hangszer iránti lelkesedés, szeretet a legfontosabb,
gyakoroljanak, amikor csak lehet, és fejlesszék magukat, ne legyenek lusták,
mint én.
Apropó, fontos! A zenélés sajátossága a folyamatos
fejlődés, mert különben zsákutcában marad az ember. Csabi, milyen fő irányokat
veszel, amikor gyakorolsz?
Egyrészt próbálom magam szinten tartani, mert ha nem
gyakorlok, azt hamar észreveszem. Másrészt már lassan egy évtizede célul tűztem
ki, hogy megtanulok normálisan sleppelni, de még a mai napig hadilábon állok
vele, s ezt próbálom folyamatosan fejleszteni, gyorsítani.
Elmaradhatatlan kérdés, a cucc! Professzionális a
megszólalás. Beszélnél a hangszerekről?
Gitárjaim:Ibanez Roadstar II,
ami egy 83-as Japán modell EMG aktív pick up-pal szerelve és egy Fender Jazz
Bass American Special.
Erősítőm:Aqilar AG 500 fej hozzá
egy Trace Elliot GP 11 előfok.
Ládák:Gallien Krueger 210 RBH és
egy 410 SBX Plus.
Ezeket használom, és nem hiszem, hogy a közeljövőben
változtatni fogok a felálláson, mert nagyon meg vagyok velük elégedve.
Térjünk rá az A BETON-ra (www.abeton.hu). A komplexum
munkatársa vagy. Beszélj a munkádról!
Igen, megnyitása óta főállásban erősítem vagy gyengítem
-ezt nem tudom J - az A BETON csapatát.
Nagy Gyula és felesége, Török Alice tulajdonosok és egyben nagyon jó barátaim
kértek meg, hogy dolgozzam náluk/velük recepciósként. Szerencsére ez egy olyan
környezet, amit imádok és nagyon sok jó fej és színes egyéniséggel ismerkedtem
itt meg. Megpróbálunk minél jobban részt venni a győri- és környéki zenei
életben. Különböző koncertekkel, koncertszervezésekkel, kiállításokkal,
rendezvényekkel, összejövetelekkel próbálunk egy jó közösséget kovácsolni, és
igyekszünk segíteni a nálunk próbáló zenekarokat, amiben csak lehet.
Mesélnél a zenekarról?
A jelenlegi felállás kb. ¾ éve
alakult ki, és a tagok elég jól kivették részüket a zenei életben,
mindegyiküknek volt/van zenei múltja/jelenje.
A gitárosunk Tesóm, Attila
(Muhar), akivel szerencsére egy zenei ízlésünk van, ugyan azokon a zenekarokon nőtünk
fel, ami most, hogy együtt játszunk, nagyon sokat számít. Benne megvan az a
szorgalom, ami belőlem hiányzik. Ezt megelőzően a DNS-ben, Grow Up Fuck It
Up-ban és a 30ST-ben játszott, egyik alapítótagja volt a Bicskának is.
Kis Dani, a dobos a Nixon nevű skate-punk zenekarban
dobolt most nálunk erősíti a csapatot, egy magabiztos hátteret biztosít
energikus játékával.
Balogh Sándor, az énekes, aki
miatt szerintem hiteles lesz a zenekar, egyenes, mint a mártogatott gyertya.
Emellett gitározik a Freedom is A Lie-ban, és dobol a Vorgär-ban.
Én pedig rengeteg zenekarban
játszottam már, mint pl.: Kevés, Prime Cuts, Grow Up Fuck It Up...stb.
Bicska stílusa crossover egy adag
a magyar hardcore jellemző stílusjegyekkel,ez főleg az új számokon lehet észre
venni.
Nemrégiben jelent meg az első
EP-nk, amit az A BETON-stúdióban vettünk fel és a Drinkin Beer In Bandana Records gondozásában jelenik meg.
Csabi, nagyon köszönöm a
beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakhoz!
Nagyon megtisztelő volt a felkérés, köszönöm szépen!
Rónai Zsolt, gitáros. Ahogy a beszéd érthetővé válik, ha jó a mesélő,
úgy válik érthetővé a zene, amikor Zsolt játékát hallgatom. Igen, ez mérhető!
Zsolt ezt a nagyon fontos jellemzőt használja, ami kiváló játéktechnikával
párosul. Nagy tisztelettel köszöntelek, a Gitarvilagom.com -on.
Sziasztok és köszönöm a
megtiszteltetést, hogy velem készítesz interjút.
Nem is kezdhetjük másképp, ismerkedjünk meg Rónai Zsolttal!
Igen, ez nem olyan egyszerű, azon
oknál fogva, hogy én is ismerkedem magammal folyamatosan. Ami a gitározást
illeti, kicsit későn kezdtem el a hangszerrel foglalkozni, kb 18-19 éves
lehettem. Már régóta elkezdtem hallgatni zenéket, főleg Chris Rea zenei világa
volt az első komoly hatás. Egyik iskolatársam behozott egy nejlonhúros gitár,
és elkezdett rajta játszani nagyon egyszerű akkorbontásokat, C-Am-F-G és
annyira megtetszett az egész, hogy már délután nálam volt a gitár, és órákat
töltöttem vele. Volt olyan rendes és kölcsönadta pár napra. Aztán azon a
gitáron játszottam egy évig, de kb. 400 napig biztosan. Utána elmentem Andrásik
Remohoz, és ő lefektette a gitározás alapjait, elméletét, technikáját. Kb. két
évet jártam hozzá, majd utána bekerültem egy country zenekarba, majd saját
zenekart is csináltam, közösen szereztük a számokat. Felpörgött minden, jött a
koncertezés, próbálás, zenekarok, szóval belecseppentem a jóba. Volt néhány év
mikor kicsit háttérbe szorult a gitározás, legalábbis olyan szinten, hogy nem
igazán gyakoroltam, új dolgokkal sem foglalkoztam, persze zenélni mindig
zenéltem, csak nem vettem „komolyan”, legalábbis fejlődés szempontjából. A
zeneiskola nálam kimaradt, szóval legfőképpen a zenésztársaktól szereztem be a
tudás morzsáit. Az utóbbi két évben ismét belendültek a dolgok, elkezdtem
komolyabban foglalkozni a zenéléssel.
Nem nagyon tudom stílusok közé szorítani a játékod. Melyek azok a
hatások, zenei irányzatok, melyek közel vannak hozzád? Esetleg úgy gondolod,
hogy meghatároznak valamit a saját gitárvilágodban?
Hát valahogy úgy alakult, és
ezzel nem én vagyok az egyetlen, hogy nekem a blues-os fikcsik jönnek be, a
nyújtások, a torzított sound, delay-el, reverb-el, szóval a blues íz ami
meghatározó. Nyílván egy csomó minden más is érdekel, például latint is játszom
egy trióval, ott akusztikus gitározom. Mostanában a jazz is érdekel,
harmóniákra mit lehet, mit nem lehet játszani, aztán végülis a nagyok szerint
mindenre mindent lehet, csak ugye nem mindegy az ízlésesség. Az is tetszik a
jazz-ben, - ami szerintem inkább egy zenei felfogás, mint egy stílus -, hogy
nagy szabadságot ad, és ha ügyes az ember akkor intelligens és ütős szólókat
lehet játszani, saját megközelítésben. Ezt a felfogást minden zenében lehet
használni, kinyitja a fület rendesen. Meg mostanában azt vettem észre, hogy
minden bulin valami újra rájövök, kis apróságra, amit le is írok papírra, így
jobban tudatosul.
Zsolti, ami elsőre megfogja az embert, az a hihetetlen letisztult
játéktechnikád. Nincs sallang, felesleges villogás. Saját stílus. Minden zenész
álma ez. Hogyan alakult ez nálad, hogyan alakítottad a saját stílusod?
Hát köszönöm, hogy így érzed,
ennek örülök, mert tényleg ez az egyik célom. Vagyis az, hogy sajátságos
stílusom legyen, és ha ezt már többen így gondolják, akkor lehetséges, hogy jó
úton vagyok. Önkritikus vagyok és a letisztultságomon és a játéktechnikámon
tudok mit kifogásolni, de ez „csak” annyi, hogy napi szinten kell gyakorolni és
foglalkozni a gitározással és a zenével, igyekezni kell mindent megtenni az ez
irányú fejlődésért. Folyamatosan próbálom az improvizációimat tudatosan
kezelni, előbb említettem, hogy egy csomó mindenre rájövök szépen lassan, ez
erre is vonatkozik. Szerintem ez nagyon izgalmas téma (az improvizáció), főleg
úgy, hogy másokkal együtt csinálod, együtt zenéltek, reagáltok a másikra. Egy
csomó kis apróság van, amire oda kell figyelni, például úgy is föl lehet fogni
egy szólót, hogy mondatokat alkotsz, kérdést teszel fel arra válaszolsz, és ez
szerintem túlmutat azon, hogy csak figurákat játszol egymás után. Ezt én sokkal
érdekesebbnek találom, csak ugye nem könnyű ezt magas szinten művelni.
Ahhoz, hogy letisztult lehessen a játék, ahhoz nagyon ott kell lennie a
sound -nak! Komoly szinkronban kell működnie ennek a kettőnek. Következzen a
sound!
Igen, a sound nagyon fontos.
Jelenleg egy Mesa Boogie Dual Caliber 50-et és egy Rivera Clubster 45-öt használok.
Ehhez egy Fender American Stratocasterem és egy MusicMan Silhouette Speciel
gitárom van. Mostanában multi effektet használok send/return-be bedugva,
mégpedig egy TC Electronic Nova System-et. Jó kis cucc, habár a modulációs
effektek kicsit gyengék szerintem, a delay és a reverb pazar, néha az overdrive
is tud jó lenni. Továbbá van egy Dunlop Crybaby pedálom és két torzítót is
szoktam használni az erősítők drive csatornáján kívül: Kasléder Crazy Little
Thing-et és egy Wampler Pinnacle-t. Az akusztikus felszerelésem egy szép fekete
Ovation és egy SR Technology olasz akusztikus erősítő. A kettő együtt nagyon
szépen szól, kihangosítva is ezt favorizálom.
VIBE!
Három éve működik a zenekar, már
régóta akartam egy instrumentális projektet, gitáros zenével, ahol végre egy
koncerten az elejétől a végéig szólisztikus szerepem van. Nagyon élvezem
csinálni, szerencsére három nagyszerű zenésszel: Papp Zoltán basszusgitározik,
Mády Gábor dobol, és Kocsis Olivér billentyűzik. Amolyan jazz-rock-ot játszunk,
néha pop-os, funkys, néha drum’n’bass, szóval azt csináljuk, ami jön. Az
instrumentális zenéről sokan mondják, hogy „jajj nehezen eladható”, „jajj nem
értik”, de ezek a vélemények nem érdekelnek, mert szerintem, ami jó zene az jó
zene, és azt szívesen fogadják és hallgatják. Folyamatosan igyekszünk a
srácokkal jobbat és jobbat csinálni, közérthetőek lenni, kreatívoskodunk, és
toljuk a zenekart. Ez utóbbi kicsit nehezen megy, nem vagyunk menedzser
alkatok.
Végül következzenek a tervek. Merre tovább Rónai Zsolt?
Szeretnék ezen a pályán maradni,
mindent megteszek érte. Eddig működik, remélem, magasabb szintekre is eljutok,
mind zeneileg, mind „karrier” szempontjából.
Nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert neked a
Gitarvilagok.com!