2018. júl. 13.

Kiss G. László, basszusgitáros, énekes, Mr. G Bluesband


Kiss G. László, basszusgitáros, énekes, Mr. G Bluesband. Ami rögtön szembejött, hogy, mintha nem kötnék őt vagy a zenekarát azok a zenei „korlátok”, műfaji szabályszerűségek, melyek gyakran – ez nem törvényszerűen negatív – behatárolják, meghatározzák egy zenekar működését, zenei világait. Hát remélem érthetőek a gondolataim, és pont ezért, nem is tudom, vagy kell, belőnöm Kiss G. László játékát sehova sem, mert nagyon szabadon játszik és valahol ez zenéjének egyik legféltettebb titka. Ő ismeri ezt!
Kiss G. Lászlót köszöntöm az oldalon, és nem tudom mással kezdeni a beszélgetést, mint hogy szerinted mennyire pontos az, amit a bevezetőben írtam?

Egyetértek, jól látod. Ha lehet, szeretek szabadon játszani, ezalatt azt értem, hogy ha az adott műfaj megengedi, akkor kicsit elszakadni az alap groove-októl, színesíteni a ritmusszekció megszólalását. Alapjában véve jazzbasszusgitáros vagyok, ez a gondolkodás határozza meg a játékomat. Sok szólista szereti, ha a játéka alatt változatos a kíséret, mert ha szólót játszol mindig a groove alapján, jönnek az ötleteid. Ha más a groove, mások az ötletek. Persze nem minden műfaj engedi ezt. Ha rockot játszom, akkor kicsit más a helyzet, ott sokkal több a konkrét megírt dolog és ez jó is így. A blues vagy a jazz megint más itt szívesen élek az improvizáció lehetőségével, ha lehet. Ettől függetlenül a konkrét és kötelező dolgokat úgy kell játszani, ahogy vannak.

Beszélnél magadról röviden? Ki is valójában Kiss G. László!

Sokat gyakorol, nem azért mert kell, hanem mert szeret gyakorolni. Néha elégedetlen a saját játékával emiatt aztán megint gyakorol, hogy fejlődjön. A saját határait feszegeti és sűrűn meg is találja őket. A játékát még mindig Jaco Pastorius, Gary Willis, Richard Bona, F. Rocco Prestia, John Pattitucci inspirálja, de műfaji szempontból mindenevő, progresszív metált pont olyan szívesen hallgat, mint jazzt vagy klasszikus zenét. Mindegy, nem a műfaj számít. Ami jó, az jó.

Pályád során, melyek voltak azok a fordulópontok, melyek meghatározták a jelen zenéid, stílusod?

Zenészcsaládban nőttem fel. Szüleim, nagybátyám karnagyok, énektanárok voltak, sokat köszönhetek a klasszikus zenének. Már gyerekként is úgy vett körül minket a zene, mint a levegő, egy természetes közeg, amiben élsz, lélegzel. Az én generációmban is sok a zenész a családban, a húgom (Kiss Noémi) például énekesként végigturnézta Európát éveken keresztül, most meg Kanadában él. Néha hazajön, ilyenkor fellépünk együtt. Tehát nekem a klasszikus zene az első inspiráció, aztán jött a rock végül a jazz és rokonai. A meghatározó formációim közt nehéz visszatekinteni… az biztos, hogy 19 évesen Mohai Tamással és Győzővel játszottam egy jazz-rock trióban. Jó sok koncertünk volt, sokat fejlődtem akkor. Közben Vörös Tamástól tanultam basszusgitározni, akinek szintén sokat köszönhetek. Ő volt az első mester, abszolút hiteles a jazzben. Ha fiatal vagy, döntő, hogy kitől kapod az instrukciókat, ha az a fazon hiteles, akkor nagy lehetőséged nyílik a fejlődésre. Ha meg hiteltelen, akkor képes elcseszni az egészet. Szerencsém volt. A Mohai-trió után jött egy régi kultikus fehérvári blues-rock banda, az Rh pozitív. Jó sok buli volt velük is, pl. Tabánban, illetve akkoriban indult a paksi bluesfesztivál, ott is játszottunk egyszer-kétszer. Ezzel egyidőben vagy valamivel előbb Zányi Tamás barátommal is játszottam bluest Fehérváron. Ő egy nagyon feelinges bluesgitáros, azóta nagyon elismert hangmérnök lett… Ekkor már tanítottam basszusgitárt és klasszikus gitárt itt-ott zeneiskolákban. A tanítás miatt legalizálni kellett a dolgokat, így elvégeztem a Lauschmann jazzkonzervatóriumot aztán a fehérvári jazzfőiskolát. Itt találkoztam Dobai Pistivel, óriási gitáros barátom, invenciózus tehetséges fickó, rengeteg jazz és hasonló koncert van mögöttünk. A fehérvári tanszakon nagy szerencsémre Mits Gergely és Kolta Gergő voltak a basszusgitártanárok, kiváló mesterei ennek a hangszernek. Itt sikerült részt venni egy Gary Willis mesterkurzuson, ami felért egy intergalaktikus vérátömlesztéssel. A fehérvári kapcsolatok révén játszottam együtt Muck Ferenccel (sax), Hámori Janóval (trombita), Mohai Győzővel (dob), Somogyi Soma Józseffel (bluesgitáros, máig meghatározó manus számomra ebben a stílusban), Kelemen Angelikával, Vízer Dániellel (jazzének),  Horváth Janóval (zongora), Nyirő Áronnal (dob),..és hogy a végén a leglényegesebbet ki ne hagyjam, ebben a környezetben alakult meg a Miegymás nevű crossover kvartet (Szabó Gabriella-zongora, Feuerstein Réka-ének, Nyirő Áron-dob és én-bass) velük jó sok jazzfeszten és klubkoncerten játszottunk külföldön is, Bécsben például, no meg ha jól emlékszem a bukaresti nemzetközi jazzfesztiválon a Ron Carter trió előtt. Azt hiszem, sok szempontból ez volt a legérdekesebb formációm eddig. Néhány lemezen is ott vagyok, az Rh pozitívval régebben talán három lemez jelent meg. 2011-ben és 2014-ben készítettem két szerzői jazzlemezt, 2011-ben a Honnanhová című lemezen Muck Ferenc szaxofonjátéka is hallható. A Miegymással pedig 2009-ben és 2011-ben jelentek meg anyagok a Narrator Records gondozásában. Láthatod ebből a felsorolásból, hogy jócskán túl vagyok már a huszadik életévemen... a kisebbik fiam pedig jazzbasszusgitár szakos a Kodolányi Főiskolán és Kolta Gergőtől tanul. Ez jó dolog. Olyan, mint a Star Wars. Mindig van egy következő rész.



Laci, miért a basszusgitár? Egyértelmű volt, hogy a basszusgitárt találod meg?

A basszusgitárhang egy mágikus dolog. Varázslás, ha jól csinálod, Tiszteletet parancsol és érdemel. Mindig a basszushangot figyeltem a rocknótákban srác koromban. Egyszer régen Fehérvár főutcáján sétálva megláttam egy négyhúrost egy hangszerbolt kirakatában. Megtalált engem a hangszer. Valahogy összeszedtem a pénzt, megvettem és fogalmam se volt, hogy most mit kezdjek ezzel. Aztán jöttek a dolgok, kialakult az egész. Később a tanáromtól, Vörös Tamástól vettem egy japán gyártmányú fretlesst. A fretless játék, Pastorius hangzása és inspirációja lassan kialakította a saját soundomat, amire alapvetően ma is a passzív oldschool-os érzet jellemző. Annak ellenére, hogy a bass mint hangszer, hangzásban és zenei funkcióban rendkívül sokat változott az elmúlt másfél évtized alatt.
A jó énekesek általában basszusgitároznak...hm...? Nos, ezen elmés megállapítás után, én tényleg azt látom, hogy remek szinkron van az ének és a zenekarod között. Ez belűről jön, vagy kell hozzá „tudatos” munka is? 
Persze, hogy kell, hiszen a zenélés egy tudatos dolog. Mondhatod azt, hogy Hendrix, B.B.King vagy akár Charlie Parker ösztönös zenészek voltak, ez igaz, de az ösztönösségük mögött komoly tudatosság van. Én egyébként egy olyan basszusgitáros vagyok, aki énekel, nem pedig olyan énekes, aki basszusgitározik. Nálam a bass, a groove volt előbb és aztán jött az éneklés. A Mr. G BluesBanddel a zenekari próba úgy történik, hogy először a groove-okat rakjuk rendbe, ha az már jól működik, akkor jöhet az ének. Ezért a banda jó time-al játszik. A blueshoz pedig tényleg lehet, hogy jó a hangom. Ha tényleg így látod, annak örülök, köszönöm.

Gyakran fordítom a témát a hangszerek irányába. Sok olvasónak az egyik legnagyobb segítség, ha nagyon jó zenészektől kapnak információt „cucc” ügyben. Akkor jöjjenek a „vasak”!

Sok basszusgitárom volt, Fender Precision, Fender Jazz Bass, ebből három is, az utolsó még megvan, Yamaha RB, BB, Ibanez Soundgear… nem volt velük baj, de mostanában már az egyedibb hangot keresem. Jó néhány évvel ezelőtt készíttettem egy öthúros fretlesst Kovács Sándor hangszerkészítővel. Átmenő nyak, ében fogólap és átmenő húrozás Kent Armstrong hangszedőkkel. A másik KSP-m két éve készült el. Ez is átmenő nyakas de jazzbass forma, ebben Sublime pickupok vannak. A hangszer nagyon jó rezonáns tulajdonságainak és a magyar Sublime hangszedőknek (Kurtács Andrásnak óriási tisztelet!) köszönhetően embertelenül jól szól. Van még egy Godin Shifter Classic-om is, ez egy kanadai jazzbass, natúrnyakas, nagyon príma hangszer. Viszonylag kevés van még belőle az országban. A jazzkoncertekre SWR fejet használok, a rockbulikra Warwickot.

Végezetül, de messze nem utolsó sorban a tervek!

Sok session jellegű bandában játszom, de csak két állandó formációm van. Az egyik az általad említett Mr. G BluesBand, Dobai Pista színes és modern gitárjátékával. Ebben a csapatban Szentesi Csaba a keyboard-zongorista, igazi csapatépítő ember, akinek sokat köszönhet a zenekar. A Mr. G-ben Varga Sándor dobol, bírom a játékát jó nála a time, és ezzel együtt van valami classic-oldschool érzete a dobolásának. Néha alkalomadtán egy-két koncerten Behán Eszter is énekel a Mr. G-ben, fantasztikus, invenciózus blueséneklést művel, nagyon örülök, ha velünk tart a koncertjeinken. Ha minden jól megy, akkor tavasszal kész lesz a Mr. G BluesBand lemez. Jól halad. A másik állandó formációm a G-base. Trió. Jazz, és fúzió alapvetően. Dorogi Ákos zongorajátékával és Mohai Szabolcs dobolásával. Új csapat, most stúdiózunk, 2017 nyarán játszottunk először a Velencei-tavi Ütős Fesztiválon, azóta volt néhány koncert, nagyon inspiráló trió ez. Alakul az első saját anyag, nagyjából négy szám erejéig kész van. És ez most a jelen. Lépések történnek előre. Steps Ahead. Köszönöm a lehetőséget, Udy, a felkérést az interjúra, nagyon sok sikert és minden jót kívánok neked és az olvasóknak! 

Laci én köszönöm, és nagyon sok sikert az elkövetkezőkben!

Plüssnapalm. A punk az a műfaj, amit szerintem nem lehet üzleti, vagy egyéb racionális érdekek mentén művelni. Szubkultúra? Az emberek félnek az őszinte vélemény megnyilvánulásoktól, mert ráébredhetnek, hogy tévednek és hát rádöbbenhetnek, hogy nem épp tökéletes a világuk. A Plüssnapalm nem sérti az átlagfüleket és mégis remekül kihasználja mind zenei, mind a szövegvilágban a punknak nevezett jellemvonásokat! Egy remek zenekar vendégeskedik a Gitarvilagok.com –on!   

Sziasztok, a zenekar alapítás önmagában sem egyszerű történet. Mennyire volt triviális a Plüssnapalm megalakulása?

Ujvári Ágnes (Mádre): Úgy is mondhatnám, hogy összehozott bennünket a sors. Az énekesünk, Toporczy Zsófia (Topy) hívta életre a zenekart. Egy közös ismerősünk, Fernando beszélte rá, hogy vegye fel velem a kapcsolatot, mert basszusgitárost keresett, én már több zenekarban is játszottam. Nem sokkal később kaptam Topytól egy levelet, amelyben feltette a kérdést, hogy volna-e kedvem vele feldolgozásokat játszani. Tetszett az ötlet, mert épp akkor oszlott fel a zenekarom, a Garbageland.
A Plüssnapalm úgy indult, hogy lementünk egy próbaterembe Topyval és egy gyerekkori barátnőjével, Vida Írisz-szel (Ájrisz). Először hárman próbálkoztunk. Topy gitározott és énekelt, én basszusoztam és vokáloztam, Ájrisz dobolt. Nagyjából olyanok voltunk, mint amikor Bernie Rhodes felfedezte Joe Strummert, és összejött a Clash egy próbára, méregették egymást. Mi is valahogy így néztünk ki.
Emlékszem, elsőre egy Blondie-számot próbáltuk el, de iszonyú magasan kellett énekelni a refrénnél, szinte fájt, lehet, hogy nem volt a legjobb választás így elsőre. Nem is játszottuk el  később koncerten. Aztán a Cherry Bomb jött, azzal nem volt probléma, megszólalt, éreztük, hogy ebből még lehet valami, egyben volt az egész, jó volt a dob.
Az viszont nyilvánvaló lett, hogy kellene még egy gitáros, hogy Topy az énekre fókuszálhasson. Hirdetést adtunk fel, tartottunk castingot több-kevesebb sikerrel. Végül a lányomnak, Kissik Petrának (Pedró) szóltam, aki szintén gitáros, hogy jöjjön el a következő próbára. Jött és maradt is. Vele kapcsolatban pontosan tudtam, hogy azt a hangzásvilágot fogja hozni, amit szeretnék, ami a punkzene lényege, egyszerű, nyers, kemény gitározás, megtűzdelve egy-két disszonáns akkorddal, amolyan Pixies hangzás.
Az elején kizárólag feldolgozásokat játszottunk, Blondie, Runnaways, Pixies, Primitives, stb. A számok többsége tele volt szólókkal és nagyon hiányzott egy másik gitár, ami hozza az alapot.
Időközben saját dalokat is írtunk, angol szöveggel.
Egy régi barátunk, Jaskó Ádám – Jasi (Utolsó Alkalom, The Ocean Front) csatlakozott hozzánk egy rövid időre, az első koncertünkön ő játszott, de a továbbiakban nem tudta vállalni a zenekara miatt.
A következő bulin Szőllősi Lajos barátunk (Flash, Folk on 45, P.Iggy) ugrott be gitározni.
Nem volt mese, újra meghirdettük a gitárosi posztot, Eszter jelentkezett, akit azonnal, egy próba után bevettünk a zenekarba. Öten lettünk, rendszeresen koncerteztünk, egyre több saját számot írtunk már magyarul is, sőt még egy spanyol nyelvű szám is született.
Sajnos idén január végén Eszter úgy döntött, hogy nem folytatja velünk tovább, újra négyen maradtunk.
Szerencsére azóta a setlistánk átalakult, a 4-5 feldolgozás mellett többségében saját számokat játszunk. Ezek a számok viszont  nem igénylik annyira a két gitárt, úgyhogy így egyelőre megoldódott ez a kérdés.


 
Melyek voltak azok megállók amikor el kellett dönteni milyen irányba mentek tovább, csábító lehet esetleg a popularitás, vagy egyéb gyengeségek? 

Igazából nem voltak megállók, nem döntöttünk el semmit, mert nem kellett, minden magától adódott. A számaink elég dallamosak, hallgathatók, a körítésen van a hangsúly, hogy milyen a zenei alap. Bármilyen számból lehetne csinálni egyszerre punkot vagy nyálat is. Attól függ, mit teszel az ének mögé.
Ha most kielemeznénk egy Sex Pistols- vagy egy Ramones-számot, akkor rájönnénk, hogy az ének olyan, mint egy gyerekdal. De ez igaz a többi punk zenekarra is nagyjából. Ha aláteszel egy vaskos basszust, durva gitárt, húzós dobot, onnantól az csak jó lehet.
A popularitás és a punk megférnek egymás mellett. Nálunk például az összes refrén két szólamban van. Mindig a refrént találom ki először két szólamban, és onnan építem fel a szám elejét, közepét, végét. Az építőiparban nem biztos, hogy alkalmaznának.

Kihagyhatatlan kérdés, Szakácsi Gábor. Meghatározó egyénisége a világ punk zenéjének. Hogy sodort bennetek össze a jó sorsotok?

Gábort ismerem régről, a C.A.F.B.-s időkből. Kicsi ez a város, aki annak idején belekerült a punk-életbe akár zenészként, akár csak kedvelőként, az többnyire ismeri ezeket az embereket a Fekete Yukból, házibulikból, stb.
Gáborral tavaly egy C.A.F.B.-koncerten beszélgettünk és felvetődött bennem, hogy milyen jó lenne egy Plüssnapalm-számot kicsit megfűszerezni Szakácsi Greg énekhangjával, gitárszólóival, amolyan Greg-féle dögöt szerettem volna belevinni.
Gábornak egyből tetszett az ötlet, igent mondott. Nem sokkal később átküldtem neki a Zuckerberg című számunkat. Azt mondtuk Gábornak, hogy tiéd a második verze, énekeld rá meg tedd hozzá, amit még gondolsz. Dolgozott rajta ott kint Seattle-ben rátette a gitárszólóit, mi pedig itthon, felénekeltük a saját szólamainkat, a vokálokat és végül egy jó kis húzós szám lett belőle, egy igazi koprodukció. A Youtube-on is hallható.

Továbblépni. Ez több módon is értelmezhető. Nem törvényszerűen negatív, sőt! Hogy érzitek a műfaj zeneileg például, mennyire korlátoz bennetek. Egyáltalán korlátoz?

Természetesen minden zenei műfaj korlátoz valamilyen szinten, ez sem kivétel. A punk rétegzene, de pont ettől jó és izgalmas. Mi soha nem fogunk a csapból is folyni, az is biztos (hálistennek...). Nem egy rádióbarát műfajról beszélünk, de őszintén szólva nem is szeretnénk olyan zenét játszani. Ez a zene jön belőlünk, kikívánkozik, nem igazodunk semmihez és senkihez. Amíg eljönnek a koncertjeinkre azok, akik szeretik a zenénket, minket, addig nincs baj. A kérdésre válaszolva nem korlátoz a műfaj semmilyen szinten. Talán annyiban, hogy nem mindegy, milyen koncertet vállalunk el, nem vagyunk mindenhova valók. Azért arra kínosan ügyelünk, hogy kikkel játszunk, legyen hasonló a stílus, különben nagyon megosztaná a közönséget.

Ömlik a világból a „megmondás”. Mindenhol szabad. Lassan a szentélyek sem szent helyek. Rendben, lehet ez bátor dolog is, de a bátorságnak is eredményesnek kell lennie, mert kiéghet a környezet. Láttok ilyen veszélyt magatokra, a zenekarra nézve?

Való igaz. Olyan korban élünk, amikor mindent szabad, bárki megnyilvánulhat bárhol úgy, hogy annak nem lesz következménye. Persze ez így ebben a formában nem igaz, csak sarkítva mondom. Összehasonlítva a nyolcvanas évek punk-zenekarainak a lázadásával, mikor burkoltan szidták a rendszert stb., hozzájuk képest manapság a lázadás, mint olyan kicsit elvesztette a létjogosultságát.
A Facebook-gyalázó számunknak sem volt negatív visszhangja, pedig akár lehetett volna. Ennyi kockázatot be kellett vállalnunk.
Nem vagyunk beszólogatós zenekar, úgyhogy nem jelentünk veszélyt saját magunkra nézve.

Végül, de nem utolsó sorban, a tervekről!

Fogynak a feldolgozásaink, előtérbe kerültek a saját számok, tíz van kész, amiket már játszunk koncerten, ezeket szeretnénk stúdióban rögzíteni, de folyamatosan írjuk az újakat, úgyhogy a jövőre nézve a cél az, hogy elkészítsük az első Plüssnapalm-albumot. Csak idő kérdése és meglesz. Szeretnénk sokat koncertezni, ez talán a legfontosabb és a legjobb része az egésznek. Nincs is annál jobb érzés, mikor állsz a színpadon, játszol és látod a közönséget, hogy vadidegen emberek éneklik a számaidat. Felemelő! Nagyjából itt tartunk most. Köszönjük szépen az interjút és üdv mindenkinek! Plüssnapalm!!!!!

Én köszönöm a beszélgetést, és minden jót nektek!!!!

Köszönjük!

Simon Patrik, gitáros


Simon Patrik, gitáros. Nekem mindig bejött a letisztult, az energiával, erővel telenyomott gitárhang. Ez önmagában rendben is lenne, de ha ez a hang egy igazi, karakteres gitáros kezébe kerül, akkor válik teljessé a kép. A Jockey Jokers felvételeit hallgatva, ez az, ami először szembe jött velem. Gratulálok Patriknak és az egész zenekarnak!
Tudom, bemutatkozással illene kezdeni egy interjú kérdéssort, de nem tudom megállni, hogy elsőre ne „szakmával” kezdjem. A gitáros eszközök közül az egyik leghasznosabb, de talán egyben a legcsalókább is, az a wah pedál. Patrik remekül használod, és tökéletesen bele is illik a stílusodba a wah pedál. Beszélnél nekünk erről a témakörről? 

Szia Zsolt, üdvözlöm az olvasókat! Örülök a kérdésnek, és szívesen beszélek róla. Rengeteg negatív példával találkoztam, miszerint a wah pedált "kamunak, koszolásnak" használják a gitárosok. Ezek sok esetben nem teljesen alaptalan állítások, de szerintem egy rendkívül színes, érdekes és lehetőségekkel teli világot ad hangzásban és játékban, a gitárosnak és a hallgatóságnak is, mellesleg minden műfajban megállja a helyét. Természetesen ezt is meg kell tanulni, használni, mint bármelyik más effektet. Különösebb technikai titka - szerintem - nincs. Szét kell taposni, tapasztalatot szerezni és végül kiderül, hogy mi jó, mi nem. Egyedül a mértékre kell figyelni, hogy egy jó dal ne alakuljon át kacsapárzássá. Egyébként én egy standard Cry Baby-t használok (Dunlop GCB-095), viszont az utóbbi időben elgondolkoztam, hogy bekerül a boardba egy Dime-Wah. Egyszerű kis, "semmilyen" témákból dögös, karakteres riffet tud csinálni. Ezt egy elég pozitív dolognak tartom.

Akkor most következzen az „első” kérdés! Ismerkedjünk meg Simon Patrikkal!



Miskolci gitáros vagyok, igaz, az elmúlt években Budapesten éltem, most jelenleg a két város között ingázok főként. Miskolcról indultam zeneileg is, kb. 7 éves lehettem mikor klasszikus gitáron, kezdtem tanulni, mellette zongorázni is tanultam. Sok kisebb zenekarba játszottam, a régi Vasgyár területén található próbatermekben, ahol gyakran mínusz 10-15 fok volt, mert fűtés nem volt, hányások a földön igen, de legalább nem voltak k**** anyázó szomszédok. Igazi patkánytanya volt az egész, de végül is minden adott volt az elinduláshoz. 2012-2013 körül kerültem az Excelsior zenekarba. Ebben a felállásban már Cselepák Balázs énekelt (Komáromi Lovas Színház, Győri Nemzeti Színház). Erre nem sokkal egy ferde éjszaka és random kocsmai jam-elés eredményeként bekerültem a KisBót V.Ü.H.E.-be. Gyönyörű évek voltak, de 2014-2015-re sajnos véget ért mindkét zenekar. Igazából a feloszlás adta a Jockey Jokers megalakulását. Horváth Csabival (ének, KisBót, Jockey Jokers) elkezdtük ezt a teljesen saját projektet. 2016-ban Mikky Slade (ex-Disco Express) ajánlására megkeresett egy pesti zenekar. Velük Roxxxdogs néven debütáltunk. Az akkori felállás mára már nincs meg, a zenekar és a név él, de jelenleg inaktív formában. A két zenekar mellett még Cselepák Balázs zenekarában játszok (Cselepák Balázs Rock Band), viszont ez egyelőre sajnos csak évi 1-2 alkalommal koncertezik Balázs önálló rock-estje címen. Ezt a felállást egyébként többnyire Jokers és régi Excelsior tagok alkotják. Jelenleg tanítok a miskolci Rock-suliban, és felkérést kaptam egy készülő rockoperába is.

Patrik, azért egy gitáros előtt számtalan út van, hogy merre induljon. Ha szerencsés esetben megtalálja a saját karakterét, egyéniségét az útkeresés már nem lényeges. A saját gitárvilágodba vagy a Jockey Jokers –ben hozott stílus mellé, beengedsz más vonalakt is?

Tényleg nem könnyű megtalálni, anno én is sokat gondolkoztam, hogy mi lenne a legjobb döntés stílus szempontjából. Legyen szó bármilyen hangszeresről, érdemes végig menni a lehető legtöbb stíluson
A hozzá legközelebb álló műfajon belül, de műfajok között sem árt szétnézni. Sőt kell is szerintem, mert, ha valamit nem ismer az ember, nem tudja eldönteni, hogy az kell-e neki vagy sem. Az egyéniség sok különböző dolog apró részleteiből áll össze egy egésszé. Nálam például a jazz volt az, amit szerettem, de soha nem akartam játszani. Ennek ellenére a miskolci konziban jazz-bass tanszakon voltam. Rengeteget hozzá(m) tett, gondolkodásban, szakmailag, technikailag és zeneileg. Az csak plusz, hogy mindezt más hangszeren kellett csinálnom. Ebből gondolom kiderült, hogy más vonalakat is beengedek. Rengeteg féle zenét szeretek. Két külön dolog nekem az, ami "én" vagyok, meg az, amit szeretek. Például a strato-nak imádom a hangját, de gyűlölök rajta játszani. Számomra az a fontos, hogy egy zene jó legyen. Nem a stílusa határozza meg. Mondjuk a mulatóssal ki lehet kergetni a világból, de nem is gondolom, hogy az jó... vagy, hogy zene egyáltalán (elnézést attól, aki szereti).

Ha már stílusokról beszélünk, mi inspirált Téged, hogy ezt a hihetetlen dögös gitározást vidd?

Úgy igazán? Semmi konkrét. Fentebb említettem, hogy sokat gondolkoztam a stíluson. Aztán rájöttem, hogy sz*rok az egészbe és azt játszom, ami én vagyok, ami jön belőlem. Így őszinte lesz a zeném. Legjobban ezt a világot/stílust szeretem. Szörnyen rossz dolognak tartom, mikor van egy tök jó zenekar, tök jó számokkal és totál hiteltelen az egész, amit csinálnak. Ami talán mégis inspirált, hogy nem akarom hagyni, kikopni a köztudatból ezt a féle zenét, stílust, életformát.  

Zenekarod Jockey Jokers! Hát rendesen belenyúltatok! Mindig is mondtam, hogy a hazai zenészek, zenekarok munkálatai egy aranybányát alkotnak! Akkor a zenekarról beszéljünk!  

Köszönöm és örülök, hogy így gondolod! Remélem minél többen csatlakoznak hozzád! A zenekar egykori KisBót tagokból alakult: Horváth Csaba (ének) és én. Nem teljesen a feloszlással lehet összekötni a megalakulást, mivel Csabi és én zeneileg nagyon egymásra találtunk. Úgy gondoltuk, hogy "he, kéne csinálni valami komolyabbat, nem? de! ugye? jaja!", mivel a 'Bót egy paródia zenekar volt. A stílusok eleinte összekülönböztek kicsit, mert Csabi inkább Machinehead vonal én meg Motörhead. A Texas Hippie Coalition az, ami végül a közös nevező lett. A zenekar fő vonalát ebbe az irányba lőttük be, persze mára már ez vegyült és mondhatom, hogy kialakult a saját. A kezdő és a jelenlegi felállás is több miskolci, jobb nevű zenekarból lett összeválogatva. Mindig bika csapat volt szerintem, de úgy gondolom ma erősebb, mint valaha zeneileg és emberileg is. Jó barátságok voltak és jó barátságok születtek a zenekar életén kívül is egymás között. Ezt nagyon fontos dolognak tartom több szempontból is. Zeneileg mind az öten különbözünk, de mégis megvannak a közös kedvencek. Szerintem pont ezekből a különbségekből áll össze egy jó dolog. 2015 tavaszán debütált a zenekar Miskolcon, -nagy meglepetésünkre- telt házzal. A telt ház örömére csatlakozott hozzánk még 44 hivatali személy is (kommandós, rendőr, katasztrófavédelem, városi aktakukac, stb.) Nagyon jól indult és jól is zártuk azt az évet, szétkoncerteztük magunkat. 2016 márciusában, az 1. szülinapra megjelent a "Kösz, jól vagyok!" című 4 számos EP-nk. Azóta számtalan koncerten túl vagyunk, főleg motoros bulikon és klubkoncerteken és sok más történésen is. Volt olyan eset is mikor az egész zenekar koncert után reggel 6-ig ült a rendőrségen, de erről sajnos többet nem írhatok. Visszatérve a zenéhez, a másik gitárosunkban: Zsarnai "Muki" Dávid, egy nagyon jó barátot és zenésztársat találtam. Játékban és hangzásban is nagyon jól kiegészítjük egymást. Hangzás alatt gondolok a párosításokra, - csak, hogy visszakanyarodjunk a szakmához - LP Standard - LP Custom, EL34-6L6, a gitárjátékot meg Mészike alias INre (Disco Express) szavaival tudnám szemléltetni: "Patrik olyan cigisen játszik, Muki meg olyan pipásan". Egyébként most toljuk az új anyagot, két év kihagyás után már nagyon ideje egy új, nagylemeznek. Az áprilisi szülinapi koncert egyben lemezbemutató koncert is lesz. Ezen a bulin már a néhány hónapja csatlakozott Nagy "Izzy" Robi tolja a basszust, Tóth Bandika "Brandyke" pedig az elejétől fogva adja nekünk az ütemet.



A vas. Patrik, mindent, amit a cuccodról tudni kell! Szóval kezdjük a miértekkel. Peavey 5150…!

Számomra a 6L6 csövekkel szerelt erősítők királya. Amit tudni kell a cuccról, hogy ez még egy Mark1-es első szériás EVH fej. Bitang... Hogy miért az 5150? Sokáig kerestem a nekem megfelelő alap soundot, amit az erősítő tud. Én annak a híve vagyok, hogy "egy" sound-ja legyen az embernek, de az brutál jó legyen. Pedálokkal meg külső effektekkel már azt variálhatsz, amit akarsz. Előtte egyébként Marshallom volt, de mindenképp váltani akartam. Sokáig gondolkoztam, hogy melyik erősítő legyen a 3 lehetséges közül: Laney GH50L, Peavey XXX, 5150. Az EP-nk felvétele előtt álltunk, mikor írta Mészike, hogy milyen cuccok vannak a stúdióban. Nyilván pont köztük volt az 5150-em. Elmentünk, bekapcsoltuk, szerelmes lettem, "nem, nem eladó". De az. Egy hónap könyörgés után persze... Mindent tud, ami kellhet egy gitárosnak, és amit nagyon szeretek benne, hogy könnyebben reagál, mint más csöves erősítők. Hatalmas alja van moddolás nélkül, telít a hangja, és gyárilag van benne loop. Az ő korosztályában - de még manapság is talán - ritkaság, hogy a végén, a presence mellett szabályozható a resonance is, ami valljuk be, egy igen hasznos opció. A felvételeken egyébként egy régi, V30-akkal szerelt, 412-es Mesa duruzsol alatta (ezt nem adta el sajnos). Most egy G12T75 Marshall 1960B van alatta, de valószínű kap két V30-at. A gitárom egy Les Paul Custom Pro Alpine White gyári szedőkkel. Az effektjeim meg nincsenek túlbonyolítva. Inputba megy egy hangoló, a Cry Baby meg egy Bad Monkey. Utóbbit minimális gainnel használom, viszont nagy level szinttel. A mélyek feszesítését szolgálja. Loopba használok szóló kiemelésre egy Kasleder Wild Horses clean boostert. Ezt azért szeretem, mert csak hangerőt emel, de hangszínt nem változtat. Van mellette egy Boss PQ-4 parametikus EQ, ezt inkább akkor használom, ha hangerőt nem akarok változtatni, viszont mégis ki akarok emelni egy témát. A végén meg van egy TC Flahback mini. Ennyi a loop. Nem szeretem túlbonyolítani az effektezést több okból sem: több a hibalehetőség, több zaj keletkezik, vagy éppen vágja a jelet, és szeretem, ha egy potméter azt csinálja, ami rá van írva, nem pedig 32000 funkciója van. Ténylegesen nincs is szükségem többre.

Végezetül, beszélnél a terveid, terveitekről! 

Terv az van sok. Ami a közeljövőre tekinthető, az a lemez és a klip. A lemez várhatóan tavasz végén, nyár elején megjelenik, de erre még nem teszek lapot. Elég vegyes lemez várható, még néha mi is meglepődünk, de úgy gondoljuk ez így lesz jó. Egy klip is várható a megjelenés környékén, de ez még letisztázatlan, mivel a lehetséges dalok közül még nincs lefixálva, hogy melyikre csináljuk meg. A másik hátráltató ok pedig, az, hogy anyagi támogatás és szponzor nélkül, önerőből nem könnyű. Akadályt persze ez sem jelenthet! Ezen kívül szeretnénk egy sűrű, koncertekkel teli évet zárni majd. Köszönöm az interjút, sziasztok! 

Köszönöm, és nagyon sok sikert kívánok nektek!

Fotók: Hadobás Márk, CsofiPix

Vojczek Károly, gitáros


Vojczek Károly, gitáros. Amikor tökéletes a szinkron a gitár, a hangszer, a hang és a gitáros, a zenész között. Ez az első benyomásom, ami vitathatatlan a legfontosabb, amikor Vojczek Károly videóit nézem, hallgatom. Ami  szinkron működéséhez elengedhetetlen, hogy a hangszer, és a hangszeres tudás  már csak eszköz legyen, ahhoz, hogy a gitáros gondolatait kifejezze.

Üdvözöllek a Gitarvilagok.com oldalon, és nem is kezdhetném mással a beszélgetést, mint azzal, az élet egyik legnehezebb kérdésével, hogy megtalálni benne azt amiben tényleg jó vagyok, adni tudok. Károly, hogyan találtad meg a zenét, a gitárt?

Szép napot! Köszönöm, hogy itt lehetek és hogy egyáltalán felkérést kaptam egy ilyesmire.  Nagyon jó érzés számomra, hogy vannak, akiknek tetszik amit csinálok!Válaszolva az első kérdésre a zenét talán igazából egy számítógépes játékon keresztül ismertem meg. A játék neve valami Guitar Hero volt és az volt a lényeg, hogy a billentyűzeten bizonyos gombokat akkor nyomjon le az ember, amikor a képen a „hangok” oda érnek ahhoz a ponthoz, amikor pengetni kell. Igazából ekkor esett le nekem, hogy a ritmus az állandó dolog és hogy, nem akkor kell pengetni, amikor pont oda ér a vonalhoz a kicsi pötty, hanem akkor, amikor hallja, s érzi az ember, hogy mikor jön a megfelelő pillanat. Nagyon örülök, hogy játszottam ezzel a játékkal, mert máskülönben szerintem nem éreztem volna rá erre. Előtte egyébként nem nagyon hallgattam komolyabban zenét. Nem ismertem különösebben zenekarokat… fogalmam sincs miért.
Aztán egyre többet hallgattam zenét és csak úgy a semmiből jött egy ötlet, hogy én gitározni szeretnék. Mivel sajnos nem vagyunk tehetősek… sőt… így ezt a gondolatot elég sokáig el kellett felejtenem. Aztán egyszer csak kaptam egy elektromos gitárt. Ez egy nagyon olcsó gitár volt, de számomra akkor a legjobb. Aztán jött a következő probléma. Nem volt senki ismerős, aki tudott volna gitározni és tudott volna engem tanítani. Zeneiskolára pedig nem volt pénz. Így hát magamtól kezdtem el tanulni gitározni internet, koncertvideók meg mindenféle dolog segítségével. Mindig volt valami zeneszám, amit meg akartam tanulni gitáron és mondhatni úgy fejlődtem, hogy elkezdtem ezeket megtanulgatni.
Amúgy nagyon örülök, hogy rátaláltam a zenére, mert ez az egyetlen olyan dolog, ami nagyon sokszor segített nekem felkelni a földről és ez az a dolog, amiben legjobban ki tudom fejezni magam. Bármennyire van rossz kedvem, ha gitározok, mindig jobban érzem magam, vagy legalábbis felszabadultabbnak.
Úgy érzem, nem vagyok egyébként egy jó gitáros, de azt tudom, hogy az emberek érzik azt, hogyha szívből csinálja az ember, és szerintem ez nagyon fontos, és talán akkor jön át igazából az az érzés amire azt mondjuk hogy tetszik. Teljes erőbedobással, mindig úgy mintha utoljára játszana az ember. Igazából teljesen véletlen volt, hogy pont a zenét s a gitározást választottam… Sokáig az informatika érdekel.

Vitathatatlan, hogy a Kőbányai Zenei Stúdió egy olyan központ, ahol a hazai gitáros szálak összefutnak. A hallgatójaként mit ad neked az iskola? Mi az amit kizárólagos plusznak érzel?

Leírhatatlan az amit minden nap érzek amikor belépek azon az ajtón. Nekem a nyíltnap óta, amikor megláttam és meghallottam mik folynak itt, hatalmas vágyam volt bekerülni. Elképesztő volt már akkor is számomra, hogy csak azok az emberek vannak ott, akik tényleg olyan komolyan gondolják ezt az egész zene dolgot mintha az életük függne tőle. A másik elképesztő dolog, hogy tényleg olyan emberek tanítanak, akikről mindenki tudja, hogy kik ők és hogy mennyi mindent alkottak. Már lassan egy félév letelt és nekem még mindig hihetetlen, hogy ez az egész velem történik. Lehet, túlképzelem… de én például felvételin a nevemet is elfelejtettem, amikor bementem a gyakorlati felvételi vizsgára és mindenki ott ült.
Mivel egyedül tanultam gitározni, nulla elméleti tudásom volt… éppen csak annyi, amit a felvételire összeszedegetem az internetről. Kétségtelen, hogy olyan elméleti oktatást kapunk, amit hihetetlen egyszerűséggel és logikával magyaráznak el. Az, hogy hasznosítod-e vagy pedig elfelejted az már rajtad áll. De ajánlott az első verzió ;)
Örülök annak, hogy kijavítják azokat a hibákat, amiket sosem tudtam volna magamtól, és annak, hogy bármit kérdezek, mindenben tudnak segítséget nyújtani és egy lépéssel előre segíteni. Nagyon jó szerintem, hogy a tanárok nem a saját képükre akarják növendékeket formálni, hanem éppen csak annyit segítenek, hogy közbe megmaradjon mindenkinek a saját egyedi stílusa.
Nagyon örülök, hogy olyan emberekkel ismerkedhetek meg és zenélhetek együtt, akik nagyon barátságosak és tehetségesek. Hatalmas dolog, hogy mindenki segíti a másikat bármilyen problémája van, és hogy mennyire figyelnek egymásra ott az emberek.


Amikor gitározol, melyek azok stílusok, irányzatok melyekhez a legszívesebben nyúlsz?

Mindenféle stílust szeretek, de tényleg… mindent. De legjobban a blues áll hozzám a legközelebb, talán nem véletlenül… Elég sokszor vagyok magam alatt, talán ha ezt nem is mutatom kifelé.. megvan rá az okom… "Nem értheted a bluest, amíg nem éltél meg nehéz időket!" tartja a mondás. Hogy miért mondom ezt? Igazából nézőpont kérdése a következő dolog. Mert ha úgy nézzük, nagyon jó dolgom van, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Ezen felül nagyon jó barátaim vannak, akik rengeteget segítenek nekem, és bármiben számíthatok rájuk, mint kiderült az évek során. De ha úgy nézzük amúgy.. elég kevés pénzből élek meg egy hónapban.. és van, hogy ki sem jövök hó végére… ekkor is a barátaim segítenek. A családommal nem vagyok túl jóban. Gyerekkoromban folyamatosan költöztünk... Édesapám elhunyt még mikor fiatal voltam, de szinte alig ismertem… az egyik bátyám 18.-ik születésnapomon hunyt el.. vele se tartottam a kapcsolatot… a másik bátyámról sem tudok igazából úgy semmit.. Idősebbek jóval, mint én… amúgy és ez még amúgy felszínes semmi. Kicsit elkalandoztam… de visszatérve szeretem a Bluest és szerintem ebbe tudom kifejezni a legjobban magam.
A másik kedvenc stílusom eléggé elborult, és ha belegondolok egyetlen zenekart ismerek aki ilyesmit játszik, amúgy fogalmam sincs milyen stílus… kicsit ilyen kicsit olyan.. Alternatív zenének mondanám igazából. https://www.youtube.com/watch?v=J9d6O5OCv1E
A Kutya Vacsorája zenekar az egyik legkedvesebb zenekar számomra. Rengeteg mindenen átsegítettek a szövegek és az egész zenei világ. Ezt a stílust azért szeretem, mert úgy érzem, hogy teljesen szabad és minden hangszeres önmagát adhatja benne.  Amikor hallgatom, tényleg el tudom képzelni magam abban a történetben amit elmesélnek. Szívesen játszom a dalaikat és szedek ötleteket tőlük. 
Van még egy teljesen más stílus amit nagyon kedvelek. Ez nem hasonlít igazából se a bluesra se arra a stílusra amit az előbb említett zenekar képvisel. Igazából ezt sem tudom megfogalmazni.. olyan minthogyha a rockzenét össze kevertük volna a hiphop stílusával. Nagyon szeretek a ritmusokkal szórakozni és ez a stílus szerintem pont ilyen. https://www.youtube.com/watch?v=Xl2rW0uwuwc
Az Irie Maffia számomra a legjobb bulizós zene. Én erre tudok tombolni a legjobban.. Bár sokan nem néznék ki belőlem.
De összességében minden stílust szeretek, legalábbis mindenből vannak bizonyos részek, amiket nagyon kedvelek.

Károly, ha már meg van a saját stílusa egy zenésznek, ami talán az egyik alapkérdés, fontosnak tartod, hogy nyitott maradjon teljesen más zenei irányzatok befolyására?

Igen fontos. Bár szerintem, míg kialakul egy zenésznek a saját stílusa addig rengeteg idő telik el, és ha már megvan ez a saját stílusa ami persze mondjuk felismerhető, onnantól kezdve már hiába nyitott más irányzatok befolyására, minden stílust ugyan azzal az ízzel fog játszani. Én szerintem az, hogy minden ember más, és ez megjelenik a játékában is, és újra dolgoz például már meglévő számokat, azoknak adhat teljesen más jelentést is.
Ha egy már megírt zenei művet átdolgoznak egy másik stílusba, az a szám akkor kel életre igazán. Ha adott egy dalszöveg, akkor más-más stílusban teljesen más jelentéssel is bírhat az egész, és ez azért csodálatos, mert ha számomra mást jelent az a dalszöveg mint annak aki írta, akkor én így tudom kifejezni annak jelentését mert saját képemre formáltam a környezetet amiben van. Olyan hangulata lesz úgy a számnak, amiben a saját érzéseimet bele tudom adni. Mint említettem, az emberek érzik azt, ha te tényleg szívből csinálod a dolgot… akkor jön át igazán.. úgy vélem.
Ez az első olyan átdolgozás amit én találtam ki. Az ötletek megvalósítására kőbányán az osztályom segített. https://www.youtube.com/watch?v=XeMP_baY8JA&app=desktop Ezúton is még egyszer köszönöm nekik.
Beszélnél a gitárjaidról? Erősítők, pedálok. „Miért ezeket használod” kérdés következzen!

Persze!Két gitárom van összesen. Az egyik semmi extra J Lényegtelen a márka milyen, mert a nyaka már egyszer ki lett cserélve, aztán kicsit át lett dolgozva a kinézete hogy igazán kutya legyen. De hogy mégis érdekes legyen, egy autófényező barátom elvitte és lefújta szépen fényes lakkal, és a koptatólapot szürkére festette. Nagyon imádom.Az egyik probléma ezzel a gitárral hogy az érintők már nagyon elvannak kopva, állandóan hangolódik, illetve a hangszedők sem az igaziak.Aztán a Fő gitárom amit használok az egy Cort G-LTD 16 Limitált szériás hangszer.Ami azért érdekes, mert nagyon sok gitárt próbáltam és egyik sem volt az igazi.. Mindig vissza tértem az előzőhöz. Egyik sem volt úgy igazából kényelmes számomra.Aztán kipróbáltam egy ilyesmi Cortot.. és egyből imádtam. Mellesleg tetszett nagyon hogy átmenetes rajta a szín.. és hogy vörös J. Aztán egészen véletlenül az iskolában ifj. Tornóczky Ferenc Tanár Úrnak J volt egy hasonló ilyen gitárja. Ez azért vicces, mert Ő tőle kértem tanácsot arról, hogy mi a véleménye erről a gitárról, mert szeretnék egy ilyet. Akkor mondta, hogy neki van egy nagyon hasonló ilyen gitárja és egész véletlen pont eladó és hogy nagyon jó hangszer. Egyből lecsaptam rá. Ugyan olyan kényelmes a nyaka, mint annak amit kipróbáltam, csak azzal a különbséggel, hogy ennek a hangszernek satusak a hangolókulcsai így tremolózás közben sem hangolódik el, illetve át lett alakítva rajta egy-két dolog. Nagyon szeretem ezt a hangszert.Saját erősítőm még nincs. A zenekarnak vagy egy Hughes and Kettner kombója, azt szoktam használni. Tiszta csatorna nekem bőven elég, mert ezt torzítom, s effektelem egy BOSS GT-100-as multi-effekt processzorral. Amit szintén nagyon imádok. Azért ezt használom, mert szerintem, ha vásárol az ember ma egy modern multi-effektet sokkal olcsóbban kijön vele mintha elkezdene kisvasutat építgetni sok kicsi és drága analóg pedálból… amit tény hogy jobban néz ki J. De ha a multi effektet  jól beállítja az ember akkor ma már nem fogják megmondani hallásból zenekarban, hogy az digitális vagy analóg cucc-e valójában… Ha csak nem hasonlítják össze egy analóg cuccal.De viszont ha már a kettőt egymás után látatlanba megszólaltatjuk… nehéz kitalálni, hogy melyik az analóg és melyik a digitális.
Jelenleg így gondolom. Aztán lehet, hogy később ez változni fog.

Károly beszélnél a jelen futó munkáidról, és a terveidről?

Természetesen! A Tunyogi Péter Emlékzenekarral jelenleg csináljuk a fellépéseket és próbáljuk Tunyogi Péter számokkal bővíteni a repertoárt. Ez sajnos picit nehézkesen megy, mert a zenekarban lévő tagoknak sok munkájuk van és sajnos ritkán tudunk próbálni, mert ha az egyikünk éppen nem dolgozik, akkor pont a másik igen.. és fordítva.
https://www.facebook.com/TunyogiemlekkoncertEsztergom/Emellett van egy saját szám ami már egy jó ideje készülőben van, csak meg kell hozzá tanulnom zongorázni, és összerakni… aztán valamikor majd felveszem. Lényegében mondhatni, hogy terv, hogy ez eljusson ahhoz a valakihez. Ez jelenleg így most nagyon fontos nekem.Ezenkívül folyamatosan vannak pici dalszöveg, dallam cafatkák amiket rögzítek, s egyszer talán, ha lesz egy zenekar vagy talán egyedül is ha idő, megvalósítok majd.A másik fontos dolog az iskolai zenekar. Nagyon jó velük is együtt játszani, és hiszem, hogy nem csak iskolai keretek között mozdulunk majd meg.

Károly, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakhoz.

Köszönöm.

Szponzorációs ajánlat


Tisztelt Cégvezető úr/asszony!

Udvardy Zsolt vagyok a www.gitarvilagok.com oldal tulajdonosa.
Az oldalam speciálisan, ha nem is kizárólag, de gitárosoknak, zenészeknek szól, legyen akár kezdő vagy haladó.
Célom ezen az oldalon, hogy olyan gitárosokat, zenészeket mutassak be, akik tehetségesek.
A tehetséges zenészeket pedig érdemes és kell is a közönségnek bemutatni és szponzorálni.
Egy tehetséges zenész jó reklámja lehet annak a hangszernek, erősítőnek, effekteknek, húroknak és egyéb más kiegészítőknek, amit ő saját maga is használ.
Hiszen ebben a szakmában mindenki azt figyeli hogyan és min játszik. Ha jól szól a zene, akkor más is szeretne ilyen felszerelést magának.
Lassan már 5 éve készítek interjúkat, videókat zenészekkel, gitárosokkal.
Ezeket web lapomon, nyomon követheti a törzsközönségem, illetve bárki, akit ez a téma érdekel.
Engedje meg, hogy egy egyedülálló reklámozási lehetősséggel keressem meg Önt.
Ajánlatom tartalmaz egy interjút és az Ön hangszer reklámját.
Ez lehet gitáros, de természetesen zenekarokkal, üzletekkel, cégekkel vagy akár a szponzorokkal is készülhetnek ezek a beszélgetések.
A menete a következő:

  • az Ön cége ajánl nekem, pl. egy gitárost. Egy olyan zenészt, akit a cég arra érdemesnek tart. Tudása, hozzáállása alapján, akit szeretne jobban támogatn
  • Elkészítem vele az interjút, ha igény van rá, angol nyelven is.
  •  A forma látható az oldalon, de teljesen rugalmasan kezelhető a szerkesztés.
  • Az Ön cégének reklámja, banner-je megjelenik a címlapon, ill. magában az interjúban is.
  • Konkrétan az interjú 10 napig lesz az első helyen a címlapon, az Ön cégének címlap hirdetésével együtt. Mivel három interjú fér el a címlapon, így természetesen a közvetlen láthatósága 1 hónapra nő.
  • Az Ön címlap hirdetése ez után random jelenik meg, a többi hirdetéssel együtt, 1 hónap időtartamban. Költsége: megegyezés szerint.
-         Szeretném figyelmét felhívni, hogy lehetősége van a kiemelt események lefoglalására is.
Pl. Lemez megjelenés, cégének egy kiemelt kampány reklámozásának céljából, fesztiválok, hangszerbemutatók, koncertek beharangozására akár a támogatandó gitárossal vagy zenésszel, akár nélküle. Költsége: megegyezés szerint.

Köszönöm megtisztelő figyelmét és várom az ajánlattal kapcsolatos szíves visszajelzését.

Tisztelettel,
Udvardy Zsolt
06-30/226-1017
udy@gitarvilagok.com
www.gitarvilagok.com

2018. jan. 23.

Bluestone interjú



A blues a zenélés talán egyik legszabadabb, legkötetlenebb lehetőségeit adja a zenekaroknak, zenészeknek, egyfajta életérzéssel párosulva. Azonban, a csupa jó nem létezhet némi árnyék nélkül. Nagyon nem mindegy, hogyan élnek ezzel a fene nagy szabadsággal. Hogyan gazdálkodnak a blues adta tradíciókkal, lehetőségekkel. Hogyan lehet ezt úgy játszani, hogy az ember leragadjon, felkapja a fejét. Igen, itt igazán azt a dögös blues-t kapja! Egy szóval ilyen a BLUESTONE! 

Melyek azok a sarokpontok, amelyek összehozták a Bluestone-t?


Kőmíves „Stone” András: 2014 tavaszára datáljuk a Bluestone zenekar megalakulását. Jómagam koncertszervezője is vagyok a Muzikum Klubnak és 2013 őszétől az országban egy egyedülálló blues koncertsorozatot indítottam Blues Session néven. Amelynek lényege, hogy a blues műfaján belül rendkívül színes és változatos koncertrepertoárt állítunk össze, a szólóelőadóktól kezdve az akusztikus triókon át a nyolc-, akár tíztagú formációig lépnek fel nálunk zenekarok és nem csak magyarok, hanem a világ minden tájáról érkeztek már hozzánk zenészek és zenekarok. És hál’ istennek nagyon is van rá igény! Olykor szervezünk és szerveztünk olyan tematikus esteket, amely alkalmakkor több zenekar is fellépett egy estén.
Egy ilyen session jellegű estére hívtuk életre a zenekart Radovics „Kyru” László énekessel és Tomor Barnabás basszusgitárossal. Jam jelleggel indult a csapat, de körülbelül fél év kellett hozzá, hogy zenekarrá kovácsolódjunk. Az első fellépéseinken mindig hívtunk vendéget magunk mellé, nevezetesen Mohai Tamást, Fekete Jenőt, Szász Ferit és Lukács Petát. Tátrai Tibor hagytam direkt a névsor végére, mert vele többször is felléptünk már. Egy ilyen jól sikerült koncertfelvételünket jelentettünk meg - nem kereskedelmi forgalomba - 2015 tavaszán hanghordozó formájában, szerzői kiadásban. A korongon olyan örökzöldek is szerepelnek, mint a Feelin’ Alright, a Five Long Years, vagy a The House of The Rising Sun. A zenekar műsorán főleg a hatvanas, hetvenes évek fekete- és fehér blues előadóinak - Jimi Hendrix, Albert King, B.B. King, Buddy Guy, Freddie King, Eric Clapton - szerzeményeit dobtuk egy kalapba, olyan feldolgozások, amelyekre első hallásra nemigen lehet ráismerni. Ez volt a fő cél, vagy sarokpont, hogy ugyan feldolgozásokat játszunk, de ha már így döntöttünk, akkor saját felfogásban, ne másolás céljával „csakúgy” eljátsszunk dalokat.

Február 1-jén, este 20:30–kor játszotok a Muzikum Klub & Bisztróban. Mire számíthat a hallgatóság?

Kőmíves „Stone” András: Barna már egy ideje átvettem tőlem a zenei rendezést, értem ezen a dalok kiválasztását, illetve ezek hangszerelését - amelynek én kifejezetten örülök. A zenekar rendszeresen próbál és az egyes próbákra, valamint koncertekre folyamatosan hozunk be újabbnál újabb dalötleteket, illetve dobálunk ki olyanokat, amelyeket nem érzünk a magunkénak. Szóval folyamatosan frissül a repertoár. Az utóbbi két fellépés során úgy döntöttünk, hogy nem hívunk magunk mellé a színpadra „főhőst”, hanem inkább megállunk a saját lábunkon. Ennek nyilván meg lett az az eredménye, hogy kisebb számú közönség jött el, de a cél az, hogy a mi zenénk miatt jöjjenek el és ne egy ismert zenész vendégszereplése miatt. A február elsejei fellépésen - a legutóbbi karácsonyi koncertünkhöz hasonlóan - két kiváló fúvóssal, nevezetesen Almási Attila harsonással és Weisz Gábor szaxofonossal kiegészülve állunk színpadra. Nekem személy szerint nagyon nagy élmény velük játszani, hihetetlen ösztönző és egészen más játékot igényel. 

Forduljunk a zenekar felé. Megismerkedhetnénk a Bluestone tagokkal?

Kőmíves „Stone” András: A zenekar megalakulásakor - mint ahogy írtam, hárman, azaz Kyru, Barna és én hívtuk életre - Móré Attila dobolt és egészen a tavalyi év közepéig Nagy Szabolcs barátom zongorázott. Molnár Dani (Pribojszki Mátyás Band, Bass Loco) ül a dobok mögött most már közel 3,5 esztendeje, illetve tavaly ősztől egy ifjú és nagyon tehetséges billentyűs, Tempfli Erik (Syrius Legacy) csatlakozott hozzánk. 



Mennyire tartjátok fontosnak, hogy vendég zenészek is megjelenjenek a koncerteken? Gondolok itt, akár Tátrai Tiborra, Almási Attilára és Weisz Gáborra.

Kőmíves „Stone” András: Lásd az első kérdésre adott válaszomban.
Tomor Barnabás:  Fontos is meg nem is. A fontosság nem azt jelenti, hogy a nézőszámot növeljük, hanem hogy együtt játszunk egy olyan személyiséggel - például Tibusz esetében - aki az egész zenei életünket meghatározta és mind a mai napig nagy hatással van ránk. A másik fontos része, hogy rengeteget tanulunk, mikor az általunk tisztelt kiváló zenésszel/zenészekkel töltünk el órákat. Most a fúvósszekció fogott meg minket. Nagyon örülünk, hogy velünk játszik Almási Attila, aki számos blues produkcióban szerepelt már a Muzikum színpadán és remek jazz-harsonás és Weisz Gábor a szintén fantasztikus jazz-szaxofonos, aki négy évig erősítette az idén 10. éves Bass Loco zenekaromat 2012 és 2016 között.

Hogyan alakult vagy alakítottátok ki azt a fajta stílust, hogy a „szigorú” blues alapok mentén, de mégis valahogy máshogy, talán nem a legjobb kifejezés, de sokkal érdekesebben szóltok?

Tomor Barnabás: Minden Andris zenész választásain múlott. Akárki is játszott az adott időszakban, mindig a legmegfelelőbbek kerültek a produkcióba. Jelen esetben is egy „mindenevő” csapat van együtt. Értsd: nem csak a blues, hanem rengeteg stílus mozgat minket. Tehát én úgy értelmezem, hogy nem alakítottuk ki, hanem adott volt a zenészek közötti alap, ami ebben az esetben a blues szeretete, fontosssága, illetve az egyéb közös nevezők, amik más formációkban való összeszokást és az inspirációt is jelentik, például az újonnan érkező közreműködöktől. Nekünk már csak a  formálodó dalokkal van egy kis dolgunk a finisben.

Végezetül a „sablon” kérdéseim egyike: tervek?

Kőmíves „Stone” András: A terveink között az szerepel, hogy minél több helyre eljussunk, de egyelőre még az építkezés fázisában vagyunk. Reményeim szerint idén nyáron fesztiválszereplések is lesznek majd a koncertnaptárunkban - legalábbis ezen dolgozunk most ezerrel -, valamint szeretném, ha ez év végére, jövő év elejére egy saját lemezzel vagy koncertfilmel is bemutatkozhatnánk, amely nem csupán 100 példányban jelenik majd meg szerzői kiadásban.

Web: www.barnabastomor.com / www.muzikum.hu 

Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert az elkövetkezőkhöz!

Köszönjük. 

Jászberényi Szabolcs, gitáros (Voltrex and the Cruisers és a Kolombusz zenekarok) egyéni vállalkozó, SLV Rendezvénytechnika,

J ászberényi Szabolcs, egyéni vállalkozó, SLV Rendezvénytechnika, Voltrex and the Cruisers és a Kolombusz zenekarok gitárosa. Azon kívül, ...