A saját tapasztalataid érdekelnének. Miért szól ilyen rohadt dögösen a kezedben a hangszer? Mi kell ehhez azon kívül, hogy remek gitáros vagy. Tanácsok.
Sziasztok!
Köszönöm a felkeresést és a lehetőséget a Gitárvilágok.com oldalnak. Először is véleményem szerint az, hogy valami jól szól az eléggé sok tényezőből felépülő dolog és mindemellett az emberek ízlésétől is nagyon függ. Mindenképpen költeni kell a hangszerre (például egy elfogadható erősítőből és egy középkategóriás gitárból jó soundot lehet kihozni) és ehhez adódik pluszban a zenész attitűdje. Ezalatt azt értem, hogy hogyan bánik a hangszerével, amikor játszik. Nem igazán az általában vett technikai tudásra gondolok, hanem arra, hogy egy szimpla hangot milyen szépen és egyedien fog le, a vibrátóját milyen szépen formálja és persze mennyire tisztán szólaltatja meg a gitárját, vagy mondhatnék bármilyen hangszert. Valójában ezt tekinthetjük fontosabbnak, habár az én saját gondolatomat is hozzáteszem, hogy a tudás nem jön át megfelelően a jó cucc nélkül és természetesen egy jó felszerelés se fog gyönyörűen úgy szólni a nem megfelelő kezekben. Ha ezt tisztáztuk, onnantól relatív, hogy kinek milyen erősítő jön be és az is, hogy kinek milyen játékstílus fekszik, illetve tetszik jobban.
Én nem tartom magam olyan nagyon jó gitárosnak, bőven van hova fejlődni, de imádok zenélni és az időm nagy részében ebben a világban vagyok. Így azért sokat foglalkozok vele. Nálam sokkal hangsúlyosabb az, hogy az apróságokra figyelek, arra, hogy minél jobban át tudjam adni az érzéseim a hangszeren keresztül.
Ezen felül a rendszer-technikai része is nagyon érdekel ennek a művészetnek, ezért írok egy részt a saját felszerelésemről. Először is a legalapvetőbbnél kezdem, a gitáromnál. Egy 1985-ös Kramer Pacer Deluxe-om van, számomra a legnagyszerűbb "eszköz". Hiszek abban, hogy az embernek a hangszere a társa a zenében, egy hullámhosszon kell lenniük, én abszolút rátaláltam. A Deluxe lelke "hídnál" egy passzív Bartolini humbucker(ami igen nagy jelet ad le, ezért is szeretem), ezt használom a legtöbbet. Középen egy jackson single coil hangszedő van, de csak az űr kitöltésére, ugyanis soha se használom, majd még egy Bartolini pick up, de az is single coil, mint a jackson. "Nyaki" hangszedő állásban tiszta hangszínen szoktam játszani, szép lágy hangja miatt, illetve nagyon ritkán szólóra, főleg kis jele és gerjedése miatt. A húrláb benne az egy Kahler Steeler whammybar, réz tőkével, ami bitang sustaint kölcsönöz a gitárnak. Húrjaimnakmindig 10-es D'Addario Exp készletet rakok fel, kezdetben Ernie Ball-t használtam, de az egyre jobban romló minősége és az Addario szép és tartósabb hangja miatt váltottam, nagyon savas a kezem csak úgy eszi a húrokat. 1 mm-es Dunlop Tortex pengetőket használok.
Következő fontos dolog az erősítő és az előfok. Az erősítőm az egy igazi klasszikus, egy 100w-os Marshall Super lead, egyszerű, mint a szög, ezért is jó, mindemellett az ember azt rak elé amit csak szeretne. Én torzításnak egy régi Marshall ShredMaster teszek be, már évek óta meg van és meg vagyok elégedve vele, de gondolkodom egy másikban is mellé másodlagos pedálnak. Utána a láncban egy Ibanez Cs-9-es kórus van, a hangzására simán rá lehet fogni, mintha a Metallica használta volna a master of puppets lemezen, nagyon szép. Utána egy Boss DD-3-as delay következik, amit azt hiszem, nem kell bemutatnom, szimpla kis visszhang pedál, szólóhoz nagyon király. Lehet, jobb lenne a kórust és a delay-t effect loopban használni, de nem akarom átalakítani az erősítőt.
Sajnos az embernek a kábeleken nem szabad spórolnia, hiszen mit érne a hatalmas értékű cucc, ha közben elveszik a jel. Gitár kábelnekVox-okat használok, strapabíró pvc szövet van rajta, így kibír bármilyen koncertet. Az effekteketrockcable patch kábelekkel kötöm össze, de cserélni szeretném azokat is jobbra. Hangfal kábelnek kicsit komolyabbat használok, méghozzá egy orange kábelt, baromi jó hangminőséget produkál és nagyon profi neutrik végekkel szerelték, ami mind az illeszkedést is és a minőséget is megoldja.
A gitárládámegy átalakított jcm 900 1960A, G12T-75-ös hangszórókkal szerelve. A teljes belső vezetékelése le lett cserélve vastagabb és tisztább réz kábelekre. Valamint egy elválasztó falemez is került bele, amivel a nagy belső tere lett megosztva (kevesebb zavaró mély hangszín az eredmény), le lett csavarozva a hátulja a keresztmerevítőhöz, így az egész szerkezet egyben rezeg, sokkal konkrétabb a hang. Az erősítő fejet 4 ohm-on, a ládát 16 ohm-on használom, kisebb hangerőre képes, de így a megszólalása jobb az ízlésemnek.
Szerintem egy kezdőnek érdemes tanárnál vagy legalábbis tapasztaltabb, alapokkal rendelkező gitárosnál tanulnia, hogy megszerezze a tudásának a bázisát. Rengeteg időt lehet vele megspórolni és nem rögződnek be rossz reflexek, vagy technika. A másik dolog meg az, hogy sok ujjgyakorlatot végezzen, azzal nagyon sokat fejlődik az ember, de ez haladókra is igaz. Természetesen a fő dolog itt is, hogy minél több számot nézzen át és miután tabról könnyen tud tanulni, utána jöhet a hallás fejlesztése. A lényeg: mindig figyelni az apró dolgokra (vibrátó, érzelmek átadása), attól lesz igazi és egyedi a zene. E mellé a hiedelemmel ellentétben (szerintem) inkább elektromos gitárt javasolnék elsőnek, egyszerűbb vele játszani. Kezdőknek is 50 ezer forint körüli kategóriában érdemes keresgélni, akkor a rossz hangszer nem veszi el a kedvét az illetőnek. Az is inspiratív tud lenni, ha az ember időnként nem csak a tudását, hanem a felszerelését is bővíti, lecseréli. Nekem az első kezdő erősítőm után egy régebbi Peavey Bandit jött, haladóknak nagyon tuti motyó, de érdemes sok másikat kipróbálni.
Körülbelül ennyi dologra kell figyelni kezdetben, utána meg már kialakul mindenkinél, hogy hogyan folytassa, hiszen szerintem a zene az olyan dolog, amit 100%-ig nem lehet megtanítani.
Köszönöm még egyszer a lehetőséget Udynak és további sok sikert a Gitárvilágok oldalnak és természetesen Nektek. Sziasztok!
Ahhoz, hogy tisztességesen szóljon egy gitár, pár körülménynek teljesülnie kell. Tehetség, és a hangok, hangzás. Az első rendben is lenne, de ha egy gitáros nem találja meg a saját hangját, az keres, kutat, és nem zenél. Minden tiszteletem Kurucz Attiláé, aki gitár effektjeivel segít a zenészeknek, hogy teljes legyen a kép!
Attila, jól látom én ezt a kérdést?
Én úgy látom, hogy a hangzás keresése is hozzátartozik egy gitáros életéhez, kevés gitárost ismerek, aki tökéletesen elégedett azzal, ahogy megszólal. Ha nem így lenne, nem lenne tele minden apróhirdetési oldal használt cuccokkal.
Viszont nagyon sokan élnek abban a tévhitben, hogy csak a kütyükkel el tudják fedni a technikai hiányosságokat, és ha azokat az eszközöket használják, mint nagy kedvencük, akkor pontosan ugyanúgy fognak szólni. Én erre mindig azt szoktam mondani, hogy meg kell tanulni rendesen gitározni, és akkor a hallgatóság szempontjából gyakorlatilag majdnem mindegy, hogy milyen technikán keresztül szólal meg az ember.
A történelmi hűség kedvéért megemlíteném, hogy az effekteket ketten tervezzük és építjük Grobe Rudolf barátommal. Bár láttam már életemben forrasztópákát és kapcsolási rajzot nem keveset, a tényleges fejlesztés és kivitelezés az ő területe, én legtöbbször csak az ötleteket, gitáros fület és gondolkodást adom hozzá és az összes többi háttértevékenységet.
Attila, mit kell tudnunk rólad, beszélnél magadról pár szóban?
Miskolcon születtem és élek a mai napig. Végzettségemet tekintve távközlési üzemmérnök és programozó vagyok, bár ez utóbbi szakmában egy percet nem dolgoztam, csak érdekelt, így megtanultam.
A zenével már tizenéves koromban elköteleztem magam. Talán 13-14 éves lehettem, amikor a mozikban játszották az AC/DC „Let there be rock” című koncertfilmjét, láttam is úgy tízszer. Ez nagy dolog volt akkoriban, mert még a külföldi bakelitlemezekhez is nagyon nehezen lehetett hozzáférni.
Talán ez a film adta az első lökést, hogy gitározni kezdjek, de pénzem nem volt rá, hogy venni tudjak magamnak, így nyári munkában egy hónapot dolgoztam egy fatelepen, hogy megvehessem az első gitáromat.
Utána ment minden automatikusan, jártam tanárhoz is, de azt egy év után
otthagytam. Egy tizenéves srác, ha gitárt fog a kezébe, nem arra vágyik, hogy órákon keresztül Kodály „Kétszólamú énekgyakorlatok” c. művéből gyakoroljon. Mai fejjel már pontosan tudom, mekkora szükségem lett volna rá, de utólag könnyű okosnak lenni... :-)
A gimnáziumi évek alatt játszottuk a szokásos zenekarosdit, megfordultam mindenféle csörömpölős zenekarban, játszottam punkot, rockot, metált, közben az iskolai énekkarban kísértük a kórust akusztikus gitáron. Aztán kezdett letisztulni a kép, és egyre inkább a blues felé kezdtem orientálódni.
Főiskola alatt még egy cimborámmal gitározgattunk időnként a kollégiumban és néha fel is léptünk, de utána a háttérbe szorult a dolog. Munka, katonaság, család, a szokásos történet... a gitár a sarokban porosodott, időnként elővettem.
Nem is merek utána számolni, de eltelt így kb. 15-18 év, amikor egy fotós cimborám (aki mellesleg basszusgitáros) szólt, hogy csinálnának egy blues zenekart, nem volna-e kedvem hozzá. Volt. :-) Igazi garázsbanda volt, élveztem nagyon. Pár év után elváltak útjaink, és úgy döntöttem, hogy ha már ennyi energiát belefektettem ebbe, ezt nem hagyom veszni és elkezdtem zenekart keresni. Ez olyan jól sikerült, hogy pár hónap múlva már 2-3 bandában játszottam. Jelenleg 3 miskolci zenekarban fordulok elő; évek óta a Kiss Csaba és barátai, Sztrapacska Blues Band és pár hónapja a Retro Music Band. Ez utóbbiba igazából két koncert erejéig ugrottam be, de aztán annyira működött a dolog, hogy ott ragadtam. Így most kiélhetem magam majdnem minden általam kedvelt műfajban; klasszikus rock, blues és a bulizósabb, könnyedebb rock is fent van a palettán.
Rengeteg szakma létezik a világon, de a gitár effekt tervezést, kivitelezést, gyártást mindenképp unikumnak tartom! Hogyan jött képbe, hogy gitár pedálokkal foglalkozz?
Itt is vissza kell kicsit nézni a hőskorba. Annak idején (úgy a 80-as évek eleje) a jó minőségű eszközök egy átlag fiatalnak elérhetetlenek voltak. Ha hozzá is tudtál férni valamihez, megfizetni akkor sem tudtad. Így maradt a kreatív magyar barkácsolás, megtanultam forrasztani, panelt tervezni, NYÁK-ot készíteni. Ez sem volt könnyű történet, még nem volt internet, sőt az első házi számítógépeket is csak sóvárogva nézegettük a kirakatban; iszonyatos nehéz volt hozzáférni kapcsolási rajzokhoz. A speciálisabb alkatrészek elérhetetlenek voltak. Manapság már sokkal könnyebb a helyzet, ha valaki építeni akar magának valamit, pár perc alatt mindenhez hozzáfér az interneten, komplett dokumentációk letölthetők, bármilyen alkatrész hozzáférhető.
Amikor újra elkezdtem zenélni, egy kis Korg multieffekttel kezdtem, de előbújt a régi énem és elkezdtem építgetni magamnak mindenféle effekteket. Egyrészt így nagyon sok mindent kipróbálhattam, a fiókban most is lakik pár megépített, kipróbált panel. Megcsináltam, tesztelgettem, ami tetszett, beépítettem egy dobozba és használtam. Költséghatékony megoldás, ha az embernek gőze sincs róla, hogy mit szeretne hallani, de igazából élveztem, hogy ezzel foglalkozhatok. Igazi hobbivá vált az effekt építés.
Valamikor 2014 elején az akkori munkahelyünk kezdett kissé bizonytalanná válni és Rudi barátommal (aki akkor kollégám volt) azon kezdtünk gondolkodni, hogy milyen irányba kellene előremenekülni. Mert az biztosnak látszott, hogy nem fogunk magunkba roskadni és keseregni, egyikőnk sem az a típusú ember. Engem akkor már foglalkoztatott a csöves technika, építettem komplett előfokot is pusztán tesztelési célból. Véletlenül ejtettem pár szót Rudinak erről, mutattam neki rajzokat, elméleti anyagokat. Először nem igazán hitt benne, hogy az általam elképzelt technikai megoldások működőképesek lehetnek. Aztán eltelt pár hónap, és egy nagy fagylaltos doboz tetejére felszerelt pár csőfoglalatot, kapcsolókat, potmétereket és építgetni, kísérletezni kezdett. Ez a doboz a mai napig megvan, működőképes, a delay-en kívül tartalmaz minden olyan effektet, ami ma szétdarabolva megtalálható a kínálatunkban. Azt hiszem, ez a tesztdoboz sosem lesz szétszedve, elrakjuk a múzeumunk számára... :-)
Valahol egy manufaktúraként jelenik meg a céged. Irányokat akkor is kell adni neki. Beszélnél ezekről?
Nyilván amikor az ember elkezd valamit, fontos tudni, hogy milyen irányba akar haladni. Azt pontosan láttuk, hogy a távol-keleti dömpinggel nem tudunk és nem is akarunk versenyezni. Igyekszünk megcélozni a prémium kategóriát, a pedálok kézimunkával készülnek, minden egyes darab bemérve, tesztelve kerül a gazdájához. Fontosnak tartjuk a felhasználókkal való konzultációt, ezért nem is tervezzük egyelőre, hogy üzletekben, hangszerboltokban értékesítsünk. Az alapelvünk az, hogy „találkozzunk, próbáld ki, és csak akkor vedd meg, ha be tudod illeszteni a zenei világodba”. Nyitottak vagyunk bármilyen tesztre, akár nálunk, akár egy stúdióban, próbateremben. Az elégedett felhasználó a legjobb barátunk. :-)
A másik nagyon fontos dolog, amit igyekszünk hangsúlyozni, hogy ez egy magyar termék, magyar srácok dolgoztak rajta nem keveset, és ezt igyekeztünk kiemelni a névválasztással, a logónkkal is.
Csöves, tranyós, digit! Örök dilemma! A név már mutat valamit, „Tube”. Mi a véleményed erről a kérdésről?
Igen, az én ízlésem szerint pontosan ebben a sorrendben. :-) Mindegyik kategóriában
hallottam már nagyon jót és rettenetes hangzásút is. Ez egy örök vitatéma, én úgy vagyok vele, hogy ki kell éles helyzetben próbálni az adott eszközt, és ha tetszik, akkor meg kell venni és boldogan használni.
Valamiért az én fülem érzékenyebb a digitális cuccok hangjára, nagyon kevés igazán jót hallottam eddig. De semmilyen ellenérzésem nincs feléjük, tudomásul kell venni, hogy ez a technikai fejlődés egyik útja, és ki tudja, meddig jut még el.
A csöves technika megmagyarázhatatlan okok miatt nekem egyszerűen jobban bejön. De hogy egy saját példát mondjak: alapvetően műszaki érdeklődésű ember lévén egyszer pár napig volt nálam egy jó nevű erősítőgyártó modellezős kombója próbálgatni. Napokig tekergettem, élveztem a rengeteg gyönyörű hangszínt, USB hangkártyaként is működött, 100W teljesítmény, ehhez képest hordozható, könnyű méret. Azt hittem, megtaláltam életem univerzális erősítőjét. Majd elvittem egy próbára és nem hallottam magam... tekertem fel ész nélkül a hangerőt és hallottam, hogy iszonyú hangos. Csak nem értettem... Becsomagoltam, visszaadtam és lett helyette inkább egy Blues Junior, annak értem a hangját.
Általános, vagy az egyedi hangzások felé mozdul a Hunor?
Igyekszünk egy egyedi hangzást kialakítani. Már csak a szakmai önérzetünk miatt sem szerettünk volna senkit sem másolni. Klónokat rengetegen gyártanak a világban, akár hobbi szinten is. Mi maradnánk a saját utunkon.
Attila, mennyire befolyásolja a munkád, a „nagyok” gyártmányai? Egyáltalán ki lehet ez alól a hatás alól bújni?
Kibújni egészen biztos nem lehet, és figyelemmel is kell kísérni mindenkit. Tudat alatt bennem biztos dolgoznak ezek a hatások, de én csak a tesztelésbe, a végső hangzásba szólok bele, a konkrét áramköri tervezés nem nekem jutott. Rudi barátom viszont mentes mindenféle gitáros előélettől, kevésbé kötik meg a kezét a megszokások, a konvenciók.
Ettől függetlenül előfordulhat, hogy egy adott beállítás kísértetiesen emlékeztet valamilyen hangzásra, de ez csak a véletlen műve lehet.. :-)
Ezzel kapcsolatban van egy kedves sztorim. Elhívtuk egy igen kedves és remek gitáros barátunkat, hogy kipróbálja a pedálokat. Elkezdte tekergetni a gombokat, játszott mindenféle beállítással, aztán fél óra múlva mosolyogva rám nézett: „te, ez teljesen Tibusz hangzása”. :-) Pedig a teszt cucc még csak nyomokban sem emlékeztetett a Mester felszerelésére.
Minőség, egyediség, ár! A trió! Mi a helyzet a Hunorral?
A minőséget válasszuk ketté. Egyrészt van a hangminőség, ami leginkább egyedi megítélés alapján dőlhet el. A másik értelmezése a szónak inkább a megbízhatóság. Nos, én az első nullszériás darabokat már több mint fél éve használom napi rendszerességgel pedálboardba építve. Laktak már hidegben órákig a kocsi csomagtartójában, nyúztuk órákon keresztül fellépéseken, próbákon, és azóta sem volt soha, semmilyen műszaki problémám velük. Pedig szándékosan nem kímélem őket, mert inkább most jöjjön elő valami rejtett hülyeség. De jól bírják a kiképzést.
Az egyediségre nagyon ügyeltünk mind hangzásban, mind megjelenésben. Nem véletlen, hogy minden pedál ugyanúgy néz ki, cél volt az egységes, elegáns megjelenés. Olyannyira, hogy a külső megjelenés formatervezési mintaoltalom alá is be lett jegyezve.
Az ár egy nagyon kritikus kérdés. Egy kézzel készített termék árban soha nem tud lemenni a távol-keleti sorozatgyártás szintjére. Igyekeztünk úgy kialakítani az árakat, hogy a magyar piacon is megfizethető legyen, és még nekünk se menjen el a kedvünk a további fejlesztésektől…
Attila, beszélnél az aktualitásokról, illetve a 2015–ös tervekről?
Jelenleg gőzerővel folyik az elinduláshoz kapcsolódó munka. Rengeteg a teendő, és még a bürokrácia útvesztőjén sem sikerült teljesen átrágni magunkat. A Facebook oldalunk már él, szeretnénk mindenkit arra biztatni, hogy lájkoljon, kérdezzen, kövessen minket: https://www.facebook.com/hunor.tube.pedals A honlap készülőben, az első pedálok rövidesen dobozba kerülnek. Ami a legfontosabb, a teszt videók is rövidesen elkészülnek, ahol mindenki meg is hallgathatja őket. Ez eddig sajnos időpont egyeztetési okok miatt kicsit csúszott, de már sínen vagyunk! Szóval, nem unatkozunk… :-)
Az idei év a termékbevezetés éve lesz. A legfontosabb, hogy a muzsikusok megismerjék, kipróbálják a pedálokat. Igyekszünk majd bemutatókat szervezni és mindenkihez eljutni. Egy budapesti stúdiótól már konkrét ígéretet kaptunk egy nyílt nap szervezésére, ahol ki lehet próbálni a kütyüket, akár zenélés közben is, és közben jókat lehet beszélgetni.
A fejlesztés sem áll meg, jelenleg is van pár ötletünk, de ez egyelőre maradjon titok...
Nagy tisztelettel köszöntelek a Gitarvilagok.com csapata nevében is. Nem szólhat másról az első rész, mint a most megjelenő videódról, a „Lifelong Dream” –ről. Sajnos, nagyon sok érték mellett elmegyünk, a mindennapok túlkínálata, az élet bármely területén már fárasztó. Aztán jön Tőled a „Lifelong Dream” és végre megállhatunk a világban, mert ez szép és mesél nekünk. Renáta, hogyan született a „Lifelong Dream”?
Köszönöm a lehetőséget a Gitarvilagok.com-nak és Udy-nak! Akkor mesélek én is! A Lifelong Dream az az élethosszig tartó álom, amit a Zene világában élek nap, mint nap. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ebben a világban tölthetem mindennapjaimat. Ez egy olyan szavakkal leírhatatlan érzés, amit csak a gitár nyelvén tudok elmesélni. A Lifelong Dream hangjai is ezt az érzést hivatottak bemutatni. A dal születése egy nagyon fontos mérföldkő az életemben, hiszen ez az első olyan dalom, ahol a dalszerzés és a felvétel teljesen saját munka volt és aminek a hangi és képi világát is sikerült profi színvonalon kivitelezni.
Nos, talán nem voltam tiszteletlen, ha nem ez a kérdés jött először. Tisztelt Olvasók, ismerkedjünk meg Katona Renátával!
'91-ben születtem, Édesanyám neve..... J Talán inkább induljunk kicsit későbbről. A gitározást Bryan Adams hatására kezdtem el. Eleinte leginkább az ő dalait tanulgattam. Majd jött Joe Satriani, John Norum és Richie Sambora, kezdetét vette a szólógitár őrület és elkezdtem a gitár nyelvén beszélni. Elválaszthatatlanná váltunk a gitárommal. Az egyetemista éveimben szinte reggeltől estig csak gitároztam, gyakoroltam és dalokat írtam. Nagyon sok olyan érzés van, amit szinte csak dallamokkal lehet megfelelően kifejezni. Ebből az indíttatásból kezdtem el instrumentális dalokat írni. Ebben nagyon sokat köszönhetek tanáromnak, Kozma Norbinak, aki egyik legnagyobb példaképem is.
Említetted, hogy a „Lifelong Dream” egy szóló project része. Beszélhetnénk erről a vonalról részletesebben?
A Stringsgirl egy nagyjából két éves projectem. Nagyon sok dalkezdemény és szöveg halmozódott fel bennem az évek során, amit a zenekaraimmal nem tudtam megvalósítani, így kezdtem bele a saját projectbe. Az álmom és tervem az, hogy a jelenlegi dalaimat profi minőségben tudjam rögzíteni és egy album formájában megjelentetni.
Renáta, nem vitás nagyon jól szól a kezedben a hangszer. Ami viszont nem igazán általános, hogy a helyén vannak a hangok, ott és úgy, ahogy azt a zene megkívánja. Ezt tartom a legnagyszerűbbnek a zenédben. Lehet ezt tudatosan kezelni, vagy intuíció az egész?
Köszönöm szépen! Mindig is a zeneiség volt az elsődleges. Egy zenei egységként tekintek a dalokra, ahol a szólógitárnak természetesen központi szerepe van, de a hangszerek csak együtt alkothatnak igazi Zenét. Soha nem úgy gondolkodom, hogy épp melyik fokokat, vagy skálákat kellene használnom a dalban, hanem megszületnek a dallamok a fejemben és ezeket "vetem papírra". Kérdésedre válaszolva tudatosan hagyom érvényesülni az intuícióimat. J
Mit vársz a hangszertől, és egyáltalán a zenétől?
A hangszereim számomra nem tárgyak, hanem az életem fontos részei, társak a Zene világában. Mit várok el tőlük? Hogy kényelmesek és megbízhatóak legyenek, jól szóljanak. A Zene pedig az életem elengedhetetlen része. Felvidít, megnyugtat, életre kelt, minden pillanatban jelen van.
Váltsunk egy picit, és nézzük a „vasat”. Hangzásvilágod! Ezt megtalálni egy nagyon nehézkes folyamat. Másrészről drága, és nem jól szól, mert nem tudni miért…. Neked mennyire okozott ez „gondot”, mennyire kellett belemenned a hangszerek, erősítők, effektek világába, hogy megtaláld a saját hangod?
Ez egy jelenleg is tartó folyamat. A fő hangszereimet már megtaláltam, viszont effekteket és erősítőt még keresgélek.
A legelső gitárom egy Aria stratocaster volt. Amikor anno bementem a hangszerboltba, csak annyi volt a kérésem, hogy „olyan gitár legyen, mint Bryan Adamsé!”. Igaz, akkor még a Fender Strato csak egy álomnak tűnt, de lett egy olyan gitárom, ami legalább külsőre hasonlít Bryan hangszerére. Annak ellenére, hogy csak egy "alacsony kategóriás" jószág, egészen tűrhetően megszólal, évekig használtam koncerteken. Hangzásán sokat segített, hogy a híd és nyaki hangszedők ki lettek cserélve egy-egy singlebucker-re.
Amikor az Aria-t vásároltam volt a boltban egy Fender Strato (USA Highway one) is, amibe első látásra/hallásra beleszerettem és tudtam, hogy egyszer hazaviszem. Több mint 4 évet vártunk egymásra. Rendszeresen jártam be abba a hangszerboltba és amikor ott voltam, mindig az volt az első, hogy megnézzem, benn van-e még a gityó. 2012 decemberig szerencsére nem vitte el senki így végre hazahozhattam a Drágaságot. Azóta is hihetetlen érzés ezt így elmesélni. Imádom a hangját, azt az igazi strato hangot!
AStrato mellett keresgéltem rockosabb hangzású gitárt is. Egy kedves barátom jóvoltából fél éven keresztül használhattam egy Gibson Les Pault. Nagyon dögös gitár, viszont nekem eléggé kényelmetlen volt. Viszont legújabb szerzeményem a Schecter Hellraiser Solo 6, ami a Lifelong Dream című legújabb dalomban már látható és hallható, teljes mértékben az én kezemre lett öntve.
A Gibson Les Paul-hoz képest sokkal kényelmesebb a nyaka és a teste is, a pickupok felezhetőek, így sokkal több hangzást ki lehet belőle hozni, nem mellesleg kétoktávos gitár. Nagyon harapós és gyönyörű jószág. A Stratoval pedig nagyon jól kiegészítik egymást hangzásilag.
Az akusztikus projectjeimben két hangszert használok.
Egyikük egy Fishman elektronikával ellátott Fender Telecoustic gitár.
Emellett van még egy Aria elektro-akusztikus gitárom is, amit még 2008 októberében a Kowalsky Meg A Vega zenekar 5 éves születésnapi koncertjén kaptam, ugyanis én lettem az a szerencsés kiválasztott, aki megnyerte ezt a hangszert.
Erősítőkkel kapcsolatban már nem ilyen hosszú a történet, egy Marshall MG 250 dfx erősítőt használok. Kisebb klubbokban egészen jól megszólal, viszont nagyobb bulikon már kevéske, de tervezem, hogy beruházok egy fejládára. Még nem sikerült megtalálnom a nekem megfelelő erősítőt, de próbálgatok és keresgélek folyamatosan.
Renáta, végezetül, a zenei mindennapjaid, és a terveid érdekelnének.
A Zene minden pillanatban velem van, nem telik el úgy szerintem egy óra sem, hogy valamilyen formában ne legyen része az életemnek. Jelenlegi legfontosabb terveim azok, hogy saját lemez formájában megjelentessem a dalaimat, valamint hogy újra rendszeresen a színpadon zenéljek.
Renáta, köszönöm szépen az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!
Nagy tisztelettel köszöntöm a zenekart az oldalon. Úgy érzem a jazz valahol a „modern” muzsikák királya. Természetesen ezt nem lehet definiálni, de a hangszeres tudásnak itt nagyon erősen jelen kell lenni. Ezt látom a GKG triónál és gratulálok a játékotokhoz! Szóval, a GKG Trió!
Először is szeretnénk megköszönni a megkeresést és a lehetőséget az egész zenekar nevében, nagyon örülünk, hogy tetszik a muzsikánk.
Talán nem törvényszerűen – gondolom én - de azért a jazz improvizatív műfaj. Mennyire engeditek be az improvizációt, mennyire van jelen a zenei „mindennapjaitokba”?
Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy az improvizáció körül forognak a mindennapjaink, akár a gyakorlást nézzük, akár a koncerteket. Természetesen nem a számok fix részeiről beszélek ez esetben, hanem a szólókról illetve azon pontjairól a nótáknak, amelyek folyamatosan változnak koncertről koncertre, attól függően, hogy éppen milyen lelki állapotban vagyunk. Próbálunk elrugaszkodni a saját kliséinktől, és teljesen átadni magunkat az adott pillanatnak, érzelmi állapotnak.
Lehet, hogy banális a kérdés – sőt biztosan - de mennyire kell a jazz műfajban, hogy a közönség megértse, meghallja a zenei mondanivalót? Ez nekem néha problémát okoz…szerk. Szóval mennyire játszotok a közönségnek, és mennyire magatoknak?
Úgy gondolom, hogy nem feltétel, hogy a közönség mindenképpen szakma értő legyen, azt mondanám, hogy legyen nyitott, és akkor nem lehet baj. Szerintem az energiák és érzelmek mindenkire hatnak és nem kell ahhoz jazz kedvelőnek lenni, hogy ezeket átérezze az ember és megérintse.
Mivel önkifejezésről beszélünk, nem lehet száz százalékban kijelenteni, hogy csak a közönségnek játszunk, természetesen igyekszünk úgy alakítani a repertoárt, hogy az változatos és élvezhető legyen.
Beszéljünk a GKG trió jelenjéről és terveiről!
A Trió évente csak keveset játszik, ami főként annak tudható be, hogy mindenki, más pop produkciók állandó tagja. Ennek ellenére a próbák rendszeresek és folyamatosan bővítjük a repertoárt, gyakorlunk együtt.
Idővel szeretnénk felvenni egy saját anyagot, és természetesen koncertezni sokat, ha lesz rá lehetőség, akkor külföldön is.
Az oldal jellegéből fakadóan gitárok! Matt Geroly nézze el nekem….szerk. Hihetetlen jól szól a trió! Nagyon fontos szempont, ha nem „jazz értő” ember hallgatja! Gotthardot, és Davidet kérdezném, a hangszerekről! Mindent, amit a „cuccról” tudnunk kell!
Mikehangszerek:
A trióban egy 1997-es american standard stratót használok, melyben ki lettek cserélve a pickupok Jeti hangszedőkre. Ezeket a hangszedőket Kéri János Jeti bácsi gyártja Sümegen és a hangjuk magáért beszél, nagyon szeretem őket.
Erősítőből egy DC 5-ös Mesa/Boogie-t ill. egy Roland JC120-at használok, melyek elé be van kötve egy BOSS BCB- 60 pedalboard. A boardban hat BOSS pedál található: egy TR-2 tremolo, egy DD-3 delay, egy CH-1 chorus, egy DS1X- distortion, egy OD-3 és egy TU-2-es hangoló.
Ami elsőre lejött a „Félúton” EP –ről, hogy kőkemény, húzós és tiszta. Fontosnak tartom, hogy a magyar rockzenében olyan biztos pontok legyenek, mint Attila. Nos, most azonban pár szót a Dirty Dogs –ról és a „Félúton” EP-ről!
A Dirty Dogs legutóbbi albuma, a Fekete mámorhárom évvel ezelőtt jelent meg.Változások voltak, a zenekar házatáján…. „Tavaly nyáron dobost váltottunk és Balu érkezésével újra kellett tanulnunk az egész műsorunkat, majd 2013 végén az énekesünk, Tomi távozott a zenekarból. A jelenlegi felállás - Suták Attilával a mikrofonnál - január vége óta van együtt, áprilistól már koncerteztünk is, és szerencsére elég sok meghívásunk volt. Emiatt a nótaírás is lelassult, idén már nem tudtunk elkészülni az új nagylemezzel. Ugyanakkor a már elkészült dalokat nagyon szeretnénk megmutatni mindenkinek, ezért hoztuk ki az év végére ezt a Félúton EP-t. A reményeink szerint 2015-ben végre elkészül a Dirty Dogs régóta várt harmadik albuma. Vaúúú!!!
Attila, a tagcserékkel, mennyire változott a koncepció?
Attila -Szoszonagyon erőteljes dobos, meghatározta a zenei alapot, erőt adott a daloknak, de Baluszintén erőteljesen játszik plusz más közegből érkezett ezért még színesebbé tudta tenni a zenénket. Tomirekedtes hangja, nagyszerű szövegei, egyénisége szintén meghatározták a zenekart és a koncepciót, viszont Ati érkezésével és tiszta hangjával el tudtunk indulni más irányba is, persze megtartva az eddigi értékeket.
Nem tudom kikerülni a kérdést!!! Döbbenetesen szól a gitár a kezedben! Szóval pár szóban a cuccról kérdeznélek!
Attila-Köszönöm! :) A cucc amit koncerteken használok és a felvételen is hallható:
Epiphone Les Paul Standard, EMG 81 pick up, Marshall DSL 50 fej tiszta csatornája TC Electronic MojoMojo overdrive-al hajtva egy Marshall JCM 800 ládán megszólalva.
A szólókhoz Tc Electronic FlashbackDelayt, Kasleder Wild Horses boostert használok,
és persze a jó öregDunlop Cry Babyt.
A következő linken olvashattok, egy hosszabb interjút, Szrogh Attilával.
Dejan Toracki guitarist from Australia. Actualy, I am always looking for the spirit in the music. Maybe it is more important than the technic of play. Your music is full of soul! Congratulate on your play! Dejan, how have you found the balance in your music?
Thank you Udy! I have been playing guitar for about 25 years and have always been very passionate and motivated to learn as many ways of expressing feelings, thoughts, emotions and problems as I could. I used to play technical thrash metal in a band named "Spectral Birth" when I was in high school and at university. We were influenced by German greats like Kreator, Sodom, Destruction and Holy Moses along with American Bay Area bands like Testament, Slayer, Metallica, Dark Angel and Anthrax. But our singer and bass player was also our local guitar teacher with a phenomenal technique. He played rock, pop, jazz, top 40 and classics but he also was into much heavier stuff like Bathory, Celtric Frost and Onslaught. So we all shared albums, chose tracks in turns and had lots of ’mini-jams’. That way we puched each other into learning technical riffs, playing clean and super fast! We would tear each other a ’new one’ if we made mistakes!!! But we also loved song writing and concerts like KISS Alive!, collecting Van Halen bootlegs and tape trading. Later on, we discovered Steve Vai just before he joined David Lee Roth and Joe Satriani through Not of This Earth. So we combined technical rhythms of metal with big melody and legato from guitar virtuoeoes to creat fun, fast, technical rock and metal of our own.
Sorry, maybe my first question should have been there are some word
about you! It would be the next! Please, say something about yourself!
I have always loved guitar music and played in a few bands like Spectral Birth and Wild Frontier. I got frustrated and wanted to express myself so decided to just start putting my own band together. I eventually wrote enough songs to record my first album„Deep Blue Cathedral” in 2000. Drummer Klaudius Kryšpín (Pražský výběr) really helped me a lot and taught me about arrangement, tightness, recording and did all of the drums on that album. He was an amazing musician and I was very lucky to have him as my friend and mentor. In 2008 I was lucky to play and open for Joe Satraini during his ’Professor Satchafunkilus and the Musterion of Rock Brisbane show’, which was the best experience of my musical life. I have been endorsed by Ibanez guitars in Australia for the last 4 years and do lots of clinics to help demonstrate guitars, Laney and Line 6 amps and various efffects. Late last year I recorded and released my second instrumental album „Atmospheric Disturbance”. It is available on iTunes and through my website. (www.toracki.com) What were the main points in your way which determined the style of your play?
I tried to pick up lots of techniques from different players and then use a little in my own. When I was practicing, I was obsessed with REH + Hot Licks videos!! I got Steve Lynch –Eight finger guitarsist for my 17th birthday and learned everything!! Then I got Richie Kotzen’s Rock Chops and became obsessed with legato and arpeggios. Then I had lessons with an amazing teacher called Joe Cool who played with Virgil Donati at our local pub every Friday night in a band called Roar. Then, we were hearing about Paul Gilbert, Vinnie Moore and Michael Lee Firkins who all came and did clinics in our local area in Melbourne. Everyone was a shredder! But then when grunge came and killed everything off, I just stayed determined to keep playing the shred style because to me it was much more fun and challlenging than depressing lyrics and sloppy techniques that the Seattle scene brought. About inspiration, as we all live on the beach and much of the music our band now writes is inspired by surfing and the ocean.
I am sure the bad sound is able to degrade a great theme in the music! Your sound is great! Let's talk about this!
I had some great guys from the local music industry who have help me get big tones and know gear inside and out. Chris Lowe is an expert in everything Mesa Boogie and helped me really understand rhythm tone, clarity and punch, lead tones with sustain and harmonic overtones, effects chains, pick ups, everything. We basically recorded the drums live at Vault Studios in Warana, QLD with engineer Dave Harper. Guitars were done in two tracks, clean at home with a second Line 6 working tone strainght into Cubase and Logic, and then sent to Chris Lowe for reamping. He has a bullshit VST database and set-up!! Once reamped, everything went back to Dave Harper at Vault for final editing, mixing and mastering. Dejan, thank you for interwiev, and you know, my page is alwas open before you!
.jpg)
