2012. július 29., vasárnap

Empty Rooms - Gary Moore Cover Band


Empty Rooms-Gary Moore Cover Band. Nagy tisztelettel, és köszönettel tartozunk a zenekarnak, hogy a nemrégiben elhunyt, kiváló gitáros Gary Moore (1952-2011) zenéjét, szellemét elhozzák nekünk. Következzen az Empty Rooms! Megtiszteltetés az oldalnak, hogy lehetőséget kaptunk az interjú elkészítésére. Nyilván zenei tehetségem hiányos voltára hivatkozva, mindig csodáltam azokat a zenészeket, akik a „cover” világot választották. Nem könnyű a helyzetük, mert egy nagyon magasra tett mérce van felettük. Hogyan látjátok ezt a kérdést?

Azt gondolom, minden zenei produkció megfelelő szintű előadásához magasra kell tenni a mércét, ami ebben az esetben hatványozottan is igaz, másrészről viszont – mivel blues alapú zenéről van szó – egy olyan fajta szabadságot is ad, ami a kötöttebb zenei stílusokkal kapcsolatban nem működhet, és jó értelemben meg lehet őrülni egy-egy nóta eljátszása közben a színpadon, mindamellett, hogy az autentikus nótákat, illetve dal és dallamrészleteket a megfelelő alázat nélkül nem szabad  játszani.

Ahogy az Empty Rooms felvételeit nézem, hallgatom, egy nagyon pozitív kép, tárul elém. Egy hihetetlen igényes örömzene tárul elém, ami méltó emléket állít Gary Moore-nak. Az elmaradhatatlan kérdés! Beszélnétek a zenekar megalakulásáról, történetéről?


 
A zenekart 2006-ban alapítottam (Nagy László) Próbáltam olyan zenésztársakat keresni, akikkel jól kijövök, emberileg és zeneileg. Persze nem mellékes hogy szeressék is Gary Moore zenéjét. Az első felállásban még Kiss Zoltán (ZBB, Iron Maidnem..) énekelt. Szűk két évet dolgoztunk így, majd egy kis szünet következett. Eközben már tárgyaltam Bedőcs Imrével, hogy helyettes énekesnek beszállna-e a bandába. Ő elvállalta, majd 2009-ben vele kezdtünk koncertezni. Szép lassan át is vette Zoli helyét. Kiss Zoli már nem tudta összeegyeztetni többi elfoglaltságával zenekarunkat. 2010-végén Lovas Jani gitárosunk is elment, hasonló okok miatt. Őt helyettese, Magyar Zoltán váltotta. Azóta a felállás, Magyar Zoltán gitár, Bedőcs Imre ének, Kalmár Gáza billentyű, Talabér László basszus, és Nagy László-dob.

Hogyan éltétek meg, hogy meghalt a gitáros, akit például állítottatok magatok elé? 
 
Minden olyan ember elvesztése, aki egy kicsit is fontos része az életünknek nagy veszteséget okoz, ráadásul, ha az a valaki egy olyan példakép – még ha személyesen nem ismerhettük – aki az egész világ számára olyan életművet alkotott élete során, ami sok fiatal, illetve idősebb zenész sorsát, pályafutását és életvitelét határozta meg, mint Gary Moore, szavakkal elmondhatatlan az az űr, amit ilyen fiatalon hagyott hátra maga után.

Egyedi gitártechnikával, és egyedi énekhanggal megáldott zenész nagyon ritka. Magyar Zoli gitáros és Bedőcs Imi énekes remekül megoldotta ennek a kérdésnek a szétválasztását. Mennyire volt szokatlan zeneileg, akár saját magatoknak, hogy Moore-ral ellentétben, külön választottátok a két területet?

A cél nem az volt, hogy szolgai módon lemásoljunk egy már létező produktumot, annak minden részletére aprólékosan figyelve, hanem, hogy azokat az érzéseket, gondolatokat, amiről Gary Moore zenéje szól meg tudjuk mutatni minél több embernek a koncerteken.

Koncertek. Mennyire van jelen a zenétek, amit képviseltek a fiatalabb korosztály köreiben? Mik a tapasztalatok?
Direkt módon semmiképp sem. Ha épp “letévednek” egy koncertre, az biztos, hogy nem azért történik, mert mindenképp meg akarják hallgatni Gary Moore munkásságát a mi előadásunkban. Viszont hallottam már olyan visszajelzéseket, hogy az ismertebb nóták felcsendülése után nagyobb figyelmet szenteltek az általuk kevésbé vagy egyáltalán nem ismert szerzemények meghallgatására is.

Tudom, hogy Ti feltétel nélkül elfogadtátok, hogy a Mester elfordult a blues zene irányába. Azonban én több helyről hallottam, hogy azért nem volt ennyire egyszerű ez az átmenet a hallgatóság körében. Mi a véleményetek erről a kérdésről? 
 
 

Ez érdekes kérdés. Úgy gondolom, hogy minden zene, amit valaki szeret szubjektív megitélés alá esik. Vannak emberek akiknek tetszik, és vannak akiknek nem. Akiknek tetszik azok elfogadják a változásokat, akiknek nem, azoknak még mindig ott a lehetőség a már meglévő lemezek újrahallgatására.

Tervezitek Gary Moore kevésbé ismert szerzeményeit is színpadra vinni?

Alapvetően ez egy rétegzene. Mindamellett, hogy a mester életműve elég nagy, csak néhány nótának sikerült “kitörni” az elszigeteltségből – gondolok itt a Still Got The Blues-ra, a Loner-re, vagy mondjuk a Walking By Myself című nótára - így ezeken a szerzeményeken kívül az átlag hallgatóság nem feltétlenül ismeri az általunk játszott repertoár nagy részét.

Ne tűnjön tiszteletlenségnek a kérdés, de nem gondolkodtok saját dalokon? Mennyire engedi a „cover” irány ezt a vonalat?

Csúnya szóval élve ez a projekt azért jött létre, mert mindannyian szeretjük és tiszteljük Gary Moore-t, és öröm játszani a dalait. Mindenkinek meg van a lehetősége, hogy emellett játszon, írjon saját szerzeményeket, de ez a felállás nem erről szól.

Az nyilvánvaló hogy nem csak Gary Moore gitárjátéka, hanem gitárhangja is fenomenális. Mivel erősen gitár orientált az oldal, egy kicsit had forduljak, Magyar Zolihoz. Beszélnél róla, hogy fordultál Moore világa felé?
A ’90-es évek első felében a “magányos” című nóta meghallgatása és megtanulása után ismertem meg Gary Moore-t. Aztán később a gitáriskolában több szerzeménye is a tananyag részét képezte, így azt mondhatom, bensőséges kapcsolat alakult ki a zenéje és közöttem. Ezek után a tavalyi évben örömmel vállaltam első körben a kisegítői szerepet, majd később a “főállású” gitáros poszt betöltését.

Kihagyhatatlan kérdés! Hallhatnánk a gitárjaidról, és egyáltalán milyen cuccot használsz, hogy ennyire jól szól a hangszer a kezedben?

Köszönöm a dicsérő szavakat. A hangszer, amit jelenleg használok egy OLP Petrucci modell. Nem az a kimondott Gary Moore gitár, viszont a megfelelő modifikációk után (DiMarzio pickup-ök, Floyd Rose tremolo rendszer), egy hihetetlen kényelmes, jól játszható, jó hangkitartású hangszer vált belőle. Tudom, hogy most sokan felszisszentek, mert nem az a kimondott csúcskategóriás gitár. Ami az árát illeti tényleg nem az, de ha kézbe veszi az ember más érzést sugall a játék rajta, mint ami az árcéduláról sejthető. Emellett van két Ibanezem (RG560, RG7420), illetve egy Squier stratóm. Ami az erősítőlket illeti: A ’90-es években engem is megfertőzött a rack építési láz, ami a mai napig is tart. Egy ADA MP-1-es előfokot használok, ART SGX 2000 Express effektprocival, a végfokom egy Marshall 9200-as. Viszont a mai magyarországi klubhelyzet már csak a szinpadok méretét megvizsgálva sem teszi lehetővé a böszme cuccok használatát, így kompromisszumot kötöttem magammal. Alapvetően nem vagyok egy orthodox hozzáállású gitáros, szeretem az újításokat és amit ma a digitalis modellezés területén produkálnak egyes gyártók az valami hihetetlen. Így vásároltam egy Line6 Spider erősítőt (itt ismét megkövezhetnek a csőimádó gitárosok) amit egy Marshall 2x12-es ládával használok. Elfér a szinpadon, a hangereje elegendő (a hangját mindenki dicséri), minden effekt benne van ami kell és nem utolsó sorban befér a kocsiba, és egyedül is elbírom. Úgyhogy a nagy motyó használatára maradnak a nagyobb szabású rendezvények nagy színpaddal, amiből remélhetőleg sok lesz a közeljövőben. A felvételekhez ’99 óta egy Line6 POD-ot használok vonalból, ezzel is tökéletesen meg vagyok elégedve.
 
 
 
Végül had kérdezzem meg, hogy mit terveztek a jövőt illetően, merre halad tovább a zenekar?

Szeretnénk haladni, hogy legyenek jó fellépések, nézők, hangulat. Távolabbi tervek a külföldre nyitás. Körül néztünk. Európában viszonylag kevés Gary Moore cover, tribute zenekar van. A promóciós anyagunk kész, a kapcsolatokat építjük. Remélem jövőre, megvalósulhat az elképzelésünk és kijutunk más országokba is a műsorunkkal.

Köszönöm a beszélgetést, minden jót a továbbiakhoz!

Köszönjük.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése