Kárpáti Zoltán. A szólógitáros. A szólógitáros az aki megtudja adni a zenekarnak a végső hangsúlyt. Személyiségének, és játékának karakteresnek kell lenni. Aki mindezen tulajdonságokkal rendelkezik. Köszöntelek az oldalon és megkerülhetetlen a kérdés. Hogyan vezetett az utad gitárok világába?
Ha nem is zenész családból származom, a zene szeretetét otthonról hoztam magammal. Nálunk természetes volt, hogy a család minden tagja játszik/játszott valamilyen hangszeren vagy esetleg énekelt kórusban. A szüleim a komlói zenei általános iskolába írattak és azt hiszem ott pecsételődött meg a sorsom. Bár nem volt kötelező a hangszeres gyakorlat az iskolában, zeneiskolába kezdtem járni, ahol először furulyán tanultam játszani, később a fuvola vált a fő hangszeremmé. 5 év fuvolatanulmány után - úgy hetedikes lehettem, amikor fogszabályzót kaptam - kénytelen voltam abbahagyni ezt a hangszert, mert annyira megváltozott a "szájtartásom" a kezelés által, hogy szinte nem is tudtam megfújni a hangszert. Annyira nem is bántam (nevet), mert akkorra a fuvolát már nem tartottam elég "fiús" hangszernek, és szinte kapóra jött, hogy a felettünk lakó srác szerzett valahonnan egy Jolána Galaxis típusú fantasztikus elektromos gitárt, amit természetesen azonnal kölcsön is kértem. Az addig megszerzett zenei tudás birtokában, hihetetlen intenzitással és kedvel vágtam bele a gitározásba - és szinte rögtön tudtam, hogy megtaláltam a nekem való hangszert. Pár hét-hónap alatt már rock dalokat játszottam (Scorpions, Deep Purple, Metallica témákat), de tudtam, hogy igazi eredményt csak akkor tudok elérni, ha értő "kezek" közé kerülök. Az utam szintén a zenesuliba vezetett, ahol most már gitár tanszakon folytattam tovább a hangszeres tanulmányaimat. Kiss Gyula tanár úr kezei alatt a klasszikus gitározás (mint kötelező tananyag) mellett improvizációt, zeneelméletet is tanultam, valamint a jazzgitározás világába is sikerült betekintést nyernem.
Meggyőződésem, hogy aki bármely témában kiemelkedő, annak előbb vagy utóbb eredményesnek kell lenni. Hogyan látod, megadja neked a gitár azt amit elképzeltél? Megvan az érzés hogy ezért érdemes?
Teljesen mindegynek gondolom, melyik aspektusáról beszélünk az eredménynek. Igen, úgy vélem ez a hangszer volt az, ami teljes mértékben megváltoztatta az életemet. Rengeteg lehetőséget kaptam a hangszer által, számos országban volt szerencsém fellépni és találkozni több zenei példaképemmel (ezek közül Kip Wingerrel/Winger és Matthias Jabs-szal/Scorpions - az ő játéka miatt fogtam valaha is gitárt a kezembe) való találkozásomra gondolok talán a legszívesebben.
Lovreck. A szólógitározás egy tökéletesen eltalált „szerep” neked. Kőkemény beállás, kökemény témákkal. Mennyire tölti ki, mennyire kell hogy kitöltse egy adott stílus a gitárjátékod? Teret engedsz esetleg más irányoknak is?
Alapvetően rock/metál gitárosnak érzem magam. Nemcsak azért, mert talán a legtöbbet ilyen jellegű zenekarokban játszottam, hanem azért is mert gyerekkorom óta ezen a műfajon nőttem fel. Akkoriban nem létezett Magyarországon ebben a műfajban kiemelkedő zenekar vagy előadó, ezért a külföldi nagy bandák lemezeit, kazettáit hallgattuk rojtosra és szívtam magamba szinte öntudatlanul is ezen dalok zeneiségét, eszköztárát, hihetetlen dinamikáját és erejét. Gyerekként nem is értettem a dalok mondanivalóját, főleg hogy angolul volt (és valójában nem is érdekelt) - így utólag talán jobb is (nevet), kimondottan a zene hatása varázsolt el. Akkor még nem tudtam, hogy később ez határozza meg az életem... Az alapvető gitártechnikák elsajátítása után/mellett megpróbáltam a műfaji korlátaimat is kitágítani, 22 éves pályafutásom alatt a Metáltól a Rock'n'roll-ig, szinte minden "gitáros" műfajban tevékenykedtem már több-kevesebb sikerrel (nevet), de végül mindig visszatértem a gyökereimhez.
A beszélgetéseink során kiderült, hogy mint hangmérnök is jelen vagy dolgozol. Beszélnél erről az oldaladról is?
Számos albumon dolgoztam már korábban, ahol a gitárjáték és dalszerzés mellett a zenei rendezés is a feladatom részét képezte. A szerzői, alkotói tevékenység számos alkalommal megköveteli, hogy az addig csak fejben elképzelt zenei megszólalást az adott lehetőségekhez képest szinte a végletekig csiszold, alakítsd, hiszen mindaddig nem tudod maradéktalanul átadni azt az érzést, azt a hangulatot a hallgatóságnak - ha nem törekszel maximálisan arra, hogy megvalósítsd mindazt, ami csak a saját fejedben létezik. Ahogy Krisztián barátom mondaná: Minden a fejben dől el! Ezt az elvet folyamatosan a célkeresztben tartva készítettük el a debütáló albumunkat, ahol a szó legszorosabb értelmében csak technikai - az akkori PC-m - korlátaink voltak (nevet), hiszen semmiféle külső körülményhez nem kellett alkalmazkodnunk, a magunk tempójában haladhattunk és rengeteg időt tudtunk eltölteni az anyag utómunkálataival, főleg az egységes hangzás és koncepció kimunkálásával.
Ami engem többek között az egyik legnagyobb csodálattal, tisztelettel tölt el, az amikor valaki a zenéjét, megszólalását, saját maga formálja és megépíti hozzá az eszközöket is. Konkrétan mondva erősítő készítés. Következzen ez a kérdéskör!
Valamikor a 90-es évek derekán szereztem be az első csöves erősítőmet (Selmer Zodiac 100W), ami szintén óriási hatással volt rám. Teljesen másképp viselkedett, mint az addig használt cuccaim. Óriási dinamikai lehetőséget éreztem a játék során - ehhez nagymértékben hozzájárult hatalmas teljesítmény és gitárra optimalizált frekvencia váltók - de akkor még nem tudtam megfogalmazni mi is az a "csoda", ami kizárólag a csöves cuccokban létezik. Pár évvel később ismerkedtem meg Hack Zolival, (aki Németországban csöves erősítők "frizurálásával" és javításával is foglalkozott, nem mellesleg Peter Diezel/Diezel amplification munkatársa is volt a 90-es évek végén) és vele készítettük el az első saját csöves erősítőmet (Hackman VH-2 Dual Phenomenon - a képen a fekete erősítő). A munka során rengeteg erősítőt teszteltünk - képtelen lennék visszaemlékezni az összesre - de mindegyikben találtam valami olyat, ami nem tetszett. Ez ösztönzött folyamatosan arra, hogy el kell készítenünk egy olyan modellt, ami teljes mértékben az én ízlésvilágomat tükrözi. Az első HACKMAN erősítőmet a mai napig is folyamatosan használom és nagyon meg vagyok vele elégedve - a közel 10 év alatt összesen egy végfok és egy előfokcsövet kellett benne cserélni. Pár hónappal ezelőtt elkészült az új Hackman Gainforce CX-3 siganature modellem, ami már minden olyan funkciót magában foglal, amire egy mai gitárosnak szüksége van. Egy 3 csatornás 100 W-os erőgép, kiváló effektutakkal, döbbenetes hangkitartással, midivel vezérelhető funkciókkal. A Lovreck zenekar debütáló klipjében mindkét Hackman erősítőm látható és remélem hamarosan élőben is megmutathatom a saját "hangomat".
Végül, de fontosságát tekintve messze nem az utolsó sorban, tervek!
A rövid távú terveket tekintve a 2012-es évet minél több LOVRECK koncerttel illetve a 2. LOVRECK album megjelenését célul kitűzve, valamint a Hackman erősítők bemutatkozását a szakmai ill. zenei körökben. Hosszútávú célom pedig a LOVRECK zenekart megismertetni a nagyközönséggel, mert úgy gondolom, hogy a dalok mondanivalója mind szövegileg, mind zeneileg sokak számára jelenthet értéket a mai világban, kiváltképp ha valaki az igényes, intellektusban és szárnyaló dallamokban egyaránt gazdag, virtuóz gitározást és mégis a könnyen befogadható dalokat keresi.
Zoli, nagyon köszönöm a beszélgetést.
Köszönöm, sziasztok.
Nagyon sok sikert Neked és az egész Lovreck-nak!!
VálaszTörlésUdy