Mártonffy Ákos, MÁKOSamp

Mártonffy Ákos, MÁKOSamp. Gitárerősítő! Szóval nekem elállt a szavam! Hazánk mindig a tehetségek országa volt, és ezt a következő beszélgetés meg is fogja erősíteni. Lássuk! Ne vedd tiszteletlenségnek, de elkerülhetetlen az első kérdés, hogyan kezd valaki gitárerősítőket készíteni?

Mint sokan, én is középiskolában kezdtem el gitározni, meg a zenekarosdit. Az első lépésként beszerezhető kis teljesítményű tranzisztoros kombókat elég gyorsan kinőttem, első komolyabb cuccom egy ADA MP-1-es előfok volt (nem mintha a gitártudásom indokolt volna bármilyen cserét is, amihez hamarosan sikerült szerezni egy Hughes& Kettner kis, fél rackes, de 100 wattos tranyós végfokot. Szóval egyszer találtam egy weboldal, nevezetesen az www.adadepot.com -ot, ahol képpel illusztrálva, szájbarágósan leírtak jó pár módosítást, tuningot az előfokhoz. Ekkor kerestem elő a garázsból az ott kallódó szovjet forrasztópákát, és nekiestem az előfoknak. Szegény a NYÁK-os léte ellenére meglepően jól bírta a kiképzést (ellenpéldaként fel tudnék hozni elég sok mai, meglepően drága erősítőt, amiket rémálom szervizelni). Ekkoriban kezdtem próbálgatni több, mondhatni legendás erősítőt, Marshallokat, Mesákat, csak hát, azok ára újonnan ma is a vicc kategória. Szóval, ha nincs pénz, majd építek, jött az ihlet. Amint lehetőségem volt, vettem egy régi, forrpaneles, 100 wattos csöves Laney fejet. Ez volt az első komolyabb cuccom, ami hangerőben is tudott nagyot alakítani. Persze nem volt elég metál, első dolgom volt szétszedni, a próbateremben az idő 98%-át fejjel lefelé töltötte, volt, hogy próbán egyes számok között forrasztottam benne valamit. Igazából ezen tanultam meg nagyon sok mindent, ami fontos ezeknél az erősítőknél, sok, a neten fellelhető kapcsolást kipróbáltam benne...  Igen, mert ahogy például az autó tuningnak se, az erősítősdinek sincs túl nagy kultúrája itthon, így rengeteg információhoz a netről jutottam, amit nem sikerült senkitől megtudni személyesen, sok időt eltöltve külföldi fórumok, oldalak böngészésével. Szóval jellemzően az angol nyelv ismerete nélkül nem nagyon tudtam volna előrébb jutni.

Engem mindig büszkeséggel tölt el, ha a gitárosok mellett megjelennek az oldalon olyan mesteremberek, akik erősítőket, vagy gitárokat készítenek. Ákos, had ismerkedjünk meg veled közelebbről!

Én is örülök neki, hogy egyre több kiváló minőségű hangszer, erősítő, effekt, mindenféle berendezés készül itthon, szerencsére kis fáziskéséssel, de úgy látom, kezdünk kinőni a „10 millió fociedző/autószerelő/erősítőépítő” országa státuszból, bár elég fiatal vagyok, én is láttam már olyan munkákat „nagy öregek, szakértők” kezei közül, hogy égnek állt a hajam. Szóval ezen vagyok, hogy nemzetközi szinten is megállja helyét magyar ipar.

Mennyire kell ahhoz gitárosnak is lenned, hogy ilyen kiváló erősítőket készíthess?

Köszönöm a bókot. Szerintem elengedhetetlen, hogy valamennyire tudjon játszani az ember, leginkább az adott stílusban, amire specializálódik, mert olyan nem létezik, hogy egy erősítő minden stílusban megállja a helyét annyira, mint egy „célgép”, leginkább a hardveres korlátok miatt. Például másképp áll neki az ember egy kimenőtrafót megtervezni, ha gyors, feszes hi-gain erősítőt épít, mintha egy első sorban jampi (értsd: nem metál) zenére valót. Hasonló a szitu, mint a hobbiterepjárókkal, terepen elakad, városban sokat fogyaszt, szerpentineken túl lassú. Egyébként a jútúb-búvárok találhatnak koncertfelvételt ifjúkoromból (6-7 évvel ez előttről, haha), szerencsére nagyon eldugva a világháló bitjei közt.

Mennyire vannak befolyással az elképzeléseidre, a „nagy” erősítő gyártók?

A kezdetekkor roppantul érdekelt, hogy mégis mi a varázslat a legendás erősítőkben, meg kellett tudnom, mitől szól úgy ad adott cucc, ahogy, a kíváncsiság hajtott, na vajon, ennek, vagy annak az alkatrésznek a cseréjével hogyan változik a hang, így sosem maradt sokáig ugyanabban az állapotban a prototípus cucc. Aztán, ahogy kiszálltam az utolsó zenekaromból is, leginkább ez maradt a kreativitásom kiélésére.  Kell hozzá kis intuíció, meg fantázia, és kész is. Mert szép dolog a sok számolás, de be kellett lássam, egy hangyaf@sznyi változás is a freki-átviteli görbén bőven túlmutat akár az „Ú, ez letépi az arcom – Jaj, hát ez nagyon hoki” kaliberű különbségeken is.



Milyen lépésekben történik a cucc elkészítése, ha valaki rendel tőled egy erősítőt?
Minden példány egyedi, a megrendelő válogathat szájíze szerint, kell-e például effektkör, teljesítményfelezés, 1 eq-2 eq, csöndes mód vonali felvételhez, láda nélkül (alap esetben a csöves erősítő tönkre megy, ha üzem közben nem kapcsolnak rá hangfalat), több mód csatornánként, midi vezérelhetőség, (de kávéfőző, atomreaktor is szóba jöhet). Kinézetben is van lehetőség variálásra, például teli, illetve csövekből álljon a frontpanel. Kvázi moduláris a cucc. Másrészt lehetőség van az egész felszerelés összehangolására, elhozod a gitárod, hangfalad, és addig hekkelünk ésszerű határokon belül, míg mindenki örül. Tehát saját kezedre (füledre) alakítás. Szóval, ha rögzítettük a kívánalmakat, kezdődik az összeszerelés. Amihez nem értek annyira, hogy megfeleljek saját követelményeimnek, ott megcsináltatom profival a munkát, a „nagy vasakat” legyártatom saját tervezés után szakemberrel, mint például a cnc-mart sasszi, a vákuum impregnált trafók, vagy a lézer gravírozott kezelőpanelek. 

Hát akkor jöhetnek a „gépek”! Beszélnél az erősítőidről részletesebben is?
Nagyjából 3 -féle alap van, amiből kiindulok, igazából kettő különböző. Az egyik a HatreD modell, 2 csati, 2 eq, csernobilból, és vörösiszapból kimenekített kinézet, effektkör, metál. Ebből 50 és 100 wattos verziók, valamit különálló, rackes előfok. A másik némileg konszolidáltabb, egyszerűbb modell, „Classic hi-gain”, ahol a modern, és a régies hangzásokat gyúrjuk össze. Alapból ez egy közös eq-s, két csatis fej, ahol a tiszta master hangerő nélküli, a régi, jól megépített Laney és Marshall fejek által inspirált hangzással, a torz nem rendelkezik annyi gain-nel, mint a HatreD-eknél, de megmaradt a gyors hangindulás, és a feszes mélyek. A tervezésnél azt vettem alapul, hogy a legtöbb rock/metál zenésznek mire van szüksége. Ez pedig 2 független csati, külön vagy közös EQ-val, egy dinamikus tiszta, ami kitekerve szépen bekrancsul (ékes magyar szóval élve), és egy olyan modern, gyors, feszes torz csati, amit felhangosítva rozsdás vér folyik a hangszóróból. Ezt megfűszerezve szólókiemeléssel, és a fokozatmentesen állítható visszacsatolás szabályzással – amivel szépen lehet „vintédzsesíteni” a hangot - szerintem a zenészek nagy többségének az igényeit ki lehet elégíteni. Bár az ügyfélkörről elmondható, hogy a játékidő legalább 96,5 %-ban a torz csatit használják. Opcióként persze szerepel a csatikon belüli több mód, hangstúdióbeli felhasználásra készült már 2x2-es verzió, ahol a tisztát durvítani (mintha meglöknénk egy pedállal az elejét, de pedált ugye nem kötünk be, mivel a félvezetők használatát a jelútban tiltja a törvénykezés errefelé, a torz csatit meg visszabutítani lehet, ha épp jampiskodni (újra: metálon kívül bármit játszani) kell. A kihívást viszont szeretem, így előfordul, hogy komplett erősítőket építetek újra, egyedi igény szerint, jellemzően régi Laney fejeket, de építettem már teljesen új „belet”, Peavey Winsdorba is.

Gitárládákkal mi a helyzet?

Egyelőre nem tervezem saját márkás hangfalak készítését, leginkább azért, mert nem érné meg. A használt ládák áraival nem lehetne versenyezni.

Illetlen a kérdés, de mekkora piac Magyarország?

... viszont erősítők terén igen,  úgy próbálom beállítani az árakat, hogy itthon versenyképes legyen a híresebb gyártók prémium fejeinek használt piaci árával, elvégre annak a zenész rétegnek kínálok alternatívát, aki minőségi felszerelést szeretne, de teljesen érthetően horribilisnek tartja az itthoni kiskereskedelmi árakat.  

Ákos köszönöm a lehetőséget, és nagyon sok sikert kívánok a következőkben.

Köszönöm, sziasztok.

Galéria

Megjegyzések

Vincze László basszusgitáros, Front zenekar

Hendrix project