Szilvágyi Sándor, gitárművész


Szilvágyi Sándor, gitárművész. Az hogy valaki gitárművész, az én olvasatomban azt jelenti, hogy a gitárjáték, gitárzene legmagasabb szintű világába tartozik. Hogy ebben nem tévedek, erre bizonyítékul szolgáljanak, a kiváló magyar gitáros, Szilvágyi Sándortól hallható művek. Nagyon köszönöm a Gitarvilag.hu stábja nevében is, hogy lehetőséget kaptunk erre a beszélgetésre. Szia Sándor. Tisztelettel üdvözöllek a Gitárvilag.hu lapon. Beszélnél pár mondatban magadról?

964-ben születtem. A második házasságomban élek. Van négy gyermekem, 2-2 eloszlásban. És betegre dolgozom magam. 1996-ban Artisjus-, 1997-ben pedig Liszt Ferenc-díjat kaptam.

Gitárművész. Hogy lehet valakiből gitárművész? Adott volt ez az út az életedben, vagy azért keresni kellett?

Zeneszerető családban nőttem föl. Édesanyám, Édesapám egyaránt zongoráztak, sőt még jó páran a családból. Keresztanyám még laprólolvasási versenyt is nyert. Úgyhogy a zenében fürdés adott volt. Mégis csak gimnázium idején, az első osztály közben akadt gitár a kezembe. Akkor is hobbyként. Orvos akartam lenni. De aztán beszippantott egy fél év alatt. Harmadik végén már nem volt kérdés. Negyedikben, ’81-ben kezdtem hivatalosan tanulni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a pályaválasztás eldőlt, hosszas töprengés nélkül. És két kiváló tanárral kezdhettem. Roth Ede gitárból igyekezett az autodidakta évek vadhajtásait nemesíteni, Hollós Máté zeneszerző pedig a kései kezdés nem csekély hátrányát fülben, agyban lefaragni, sok humorral, türelemmel. Ő biztatott először átiratok készítésére is. Meg szerencsére, ha valamit megszeretek, akkor együgyű módon tudom magam gyötörni. Sok-sok gyakorlás, botladozás, útkeresés. 1985-től Tokos Zoltán növendéke lettem Debrecenben a főiskolán, ahol 1988-ban diplomáztam kitüntetéssel. Két évre rá ide is kerültem vissza tanítani. Mivel idehaza egyetemi szinten akkor még nem volt gitár, Bécsben szereztem meg a művészdiplomát 1997-ben W. Würdinger osztályában. Akkor jöttem el a Debrecenből, mivel személyes okok miatt úgy éreztem, nem kell erőltetnem azt a helyet. De szerencsére ’96-tól Budapesten tanítok a Bartók Szakiskolában, ismertebb nevén a Konziban. Két éve pedig a pécsi egyetemen vagyok tanársegéd. És Churchill szavaival: Sikeresnek mondható az, aki két kudarc közt nem veszti el a lendületét. És abból bizony akad, ha eléggé szétszabdalja magát az ember, de hála Isten még mindig nagyon szeretem a gitárt.

Sándor, hogyan látod, megbecsült hivatás a tied?

Hűha! Nehéz kérdés. Anyagi síkon? Ha azt nézem, hogy mennyit keres egy kezdő orvos, akkor befogom a szám. Ha egy sokadik banktisztviselő, akkor megüt a guta. Szellemileg, lelkileg? Nem hiszem, hogy ez a klasszikus gitár időszaka. Megasztár, Csillag születik, VV 5, 4 és egyéb nagy reklám felületet és zajt, publicitást biztosító műsorok mellett aligha számíthatunk nagy nyilvánosságra. Tehát NEM. De ha azt nézem, hogy Mondjuk Gesualdót, Palestrinát, Bachot, tehát a zenetörténet – és még hány- óriását valójában hányan hallhatták, akkor nem vészes. A kérdés, hogy ez a finom mívű, nem egyszer befelé forduló, a csöndet szerető és teremteni képes hangszer meddig élhet meg olyankor, amikor minden ez ellen megy.

Gitárok. Sándor, beszélnél a hangszereidről?

Eberhad Kreul mesterhangszer. 2001-ben készült. Mint a képeken látszik, nem a szokványos helyen van a hanglyuk, hanem két kisebb van, a nyak két oldalán. Mivel a hang nem a lyukon távozik, hanem a fedlap sugároz- a nyílásnyomás kiegyenlítésre, szolgál, meg kicsit a hangnak- ezért ilyen szempontból előnyös. Statikailag viszont más megoldást igényel, mint a szokványos. Másik akusztikai hatása, hogy a hangszer léghangja a szokásos 115 HZ körüliről 85-re tolódott. Ez dús basszust ad, de ha a készítő nem jól bánik az egyensúllyal, nagyon brummogóssá válhat. Ez ennél nem így van. Kifejezetten éneklő a felső regiszter, és kiegyensúlyozott a közép. A lukhoz még egy érdekesség. Amikor először erősítettük koncerten, akkor a lukhoz próbáltuk tenni és kb. 30 cm távolságról élvezhetetlen volt, mert olyan intenzíven löki a levegőt, hogy dobszóló lett, úgy "pukkogott" minden hang. A hangszer tiszta fenyő. Nemcsak a fedlap, hanem egy másfajta vágási technikával a káva és a hátlap is. A hátlapon, 5 mm távolságra a hangszer „valódi ” hátlapjától, egy másik, rétegelt – a nagyobb merevség miatt – hátlap van, hogy a játékosba belevesző hangokat hasznosítsa. A gitár hangja nyugodt, kiegyenlített, éneklő. Polifon darabokban nagyon tisztán szeparálja a szólamokat. A menzúra 645 mm, tehát kicsit rövidebb a standard 650-nél, de ez a carbon húrok megjelenése óta általános tendencia, arról nem is szólva, hogy a XIX. században, Sor, Giuliani, stb, még kisebb menzúrát használtak, csak Torres kezdte el a nagyobb hang miatt „nyújtani”. Érdekes, hogy mindenki azt mondja kívülről, hogy közelről puha, kicsit fedett hang. Messzebb fényesebb és egy 5 méter távolságon kívül egyre nyitottabb a hang, tehát 20 méterre ugyanúgy hallatszik, mint 6-ra.  Mint a jó olasz mesterhegedűk. Nagyon szeretem. Bízvást mondhatom, hogy az egész technikámat átalakította és sokat tanultam „tőle” a hangszerjátékról. Azóta más hangszereket is másképp hallgatok. Ha néha erősítenem kell, akkor a svájci Schertler cég kombóját használom az ő testmikrofonnal. Sokáig a Pyramid cég Double silver carbon húrját használtam. Kb. egy éve az olaszországi Dogal cég Diamant nevű hybrid húrjára tértem át. A diszkant húrok hot dog szerűen belül carbon kívül normál nylon felépítésűek. A basszusok pedig kevlárból fontak a fémfonás belsejében. Valahogy szabadabban lélegzik, hajlékonyabb, éneklőbb a hang és kezesebb vele a hangszer.

Kizárólag klasszikus gitározással foglalkozol, vagy az elektromos gitárok világában is jelen vagy? Itt az érdekelne, hogy a klasszikus gitározás, mint stíluson kívül, foglalkozol más műfajokkal is?



Volt, hogy kicsit jazzesebb vizekre tévedtem. Forgách Péter barátom kiváló mandolinos és egy egész estés Piazzolla műsorunk van. Sok impróval. Türelemmel tanítgatott. Meg pár jazz standardot is átrágtunk. Nagy kedvencen lett G. Benson Masquerad-je. De azért ez csak üdítő kirándulás, egy profi jazzes biztos sok mindent megmosolyogna benne. Hogy milyen, amit csinálok, nem tudom, de én nagyon élvezem és rengeteget tanultam belőle.

Sándor, hallhatnánk a terveidről?

Túlélés! Már be kellett volna fejeznem az egyetemnek íródó módszertankönyvemet, tehát ha meg akarom úszni a felnégyelést, akkor azt kell mihamarabb, heteken belül befejeznem. Aztán a németországi Chanterelle kiadó fölkért, hogy M.Giuliani hat Rossinianajának kritikai kiadását készítsük el, CD-vel együtt. Nagy falat mert 80 perc kemény, virtuóz gitározás. Talán Liszt opera-parafrázisaihoz tudnám hasonlítani őket. Ha minden jól megy, 2011. december 11-én lesz a bemutató koncert a Nádor-teremben. Ezek a nagyon égetőek. Aztán már annyi tervem akadt el, hogy az ábrándokról inkább nem is beszélek.

Talán nem a legjobb kifejezést használom, de nekem nagyon misztikus világ a művészvilág. Ha egy kicsit földhöz ragadt kérdésem lenne, hogyan telnek a mindennapjaid?

Csöppet sem misztikusan. Reggel oviba megy a 4 éves Domi. Aztán 8-9 óra tanítás. Este 8 körül érek haza. (Ami a könyvből elkészült, az 90%-ban vonaton, buszon íródott.) Ez kis eltérésekkel a hétfő, kedd, szerda, Csütörtök péntek Pécs. Szombat vasárnap még néhány növendék. Ezeket szabdalják a próbák, zsűrizés. Gyakorlás többnyire éjjel, meg hajnalban. Zokni a húr alá. Úgy csak kopog. Mivel 47. évemben járok és túlsúlyos is, vagyok, gyakran óvnak. Olyankor el azt a morbid viccet, hogy: „Mi van az intenzív osztály üzenetrögzítőjén? Kérjük, a hosszú sípszó ELŐTT hagyjon üzenetet.” Azt hiszem azon sok, múlik, hogy ennyi rohanás közben, belül hogy képes az ember magában csöndet teremteni, észrevenni a játszótéren egy katicabogarat, egy csigát, egy szép felhőt és annak az apróságnak, akkor és ott tényleg örülni.

Ha a rock vagy a blues zenekarokat, gitárosokat veszem, egy koncert repertoár összeállításában viszonylag könnyű helyzetben vannak, mivel az éppen kiadott lemez anyagából, vagy az örökzöld dalokból tudnak válogatni. Hogyan állítod össze a saját koncert műsorod?

Általában valamiért egy-egy szerző, kor izgat. Volt, hogy csak F. Moreno_Torroba darabokból játszottam egy teljes műsort. Volt, hogy Tárrega emlékére, akkor az ő átiratait, szerzeményeit. Volt , hogy a mexikói M.M.Ponce és a brazil H.Villa-Lobos műveit raktam egymás mellé, mert az izgatott, hogy a közös párizsi tanuló évek vajon mennyire kitapinthatók az amúgy más habitusú, ízlésű két szerzőnél. Szeretem a hazai szerzők darabjait is játszani. Ki, ha mi nem? Erre a bécsi évek tanítottak meg: ami nekem fontos, azt ne várjam el, hogy más intézze helyettem. Meg van, hogy úgy jön, hogy tetszik, és nem töprengek rajta. Nemrég egy megrázó előadást hallottam Bach rejtett teológiai utalásairól, szám szimbolikájáról a hegedű szóló darabjaiban. Jó pár éve nem játszottam Bachot. Nyomasztott és túl sok a nagyon okos megmondóember a mi pályánkon is és ehhez a feszültséghez biz nem volt kedvem. De Ludmány Emil előadása döntött. Ha kész lesz a Rossiniana felvéte, veszem a bátorságot és azok az átiratok, jönnek.

Szólóban gitározol, vagy zenekari formációkban is dolgozol?

Mostanában a szóló ritkább. Felelőtlenség lenne ennyi tanítás mellett nagy vad szólóműsorokat elmalackodni. Nagyon gyakori a kamara. Sok kortárs zene is. Nagy élmény, ha egy-egy nagy zenekar (Nemzeti Filharmonikusok, Budapesti Fesztivál Zenekar, stb) némelyik produkciójában részt vehetek. Néha mandolinnal.

Sándor, nagyon köszönöm a lehetőséget, és nagyon sok siker kívánok a következőkben, magam és a Gitarvilagok szerkesztősége nevében.

Köszönöm, sziasztok.

Megjegyzések

Vincze László basszusgitáros, Front zenekar

Hendrix project