2013. február 26., kedd

Pokol ura, erősítő


Második rész. – erősítő

Az első részben az effektekről, használatukról, funkcióikról írtam egy rövid ismertetőt. Említést tettem benne, hogy milyen előnye van az effekt körkapcsolásnak. Nos, az én erősítőm egy Fender Blues Deluxe, 1946-os Reissue modell, full cső 40 watt teljesítménnyel és egy 50 wattos Celestion hangszóróval. Abszolút megbízható gép. Bár meglehet, ezt valamikor nem a keményebb rockzenei műfajokhoz találták ki, pontosabban, akusztikusabb hangzásra. Értem ez alatt a blues és poposabb stílust, a szolidabb rockot. Eric Clapton, Rolling Stones és vagy Stevie Ray Vaughan féle előadók számára találták ki jobbára ezeket a ládákat. Nem mondom, hogy akusztikus hangszereket lehet csak rátenni, mert ez dőreség lenne! Ellenben nem a full agyontorzított, kitekert drive-os megszólalásra készült. Én mégis ezt a ládát használom már 2007 szeptembere óta, nem kis sikerrel. Persze az is tény, hogy előző írásomban leírtam az összes effektet, melyeket használok. Mint említettem én az erősítő effekt csatlakozójába kötöm az összes pedált. A kompresszor pedállal nem csak a hangkitartáshoz szükséges gerjesztést tudom előidézni, hanem a hangerőt is tudom fokozni, és ugyanez vonatkozik az equalizer pedál használatára is, ami a hangerő növelését segíti, plusz még kikeverek vele egy hangzást, bár meglehet az erősítőn magán is van egy equalizer beállítási szint, de az nagyon minimális, treble, bass, middle, presence. Persze a presence igazán az effekt körkapcsolásnál ad nagyobb kiemelést. Egy profi zengető is található ebben az egyébként egyszerű kis ládában és természetesen szabályozni lehet, amit én általában csutkáig állítok be rajta.  Van még egy drive benne, amit nem használok, de hibátlan overdrive hangzása van és természetesen szabályozható. Amit még érdemes pluszban tudni, hogy kétféle módban használható az erősítő normál és széles, erősebb kombóként.


Két gitár bemenete van, melyre szó szerint 2 gitárt lehet tenni és ez azért is praktikus, mert nem kell a gitárokat a bemeneti jack alzatból kihúzgálni, ha hangszert váltok. Manapság sajna kezd elterjedni a régi módszer, miszerint fizikailag csak egy bemenetes erősítőket gyártanak, mint régen a Marshall cég és persze ma is. Nem mondom, hogy ez valami eget verően rossz dolog, mert kb. fél perc alatt át lehet cserélni a hangszereket koncert alatt is, de mi szükség van erre, mikor lehetne másképp is? Így feltétlenül főnyereménynek számít ez a kis Fender erősítő. Természetesen tudvalevő, hogy mikor mindkét hangszer be van kötve, azok hangerejét általában teljesen le kell venni, mivel másképp gerjedne, sípolna az éppen nem használt gitár. De ezt már szerintem mindenki tudja és értelemszerű… Szóval nem mondom, hogy egy fél stack vagy full stack erősítő (külön a fej, és külön a láda vagy 2 láda), nem lenne jó és nem lenne nagyobb hangzás megszólalás, de méretében ez a kis erősítő (30 kiló) bőven megteszi a magáét és leköröz pár stack cuccot. Talán a fej + ládás erősítőknél jóllehet jobban ki van építve az erősítő részleg, de mondjuk azért egy Fender esetében nem hinném, hogy nem végeznek precíz munkát.


Itt jegyezném meg, hogy mint minden csöves erősítőn, ezen is két kapcsoló található, egy power és egy standby. Elsősorban a power kapcsolót kapcsoljuk fel és mikor elért egy bizonyos melegedési fokra a cső, utána kapcsoljuk be a standby gombot, mellyel az erősítő hosszabb élettartamát is megnövelhetjük. Kikapcsoláskor ellenben a standby gombot zárjuk le és várunk vele szintén, hogy a csövek pozitívan lehűljenek a nagyobb felfűtésről és csak azután zárjuk le a power gombbal az erősítőt. Gondolom ezt is mindenki régóta tudta a csöves cuccokról? Ami még ritkaság, hogy ehhez a kombóhoz csatlakoztathatunk egy 4 ohmos hangfalat, (természetesen gitár hangfalról beszélhetünk). Ezáltal megnövekszik az erősítő hangereje és még markánsabb hangzást ad, ami egy kis kombó esetében maga a kánaán. A lábkapcsolójával kiiktatható a reverb, bár én nem szoktam, mivel pozitívan dob a hangzásomon. Ennek az erősítőnek a mai piaci ára 250.000 forintnál mozog. A pedálok értéke beleértve a kábeleket, adaptereket tápelosztó rendszert, közel 300.000 forintot kóstál. Nos, eleddig bemutatott hangszerparkom első két sorozatában röviden leírtam, mitől szól úgy a felszerelésem, a gitárjaim, ahogy megszólal. Mi az, amiért egy tökéletes hangzást kapok.

Harmadik, egyben a befejező részben a gitárokról fogok nektek írni...

Jó olvasást!


2013. február 25., hétfő

Lukács László

A megszokott bekezdéssel kezdjük a beszélgetést! Ismerkedjünk meg Lukács Lászlóval, a Barbears gitárosával! Laci, miért a gitár?

Újkígyóson nőttem fel, egy Békés megyei községben, elszigetelve, ahol nem volt a környezetemben példaképnek felállítható rockerek. Én mégis tollas-ütővel a kezemben a tükör előtt ugráltam, mintha gitároznék, pedig akkor még azt sem tudtam mi az. Tizenkét éves koromban kaptam édesanyámtól egy Vega márkájú szovjet mono magnót, választhattam hozzá három kazettát. Azt mondtam az eladónak, hogy olyat adjon, amin gitároznak. Így jutottam hozzá életem első Al Dimeola, Korál és Saxon kazettáihoz. Aztán rendszeresen hallgattam a rádióban a Heavy Metal kedvelőinek c. műsort, onnan vettem fel a számokat. 1985-86 tájékán láttam meg, hogy lesz a Metallica kedvelőinek c. műsor (akkoriban a rádióban még lehetett ilyen zenekarokat hallgatni). Nem tudtam, hogy mi az, de érzetem, hogy valami történni fog. A műsor a Ride the lightning számmal kezdődött és a barokkos gitárbontás után bejövő brutál riff hallatán potyogtak a könnyeim örömömben. Attól a perctől akarok gitározni.

Foglalkozol a gitárzene egyéb vonalaival is?

Mindig is mindenféle stílust szerettem, az egyetlen kapocs a gitár. Imádom a bluest, a fúziós jazzt, a legdurvább metál műfajokat és még a jó AOR-t is. De játszani csak a bluessal átitatott kövér riffekben gazdag, mondjuk azt, stoner számokat szeretem.


Milyen szempontok, ha egyáltalán vannak, alapján szerzed a Barbears gitáralapjait?

Kb. egy éve, mióta Szatmári János lett a basszusgitárosunk - aki eredetileg gitáros-énekes a Hívatlan Vendégek zenekarban -, sőt, szeptemberben Garamszegi Balázst, akinek sokat köszönhetünk, Blanár Levente váltotta az énekesi poszton, aki mellesleg nagyon jó gitáros, a zeneszerzés igazán közös munka lett.

Hihetetlen „érthetően” gitározol, irigylésre méltó stílus. Hogyan alakítottad ki a saját gitárvilágod?

Ezen sosem gondolkodtam, csak játszottam, ami jól esett, ez lett belőle.

Laci, jöhet minden, amit a gitárcuccodról tudni kell!

Egy gyönyörű és fantasztikus hangszerem van, Raven West Rm300dx. Egy 1981-es Randall Commandert használok egy 4x50 wattos Celection ládán. Egy házilag gyártott Overdrive-t használok, van egy Digitech flangerem, egy Boss chorus pedálom és a kedvencem egy állat Dime Cry Baby From Hell.

Apropó, visszatérve egy kicsit. Beszélhetnénk a Barbears-ról?

2008 tavaszán alakultunk. A jelenlegi felállás: Blanár Levente ének-gitár, Szatmári János basszusgitár, Lukács László gitár, Szabó Béla dob. Egyszerű, őszinte, csúnya férfi-zenét játszunk. Eddig önerőből két Lp-nk jelent meg, 2009-ben a Let’s See The Bears és 2012-ben a Doom Bar. Szeretünk koncertezni, jó koncertjeink voltak és lesznek is. Idén új anyag felvételére készülünk.

Sajnos, talán ez a realitás, de számos zenész igencsak borúsan látja a magyar rock zenészek, ill. a saját helyzetét. Akár anyagi, akár mint az irántuk való érdeklődés szempontjából. Csatlakozol ehhez, vagy más véleményen vagy?

Tisztában vagyunk vele, hogy „szar” a helyzet, de nem is várunk mást, csak jó bulikat, jó hangulatot, a zenélés öröme kárpótol mindenért.

Hogyan látja Lukács László a szegedi rock életet?

Sok jó banda van Szegeden, nem sorolom fel őket, de a legnagyobb szerencsénk, hogy itt munkálkodik Vári Gábor és a Black Hole Sound stúdiója. Azt hiszem Neki köszönhet legtöbbet ez a környék.




Köszönöm Laci az interjút, és sok sikert kívánok a továbbiakhoz a gitarvilagok.com nevében is!

Az zenekar honlapja: http://barbears.bandcamp.com/
E-mail címe: barbears@gmail.com

Galéria

Üdvözlettel:
Udvardy Zsolt

0630 2261017
udy@gitarvilagok.com

2013. február 21., csütörtök

Pokol ura, pedálok

Első rész. – effektek

Nos, első sorban lássuk, milyen pedálokat használok és természetesen miért jó a hangzásom. Legfőképpen a Boss márkákat részesítem előnyben, melyeket ma már az egész világon kivétel nélkül szinte mindenki alkalmaz. Nem mondom, hogy más pedálokkal nem vegyítem, de nem szeretek úgymond csak kétféle márkát használni. Boss analóg kispedálokból is a legfontosabbakat szereztem be.


Lássuk tehát melyeket?
Flanger BF-3
Super Shifter PS-5
Phase Shifter PH -3
Super Chorus CH-1
Compression Sustainer CS-3

A többi pedál a következőkből tevődik össze:
Digitech – digidelay, Planet Waves D’addario - Tuner, Artec – Vintage Tremolo, Invasion Equalizer 100, Electro Harmonix Metal Muff distortion, Jim Dunlop – Cry Baby, Behringer - Ultra Octave 300.

Ezek, a mellékelt általam készített táblázatban jól láthatóak, melyek kötését, azaz egymásutánját próbáltam nagyvonalakban illusztrálni. Személy szerint azért használok évek óta analóg kispedálokat, avagy Compact pedálokat, mivel egyedien lehet beállítani mindegyiken a hangzást, ami valójában egy egyedi gitár soundot eredményez. Természetesen sokan esküsznek a Rack-es és vagy multieffektekre, de vannak, akik kombinálják ezeket némiképp. Egyetlen hátrányuk az ilyen effekteknek, hogy igaz nagyon modern korszerű hangzást adnak, ellenben sajna ezekbe az igen drága cuccokba akárhonnét is nézzük, hangzásmodellezések vannak beépítve például 1-től 10-ig, amikből válogathatunk. Emellett elég nagy adatbankja van szép számmal található benne Patch. Van, amelyik ilyen kütyünél 1-től 100-ig is lehet csatornát állítani, átírni, programozni. Hátrányuk mégis van. Több mezőt kell egymásutánban egymás mellé programoznunk, tiszta, torzított, plusz effektezett hangzásokat, és ha ki akarunk valamit iktatni vagy más hangszínre váltani, akkor csatornát kell váltanunk folytonosan, ami például tételezzük fel, 20 patch esetében már kellemetlen tud lenni. Emellett igen drága cuccokról beszélhetünk, de mégse olyan drága, mint az analóg kis pedálok, bár azok is csak akkor emésztenek fel komolyabb összegeket, ha sokféle hangzást használunk.
Ellenben van két nagy előnyük, és az egyik az, hogy minden egyes kispedál más funkciót tölt be, és mint azt az elején említettem volt, egyedileg keverhető egy adott effektus és emellett nagyon precízen komolyan van megépítve. Másrészt ez azt is jelenti, hogy a rack-es és multieffektekbe beletolnak mindent, összetömörítve, amely azt eredményezi, hogy egy effekt sincs igazán kiépítve és csak egy nagy processzor vezérli az egészet, akár egy számítógép esetében. A másik nagy előnye az analóg pedál rendszernek az, hogy bármelyik pedált ki lehet iktatni játék közben, teljes hang és idő eltolódás nélkül és ugyanilyen formában be is lehet kapcsolni. Ez feltétlenül praktikus, mivel játék közben nem arra kell figyelni, melyik csatornában, melyik hangzás van. Analóg pedálokban pedig ma már szinte mindenféle hangzás megtalálható. Emiatt használok én analóg rendszert évek óta, és a múltban is emiatt használtam.  A lényeges a kötés, hogy a kisebb vagy nagyobb jelű pedálokat hogyan kössük sorba, egymást követően, és nyilvánvalóan ki is lehet iktatni a pedálok közül bármelyiket, amelyikre nincs szükségünk. Nekem ezért szól profin a hangszerem, avagy a hangzásom. Természetesen a pedálok egyéni beállításától is függ. Ne felejtsük el, hogy hiába van a gyári beállítási tipp, fül is kell hozzá, ha egyéni hangzást akarunk.
Talán csak 2 hátránya van ezeknek a pedáloknak, egyik az áruk, mert példának okáért 4 kis pedál együttes árából már vesz az ember 1 olcsóbb multieffektet, amiben minden megtalálható. Bár nem fog úgy megszólalni lássuk be. Az analóg pedálok másik hátránya, minél több van sorra kötve egymásután, annál nagyobb az alapzajuk, ellenben ma már ez is kiküszöbölhető, egy analóg zajzárral, avagy zajcsökkentő pedállal. Sőt, ha az embernek 2 gitár erősítője van, olyan megoldást is kitalált a Boss és más márkájú effektcsalád, hogy mindkét erősítőre csatlakoztathatjuk pedáljainkat egy elosztó analóg pedállal és pár hangszerkábellel, anélkül, hogy duplán kéne beszerezni minden egyes pedált. Nekem effekt csatlakozóra van kötve a pedáljaim ki és bemeneten, ami nagyon praktikus és fontos, mivel az erősítőn a 2 bemeneti csatorna nincs lefoglalva, amelyek egyébként is gyengébb jelűek. Ezáltal szabadon mozoghatok mindkét gitárommal a színpadon és nem vagyok hozzákapcsolva közvetlen a pedálokhoz. Talán a legpraktikusabb megoldások egyike ez a módszer, pláne ha 2 gitárod van és 2 csatornád az erősítődön. Az már csak hab a tortán, ha még adóvevőt használsz a gitárokhoz, hogy a kábel ne zavarjon játék és mászkálás közben. Amely effektet nem használok, az a zengető, mivel benne van az erősítőmben és emiatt a képen látható erősítő lábkapcsolóját használom, amely voltaképpen a reverb vagyis zengető és az erősítő saját Drive/Clean szabályzója. Gyakorlatilag nem is kell jobb zengető, mint a full csöves ládám rugós zengetője.  Másrészt minden egyes analóg effekt pedál beállítása bármikor megváltoztatható tetszés szerint, stílustól függően vagy függetlenül. Amit talán érdemes záróakkordként tudni, hogy sokan nem használnak Pitch Shiftert. Nos, én használok és elsősorban azon belül is leginkább a harmonizer funkciót részesítem előnyben, bár annak is különböző beállítás lehetőségei vannak, egészen a C-dúr skálát magába foglalva. Persze nem kevesebb, mint 52.000 forintba fáj egy ilyen pedál manapság és ez csak egy az általam használt 12 pedálból…

A következő rész az erősítőkről szól majd...

Galéria



2013. február 20., szerda

Nagy Dénes, Cry Free

Nagy tisztelettel üdvözöllek az oldalon, és egyben gratulálok, hogy pályádat a Cry Free-ben folytatod. Ez nem akármilyen „folytatás”. Hogyan vezetett az utad a Cry Free-be?

Szia! Először is köszönöm szépen a lehetőséget! Az egész történet 2012 októberére vezethető vissza. Lee Olivérrel már régi barátok vagyunk, ő is a Kőbányai Zenei Stúdióban tanult, onnan az ismeretség. Októberben egy koncerten találkoztam Olivérrel, iszogattunk, beszélgettünk és egyszer csak megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem Deep Purple-t gitározni... Akkor elég váratlanul ért a kérdés :) Megkérdeztem, hogy miről is lenne szó? Ő felvázolta a helyzetet, miszerint 100%-osan a saját muzsikájának szeretne élni és úgy érzi, 5 év Deep Purple gitározása után most már csak ezzel kíván foglalkozni és rám gondolt, mint utód. Rábólintottam a dologra, december elején mutatott be a Cry Free tagjainak, volt egy meghallgatás, tetszett nekik az, amit csináltam, azóta próbálok rendszeresen a zenekarral.

Az egyik, és talán kiemelkedően a legjobb Deep Purple tribute zenekarban játszol. Mennyire korlátozza a játéktered a „tribute” jelző? Egyáltalán mit takar nálad ez a kifejezés?

A Cry Free zenekar egy nagyon családias közeg. Nem várják el tőlem, hogy leszedjem Richie Blackmore figuráit, soundját vagy bármi mást... Nem is vagyok ennek a híve. Volt régebben olyan időszak, amikor egy az egyben megtanultam különböző gitárosok trükkjeit, figuráit, megpróbáltam a soundokat a saját motyómmal imitálni, de erről szerintem egy bizonyos idő után leszokik az ember, és elkezdi megkeresni a saját soundját, a saját gitározási stílusát. Én úgy érzem, az utóbbi 1-2 évben érkeztem el ehhez a ponthoz. Természetesen tiszteletben tartom azokat a klasszikussá vált motívumokat, amiket az öreg Blackmore is mindig eljátszott és azokat nem "barmolom" szét, de az, amit ő sem játszott kétszer ugyanúgy, ott az a célom, hogy egy picit az én játékomat is megismerjék az emberek, magamból is adjak valamit.

Forduljunk egy kicsit a hangszerek felé. Mennyire kellett átrendezni a felszerelésed a Cry Free-hez?

Semmiféle drasztikus változás nem történt, ugyanaz a Stratocasterem van, mint volt, erősítő csere sem történt, pedalboard sem változott, abból gazdálkodom, amim van. :)

Gondolom, most a zenekar elég elfoglaltságot ad. Az, hogy egy tökéletes „választása” vagy a Cry Free-nek, ez nem kétséges. Mi a helyzet az egyéb zenei tevékenységeiddel? Egyáltalán kellett hátrahagynod valamit is?

Volt időszak, amikor 4-5 zenekarban muzsikáltam egyszerre, de annak hamar vége lett, mert akármennyire is szerettem az összes bandát, le kellett redukálnom a számukat, mert folyamatos próba/koncert ütközések voltak. A Cry Free előtt 4 évig az AC/DC/GP-ben muzsikáltam, ami nagyon sok jó tapasztalattal gazdagított, teret adott fejlődésemnek, sok helyen megfordultam velük, barátságban váltunk el. Most januárban volt a búcsúkoncertje egy régóta működő zenekarnak, a Make Some Noise-nak, aminek szintén a tagja voltam 3 éven keresztül. Saját szerzeményeket játszottunk meg egy- két feldolgozást is. Örök emlék marad! Jelenleg a Cry Free mellett egy zenekart csinálok még, amit nagyon kedves barátaimmal alapítottunk még másfél évvel ezelőtt, ez pedig a MILF Magnet. Feldolgozás műsor van kész, egyelőre különböző előadóktól, mint például: Lance Lopez, Eric Gales, Rival Sons, Hendrix. Közben folyamatosan írjuk a saját szerzeményeket, remélem a közeljövőben fel is tudunk venni párat. Ez egy igazi szerelem-zenekar!



Köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com nevében!

Galéria



Udvardy (Udy) Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com




2013. február 16., szombat

Mephisto

Pokol ura. Rock zene, a hangszer szeretete, elhivatottság. Mint a Szentháromság. Egy a háromban, három az egyben… A kontraszt talán nem semmi. Köszöntelek az oldalon. Beszélnél róla hogyan talált meg ez a hármas?

Köszönöm, hogy megkerestél és itt lehetek, és elmesélhetem egy értékes embernek, mindazt, amit senki soha sem kérdezett és nem igazán érdeklődött. És tetszik ez a Triton, avagy a hármas szimbolikus összekapcsolódás. Valamikor a Tritont, avagy a hármas hangzatot a Sátánnak tudhatták a régebbi emberek, és elsősorban ide tartozik a Black Sabbath, és néhányan emiatt tartották őket a sátán zenekarának… Persze semmi közük nem volt a sátánizmushoz, leszámítva, hogy üldözték őket egy ideig Amerikában sátánista csoportok…Van egy mitológiai része a Pokol ura kifejezésnek, hiszen, mint azt tudjuk Lucifer a Pokol legfőbb ura, de mégis Mephistopheles az intézője a pokol összes dolgának, és amit érdemes még tudni róla, Ő ragadja el az emberek lelkét. Na de térjünk a lényegre.
A rockzene már egészen kis srác koromban kezdődött, mikor Apám Mambo nagyszalagos magnóján egész aprócska kis srácként hallgattam a Deep Purple – Fireball, Speedking, Smoke On The Water-t, Animals-tól a legendás House Of The Rising Sun-t, Rolling Stones-tól a Heart Of Stone, Angie, Satisfaction, Paint It Black dalokat és olykor a Creedance Clearwater Revival jó pár dalát. Később fejembe vettem, hogy gitáros leszek és ezt már úgy 7 évesen elhatároztam, persze akkoriban nagyon drágák voltak a gitárok, nem mintha ma olcsóbbak lennének (értem ez alatt a Gibson, Fender márkákat). Volt Édesanyámnak egy ex-munkatársa, akivel valahol a nyolcadik kerületben dolgozott egy kis cipőboltban eladóként. És a srác gitározott hobbiból és valami félelmetes szép régi Jolanna gitárja volt, abból is a régi klasszikus jazz féldob építésű modell. Szép csillámló koptatólap, gyöngyház berakás, igazi csilivili cucc volt, amiket ma már nem látsz sehol… Nos, Ő Koródi Zoltán névre hallgatott és elmentünk egyszer hozzá és a feleségéhez látogatóba. Ott elővette a gitárját és játszott rajta. Volt valami kombó erősítője hozzá. Csodálatos élmény volt, bár Ő inkább a legendás Shadows és Spotnicks instrumentális zenekarok híve volt, de sok mindent el tudott gitározni. Hát nagyon odáig voltam, mert akkor hallottam elektromos gitárt szólni igazán. Bár Apámnak is volt egy fekete olasz akusztikus gitárja, de én folyton beleejtettem a pengetőket a hangnyílásba. Tehát valahol innen indultam el azt hiszem, és jóval később elkezdtem hifista lenni és felvettem a rádióból, beleértve a régi Euródiszkón át a hard rocktól a blues-ig, sőt még a punk avagy new wave zenékig mindent. Így ismerkedtem meg első körben Robert Johnson, Muddy Waters, Sonny Boy Williamson II., Otis Spann zenéivel, Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath, Uriah Heep, AC/DC, Ted Nugent zenéivel, melyek később nagyon nagy hatást gyakoroltak rám, és valahol ma is érződik a gitárjátékomon…. Mikor megkaptam életem első gitárját, egy féldob építésű Musima elektromos jazz gitárt a Tanács Körúti hangszerbizományiból, akkor éjjel nappal gyakoroltam rajta. Napi 10-15 órákat gyakoroltam, anélkül hogy tudtam volna, mit csinálok. Talán így lett belőlem ösztönös gitáros. Akkor került 15 éves koromba a hangszer 2400 forintba használtan. Vagyis 1981 nyár elején ez temérdek pénznek számított a mi amúgy is szegényebb munkáscsaládunkban, nem beszélve az akkori havi fizetésekről, amit egy akkori átlag munkás keresett. Magam képeztem saját magamat. A bal kezem ujjai közé filctollakat raktam és úgy játszottam a gitár húrjain, hogy ne álljanak össze, mint a csiriz… Minden trükkre magamtól jöttem rá, folyamatosan fedeztem fel a húr nyújtásának trükkjeit és a ma már annyira elterjedt néven ismert pick slide technikát. Szóval így indultam el a nagy úton…

Zenekar, vagy szóló pálya. Nincs igazán több út, mivel a zenét, a hangszert nem lehet falak közé zárni. Mephisto. Mit kell tudnunk a zenekarodról?

Több kis zenekart alapítottam kölyök koromban, már akkor túlzottan is ideje korán, mikor 16 évesen nyúztam a húrokat. Első körben volt az „Utcakölykök” névre keresztelt csapatom, mely sehová se jutott el. Utána jött az „Oroszlánok” formáció, amellyel nagy nehezen még a BKV - azaz közlekedési Ki Mit tud-ra is eljutottunk 1985-ben, de csak egy emléklap maradt belőle semmi több. De azért szárnypróbálgatásnak jó volt. Később megalapítottam a „Sound” együttest 1986-ban, de valamiért rémesen rosszak voltunk, és mint valami botránybanda, kiestünk az AORTA 86-os bandák csatája bulin. Fel is oszlottunk és megvallom ezt se bántam. Aztán egy időre letettem a gitárt és csak az énekléssel foglalkoztam, búcsút intve a gitáros énemnek, és beszálltam a nagyon korai TNT zenekarba, ahol még Bisztricsányi Gábor volt a gitáros és még se híre, se hamva nem volt a később befutott a pop műfajt képviselő legendás TNT zenekarnak. Ez is nagyon rövid életű volt számomra, maximum 2 próbát ért meg az egész. De ezen felbuzdulva akartam szólista lenni és valami olyasmire gondoltam, mint Ozzy Osbourne és zenekara. 1988-tól próbáltam megalapítani a Mephisto-t egy sráccal, aki Body Buildingezni járt a mellettünk lévő suli konditermébe. Ő volt Makkay Laci, aki nem volt valami nagy szám, de láttam fantáziát benne akkortájt, és úgy gondoltam, mivel sok mindenre rábólintott, hogy vele elkezdhetek valamit alkotni. Igaz gitárom nem volt saját, neki szerencsére igen és kölcsönadta nekem, amivel legalább megírtam a dalokat, zenét, és dalszövegeket, melyeket én magam énekeltem. 2 évig kerestük a megfelelő tagokat, mire 1990 elejére találtunk 2 hozzánk illő muzsikust. A zenei stílus közel állt már akkor is a korai Black Sabbath és Ozzy Osbourne stílusához. Az akkori dobosunkat a Vörösmarty téri hanglemezboltban szedtem össze. Nem mást, mint Csákvári Lacit, aki számomra akkor nagyon nagy dobosnak számított. Játéka, stílusa valahol Bill Ward és John „Bonzo” Bonham között mozgott. Nagyon jó dobos volt. Egy időben igen közeli hirdetésemre jelentkezett Kajtár Tomi basszerosnak, aki talán a legkomolyabb muzsikusnak számított köztünk. Tudása is megvolt és a cucca is, na meg a külső megjelenése. Csodás Laney bass kombón tolta és egy még csodásabb 4 húros Ibanez bass-n. Olyat talán már nem is gyártanak Japánban sem. Még az évben 1990-ben elnyertük Veszprém megyében Ugodon a bandák csatája rock fesztiválon a harmadik helyet, és akkori dobosunk első helyen landolt, mint instrumentális kategóriában. Ez az Oklevél ma is megvan, és méltán bizonyítja, hogy az eredeti Mephisto-t én alapítottam 1990-ben. De 1991 tavaszán a zenekar részben Csákvári Laci alkohol problémái és összeférhetetlensége miatt, részben Makkay Laci fafejűsége miatt feloszlott… Pedig Indri Gyula segített abban is, hogy Janicsák Istvánnal összehozhassuk a demóanyagot, amely sose jött létre, Makkay Laci jóvoltából, mivel kitalálta, hogy inkább vesz egy kazettás magnót és annak a beépített kondenzátor mikrofonjával felveszünk dalokat, és nem kell kiadni egy valag pénzt. 800 forint lett volna a demó… Csákvári Laci átment dobolni az akkori Waterloo-ba, Erdélyi Frici zenekarába, mely inkább a Michael Schenker Group világában mozgott, Kajtár Tomi pedig a Damned Road-ba, ahol 2 albumot ért meg. Később Csákvári énekes-gitárosnak adta a fejét és néhány saját formációt próbált, amolyan U2 stílusban. Mára Ő és Tomi a Bryan Adams Tribute zenekarban dolgoznak együtt. Makkay Laci meg a Makkay Rock Band-t tolja, de inkább nem említeném nagyon, mivel rémes mit hozott össze… A Mephisto múltjáról ennyit, de kérdésedre nézzük a jelent!



2011. október 13-án újjá alakítottam a Mephistot és természetesen már én gitározok és énekelek benne, zenét és szöveget is én írom, de a végeredmény mindig csapatmunka. A kedvesem Sharon dobol velem a zenekarban. Ő kiváló muzsikus, és mostanra ha összeadjuk a múltban eltöltött éveket a dobok mögött, akkor közel 10 éve játszik. 13 év kihagyás után ült vissza a dobok mögé az én kérésemre, mivel nem találtam dobost hónapok eltelte után sem. Jó döntés volt. Róla annyit érdemes tudnod, hogy 1997-ben volt egy formáció, Medians néven, ahol Nagy Károly volt a szólógitáros, Bonca volt a bass, Wolf Attila a ritmusgitáros, Nagy Zoli énekes. Sok feldolgozást játszottak és persze pár sajátot is. Szinte végig bulizták Budapest összes akkori klubját beleértve a Viking klubot és a Geronimo klubot is, és vidéken is megfordultak sokfelé abban az időben. Egy alkalommal párom együtt jammelt megboldogult Daczi Zsoltival is a Viking klubban, sőt egy hasonló buli után a Geronimo-ban maga Donászí Tibor is gratulált neki. Párom mentora meg nem más volt és maradt, mint Tatár Laci, aki az egykori Astarott zenekarban játszott és pár évtizeddel később a Vérvonalban. Nos, hát dolgozik velünk egy nagyon jó basszusgitáros is, név szerint Kálmán „Macska” Imre, aki közel 16 éve basszusgitározik. Hirtelen róla nem tudok több infót mondani. Elég annyi, hogy tud az ember!
A zenémről, zenekaromról azt érdemes tudnod, hogy szintén semmi közünk a sátánizmushoz, noha a dalszövegeim másról árulkodnak, ámbár attól, mert valaki leírja az ördög, vagy sátán nevet egy dalszövegben, még nem válik sátánistává. Ahhoz több kéne, bár engem nem igazán érdekel a téma. Másrészt a zenénk saját egyedi egyéni, megszólalását tekintve is, és igen sok effektet használok a dalokban játék közben a gitárral. Magyar szövegeket írok és énekelek, gitározom. Nem szeretem a hasonlítgatást, sőt nagyon rühellem, de ha mégis hasonlítani kéne valamihez a zenénket, ami persze saját és nem valami koppintás vagy Tribute band, akkor leginkább Ozzy Osbourne és vele a korai Black Sabbath ugrik be néhány embernek, és talán a szövegvilág is ahhoz hasonlít részben.
Voltaképpen részint folytatom az 1990-es Mephisto stílusát, persze ma már komolyabb megszólalásban, technikailag és mondhatom, tudásban is, mivel bölcsebb, tapasztaltabb lettem az évek során. A szövegek mondanivalója széles skálán mozog. Miről is szólnak, tennéd fel joggal a kérdést? Nos, hát elsősorban a halálról, szerelemről, vallásról, részben az ördögről mitológiai megközelítésben, az élet napos és árnyékos oldaláról.
Tervbe van véve egy szintetizátoros is a zenekarba, mivel híve vagyok a modern zenei hangzásnak, de ezalatt nem azt értem, hogy modern rockot játszanánk, mert ez a mai megnevezés semmit nem mond számomra, bár sokan azt vallják, hogy modern rockot játszanak. Aminek valljuk meg se füle se farka… A modern hangzás fontos, korunk zenei tekintetében nézve is, de ez nem azt jelenti, hogy samplert akarok alkalmazni a zenében. Mindenképp fontosnak tartom a zenei hangtechnikát és azon belül is a modern hangzást, a profi megszólalást. Ez érződni fog a Mephisto stúdió anyagán is, melynek az otthonomban tervezem az elkészítését a közeljövőben. Egyébként első debütáló rövid koncertünket Vörös Gábornak (Omen, Piramis, Meltdown) köszönhetjük, aki még nem is hallotta a zenénket, mivel előző régebbi weboldalunkra nem tudtam hanganyagot feltenni, mégis meghívott minket a Budapesti Vadvirág Táncházba eléjük, bár Ők mégse tudtak fellépni bizonyos okok miatt a Meltdown-al. Olyan zenekarok jöttek utánunk, aznap vagyis pontosabban 2011. november 19-én, mint 213 Slayer Tribute és AB/CD tribute. Később, 2012. február 4-én felléptünk Újpalotán a Kugli klubban, a Kugli zenekar előtt. Több tagcsere, pontosabban basszusgitáros keresés vette kezdetét, de ennek szerencsére vége. Készülünk egy komoly koncert repertoárral és tervbe van véve a Moby Dick előtti megmérettetés, de bármilyen rock zenekarral szívesen fellépünk. A stúdió anyag a közeljövőben 2013 közepe és vége felé lesz várható. Addig marad egy két nem igazán szuper dolby hangminőségű videó, de törekszünk annak is a lecserélésére, jobb kép és hangminőség terén. Nos, ennyit kell tudnod a Mephisto zenekarról, melynek mondhatom, én vagyok a frontembere, de ha már az elején említetted az interjúban, mint szentháromságot, én vagyok a boszorkány főpapja vagy boszorkány varázslója, ha úgy tetszik. Avagy egy nagyon kedves ismerősöm mondta volt, „gitárhangok minden poklok ura…”

Ahogy beszéltünk is róla, tanítasz. Mikor volt az a pont, amikor a tanításra adtad a fejed?

Igen, tanítok 12 éve immáron. Elsősorban rá voltam kényszerítve anyagi részről, de nem a meggazdagodás volt a fő indíték, mintsem inkább egy kis pénzkereseti lehetőség, amolyan mellékes gyanánt, és amiatt hogy tegyek valamit. Nem akartam amolyan ingyenélő lenni. Korábban megpróbáltam tanítani 1999 táján, de az tényleg szinte ingyen volt a tanítványnak és csupán csak segíteni szerettem volna a srácnak, mert vett tőlem egy kipofozott akusztikus gitárt valami 2000 forintért és szeretett volna többet tudni róla, mivel alapjáraton szerette a zenét, de csak hobbi szinten szeretett volna tudni valamicskét. kemény 500 forintot kértem tőle óránként. 

2001. augusztusában hunyt el Édesanyám, hosszas betegség után. Nem tudtam mihez kezdjek már több mint 8 éve nem volt állásom és segélyre sem voltam jogosult. Nem tudtam mihez kezdjek. Talpra állni is nehéz egy ekkora megrázó trauma után, józannak maradni és tenni a dolgunkat, emberhez méltón. 2001. novemberében kezdtem neki tanítani és akkor még netem se volt, vagyis a hirdetéseket utcára, fára, falragaszokra raktam ki. És a felettünk lévő klasszikus zeneiskola gitártanárnője Violáné Éva segített ajánlani tanítványokat. Apránként kezdtek jönni a srácok és havi 4000 forintért kezdtem a tanítást a srácoknak. Nem mondom, hogy özönlöttek hozzám, de később egész szép tanítvány köröm lett. De mint Te is tudod, ez egy hullámvölgy és hol fenn – hol pedig lenn van az ember. Rákényszerültem és megpróbáltam rendes hivatalos állás helyett ebből megélni, kisebb nagyobb sikerekkel. Persze kaptam hideget és meleget egyaránt az évek során, bár ez nem tántorít el ma sem. Mivel egy magam éltem Édesapám mellett, aki nyugdíjasként dolgozott takarító mindenesként az Újpesti Ady Művelődési Központban, muszáj voltam tanítani, hogy fenntarthassuk magunkat, mert csekély volt a nyugdíja, és nekem sem volt más pénzforrási lehetőségem. Sose voltam valami ingyenélő naplopó. Ezért hát belevágtam a tanításba, ami mai napig tart. Tenni vagy meghalni! Vagy tedd a dolgot, amihez értesz, vagy ha nem, bele se fogj! Ez a mottóm!



Minden gitáros álma a saját stúdió. Most mindegy hogy üzleti vagy magán célokat szolgál inkább, de ez maga lehet a paradicsom. Szóval a stúdió témában folytassuk a beszélgetést!

Rendben. 2002-ben a lakásunk alatt lévő pincéből alakítottam ki Apámmal a próbatermet, elsősorban azért, hogy legyen az akkori zenekaromnak (Mister Bluesman) hol próbálnia. Akkor még nem gondoltam semmiféle stúdió kialakítására. Semmi nem volt, csak egy nagyon komoly tekintélyes Laney GC60-as 2x60 wattos tranzisztoros kombó erősítőm és a dobcucc, meg talán még egy két régebbi Vermona erősítő. Meg persze mikrofon. Vagyis egy szimpla motyó, ami legalább annyira elég, hogy tudjunk próbálni. (Igen játszottam bluest is közel majdnem 8 éven át és írtam is egy könyvet a műfajról). Később egyszerűen rájöttem, sokkalta okosabb úgy zenélni, vagyis koncerteket adni egyes helyeken, ha van saját hangosító cucca az embernek. Arra törekedtem, hogy önellátó legyek, vagyis saját hangmotyóval bírjak. Mindezt a Budapesti Colorado zenekar dobos frontemberétől lestem el „Kovásznay „Ubi” Józseftől, aki elmagyarázta, mi micsoda. Ezen felbuzdulva vásároltam meg apránként a dolgokat, 24 csatornás keverőpultot, végfokokat, kontroll cuccokat, hangládákat, rack effekteket stb. Persze rendszeresen bővítettem a felszerelést, míg nem odáig jutottam, hogy akár saját zenei mini stúdiót is létesíthetek. Elsősorban magán célra, a csapatom részére. Olcsóbb és kifizetődőbb, mintsem rohangáljak költséget, időt nem kímélve zenei stúdiókba, ahol végtére is nem a saját szám íze szerint készülnének el a felvételek és egy halom pénzkiadás velejárója. Később nem kizárt az sem, hogy kamatoztatni fogom zenekarok részére aránylag elérhető áron, aki majdan szeretne jó minőségű felvételeket készíteni. Elsősorban magam részére akarom megteremteni mindezt, és hozzá még a hiányzó szerkezeteket, természetesen digitálisan rögzített felvételi lehetőségben kell gondolkoznunk.  Éppen ezért itthon fogom elkészíteni a zenekarommal a profi hanganyagot. Ennél kényelmesebb és jobb megoldás nincs sehol.

Indul a hangszerbemutató sorozatod az oldalon, amit nagyon köszönök neked! Azért had kérjelek arra, hogy egy kicsit előlegezzünk meg ebben az interjúban is pár gondolatot a gitárcuccodról!


Nagyon szívesen! A gitár motyóm, ahogy én nevezem, semmi extrát nem tartalmaz. Pontosabban a gitárjaim, ami jelenleg 2 hangszer, egy 2010-es mexikói Fender Stratocaster 50’s Classic Player tobacco sunburst V-vágású nyakprofilú, és egy Gibson Les Paul Studio 50-es nyakprofilú 2012-es évjárat. Az erősítőm pedig egy Fender Blues Deluixe 1946-os Reissue tweed modell, full cső 40 watton. Emellé párosul 12 db analóg gitár effekt pedál. Legjava Boss és egy két másféle, akár Invasion, Behringer, Artec, Digitech, Jim Dunlop, Electro harmonix, de ezekre mondhatni mindegyik márkából csak 1 van. Nem szeretem túlzottan vegyíteni őket, mármint fele Boss fele Artec… Ettől függetlenül itt is a kötés és alkalmazás a lényeg, hogy a kisebb frekvencia jelű vagy nagyobb jelű pedálokat egymásutánjában hogyan kötjük, párosítjuk össze. Sok múlik ezeken is. De későbbiekben úgyis rátérünk. Most röviden talán elég ennyit elmondanom erről.

Kihagyhatatlan kérdés, tervek!

Köszi! Első sorban szeretném a Mephisto-t igazán megturnéztatni, kisebb-nagyobb bandák társaságában. Idővel szeretném a zenei stúdiómat teljességében létrehozni és mások számára is felajánlani. Emellett szeretnék kiadni egy hivatalos albumot a zenekarral. Tervezem egy életmű könyvemet napvilágra hozni, de még sok mindent kell leírnom benne és még csak a gyermekkoromnál tartok, mivel időigényes és abból van a legkevesebb. Talán a kihagyhatatlan kérdés az lett volna, mely énekesek hatottak rám kezdetben és ma? Legelső körben Ronald Belford (Bon) Scott az AC/DC énekese. Utána fedeztem fel Ozzy Osbourne-t és Alice Coopert, majdan Jim Morrisont és persze Robert Plant-t. Számomra ők a nagyágyúk ma is. Természetesen gitárosokból se mondhatom, hogy, hű de sok volt. Első körben Chuck Berry fogott meg, Őt követte Angus Young, majd Jimmy Page, Tony Iommy, később pedig Eric Clapton és aztán Yngwie J. Malmsteen. Talán ennyi lenne.

Üdvözlettel:
Mephisto

Galéria



Udy
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com

2013. február 11., hétfő

Lehoczki Dénes, LD gitárok


Lehoczki  Dénes gitárkészítő. Az emberiség egyik legnagyobb találmánya a zene. A jó Isten megadta a zenélés képességét az embernek. Azonban keveseknek adatott meg az a tehetség, hogy elkészíthessék a hangszert, amin keresztül a zene megszólalhat.

Nagy tisztelettel köszöntöm az oldalon Lehoczki Dénest. Nem lehet más az első kérdés. Hogyan vezetett az utad a gitárok, a gitározás, a gitárkészítés felé?

A 80’-as évek közepén, amikor hódított a rock zene, az akkori magyar és külföldi rock/heavy metal együtteseket hallgatva nagyon megtetszett az elektromos gitárok hangja. Minden vágyam volt, hogy meg tanuljak gitározni, és legyen nekem is egy gitárom. 13 éves koromban kaptam a szüleimtől a születésnapomra egy Orosz klasszikus gitárt, amin elkezdtem tanulni autodidakta módon. Akkor szembesültem először a ténnyel, hogy abban a formában azon a gitáron nagyon nehéz volt játszani. Egy nap elhatároztam, hogy egy kicsit finomítok a gyári beállításokon. Mivel túl magasan helyezkedtek el a húrok, állítási lehetőség nem volt, így a nyakrögzítő csavaron lazítottam és egy vékony fadarabbal kiékeltem a nyak és a test közötti hézagot, ezáltal sikerült ez a hibát kiküszöbölnöm. A következő lépés a nyak profiljának az átalakítása volt, mert nagyon vastag volt a nyaka, nehéz volt rajta játszani, ezért azt ráspollyal és csiszoló vászonnal levékonyítottam. Ez volt az első, kezdetleges átalakítási projektem.

1986-ban alakítottam át az első elektromos gitárom amelyhez, saját elképzelés alapján készítettem egy gitártestet.
Ez egy Csehszlovák "Jolana Iris"volt. A gitár test laminált fából ragasztással készült és az akkori ROCK irányvonalat képviselő villámformát kapta.
Az ihletet a Hohner cég SR HEAVYmodellje adta, amely akkoriban az elérhetetlen 1000 DM áron volt forgalmazva az akkori Nyugat-Németországban.

1987-ben a második elektromos gitáromat is átalakítottam, amely ugyancsak Csehszlovák gyártmányú, egy "Jolana strat"volt. A nyak fejének a fazonját átalakítottam, viszont minden egyéb alkatrészt kicseréltem rajta melyeket az akkori Nyugat-Németországi SONOR hangszergyártól kaptam ajándékba, így Kahler tremolót, az osztható EMG select nyaki és GH-4 típusú  passzív hátsó hangszedőt melyeket mind az áhított Hohner  SR HEAVY modellekbe szereltek anno. Ez a test már egy darab szolid fenyő blockból készült. Nyagyon könnyű és szép fazonú gitár volt, de a fa rezgése hangkitartás terén bizony kívánnivalót hagyott maga után...

Az azt követő éveken több változtatáson és átalakításon esett át néhány elektromos gitár, amelyek egyikéhez már egy új Jackson/Charvel sportos fazonú gitárnyakat készítettem körtefából. A fogólapot a bundokkal pedig a korábbi "Jolana strat"-ról fejtettem le és ragasztottam rá a nyakra. A merevítő pálca hiányában a húrok húzó igénybevételéből fakadó nyakgörbületet nem tudtam kiküszöbölni. Midezek a próbálkozások, a szerzett tapasztalatok, valamint az elkövetett hibák tanítottak és sarkalltak arra, hogy egyre jobb gitárokat készítsek. A hangszergyártó cégek sorozatgyártásban készült hangszerein észlelt hiányosságokat is figyelembe vettem a saját hangszereim elkészítése során.

2006-2009-ig négy elektromos gitárt építettem, amelyek teste, válogatott előkezelt keményfából készültek. Ezek a gitárok (Claim, Charvel,  BC-richés Hohner) gyári gitárnyakkal lettek felszerelve és különböző jó minőségű egyéb alkatrészekkel mint,(Steinberger, Kahler, Ibanez, EMG,Hohner)
Ez a két gitár már a boldog tulajdonosait szolgálja örök garanciával J.


A csúcsminőségű CLAIM gitárokat a SONOR hangszergyár készítette 1989-1990 között, a fotón a a négy gitár közül a legfelső gitár nyaka, egy  CLAIM fontaine SH gitárból származik amelyet ugyancsak ajándékba kaptam a híres hangszergyártól. Itt megemlíteném, hogy a SONOR cég  marketing vezetőjének  nagylelkűsége előtt tisztelegve, a 2007-ben alapított és mai napig is fennálló rock együttesem a CLAIM nevet kapta.


Az együttes dalai a Facebook oldalunkon meghallgathatóak. (Claim együttes).



2010 a változás éve... Elkészült az első saját névvel ellátott,  kézzel készült elektromos gitárom amely a nevem kezdőbetűit viseli, LD guitars. Egy új irányvonal, amely a precizitás, minőség és az egyediség jegyét viseli magán. A gitártest egy darabból álló "solid" gőzölt bükk, a nyak ugyancsak egy darabból álló (nem ragasztott fejű!) juhar. A fogólap kőris! Nem jellemző a gitárgyártók körében, hogy fogólapként ezt a keményfát használnák, de én kipróbáltam. Tökéletes minden szempontból és gyönyörű a fa erezet rajzolata, amely emeli az esztétikai kép színvonalát. A bundok Dunlopmárkájú nikkel ezüst ötvözet, extra jumbomérettel. A nyak" Two ways truss rod" tipusú dupla soros, kétirányú nyakmerevítő pálcával szerelt. Az elektronika, egy Di marziosuper distortiona hídnál  és egy EMGnyaki single coil a nyaknál.
Ez egy átmenő nyakas (neck thru) modell, amely már wengedió fogólappal készült, ugyancsak juhar nyakkal és gőzölt bükk testtel valamint shellack finish-el, politurozással készült. Sajnos ma már nem használják ezt a fényezési/konzerválási, technológiát mert nagyon sok kézi munkát igényel de ami számomra fontos az, hogy a végeredmény gyönyörű legyen, a shellack pedig teljesen természetes anyag.

Dénes, hogyan születik a döntés, hogy egyáltalán milyen hangszer készüljön?

Valójában nem sok gitárt készítettem még, de mindig a minőség, a tartósság, a természetesség híve voltam, a formavilágot pedig számomra soha nem a divat határozta meg, hanem az elképzeléseim, a megvalósítatlan álmaim, a szerzett tapasztalatok és az érzések.

Megszámlálhatatlan gitár „sablon” létezik. Foglalkozol a tradicionális formákkal, elektronikáknál, vagy inkább az egyediség a fő szempont?

Természetesen, amint a fotókon is látható egy külső szemlélő számára, hogy fel lehet fedezni egy-egy fazont, típust vagy formát, de mégsem lehet megbélyegezni egyik gitáromat sem, hogy ez egy másolat, mert mind-mind egyedi, minden szempontból. A gitárok készítésére soha nem az anyagi megfontolás vezérelt, hanem az, hogy egyedit és maradandót alkossak.

Akusztikus gitárok?

Mint gitáros, imádom az akusztikus gitár hangját, de még nem volt lehetőségem készíteni, viszont van néhány különleges darab a birtokomban, ami inspirált az egyediségre. Így, egy igazi különlegesség, egy 1925-ben Sziciliában, Catania városában készült olasz mestermű, amely mahagóni, ében, fenyőfából készült, tele gyönyörű intarziás gyöngyház berakásokkal. Sajnos ez a gitár már nem alkalmas a játékra, csak dísz.

Magad is gitáros vagy, de mennyire tartod fontosnak, hogy más zenészek is teszteljék a gitárjaid?

Mivel nem a hírnév az, ami inspirál, így számomra az másodlagos dolog, de mindenképp fontos, hogy a zenész társaim véleményezzék a munkámat, mert egyrészt nyitott vagyok az új, más szemszögből megközelített elképzelések megvalósítására, és arra is, ha valaki nem csak építő kritikával illet, hanem negatívumokra rávilágítva, az esetleges  hibákból tanulva azokat, a következő hangszerem elkészítésekor figyelembe vehetem.
  
Dénes, végezetül, kérdezhetnélek a terveidről?

A jövőben is szeretnék még gitárokat készíteni, hisz ez nekem, mint a zene is, ugyancsak a legkedvesebb hobbim. Már dolgozom az új gitáromon, amely egy sokkal összetettebb építésű hangszer lesz, és merészebb elképzelés alapján készül. A jövőben szívesen bemutatom majd, ha elkészült, de addig még szeretném ezt titokban tartani. Annyit azért elárulok, hogy ebben a gitárban aktív Claim hangszedők és elektronika lesz, ami ma már 23-24 év távlatában nem szerezhető be.

Hogy mitől jó egy hangszer? 

Azt leírni nem lehet, azt érezni kell.

Hallani, látni, tapintani, magadhoz ölelni és eggyé válni vele.

Amikor a kezeiddel érzed, ahogy a gitárhúrok rezgése egész a szívedig ér...

Lehoczki Dénes

Köszönettel:

Udvardy Udy Zsolt

Galéria




Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
mail: udy@gitarvilagok.com




2013. február 9., szombat

ParanoiD

Paranoid, a Felvidékről. Győrben találkoztam a zenekarral a Hungarica és a Cool Head Clan társaságában. A Paranoid vegytiszta heavy metal muzsikája igencsak jól indította a koncertet. Köszöntöm a zenekart az oldalon. Kezdjük az alapkérdéssel, mit kell tudnunk a Paranoidról?

Ivancsik Sándor: A zenekar 1998-ban alakult. A zenekar alapból azért alakult, mert a klasszikusnak mondott heavy metalt – ami meghatározta az én zenei ízlésemet - ezt a dallamos kemény zenét senki nem játszotta és nem is játssza Felvidéken. Mindig is ilyen zenét szerettem volna játszani. Innen jött az ötlet. Az eredeti felállásból már csak én vagyok. Kisebb, nagyobb tagcserék után alakult ki a jelenlegi felállás. Mondhatom azt, hogy 2009 óta a zenekar többet ért el, mint 98-2009-ig. Köszönet ezért barátainknak, akik hittek bennünk, a teljesség igénye nélkül, nem szeretnék senkit sem kihagyni, mindenki tudja, kikről van szó (családjainktól kezdve a Cool Head Klanon keresztül a rengeteg zenekarig, akikkel együtt játszottunk), motoros barátaink, fesztivál és koncertszervezők, a sajtó képviselői (internetes és nyomtatott sajtó), mindenki, aki hitt és hisz bennünk a mai napig. A Paranoid zenekar egy egyszerű, sima, mint ahogy írtad is egy vegytiszta heavy metal zenekar, se több se kevesebb. Nem akarjuk megváltani a világot, olyan zenét játszunk, amilyet szeretünk, hallgatunk.

Mik voltak azok a fordulópontok, melyek után a Paranoid Felvidék meghatározó rock zenekarává vált?

I.S.: Én nem hinném, hogy a Paranoid zenekar Felvidék meghatározó rock zenekara lenne. Rajtunk kívül sok jó banda található Felvidéken. pl. Totalica – Jókáról, Friday – Ipolyságról, Raf-II – Dunaszerdahelyről, de még sorolhatnám. Felvidéken viszonylag keveset koncertezünk, bár remélem, hogy ez idén megváltozik.
V.A.: Nem vagyunk meghatározóak, de meg kell hagyni, hogy az esetek szinte 100%-ban kitűnő hangulatú bulijaink vannak, még ha csekélyebb is a közönség száma, a hangulat mindig fokozott.

Végignyomtátok a klasszikus Pokolgép számokat. Ami már eleve feltételez egy nagyon komoly hangszeres tudást. Utalván Kukovecz Gábor briliáns gitárjátékára. Most a zenekar gitárosait kérdezném, hogyan kerültetek a heavy metal, ill. egyáltalán a gitározás közelébe?

I.S.: Komolyabban 12 évesen fogtam először gitárt a kezemben. Az első 3 akkord, amit megtanultam az a klasszikus E-C-D 2 húron, és nyomattam ameddig tudtam. Dalokat írtam belőle J Utána kezembe került egy szlovák gitárakkord füzet, és amilyen akkordok találhatóak voltak benne, mindet megtanultam. Az első dal, amit elejétől a végéig el tudtam játszani az egy mulatós dal volt. A Pokolgép zenekaron nőttem fel, még szép, hogy ismerem a dalaikat. Sőt, 2000-ben 2x is volt lehetőségünk játszani velük. Eleinte nagyon sokat szólóztam, rengeteget gyakoroltam, de 2009 óta, mióta Ati átvette a szólógitáros szerepét, nekem inkább az ikerszólók maradnak és a harapós riffek. De azért néha kiveszem a részem egy – két dalban.
V.A.: Nálam kb 12-13 koromban kezdődött, de ha egész pontos akarok lenni, akkor 9évesen, ugyanis akkor voltam életem első rock buliján, ami egy Karthago koncert volt. Az nekem nagyon tetszett, utána otthon előkerültek apu bakelit lemezei, azokat hallgattam, de pár hónap múlva alábbhagyott a lelkesedés. Az „őrület” a már említett 12-13 éves korom táján jött, újra előkerültek a lemezek, amelyeknek nagyon imádtam a hangulatát, magának a lemezhallgatásnak. Külön élmény, amikor recsegve szól a lemez. Ebből adódóan szeretem a jó kis 70-80as évek rockzenéit Karthago, Piramis, a régi Edda, Omega, külföldről Deeap Purple, Black Sabbath, nagy kedvencem Mike Oldfield 80-as évekbeli munkássága, de sorolhatnám még hosszú sorokon keresztül. A metal zene szeretete a Metallica Black – albumával kezdődött. Még kazetta formájában került a kezembeJ. Utána szépen sorban jöttek a többiek. Mindemellett főleg esténként szokásom klasszikus muzsikákat is hallgatni: Mozart, Brahms, Paganini. Ez a zeneszeretet nagyjából 16 éves koromra oda „fajult”, hogy elhatároztam, meg tanulok gitározni. Egy hideg januári estén sétáltam be Sanyihoz, hogy szeretnék tőle tanulni, és ő elvállalta. Kb. 1 évig tanított, míg azt nem mondta, hogy innentől már rajtam áll a dolog. Azóta volt 1,5 zenekarom. Azért 1,5, mert az egyik csak próbatermi formáció volt – ez a fél, a maradék egyel pedig volt 7-8 koncertünk is feloszlásig. Ezután jött a Paranoid, ahol azóta is tevékenykedek J.
B.J.: már 9-10 éves koromban elkezdtem hallgatni bátyám Moby Dick, Judas Priest és Skid Row kazettáit. Már akkor nagyon megtetszett a metal zene, de miután meghallottam a Just is for all… kazettát a Metallica-tól onnantól nem kellett sok a Motörhead-hez. Az első koncert, ami meghatározó volt az egy Paranoid koncert volt 15 évesen, utána találkoztam Sanyival, dumáltunk és mondta, ha tetszett, akkor menjek el nyugodtan a próbájukra.
Ott találkoztam a zenekarral és a hangszerekkel testközelben, akkoriban Pepének már megvolt a B4-es Cort bőgője, mely nagyon megtetszett hangzásilag. Később egyik alkalommal mentem át Sanyihoz, aki kint ült akkori tanítványával ifj. Vörös Attilával. És később mikor már én is beszereztem a magam hangszerét, már Attilát kértem fel hogy tanítson a hangszer helyes használatára J. Azóta volt 2 zenekar ahol tevékenykedtem, de a tagok egyike sem volt annyira elkötelezett a zene iránt, mint én, így ott abba maradt a 2 zenekar. Később Attilával játszottunk közösen egy zenekarban ami már épp felbomlóban volt, s akkor megkeresett Sanyi az ötlettel, hogy „mi lenne, ha…” aminek már lassan 3 éve.



Melyek azok a célkitűzések, amik mozgásban tartják a zenekart?

I.S.: Sokat koncertezni, főleg olyan helyeken, ahol még eddig nem  ismernek bennünket, vagy csak hallottak rólunk. Szerencsénkre a koncertnaptárunk szinte napról napra bővül.
V.A.: Minél több emberhez eljuttatni a zenénket. Igen, bővül szépen, pl. ezen a héten befutott 3 tuti koncert, egy 4. pedig tárgyalás alatt van.

Térjünk egy kicsit vissza a gitárok világába. Beszélnétek a gitárcuccokról? Nagyon jól szólt a zenekar. Érdekelne, hogy a kiváló játéktudást mi zúzta ki a színpadról?

I.S.: Kezdjük az alapoktól. Egy Peavey Supreme 300W-os 8 Ohmos láda szól egy AVT szériás 150 W-os előfokcsöves Marshall fejjel. Nyers, erős erősítő 4 csatornával (2 tiszta és 2 torzított). Gitárom egy nemrég vásárolt fehér Vintage V100AW LP, Wilkinson hangszedőkkel, mahagóni test és nyak, rózsafa fogólap. Nem olyan rég a győri Zenebutikban, akik szintén támogatnak minket, Robi barátunk ajánlotta nekem a 12-es Elixíreket a vadiúj gitáromra. Előtte 10-eseket használtam, de gyakran szakadtak. Megmondom őszintén, hogy kicsit ódzkodtam tőle, mivel túl vastagnak hittem, de miután felraktam és kipróbáltam meglepődtem, hogy mennyire kényelmes és dögös a hangja. A pengetőim változóak, de a vastagság maradt 1mm. Szeretem a George Dennis pengetőket, már ha hozzá lehet jutni.
V.A.: Én Marshall 1960A jelzésű ládát használok egy full csöves Line 6 HD 100as fejjel, hozzá   a Line 6 FBV Shortboard vezérlőpedál. Gitárom egy Floyd Rose-al szerelt ESP/LTD M1000es modell, EMG 81-es aktív hangszedő szett, égerfa test, jávor nyak, rózsafa fogólap. 9-46-os hibrid Elixir húrok feszülnek rajta, szólóknál könnyebb dolgom van így, és a riffek is megdörrennek vele. Már régóta a George Dennis pengetőkre esküszöm, közülük is az 1 mm-esekre. Sajnos egyre nehezebb beszerezni ezeket a pengetőket.
B.J.: Tetszenek a szép idomok, így nem csoda hogy egyből bele szerettem az ESP LTD F-104-esbe. Gyönyörű 4húros, agatis test, jávor nyak, rózsafa fogólap, 2x ESP SB-4 hangszedő, volume & balance controls, ESP ABQ-2 aktív EQ, fekete hardver, ESP DB-4 húrláb, 24 XJ érintő, 50’-es Pro Steels húrokkal. Az erősítéséhez egy Behringer ULTRABASS BX600 kombót használok, és egy Ashdown MAG 300 EVO II - 300W basszusfej, mely egy Warwick 410 PRO - 300W láda immáron szerves tagja.

Hogyan látjátok a Felvidék helyzetét a rockzene szempontjából?

I.S.: Vannak kisebb nagyobb fesztiválok, motoros találkozók, kevés a club. Jó lenne, ha több lehetőséget kapnának a zenekarok, ezért kell ezt a keveset is kihasználni, ami adódik.

A zenekar tagjai: Both Sándor, Brinzik József, Ivancsik Sándor, Vörös Attila

A zenekar hivatalos oldala: www.paranoid-felvidek.hu

Köszönettel:
Udvardy Udy Zsolt

Galéria



Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com