Lukács László

A megszokott bekezdéssel kezdjük a beszélgetést! Ismerkedjünk meg Lukács Lászlóval, a Barbears gitárosával! Laci, miért a gitár?

Újkígyóson nőttem fel, egy Békés megyei községben, elszigetelve, ahol nem volt a környezetemben példaképnek felállítható rockerek. Én mégis tollas-ütővel a kezemben a tükör előtt ugráltam, mintha gitároznék, pedig akkor még azt sem tudtam mi az. Tizenkét éves koromban kaptam édesanyámtól egy Vega márkájú szovjet mono magnót, választhattam hozzá három kazettát. Azt mondtam az eladónak, hogy olyat adjon, amin gitároznak. Így jutottam hozzá életem első Al Dimeola, Korál és Saxon kazettáihoz. Aztán rendszeresen hallgattam a rádióban a Heavy Metal kedvelőinek c. műsort, onnan vettem fel a számokat. 1985-86 tájékán láttam meg, hogy lesz a Metallica kedvelőinek c. műsor (akkoriban a rádióban még lehetett ilyen zenekarokat hallgatni). Nem tudtam, hogy mi az, de érzetem, hogy valami történni fog. A műsor a Ride the lightning számmal kezdődött és a barokkos gitárbontás után bejövő brutál riff hallatán potyogtak a könnyeim örömömben. Attól a perctől akarok gitározni.

Foglalkozol a gitárzene egyéb vonalaival is?

Mindig is mindenféle stílust szerettem, az egyetlen kapocs a gitár. Imádom a bluest, a fúziós jazzt, a legdurvább metál műfajokat és még a jó AOR-t is. De játszani csak a bluessal átitatott kövér riffekben gazdag, mondjuk azt, stoner számokat szeretem.

Milyen szempontok, ha egyáltalán vannak, alapján szerzed a Barbears gitáralapjait?

Kb. egy éve, mióta Szatmári János lett a basszusgitárosunk - aki eredetileg gitáros-énekes a Hívatlan Vendégek zenekarban -, sőt, szeptemberben Garamszegi Balázst, akinek sokat köszönhetünk, Blanár Levente váltotta az énekesi poszton, aki mellesleg nagyon jó gitáros, a zeneszerzés igazán közös munka lett.

Hihetetlen „érthetően” gitározol, irigylésre méltó stílus. Hogyan alakítottad ki a saját gitárvilágod?

Ezen sosem gondolkodtam, csak játszottam, ami jól esett, ez lett belőle.

Laci, jöhet minden, amit a gitárcuccodról tudni kell!

Egy gyönyörű és fantasztikus hangszerem van, Raven West Rm300dx. Egy 1981-es Randall Commandert használok egy 4x50 wattos Celection ládán. Egy házilag gyártott Overdrive-t használok, van egy Digitech flangerem, egy Boss chorus pedálom és a kedvencem egy állat Dime Cry Baby From Hell.

Apropó, visszatérve egy kicsit. Beszélhetnénk a Barbears-ról?

2008 tavaszán alakultunk. A jelenlegi felállás: Blanár Levente ének-gitár, Szatmári János basszusgitár, Lukács László gitár, Szabó Béla dob. Egyszerű, őszinte, csúnya férfi-zenét játszunk. Eddig önerőből két Lp-nk jelent meg, 2009-ben a Let’s See The Bears és 2012-ben a Doom Bar. Szeretünk koncertezni, jó koncertjeink voltak és lesznek is. Idén új anyag felvételére készülünk.

Sajnos, talán ez a realitás, de számos zenész igencsak borúsan látja a magyar rock zenészek, ill. a saját helyzetét. Akár anyagi, akár mint az irántuk való érdeklődés szempontjából. Csatlakozol ehhez, vagy más véleményen vagy?

Tisztában vagyunk vele, hogy „szar” a helyzet, de nem is várunk mást, csak jó bulikat, jó hangulatot, a zenélés öröme kárpótol mindenért.

Hogyan látja Lukács László a szegedi rock életet?

Sok jó banda van Szegeden, nem sorolom fel őket, de a legnagyobb szerencsénk, hogy itt munkálkodik Vári Gábor és a Black Hole Sound stúdiója. Azt hiszem Neki köszönhet legtöbbet ez a környék.

Köszönöm Laci az interjút, és sok sikert kívánok a továbbiakhoz a gitarvilagok.com nevében is!

Az zenekar honlapja: http://barbears.bandcamp.com/
E-mail címe: barbears@gmail.com

Üdvözlettel:
Udvardy Zsolt

0630 2261017
udy@gitarvilagok.com

Nagy Dénes, Cry Free

Nagy tisztelettel üdvözöllek az oldalon, és egyben gratulálok, hogy pályádat a Cry Free-ben folytatod. Ez nem akármilyen „folytatás”. Hogyan vezetett az utad a Cry Free-be?

Szia! Először is köszönöm szépen a lehetőséget! Az egész történet 2012 októberére vezethető vissza. Lee Olivérrel már régi barátok vagyunk, ő is a Kőbányai Zenei Stúdióban tanult, onnan az ismeretség. Októberben egy koncerten találkoztam Olivérrel, iszogattunk, beszélgettünk és egyszer csak megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem Deep Purple-t gitározni... Akkor elég váratlanul ért a kérdés :) Megkérdeztem, hogy miről is lenne szó? Ő felvázolta a helyzetet, miszerint 100%-osan a saját muzsikájának szeretne élni és úgy érzi, 5 év Deep Purple gitározása után most már csak ezzel kíván foglalkozni és rám gondolt, mint utód. Rábólintottam a dologra, december elején mutatott be a Cry Free tagjainak, volt egy meghallgatás, tetszett nekik az, amit csináltam, azóta próbálok rendszeresen a zenekarral.

Az egyik, és talán kiemelkedően a legjobb Deep Purple tribute zenekarban játszol. Mennyire korlátozza a játéktered a „tribute” jelző? Egyáltalán mit takar nálad ez a kifejezés?

A Cry Free zenekar egy nagyon családias közeg. Nem várják el tőlem, hogy leszedjem Richie Blackmore figuráit, soundját vagy bármi mást... Nem is vagyok ennek a híve. Volt régebben olyan időszak, amikor egy az egyben megtanultam különböző gitárosok trükkjeit, figuráit, megpróbáltam a soundokat a saját motyómmal imitálni, de erről szerintem egy bizonyos idő után leszokik az ember, és elkezdi megkeresni a saját soundját, a saját gitározási stílusát. Én úgy érzem, az utóbbi 1-2 évben érkeztem el ehhez a ponthoz. Természetesen tiszteletben tartom azokat a klasszikussá vált motívumokat, amiket az öreg Blackmore is mindig eljátszott és azokat nem "barmolom" szét, de az, amit ő sem játszott kétszer ugyanúgy, ott az a célom, hogy egy picit az én játékomat is megismerjék az emberek, magamból is adjak valamit.

Forduljunk egy kicsit a hangszerek felé. Mennyire kellett átrendezni a felszerelésed a Cry Free-hez?

Semmiféle drasztikus változás nem történt, ugyanaz a Stratocasterem van, mint volt, erősítő csere sem történt, pedalboard sem változott, abból gazdálkodom, amim van. :)

Gondolom, most a zenekar elég elfoglaltságot ad. Az, hogy egy tökéletes „választása” vagy a Cry Free-nek, ez nem kétséges. Mi a helyzet az egyéb zenei tevékenységeiddel? Egyáltalán kellett hátrahagynod valamit is?

Volt időszak, amikor 4-5 zenekarban muzsikáltam egyszerre, de annak hamar vége lett, mert akármennyire is szerettem az összes bandát, le kellett redukálnom a számukat, mert folyamatos próba/koncert ütközések voltak. A Cry Free előtt 4 évig az AC/DC/GP-ben muzsikáltam, ami nagyon sok jó tapasztalattal gazdagított, teret adott fejlődésemnek, sok helyen megfordultam velük, barátságban váltunk el. Most januárban volt a búcsúkoncertje egy régóta működő zenekarnak, a Make Some Noise-nak, aminek szintén a tagja voltam 3 éven keresztül. Saját szerzeményeket játszottunk meg egy- két feldolgozást is. Örök emlék marad! Jelenleg a Cry Free mellett egy zenekart csinálok még, amit nagyon kedves barátaimmal alapítottunk még másfél évvel ezelőtt, ez pedig a MILF Magnet. Feldolgozás műsor van kész, egyelőre különböző előadóktól, mint például: Lance Lopez, Eric Gales, Rival Sons, Hendrix. Közben folyamatosan írjuk a saját szerzeményeket, remélem a közeljövőben fel is tudunk venni párat. Ez egy igazi szerelem-zenekar!

Köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com nevében!

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com




Lehoczki Dénes, LD gitárok


Lehoczki  Dénes gitárkészítő. Az emberiség egyik legnagyobb találmánya a zene. A jó Isten megadta a zenélés képességét az embernek. Azonban keveseknek adatott meg az a tehetség, hogy elkészíthessék a hangszert, amin keresztül a zene megszólalhat.

Nagy tisztelettel köszöntöm az oldalon Lehoczki Dénest. Nem lehet más az első kérdés. Hogyan vezetett az utad a gitárok, a gitározás, a gitárkészítés felé?

A 80’-as évek közepén, amikor hódított a rock zene, az akkori magyar és külföldi rock/heavy metal együtteseket hallgatva nagyon megtetszett az elektromos gitárok hangja. Minden vágyam volt, hogy meg tanuljak gitározni, és legyen nekem is egy gitárom. 13 éves koromban kaptam a szüleimtől a születésnapomra egy Orosz klasszikus gitárt, amin elkezdtem tanulni autodidakta módon. Akkor szembesültem először a ténnyel, hogy abban a formában azon a gitáron nagyon nehéz volt játszani. Egy nap elhatároztam, hogy egy kicsit finomítok a gyári beállításokon. Mivel túl magasan helyezkedtek el a húrok, állítási lehetőség nem volt, így a nyakrögzítő csavaron lazítottam és egy vékony fadarabbal kiékeltem a nyak és a test közötti hézagot, ezáltal sikerült ez a hibát kiküszöbölnöm. A következő lépés a nyak profiljának az átalakítása volt, mert nagyon vastag volt a nyaka, nehéz volt rajta játszani, ezért azt ráspollyal és csiszoló vászonnal levékonyítottam. Ez volt az első, kezdetleges átalakítási projektem.

1986-ban alakítottam át az első elektromos gitárom amelyhez, saját elképzelés alapján készítettem egy gitártestet.
Ez egy Csehszlovák "Jolana Iris"volt. A gitár test laminált fából ragasztással készült és az akkori ROCK irányvonalat képviselő villámformát kapta.
Az ihletet a Hohner cég SR HEAVYmodellje adta, amely akkoriban az elérhetetlen 1000 DM áron volt forgalmazva az akkori Nyugat-Németországban.

1987-ben a második elektromos gitáromat is átalakítottam, amely ugyancsak Csehszlovák gyártmányú, egy "Jolana strat"volt. A nyak fejének a fazonját átalakítottam, viszont minden egyéb alkatrészt kicseréltem rajta melyeket az akkori Nyugat-Németországi SONOR hangszergyártól kaptam ajándékba, így Kahler tremolót, az osztható EMG select nyaki és GH-4 típusú  passzív hátsó hangszedőt melyeket mind az áhított Hohner  SR HEAVY modellekbe szereltek anno. Ez a test már egy darab szolid fenyő blockból készült. Nyagyon könnyű és szép fazonú gitár volt, de a fa rezgése hangkitartás terén bizony kívánnivalót hagyott maga után...

Az azt követő éveken több változtatáson és átalakításon esett át néhány elektromos gitár, amelyek egyikéhez már egy új Jackson/Charvel sportos fazonú gitárnyakat készítettem körtefából. A fogólapot a bundokkal pedig a korábbi "Jolana strat"-ról fejtettem le és ragasztottam rá a nyakra. A merevítő pálca hiányában a húrok húzó igénybevételéből fakadó nyakgörbületet nem tudtam kiküszöbölni. Midezek a próbálkozások, a szerzett tapasztalatok, valamint az elkövetett hibák tanítottak és sarkalltak arra, hogy egyre jobb gitárokat készítsek. A hangszergyártó cégek sorozatgyártásban készült hangszerein észlelt hiányosságokat is figyelembe vettem a saját hangszereim elkészítése során.


2006-2009-ig négy elektromos gitárt építettem, amelyek teste, válogatott előkezelt keményfából készültek. Ezek a gitárok (Claim, Charvel,  BC-richés Hohner) gyári gitárnyakkal lettek felszerelve és különböző jó minőségű egyéb alkatrészekkel mint,(Steinberger, Kahler, Ibanez, EMG,Hohner)
Ez a két gitár már a boldog tulajdonosait szolgálja örök garanciával J.


A csúcsminőségű CLAIM gitárokat a SONOR hangszergyár készítette 1989-1990 között, a fotón a a négy gitár közül a legfelső gitár nyaka, egy  CLAIM fontaine SH gitárból származik amelyet ugyancsak ajándékba kaptam a híres hangszergyártól. Itt megemlíteném, hogy a SONOR cég  marketing vezetőjének  nagylelkűsége előtt tisztelegve, a 2007-ben alapított és mai napig is fennálló rock együttesem a CLAIM nevet kapta.


Az együttes dalai a Facebook oldalunkon meghallgathatóak. (Claim együttes).

2010 a változás éve... Elkészült az első saját névvel ellátott,  kézzel készült elektromos gitárom amely a nevem kezdőbetűit viseli, LD guitars. Egy új irányvonal, amely a precizitás, minőség és az egyediség jegyét viseli magán. A gitártest egy darabból álló "solid" gőzölt bükk, a nyak ugyancsak egy darabból álló (nem ragasztott fejű!) juhar. A fogólap kőris! Nem jellemző a gitárgyártók körében, hogy fogólapként ezt a keményfát használnák, de én kipróbáltam. Tökéletes minden szempontból és gyönyörű a fa erezet rajzolata, amely emeli az esztétikai kép színvonalát. A bundok Dunlopmárkájú nikkel ezüst ötvözet, extra jumbomérettel. A nyak" Two ways truss rod" tipusú dupla soros, kétirányú nyakmerevítő pálcával szerelt. Az elektronika, egy Di marziosuper distortiona hídnál  és egy EMGnyaki single coil a nyaknál.

Ez egy átmenő nyakas (neck thru) modell, amely már wengedió fogólappal készült, ugyancsak juhar nyakkal és gőzölt bükk testtel valamint shellack finish-el, politurozással készült. Sajnos ma már nem használják ezt a fényezési/konzerválási, technológiát mert nagyon sok kézi munkát igényel de ami számomra fontos az, hogy a végeredmény gyönyörű legyen, a shellack pedig teljesen természetes anyag.

Dénes, hogyan születik a döntés, hogy egyáltalán milyen hangszer készüljön?

Valójában nem sok gitárt készítettem még, de mindig a minőség, a tartósság, a természetesség híve voltam, a formavilágot pedig számomra soha nem a divat határozta meg, hanem az elképzeléseim, a megvalósítatlan álmaim, a szerzett tapasztalatok és az érzések.

Megszámlálhatatlan gitár „sablon” létezik. Foglalkozol a tradicionális formákkal, elektronikáknál, vagy inkább az egyediség a fő szempont?

Természetesen, amint a fotókon is látható egy külső szemlélő számára, hogy fel lehet fedezni egy-egy fazont, típust vagy formát, de mégsem lehet megbélyegezni egyik gitáromat sem, hogy ez egy másolat, mert mind-mind egyedi, minden szempontból. A gitárok készítésére soha nem az anyagi megfontolás vezérelt, hanem az, hogy egyedit és maradandót alkossak.


Akusztikus gitárok?

Mint gitáros, imádom az akusztikus gitár hangját, de még nem volt lehetőségem készíteni, viszont van néhány különleges darab a birtokomban, ami inspirált az egyediségre. Így, egy igazi különlegesség, egy 1925-ben Sziciliában, Catania városában készült olasz mestermű, amely mahagóni, ében, fenyőfából készült, tele gyönyörű intarziás gyöngyház berakásokkal. Sajnos ez a gitár már nem alkalmas a játékra, csak dísz.

Magad is gitáros vagy, de mennyire tartod fontosnak, hogy más zenészek is teszteljék a gitárjaid?

Mivel nem a hírnév az, ami inspirál, így számomra az másodlagos dolog, de mindenképp fontos, hogy a zenész társaim véleményezzék a munkámat, mert egyrészt nyitott vagyok az új, más szemszögből megközelített elképzelések megvalósítására, és arra is, ha valaki nem csak építő kritikával illet, hanem negatívumokra rávilágítva, az esetleges  hibákból tanulva azokat, a következő hangszerem elkészítésekor figyelembe vehetem.
  
Dénes, végezetül, kérdezhetnélek a terveidről?


A jövőben is szeretnék még gitárokat készíteni, hisz ez nekem, mint a zene is, ugyancsak a legkedvesebb hobbim. Már dolgozom az új gitáromon, amely egy sokkal összetettebb építésű hangszer lesz, és merészebb elképzelés alapján készül. A jövőben szívesen bemutatom majd, ha elkészült, de addig még szeretném ezt titokban tartani. Annyit azért elárulok, hogy ebben a gitárban aktív Claim hangszedők és elektronika lesz, ami ma már 23-24 év távlatában nem szerezhető be.

Hogy mitől jó egy hangszer? 

Azt leírni nem lehet, azt érezni kell.

Hallani, látni, tapintani, magadhoz ölelni és eggyé válni vele.

Amikor a kezeiddel érzed, ahogy a gitárhúrok rezgése egész a szívedig ér...

Lehoczki Dénes


Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
mail: udy@gitarvilagok.com




ParanoiD

Paranoid, a Felvidékről. Győrben találkoztam a zenekarral a Hungarica és a Cool Head Clan társaságában. A Paranoid vegytiszta heavy metal muzsikája igencsak jól indította a koncertet. Köszöntöm a zenekart az oldalon. Kezdjük az alapkérdéssel, mit kell tudnunk a Paranoidról?

Ivancsik Sándor: A zenekar 1998-ban alakult. A zenekar alapból azért alakult, mert a klasszikusnak mondott heavy metalt – ami meghatározta az én zenei ízlésemet - ezt a dallamos kemény zenét senki nem játszotta és nem is játssza Felvidéken. Mindig is ilyen zenét szerettem volna játszani. Innen jött az ötlet. Az eredeti felállásból már csak én vagyok. Kisebb, nagyobb tagcserék után alakult ki a jelenlegi felállás. Mondhatom azt, hogy 2009 óta a zenekar többet ért el, mint 98-2009-ig. Köszönet ezért barátainknak, akik hittek bennünk, a teljesség igénye nélkül, nem szeretnék senkit sem kihagyni, mindenki tudja, kikről van szó (családjainktól kezdve a Cool Head Klanon keresztül a rengeteg zenekarig, akikkel együtt játszottunk), motoros barátaink, fesztivál és koncertszervezők, a sajtó képviselői (internetes és nyomtatott sajtó), mindenki, aki hitt és hisz bennünk a mai napig. A Paranoid zenekar egy egyszerű, sima, mint ahogy írtad is egy vegytiszta heavy metal zenekar, se több se kevesebb. Nem akarjuk megváltani a világot, olyan zenét játszunk, amilyet szeretünk, hallgatunk.

Mik voltak azok a fordulópontok, melyek után a Paranoid Felvidék meghatározó rock zenekarává vált?

I.S.: Én nem hinném, hogy a Paranoid zenekar Felvidék meghatározó rock zenekara lenne. Rajtunk kívül sok jó banda található Felvidéken. pl. Totalica – Jókáról, Friday – Ipolyságról, Raf-II – Dunaszerdahelyről, de még sorolhatnám. Felvidéken viszonylag keveset koncertezünk, bár remélem, hogy ez idén megváltozik.
V.A.: Nem vagyunk meghatározóak, de meg kell hagyni, hogy az esetek szinte 100%-ban kitűnő hangulatú bulijaink vannak, még ha csekélyebb is a közönség száma, a hangulat mindig fokozott.

Végignyomtátok a klasszikus Pokolgép számokat. Ami már eleve feltételez egy nagyon komoly hangszeres tudást. Utalván Kukovecz Gábor briliáns gitárjátékára. Most a zenekar gitárosait kérdezném, hogyan kerültetek a heavy metal, ill. egyáltalán a gitározás közelébe?

I.S.: Komolyabban 12 évesen fogtam először gitárt a kezemben. Az első 3 akkord, amit megtanultam az a klasszikus E-C-D 2 húron, és nyomattam ameddig tudtam. Dalokat írtam belőle J Utána kezembe került egy szlovák gitárakkord füzet, és amilyen akkordok találhatóak voltak benne, mindet megtanultam. Az első dal, amit elejétől a végéig el tudtam játszani az egy mulatós dal volt. A Pokolgép zenekaron nőttem fel, még szép, hogy ismerem a dalaikat. Sőt, 2000-ben 2x is volt lehetőségünk játszani velük. Eleinte nagyon sokat szólóztam, rengeteget gyakoroltam, de 2009 óta, mióta Ati átvette a szólógitáros szerepét, nekem inkább az ikerszólók maradnak és a harapós riffek. De azért néha kiveszem a részem egy – két dalban.
V.A.: Nálam kb 12-13 koromban kezdődött, de ha egész pontos akarok lenni, akkor 9évesen, ugyanis akkor voltam életem első rock buliján, ami egy Karthago koncert volt. Az nekem nagyon tetszett, utána otthon előkerültek apu bakelit lemezei, azokat hallgattam, de pár hónap múlva alábbhagyott a lelkesedés. Az „őrület” a már említett 12-13 éves korom táján jött, újra előkerültek a lemezek, amelyeknek nagyon imádtam a hangulatát, magának a lemezhallgatásnak. Külön élmény, amikor recsegve szól a lemez. Ebből adódóan szeretem a jó kis 70-80as évek rockzenéit Karthago, Piramis, a régi Edda, Omega, külföldről Deeap Purple, Black Sabbath, nagy kedvencem Mike Oldfield 80-as évekbeli munkássága, de sorolhatnám még hosszú sorokon keresztül. A metal zene szeretete a Metallica Black – albumával kezdődött. Még kazetta formájában került a kezembeJ. Utána szépen sorban jöttek a többiek. Mindemellett főleg esténként szokásom klasszikus muzsikákat is hallgatni: Mozart, Brahms, Paganini. Ez a zeneszeretet nagyjából 16 éves koromra oda „fajult”, hogy elhatároztam, meg tanulok gitározni. Egy hideg januári estén sétáltam be Sanyihoz, hogy szeretnék tőle tanulni, és ő elvállalta. Kb. 1 évig tanított, míg azt nem mondta, hogy innentől már rajtam áll a dolog. Azóta volt 1,5 zenekarom. Azért 1,5, mert az egyik csak próbatermi formáció volt – ez a fél, a maradék egyel pedig volt 7-8 koncertünk is feloszlásig. Ezután jött a Paranoid, ahol azóta is tevékenykedek J.
B.J.: már 9-10 éves koromban elkezdtem hallgatni bátyám Moby Dick, Judas Priest és Skid Row kazettáit. Már akkor nagyon megtetszett a metal zene, de miután meghallottam a Just is for all… kazettát a Metallica-tól onnantól nem kellett sok a Motörhead-hez. Az első koncert, ami meghatározó volt az egy Paranoid koncert volt 15 évesen, utána találkoztam Sanyival, dumáltunk és mondta, ha tetszett, akkor menjek el nyugodtan a próbájukra.
Ott találkoztam a zenekarral és a hangszerekkel testközelben, akkoriban Pepének már megvolt a B4-es Cort bőgője, mely nagyon megtetszett hangzásilag. Később egyik alkalommal mentem át Sanyihoz, aki kint ült akkori tanítványával ifj. Vörös Attilával. És később mikor már én is beszereztem a magam hangszerét, már Attilát kértem fel hogy tanítson a hangszer helyes használatára J. Azóta volt 2 zenekar ahol tevékenykedtem, de a tagok egyike sem volt annyira elkötelezett a zene iránt, mint én, így ott abba maradt a 2 zenekar. Később Attilával játszottunk közösen egy zenekarban ami már épp felbomlóban volt, s akkor megkeresett Sanyi az ötlettel, hogy „mi lenne, ha…” aminek már lassan 3 éve.

Melyek azok a célkitűzések, amik mozgásban tartják a zenekart?
I.S.: Sokat koncertezni, főleg olyan helyeken, ahol még eddig nem  ismernek bennünket, vagy csak hallottak rólunk. Szerencsénkre a koncertnaptárunk szinte napról napra bővül.
V.A.: Minél több emberhez eljuttatni a zenénket. Igen, bővül szépen, pl. ezen a héten befutott 3 tuti koncert, egy 4. pedig tárgyalás alatt van.

Térjünk egy kicsit vissza a gitárok világába. Beszélnétek a gitárcuccokról? Nagyon jól szólt a zenekar. Érdekelne, hogy a kiváló játéktudást mi zúzta ki a színpadról?

I.S.: Kezdjük az alapoktól. Egy Peavey Supreme 300W-os 8 Ohmos láda szól egy AVT szériás 150 W-os előfokcsöves Marshall fejjel. Nyers, erős erősítő 4 csatornával (2 tiszta és 2 torzított). Gitárom egy nemrég vásárolt fehér Vintage V100AW LP, Wilkinson hangszedőkkel, mahagóni test és nyak, rózsafa fogólap. Nem olyan rég a győri Zenebutikban, akik szintén támogatnak minket, Robi barátunk ajánlotta nekem a 12-es Elixíreket a vadiúj gitáromra. Előtte 10-eseket használtam, de gyakran szakadtak. Megmondom őszintén, hogy kicsit ódzkodtam tőle, mivel túl vastagnak hittem, de miután felraktam és kipróbáltam meglepődtem, hogy mennyire kényelmes és dögös a hangja. A pengetőim változóak, de a vastagság maradt 1mm. Szeretem a George Dennis pengetőket, már ha hozzá lehet jutni.
V.A.: Én Marshall 1960A jelzésű ládát használok egy full csöves Line 6 HD 100as fejjel, hozzá   a Line 6 FBV Shortboard vezérlőpedál. Gitárom egy Floyd Rose-al szerelt ESP/LTD M1000es modell, EMG 81-es aktív hangszedő szett, égerfa test, jávor nyak, rózsafa fogólap. 9-46-os hibrid Elixir húrok feszülnek rajta, szólóknál könnyebb dolgom van így, és a riffek is megdörrennek vele. Már régóta a George Dennis pengetőkre esküszöm, közülük is az 1 mm-esekre. Sajnos egyre nehezebb beszerezni ezeket a pengetőket.
B.J.: Tetszenek a szép idomok, így nem csoda hogy egyből bele szerettem az ESP LTD F-104-esbe. Gyönyörű 4húros, agatis test, jávor nyak, rózsafa fogólap, 2x ESP SB-4 hangszedő, volume & balance controls, ESP ABQ-2 aktív EQ, fekete hardver, ESP DB-4 húrláb, 24 XJ érintő, 50’-es Pro Steels húrokkal. Az erősítéséhez egy Behringer ULTRABASS BX600 kombót használok, és egy Ashdown MAG 300 EVO II - 300W basszusfej, mely egy Warwick 410 PRO - 300W láda immáron szerves tagja.

Hogyan látjátok a Felvidék helyzetét a rockzene szempontjából?

I.S.: Vannak kisebb nagyobb fesztiválok, motoros találkozók, kevés a club. Jó lenne, ha több lehetőséget kapnának a zenekarok, ezért kell ezt a keveset is kihasználni, ami adódik.

A zenekar tagjai: Both Sándor, Brinzik József, Ivancsik Sándor, Vörös Attila

A zenekar hivatalos oldala: www.paranoid-felvidek.hu

Köszönettel:
Udvardy Udy Zsolt


Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com

Bogdán László, Litya

Bogdán László, Győr. Egy félelmetes tehetségű és tudású gitárossal találkozhattok a következőkben. Litya, egy egyéniség a hangszeren. Lássuk!

Bogdán Lászlónak hívnak, de Lityaként ismernek a városban. Egy Somogy-megyei kis faluban születtem. 36 éves vagyok 17 éves korom óta, gitározom, hát ez már 20 év, ahogy veszem. Sokáig akusztikus gitáron nyomtam, mert másra nem volt pénz. Az első gitárom egy 500 forintos, „nevenincs” bolgár csoda volt, aminek a két hét után eltörött a hangolókulcsa.  Innen kezdve a hangolás egy lapos fogó segítségével történt. Majdnem 10 éven keresztül akusztikus gitárral foglalkoztam. Nem jártam tanárhoz, így ez sokkal lassabban ment. Az elektromos gitár, mint olyan a pénz miatt nem jött a képbe. Szüleim sem nagyon akarták, inkább a „tanulj fiam” ment, ami nem egy káros dolog, de a szobámban mindig nyomattam a gitárt.

Litya, hogy kerültél Győrbe?

Elvégeztem az egyetemet. Gépészmérnök lettem. Találtam munkát, ami elég szar volt és kevés volt a fizetés is. Bementem a postára, kértem egy telefonkönyvet, felcsaptam, és lásd Audi. Felhívtam megkérdeztem, hogy van-e munka. Megírtam a pályázatot és így kezdődött.

Azt meg sem kérdezem, hogy próbáltál gitározásból megélni?

Arról már letettem. Magyarországon ez lehetetlen.

Manapság is így gondolod?

Igen, ez egy elérhetetlen álom. Inkább úgy mondanám, hogy megélni abból a zenéből, amit szeret az ember. Azt elhiszem, hogy lakodalmakon játszani, és ott mondjuk keresni 100000 forintot, abból el lehet lenni. Amúgy játszottam vendéglátóban is, mert valahol zenélni kellett. Ráadásul, nem is szóló, hanem basszusgitároztam. Vettem egy Jolana gitárt 8000 pénzért. Amúgy semmi gond nem volt vele, de amíg nálam volt, húrt nem vettem rá…!

Ok, térjünk rá a jelenleg használatos gitárodra!

Nos, nekem egyik gitár sem volt elég jó. Mivel csúcs minőségű hangszerekre nem volt pénzem, hát valahogy segíteni kellett ezen. Most sem akartok fél milliót adni egy gitárért. Volt ezelőtt sok gitárom, de mindig volt velük valami bajom. Vettem egy Fender Squier strato-t olcsó pénzért. Nekem bejött ez a gitár, nem fütyültek a hangszedői, kényelmes a nyaka. Aztán elhatároztam, hogy készítek magamnak egy olyan gitárt, ami tényleg rendben van.

A Squier-ből készítetted?

A nyaka megmaradt, valamint a nyaki és a középső hangszedők, a test viszont egy darabból van, neveztessen kőrisből csináltam. Dekopír fűrésszel kivágtam, kialakítottam, csiszolgattam. Csináltattam, ha úgy vesszük, mert ismerőseim segítettek. Valakinek volt például marógépe és így tovább. A test vastagabb és talán nagyobb, is mint a standard strato méretek. A gitár így 5 kg felé jár, de komoly változásokat hozott a hangzásban. Marhán megnőtt a hangkitartása a gitárnak. Az elektronika annyit változott, hogy a hídhoz bele tettem egy Gibson 498 humbucker-t. Nem kötöttem felezhetőre, de a hangszedők ugyan úgy kapcsolhatók, mint egy normál strato esetében. Valami olyasmit képzeltem el, hogy tudja a gitárom a strato kevert hangszíneit, vagy a klasszikus nyaki hangzást, és ott legyen a dögös, húzós „humbucker”-es hang is. Milyen lehet egy strato testben a Gibson lelke. A gitáromban erősebb a „gibsonos” hang. Van nálam még egy Vintage SG. Ez tényleg jól szól, és az anyagot sem spórolták ki belőle. Pénzben sem durva.

Litya, mit tartasz fontosabbnak egy gitár felépítésében?

Megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a faanyagra teszik le a voksot, én 80%-ban a pick-up-okat tartom meghatározónak.

Akkor mondhatjuk, hogy kész a hangszer?

Nem. Szeretnék valami jobb fajta DiMarzio hangszedőt beletenni a nyakhoz. Ami még kell, hogy a gyári bundozást lecserélem, egy „jumbo frets”-re. Ez magasabb, szélesebb bundozás. Könnyebb a nyújtás, a vibrátó.

Minden tisztelet a Squiernek, mert ennyi pénzért ilyen gitárt csinálni, nem semmi. Egy darabból van a nyak, nem ragasztott a feje. Kifogástalan bundozás, pontos oktáv. Hangolókulcsok teljesen rendben vannak. Én szeretem.

Litya, erősítőkkel mi a helyzet? Ragaszkodsz valamelyik márkához, vagy változó?

Hát, amikor kezdtem, akkor volt egy 15W-os Samic. Gyakorolni jó volt. Azonban nyilván ez próbára, fellépni már kevés volt. Jött egy 60W-os Create combo. Ez már rendben volt. Azonban nekem a Marshall hangzás az első. Most egy Valvestate, két hangszóróval szerelt Marshall-t használok. Előfokcsöves. Ha sok fellépésünk lenne, elgondolkodnék egy másik erősítő beszerzésén akár egy full csöves Marshall megvételén. Annyit azonban hozzátennék, hogy egy 4x12-es ládát beszerzek, és a combo-val hajtom meg. Ennyit a cuccbővítésről.

Azon ritka gitárosok közé tartozol, aki elégedett a hangzással, a cuccal. Jól gondolom?

Igen. Nekem ez teljesen bejön. Persze cserélgetik az emberek a jobbnál, jobb cuccokat, mert mindenkiben ott van a „próbáljuk ki ezt is” érzés. Én nem használok hozzá pedálokat sem. Két overdrive csatornája van, ami elég a kíséret és a szóló hangszínekhez.  A saját lábkacsolójával ezt tudom váltani, és ez most elég. A gitáromon tudom szabályozni a „Gain”-t és ez így most jó. Én azt mondom, minél több cucc van a hang útjában, annál több veszik el.

Effekteket használsz?

Nem, csak gyakorláshoz egy Korg AX3G-as multieffektet és némi szoftveres támogatást a GuitarRig-től. Koncerten gitárt, egy madzaggal bele az erősítőbe és kész.

Litya, tanítással is foglalkozol?

Elvétve, néha megjelennek nálam. Nem rendszeres. Igazából nekem nincs tanári képesítésem. Nem tudok mást mondani, csak, azt hogy gyakoroljon, minél többet és kész. Skálázni, zenehallgatás. Én nálam ez működött. Amit hallottam, azt lejátszottam. Ezzel lehetett az improvizációt is fejleszteni, és magát hangokat is megismerni.

Akkor adott a kérdés, mely zenészek produkcióit hallgattad, hogy így meg tudtál tanulni, gitározni? Tele van élettel, tartalommal a játékod, hát ehhez azért kellettek akkor olyan muzsikusok hatásai is, amik ezt hozták!    
    
Aki miatt elkezdtem ezt az egészet, az Slash. A másik gitáros, aki sajnos már nincs közöttünk, az Steve Ray Vaughan volt. Azért tudott dolog, hogy nem kényezteti el a hazai rádió ezeket az előadókat. SRV is halála után ismertté válni itthon. Hát kiváló gitáros, az a „feeling”, az ének, az ember, személyiség! Nos hát ők voltak, először akik nagyon nagy hatással voltak rám.

Ettől független a www.ujgitaros .hu –n egy komoly zúzdát hallunk tőled. Apropó, miért neveztél be?

Mohón hangzik, de a cuccokért. Ez a nagy igazság!

Hohó, nincs ebben semmi probléma!

Tudom.

Tudom, hogy megtalálható vagy a Youtube-on, a Gitaridol.tv-n vagy az előbb említett lapon. Hogy látod, van hazánkban kiugrási lehetősége egy gitárosnak? Mi kellene ehhez? Elég jól gitározni?

Az alap, hogy jól gitározzon. Aztán szerencse, némi pénz, és baromi sok ismeretség. Kapcsolatok!

Litya, amit mondtál az igaz! Azonban én egy picit lustának látom a magyar közönséget is!

Van benne valami, és hát a média nem érdeklődik a gitárzene iránt. Annak ellenére, hogy én annak idején 8-10 órákat gyakoroltam, nem szabad olyan véresen komolyan venni a dolgot.

Lehet ezt másképpen?

Persze az emberben bujkál a kisördög, fiatalon. Most már inkább az a célom, hogy minél többet koncertezni, és jól érezzem magam. A másik, hogy a gitárosok nagyon megszállottak tudnak lenni, ami magával hoz valami fajta elszállt gondolkodást és nem is, tudják magukat menedzselni.

Nos, akkor folytassuk a zenekaraiddal!

Két zenekarban játszom. Singer és a ShortbutSlim. Amerikai rockzenéket, és persze saját számokat is játszunk. Cult, G’n’R.

Visszatérve a hangszerekhez. Ha valaki most akarna venni egy gitárt, mit javasolnál, mit nézzen meg jól a hangszeren?

Első pont, próbálja ki. Ne vegyen net-ről hangszert. Aztán ki kell hallani, hogy zúgnak-e a hangszedők. Ellenőrizni kell, hogy precízen be lehet-e állítani a húrmagasságokat. A nyakat megnézi, hogy csavarodott-e, vagy sem. Meg kell nézni a nyak hajlását is, amit elvileg lehet állítani is. Lefogja az első és az utolsó bundot és közte egy kis kiflit kell látnia. Az erősítőt nagy hangerőre kell állítani, és úgy játszani. Gerjed-e a cucc. Nagyon fontos. Nekem csinálta ezt humbucker-es gitár is, pedig a single-coil-ra jellemző általában. Tremolós gitárt kezdőnek nem érdemes venni, szerintem.

Litya, nem fordulsz el szólólemez felé?

Pc-n már mindent össze lehet rakni, de nem érdekli a hallgatóságot. Játszottunk Satriani dolgokat, amitől a gitárosok kifeküdtek, filmeztek, gratuláltak, de a közönség közömbös maradt. Itthon szerintem ez nem igazán megy. A Lukács Peta sem mint szólókarrier futott igazi köröket, hanem a Bikinivel. Akár Tátrait is mondhatnám.

Vissza a zenekarokhoz. Mi a helyzet velük?

Mivel Győrben egy darab rock klub van, így elmegyünk vidékre is. Annyi van, hogy legalább a benzinpénz meglegyen.

Mindig érdekelt, hogy lehet ilyen gyorsan és precízen gitározni! Bejátszod az egész nyakát a gitárnak. Hogy lehet ezt megtanulni?

Amikor a tv-ben látsz egy gitárost, mindig a fogó ujjait mutatják. Szerintem, ennél fontosabb a pengető kéz. Jó, okay, lassan elkezdeni, hangonként, és fokozatosan kell begyorsulni. Ezek a mozdulatok mennek mindenkinek. Legyen nagyon jó füle, és legyen megszállott!

Litya, köszönöm a beszélgetést, és minden jót kívánok neked az egész Gitarvilagok.com nevében.

Köszönöm, sziasztok.