2014. december 27., szombat

Katona Renáta, Stringsgirl


Nagy tisztelettel köszöntelek a Gitarvilagok.com csapata nevében is. Nem szólhat másról az első rész, mint a most megjelenő videódról, a „Lifelong Dream” –ről. Sajnos, nagyon sok érték mellett elmegyünk, a mindennapok túlkínálata, az élet bármely területén már fárasztó. Aztán jön Tőled a „Lifelong Dream” és végre megállhatunk a világban, mert ez szép és mesél nekünk. Renáta, hogyan született a „Lifelong Dream”?

Köszönöm a lehetőséget a Gitarvilagok.com-nak és Udy-nak! Akkor mesélek én is! A Lifelong Dream az az élethosszig tartó álom, amit a Zene világában élek nap, mint nap. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ebben a világban tölthetem mindennapjaimat. Ez egy olyan szavakkal leírhatatlan érzés, amit csak a gitár nyelvén tudok elmesélni. A Lifelong Dream hangjai is ezt az érzést hivatottak bemutatni.  A dal születése egy nagyon fontos mérföldkő az életemben, hiszen ez az első olyan dalom, ahol a dalszerzés és a felvétel teljesen saját munka volt és aminek a hangi és képi világát is sikerült profi színvonalon kivitelezni.



Nos, talán nem voltam tiszteletlen, ha nem ez a kérdés jött először. Tisztelt Olvasók, ismerkedjünk meg Katona Renátával!

'91-ben születtem, Édesanyám neve..... J Talán inkább induljunk kicsit későbbről. A gitározást Bryan Adams hatására kezdtem el. Eleinte leginkább az ő dalait tanulgattam. Majd jött Joe Satriani, John Norum és Richie Sambora, kezdetét vette a szólógitár őrület és elkezdtem a gitár nyelvén beszélni. Elválaszthatatlanná váltunk a gitárommal. Az egyetemista éveimben szinte reggeltől estig csak gitároztam, gyakoroltam és dalokat írtam. Nagyon sok olyan érzés van, amit szinte csak dallamokkal lehet megfelelően kifejezni. Ebből az indíttatásból kezdtem el instrumentális dalokat írni. Ebben nagyon sokat köszönhetek tanáromnak, Kozma Norbinak, aki egyik legnagyobb példaképem is.



Említetted, hogy a „Lifelong Dream” egy szóló project része. Beszélhetnénk erről a vonalról részletesebben?

A Stringsgirl egy nagyjából két éves projectem. Nagyon sok dalkezdemény és szöveg halmozódott fel bennem az évek során, amit a zenekaraimmal nem tudtam megvalósítani, így kezdtem bele a saját projectbe. Az álmom és tervem az, hogy a jelenlegi dalaimat profi minőségben tudjam rögzíteni és egy album formájában megjelentetni.

Renáta, nem vitás nagyon jól szól a kezedben a hangszer. Ami viszont nem igazán általános, hogy a helyén vannak a hangok, ott és úgy, ahogy azt a zene megkívánja. Ezt tartom a legnagyszerűbbnek a zenédben. Lehet ezt tudatosan kezelni, vagy intuíció az egész?

Köszönöm szépen! Mindig is a zeneiség volt az elsődleges. Egy zenei egységként tekintek a dalokra, ahol a szólógitárnak természetesen központi szerepe van, de a hangszerek csak együtt alkothatnak igazi Zenét. Soha nem úgy gondolkodom, hogy épp melyik fokokat, vagy skálákat kellene használnom a dalban, hanem megszületnek a dallamok a fejemben és ezeket "vetem papírra". Kérdésedre válaszolva tudatosan hagyom érvényesülni az intuícióimat. J

Mit vársz a hangszertől, és egyáltalán a zenétől?

A hangszereim számomra nem tárgyak, hanem az életem fontos részei, társak a Zene világában. Mit várok el tőlük? Hogy kényelmesek és megbízhatóak legyenek, jól szóljanak. A Zene pedig az életem elengedhetetlen része. Felvidít, megnyugtat, életre kelt, minden pillanatban jelen van.

Váltsunk egy picit, és nézzük a „vasat”. Hangzásvilágod! Ezt megtalálni egy nagyon nehézkes folyamat. Másrészről drága, és nem jól szól, mert nem tudni miért…. Neked mennyire okozott ez „gondot”, mennyire kellett belemenned a hangszerek, erősítők, effektek világába, hogy megtaláld a saját hangod?

Ez egy jelenleg is tartó folyamat. A fő hangszereimet már megtaláltam, viszont effekteket és erősítőt még keresgélek.
A legelső gitárom egy Aria stratocaster volt. Amikor anno bementem a hangszerboltba, csak annyi volt a kérésem, hogy „olyan gitár legyen, mint Bryan Adamsé!”.  Igaz, akkor még a Fender Strato csak egy álomnak tűnt, de lett egy olyan gitárom, ami legalább külsőre hasonlít Bryan hangszerére. Annak ellenére, hogy csak egy "alacsony kategóriás" jószág, egészen tűrhetően megszólal, évekig használtam koncerteken. Hangzásán sokat segített, hogy a híd és nyaki hangszedők ki lettek cserélve egy-egy singlebucker-re.
Amikor az Aria-t vásároltam volt a boltban egy Fender Strato (USA Highway one) is, amibe első látásra/hallásra beleszerettem és tudtam, hogy egyszer hazaviszem. Több mint 4 évet vártunk egymásra. Rendszeresen jártam be abba a hangszerboltba és amikor ott voltam, mindig az volt az első, hogy megnézzem, benn van-e még a gityó.  2012 decemberig szerencsére nem vitte el senki így végre hazahozhattam a Drágaságot. Azóta is hihetetlen érzés ezt így elmesélni. Imádom a hangját, azt az igazi strato hangot!
A Strato mellett keresgéltem rockosabb hangzású gitárt is. Egy kedves barátom jóvoltából fél éven keresztül használhattam egy Gibson Les Pault. Nagyon dögös gitár, viszont nekem eléggé kényelmetlen volt.  Viszont legújabb szerzeményem a Schecter Hellraiser Solo 6, ami a Lifelong Dream című legújabb dalomban már látható és hallható, teljes mértékben az én kezemre lett öntve.
A Gibson Les Paul-hoz képest sokkal kényelmesebb a nyaka és a teste is, a pickupok felezhetőek, így sokkal több hangzást ki lehet belőle hozni, nem mellesleg kétoktávos gitár. Nagyon harapós és gyönyörű jószág. A Stratoval pedig nagyon jól kiegészítik egymást hangzásilag. 

Az akusztikus projectjeimben két hangszert használok. 
  • Egyikük egy Fishman elektronikával ellátott Fender Telecoustic gitár. 
  • Emellett van még egy Aria elektro-akusztikus gitárom is, amit még 2008 októberében a Kowalsky Meg A Vega zenekar 5 éves születésnapi koncertjén kaptam, ugyanis én lettem az a szerencsés kiválasztott, aki megnyerte ezt a hangszert.
Erősítőkkel kapcsolatban már nem ilyen hosszú a történet, egy Marshall MG 250 dfx erősítőt használok. Kisebb klubbokban egészen jól megszólal, viszont nagyobb bulikon már kevéske, de tervezem, hogy beruházok egy fejládára. Még nem sikerült megtalálnom a nekem megfelelő erősítőt, de próbálgatok és keresgélek folyamatosan.

Renáta, végezetül, a zenei mindennapjaid, és a terveid érdekelnének.

A Zene minden pillanatban velem van, nem telik el úgy szerintem egy óra sem, hogy valamilyen formában ne legyen része az életemnek. Jelenlegi legfontosabb terveim azok, hogy saját lemez formájában megjelentessem a dalaimat, valamint hogy újra rendszeresen a színpadon zenéljek.

Renáta, köszönöm szépen az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Udvardy (Udy) Zsolt
0630/226-1017
udy@gitarvilagok.com

Galéria

2014. december 11., csütörtök

GKG Trió



Nagy tisztelettel köszöntöm a zenekart az oldalon. Úgy érzem a jazz valahol a „modern” muzsikák királya. Természetesen ezt nem lehet definiálni, de a hangszeres tudásnak itt nagyon erősen jelen kell lenni. Ezt látom a GKG triónál és gratulálok a játékotokhoz! Szóval, a GKG Trió!

Először is szeretnénk megköszönni a megkeresést és a lehetőséget az egész zenekar nevében, nagyon örülünk, hogy tetszik a muzsikánk.

Talán nem törvényszerűen – gondolom én - de azért a jazz improvizatív műfaj. Mennyire engeditek be az improvizációt, mennyire van jelen a zenei „mindennapjaitokba”?   

Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy az improvizáció körül forognak a mindennapjaink, akár a gyakorlást nézzük, akár a koncerteket. Természetesen nem a számok fix részeiről beszélek ez esetben, hanem a szólókról illetve azon pontjairól a nótáknak, amelyek folyamatosan változnak koncertről koncertre, attól függően, hogy éppen milyen lelki állapotban vagyunk. Próbálunk elrugaszkodni a saját kliséinktől, és teljesen átadni magunkat az adott pillanatnak, érzelmi állapotnak.



Lehet, hogy banális a kérdés – sőt biztosan - de mennyire kell a jazz műfajban, hogy a közönség megértse, meghallja a zenei mondanivalót? Ez nekem néha problémát okoz…szerk. Szóval mennyire játszotok a közönségnek, és mennyire magatoknak?

Úgy gondolom, hogy nem feltétel, hogy a közönség mindenképpen szakma értő legyen, azt mondanám, hogy legyen nyitott, és akkor nem lehet baj. Szerintem az energiák és érzelmek mindenkire hatnak és nem kell ahhoz jazz kedvelőnek lenni, hogy ezeket átérezze az ember és megérintse.
Mivel önkifejezésről beszélünk, nem lehet száz százalékban kijelenteni, hogy csak a közönségnek játszunk, természetesen igyekszünk úgy alakítani a repertoárt, hogy az változatos és élvezhető legyen.

Beszéljünk a GKG trió jelenjéről és terveiről!

A Trió évente csak keveset játszik, ami főként annak tudható be, hogy mindenki, más pop produkciók állandó tagja. Ennek ellenére a próbák rendszeresek és folyamatosan bővítjük a repertoárt, gyakorlunk együtt.
Idővel szeretnénk felvenni egy saját anyagot, és természetesen koncertezni sokat, ha lesz rá lehetőség, akkor külföldön is.

Az oldal jellegéből fakadóan gitárok! Matt Geroly nézze el nekem….szerk. Hihetetlen jól szól a trió! Nagyon fontos szempont, ha nem „jazz értő” ember hallgatja! Gotthardot, és Davidet kérdezném, a hangszerekről! Mindent, amit a „cuccról” tudnunk kell!

Mikehangszerek:

A trióban egy 1997-es american standard stratót használok, melyben ki lettek cserélve a pickupok Jeti hangszedőkre. Ezeket a hangszedőket Kéri János Jeti bácsi gyártja Sümegen és a hangjuk magáért beszél, nagyon szeretem őket.

Erősítőből egy DC 5-ös Mesa/Boogie-t ill. egy Roland JC120-at használok, melyek elé be van kötve egy BOSS BCB- 60 pedalboard. A boardban hat BOSS pedál található: egy TR-2 tremolo, egy DD-3 delay, egy CH-1 chorus, egy DS1X- distortion, egy OD-3 és egy TU-2-es hangoló.



Dávidhangszerek:
Cort Gb75 + Jeti PU + Zolkow
Ibanez GWB35+ Zolkow Fernandes LEB2 Jazzbass
Erősítő: Gallien- Krueger RB700II
Láda: Gallien- Krueger 4x10 NEO


Köszönettel:
Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017

2014. december 4., csütörtök

Szrogh Attila - Dirty Dogs


Ami elsőre lejött a „Félúton” EP –ről, hogy kőkemény, húzós és tiszta. Fontosnak tartom, hogy a magyar rockzenében olyan biztos pontok legyenek, mint Attila. Nos, most azonban pár szót a Dirty Dogs –ról és a „Félúton” EP-ről!

A Dirty Dogs legutóbbi albuma, a Fekete mámor három évvel ezelőtt jelent meg.Változások voltak, a zenekar házatáján…. „Tavaly nyáron dobost váltottunk és Balu érkezésével újra kellett tanulnunk az egész műsorunkat, majd 2013 végén az énekesünk, Tomi távozott a zenekarból. A jelenlegi felállás - Suták Attilával a mikrofonnál - január vége óta van együtt, áprilistól már koncerteztünk is, és szerencsére elég sok meghívásunk volt. Emiatt a nótaírás is lelassult, idén már nem tudtunk elkészülni az új nagylemezzel. Ugyanakkor a már elkészült dalokat nagyon szeretnénk megmutatni mindenkinek, ezért hoztuk ki az év végére ezt a Félúton EP-t. A reményeink szerint 2015-ben végre elkészül a Dirty Dogs régóta várt harmadik albuma. Vaúúú!!!


Attila, a tagcserékkel, mennyire változott a koncepció?

Attila -Szoszo nagyon erőteljes dobos, meghatározta a zenei alapot, erőt adott a daloknak, de Baluszintén erőteljesen játszik plusz más közegből érkezett ezért még színesebbé tudta tenni a zenénket. Tomi rekedtes hangja, nagyszerű szövegei, egyénisége szintén meghatározták a zenekart és a koncepciót, viszont Ati érkezésével és tiszta hangjával el tudtunk indulni más irányba is, persze megtartva az eddigi értékeket.

Nem tudom kikerülni a kérdést!!! Döbbenetesen szól a gitár a kezedben! Szóval pár szóban a cuccról kérdeznélek!

Attila-Köszönöm! :) A cucc amit koncerteken használok és a felvételen is hallható:

  • Epiphone Les Paul Standard, EMG 81 pick up, Marshall DSL 50 fej tiszta csatornája TC Electronic  MojoMojo overdrive-al hajtva egy  Marshall  JCM 800 ládán megszólalva.
  • A szólókhoz Tc Electronic Flashback Delayt, Kasleder Wild Horses boostert használok,
  • és persze a jó öreg Dunlop Cry Babyt.

A következő linken olvashattok, egy hosszabb interjút, Szrogh Attilával.

Szóval Dirty Dogs!