Jakab Szilárd, New Horizon

 

Jakab Szilárd, New Horizon. Ami elsőre nagyon bejött nekem, hogy új távlatok felé indul el egy olyan zenekar, amely ezt kőkemény, klasszikus rockzenei alapokkal képzeli el. Hogyan? Van itt valami ellentmondás? Nincs! Irgalmatlan határozottsággal feszegetik azokat az ajtókat, melyek tényleg megnyitják az új horizontokat! 

 

Szilárd, nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon! Beszélnél róla, hogy milyen „iskolák” adták meg a zenekarnak azt a stílust, mely igencsak határozottra sikeredett? 

 

Szia, én is üdvözöllek a zenekar nevében! Tudod, a zenekar tagjai közül hárman – többek között én is - X-generációsok vagyunk. Felnőttünk a Beatrice, Lord, Edda, Pál Utcai Fiúk és még sorolhatnám hány zenekar – lázadó vagy kemény hangvételű - zenéin, és nem múlt el nyom nélkül. Én személy szerint az alapokat zeneiskolában elsajátítva már idejekorán – mintegy 9 évesen – kezdtem el zenélni, gitározni, tangóharmonikázni és billentyűzni. Persze jöttek az iskolai zenekari próbálkozások – mint mindannyiunknál –, kisebb fellépések, de komolyabbra csak „érett” fejjel fordult a dolog. Basszusgitárosunk, Jakab Tamás – aki egyébként az öcsém – inkább a keményebb, metálosabb irányba indult, ő alapította anno a Mad Horse zenekart, ahol még egyszer én is előfordultam billentyűsként. Utódzenekara, a NightSide még a mai napig is működik. 

 Ritmusgitárosunkkal, Varga Lászlóval (ő egyébként a „korelnök”) először a RockZóna zenekarban találkoztam, de hamarosan rájöttem, hogy a feldolgozások előadása nem jó irány nekem a gondolatok kifejezéséhez. Kiléptem a zenekarból, és saját csapatot alapítottam Deep Mirror néven, ahová nem kis meglepetésemre jött Laci is, meg még páran a RockZónából. Írtunk pár dalt, jöttek a próbák, de még mindig nem volt meg az a hang, amit elképzeltem, elképzeltünk. Közben munkákból, és a világjárvány berobbanásából adódóan a zenekar működésképtelenné vált, de a dalok, dallamok még mindig ott voltak fejben, csak nem tudtak kiszabadulni. Ekkor Varga Lacival eldöntöttük, hogy nem hagyjuk annyiban, új formációt kezdünk, ekkor alapítottuk meg a New Horizon zenekart mi négyen: Varga Laci, Jakab Tamás, Kovács Kristóf és én. Kristóf a legfiatalabb, roppant energikus, határozott, és nem utolsósorban remek dobos. Nagyon sokat hozzátett a kialakult hangzásvilágunkhoz. A korlátozások, a világban történő negatív irányú változások kihozták belőlünk a hangot, amit már régóta kerestünk. Feltört, kirobbant, és ez mind a zenei stílusban, mind a dalszövegekben érezhető. 

 

„A falnak is füle van” hallgatva a nótát, az jön le nekem, hogy a dal szövegvilága és a zene – végre – teljes összhangban van. Nincs túlbeszélve, és – hála Istennek – nincs „szétgitározva”! Röviden…. a szövegírás és a hangmérnöki feladatokról hallhatnánk! 

 

A szövegek általában az én fejemben születnek meg, én úgy szoktam mondani: „ki akarnak jönni”, ez alól egy dal képez kivételt, a „Násztánc”, amelyet Szepesi Richárd „Ricsosz” barátom – a Druida és az Avatar zenekar alapítója - írt, és a rendelkezésünkre bocsátott. A zenei alapokra általában írok egy vázlatszerű zenét, amit aztán a srácok – ki-ki hangszere szerint – kidolgoznak. A „Falnak is füle van” c. dal apropóját egy – a médiában is agyonharsogott – sztori adta, pontosabban egy politikai-személyiségjogi jogi botrány. Azért figyelünk arra, hogy a szövegeink ne legyenek vulgáris, sértő hangneműek, de mindig a lényeget ragadják meg, bizonyos dolgokra fókuszálva. A gitártémák és rövidke szólók pont úgy vannak megalkotva, hogy ne vonják el a figyelmet a mondanivalótól, szinte „jelzéserejűek”. A komolyabb hangmérnöki munkát, stúdiózást Markó Attila barátunk „követte el” saját kis stúdiójában. 

 

Hogyan látjátok, hogy a New Horizon és az általa képviselt klasszikus rockzene mennyire fogja meg a fiatalabb generációkat? 

 

Fontos erre figyelni a mai „mindent hallunk, mindent látunk” világban? Figyelj, egyre több pozitív visszajelzést kapunk nagyon fiatal korosztályból is. Érdekes látni, hogy a mai generáció is vissza-visszafordul a korai rockzenei irányzatokhoz. Ez látszik egyébként a koncertek fellépések közönségének összetételéből is. Szerintem nagyon fontos, hogy egy zene szóljon „valamiről” , hívja fel a figyelmet, lehessen értelmezni. A mai viszonyokat tekintve – amikor az interneten, és egyéb médiában – egy adott dologról ezerféle különböző variácó jelenik meg, nehéz eligazodni, utat találni közöttük. Mi próbálunk tisztán látni, és a látottakat ugyanúgy átadni másoknak. A fejlődés nem megy, ha mindent úgy fogadunk el, ahogy megmondanak, kell a kételkedés, és némi lázongás is. A lázadó hangnem pedig rockzenével kombinálva mindig hatásos, és ezt érzi a fiatalabb generáció is. Afféle „Mátrixos” kifejezve: Valami nincs rendben, de nem tudod, hogy mi…. Ezeket a témákat próbáljuk boncolgatni, kifejteni. 

 

 

Izlések és pofonok… tudom, tudom! Azonban ami nagyon bejött elsőre az a hang, a hangzás! Beszélnétek a felszerelésről? Minden, amit tudnunk kell a „vasról”! 

 

Nos, a dob alapot Kristóf kezei (és persze lábai) alól egy Tama Superstar dobszerkó adja, Meinl cinekkel szerelve. Tamás egy Warwick Rockbass Corvette basszusgitárt nyúz, egy Zoom G11 multival és egy RCF712A MK IV. kombóval, Laci barátom LTD/Esp 256ec gitárjából, NUX MG300 multijából és Laney LV 300 kombójából csiholja a kíséretet. Az én „cuccom” egy Ibanez S670FM egy Line6 POD HD500-al, és egy Marshall 100-as csöves kombó. Ezek persze csak száraz technikai paraméterek, a legfontosabb „vas” az, ami bennünk van, és amit kifelé megmutatunk, átadunk. Enélkül „csak” egyszerű hangszerek lennének... 

 

  

Szilárd, kikerülhetetlen kérdés… hogyan élte meg a zenekar, milyen hatása volt a New Horizon mindennapjaira a COVID-19-nek? 

 

Nézd, ez senkinek nem volt egyszerű, és még most sem az. Korlátozások, utazási nehézségek több problémát is okoztak. A stúdiófelvételek elkészítésében is voltak emiatt gondok, szerencsére technikailag sikerült megoldani a dolgot, így végül elkészült az album dalainak felvétele. Nyilván a koncertlehetőségek is beszűkültek egy időre, szerencsére az utóbbi időben egyre jobban jönnek vissza a rendezvények. Néhányunkat érintett a „bezártság” élménye is, ezt azonban ki lehetett használni gyakorlásra, fejlesztésre, dalok készítésére. 

 

Végül, de az egyik legfontosabb téma! Beszélnél a tervekről? Tervek? 

 

Azok mindig vannak. Már most sok felkérést kaptunk és látjuk, hogy mozgalmas évünk lesz. Ezen felül az első negyedévben szerzői kiadásként jelenik meg a „Micsoda Mennyország” c. albumunk, amely a 2021-es év dalait tartalmazza. Készülünk 3 új videoklipet is leforgatni, valamint már elkezdtük a következő album dalait is próbálni. Általánosságban elmondható, hogy minden hónapban születik egy új dalunk, így került az albumra is 11 dal (decemberben „megpihentünk”) És természetesen az állandó terv: meglátni, meghallani, kimondani! 

 

  

Szilárd, nagyon köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok nektek!

 

Köszönöm!

Fazekas Ákos, Art of Haven

Art of Haven – Kimondatlanul. Fazekas Ákossal beszélgettem, a zenekar gitárosával. A ballada, a „lassú” szám talán az egyik legnagyobb kihívása egy gitárosnak, zenekarnak. Én mindig egy kicsit tartok tőlük, de a „Kimondatlanul” nagyon betalált. Tökéletes egyensúly, a hangszerek mondanivalója és a szövegvilág között! Nem tagadom, és nagyon nem bánom, hogy a lassan védjegyeddé váló 7-húros Ibanez is megjelenik a dalban. Gratulálok!

Ákos, nagy tisztelettel és régi barátként köszöntelek az oldalon! Nem tudom más témával kezdeni… beszélnél a „Kimondatlanul” születéséről? Amikor hallgatom, azt érzem, hogy ez a dal egy tökéletes, nyugalmi egyensúly! 

Szia Udy, sziasztok! Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy újra itt beszélgethetünk, köszönöm szépen! A „Kimondatlanul” című dal mindenképpen egy különleges szerzemény a zenekar eddigi pályafutásában. Ránk ugyanis leginkább a power/heavy metal-os pörgősebb dalok a jellemzőek, manapság pedig elkanyarodtunk egy kicsit a modern metal világába. Mégis szerettünk volna a lemezre egy kis „pihenőt” egy elgondolkodtató, szívhez szóló, de semmiképpen sem glam rock-os, sablonos balladát. A dalszöveg írásakor elkalandoztak a gondolataim, hogy manapság mennyire aktuális az a probléma, hogy az emberek egyszerűen nem mondják ki mit éreznek, csak dolgoznak, megy a napi rutin. elég csak felszállnod egy villamosra, és máris látod a „rezzenéstelen, megfáradt arcok”-at. Szóval nem is szeretném túlmagyarázni, mert szerintem a dalszöveg eléggé egyértelmű. A szimpla hétköznapi élet, az elfojtott, soha ki nem mondott dolgok ihlették a dalt.

Ha egyensúly, akkor ideértem természetesen a hangszerelés kérdését is! Milyen szempontokat vettetek előre, mi volt a kiemelt cél a keverőpultnál?

Szerettünk volna mindenképpen egy ívet adni az egésznek. Előszőr csak a gitár indít, majd jön az ének, és a dob igazán csak a refrénben kapcsolódik be először. Nálam mindig nagyon fontos szempont a keverésnél hogy a gitárok szépen panorámázva, természetes szépséggel szólaljanak meg, Ezt tanácsként is mondanám, hogy érdemes a gitárfelvételt úgy elkészíteni, hogy utána ne kelljen rá egy raklapnyi EQ, mert az elveszi a naturális hangzást, és ebbe a hibába könnyen bele lehet esni. És ha már EQ, akkor is mindig inkább a „tisztítás” vágás, mintsem kiemelés, mivel utóbbit megoldható az erősítóvel, illetve effektezéssel is a felvétel során. Tehát nálam a jól beállított preamp és természetes hangzás a kulcs a felvételek során, beleértve az összes hangszert, éneket.

Hangszerek. Hihetetlen jól néz ki, és nagyon finoman szól az akusztikus gitárod. Gratulálok! Beszéljünk, a gitárokról, és kapcsoljuk egy picit ide az erősítőket és tulajdonképpen mindent, ami ebbe a kosárba tartozik! 

Köszönöm szépen! Az akusztikus gitár ami a klippben is szerepel egy Ibanez AEW szériás darab. Nagyon szeretem, mert egyrészt nagyon inspirláló a hangja, másrészt nagyon kényelmes a nyaka. Olyan érzés rajta játszani, mint egy szólógitáron, szóval nem tipikus akusztikus nyaka van, hanem inkább karcsúbb, sportosabb, ami nekem nagyon kényelmes. A festés is nagyon ott van szerintem, ez is egy szempont volt a hangszer beszerzésénél, hogy ne legyen az a sablon klasszikus dizájn. Erősítők tekintetében jelenleg élőben a Blackstar Series One 100 Wattos fejet használok, egy 4x12-es Marshall 1960A ládával. A végeredmény fenomenális sound, csilingelő magasak, fal bontó mélyek. A klippben szereplő gitár egy héthúros Ibanez RG752AHM-AW. Úgy gondolom, sem a márkát, sem a hangszert nem kell különösebben bemutatnom, elképesztően kényelmes nyak, válogatott fákból készült hangszer, letaglózó hangzással. Ugyanilyet használ többek között  Lukács Peta a Bikini-ből, csak a zöld top festésű kiadást.

Akkor most kanyarodjunk vissza hozzád és az Art of Haven -hez! Beszélnél a Te és a zenekar jelenéről? Mennyire befolyásolták a vírus okozta szükséghelyzetek a munkátok?

A zenekar jelenleg sajnos nem teljes felállásban működik, ugyanis jelenleg is keressük basszusgitárosunkat! (Jelentkezni a facebook oldalunkon lehet). Alapvetően szerencsére még így is meg tudjuk oldani az esetleges fellépéséket, mert így is-úgy is használunk samplert a szintik miatt, így szimplán berakjuk a lemezen hallható basszussávot. A sampler használat persze megkívánja a hibamentes végigjátszását a daloknak, és a dobos részéről pedig az atompontos játékot, mert ha elcsúszna a tempó, akkor bizony rosszkor szólalna meg a basszus meg a szinti. Szóval összegezve a dolgokat, a vírushelyzet ellenérei is tudunk aktívan próbálni, készülni az élő fellépésekre. Az más kérdés, hogy sajnos a közönséget nagyon megnyirbálja ez a helyzet, és még a főállású zenekaroknak is nagyon nehéz most teltházas bulit szervezni. 

A munkálatok 90%-a az én házi stúdiómba készült, a dobfelvételt pedig a megoldotta a dobosunk otthon, egy elektromos dobcuccon, így nem kellett találkoznunk sem emiatt a vírushelyzet közepén.

Az előző kérdés általános volt, akkor most következzen, a „In Montibus Eram (2021)”. Mindent amit az új lemezről tudnunk kell!

Az egész projekt létét tekintve ez sorban a kilencedik nagylemez, az első hét azonban instrumentális, tehát ha csak az énekes albumokat akkor a második kiadványunk. Már nagyon régóta készen volt a dalok többsége, de egyszerűen a családi dolgok, és a személyes munka mellett nem mentek gyorsabban a stúdiós munkálatok. Pláne, hogy nemcsak a gitárokat, de a basszust, és a szintiket is én játszottam fel. Nagyjából egy másfél éves folyamat volt, és ezúttal tényleg rengeteg munka van benne. Már a felvételek közben felmerült bennünk, hogy a mai világban minek egyáltalán nagylemezt készíteni, mivel még egy-egy dalt is egyre nehezebb eljuttatni a közönséghez, egyre több munka a promóció, és nagyjából olyan a zenei helyzet, mintha egy kavicsot dobnánk az Óceánba, ami a bedobást követően nem sokkal elmerül. Ennek több oka is van: egyik fő oka az internet ami kétélű fegyver. Egyszerre lehet jó lehetőség, de köszönhetően a sok semmire való tartalomnak, zenének nevezett akármiknek, egyszerre megnehezíti a dolgát a valódi zenészeknek. A másik nem kis probléma a pandémia, ami miatt az élő lemezbemutatók és egyéb fellépések megszervezése is nagyon bonyolult, arról nem is beszélve, hogy ha sikerül is az eseményt letárgyalni, jön a következő kérdés: ki fog eljönni? Szóval a mai trendeket elnézve, jobb megoldásnak tűnik nekünk a jövőben, ha inkább kevesebb dallal jövünk ki. Egy EP vagy egy single-el ugyanazt el lehet érni online mintha egyből 10 dalt zúdítanánk a közönség nyakába, miközben nemzetközi szinten naponta több száz vagy ezer rock/metal album jelenik meg, nagyobbnál nagyobb kiadóknál. Nem beszélve arról, ha csak egy dalra kell koncentrálni, a végeredmény is kerekebb lehet, pláne, ha egy profi klippel adod ki. Az a tapasztalat, hogy az emberek inkább a videoklipeket szeretik nézni, sok esetben mobilon.

Visszatérve, a lemezhez: a korongon 10 dal található. Öt magyar és négy angol nyelvű dal, valamint zárótételként a nálunk már hagyományossá vált, instrumentális gitáros nóta hallható. Újra felvettük a soproni városdalt is, mely „Mindennap Sopron” címmel jelent meg, videoklip formájában a YouTube-on még 2017-ben. Ez a dal méltó tisztelgés a szülővárosom előtt, és nagyon aktuális volt az újrakiadása tavaly, mivel Sopron a 100. évfordulóját ünnepelte annak a népszavazásnak, ahol végérvényesen eldőlt, hogy nem Ausztriához fog tartozni, hanem magyar város marad.

Ákos, végezetül, de nem utolsó sorban. Tervek!

Tervek! Rengeteg tervem van: minden tekintetben szeretnék még jobban fókuszálni az új dalok írására, mind a 3 projektnemnél. (Art of Haven, Montivagus, Akos Fazekas) Az instrumentális / ambient / metal projektemet is szeretném még több emberhez eljuttatni, mert nagyon kezd kiforrni a koncepció, és eddig szinte semmit nem foglalkoztam a marketinggel. 

Útjára indult egy Montivagus sorozat „The Red Triangle Route” ( A piros háromszög útvonal ) címmel, mely egy koncepcióra épülő, igazi gitáros zenei utazás. Aki szokott túrázni az tudja, hogy a piros háromszög egy turista jelölés az erdőkben, mely egyrészt súlyosabb, nehéz túrát jelöl, másrészt domb vagy hegycsúcs felé vezet. A túra közben megelevenednek a különböző gondolatok, érzések az életről, a világ aktuális helyzete. Egy ilyen kirándulásra hívja meg a kedves hallgatót a Montivagus projekt legújabb sorozata.

Az Akos Fazekas projektemmel is tavaly jött ki egy single „Mind contact” címmel, mely egy instrumentális rock dal. A dal attól különleges számomra, hogy első ízben vetettem be az Ibanez JS2410-es gitáromat, mely a rock / blues műfajban, egyszerűen felülmúlhatatlan hangszer. Olyan sokrétű elektronikája van, olyan gyönyörűek kiegyensúlyozottak a magas-közép-mély tónusok, hogy amikor először kézbe vettem, szó szerint tátva maradt a szám. Rengeteg hangszer volt már a kezemben, mert egy időben hangszerboltban is dolgoztam, de ehhez foghatót sehol sem láttam. Sokan azt szokták mondani, hogy a "signature" modellek csak reklámgitárok. Na, itt ez 1%-ban sem igaz. Olyan fantasztikusan szól csak simán erősítés és effektek nélkül is, hogy az elképesztő. Ha pedig bekötöd bármilyen erősítőbe, tekered a hangszín potmétert, valóban változik a hangszín, nem úgy mint a legtöbb hangszernél, hogy simán csak tompítja a magasat. Itt a leghalkabb hangerőn is énekel a hangszer. Úgy énekel, mint semmi más, amit eddig valaha is hallottam.

Art of Haven-el jelenleg rendszeresen zajlanak a próbák, és a vírushelyzet ellenére is, igyekszünk megragadni minden lehetőséget az élő előadásra. Nem mondom hogy könnyű helyzetben vagyunk, de nem adjuk fel! Aki pedig esetleg soproni vagy környéki, és jól bánik a basszusgitárral, jelentkezzen nálunk, a zenekar facebook oldalán! 

Ákos, nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert a zenekarnak!

Köszönöm.

Linkek:

Hivatalos oldal: https://www.akosfazekas.com/ 

"Kimondatlanul" videoklip: https://www.youtube.com/watch?v=JjdVep7CH14 

Album:

https://www.youtube.com/watch?v=aGsMsGo93lM&list=OLAK5uy_kGFHbTPel9a-9VDlV00RBAXOFSKR3VJEo&index=6

Montivagus album: https://www.youtube.com/watch?v=7JYrfwKpzKk

Flowcat Works, vendég Nagy Ádám

Flowcat Works - War (feat. Nagy Ádám). Ladocsi Gábor & Horváth Balázs. Valahogy az van bennem – és tudom, hogy ez a vonal egészen más irányokba is húzható – hogy akinek az alapigazság a kezében van, az tudja igazán szóra bírni a hangszert. Annak beszélni, mesélni fog a kezében a rockzene. Alapigazság? Ok. Gibson gitár és a Marshall amps. Nagy tisztelettel köszöntöm a duót az oldalon!

Azt érzem, hogy a hangulatvilágokat nézve a „Flowcat” videónak egyenes folytatása a „War”! Ami nagyon bejön, hogy döbbenetes vegytiszta rockzene, nincs benne a gyakran felesleges útkeresés bizonytalansága… csak gratulálni tudok hozzá! Szóval…. „Flowcat”-tól a „War” videóig. Mi történt veletek, hol tart most a duó!

Ladó: Köszönjük! Mi is így gondoljuk. Így terveztük mi is, hogy a kijelölt iránynak alapvető folytatása legyen a War. A videó megjelenítésben is mindenképpen szintet akartunk lépni, ezért kértük meg az Epic Film csapatát.

Balázs: Köszönjük szépen! Igyekszünk úgy választani/írni a dalokat, hogy a hangulatvilága, stílusa passzoljon egymáshoz. Igaz ez még csak a második szerzemény, de erre próbálunk figyelni majd a jövőben is. Az első dal után jött a nyár, mindenki picit a saját zenekarára koncentrált. Hála Istennek volt pár koncert mindkettőnknek, így ahogy említettük korábban, ezek mellet készülnek a FlowcatWorks dalok. Év végére azért sikerült összehoznunk a War-t.

Ha van olyan gitáros, akinek szólóit, zenei fantáziáját nem lehet összekeverni, nem nagyon lehet kategorizálni, az Nagy Ádám. Ja… szóval a technikai varázslatairól nem is beszélve! Beszélnétek Nagy Ádám és a Flowcat Works kapcsolatáról?

Ladó: Próbáltuk úgy kiválasztani a vendég gitárost, hogy a zenénk azért illeszkedjen az ő stílusához. Mivel kimondottan egy jazz-rockos gitárszóló kör lett megálmodva a szerzeménybe, ezért ötleteltünk és Ádámra gondoltunk, akinek amúgy is nagy tisztelői vagyunk. Természetesen segített az is hogy én baráti kapcsolatban vagyok vele, ez sokat könnyített a megkeresés paráján.

Balázs: Tanakodtunk, hogy kinek állhatna jól az a zenei rész. Aztán hirtelen leegyszerűsödött a kérdés. Egy beszélgetés alkalmával szóba került Ádám és Ladó ismeretsége, innen már nem is agyaltunk rajta tovább. Nagy örömünkre igent mondott!

Nem tudom kihagyni a kérdést. A Covid milyen hatással volt a duóra? Remélem, az egészséget illetően jól vagytok! Vegyük a zenei munkálkodások, koncert, illetve egyáltalán megjelenési lehetőségek szempontjából?

Ladó: Köszi, jól vagyunk. A nyár sok koncerttel telt mindkettőnknek a saját zenekarával, így egy kicsit háttérbe szorult a Flowcat Works project, illetve a war szerzemény megszólalásának és a videó klip leforgatása volt fókuszban csak. Persze már vannak előkészítve új vázlatok, ötletek, de ez már csak 2022 évben fog megvalósulni, reméljük, hogy több szerzeményt is sikerül majd megcsinálnunk.

Balázs: Ironikusan mondva, csodával határos módon túléltük! Az idegrendszeremet kezdi ki néha! De komolyra fordítva, a koncertek számának csökkenésén kívül nem befolyásolta a dolgainkat. Szerencsére van saját kis „kuckónk”, ahol tudunk dolgozni, dalokat írni, felvenni. Megjelenés tekintetében manapság minden javarészt online formában történik, amit szintén tudtunk itthonról intézni.

Apropó, zenei útkeresések. Komolyan… el nem tudom képzelni, hogy ebbe a számomra tökéletes hangzásvilágba, valami még megjelenjen. Mennyire foglalkoztok ezzel a kérdéssel?

  

Ladó: Igen. Többen mondták már, hogy miért nincs énekes a szerzeményekben? Lehet, hogy ez is eljön majd, nem zárkózunk el ettől a verziótól sem. A hangzásvilág pedig folyamatosan fejlődik. Balázs rendkívül sok időt tölt el a sound kérdésével, ami remélem nem csak nekünk hallható tényező. Én inkább kapkodósabb vagyok, ha elsőre tetszik valami, akkor nem is foglalkozok a további lehetőségekkel, csináljuk, haladjunk. Balázs ilyen szempontból óriási türelemmel rendelkezik, de ez pont tökéletes így, mert ő mindig visszahúzza a gyeplőt, amikor én már rohannék a világnak. Sokat tanultam tőle 1 év alatt a türelemről és a precízség témaköréről.

Balázs: Ebben a projectben ugye a két gitár kapta a főszerepet. Egyik kísér, másik játssza a dallamot így egyszerűen fogalmazva. Nyilván itt – ott megjelenik egy - két szinti szólam, de ez még belefér a koncepcióba. Eszünkbe jutott, hogy később énekeseket is megkeresünk, de ez még várat magára. Nekem az már picit másabb lenne az alap koncepciótól, amit elképzeltünk annak idején, de nem zárkózunk el semmi elől.

Hogyan látjátok, mennyire „díjazzák” a nem zenész, gitáros hallgatók az instrumentális gitármuzsikát?

Ladó: Több embernek nagyon bejön, de sokan hiányolják az éneket… Ez egy nehéz ügy, de nyilván ezt tudtuk, amikor ebbe belevágtunk. Nyilván tudjuk, hogy nem fogjuk felrobbantani a rádiók lejátszási listáit gitáros számokkal.

Balázs: Meglepően sokaknak tetszik szerencsére. Kb mindenki felteszi a kérdést, aki meghallgatta, hogy „énekes nem lesz?”, türelmesen elmondjuk, hogy ez egy ilyen project, lehet később, talán... Elég kevés, mondhatni nulla instrumentális zene szól a rádiókból sajnos. A nem zenész zenehallgató nem ehhez van „szokva/szoktatva”. Szakmán belül tudjuk, hogy léteznek olyan hangszeresek, akik a saját zenekaruk mellet szólóalbumot adnak ki, de sajnos ezek sem jutnak el a nagyközönséghez, pedig igazán megérdemelnének nagyobb publicitást.

Ha valaki erre az útra lép, mit tanácsoltok neki, melyek legyenek azok a fő szempontok, amik elengedhetetlenek ebben a műfajban? Vegyük ide a felszerelés kérdését is!

Ladó: Én hiszek benne, hogy végig kell járni az utat. Bár ennek az utazásnak soha sincs vége A mai felgyorsult világban azért egy kicsit átalakult minden, a fiatalok sokkal gyorsabban és könnyebben hozzájutnak mindenhez. Ez szerintem nem biztos, hogy annyira jó, mert így pont a lényeg, az „út” marad ki. Van olyan ember, aki még nem is látott élőben egy JCM800-as fejet, de 2 kattintással hozzájut elég jó szoftveres hangzásokhoz.. és osztja az észt ezekről a dolgokról.  

 A cucc kérdése mindig egy folyamatos fókuszban lévő dolog, aki ezzel foglalkozik, az tudja, miről beszélek. Én a tapasztalás híve vagyok. Szeretem kipróbálni a gitárokat, erősítőket, pedálokat, bármit, ami érdekes lehet. Összekötni mindent mindennel, kihajtani, behajtani, stb.. De alapvetőn sokan mondták már, hogy a kézben van a hang, ami igaz is, de a jó cucc szerintem legalább olyan fontos hosszútávon. A gitározás tanulás pedig nem egy 1 hónapos dolog. De erről majd Balázs tud jobban nyilatkozni, mert ő ezzel is foglalkozik, tanítja a fiatalokat.

"Nekem vannak Marshall erősítőim, jó pár pedálom, amikből már léteznek szoftver verziók is, de én jobb szeretem összedugni, mikrofonozni, felvenni, tekergetni, csűrni, csavarni.. Ennek a feelingjét nem pótolja semmi…"

Balázs: Dalok tekintetében én nem vagyok híve az öncélú magamutogatásnak, se az összes titkomat elárulni egy dalban...nem... Az inkább szakmai megközelítés. Én jobb szeretek fülbemászó dallamokat írni, amit vissza lehet dúdolni akár. Azért előfordul, hogy az ember elengedi magát, de nekem ott is fontos a dallam, az ötletesség. Persze mindenki saját maga dönti el mit szeretne megmutatni a nagyvilágnak magából. Ez leginkább belülről jön, ebben nehéz utat mutatni…

Felszerelésben pedig nem hátrány, ha az embernek vannak olyan minőségű eszközei, amivel ezeket meg tudja valósítani. Mostanában nagyon sokan szoftvereket használnak, leginkább ugyan azokat. Szoktam hallgatni a fiatalokat, nagyon ügyesek, de a hangszín majdhogynem ugyan az mindenkinél. Én jobban figyelnék ezekre, hogy a dalok mellett igyekezzenek figyelni a hangzásra is. Nekem vannak Marshall erősítőim, jó pár pedálom, amikből már léteznek szoftver verziók is, de én jobb szeretem összedugni, mikrofonozni, felvenni, tekergetni, csűrni, csavarni.. Ennek a feelingjét nem pótolja semmi… Nem beszélve, hogy teljesen más érzet egy szoftveren, vagy egy igazi fej/ládán pengetni. Nyilván ez anyagi kérdés is, meg van e az embernek helye hangoskodni, stb, de el kell indulni az úton, megtapasztalni több féle rendszert.

Végül, a közeli és – mégha talán egy kicsit értelmetlen is most a kérdés – a távlati tervekről?

Ladó: Haladunk tovább a tervezett úton és szeretnénk még több hazai gitármágussal együtt dolgozni. Illetve ami az én mániám, az a Spotify! Alig várom, hogy legalább 4-5 szerzeményünk kész legyen és szeretném, hogy a Flowcat Works elérhető legyen minden streamelő zenehallgató számára is az egész világon!

Balázs: Időnkhöz mérten csináljuk tovább a dolgokat. Mindenképp jönnek még Flowcat Works dalok!

Balázs és Ladó nagyon köszönöm a beszélgetést... és sikerekben gazdag, boldog Új esztendőt kívánok a Flowcat Works-nek!

Hasonló jókat!!! Köszönjük!  

Kapcsolat:

https://www.facebook.com/flowcatworks

flowcatworks@gmail.com

 
  

Tóth József Ferenc (Citrom), ComeOn R.B.

Tóth József Ferenc (Citrom), ComeOn R.B. Ritkaság, hogy ennyire közvetlen módon, tisztán, közhelymentesen, érthetően jön szembe a rock ’n roll! Igazolva látom magam, hogy érdemes megvárni, érdemes kivárni azt a rockzenét, ami a mai mindent hallok, látok, telefotózott világunkban nagyon ritka, de nagyon odacsap. Gratulálok a ComeOn R.B. cd-hez!

·         „… hidd el testvér, néha még én is álmodom.” Álmodni, álmodozni nem takarja mindig ugyanazt. Valahogy úgy érzem, itt most nem az álmok megvalósítása a kérdés. Nos, induljunk ki a címből… mit szeretne mondani a cím?

Először is köszönjük a CD-vel kapcsolatban leírtakat, nagyon jól esik. Visszatérve a kérdésre, tudod van az az álom, amit éjszaka álmodsz és reggelre talán nem is emlékszel rá. Aztán van olyan, amiről 16-18 évesen álmodsz, és hatvanhárom évesen is él még benned. Hát ez a lemez egy ilyen álom volt számomra és talán az egész zenekar számára is.

·         … de mielőtt tovább haladnánk! Mit kell tudnunk a zenekarról?

1980-tól 90-ig a Stáció, 90-től 2000-ig a Tűzkerék Revival Band tagjaként ismerhetett meg a közönség. Ezután abbahagytam a zenélést, akkor azt gondoltam örökre. 2009-ben fiatal zenészek rávettek, hogy újból színpadra álljak. Megalakítottam ComeOn R. B.-t, amelynek - remélem immár végleges felállása 2019-re alakult ki. A tagok: Reményi Mihály ének, Petrás Attila dob, vele a Stációban már játszottam együtt, Pszota Szilárd basszusgitár, ő felvidéki gyerek, korábban a népszerű Klinika együttes tagja volt, illetve jómagam gitározok. Stílusunkat talán kemény blues-rocknak lehet nevezni, amely a Jimi Hendrix és Radics Béla által megkezdett úton halad tovább.

Rám valahogy sokkal nagyobb hatást gyakorolnak azok zenei produkciók, melyek kézzel foghatók. CD! Nekem még mindig nagyon fontos ez, persze tudom csinálok valamit feltöltöm valahova, nesze. A CD -n rögzített anyag valahol egy befejezés, egy befejezett történet és ettől válik időt állóvá! Nagyszerűvé! A zenekarnak miért volt fontos, hogy megjelenjen ez a CD?

A fiatalabb generációk sajnos nem ismerhetik azt az érzést, amit mi átéltünk amikor egy-egy várva várt nagylemezt, - azt az igazit ami „bakelitből” (vinylből) készült, szép nagy volt, a borítója sok esetben műalkotás számba ment (pl: a Yes, vagy King Crimson Lp-k esetében), és illata volt - kézbe vettünk. Feltettük a lemezjátszóra, hallgattuk a zenét, közben nézegettük olvasgattuk a borítót (én mindig teljes egészében „kiolvastam). A nagylemezt az elejétől a végéig, a zenekar által szerkesztett sorrendben lehetett legjobban élvezni, hiszen sokszor fontos mondanivalót hordozott a dalok „egymásutánisága” is. Ezért akartunk mi is CD-t kiadni, hiszen az valamelyest emlékeztet az igazi nagylemezekre

·         Nagyon jól szól a lemez. Beszélnétek róla, hogy milyen zenei, hangtechnikai koncepciók mentén haladt a munka?

A felvételt is igyekeztünk a régi „recept” szerint elkészíteni. A csapat együtt bevonult a budapesti „Hunor” stúdióba, és hangszerenként, de végig egymást hallgatva, esetleg bírálva-bíztatva készültek a felvételek. Nagy szerencsénkre a zenekar baráti viszonyban van Rozgonyi Péterrel, Magyarország egyik legjobb és legtapasztaltabb hangmérnökével, aki szinte ötödik zenekari tagként irányított minket a felvételek során. A technika részletekről ő tudna nyilatkozni, én csak azt tudom mondani, hogy érzésem szerint a ma létező legjobb berendezések álltak rendelkezésünkre.

·         Nem tagadom, hogy nekem azok a gitárosok állnak közelebb, akik megtudnak állni, hangsúlyozni, és emellett brutál hatásos „riffeket” hozni a hangszeren. Nos… ez a lemez hozza ezt nekem. Gitáros oldalról lenne szó. Hallhatnánk a hangszerekről, erősítőkről? Szóval a „vas”!

Álláspontom szerint a hangszeren a „gitáros szól”, az ő technikája, intonációja, invenciója határozza meg alapvetően a hangzást. Természetesen azért a jó gitár elengedhetetlen az ideális megszólalás kialakításához.   Hogy kicsi visszatérjünk az álmokhoz, hát igen álmodtunk 16 évesen gitárokról is. Mára már egy kis „gitárgyűjtemény” (8 db gitár) tulajdonosa vagyok, ezek közül négyet használtam a felvételek során. A legtöbbet egy Gibson Les Paul Standard szól, amelyet telt hangja rock és blues zene alaphangszerévé tesz. A „hendrixesebb” karakterű nóták esetében egy Fender American Special Stratocastert használok, hiszen a Fenderek hangzása kicsit más, egyesek szerint még jobb is mint a Gibsonoké. Én úgy oldom föl ezt a vitát, hogy mind a kettőn játszom. Megszólal még egy 79-es évjáratú Ibanez Artist is (Voltam vándor) amely az első professzionális gitárom volt. Végezetül úgy gondoltam, hogy a ZZ Top féle Blue Jean Blues-hoz (Néha még én is álmodom) egy Epiphone BB King Lucille illik legjobban. A tökéletes hangzáshoz ma már szinte mindenki effekt pedálokat használ, én egy Boss ME 80-asra szavaztam, egy Cry Baby Hendrix Wah pedállal kiegészítve. És hogy az egész tényleg megszólaljon, arról egy csöves Marshall MA 100-as combo gondoskodik.

·         Nem lehet kikerülni a kérdést. A fertőzésveszély adta szükséghelyzet hogyan befolyásolta a zenekar működését?

Nagyon megnehezítette a munkánkat. A basszusgitárosunk, mint már említettem felvidéki srác. Szlovákiában, az Esztergommal szemközti Párkányban lakik, ahonnan hosszú hónapokig szinte lehetetlen volt átjönni, így próbálni sem tudtunk. Fellépésünk is csak elvétve volt az elmúlt időszakban, pedig a koncertek éltetik a zenekart.

·         Közel a jövő év! Hm… a fogadalmakról nem kérdezek… elég a magamét rendbe tennem…! Hallhatnánk a ComeOn R.B. terveiről? Tudom, komoly a bizonytalanság faktor, de az élet remélem nem áll meg!

Amint a járványhelyzet engedi szeretnénk a CD anyagát minél több helyen élőben is bemutatni. Két helyszín már le van beszélve – Budapesten a Rock-múzeumba, illetve az esztergomi Sportalsóba, - de az időpont még nincs meghatározva, azt a járvány alakulásától tesszük függővé. Mindenesetre ne felejtsük: „a Rock örök és elpusztíthatatlan”.

Józsi nagyon köszönöm a beszélgetést, nagyon sok sikert a zenekarnak és nagyon boldog, békés Karácsonyt kívánok!!

Köszönjük és kellemes Ünnepeket kívánok az egész zenekar nevében!

Thom Caterpillar, Caterpillar, Vienna

Thom  Caterpillar, Caterpillar, Vienna. Thom, I congratulate you on » Heroes Tonight« which is really cool music. I might think that in this genre there is no surprise. The song performed by Ava Katara is super and it is your virtuosity in playing the guitar which gives the song an outstanding and perfect frame.

We can face loads of good guitar players on the Net but only few of them have such qualities like you have – talent, knowledge and sensing on melody.

Let’s talk about your carrier. How did it start? What motivation did you have to take up playing the guitar?

First of all I would like to thank you very much for the invitation to this interview, and for the kind introduction, I honestly appreciate this.

It all started at the age of 5 when I heard a rock song from the 70s on television „Dizzy on the rocks”. I immidiately liked the sound of the overdriven electric guitar. After learning flute and piano in my childhood, I started playing guitar at the age of 12, and since then I have been living for this instrument. Playing guitar was never a plan or a decision, I just had to.

Thom, how did you form your own style? I’m really wondering what genres could have influenced you to find your own way.

In my mind I always have been developing a soundtrack to my thoughts, feelings and dreams. It is my way to remember things and to process experiences. The search for the sound which expressed my feelings best automatically formed my style. The genres which built the basement were rock music, movie soundtracks and classical music.

Could you mention some musicians , guitar players who have made a strong impression on your  »guitarworld« ?

One of my most important influences is Ennio Morricone. I learned a lot from his dramatical way of composing, the unique use of punctual low volume to emphasize and also his uninhibited way of combining music genres and sounds. The second influence comes from classical music, above all Vivaldi, Dvorak and Richard Strauss. And then of course other guitar players: Yngwie Malmsteen, George Lynch, Paul Gilbert, Zakk Wylde, Greg Howe and Brian May.

What were the main mile posts in your life that led to the birth of Caterpillar?

I have always been playing in bands, but due to several reasons writing songs was not possible in these constellations. Therefore over the years a lot of song material piled up in my mind. Last year I left the then current band and started to write down those songs. At the same time Ava and I watched one of our favourite tv series which featured a ballad version of the old rock classic from the band Pixies „Where is my Mind”. We liked that so much that we sponaneously decided to try this on our own and recorded it the same night. As the cooperation worked out very well, we did some more songs, and soon started writing our own songs together. One thing led to another, and at the beginning of 2021 we decided to work together as a band.

Ava Katara is an excellent singer. Would you say some words about her and your common job?

I think she has an absolutely amazing voice, and in addition to that, the way she sings is enormously inspring to me. She is also not the typical rock singer, which perfectly matches with my intention to write songs without any stereotyped thinking. She is the first singer I ever worked with who makes me just listen and forget about the guitar solo in the middle of the song. This means a lot, because the time before Caterpillar I was so guitar-focussed that a song was only a kind of framework around the the guitar solo.

Inevitable to have some words about guitars,effects,amplifiers. Please share us everything we need to know abot your stuff.

I have to answer this question with a common cliche, but I honestly think it is the wonderful and simultaneously unconvenient truth: the sound comes from your heart. And especially in rock music also from your balls. Period. Give Zakk Wylde a cheap beginners electric guitar set, and he will rock like hell. If you play always with a technical and theoretical attitude, it will never touch the listener. You have to feel the music. I once had the honor to meet the most famous opera singer of all times, Placido Domingo. When he talked with me about a funny part of an opera, he was laughing. And when he talked about a sad part of the story, his voice trembled, and tears came to his eyes. This is how music is made. With the guts to meet ones own feelings so boundless that you can’t fight crying in public by just telling the story of an opera you have already sung countless times.

To talk about the technical part: for me the gear which I hold in my hands is most important. At the moment I mainly play a Jackson Soloist, and I prefer low gain sounds, also for really heavy music. Cranking up the gain somehow hides mistakes, but the result is nevertheless not convincing. One of the most important parts of the equipment is the right pick, because it is the part of gear which brings the movement of my right hand to the strings. I exclusively play Dunlop Prime Tone picks, I really like the way they feel.

All other parts are not that important for me, but I definitely prefer a simple but high quality set up. In addition to all that for live performances reliabilty of the gear is a must. The best sound of the world is worthless when a part of your equipment has a tendency to break easily in a life situation.

Could you tell us about the situation in Austria. I mean something like  rockmusic-Covid-19-festivals-Wien.

I have to admit that I hardly know anything about Covid-festivals, because I am in the very lucky situation that at the moment the Covid-situation does not influence my life as a musician. I left the last band I was playing with in 2020 at the beginning of the Covid crisis, with the goal to write songs. The songwriting process will last until the end of 2021, which means that playing life will not be a topic before 2022, and hopefully in 2022 live concerts will be possible again. But the whole life music industry lost a lot of money, which probably will have an impact on bands for years.

Finally, let us know what you’re going to do. What are you planning for the future?

At the end of 2021 we will have enough songs to go on tour, so we will hit the road next year. I also write guitar instrumentals, but I do not plan to play them live. It may sound weird, but this is a project that I do in my free time to relax.

Thank you very much!     

Healin’ Scars: Kiút a pokolból

Végtelen sok helyzet van, ami maga a pokol, és végtelen sok út van, ami kivezethet belőle. A Healin’ Scars megtalálta ezek közül azt, amelyik mindannyiunknak megmutathatja a kivezető utat, ha a pokolban érezzük magunk! Egy olyan vegytiszta rockzenét hozott a zenekar, ahol nem kell tartanunk elvont, a „…fene sem tudja hogyan értelmezzem” szövegvilágtól! Be kell ülni egy kocsiba elindulni teljesen mindegy hova, és közben menjen a „Kiút a pokolból”! Hiányoznak a világból ezek a tiszta produkciók! Köszönet a Healin’ Scars -nak!

Még valami, szenzációs a videó szerkesztése és grafikája!   

„Ismét új dal a budapesti Healin’ Scars-tól! A zenekar június 24-én 20h-kor teszi közzé legújabb szerzeményét, melynek címe talán nem is lehetne aktuálisabb: Kiút a pokolból. A 2017-ben alakult banda a bemutatkozó „Tűzszünet EP” megjelentetése után idén már második dalát mutatja be. Legutóbb egy hangulatos rock balladát lehetett hallani tőlük, ezúttal pedig egy lendületesebb szerzeménnyel ismerkedhetünk meg.”

Healin’ Scars

Facebook: https://www.facebook.com/healinscarsband/photos/?ref=page_internal

YouTube: https://www.youtube.com/channel/UCFxqLNRK20Dh5ww2zlMA-tg

Udvardy Zsolt

Rocker Rádió

Rocker Rádió! A „web” meghozta a nagyon sokat, nagyon jót és beöntötte a nagyon sokat és azt is, ami nagyon nem. Nem tagadom, hogy nálam sokáig háttérbe szorult a rádiózás. Azonban manapság már ez a meghatározó médium a mindennapjaimban. A ROCKER RÁDIÓ az, ahol egész nap olyan zenei válogatás fogható, amit „önerőből” az életben nem hoztam volna össze! Olyan döbbenetes erővel jön az ember felé az igényes rockzene, hogy elképesztő! A ROCKER RÁDIÓ alapítóival Kalácska Gáborral és Thuróczy Richarddal beszélgettem.

Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást. Nem kezdhetem mással! Beszélnétek a ROCKER RÁDIÓ születéséről?

KG: Szia és köszönjük az érdeklődést. 2019-ben indult a rádió, mégpedig a Rock FM elhallgatása utáni napon. Ahhoz is volt közünk, én voltam annak a rádiónak az alapító programigazgatója, hogy mást ne mondjak. Így mikor láttuk, hogy ott sajnos véget ér a műsor hamarosan, három hét alatt összeraktuk a Rocker Rádiót.

TR: Egy szomorú apropó okán került a Rock FM-be, ahol az utolsó időszakban segítettem a lelkileg és fizikailag is kimerült kollégákat, elsősorban abban, hogy szabadságra tudjanak menni. Ott teljesen nyilvánvaló lett a számomra, hogy Magyarország a rockzenének szüksége van rádióra, ezért is kaptunk bele a Rocker Rádióba.

Gratulálok a műsor szerkesztéshez! Milyen szempontok alapján válogattok, a „net” adta végtelen zenei kínáltból? Szerintem, majdnem nehezebb dolog, mint amikor szűkében voltunk a hanghordozóknak!

KG: Köszönjük szépen. Folyamatosan bővül a repertoár, igaziból csak vétózunk olyan daloknál, amik nem férnek bele a stílusba. (hard rock / metal) Kialakítottunk egy óraszerkezetet, ahol minden típusú zenének megtaláltuk a helyét. Ezt töltögetjük, így igazán változatos tud maradni a zene.

TR: Na, ehhez Gábor ért, különösen ebben a műfajban. Annyi hasznom talán van, hogy nekem néha feltűnnek olyan hallgatói szempontok is, ami segíthet abban, hogy a nem igazán kemény arcok is, akik ettől még ugyanúgy szeretik a rockzenét is, kifejezetten vonzónak találják a Rocker Rádiót, amikor ilyen zenére vágynak. 

El nem tudom képzelni melyek azok a sarokpontok, melyeket mindenképp figyelembe kell venni ahhoz, ha valaki egy „on-line” rádiót szeretne alapítani! Nálatok melyek voltak ezek?

KG: Ennek a különlegessége az volt, hogy a Rock FM zenei összeállítása miatt én személy szerint is kaptam nagyon sok kritikát. Bár sok szabálynak kellett megfelelni ott, a hallgatót (teljesen jogosan) ez nem igazán érdekli amikor olyan dalt hall, ami neki nem tetszik. Így személy szerint az volt a motivációm, hogy megmutassam szerintem milyen egy rock / metal rádió, ha nem kell kompromisszumokat kötni a zenében.

TR: A legfontosabb, hogy olyan dologgal foglalkozz, amire igény van. A rock- és metalzenére pedig igencsak van. Pont olyan közönség, mint bármely más, az ő munkájuk és pénzük is ugyanannyit ér, ezért úgy a hirdetőknek, mint mindenkinek, aki közölni szeretne valamit, a rock- és metalzenét szerető emberekre is gondolniuk kell.

Bocs, hogy nem ezt a kérdést tettem előre. Következzenek az alapítók. Ismerkedjünk meg Kalácska Gáborral és Thuróczy Richarddal!

KG: 1994 óta rádiózom, a legkisebb vidéki rádióktól a legnagyobb országosokig mindenhol dolgoztam és zenéltem is rockzenét persze. Most meg összejött a kettő.

TR: 14 éves korom óta, tehát idén 20 éve rádiózom. Gáborral több helyen is dolgoztunk együtt, Magyarországon kívül pedig kelet európai rádiókban is tapaszlatot szereztem. Ja, egyébként én is foglalkozom zenével, igaz, nem rockzenét készítek.

Ha nem titok, milyen technikai feltételei vannak a stabil működésnek?

KG: Nem kell nagy titkokra gondolni, inkább úgy mondanám, hogy speciális feltételek mellett működik jól egy online rádió. Ezeket kell kitapasztalni, és persze biztosítani, hogy a műsor soha ne álljon meg. Vagy legalábbis nagyon ritkán. 

TR: Az például fontos, hogy az, akinél a szerver van, ne azzal vegye fel a telefont, hogy ő most nem tudja újraindítani, mert éppen lement a boltba. Ez az első hónapok egyikében velünk megtörtént. Sajnos, sokszor elfelejtjük, hogy Magyarországon élünk, ahol a szolgáltatásból a „szolg” része zavarja a népeket. Ezért amit csak lehet, igyekszünk saját magunk megoldani. 

Feltételezem a hallgatottságot nektek is növelni kell. Milyen koncepciókat fog követni a rádió, mondjuk, ha enyhülnek a vírushelyzet megszorításai? Ha ez egyáltalán szempont?

KG: Nagyon sok tervünk van, szeretnénk a külföld felé is nyitni többek között. De most tényleg az a legfontosabb, hogy a zenei világ újra élni kezdjen, mert addig minden csak vegetál.

TR: Ugyanakkor a számok kergetése is talán alábbhagy ebben az eljövendő szép új világban, ezért bízunk abban, hogy azok az egyáltalán nem csekély számok, amiket a Rocker Rádió - https://rockerradio.online/ - produkál, a továbbiakban is értékesek lesznek azoknak, akik nem folyamatosan növekvő és irreális adatokat keresnek, hanem valódi embereket a számok mögött.

Nagyon köszönöm a beszélgetést! Nagyon sok sikert a munkátokhoz!

Köszönjük!