Prieger Tamás gitárkészítő


Prieger Tamás gitárkészítő. Ami tradicionálisan szép, vagy egyszerűen nekem szép, azt nagyon gyorsan, egyszerűen, szinte az első impresszió eldönti. Szeretem amikor a hangszer szép, mert akkor szereti zenét is és szeret adni is. Tamás munkái ezt adják nekem. Tamás, gratulálok a munkáidhoz!
Pályád során, amikor a legelső hangszer készült, milyen koncepciót követtél? Az tény, hogy valamilyen úton el kellett jutnod a mester hangszerekig!

Nagyon köszönöm, Zsolt. 13 éves voltam, amikor szüleimtől az első Orfeus üreges testű elektromos gitáromat kaptam. A szerelem attól kezdve töretlen.  Azt  javítgattam,  alakítgattam, bund-csiszoltam kedvemre, kis elemes torzítót építettem bele és sorolhatnám.  Ebben még sok koncepció nem volt, de éreztem, hogy valami nagyon kedvemre valót csinálok.  Majd kb. 15 éve egy barátom megkérdezte, hogy készítenék-e neki egy egyedi gitártestet egy meglévő nyakhoz. Természetesen igent mondtam. Jobbára szabad kezet kaptam az alapvető kérések tisztázása után.  Hogy volt-e koncepció, amit követtem?  Talán csak a fa természetességének, mintázatának  megőrzése, hogy lehetőleg ne legyen színre festve. Így esett a választás egy szép kőris darabra, amely mahagóni páccal és szatén lakkal, valamint kissé átszabott " sztratós "  kontúrjával barátom maximális elégedettségére készült el.  Tehát úgy gondolom, ez egy alapkoncepció nálam, hogy ne színezzük túl a fát, ne fessük le színre, használjuk ki a számtalan gyönyörű egzóta színét, mintáját, ha lehet. A  harmónia, a látvány-egyensúly és a viszonylagos visszafogottság, amit szeretek.

Mondanál magadról pár gondolatot? Szóval következzen Prieger Tamás!



Ahogy említettem, 13 éves koromtól töretlen a szerelem a gitárral, ez immár épp 40 éve. Jó gitáros nem lett belőlem,  de azért magam néha elszórakoztatom egy jó blues-zal és gyermekeimmel is zenélünk néha, fiam zongorán, dobon és basszusgitáron is kiválóan játszik, 7 éves kislányom pedig lassan a családi zenekar fuvolistája lesz. A '90-es évek elején 1 évet dolgoztam egy bécsi klasszikus bútorasztalos műhelyben, ahol rengeteget tanultam. Majd a Rendőrtiszti Főiskola elvégzése után kriminológia tanulmányok céljából másfél évet töltöttem az Egyesült Államokban, azonban édesapám halála miatt haza kellett jönnöm. A gitár viszont a tengeren túlon is megtalált. Floridában többször jártam egy kiváló gitárkészítőnél, aki csak pár utcára lakott tőlem. Fantasztikus élményekkel és tudással gazdagodtam akkor is. Miamitól Detroitig számtalan hangszerboltot bejártam. Sokszor voltam már Kanadában, ahonnan egy alkalommal teli bőrönd félkészre fűrészelt igazi kanadai riglis juhart hoztam nyak alapanyagnak. Ezekkel a tapasztalatokkal és élményekkel kezdtem el azután itthon komolyabban foglalkozni a gitár javítással, majd a készítéssel.

Hogyan tudod meghúzni azokat a határvonalakat, melyek a szép hangszer és a gyakorlatiasság kérdés között vannak?

Nem tudok éles határokat húzni e kérdések mentén.  Mindig kiindulunk egy alapkoncepcióból és a már meglévő, de nem a készítő  fejében megfogalmazódott tervet kell olyan mederbe terelni, hogy az alap elképzelés, a funkcionalitás és az esztétika a lehető legközelebb kerüljön egymáshoz. Eddig nincs rossz tapasztalatom ezzel, úgy gondolom, a zenészek többsége hajlandó elfogadni a tanácsokat, én pedig arra törekszem, hogy minél kevesebb kompromisszumot kelljen kötni.

Tamás, lehet, hogy kicsit profán a kérdés, de ha valaki rendel Tőled egy gitárt, hogyan tudod „kivonni” belőle a saját szubjektív véleményed, érzéseid?

Adott egy feladat, amit mindig egy újabb kihívásnak fogok fel és próbálom nem "kivonni" a szubjektív érzéseimet. Inkább azon vagyok, hogy beletegyem azokat óvatos meggyőzéssel, irányított beszélgetéssel. Ilyenkor jól jön a nyomozó múltja az embernek :)  Persze ez nem jelenti azt, hogy kifordítom a megrendelőt a terveiből, hanem az előző kérdésre visszatérve csak a józan ész határain belül maradva javaslok.

Mennyire befolyásolják, a gitárkészítési elképzeléseid a magad által kedvelt gitár játékstílusok, ill. zenei stílusok?

Ezek a dolgok a megrendelésen kívüli "szabad koncepciók"-ban kiteljesednek. Egy londoni és egy manchesteri hangszerboltba készül most 2 hangszer, ami jövő tavasszal érkezik Angliába, itt szabad kezet kaptam és úgy érzem ezzel az alkotói szabadságom is teret kap. Én blues fanatikus vagyok és most fiamnak és magamnak készítek egy telecastert, kicsit átgondolva.

Banális kérdés lehet… mi okozza a legnagyobb fejtörést amikor megálmodsz egy gitárt?

Az, hogy a sárga csekkek befizetés előtt, vagy után megyek-e fát beszerezni :) De komolyra fordítva, összességében tervezem meg a projektet és amint felvázolom az elképzelést, ez már önmagában sok kérdésre választ ad. Nem élem meg problémaként, örömmel tervezek. Viszont válasz nélkül nem hagylak, így elmondom, hogy az idő a legnagyobb ellenségünk is egyben, mint amennyire barátunk is tud lenni olykor. Főállás és család mellett készítem a hangszereket, szeretnék minél többet a családommal lenni és sokszor itt kell kompromisszumot kötni.

Végezetül, tervek!

Jövőre jön egy nagy műhelybővítés, tervekben, ötletekben nincs  hiány, minden évben 2-3 hangszert fogok az angol piacra is elkészíteni, ennek alapjait egy angliában dolgozó orvos barátom segítségével már lefektettük. A Hangépítést Hajagos Misi barátommal töretlenül folytatjuk, a dolog azon a fronton is erősödik.

Tamás, nagyon köszönöm a beszélgetést és minden jót had kívánjak a munkáidhoz.

Köszönöm.

Megjegyzések

Vincze László basszusgitáros, Front zenekar

Hendrix project