2012. augusztus 17., péntek

Hoffman "Guli" Zsolt, Főnix



A környezet abszolút a megszokott. Egy felszerelésekkel telerakott, szűk lejáratú pincehelyiségben lennénk. Itt beszélgettünk a győri gitárélet egyik legendás alakjával Hoffman Zsolttal. Róla nehezen tudnék elfogultság nélkül írni, de misztifikálni sem szeretnék. A beszélgetés során mindent meg fogunk tudni. Azonban egy dolgot mindenképpen érzek. Ha Jimi Hendrix lelke itt van közöttünk, akkor azt valahol Hoffmann Zsoltban keresd és meg fogod találni. Na gyerünk!

Hát nagyon régen találkoztunk. Elől járóban annyit, hogy neked nagyon sok fajta hangszered volt, de a Fender Stratocastert azt mindig előnybe részesítetted. A jelenlegit már viszonylag régóta használod. Mit kell tudni erről a gyönyörű fehér Stratocaster-ről!
A gitárnak ’95-ös a teste, a nyaka pedig egy eredeti, SRV ’89 nyak. A testen látható mintát, rajzolatot a monterey-i fesztiválon Jimi Hendrix gitárján láthattátok. Az igazi, felszentelt gitárjain ilyenek minták voltak. Ez a másik a woodstok-i fesztivál jelképe lenne. Annyit röviden, hogy American Standard teste van és a hangszedőket kicseréltem, Texas Special Strat® pickupokra. Nézd meg a fejen, úgy van kialakítva, mintha a cigaretta valóban beleégett volna a „nut” fölé. Ma már nem probléma az, hogy egy az egybe megcsinálják a gitárokat. Sérülésekkel, kopásokkal mindennel.
Ez a gitár nagyon ott van. Gondolom, azért kezdő gitárosok ne nagyon álljanak bele egy ilyen dologba, hogy nyakat csereberélni!   
Ne. Vannak olyan trükkök, hogy például ezt a nyakat nem tudod rátenni egy Fender Squier vagy egy mexico-i, vagy egy japán Fender gitártestre. Ezek a testek vastagabbak. Ha bele erőlteted, akkor valószínűleg ki is lehet dobni az egészet. Ez a gitár nálam van ’96 óta.
Ezt úgy is lehet érteni, hogy meg is tartod?
Igen, ez már meg fog maradni. Ennél többet már nem kell csinálni. Tovább már nem kell keresni. A festés és az ábrák is gyönyörűek rajta. Szeretem ezt a gitárt. Érdekes, hogy nem rég voltunk egy motoros találkozón, Pusztavacson. Bánatomra, nagyon kevesen tudták kitalálni, hogy ezek mit képviselnek. Háromszázból, jó, ha tíz tudta mit jelentenek a gitáromon a festések.
Hát pár generáció felnőtt.
Kikopnak a régi dolgok. A fiataloknak már egészen más kell. Ilyen a világ! Eljönnek, a bulikra, szeretik a rock vagy a blues zenéket, de nem igazán tudják, átérezni mit mond, mit üzen az a korszak. A környéken talán mi maradtunk meg a klasszikus rock világában.
Talán ebben szerepet játszik az is, hogy ezekhez a zenékhez tudás is szükséges. Azért Jimi Hendrix-et nem lehet csak úgy játszani! Te is bele kóstoltál más irányzatokba is, de a blues mindig ott volt és mint a példa mutatja, maradt is!
Nálam ez már biztos! Beleugrottam más irányzatokba is, de rájöttem, hogy az nem is áll nekem jól, nem nekem való. Ami még rosszabb, hogy esetleg nem tudom olyan jól gitározni. Valójában nem is foglalkoztam igazán, mélységében más zenékkel. Persze, amit kellett azt megtanultam, de mindig visszatértem a blues-hoz. Ha megyünk játszani valahova, akkor jön Hendrix, a Cream, vagy a Free.


Ahogy nézem, van itt egy másik gitár is. Látszik, hogy azért ilyen gitár nincsen minden sarkon eldobálva. Beszéljünk róla!
Rendben. Ez egy Gretsch Electromatic szólógitár. Igen, ez egy elég ritka hangszer. Mahagony test. Készült 1993-ban. A Gretsch gitárról van egy sztorim. Egyik barátom a győri Bercsényi ligetben, a kukában talált egy eredeti Gretsch gitárt.  A feje le volt törve. Serial number: 00063. Gondolhatod! Szólt, hogy nézzem meg, mert ő igazán nem tud mit kezdeni vele. Én már tudtam, hogy itt egy kincsről van szó, ez itt egy eredeti Gretsch! Talán olyan Gibson korabeli. Tradicionális és egyben egy meghatározó gitármárkáról van szó, még ha nem is lett olyan népszerű, mint némely társa. Végül elhoztam, és megcsináltam. Aztán következett életem egyik nagy baklövése, hogy Németországban eladtam a hangszert. Na ott határoztam el, hogy nekem lesz Gretsch gitárom. Amikor aztán, egy győri hangszerboltban, a Buxánál, dolgoztam, akkor szereztem ezt.
A test mahagony fából van és ragasztott a nyaka. Tökéletes a gitár. A hangszedőket cseréltem ki egyedül. A gitárba aktív EMG pickupok kerültek. A hídnál 81-es a nyaknál 60-as humbucker széria van beszerelve. Talán a Zakk Wilde használ ilyet. A kapcsoló, külön kapcsolja a hangszedőket, mint a Gibsonnál.
Nagyon nagy szeretettel beszélsz a gitárjaidról, de hogy állsz a többi márkával?
Nekem kettő gitár az alap. A Fender és a Gibson. A többi is biztos, hogy rendben van, de nem sikerült nekik egyedi hangokat produkálni. Ez a Gretsch is jazz gitárokat gyártott és szó nem volt tömör testű gitárok gyártásáról. Itt jött a képbe Leo Fender, és elkészítette a Fender Broadcastert, de aztán valami jogi dolog miatt lett Telecaster. Már két pickuppal. Sajnos azt kell mondani, hogy a többi márka mind a fent említett gitárok másai. Önálló hangzás nem jött le. Magam részéről én lezártam a gitárkérdést. Nekem maradt a Fender Stratocaster.
Miért cserélted ki a gyári pickupjait?
Mert ennek bőven vastagabb hangja van. Ez már tudja azt a minőséget, mint amit a Gibson Gitárokba szerelnek. Abszolút univerzális. Használhatod bluesra, vagy hard rock zenékre. Ajánlom mindenkinek ezeket a hangszedőket, persze nagyon figyeljen oda, mert nem mindegyik gitárba lehet betenni. Single méretben is gyártják, ha minden igaz. Az elején szkeptikus voltam velük. Amikor kipróbáltam, akkor azt kellett mondanom, hogy nagyon jók, meg is maradtam náluk.
Húrokról hallhatnánk egy-két szót?
Én a Fenderhez, Fender, 9-es es húrokat használok. Ez nálam szigorú! Az én ujjaimnak ez a méret a kényelmes. A 10-es kieszi az ujjaimat.
A nyakállítással mi a helyzet. Ha felteszek valami 12, 13-as készletet, akkor utána kell állítani?
Azt az egy méretnyi különbséget kibírja. Azonban a nyakhoz nem javaslom, hogy hozzányúljanak. Új gitárnál meg semmit sem szabad a nyakpálcán állítani. Főleg laikusok hagyják békén. Láttam olyat, ahol megszakadt a menet, és lehetett eldobni a gitárt. Ez nem játék!


Egy kicsit más. Tanítasz?  
Manapság a munka miatt nem fér bele. Időm semmi.
Ahogy elnézem a felszerelésed, Zsolti, nem adtad lejjebb. Ha nem is teljesen, de végigkísérhettem a felszereléseidet. Cserélted azért rendesen őket. Azonban valahogy mindig a Marshall erősítői voltak azok, ahova mindig visszanyúltál.

Igen. Volt nekem Laney cuccom is és meg kell mondanom, teljesen jó volt. Laney Klipp 60W full csöves fej volt, és a hozzátartozó 4x12 láda. Természetesen, az akkori „öregek” tanácsait én is meghallgattam, és ők órákon keresztül beszélgettek gitárokról, erősítőkről, de a végére mindig a Marshall lett a befutó. Azért a rohadt életbe neki Marshall cucca van! Belém sulykolták, ezt a szót, de nem is volt ez olyan nagyon nehéz. Meg is maradtam nála. Nem bántam meg egyszer sem. Pedig amikor én ezek között az emberek között forogtam, nem volt komoly felhozatal. Volt a Selmer, a Laney, meg a Marshall. Jó, most a Vermonáról ne beszéljünk.
Hozzájutni sem lehetett olyan könnyű abban az időben, gondolom én!
Hála Istennek, a pesti zenészek behozták őket. És elindult az adás-vétel. Így aztán szépen lassan lecsorgott vidékre is a cucc. Budapesten pedig, Kormos Tiboron keresztül lehetett megvenni a felszereléseket. Nála lehet kapni eredeti Fender gitárokat, eredeti Gibson SG-ket. Akkoriban nagyon ment a Laney. Többek között, Radics Béla is ezt használta. Persze, meg a legenás SG-t.
Említetted, hogy forogtál az „öregek” között. Kapcsolódik ez ahhoz, hogy elkezdtél gitározni? Autodidakta módon, vagy tanárral kezdted a tanulást?
Ez úgy kezdődött, hogy kis, tökös, dönci voltam. Lejártam a haverokkal focizni, meg ami ilyenkor szokott. Volt két idősebb haverom, akik már gitároztak. A bratyómnak volt egy akusztikus gitárja, de ő nem foglalkozott vele. Én meg leakasztottam a falról, és levittem a srácokhoz, hogy nekem is van gitárom. Hát akkor mutassatok valamit. Így kezdődött. Onnantól kezdve, amíg a többiek fociztak, én gitároztam. Amikor már kezdett beindulni a dolog, a szüleim kerestek egy magántanárt, akit Trubin Lászlónak hívnak. Ő volt a tanárom öt évig. Ott megtanultam az elméleti, gyakorlati alapokat és utána már magam útján jártam.
Azt tudom és látom, hogy neked egy nagyon egyedi gitárvilágod van. Láttalak koncerten, meg amikor még pici voltam ott ültem a Laney mellett, de a játékodra mindig odafigyeltek. Ez keveseknek adatik meg. Akkor a Trubin Laci nem befolyásolt ebben, hogy a saját játékodat add. Neked mindig bent volt az a többlet energia a gitárodban, ami sok gitárosnál kifogy. Sajnos.
Voltak dolgok, amit meg kellett tanulni. Kötelező. Aztán már egy idő után tele volt vele a tököm. Azonban, amikor egy kicsit átgondoltam, rájöttem, hogy de kurva jó volt, hogy megtanított olyan zenékre, mint például a Shadows. Erre lehetett rádolgozni. Itt lehetett tanulni a szólókat, vagy a kíséretet. Azért ott megírt dolgok voltak. Aztán utána már rátértünk a keményebb dolgokra, mint a Deep Purple.

„Érdekes, mert volt egy Hendrix lemezem, az Electric Ladyland, de úgy félre volt rakva. Több év után vettem elő és akkor jöttem rá mit is alkotott az ember. Miért ő a gitárkirály! Azt már tudom, hogy Hendrixhez meg kell érni az embernek, hogy felfogja, hogy miket játszik. Először nehéz, félredobod, olyan zűrösnek látszik. Aztán kitisztul a kép és rájössz, hogy mennyire nagy ez a dolog. A kurva életbe…!”

Neked mindig is szívügyed volt a zenéjük!
Igen, őket nagyon szeretem. Rá is álltam a zenéjükre. Ez alapján próbáltam megérteni a dolgokat. De hát akkoriban mi volt! Ezeket tudtad hallgatni! Érdekes, mert volt egy Hendrix lemezem, az Electric Ladyland, de úgy félre volt rakva. Több év után vettem elő és akkor jöttem rá mit is alkotott az ember. Miért ő a gitárkirály! Azt már tudom, hogy Hendrixhez meg kell érni az embernek, hogy felfogja, hogy miket játszik. Először nehéz, félredobod, olyan zűrösnek látszik. Aztán kitisztul a kép és rájössz, hogy mennyire nagy ez a dolog. A kurva életbe… . Aztán jobban befordult az ember abba az utcába és jött a többi, a Cream például. Sok évig ment nálam a hard rock vonal. Belenyúltam az Iron Maiden-be is és tetszett is egy darabig, betéve tudtam az első két lemezt. Nem volt ezzel gond. A ’90-es években jött egy váltás. Az elején elég kemény mélypont volt. Rájöttem, hogy valójában nem érzem jól magam ebben. Tudom játszani, meg talán megy is, de nem az igazi. Aztán ’89-ben kimentem Németországba. Kint dolgoztam két évet egy hangszerboltban, egy hangszerraktárban.
Hol is máshol….
Ott találkoztam a Scorpions gitárosával, Matthias Jobs-al. Gitározgattunk, dumáltunk. Aztán egy hamburgi banda gitárosa bérelt egy helyet, ami olyan volt, mint egy erőd. Valóságos labirintusok voltak benne. Ezt adta bérbe, mint próbahely. Ott is muzsikáltam. Találkoztam Dieter Bohlen-el is a Modern Talking-ból, képzelheted! Ott kint és nagyon sokat tanultam. Egyrészt hozzájutottam olyan dolgokhoz, amiről itthon még nem is tudtak. Másrészről pedig olyan emberekkel találkoztam, akiktől lehetett tanulni. Onnan hoztam a Jackson Charvel gitáromat, meg rack-es effekteket.
Neked mindig is jó cuccaid voltak, Németországtól függetlenül. Hogy csináltad?
Az első Laney Sound 1968-as, 60W, full csöves cuccomat a gitártanárom szerezte. Természetesen a láda, amiben már a Celestion hangszórók voltak. Ezek ércesebb, keményebb gitárkaraktert adtak. Volt olyanom is, amiben Goodmans-ok voltak. Ezek puhábbak voltak, de nagyon jól szóltak. Ami azonban szigorú volt, hogy csöves cuccom legyen. Aztán analóg pedálokat használtam. Általában volt egy kórus egy visszhang és egy torzító. Wah pedált akkor nem használtam. Multieffekt? Teljesen kilőve.
Amikor visszajöttem Németországból, akkor hoztam haza Charvel, és Fender Squier gitárokat. Talán még egy mexikói Stratocastert is. Ja igen, egy multieffektet, egy Alexis quad-reverb-et, meg valami Rocktron-t. Az analóg pedálokat pedig eladogattam. Jó volt, szép volt, de nem az igazi, ez nem nekem való. Visszatértem az analóg cuccokhoz.



Ha már visszatértünk, akkor konkretizáljuk a dolgokat. Mit látunk itt?
Jó. Általában a BOSS pedáljait használom. Azonban itt lenne egy legendás pedál az Ibanet Tube Screamer TS-9DX. Régebben a sima TS-9-et használtam. Amivel a DX többet tud, az, hogy ebben bent van alapból a TS-9, majd ha feljebb kapcsolom a „MODE” kapcsolót, akkor a „HOT” állásba jutunk, ahol egy blues-os torzítást kapunk. A vége a „TURBO” fokozat.
Esetleg a hard rock hangzás felé indul?
Egyáltalán nem. Olyan, mint a „HOT”, csak vastagabb, dögösebb. A MARSHALL JCM-2000 (DSL (Dual Super Lead)-100) „Crunch” csatornáját használom (Classic GAIN), ott is nagyon keveset adok rá, inkább a hangerőt nyomom fel és a boost-ot ezzel az Ibanez-el adom neki. A következő egy Chorus pedál, valami BOSS származék. Talán kicsit ismeretlenebb márka, Beta Aivin. Nekem bőven elég. Ezt csak kíséreteknél használom, szólókban kihagyom. Aztán a végén lenne egy Ibanez DL-10 Delay, és természetesen a VOX wah pedál.
Gondolom ezt a fejet nagyon sok stílusba, elvihetnéd.
Ez egy nagyon eltalált erősítő fej. Mondanom sem kell full csöves. Van összehasonlítási alapom, mert megfordult nálam néhány fej. Ilyen mint a Marshall JCM 900 High Gain Dual Reverb fej. Nekem ez az erősítő adja azt a régi, vintage hangzást. Valójában aktívan csak a „Classic GAIN” csatornáját használom. Itt kapcsolhatom, a „CLEAN” és a „CRUNCH” csatornákat. Van lehetőség még kapcsolni „Ultra GAIN” torzító csatornát, ahol „LEAD1”, ”LEAD2” fokozatokat kapcsolhatok. Ez már nagyon sok nekem. 
Abszolút univerzális. A metál nótákat nyugodtan nyomhatod rajta. A mai divatos hardcore dolgokhoz nem ajánlom. Míg el nem felejtem, csatornánként használhatsz „REVERB”-et is.
Nem utolsó sorban Gary Moore is használ ilyen fejet.
Ami érdekes és nem tudom, miért van így, hogy a lábkapcsolóval csatornánként nem válthatod a módokat. Talán egy kicsit hátrány lehet, mondjuk rá. A gyári lábkapcsolójával, csak a csatornát tudod kapcsolni. Azt a potméterek között található nyomókapcsolóval tudod váltani a módokat. Magam részéről nekem ennyi bőven elég.
Így hogy megismertük a fejet, mit kell tudni a ládákról!
Ezek a Marshall JCM-900 LEAD 1960-as ládái. 300W-ot tudnak a ládák, és darabonként 75W-os Celestion hangszórók vannak bennük. Kettőt használok belőlük.
Miért?
Igazából egyen is nagyon jól szól, de kettővel, sokkal, sokkal vastagabb a hangja. Az impedancia itt már 8V, amit át is kell kapcsolni. Ami nagyon meglepett, hogy a fej 100W, a ládák darabonként 300W-osak, és az erősítő csatornánként leadja a maximális teljesítményt.
Egy picit kanyarodjunk el a felszereléstől. Milyen tanácsot tudnál adni cuccvásárláshoz. Mit kellene tenni? Ezek nagyon drága, professzionális felszerelések. Ezeket csak úgy nem veszi meg az ember!
Azt tudnám mondani, hogy várja össze a pénzét, aki cuccot akar venni. Ne kapkodjon. Ha csak egy combo jön össze, nincs gond, de az legyen csöves! Ezt kifejezetten ajánlom! Csöves cucc! Próbáltam tranzisztoros erősítőket is, elég is volt belőlük! Nagyon nagy a különbség köztük. Ha felrakom mondjuk félig a hangerőt, a tranzisztorosnak vége, el kezd torzítani. A csövesnél pakolhatod neki, ugyanolyan szépen szól. A csöveknél nem mindegy az átmenő áramérték. Ezt a JCM-2000-et ötös, hatos fokozaton használom. Így tökéletes, de nyugodtan feljebb tekerhetném.
Kezdőknek gitárvásárláshoz mit tanácsolnál?
Hát kérdés mennyire kezdő, mennyire ismeri már a gitárt. Nekem az alaptétel, hogy kezdeni valami nylon húros klasszikus, vagy dobgitáron próbáljon meg. Nem ajánlom elsőre az elektromos gitárt. Később sem kell nagyon drága dolgokat megvenni. Ajánlani tudom elsőre a Fender Squier modelleket. Hozzá otthonra valami 15W erősítőt. Ha meg kialakul, hogy mi van, akkor aztán lehet gondolkodni. Ha meg nem, akkor nem bukik akkorát.
Például egy Squier gitár vásárlásakor mit nézzen meg a delikvens!
Semmit. Vigye el a tanárját. Nekem szerencsém volt, mert a tanárom, Trubin Laci, mindent elmondott a hangszerről. Érdekes, hogy nem mindenki ilyen „bőbeszédű”. Visszatérve a kérdéshez, nézze meg a tanár!
Zsolti, köszönöm a beszélgetést. A többit lássuk a videón és nagyon sok sikert kívánok a zenekarodnak a Főnixnek!
Én köszönöm!

Galéria


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése