2012. augusztus 6., hétfő

Jack Cannon Blues Band


Jack Cannon Blues Band
Tisztelettel üdvözlöm a Jack Cannon Blues Band-et az oldalon. Egészen eddig azt gondoltam, hogy a magyar blues zenekarok, zenészek témakör nekem már nem okozhat meglepetést. Hatalmas tévedés! A Jack Cannon Blues Band erre a tökéletes cáfolat, csak gratulálni tudok a zenekarnak, a Gitarvilagok.com nevében is! Köszönöm nekik, hogy lehetőséget kaptunk erre a beszélgetésre! Had legyen az első kérdésem az, ami először eszembe jutott mikor először meghallottalak bennetek. Valami egészen egyéni aspektusban találkozhatunk a blues-al, vagy akár Hendrix örökségével. Beszélnétek róla, hogyan találtátok meg ezt az utat?

Zozo: Mondhatnám, hogy tudatos volt ez az út félig, a másik fele, meg ami belőlünk jön. Mindig is próbáltunk olyan zenét létrehozni, ami kicsit eltér a megszokottól, de mégsem esik át a szélsőségek világába. A hangszerelésből is adódott, hogy nem fogunk tradicionális Chichago blues-t játszani. Szerintem nincs sok értelme, már eljátszották és valószínű sokkal hitelesebben, mint ahogy mi valaha is tudnánk. Próbáljuk egyedien megszólaltatni a jól ismert nótákat is, a saját számainkon kívül. Feldolgozásokban sosem gondolkodtunk, hanem átdolgozásokban, ahol a saját egyéniségünket is beleszőhetjük a számokba. A Hendrix pálya nem is akár milyen, de nem szeretnék minden zenekari tervet elárulni előre…

Bíró Ádám gitár, Gyergyádesz Péter nagybőgő, Zoltai György Zozó szájharmonika, ének. Hála Istennek találkoztatok, és megalakulhatott a Jack Cannon Blues Band. Hallhatnánk erről a találkozásról? 



Adam: Igazából a találkozás egy szerencsés és szerencsétlen véletlen is volt egyben. A történet 2006 őszére nyúlik vissza, amikor is Wiegand Gyuszi barátommal főleg Pesten clubboztunk, egy szintén akusztikus pop-blues duóval. Gyuszi, útban Horvátország felé, autóbalesetben elvesztette az életét… Pár nappal később kaptam egy telefont az egyik hely tulajától, ahol minden csütörtökön játszottunk, hogy tudja, hogy nem a legjobbkor, de van itt egy harmonikás gyerek, aki mellé kellene egy gitáros… Mondtam, majd válaszolok. Pár hét múlva úgy döntöttem próbáljuk meg. Jött egy fiatal srác próbálni, tele energiával, baromi jól fújt, meg baromi hamisan énekelt, de mégis hallottam benne valami extrát. Ő volt Zozo. Azt gondoltam, nézzük meg mi sül ki… Pont befértünk még az egyik helyre az őszi szezonban, ahol minden kedden játszottunk. Ez jó időszak volt!  Gyorsan meg tudtuk szokni a közös játékot, csiszolódtunk. Aztán az egyik bulira lejött Zozo egyik régi zenész cimborája, bőgőn játszott és nagyon megtetszett neki, amit akkortájt toltunk, mondta, szívesen társulna. Ő volt Peti: Kb. így indult…

Hajlamos a hallgató arra, hogy leragad a zenekar egyik, másik egyéniségénél, és nem fordít elég figyelmet a többi zenésznek. Ez a megállapítás nálatok teljesen megbukott. Hogy jutottatok el a zenei tudományok ilyen magas fokaira?  

Zozo: Ne essünk túlzásokba. Gyerekkoromban zongorázni tanultam, de nem nagyon kötött le. Már általános suli alatt is AC/DC-t hallgattam meg persze Hendrix-et. Majd 14 éves koromban Ferenci Gyuritól kezdtem tanulni herflizni. Eltöltöttem pár évet gyakorlással. 2005-óta én is tanítok 2009-ben harmonikaiskolám jelent meg...
Adam: Gyerekkoromban volt egy vissza-visszatérő álmom, hogy egyszer majd nagy színpadon fogok gitározni. Addig rágtam anyám fülét, amíg kb. 10 évesen elvitt a hódmezővásárhelyi (a hely adott volt, ui. itt születtem) zeneiskolába, ahol elkezdtem klasszikus gitáron tanulni. Gyorsan rájöttem, hogy nem igazán erre vágytam, szóval otthagytam a zenesulit és ’92-ben megalapítottam az első zenekaromat. Ezzel beindult az útkeresés… Azóta kvázi folyamatosan játszom, csak a stílus változott mindig. Játszottam a techno kivételével majdnem minden stílusban, de most úgy érzem végre megtaláltam a saját világomat, persze nem a teljeset, a maradék még a jövő titka…
Peti: Hegedülni tanultam 10 évig, de rájöttem, hogy túl kicsi ez a hangszer, a templomi orgona túl nagy, így maradt a nagybőgő.

Az hogy ne tolakodjanak a hangszerek, és kicsit furcsán kifejezve, ne menjenek a zenészek egymás rovására, ez tudatos a Jack Cannon esetében, vagy egyszerűen érezni kell?

Nálunk mindenki egyenértékű, érezni kell. Sosem volt egyikünkben sem, hogy most én valamivel kevesebb lennék valamelyikünknél, vagy el kellene nyomni a másikat. Sőt inkább teret adni a másiknak, ez sokkal jellemzőbb ránk. Mivel nem 100-an játszunk a zenekarban, nehéz elbújni, elmis-másolni a dolgokat, egyből hallani, ha valaki hibázik, mellényúl, de a jót ugyanúgy hallani, és ha figyelünk egymásra, már megyünk is együtt. Arra törekszünk mondhatni tudat alatt is, hogy minden, amit játszunk, annak értelme legyen a hallgatóság számára is. De természetesen ez nem egy képlet, ettől szép az egész.



Beszélnétek a hangszereitekről?

Adam: A jó öreg Martin DCX1E-t használom általában. Nagyon szeretem, kényelmes és most már kezd jól is szólni… Emellett van egy Clapton Stratom, meg egy Godin 5th Avenue Kingpin, amit NY-ban vettem kb. 2 éve…
Zozo: Az elhasznált harmonikáim száma közel 200 körül mozog. Számtalan típusú harmonikán játszottam. Van pár ritkaságom is, persze rajtuk nem játszom, csak a vitrinben hevernek. Mindig is „irigykedtem” azokra, akiknek van egy hangszerük és nagyjából csak húrt cserélnek vagy beállíttatják. Aki herflizik, az megszokhatta, hogy játszik rajta elhangolódik, és már jöhet az új a régi helyébe. Kezd hozzá nőni az emberhez, de már cserélheti is le. A Seydel cég 1947-es modelljénél végre más a helyzet. A rozsdamentes lemezének köszönhetően élettartalma jóval hosszabb a rézlemezes társaihoz képest. Ráadásul igen ízléses takarólemezzel és fabetéttel van ellátva. Utóbbi 3 évben szinte már csak ezen a típuson játszom.
Peti: A blues zenébe nem beillő klasszikus hangszer csak jó lehet. Félve, hogy hátha van olyan hely, ahova nem fér be a bőgő, mostanában sűrűbben játszom basszusgitáron, természetesen bund nélkülin.

Én nem tudnám elképzelni magát a zenekart az „elektromos” világban. Nem tagadom, ha azt a gitártudást, amit Ádámnál láttam, azt egy Stratocasteren elképzelve… {Hm…egy kicsit el kellene már vonatkoztatnom ettől} Főleg, és remélem Zozó nem haragszik meg, de most a „húros” tagokat kérdezném. Mennyire fordultok meg az elektromos hangszerek világában? 

Azért nem tudod elképzelni, mert még nem hallottál tőlünk elektromos zenét, még senki sem hallott. Bennünk kezd körvonalazódni, hogy mit hogyan kellene játszani. Most készítünk pár számot dobbal, elektromos hangszereléssel. Természetesen itt sem lesz hiánya az egyedi megoldásoknak.

Nemzetközi jelenlét. Nekem szinte ünnep, ha olyat hallok, hogy egy magyar zenekar külföldön is megjelenik, turnézik. Bár lehet, hogy én nem vagyok elég tájékozott…! Ezen a téren merre lép a zenekar?

Most jöttünk haza a tavaszi európai turnéról. Most Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában játszottunk. 2 hét, 10 buli. Úgy alakult, hogy 2008-ban megnyertünk egy fontos versenyt Csehországban, ennek lett a hozadéka egy prágai turné menedzser. Szerencsére tetszik neki, amit csinálunk, így elég sokat segít. Most pl. 2 nagy lengyel blues fesztiválon játszottunk. A korábbi években végigjártuk Csehországot, többször játszottunk a legnagyobb cseh blues fesztiválon, a Blues Alive-on, Sumperk-ben. Jártunk már Németországban is… Reméljük, bővül a kör!

Mesélnétek a zenekar terveiről?

Idén először elkezdtünk dolgozni elektromos hangszerekkel is, már 2 dalt
fel is vettünk. Szeretnénk együtt dolgozni egy billentyűssel (a neve egyelőre
titok), valamint keresünk egy dobost is ehhez az új felálláshoz. Tervezünk egy csak Hendrix dalokból álló akusztikus lemezt, de erről is bővebben később. Ezen kívül folyamatosan keresünk itthoni menedzsert és külföldi szervezőket, kapcsolatokat. Szeretnénk minél több fesztiválon, klubban játszani, turnén részt venni.



A Gitarvilagok.com stábja nevében nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok nektek.

Köszönjük, sziasztok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése