2012. augusztus 28., kedd

Kondor Csaba

Kondor Csaba. Gitáros. Ha valakire azt mondom, hogy gitáros, az magában hordoz egy szintet, egy tudásszintet, melyben megvan a gyakorlati tudás és ami ezt életre kelti, a gitározás lelek, lényege. Ismerkedjünk meg Kondor Csaba gitárossal!

Először is köszönöm Zsoltnak a lehetőséget, melyben bemutat a Gitárvilágok olvasóinak. Mostanában leginkább a tanításra koncentrálok, szeretném, ha a Kondor Csaba Könnyűzenei Gitáriskola egy országszerte ismert gitáriskolává válna. Jelenleg, mint magántanár működöm, majd meglátjuk mennyit sikerül megvalósítani a tervekből. Sajnos a gazdasági helyzet nem túl rózsás, mindenki legalább kétszer meggondolja mire ad ki pénzt. Hobby zenészekkel és leendő profikkal egyaránt foglalkozom ’egy kicsit másképp’ mint ahogyan a legtöbben ezt itthon csinálják. Erről bővebben a http://gitarkurzusok.hu/ oldalon olvashattok. Kapcsolatunk a zenével örök és megbonthatatlan. Már csecsemőkoromban is anyukám zongorajátékára aludtam el. Később minden nap ebéd után a szánkómon fekve a szoba közepén követeltem hogy kapcsolja be nagymamám a slágerlistát a Petőfin. ’Citrom ízű banán’, ’Egy szál gyufa is’ és a többi sláger szólt a hetvenes évek elején. No meg persze reggelenként a gitárzenék és ’recsegős’ saxik, Duane Eddy, Earl Bostic, Shadows és a többiek. Annak idején erre keltek az emberek, utáltam is sokáig a korai instrumentális beat zenét. Rövidre fogva az elejét, 7 éves koromtól klasszikus zongorát/szolfézst tanultam, ez nagyban megkönnyítette a későbbi hangszerváltást, valamint a zenei látásmódom sem szűkült be egy hangszerre szerencsére.

Visszatérve egy kicsit az első kérdésre. Mikor és egyáltalán hogyan tudatosult benned ez az Isten adta tehetség?

A könnyűzenével és a gitárral komolyabban 13 évesen kezdtem el foglalkozni. Artner Iván barátommal órákon át gitároztunk az általa ’átberhelt’ BRG MK25-ös magnókon. A sound már akkor legalább metál volt, messze megelőzve korát… A Cremona akusztikusomban egy filléres „miki” lógott bele, az ment a barna MK25-be. Iváné egy kék magnó volt, sőt neki már volt valamilyen elektromos gitárja is. Fantasztikus időszak volt, sokat köszönhetek neki, kár hogy már nincs közöttünk. Ebben az időben határoztam el, hogy zenész leszek, sőt céltudatosan a Jazztanszakot céloztam meg, mint a könnyűzenében a legmagasabb képesítést adó iskolát. A gimnazista évek alatt sok, mára neves zenésszel ismerkedtem meg, illetve játszottam együtt. Ebből az időszakból talán Hárs Viktor nevét emelném ki, sok évet játszottunk együtt, közösen indultunk a jazz irányába. 1988-ban vettek fel a jazztanszakra, másodszorra, ami igen jó eredmény volt. Évente 2-3 gitáros hely volt, jelentkező pedig 30-50 fő. Nehéz leírni a boldogságot, amit az értesítő elolvasása után éreztem. Nagyon sokat tanultam, volt hogy hetekig napi 16 órát gyakoroltam, illetve híres szólókat kottáztam pihenésképpen. Sok neves magyar jazz zenésszel játszottam ebben az időben, jártuk a jazz klubokat estéről estére. Később taxiztam is az éjszakában, hogy legyen elég pénzem. Aztán egyszer csak vége lett ennek a csodálatos időszaknak, kézhez kaptam az előadó művészi, tanári oklevelet. Jazzből megélni itthon keveseknek adatott meg, külföldi vendéglátó kizárva - ezt még igen korán megfogadtam, addig zenélek, ameddig én mondom meg, hogy mit játszunk és nem a közönség.

Csaba, szerintem az egyik legerősebb emberi erény, amikor nem irigy az emberfia, hanem átadja a tudományt. Tanítás. Beszéljünk most erről!

A tanítás nagyon szép dolog. Egy jó tanárnak együtt kell tudni örülnie tanítványával, amikor elérik a következő szintet, hiszen a tanár sikere elválaszthatatlan a tanítvány sikerétől. Attól hogy jó zenész valaki, még messze nem tanár. Ehhez egy egészen másfajta adottság kell. Türelem, következetesség, magas szintű szakmai tudás, ugyanakkor nyitottság és tolerancia a tanítvány elképzeléseihez. Ha egy tanár saját magát akarja száz példányban sokszorosítani, enyhén szólva hibát követ el. A zene egy önkifejezési forma, saját belső világodat kell majd megmutatni. De ugyanolyan komoly gondot jelent a képzetlen, önjelölt tanárok tevékenykedése is. Sok időbe telik a rossz beidegződéseket – pengető és kéztartás többek között – kijavítani. Persze még sok titok van, de a legfontosabb dolog hogy élvezze a tanítvány a zenélést. http://www.gitarkurzusok.hu/

Hát nem igazán tudom elképzelni.., főleg a Te tudományoddal, megjelenéseddel, hogy ne fordulj meg zenekarokban, egyéb formációkban! Jól gondolom?

Mivel a tanszak alatt végig tanítottam, a taxizás nem nagyon tetszett – bár sokan kiakadtak, amikor felismertek egy-egy jó zenét a kocsiban, megkritizálták a maguk szintjén, mondjuk John Scofield -et én pedig hozzászóltam… - próbáltam tanításból élni, több-kevesebb sikerrel.  Ebben az időben volt egy-két felejthető próbálkozásom, mint a Beathoven zenekar, de legalább voltam velük stúdióban és a SOTE nagyszínpadán is a Republic előzenekaraként. Egyre inkább a blues zene kezdett érdekelni és egyszer csak rátaláltam Stevie Ray Vaughan zenéjére, talán valamelyik tanítványomnak kellett kottázni egy dalt. No, innen egy új fejezet nyílt életemben… Tanítványaim ajánlottak néhány tehetséges zenészt és ezzel megalakult a $TEXAS zenekar. Igen komoly kihívás volt, több szempontból is. Már javában tartott a blues-boom itthon, sok játéklehetőség volt, de szerettem volna a legnépszerűbb zenekarok közé kerülni. Így első körben felvállatam, hogy egy Stevie Ray Vaughan repertoárral állunk ki. Aki gitáros, tudja mire vállalkoztam… Emellett a nyakamba zúdult a zenekarvezetéssel járó összes teher, megspékelve a vezetéssel – magad uram, ha szolgád nincs. Jártuk az országot, hetente legalább három bulit játszottunk, volt hogy nyolc is összejött. Fesztiválok, klubok, már az első Szigeten is ott voltunk, majd kezdtek divatba jönni a motoros találkozók. Lassacskán kinőttük az imitátor szerepkört, elkezdtünk saját számokat játszani. Kiadtuk az első CD-t, lemezbemutató, koncert, koncert hátán, az egyik legnépszerűbb klubzenekar voltunk. Szerettem volna még sokkal többet elérni, hittem hogy blues zenészként lehet valaki itthon is sztár – tévedtem. A blues népszerűsége és maga az élőzene népszerűsége is csökkent, ez minden tekintetben kihatott ránk. Kevesebb buli, érdektelen közönség, fásultság. Elkezdtük a második CD-t, de itt már komolyabb szakadék mutatkozott köztünk a zenei és szövegi elképzelések tekintetében. Sok száz koncert, egy CD és sok–sok felejthetetlen élmény után feloszlott a zenekar. A többiek Ismerős Arcok néven folytatták, mára sikeres és ismert zenekar.

Mi következett ezután?

Innen kezdve visszavonultam, nagyon kimerített ez az időszak. Hétköznapi élet következett, programozással foglalkoztam, családi örömöknek hódoltam, sőt még hobbim is lett, a fotózás… Bepótoltam, ami kimaradt eddig az életemből, tíz év szünet kellett hogy újra legyen kedvem a gitározással foglalkozni. Átértékelődött bennem sok minden és persze a kor is megváltozott. Tudom hogy a blues, a jazz, sőt őszintén fogalmazva lassan minden igényes zene rétegzene, a kiadók szerint nem üzlet ezzel foglalkozni itthon. Szerencsére azonban ott a YouTube. Önmegvalósítási vágyaimat jelenleg a feltöltött videóim teljes mértékben kielégítik, csodálatos kritikákat kapok amerikai és más nemzetiségű látogatóktól. Azért legyünk őszinték! Kell annál nagyobb elismerés egy magyar blues zenésznek, hogy amerikai rajongói vannak? Akik nyugodtan tovább is léphetnének 3 másodperc után, hiszen nem ültek be egy koncertre. Tervek között szerepel majd ismét saját zenekar, többen hívnak is zenélgetni, majd meglátjuk.

Csaba, miért a Tokai? A neve mindenesetre abszolúte megkapó! Kanyarodjunk a hangszerek utcájába! Minden, amit Kondor Csaba gitár „cuccáról” tudni kell! Kezdjünk bele!

Az első komoly gitárom egy Ibanez AM-205 volt, limited edition, egy kiállításra érkezett. Fantasztikus hangszer volt, talán innen ered a japán gitár mániám.  Ennyire kidolgozott mestermunkát azóta sem láttam, csodálatosan összeválogatott anyagok, fantasztikus hang jellemezte. Első időkben egy régi Roland JC-120-al hajtottam, majd áttértem a Fender Twin Reverbre. Igazi jazz sound volt, egy pici bluessal spékelve. Nagyon tetszett Kenny Barrell, Barney Kessel jazz-bluesos stílusa, ez a setup hozta is rendesen ahogy kell. Később jött a blues, az Ibanezt felváltotta egy ’88-asAmerican Standard, majd egy ’93-as SRV modell, a Twin Reverb elég sokáig maA gitár kapott egy új koptatólapot, melyet Hunyady Gábor barátom festménye díszített. Egy vitorlást festett rá, a színvilága nagyon illett a 3 tone sunbursthöz, bár eredetileg a fehér  American Standardre kértem. Kezdetben SRV repertoár ment, így 0.11-es húrok lehangolva Eb-re, 2 custom Tube Screamer, Dunlop Wah volt a rig. Ebben az időben ismerkedtem meg Füle Csabával (’90-es évek eleje), aki egy igazi kincs egy kísérletező gitáros számára. Épít, javit, javasol és villamosmérnök is többek között. Kaptam tőle egy 50W-os erősítőt, 2db 5881-el, Selmer végfok trafóval. Bassman jellegűre építette. Ezután ez lett az etalon, a játékstílusomat is jelentősen megváltoztatta, annyira jó kis cucc volt. Pont annyi crunch volt benne ami szólóhoz is elég, ugyanakkor a szóló közben bejátszott telt akkordok is érthetőek maradtak. Aztán az SRV modell is ment. Valami olyat kerestem, mint egy 50-60-as évekbeli strat, japán alapossággal elkészítve, nem utolsó sorban egy lakás ára alatt lehetőleg. Ez egyértelműen Tokai vagy Greco, bár sokan nem ismerik itthon őket. Áruk igen borsos, de messze nem pre-CBS árakról beszélünk. Az egyik Tokaim átalakításáról egy videó:


Ez egy 70-es CBS időszakos gitár, de van egy ST-80-am is ’79-ből, ami inkább az 50-es évekbeli gitárokra emlékeztet. És ez is egy fontos dolog számomra! Nem egy-az-egyben másolat. Nem féltek a japán mesterek módosítani az eredetin, ha ezt tartották helyesnek. Brutálisan jó hangszer ez is. Van egy Ibanez RS 1000 gitárom ’83-ból, ez egy superstrat japán módra. A super 58-as hangszedők megjárták Jeti mester műhelyét, custom tekercselést is kértem a tuning mellé. Így jobb lett a humbuckerek single módja, hozza a gitár a rock mellett a blues hangzást is, ami fontos számomra. Még Floyd tremolóra vár. Van egy régi Antoria gitárom, ez is japán, valamikor 60-70-ben készülhetett. Erre is vár egy update, de még tervezem a részleteket – bigsby, elektronika stb.

Ha néha jazzhez van kedvem, akkor egy Washburn J-6 Wes Montgomery modellt veszek a kezembe. Ez egy kicsit kilóg a sorból származását tekintve, mivel Koreai darab, de egy óra próbálgatás után úgy döntöttem nem baj, megveszem. Kapott előre egy Gibson Classic hangszedőt és már hozza is a soundot. Minden gitáromban – jazz gitárban is – Dunlop High Jumbo bundokat használok, egyedi kábelezéssel / elektronikával. Még hiányzik a kollekcióból egy Ibanez RS 505 CS és egy ES-335 fazon, talán a Yamaha SA2200 vagy az Ibanez AS 200.
Erősítő tekintetében most egy Fender Super Six vár aktívabb használatra. Szét lesz szedve egy 4x10-es ládára és kap majd egy 40-50W-os trafót a 135W helyett. Csövek tekintetében lehet hogy 4db 6v6 csövet használunk majd, de Csaba barátommal még egyeztetünk ez ügyben.
Effektek tekintetében java részt handmade, Füle Csaba pedálokat használok. Ez úgy működik, hogy kinézek magamnak egy pedált, mondjuk egy Tube Screamert. Azt mondom Csabinak: kellene egy dobozba ebből nekem 2db két kapcsolóval, természetesen true bypass mindegyiknél, nagyobb torzítás és több mély ha lehet. És elkészült a Dual Screamer. Van tőle egy Cry Baby-ből indult 5 potis Wah is és több különböző ötlet alapján kivitelezett fuzz, distortion. Használok még egy csöves előfokot és egy 5W-os single ended végfokot az itthoni felvételekre – természetesen custom made mindkettő. Az 5W-os érdekessége, hogy a legelterjedtebb végfokcsöveket szabadon csereberélhetem benne, sőt kombinálhatom is őket egy EL84-el! Az egyéb effektek is régi japán cuccok, Ibanez analóg delay, Boss RCL-10 kompresszor/gate és hasonlók. Még folytathatnám soká, ötletekben nincs hiány. Leginkább az idő és a pénz szab határt az álmoknak.

Csaba, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a elkövetkezőkben. 

Köszönöm, sziasztok.








Cuccok: folyt köv.

Contreras mestergitár, Bak Zoltántól


Contreras mestergitár, Bak Zoltántól (élt. 1963-2012). A kis gityóról, mert kis gityó. Manuel Contreras http://www.manuelcontreras.com/ műhelyében készült, Spanyolországban, pontosabban Madridban. Manuelnek van két fia, akik tovább vitték a mesterséget, és ma is a világ legjobbjai között jegyzik őket. Ez a gitár nekem úgy jött, hogy becsempészték az országba. Akkoriban ez lehetetlen lett volna máshogy összehozni. Ezért nincs benne papír. Nagynéném, aki Olaszországban apáca volt, segített rendezni ezt a furcsa vásárlást. Egy hazatelepülő magyar család hozta be. Elég rendhagyó volt a gitár „kiválsztása”, mivel küldtem a műhelynek egy felvételt, és annak alapján gondolták, vagy készítették nekem ezt a gitárt. Ez a történet 1983 környékére tehető. Ez a legjobb gitár, ami valaha a kezemben volt. Sajnos megrepedt, a szoba száraz levegőjének köszönhetően. Nincs mese, irány Madrid, a műhely és ki kell javítatnom ezt a sérülést. Visszatérve az előzőekhez, a világon hat helyen lehet kapni ezt a Contreras hangszereket. Ez a gitár teljesen eltalált hangszer. Amióta megkaptam semmit nem kellett változtatnom rajta. Hogy milyen fából van? Talán, ében mahagony paliszander, vagy rózsafa, cédrus. Igazából, én csak játszom… Nylon húrokat használok kizárólag. Volt egy koncertünk az akkori zenekarommal, valami Ki Mit Tud, és nem adták oda nekem ezt a hangszert, mert bebuktattam volna az egész eseményt, mert csak gitároztam volna, és semmi más nem érdekelt volna ott, csak a gitár. Nos, ez egy mester hangszer. Gondolj bele, hogy így repedten is így szól…! Az egész életem végigkíséri a hangszer. Talán volt valamikor kettő Cremona, meg egy német Muzima gitárom, de ennyi. Szóval nekem nincs hangszer gyűjteményem. Ha nem jutok ehhez a gitárhoz, biztos máshogy alakul minden, az egész életem. Hogy mit is kellene karbantartani rajta? Persze a repedést, de a bundok 25 év után is tiszták. Gyönyörűen szólnak. Ezek a „sebek” pedig attól vannak, hogy neki álltam flamenco-t játszani. Amúgy sajnálnám eltüntetni róla ezeket a sérüléseket. Mindig hallgattam rá, és csak annyit tudok még mondani, hogy Ő az életem.



Köszönöm.....

Galéria

Bak Zoltánnak


Szia Zoli. Kedves barátom, látod, hogyan változik a világ! Az emberfia, még ha a legjobbat is akarja, át kell gondolnia mit is várjon, mit is tegyen.  Ja, igen! Zoli, hiányzik a kávéd, még ha olyan döbbenetesen zaccos is volt… Jó volt beszélgetni mellette és talán még nem is köszöntem meg, hogy szépen, egy biztos úton elmesélted nekem, mit is jelent a gitár, a játék művészete. Érdekes, hogy amilyen gyorsan éltél órákig el lehetett nálad üldögélni. Elgondolkodtam, talán többet tudtam volna, többet kellett volna segítenem neked, de a Jó Isten jobban tudta ezt nálam. Néha előveszem a lemezed, amit nekem ajándékoztál. Bakelit, celofánozva a vitrinben.  Amikor úgy megáll, az ember mindig hallgatom a gitárod. Zoli, úgy megkérdezném, Tőled mi is történik most a világban, aztán innánk egy pohár bort az egészségére. Nem tudom milyen a sorod odafent, de tudom, hogy ott már földi dolgok, nem zárhatják be azt a kaput, amin az igazán Te világodba léphetsz. Az Isten adjon Neked békét az égi koncerttermekben… mit is akartam még? Igen. Megmondanád Bencsik Samunak, Daczi Zsoltinak és valamennyi gitárkirályoknak, hogy sokat gondolunk rájuk, és a játékukkal mindig közöttünk vannak. Isten áldjon Zolika.

Tisztelettel

Udvardy Udy Zsolt

Charles Cilia Custom Guitars Ausztráliából


Michael Dolce és a Charles Cilia Custom Guitars Ausztráliából. Michael egy kiváló gitáros, Ausztráliából. Szia, Michael. Ahogy olvashattuk, Charles Cilia gitárokon játszol. Beszélnél róluk bővebben?
   
Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam, hogy elmondhassam a gondolataim. Először is gratulálok neked azért a munkáért, amit a gitárosokért végzel. Nos, 13 éve játszom Charles Cilia gitárokon. Ezek a hangszerek világszínvonalúak. Kiemelt figyelemmel a játszhatóságra, és a legfinomabb részletkidolgozásokra. Mindig szerettem volna saját hangot és stílust kialakítani, és ehhez ezek a gitárok elengedhetetlenek voltak.

Michael, miért választottad a Cilia gitárokat?

Találkoztam Charles-al egy hangszerboltban, ahol kiderült, hogy nem csak egy remek hangszerkészítő, hanem kiváló gitáros is. A világ bármely színpadán el tudnám képzelni. Ez egy nagyon jó kombináció, hiszen így hogy maga is egy gitáros, tökéletesen érti, hogy mi kell ahhoz, hogy egy igazán jó gitár készüljön. Vehetjük ezt akár a játszhatóságra vagy a hangzásra is. Tökéletesen tudja egyesíteni vagy szétválasztani a gitár és a hang azon összetevőit, részeit, ami megad egy olyan egyedi világot, ahol az eredeti „vintage sound” kap egy új színt. Én ezt akartam hallani a játékomban, és ez tökéletesen megvalósult. Charles műhelye világszínvonalú és minden gitárja „hand-made”. www.ciliaguitars.com

A Cilia gitárjaid, mind eredeti, neked készült hangszerek?

Minden gitáromat Charles tervezte, az én elképzeléseim alapján. Vannak olyan népszerű modellek is a bemutató teremben, melyek megvásárolhatók. Nekem az összes gitáromban egyedi, az én kívánságaimnak megfelelő hangszedőket találhatunk. A saját, „signature” széria gitáromat MD series Harlequin-nek hívják. Charles-el közösen terveztük, és 7 hónapot vett igénybe az elkészítése. Minden részletében olyan a gitárom, amilyet mindig is akartam. A riport végén látható videón meg is nézhetitek, hallgathatjátok a munkánk eredményét.

Ahogy említetted, turnéra indulsz a Charles Cilia gitárokkal. Az egész stáb nevében nagyon sok sikert és minden jót kívánunk a turnéhoz, és remélem, hamarosan újra találkozhatunk a Gitarvilagok.com oldalon!

Köszönöm, Udy, a segítséget és a támogatást. Büszke vagyok, hogy részese lehetek a Gitárvilágok.com  –nak. Üdvözlöm Magyarországot! Cio!




Michael Dolce and Charles Cilia Custom Guitars Australia. Michael is a great guitar player from Sydney, Australia. We are very lucky to get an insight of michaels playing and gear, because we see that he is on the brink of sharing his playing to the world of guitar in a big way! Hello Michael. As we’ve seen, you play Charles Cilia Custom guitars. Can you tell us a bit about the guitars?

Thank you again for giving me the opportunity to share my thoughts, your doing a fantastic thing for the guitar community. I play Charles Cilia guitars and I have been playing his guitars for 13 years. They are world class instruments from the design to the  playabilty and the attention to the finest details. I own have 8 of his guitars. I play his guitars by choice. I’ve always been about creating my own sound and style and these guitars play a very big part in that.

Why did you choose these these guitars?

I first noticed these guitars being played by Charles himself in a music shop ,who mind you is not only a brilliant luthier but plays fantastic guitar. He is at a level of playing where you could put him on a world stage .Thats what makes it even better knowing that your getting a guitar built by someone who not only makes guitars but understands everything about them, like playabilty, sound  knowing all about the vintage sounds and parts and comparing and incorporating modern ideas to his guitars and most importantly being able to understand what a player needs in his guitar, which all makes perfect sense as soon as you play one and hear it. His workshop is world class and every guitar is hand made. www.ciliaguitars.com 

Are your Cilia guitars original designs?

All my guitars are designed by Charles, but are all custom made to my specifications . He has models that he sells in his showroom that are ready to go these are his popular models. I also use pickups that are custom wound on all my guitars. I have my own signature series guitar called the MD series Harlequin its an amazing guitar. This guitar took 7 months to design along side Charles and has everything on a guitar that i’ve always wanted in a design. He makes unbeleivable quality instruments. You can check out this you tube clip which shows me playing 1 of the MD series Harlequin prototype, there is another prototype coming.

As you said, you started your journey with Charles Cilia guitars. We would like to wish you all the best and we’ll be following your progress as you embark on the guitar community, world wide and we hope to speak with you again from Gitar Vilag  Hungary!

Thank you Udy for all your support and giving me the time and oppotunity to talk with you I feel very honoured and proud to be part of   Gitar Vilag” Hungary. Ciao!


2012. augusztus 25., szombat

Eric Stadler


Eric Stadler. There is no need to say something, just listening Eric’s play. Now we understand what means playing guitar with full of soul. He leads on us how we have to play that our music touch everybody right now. Eric thank you very much, that you give us this interwiev. I dont’t want to be an irreverent man, but my first question is, how can you play like this? Your music is amazing!

Thanks Udy! The music pours from my soul through my fingers. However, many years of training and hard work went into developing my technique. The more skillful technique that one develops, the more expression can be utilized on the instrument in most cases.

Köszönöm! A zene a lelkemből jön, és az ujjaimon keresztül mutatja meg magát. Az tény hogy ehhez nagyon kemény több éves munka kellett. Szükséges volt, hogy a technikám fejlődjön. Minél kifinomultabb a stílus, annál jobban fejlődik a kifejező ereje a gitárjátéknak. Ezt hasznosítottam én is játékomban.

As usual this is the first question, but I couldn’t resist the one before. Eric, please, say something about yourself! 



About myself? I'm a really down to earth person. I believe in good relations with others and doing the best you can for others. We're all here together on this rock, might as well make the most of it! http://ericstadler.com/

Magamról? Én valóban a valóságban élek. Hiszek a jó kapcsolatokban, és hogy lehet jót tenni másoknak. A rockzene körül forgunk, és ez a legfontosabb kapcsolat.

What does the guitar mean to you?

It means a tremendous amount to me, both physical and spiritual. When I was a child, I was exposed to some of the greatest musicians in the world, that being orchestral performers, and classical masterpieces. Even so young, I developed a tremendous appreciation for music and for the instruments that the music was played on. The guitar has become an extension of that love and a part of who I literally am. I could not imagine a world for me with no guitar in it. I believe the guitar has a mystique and power that is all it's own. 

A gitár, egyaránt jelent, mint spirituális, mint fizikai utakat. Amikor gyerek voltam, a világ legnagyobb zenészit hallgattam. Zenekari művekkel, klasszikus mesterművekkel ismerkedtem. Mégis már egész fiatalon kialakult bennem egy határtalan tisztelet a zene, és a hangszer iránt. A gitár a szó szoros értelmében a szerelemmé válik, és megmutatja valójában ki is vagyok én. Minden, ami szellemet és erőt ad nekem annak a gitár az eszköze. Nem tudnám elképzelni az életem nélküle.

Do I feel well, that your play is devoid from other players’ style. In contrast to your music is full of classical effect. What is your opinion about this?

Certainly, my early inspiration comes through in my music, but also as a creative persona, I appreciate a more layered and richly woven tapestry of sound than just the guitar players cliche pentatonics, although they definitely have their place as well, but I do strive to sound as unique as possible.

Természetesen a korai inspirációim megjelent a zenémben, de én alkotó ember vagyok, de értékelem azt a környezetet is, amit a zenei klisék szőnek a gitározás köré. Ebben a körynezetben viszont nem lehet tovább lépni, így én arra törekszem, hogy minél egyedibb legyen a játékom.

Uncontoverted, you have a perfect style. What do you thing where you want to get? What is your plan in the present, or in the future?



Thank you Udy. Well, my plans are to reach as many people's hearts, souls, and ears as I can, and inspire them to be the best they can at whatever they do. That will be my contribution to the world, I want to help others. I'm just getting ready for the world wide digital release of my new single, "The Legend", to promote my CD "Stormbringer" which releases this spring, all available on itunes. THE LEGEND is a triumphant ride through soaring polyphonic melodies mixed with intense bursts of the highest level of technical virtuosoity, all while keeping you grounded with a great driving rhythm and cutting synths and piano harmonies.

Köszönöm! A legfőbb célom, hogy boldogítsam az emberek szívét, lelkét, és inspirálni őket hogy jobbá váljanak, mint amilyenek valaha is voltak. Azzal, hogy segítek, ezzel kell adóznom másoknak, a világnak, amiért gitározhatok. Nos, készen vagyok egy új anyaggal, „The Legend” címet viseli. Ennek a promóciója a "Stormbringer", ami elérhető az Itunes csatornákon. A „The Legend”-en megtalálható a szárnyaló, többszólamú betétek mellett, a legmagasabb szintű virtuozítzás robban bele a békébe. Mindezt megalapozza a nagyszerű synths és zongora kíséretek.     

Adverting to your guitars. Could you say about your instruments? What is the major alter on your guitars?

I have several beautiful guitars, but the one I wish to elaborate on is my custom signature series prototype 7 string, Stormbringer. It's handcrafted from rare Hondurian mahogany, all one piece. Stormbringer is equipped with Kahler 2227 zero gravity bridge and is loaded with Seymour Duncan blackout pickups. It has a beautiful unique tribal design inlays in the neck that are made from black mother of pearl. The body is a modified strat with a slightly smaller radius and is very thin to make it light but extremely well balanced. I designed this guitar for eventual market distribution as a signature series instrument. The creator of this incredible guitar is a man named Russell Lintz, he is a master luthier with unprecedented skills of the highest order. I am very fortunate to have worked with him on the creation of Stormbringer. It's a masterpiece.

Számos gyönyörű és remek gitárom van. Talán a tökéletesen kidolgozott „signature”, 7 húros, Strombinger prototípust említeném meg. Egy nagyon ritka fafajta adja a testet, amit Hondurian mahadony-nak hívnak. A gitar „all one piece”, ami azt jelenti, hogy egybe faragják a testet, a nyakat. A hangszert Kahler 2227  „zero gravity” híddal, és Seymour Duncan „blackout” hangszedőkkel szereltük. Csodaszép, egyedi „tribal” berakások díszitik a nyakat, melyekhez a „black mother” gyöngyök adták az anyagot. A test egy módosított „strato”. Enyhébb ívekben fut a test, és vékonyabb is. A gitár tökéletes egyensúlyban van. A gitárt én terveztem, és hamarosan megjelenek vele a piacon is, mint a saját „signature” gitárom. A gitárt egy kiváló hangszerkészítő mester, Russel Lintz készítette el. Amit megálmodtam, azt a legmagasabb szinten, túlmutatva azon is, amit én elképzeltem, dolgozta ki a gitárt. Nagyon szerencsés vagyok, hogy vele dolgozhattam, és megalkothattuk a Strombinger gitárt. Mesterdarab!  

Eric, your sound is admirable! How did you find your sound?

At the moment that's a bit of a secret Udy, (laughs) but I've experimented a great deal to get my sound.

A legtitkosabb titkomról faggatsz Udy hahahahah…. Nos ez egy örök kísérletezés, egy nagyszerű kihívás, elfoglaltság.  Nem lehet igazán pontos választ adni!



What about amps?

I use a Mesa Boogie Mark IV with 2 4X12 vintage 30 cabinets. It's a tremendous live amp, but I actually record most of my work digitally through an interface.

Mesa Boogie Mark IV,  valamint 2 db. 4X12 vintage 30-as láda az alap. Ördögien szól, de azért a stúdió felvételek folyamán digitális felületek is belépett a körbe.

Once we talking about amps, comming pedals?

Well Udy, I've never been much into processing. I find it can make your sound a little sterile, but I do use a small amount such as delay, reverb, and of course gain. I do utilize a Sonic maximizer for live use as well as a noise gate, but I don't get my sound from a rack if you know what I mean.

Soha sem használok effektprocesszorokat. A szimpla, lecsupaszított alaphangokat használom. Természetesen belekötök analóg pedálokat, is, mint ahogy a megszokott típusait ismerhetjük, „delay”, „reverb”, és természetesen a „gain”.

Eric, do you play in a band? 

Yes, I have my own live touring band, they are phenomenal musicians. I'm also very fortunate to be working with them, especially rhthym/lead guitarist Brian Crangle. He's also an emeerging cutting edge guitar player that has a very refreshing and articulate style.

Igen. A turnékon hihetetlen tehetségű muzsikusokkal zenélhetek. Szerencsés vagyok, hogy megtaláltuk egymást, külön megemlíteném Brian Crangle nevét, aki a ritmusgitározásban és természetesen a szóló részeknél is segítségemre van. Egy élvonalbeli gitárosról bezsélek, aki mindig képes a friss, kifinomult játékra. 

Could you suggest hungarian fans how we start or advence in the difficult world of guitar music?

First, make sure you have a good guitar to start with. It makes a big difference playing on a good instrument as opposed to one that is not. Also, make sure to get a good amp or practice amp, which will make a big difference in your sound as well. You must always be diligent and persevere with your practicing to become greater than you are. Proper practicing entails much passion and determination and a great deal of the time, use a form of metronome or drum beats, drum machine etc. because great timing is crucial in becoming a great musician.

Talán azzal kezdeném, hogy legyen a jó gitárod először is. Igen nagy különbségek lehetnek a kezdő gitárosoknál, ha nem megfelelő hangszeren kezdenek játszani. Nyilvánvaló ehhez megfelelő erősítők, felszerelések kellenek, melyekkel olyan hangokon tudsz fejlődni, melyek tetszenek, és nem ábrándítanak ki az egész tanulásból. Kritikus hibákat és nagyon rossz beidegződéseket eredményez, ha nem dob, basszus, metronom ütemekre gitározunk. Elengedhetetlennek tartom.

Eric, thank you very much this great interwiev, and I am very lucky man that I make it with you! Have great time!!

Thank you very much! Greetings Udy udy.gitarvilagok.com .

Eric Stadler 

2012. augusztus 17., péntek

Nagy Ádám

Nagy Ádám. Köszöntelek az oldalon, és amit egyből hozzád kell gondolnom, az "a!" Fender Telecaster! Nagyon szép hangszer. Nem utolsó szempont egy színpadi embernek, hogy a – természetesen a játékán kívül is – mutasson. Beszélnél ennek a csodaszép Telecaster-nek a történetéről?

Az első telém, (amit még mindig gyakran használok), egy re-52’s Fender Mex Tele ’volt’, máig nagyon szeretem, de amikor már nyakig telecaster őrületben voltam, szerettem volna egy picit más jellegű hangszert. New York-ban jártunk és a Ludlow Music Stone kirakatában láttam meg ezt a 1985-ös japán Pink Paisley-t, meg egy másik custom telét, ami igazából jobban tetszett, de baromi drága volt, így alkuval ’maradt’ ez a rózsaszín gitár. A „rózsaszínűsége” (tudom, hogy furán hangzik), de számomra másodlagos, igazából egy ostoba újságcikk óta használom dacból…

Mint minden művész embernek alap „feladata” az alkotás. Hogy beletegye magát, Téged érintvén, a zenébe. Mennyire vagy „munkás” gitáros?

enész vagyok,a színpadon pedig pAhhoz, hogy 100% humán-improvizatív gitárosként tudjak funkcionálni, itthon 100% munkás zenésznek kell lennem. Tudomány, Szeretet, Munka…



Ahogy már pár írásomban említettem is, „veszélyes vizek” a virtuozitás! A játékodban, teljesen a helyén érzem a gyors, hihetetlen gyors, technikákat és a dögös, húzós részeket. Hogyan tudod megtalálni az egyensúlyt, hogy „érthető” legyen a játékod?

A hangszeres játék ’artikuláltságát’ sok gyakorlással lehet tisztázni, de a hangzás is rásegíthet. A sok akusztikus gitározásnak is lehet jelentősége. Alapvetően én gyorsan és koszosan játszom, ezt szoktam hallani…

Bárhol is meghallom a gitárod hangját, piszok jól szól! Hallhatnánk egy kicsit a „vasak” oldaláról is, hogy miért szól ilyen piszok jól a kezedben a hangszer?

A jól szólás érdekes dolog, nem akarom ragozni, de ez tényleg nem a ’vasakról’ szól. 1994-ben a Tramps-ben egy Ohm (?) márkájú tranyós kombón játszottam egy stratóval, és akkor szerintem az is nagyon jól szólt, persze máshogy jól, mint manapság, de akkor azt a hangot kerestem. A szőrözés, mondjuk, hogy moddolom-e az erősítőt, vagy hangszedőt cserélek-e a gitáromban, vastagabb húrt teszek-e fel rá, azt már csak én hallom, a közönség nem. Közben használtam Mesa Mark IV-et, Heartbreaker-t, mindkettőt régi 4x12-es Marshall ládával, most a régi Marshall 1968-as 50w-os Super Bass fejemet, és a JCM 800-at használom ’felváltva’, egy 2x12 vintage 60w-os ládával. Van még egy elsőszériás Roland cube 60-am, ami kisebb klub bulikon is zseniális, egy szál kábel be és kész… Magyarul: majdhogynem mindenfajta cuccból (beleértve a hangszert is) lehet jó hangot kicsikarni, kérdés itt a szubjektívizmus. Pedál ügyileg ’mindenevő’ vagyok, főleg Boss overdrive-okat, Kasléder fuzz-t, többféle modulációs effektet használok, delay-t, reverbet koncerteken ritkán. Oldja a régi Marshall-t… És hát a talk box, koncerteken Dunlop, otthon, kis akusztik koncerteken Roctron Bunshee 2.

Ádám, mi volt az a pont, az esemény az életedben, ami eldöntette Veled, hogy csak a  gitár és a zene pályája jöhet szóba?

A zene szeretete, meg a szüleimé.

Ha nem túl személyes a kérdés. Foglalkozol más munkákkal is a mindennapjaidban, mint a muzsika? Egyáltalán belefér még valami?

Gyakorlás, dalszerzés, stúdiózgatás, koncertezés, gitárbindzsizés ezek mindennaposak. Ha van időm lejárok uszodába (régen pólóztam), csak a játék kedvéért vagy meccset nézni, ill. olvasok, zenét hallgatok, netezek és hát a természetfilmek… A pecázás és annak körülményei pl. rettenetesen vonz, de egyenlőre még nem sikerült elindulni… (Ez is egy tipikus gitáros szenvedély egyébként) 

Jöjjön egy közhelykérdés! Tervek!

Mindig van közeli, pici terv: a Trióval készülünk a tavaszi-nyári (remélhetőleg) koncert-dömpingre, talán ősszel megint lesz egy nagyobb önálló koncert, én pedig már régóta csinálgatom itthon a saját lemezemet, talán abból is lesz valami…

Magam részéről nem szeretem a „legjobb gitáros” vagy az „első ötben bent van” témákat. Ilyen nem is létezhet, csak a tetszik, nem tetszik nekem szubjektívum. Nos, azonban a Te neved akárhol is, meghallom nagyon is elől, forog. Mit javasolnál azoknak a srácoknak, akik el szeretnének indulni ezen az úton? Mit tegyenek, melyek azok a tapasztalatok, iránymutatók melyeket tanácsolni tudnál nekik?

Én sem, mert gyorsan felsorolok 144-et… Nem tudom, hogy mi a jó recept, de a tanulásból sok rossz dolog nem sülhet ki. Én szerencsés voltam, mert ha nem játszom 17 évesen 6-7 zenekarban, akkor valószínű ’szobagitáros’ maradtam volna, ami mint tudjuk u.a olyan jó, csak hát muzsikálni együtt jó, tanulni másoktól játék közben könnyebb. Mindig figyeltem a nálam jobb muzsikusokat, és próbáltam ellesni, alkalmazni, szelektálni az információt. A hangszeres zenészek élete sajnos sanyarú, itt bizony gyaxizni kell… Sajnos csak közhelyparádéval tudok élni, de ezek igazak: Szeresd a zenét, zenésztársaidat, hangszered, gyakorolj, légy önmagad, de u.akkor ne szégyellj tanulni másoktól stílus függetlenül, szeresd a keddet, mert a legjobb koncertnap lesz, csak a füleidnek higgy, tiszteld a közönséged, mert egy napon faképnél hagynak, u.akkor legyél elég önző a művészetedhez, különben biznisznek fogják nevezni, stb...

Ádám, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakban!

Köszönöm, sziasztok.



Hoffman "Guli" Zsolt, Főnix

A környezet abszolút a megszokott. Egy felszerelésekkel telerakott, szűk lejáratú pincehelyiségben lennénk. Itt beszélgettünk a győri gitárélet egyik legendás alakjával Hoffman Zsolttal. Róla nehezen tudnék elfogultság nélkül írni, de misztifikálni sem szeretnék. A beszélgetés során mindent meg fogunk tudni. Azonban egy dolgot mindenképpen érzek. Ha Jimi Hendrix lelke itt van közöttünk, akkor azt valahol Hoffmann Zsoltban keresd és meg fogod találni. Na gyerünk!
Hát nagyon régen találkoztunk. Elől járóban annyit, hogy neked nagyon sok fajta hangszered volt, de a Fender Stratocastert azt mindig előnybe részesítetted. A jelenlegit már viszonylag régóta használod. Mit kell tudni erről a gyönyörű fehér Stratocaster-ről!
A gitárnak ’95-ös a teste, a nyaka pedig egy eredeti, SRV ’89 nyak. A testen látható mintát, rajzolatot a monterey-i fesztiválon Jimi Hendrix gitárján láthattátok. Az igazi, felszentelt gitárjain ilyenek minták voltak. Ez a másik a woodstok-i fesztivál jelképe lenne. Annyit röviden, hogy American Standard teste van és a hangszedőket kicseréltem, Texas Special Strat® pickupokra. Nézd meg a fejen, úgy van kialakítva, mintha a cigaretta valóban beleégett volna a „nut” fölé. Ma már nem probléma az, hogy egy az egybe megcsinálják a gitárokat. Sérülésekkel, kopásokkal mindennel.
Ez a gitár nagyon ott van. Gondolom, azért kezdő gitárosok ne nagyon álljanak bele egy ilyen dologba, hogy nyakat csereberélni!   
Ne. Vannak olyan trükkök, hogy például ezt a nyakat nem tudod rátenni egy Fender Squier vagy egy mexico-i, vagy egy japán Fender gitártestre. Ezek a testek vastagabbak. Ha bele erőlteted, akkor valószínűleg ki is lehet dobni az egészet. Ez a gitár nálam van ’96 óta.
Ezt úgy is lehet érteni, hogy meg is tartod?
Igen, ez már meg fog maradni. Ennél többet már nem kell csinálni. Tovább már nem kell keresni. A festés és az ábrák is gyönyörűek rajta. Szeretem ezt a gitárt. Érdekes, hogy nem rég voltunk egy motoros találkozón, Pusztavacson. Bánatomra, nagyon kevesen tudták kitalálni, hogy ezek mit képviselnek. Háromszázból, jó, ha tíz tudta mit jelentenek a gitáromon a festések.
Hát pár generáció felnőtt.
Kikopnak a régi dolgok. A fiataloknak már egészen más kell. Ilyen a világ! Eljönnek, a bulikra, szeretik a rock vagy a blues zenéket, de nem igazán tudják, átérezni mit mond, mit üzen az a korszak. A környéken talán mi maradtunk meg a klasszikus rock világában.
Talán ebben szerepet játszik az is, hogy ezekhez a zenékhez tudás is szükséges. Azért Jimi Hendrix-et nem lehet csak úgy játszani! Te is bele kóstoltál más irányzatokba is, de a blues mindig ott volt és mint a példa mutatja, maradt is!
Nálam ez már biztos! Beleugrottam más irányzatokba is, de rájöttem, hogy az nem is áll nekem jól, nem nekem való. Ami még rosszabb, hogy esetleg nem tudom olyan jól gitározni. Valójában nem is foglalkoztam igazán, mélységében más zenékkel. Persze, amit kellett azt megtanultam, de mindig visszatértem a blues-hoz. Ha megyünk játszani valahova, akkor jön Hendrix, a Cream, vagy a Free.



Ahogy nézem, van itt egy másik gitár is. Látszik, hogy azért ilyen gitár nincsen minden sarkon eldobálva. Beszéljünk róla!
Rendben. Ez egy Gretsch Electromatic szólógitár. Igen, ez egy elég ritka hangszer. Mahagony test. Készült 1993-ban. A Gretsch gitárról van egy sztorim. Egyik barátom a győri Bercsényi ligetben, a kukában talált egy eredeti Gretsch gitárt.  A feje le volt törve. Serial number: 00063. Gondolhatod! Szólt, hogy nézzem meg, mert ő igazán nem tud mit kezdeni vele. Én már tudtam, hogy itt egy kincsről van szó, ez itt egy eredeti Gretsch! Talán olyan Gibson korabeli. Tradicionális és egyben egy meghatározó gitármárkáról van szó, még ha nem is lett olyan népszerű, mint némely társa. Végül elhoztam, és megcsináltam. Aztán következett életem egyik nagy baklövése, hogy Németországban eladtam a hangszert. Na ott határoztam el, hogy nekem lesz Gretsch gitárom. Amikor aztán, egy győri hangszerboltban, a Buxánál, dolgoztam, akkor szereztem ezt.
A test mahagony fából van és ragasztott a nyaka. Tökéletes a gitár. A hangszedőket cseréltem ki egyedül. A gitárba aktív EMG pickupok kerültek. A hídnál 81-es a nyaknál 60-as humbucker széria van beszerelve. Talán a Zakk Wilde használ ilyet. A kapcsoló, külön kapcsolja a hangszedőket, mint a Gibsonnál.
Nagyon nagy szeretettel beszélsz a gitárjaidról, de hogy állsz a többi márkával?
Nekem kettő gitár az alap. A Fender és a Gibson. A többi is biztos, hogy rendben van, de nem sikerült nekik egyedi hangokat produkálni. Ez a Gretsch is jazz gitárokat gyártott és szó nem volt tömör testű gitárok gyártásáról. Itt jött a képbe Leo Fender, és elkészítette a Fender Broadcastert, de aztán valami jogi dolog miatt lett Telecaster. Már két pickuppal. Sajnos azt kell mondani, hogy a többi márka mind a fent említett gitárok másai. Önálló hangzás nem jött le. Magam részéről én lezártam a gitárkérdést. Nekem maradt a Fender Stratocaster.
Miért cserélted ki a gyári pickupjait?
Mert ennek bőven vastagabb hangja van. Ez már tudja azt a minőséget, mint amit a Gibson Gitárokba szerelnek. Abszolút univerzális. Használhatod bluesra, vagy hard rock zenékre. Ajánlom mindenkinek ezeket a hangszedőket, persze nagyon figyeljen oda, mert nem mindegyik gitárba lehet betenni. Single méretben is gyártják, ha minden igaz. Az elején szkeptikus voltam velük. Amikor kipróbáltam, akkor azt kellett mondanom, hogy nagyon jók, meg is maradtam náluk.
Húrokról hallhatnánk egy-két szót?
Én a Fenderhez, Fender, 9-es es húrokat használok. Ez nálam szigorú! Az én ujjaimnak ez a méret a kényelmes. A 10-es kieszi az ujjaimat.
A nyakállítással mi a helyzet. Ha felteszek valami 12, 13-as készletet, akkor utána kell állítani?
Azt az egy méretnyi különbséget kibírja. Azonban a nyakhoz nem javaslom, hogy hozzányúljanak. Új gitárnál meg semmit sem szabad a nyakpálcán állítani. Főleg laikusok hagyják békén. Láttam olyat, ahol megszakadt a menet, és lehetett eldobni a gitárt. Ez nem játék!

Egy kicsit más. Tanítasz?  
Manapság a munka miatt nem fér bele. Időm semmi.
Ahogy elnézem a felszerelésed, Zsolti, nem adtad lejjebb. Ha nem is teljesen, de végigkísérhettem a felszereléseidet. Cserélted azért rendesen őket. Azonban valahogy mindig a Marshall erősítői voltak azok, ahova mindig visszanyúltál.

Igen. Volt nekem Laney cuccom is és meg kell mondanom, teljesen jó volt. Laney Klipp 60W full csöves fej volt, és a hozzátartozó 4x12 láda. Természetesen, az akkori „öregek” tanácsait én is meghallgattam, és ők órákon keresztül beszélgettek gitárokról, erősítőkről, de a végére mindig a Marshall lett a befutó. Azért a rohadt életbe neki Marshall cucca van! Belém sulykolták, ezt a szót, de nem is volt ez olyan nagyon nehéz. Meg is maradtam nála. Nem bántam meg egyszer sem. Pedig amikor én ezek között az emberek között forogtam, nem volt komoly felhozatal. Volt a Selmer, a Laney, meg a Marshall. Jó, most a Vermonáról ne beszéljünk.
Hozzájutni sem lehetett olyan könnyű abban az időben, gondolom én!
Hála Istennek, a pesti zenészek behozták őket. És elindult az adás-vétel. Így aztán szépen lassan lecsorgott vidékre is a cucc. Budapesten pedig, Kormos Tiboron keresztül lehetett megvenni a felszereléseket. Nála lehet kapni eredeti Fender gitárokat, eredeti Gibson SG-ket. Akkoriban nagyon ment a Laney. Többek között, Radics Béla is ezt használta. Persze, meg a legenás SG-t.
Említetted, hogy forogtál az „öregek” között. Kapcsolódik ez ahhoz, hogy elkezdtél gitározni? Autodidakta módon, vagy tanárral kezdted a tanulást?
Ez úgy kezdődött, hogy kis, tökös, dönci voltam. Lejártam a haverokkal focizni, meg ami ilyenkor szokott. Volt két idősebb haverom, akik már gitároztak. A bratyómnak volt egy akusztikus gitárja, de ő nem foglalkozott vele. Én meg leakasztottam a falról, és levittem a srácokhoz, hogy nekem is van gitárom. Hát akkor mutassatok valamit. Így kezdődött. Onnantól kezdve, amíg a többiek fociztak, én gitároztam. Amikor már kezdett beindulni a dolog, a szüleim kerestek egy magántanárt, akit Trubin Lászlónak hívnak. Ő volt a tanárom öt évig. Ott megtanultam az elméleti, gyakorlati alapokat és utána már magam útján jártam.
Azt tudom és látom, hogy neked egy nagyon egyedi gitárvilágod van. Láttalak koncerten, meg amikor még pici voltam ott ültem a Laney mellett, de a játékodra mindig odafigyeltek. Ez keveseknek adatik meg. Akkor a Trubin Laci nem befolyásolt ebben, hogy a saját játékodat add. Neked mindig bent volt az a többlet energia a gitárodban, ami sok gitárosnál kifogy. Sajnos.
Voltak dolgok, amit meg kellett tanulni. Kötelező. Aztán már egy idő után tele volt vele a tököm. Azonban, amikor egy kicsit átgondoltam, rájöttem, hogy de kurva jó volt, hogy megtanított olyan zenékre, mint például a Shadows. Erre lehetett rádolgozni. Itt lehetett tanulni a szólókat, vagy a kíséretet. Azért ott megírt dolgok voltak. Aztán utána már rátértünk a keményebb dolgokra, mint a Deep Purple.

„Érdekes, mert volt egy Hendrix lemezem, az Electric Ladyland, de úgy félre volt rakva. Több év után vettem elő és akkor jöttem rá mit is alkotott az ember. Miért ő a gitárkirály! Azt már tudom, hogy Hendrixhez meg kell érni az embernek, hogy felfogja, hogy miket játszik. Először nehéz, félredobod, olyan zűrösnek látszik. Aztán kitisztul a kép és rájössz, hogy mennyire nagy ez a dolog. A kurva életbe…!”

Neked mindig is szívügyed volt a zenéjük!
Igen, őket nagyon szeretem. Rá is álltam a zenéjükre. Ez alapján próbáltam megérteni a dolgokat. De hát akkoriban mi volt! Ezeket tudtad hallgatni! Érdekes, mert volt egy Hendrix lemezem, az Electric Ladyland, de úgy félre volt rakva. Több év után vettem elő és akkor jöttem rá mit is alkotott az ember. Miért ő a gitárkirály! Azt már tudom, hogy Hendrixhez meg kell érni az embernek, hogy felfogja, hogy miket játszik. Először nehéz, félredobod, olyan zűrösnek látszik. Aztán kitisztul a kép és rájössz, hogy mennyire nagy ez a dolog. A kurva életbe… . Aztán jobban befordult az ember abba az utcába és jött a többi, a Cream például. Sok évig ment nálam a hard rock vonal. Belenyúltam az Iron Maiden-be is és tetszett is egy darabig, betéve tudtam az első két lemezt. Nem volt ezzel gond. A ’90-es években jött egy váltás. Az elején elég kemény mélypont volt. Rájöttem, hogy valójában nem érzem jól magam ebben. Tudom játszani, meg talán megy is, de nem az igazi. Aztán ’89-ben kimentem Németországba. Kint dolgoztam két évet egy hangszerboltban, egy hangszerraktárban.
Hol is máshol….
Ott találkoztam a Scorpions gitárosával, Matthias Jobs-al. Gitározgattunk, dumáltunk. Aztán egy hamburgi banda gitárosa bérelt egy helyet, ami olyan volt, mint egy erőd. Valóságos labirintusok voltak benne. Ezt adta bérbe, mint próbahely. Ott is muzsikáltam. Találkoztam Dieter Bohlen-el is a Modern Talking-ból, képzelheted! Ott kint és nagyon sokat tanultam. Egyrészt hozzájutottam olyan dolgokhoz, amiről itthon még nem is tudtak. Másrészről pedig olyan emberekkel találkoztam, akiktől lehetett tanulni. Onnan hoztam a Jackson Charvel gitáromat, meg rack-es effekteket.
Neked mindig is jó cuccaid voltak, Németországtól függetlenül. Hogy csináltad?
Az első Laney Sound 1968-as, 60W, full csöves cuccomat a gitártanárom szerezte. Természetesen a láda, amiben már a Celestion hangszórók voltak. Ezek ércesebb, keményebb gitárkaraktert adtak. Volt olyanom is, amiben Goodmans-ok voltak. Ezek puhábbak voltak, de nagyon jól szóltak. Ami azonban szigorú volt, hogy csöves cuccom legyen. Aztán analóg pedálokat használtam. Általában volt egy kórus egy visszhang és egy torzító. Wah pedált akkor nem használtam. Multieffekt? Teljesen kilőve.
Amikor visszajöttem Németországból, akkor hoztam haza Charvel, és Fender Squier gitárokat. Talán még egy mexikói Stratocastert is. Ja igen, egy multieffektet, egy Alexis quad-reverb-et, meg valami Rocktron-t. Az analóg pedálokat pedig eladogattam. Jó volt, szép volt, de nem az igazi, ez nem nekem való. Visszatértem az analóg cuccokhoz.

Ha már visszatértünk, akkor konkretizáljuk a dolgokat. Mit látunk itt?
Jó. Általában a BOSS pedáljait használom. Azonban itt lenne egy legendás pedál az Ibanet Tube Screamer TS-9DX. Régebben a sima TS-9-et használtam. Amivel a DX többet tud, az, hogy ebben bent van alapból a TS-9, majd ha feljebb kapcsolom a „MODE” kapcsolót, akkor a „HOT” állásba jutunk, ahol egy blues-os torzítást kapunk. A vége a „TURBO” fokozat.
Esetleg a hard rock hangzás felé indul?
Egyáltalán nem. Olyan, mint a „HOT”, csak vastagabb, dögösebb. A MARSHALL JCM-2000 (DSL (Dual Super Lead)-100) „Crunch” csatornáját használom (Classic GAIN), ott is nagyon keveset adok rá, inkább a hangerőt nyomom fel és a boost-ot ezzel az Ibanez-el adom neki. A következő egy Chorus pedál, valami BOSS származék. Talán kicsit ismeretlenebb márka, Beta Aivin. Nekem bőven elég. Ezt csak kíséreteknél használom, szólókban kihagyom. Aztán a végén lenne egy Ibanez DL-10 Delay, és természetesen a VOX wah pedál.
Gondolom ezt a fejet nagyon sok stílusba, elvihetnéd.
Ez egy nagyon eltalált erősítő fej. Mondanom sem kell full csöves. Van összehasonlítási alapom, mert megfordult nálam néhány fej. Ilyen mint a Marshall JCM 900 High Gain Dual Reverb fej. Nekem ez az erősítő adja azt a régi, vintage hangzást. Valójában aktívan csak a „Classic GAIN” csatornáját használom. Itt kapcsolhatom, a „CLEAN” és a „CRUNCH” csatornákat. Van lehetőség még kapcsolni „Ultra GAIN” torzító csatornát, ahol „LEAD1”, ”LEAD2” fokozatokat kapcsolhatok. Ez már nagyon sok nekem. 
Abszolút univerzális. A metál nótákat nyugodtan nyomhatod rajta. A mai divatos hardcore dolgokhoz nem ajánlom. Míg el nem felejtem, csatornánként használhatsz „REVERB”-et Nem utolsó sorban Gary Moore is használ ilyen fejeAmi érdekes és nem tudom, miért van így, hogy a lábkapcsolóval csatornánként nem válthatod a módokat. Talán egy kicsit hátrány lehet, mondjuk rá. A gyári lábkapcsolójával, csak a csatornát tudod kapcsolni. Azt a potméterek között található nyomókapcsolóval tudod váltani a módokat. Magam részéről nekem ennyi bőven elég.
Így hogy megismertük a fejet, mit kell tudni a ládákról!
Ezek a Marshall JCM-900 LEAD 1960-as ládái. 300W-ot tudnak a ládák, és darabonként 75W-os Celestion hangszórók vannak bennük. Kettőt használok belőlük.
Miért?
Igazából egyen is nagyon jól szól, de kettővel, sokkal, sokkal vastagabb a hangja. Az impedancia itt már 8V, amit át is kell kapcsolni. Ami nagyon meglepett, hogy a fej 100W, a ládák darabonként 300W-osak, és az erősítő csatornánként leadja a maximális teljesítményt.
Egy picit kanyarodjunk el a felszereléstől. Milyen tanácsot tudnál adni cuccvásárláshoz. Mit kellene tenni? Ezek nagyon drága, professzionális felszerelések. Ezeket csak úgy nem veszi meg az ember!
Azt tudnám mondani, hogy várja össze a pénzét, aki cuccot akar venni. Ne kapkodjon. Ha csak egy combo jön össze, nincs gond, de az legyen csöves! Ezt kifejezetten ajánlom! Csöves cucc! Próbáltam tranzisztoros erősítőket is, elég is volt belőlük! Nagyon nagy a különbség köztük. Ha felrakom mondjuk félig a hangerőt, a tranzisztorosnak vége, el kezd torzítani. A csövesnél pakolhatod neki, ugyanolyan szépen szól. A csöveknél nem mindegy az átmenő áramérték. Ezt a JCM-2000-et ötös, hatos fokozaton használom. Így tökéletes, de nyugodtan feljebb tekerhetném.
Kezdőknek gitárvásárláshoz mit tanácsolnál?
Hát kérdés mennyire kezdő, mennyire ismeri már a gitárt. Nekem az alaptétel, hogy kezdeni valami nylon húros klasszikus, vagy dobgitáron próbáljon meg. Nem ajánlom elsőre az elektromos gitárt. Később sem kell nagyon drága dolgokat megvenni. Ajánlani tudom elsőre a Fender Squier modelleket. Hozzá otthonra valami 15W erősítőt. Ha meg kialakul, hogy mi van, akkor aztán lehet gondolkodni. Ha meg nem, akkor nem bukik akkorát.
Például egy Squier gitár vásárlásakor mit nézzen meg a delikvens!
Semmit. Vigye el a tanárját. Nekem szerencsém volt, mert a tanárom, Trubin Laci, mindent elmondott a hangszerről. Érdekes, hogy nem mindenki ilyen „bőbeszédű”. Visszatérve a kérdéshez, nézze meg a tanár!
Zsolti, köszönöm a beszélgetést. A többit lássuk a videón és nagyon sok sikert kívánok a zenekarodnak a Főnixnek!
Én köszönöm!