George Rizsanyi

A következő beszélgetés George Rizsanyival készült, a világhírű Rizsanyi gitárok atyjával. George, megtiszteltetés nekünk, és köszönjük, hogy elkészíthetjük veled ezt a riportot. Beszélnél róla, hogy is kezdtél dolgozni a gitárok világában?

5 éves voltam, amikor megkaptam az első gitárom. A szüleim elhagyták Magyarországot, és Torontóba jöttek, amikor egy éves voltam. Szimpatizáltak a szüleimmel, mert egy az oroszok által elfoglalt európai országból érkeztek. Egy kelet-német ember, Klaus ajándékozott meg egy csodálatos gitárral.  Emlékszem, bele szoktam nézni a gitárba és csodálkoztam. Hol lehetnek azok a kis apró teremtmények, akik ezt a gyönyörű hangot megszólaltatják! Manapság azt hiszem, még mindig várom őket. Később 18 évesen, egy összejövetelen találkoztam egy nagyon érdekes emberrel. Kimentünk a furgonjába dohányozni. Különleges egy masina volt, mert egyben a háza is volt, amivel bejárta egész Észak-Amerikát. Ahogy dohányozgattunk, megláttam egy szerkezetet a sarokban, megkérdeztem mi az, mi a munkája.
Biztosan akarod tudni? – kérdezte – Igen - feleltem. Benyúlt az ágy alá, és előhúzott egy gitártokot. Kinyitotta és ott volt egy olyan gyönyörű akusztikus gitár, amilyet még életemben nem láttam. Játszottam rajta és beleszerettem. Megkérdeztem mennyi időt tölt még itt. Azt felelte, hogy nem tudja, mert a furgont is meg kell javítania és keresnie kell egy helyet ahol parkolhat vele. Így kötöttünk ki a házamnál. 6 hónapig maradt ott és segített elkészíteni az első gitáromat. Ez vezetett aztán a közelünkben dolgozó gitárkészítő mesterhez. Joey (Lado) Kovacic - aki a volt Yugoslaviaból vándorolt ki Toronto Ontario-ba - műhelye 20 percre volt tőlünk. Ott kezdődött az én gyönyörű mesterségem, és ott kezdtem dolgozni csodálatos munkák egész során. 

Ki volt a példaképed?

Hogy ki volt a példaképem? Gondolom, azt szeretnéd tudni, ki inspirált a gitár készítés világában. Természetesen mindenekelőtt, Maestro Stradivarius! Továbbá nagy rajongója vagyok Orville Gibson-nak. A CF Martin van még nagy hatással rám. Mostanság, hagyom, hogy a saját Világegyetemem és a saját Istenem közvetlenül ösztönözze kreativitásom. Zenei téren Mozart hatott rám legjobban, de említhetem James Taylor-t, vagy Peter Gabriel-t is. Nagyon szeretem Sting vagy John Lennon zenéjét, és nagyon jó a Rolling Stones is.

Ki vagy mi ösztönöz téged, hogy megépítsd ezeket a hangszereket?

Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Igazából nem vagyunk biztosak benne, hogy honnan jön az inspiráció, de feltétlenül kell egy magasabb szint, egy Isteni tudat. Én úgy képzelem, hogy egy nyitott edény vagyok, és mindent megteszek, hogy nyitva maradjak, készen arra, hogy befogadjam Isten vagy a Világmindenség akaratát, és egyfajta örömteli állapotban dolgozhassam. Természetesen segítenek ebben zenészek is, de nem annyira, mint a szeretet és az öröm.

George, mi befolyásol, mi hat rád mikor bele kezdesz egy hangszer megépítésébe? Ez függ, például, a gitárostól, vagy a zenei stílustól?

Amikor személyes rendelésre készítek gitárt, megismerkedem az illetővel, és ha van, elkérem a zenéit. Hallgatom szinte az egész munkafolyamat alatt. Ez nagyon fontos, mivel ez a gitárosnak olyan egyéni jellemvonásait mutatja, meg amely nagyon fontos, amikor a fának suttogom a zenész nevét. Ha kialakul a gitárosról egy kép, azt figyelnem kell folyamatosan, egész procedúra alatt. A gitárkészítésben az jelenti nekem a csodát, amikor a gitáros személyiségének egy részét bele tudom építeni a hangszerbe. Én ebben 100%-san hiszek! Nem aggódom azon, ha az emberek őrültnek hisznek. Ez a tudat mindig folyamatosan dolgoztat és dolgozik a lelkemen keresztül a testemben, a kezeimben. Őrültség lenne egy vércseppet keverni a gitárba? Nem, talán nem…

Ahogy a gitárjaid képein látszik, kedveled a természetes színeket. Hogyan tudod ezt átvinni a hangszerre, például az egyik gitárod a „Brown Sugar” esetében? Gyönyörű színei vannak!

A „Brown Sugar” egy érdekes kísérlet! Az indulás egy tiszta, nyers kanadai juharfa alappal történt. A baktériumok imádják ezt. Elhelyeztem a fát egy nedves, nyirkos helyen és hagytam, hogy a baktériumok és a gombák végezzék a dolgukat. Alapvetően, amit csinálok, hogy engedem a rothadási folyamatot egy meghatározott szintig. A természet művészete? Igen, hagyom dolgozni a természetet, az én felügyeletem alatt. Amúgy a folyamat nem veszélytelen, mert ha nem vagy körültekintő, akkor a faanyag nagyon gyorsan megadja magát, használhatatlanná válik, vagy elrohad. A színek, melyeket szerettél volna viszont látni, a természetes folyamatok során meghalnak. A „Brown Sugar” kitalálója, az egyik kedvenc szupersztárom, Donald Sutherland volt. Azt mondta nekem, hogy ennek a gitárnak a színe az édesanyja által, a sütéshez használt barna cukorhoz hasonlít. Nagyon sajnálom, de meg kell mondanom, hogy semmi köze a Rolling Stones-hoz… . Mr. Sutherland vásárolta meg az első „Brown Sugar” gitárt.

Saját magad teszteled a gitárjaidat?

Teljes mértékben. Nagyon aprólékosan megvizsgálom a játszhatóságát, a minőségét a hangszernek. Ha ez nem találkozik az elvárásaimmal, akkor javítom, vagy készítek egy másikat!

Bocs George, de nem tudom elkerülni a kérdést, mivel láttam Keith Richard nevét a weblapodon. Beszélnél Keith Richard-al való találkozásodról?

Készítettem egy gitárt Noelnek. Bostonba kellett átadnom neki, ahol éppen játszott és át kellett vennie a Legacy díjat a New England Music Association társaságtól. Noel gitárosa ezen a rövid kis turnén egy csodálatos ember volt, Charlie Karp. Teljesen belezúgott a gitárba és azt mondta, hogy Keithnek is tetszene a hangszer. Semmi gond, de ki az a Keith? Ekkor mondta Charlie, hogy az egyik legjobb barátjáról van szó, Keith Richardról! Néhány hónap múlva hívott Charlie és azt mondta, hogy Keith meg akar hívni az otthonába, hogy letisztázzátok ezt a gitárkérdést. Első hallásra nem nagyon hittem el, de amikor Keith személyi titkára, Roy Martin, keresett meg, hogy ha készen lenne a hangszer, akkor hogyan tovább, hát itt már komolyan vettem a dolgot. Kettő hangszert készítettem és vittem magammal Keith otthonába, Weston Connecticutt, USA. Keith mindkettő hangszert megvette és az egyiket Charlie-nak ajándékozta.   Ez volt az egyik legcsodálatosabb élmény, hogy hallhattam Keith történeteit saját magáról és a Stones-ról. A feleségem és én 5 órát töltöttünk a Rock ’n Roll legendával. Egy évvel később meghívott Keith, a Rolling Stones egyik próbájára. Hihetetlen volt, hogy ott lehettem a saját Stones koncertemen. Én, a Rolling Stones és 9 óra Rock and Roll.

George, meg kell mondanom, hogy irigyellek. Igen, készíts olyan gyönyörű hangszereket, mint a te gitárjaid, és találkozhatsz a Rolling Stones-al! Gratulálok a munkáidhoz! Egyébként mivel foglalkozol mostanában?

A válasz egyszerű, csak meg kell nézni a RizsanyiGuitars facebook group weboldalt. Mostanában fejeztem be egy gitárt Chris Difford-nak a  Squezze-ből. Készítek egy gitárt a Berlin group Kensington Rd. –ból, Stefan Tomek-nek. Több nevet nem mondhatok, mert még nincsenek kész a szerződések, de a fantáziádra bízom.

Már nem csodálkoznék semmin! Végül, hallhatnánk néhány gondolatot a terveidről?
Nagyon szeretem Olaszországot. Tervbe van véve, hogy keresek egy villát és nyitok egy gitárkészítő iskolát. Közel lennék Magyarországhoz, és gyakran meg tudnám látogatni a családom, a barátaimat. Talán ha kényszerítenének, hogy nyissak egy iskolát itthon is… . Meglátjuk, mit hoz a következő pár hónap. Szeptemberben Európában leszek, és remélem találkozunk. Üdvözletem küldöm neked barátom és a legjobbakat kívánom a családomnak, és magyar barátaimnak.

George, nagyon köszönöm! Nagyszerű ember vagy, és nagyon várom a személyes találkozást!

Byby

Lee Olivér

Lee Olivér, Cry Free. Olivér gitárjátékát hallgatva az jut az eszembe, hogy micsoda szabadságot tud adni egy Stratocaster a gitárosnak. Bizony ezzel a zenei szabadsággal csak az tud élni, aki erre született. Olivér játéka tökéletes bizonyítékkal szolgál a fenti megállapításra. Olivér, tisztelettel üdvözöllek az oldalon. Nem tagadom, talán a nagy elődök nyomán, de egy kicsit elfogult vagyok a Fender Stratocaster iránt. Mintha ezt a gitárt neked találták volna ki. Mi vezetett téged a Fenderek világába?

Mindenek előtt nagyon köszönöm a lehetőséget! Azért szeretem amikor kérdeznek, mert így elgondolkozom olyan dolgokon. amiken alapvetően nem szoktam, illetve előjönnek régi emlékek. A Stratocastert kissé tudattalanul (és tudatlanul) választottam. Amikor tizenéves voltam, rögtön ezekbe a modellekbe szerettem bele. Tony Bacon gitárkönyvében azonnal egy kék és egy fehér Stratot néztem ki. A mai napig emlékszem, hogy hevesebben kezdett verni a szívem. Nem voltak kétségeim. Azóta persze sokféle gitárt kipróbáltam, megvettem, de a legtöbbet talán még mindig a Stratocasteren játszom. Azért nem vagyok elvakult, nagyon szeretem a Les Paulokat, Telecastereket, mindenféle gitárt. Babos Gyuszi bácsinak volt egy számomra kedves gondolata, miszerint minden hangszer úgy szól, ahogy szólnak hozzá. Több gitáromat emiatt adtam el. 

Nos, most kanyarodjunk vissza ahhoz a kérdéshez, amit kötelező feltenni, de a játékod hallva, látva csak kibukott belőlem az első. Olivér beszélnél magadról pár szóban?

Magyar és kínai szülők gyermekeként születtem Budapesten, a szüleim Etiópiában ismerték meg egymást. Noha a családban senki sem muzsikált komolyabban, anya révén sok zene vett körbe gyerekkoromban. Ő iratott be gitározni is a helyi zeneiskolába. A muzsika mindig elbűvölt, a gitárt is imádtam, de gyerekkoromban is akkor játszottam, gyakoroltam, amikor jól esett. Ez akkor még lényegesen ritkább alkalom volt, mint ma, ráadásul a szolfézs órákat egészen messziről elkerültem, így a zeneiskolát 13-14 évesen abbahagytam. Amikor a rockzene megérkezett az életembe, úgy éreztem, hogy nincs más választásom, muszáj gitároznom. 15 évesen újrakezdtem autodidaktaként, majd magánórákat vettem Kállai Jancsitól és Lukács Petától. Az érettségi után a Műszaki Egyetem és a Kőbányai Zenei Stúdió diákja voltam egészen két hétig. Villamosmérnöknek nem tudtam magam elképzelni, így Tóth János Rudolf, id. Tornóczky Ferenc és Babos Gyula tanítványaként fejleszthettem a fülem és a kezem. Nagyon hálás vagyok, mert sokféle impulzus ért. Számos zenekarban, sok helyen játszhattam jó emberekkel! Sokan a Cry Free-ből ismernek, akikkel Jon Lord zenekaraként turnézhattunk szerte Európában. Mások a 2010-es "ujgitaros.hu- Az év legjobb új gitárosa" eseményről, az Ütött-kopott angyal trióból(Tóth János Rudolf, Fejér Simon és én), vagy a Kállay- Saunders Andrással való munkáimról ismerhetnek. Évek óta tanítok is, mostanában elindítottuk a Kollektív-Alternatív Zeneműhelyt Budaörsön, aminek a keretein belül tanítok is és nagyon szeretem!


Tudtommal a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultál. Hatások mindig érik az embert, de ez gondolom a zenei egyéniség rovására, nem mehet. Mennyire engedted, hogy befolyásolja az iskola a saját gitárvilágod kialakulását? Természetesen itt pozitív irányra is gondolok! 

Én azért úgy gondolom, hogy az iskola bizony mehet a zenei egyéniség rovására. Muzsikálni megtanítani szerintem senkit sem lehet. Tapasztalatokat cserélni, utat mutatni inkább. Nagyon hálás vagyok a tanáraimnak, mert kivétel nélkül a saját hangot, saját zenét támogatták a velük töltött idő alatt. Nem erőszakoskodtak dogmákkal. Az iskola befejezésekor sok tanár elmondja, hogy "Na és most felejts el mindent!" Ha az ember jár zeneiskolába, akkor talán a legfontosabb
lecke ez. Rengeteget köszönhetek Kőbányának, minden szempontból. Egyértelmű, hogy az ember szerez egy hangszeres biztonságot, fejlődik a füle stb. Számomra a legtöbbet azonban mégis az jelentette, hogy láthattam idősebb muzsikusok hozzáállását a zenéhez/élethez, tanulhattam a példájukból, gondolkozhattam azon, hogy hogy érdemes, vagy akár hogy nem érdemes csinálni ezt az egészet.

A Cry Free  HYPERLINK "http://www.cryfree.hu/" http://www.cryfree.hu/ Deep Purple Cover Band. Hajlamos vagyok egy zenekart a gitáros alapján megítélni, ami talán a hibám is. Ami nagyon megfogott, hogy Blackmore játéka, és nem utolsó sorban viselkedése, nincs hatással a játékodra. Teljesen egyedi a játékod, még ha a Deep Purple van is a háttérben. Ez nem egyszerű dolog, szerintem. Mi a véleményed erről?

Nagyon örülök és köszönöm, ha így látod a dolgokat. Igyekszem a magam módján játszani mindig, mindent, nekem így természetes, így esik jól. Persze a mai napig meghallgatok Deep Purple felvételeket, mert sok-sok csodát lehet felfedezni évekkel később is! A legfontosabb, amit tanultam tőlük- főleg Jon Lord-tól az együtt töltött idő során-, az az attitűd, amivel élnek és játszanak. Elképesztő muzsikusok, csak tanulni lehet tőlük. Én azonban nem vagyok Ritchie Blackmore, belőle csak egy van. És félreértés ne essék,  de belőlem is csak egy van, ezért inkább a saját dolgommal foglalkozom. Szeretném, ha tényleg nem értené félre ezt senki sem. Mindenkiből csak egy van. Persze hatással vagyunk egymásra, de azért szép ez az egyediség és én igyekszem mindent a magam módján csinálni úgy, hogy jól essék.

Olivér én nem szeretem sem hangszerekkel, erősítőkkel, és végkép nem zenészekkel kapcsolatban a jó vagy rossz kifejezéseket használni, hanem maradok, a tetszik, nem tetszik szavaknál. Hallottam már Stratocaster-eket is szólni teljesen idegenül a fülemnek, azonban a Te gitárhangod hihetetlen ott van. Forduljunk akkor a gitárjaid felé!  

A szívem egyik csücske az akusztikus gitárom, egy Furch Durango modell. Nem is tudom már hányszor tört ripityára, de a Tóth Zoli mindig megcsinálta. Rengeteget foglalkozom akusztikus zenével, hű társam ez a gitár. Minden helyzetben megállta a helyét, pedig a legolcsóbb Furch modell. Akkor még olcsóbb volt, amikor vettem... Van egy fehér American Series Stratocasterem és egy jobbkezes 70s reissue Stratocasterem. Talán mostanában az utóbbi a kedvencem, hihetetlen sokat kapok ettől a hangszertől. Korábban említettem, hogy azért nem vagyok elvakult Stratocaster-őrült. Ugyanennyire rajongok a Japán 60s reissue Telecasteremét és a Duesenberg Starplayer Special gitáromért! A balkezességben az a jó, hogy nem veszek össze-vissza gitárokat. Amit megveszek azok már örökre velem maradnak! Nemrégiben hatalmas megtiszteltetés ért. Felhívott egy Váradi Peti nevű hangszerész fiú, azzal a gondolattal, hogy készítene nekem egy gitárt. Azóta többen ismerik a Crow márkanevet. Eleinte nem is akartam elhinni, azt hittem, valami vicc lesz, de amikor elkezdte küldeni a képeket, már lázban égtem. Az eredmény egy nagyon szép és nagyon jó hangszer lett! Alapvetően Peti elképzelései alapján készült, de mivel ezek nagyon jó elképzelések, így nekem nagyon bejön ez a gitár is. Mindenkinek ajánlani tudom, nagyon lelkiismeretes srác!

Jöjjenek az erősítők, pedálok...

Ó volt itt már minden! És sosincs vége… Sok felvételen hallható az 50W-os GREG kombóm, ami egy tiszta csatornával rendelkezik és kész. Az utóbbi években egy nagy pálfordulással szert tettem két Marshall erősítőre. Az egyik egy 1959 HW a másik a YJM100. 1960TV ládát használok fejekhez. Nekem ezeknél jobb erősítő nincs is. Más van (és lesz is), de jobb aligha. Évek óta szeretnék egy VOX AC30-at is, idén talán összejön. A pedálok ügyében mindig válozik az ízlésem. Nagyon megleptem magamat, mert az utóbbi 2 évben csak egy EHX Big Muff-fal bővült a board, ami eddig a következőkből állt: Morley Little Alligator, Radial Tonebone trimode, MXR Microamp, T-rex Reptile 2 és egy hangoló pedál. De ez a közeljövőben változni fog.

Tudnál pár tanácsot adni annak, aki ha gitározásra adná a fejét, és cuccot akar vásárolni, merre és hogyan induljon?

Én sokat nézegettem, hogy az aktuális kedvenceim mit és hogyan használnak. Érdemes ebből tanulni. Nagyon fontos, hogy az ember a saját fülére hallgasson, ne csak a marketingre. Régen borítékolni lehetett a mindennapi érkezésem egyes hangszerboltokban , mert a suli után mindig oda mentem és gitárok és erősítők között lógtam, az is hasznos időszak volt! 

Nagyon komoly külföldi tapasztalatokkal rendelkeztek. Kapcsolatba kerültetek Jon Lord-al, és Ian Paice-vel. Azt hiszem őket, nem kell bemutatnom. Beszélnél erről a történetről, egy kicsit gitáros szemmel ha lehet?

Akkor igyekszem szigorúan gitáros szemmel: Ian Paice a Deep Purple dobosa, hihetetlen hatású zenész. Nem nagyon akart próbálni a koncert előtt, sőt, beválasztott egy olyan dalt is, amit ő már 30 éve nem játszott. Izgi volt. Alapvetően Deep Purple számokat játszottunk, sosem felejtem el. Csodás volt! Olyan nyugalmat árasztott, hogy nem izgultunk egyáltalán! A Jon Lord koncerteken azonban nagyon sokféleképpen kellett játszani! Volt hangos rock, volt finom klasszikus zene, akusztikus gitározás, improvizáció, kottaolvasás. Nagyon élveztem, eddigi életem csúcspontjai voltak ezek a koncertek. Jon fantasztikus ember, zeneszerző, muzsikus. Az egyik legfőbb inspirációm a mai napig. Ahogy élt, ahogy hozzáállt az élethez és a művészethez arra sarkall sokszor, hogy feltegyem magamnak a kérdést: Vajon Jon mit tenne most? Szavakkal nem tudom leírni az érzéseket ezzel kapcsolatban.

Olivér, hallhatnánk a terveidről?

Muszáj elmondanom egy rövid történetet. 2011-ben a Sony Music kiadón keresztül megismerhettem Palya Beát és játszhattam is vele egy picit. Egy alkalom volt, de annál intenzívebb számomra. A kedvesség, nyitottség és az szeretés, ami felőle érkezik, számomra nagyon fontos élmény. Csodás, természetes ember, alkotó művész. Idén februárban Bodnár Réka (Bea menedzsere) felhívott, hogy volna-e kedvem a Palya-udvarban játszani. Egyedül. A legmélyebb víz, de persze volt. A következő 5 hónap számomra erről a koncertről szólt. Mérföldkő volt ez a koncert és megerősített a saját zenémbe vetett hitemben. Sokmindent megváltoztattam azóta, hogy a fókuszban a teremtés, alkotás legyen. Szóval ez van most...

Olivér nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakban.

Köszönöm.


{Meg kell emlékeznünk John Lordról aki meghalt 2012. július 16-án. Az Isten adjon neki békességet...}



Csillag Endre, Csuka

Csillag Endre, Csuka. Tudjátok miért jó szerkeszteni a Gitarvilag.hu oldalt? Azért, mert olyan gitárosokkal, gitár tudományokkal találkozhatunk, melyek meghatározták a magyar gitár történelmet. Csuka személye és játéka ilyen. Sok szeretettel köszöntöm az oldalon! Endre beszélnél pár mondatban magadról? Az biztos, hogy te gitárral a kezedben születtél. Ettől függetlenül kik voltak hatással a játékodra?

…eredetileg festőművész szerettem volna lenni…de nem jött össze. Alvin Lee, Ritchie Blackmoore,, Jimmy Page, Tátrai Tibusz, J.S.Bach, Jimi Hendrix… A Jazzből főleg : Joe Pass, Pat Martino, Geroge Benson és természetesen Wes Montgomery.

Sokan kérdezik, és nem értik – magam is beleértve- hogyan lehet ilyen nagyon magas szinten megtanulni gitározni? Lehet ezt tanulni, mi a véleményed?

…ennél sokkal magasabb szinten is, de csak fegyelmezettebb és koncentráltabb munkával, gyakorlással, és kevesebb csajok utáni rohangálással!

Endre, felsorolni azokat a formációkat, zenekarokat, ahol megfordultál eddigi pályádon, lehetetlen. Beszélnél róla, hogy, hol érezted igazán jól magad. Itt természetesen a zenei részre gondolnék.  

Igazából mindenhol jól éreztem magam…ezt most nehéz lenne felsoroln.Minden zenekarban más más okok miatt volt érdemes éveket etölteni…most így visszanézve természetesen az EDDA "nagy szerelem" volt.Igazából azoknak az éveknek köszönhetek sok mindent…bár akkor természetesen másként láttam.Fiatal voltam és többre vágytam…Voltak zenekarok viszont /főleg külföldön/ ahol "gombóc volt a gyomromban", annak elelnére hogy nagy nevekkel játszhattam együtt…Emberileg /lehet hogy nem hiszed el a TRB-ben volt a legjobb talán, Bajnokkal, Zsacsekkal, Zefivel 2004-elején…és természetesen a Bikini:-)Bár ott igazából a közönség miatt  imádtam lenni…minden koncert egy felejthetetlen nagy "duhajkodó" közös bulizás volt. Elképesztően aranyos  csajokkal...!


Nekem igazán tudod mi hiányzik, ha rólad van szó? A „Csillag Endre Band”! Reménykedhetünk ezen a téren?

Húú ez érdekes kérdés….természetesen sokszor bele-bele kezdtem, de valahol mindig megbicsaklott egy saját project.Ausztriában volt ugyan sajtát bandám…de ott Heaven néven.Itthon valahogy nem tudom…a név is furán hangzik számomra…Csillag Endre Band….nem tudom.Csillag Bendre meg nagyon hülyén hangzik.No de ezektől eltekintve az igazság az, hogy nem igazán vagyok egy szervező-zenkarvezető típus…Talán ez is az oka hogy eddig még nincs ilyen zenekarom.

Mi a véleményed a jelen, hazai gitár világáról?

Kicsit kiestem az utóbbi időben…nem nagyon követem a "gitáros-trendet". Vettem vidéken egy házat és a kutyáimmal több időt töltök mint TV-nézéssel vagy rádió halgatással…de az örök első számomra a mai napig Tátrai Tibusz.

Én nagyon elfogult vagyok a magyar rock zenét, rock gitározást illetően. Megkérdezhetem, hogy ma kik azok a fiatal gitárosok, akiknek a játékára, szakmai szemmel rábólintasz?
Lukács Pétert aki utánam került a Bikinibe, nagyon nagy tehetségnek tartom.


Ha jól tudom külföldön is dolgoztál, pontosabban Ausztriában. Miért mentél ki?

Akkoriban a kommunista időkben nem volt lehetőség itthon a rockzene világában bármi komolyat csinálni.Itthonról nem tudtál "kitörni…egyről a kettőre lépni", még ha egy kicsit is tehetséges voltál…ezek elvesztegetett évek voltak…és nem csak a számomra…persze ezt a mai generáció már nem érti meg.Rengeteg tehetség kallódott el akkoriban.

Hallhatunk arról pár szóban arról, hogy manapság mivel foglalkozol?

Igazándiból sokat dolgozom videóklip készítőként… Főleg utómunkákkal. Macintosh gépek stb... Példáúl nagyon jól sikerült az EDDA DVD.A 2008-as aréna koncert teljes képi utómunkáit én csináltam.De sok klippet és olykor filmes utómunkákat is csinálok.

Nekem az egyik legnagyobb hatású játékod ott volt, amikor a legendás, barna, Gibson SG-n játszottál. Beszélnél róla?

Amikor azt a régi gitárt vettem…1985-ben.Akkor éppen nem lehettet Budapesten CSAK AZT az egyetlen komoly gitárt kapni hangszerboltban.Emlékszem még az újpesti hangszerboltban vásároltam, használtan.Volt olyan is hogy nem lehetett gitár húrokat sem kapni…a túrné kellős közepén citerahúrokat kellett feltennem a gitárra…és gyakran akusztikus gitárhúrokat.Ilyen idők voltak…ma ez szinte elképzelhetettlen.Különben anikor kimentem Ausztriába Daczi Zsolt vette meg tőlem a gitárt.Nem vihettem volna magammal.Ez nem vicc!…Mivel megnősültem így hivatalosan vándorolhattam ki és akkor az volt a törvény, mehetni mehetsz, de minden igóságodat az államra /az elvtársakra / kell hagynod, harmincezer forint értékhatárig…a gitárom akkor kb ngyvenezret érhetett.

Mostanság egy Fender Stratocaster-el láthatunk. Gyönyörű ez a hangszer, és nagyon jól szól. Hallhatnánk erről a hangszerről részletesebben is?

Ja... Ő még megmaradt! A gitár teljesen át lett alakítva (modifikálva). Az elektronikája Dimarzio…a nyaka is át lett alakítva és bundjai is mások, csak a test az eredeti Fender...


Erősítők, pedálok?

Hmm…nincs saját erősítőm jelenleg. Azért azt kell mondanom, hogy a külföldi munkáim során mindent megvettem, és mindent kipróbáltam. Ismerem az erősítőket! A 2007-es "kórházas-évben" mindenemet el kellett adnom…egy évig húzós költségeim voltak és abban az időben egyátalán nem tudtam dolgozni.Pedálok sincsnek már úgyszintén…mivel mostanában sem vet fel a pénz:-) no és koncertjeim sincsenek "dögivel"…nincs is rá szükségem.Ha van pár buli ahová meghínak néha napján…akkor kérek kölcsön.A pedáljaimat rendszerint a Gábori Gergő barátomtól akinek eladtam. Ha lemezeken dolgozom, akkor a ProTools rendszer virtuális Eleven pluginját használom…Szerintem nagyon jól szól!

Endre, beszélnél a terveidről?

Haha…ha lesz pénzem megint és koncertjeim "dögivel", akkor veszek magamnak újra erősítőt, pedálokat és gitárokat...., de a viccet félretéve már rédóta dolgozom egy saját "meglepetésalbumon", remélem év végére megjelenik!

Endre, köszönöm a beszélgetést és minden jót kívánok neked az egész Gitarvilagok.com stáb nevében.

Köszönöm.

Barkó Zoltán

Barkó Zoltán. Valahogy olyan jó lenne így gitároznom… Nos, azon kívül, hogy egy remek gitárost ismerhetünk meg Zoli személyében, bizonyítva látszik az a tétel is, hogy zenét adni csak könnyedén, szabadon lehet. … csak gratulálni tudok a játékodhoz. Nem is kezdem mással a beszélgetést. Mit kell tudnunk Barkó Zoltán gitárosról?
1993-ban születtem Kisvárdán. A zenei „pályám” óvodás koromban kezdődött. Ekkor az első hangszerbolt látogatásom során az eladó a kezembe adott egy régi klasszikus gitárt, igaz féltve hiszen az nagyobb volt mint én, de meglepetésére oly annyira stabilan markoltam a hangszert, hogy vissza sem akartam adni. (komoly erőfeszítésébe került, míg visszaszerezte tőlem) Ezután már a szüleim számára is világossá vált, hogy venniük kell egy gitárt nekem. Ez meg is történt hamarosan, és 8 éves koromban elkezdtem a zeneiskolai tanulmányaimat is. A 6 év elvégzése után, viszont nem ezt a pályát választottam tovább tanulás terén, így kezdtem zenekarokban rockzenét játszani. És ez a mai napig tart. Az elmúlt évek során, megfordultam különböző rock, metal, grunge és blues zenekarokban de más stílusok elől sem zárkózom el. Különösen szeretem  ezek mellett a latin gitárzenét és a jazzt.
Mi a titka, hogy fiatal korod ellenére ennyire kiforrott a játékod?
Köszönöm és örülök, hogy ez a véleményed, de én még másként hallom. Még nagyon sok dolog van amit el szeretnék sajátítani és tökéletesíteni. De azt hiszem, egy zenész sosem lehet maradéktalanul elégedett a játékával, talán csak akkor, ha úgy szól a gitárja, mint Hendrixnek, olyan gyors, mint a Dragonforce-os fiúk, olyan változatos a játéka, mint Petruccinak és mindemellett mesteri, mint George Benson.
A játékodat illetően mi jellemezi inkább, szabadon engeded az ujjaid, vagy inkább tervezed, felépíted a gitározásod?
Ez nálam változó. Helyzet és stílusfüggő. Például legutóbb egy blues zenekarban keltettem a zajt, ahol a játékom 80%-át improvizáció jellemezte, ezzel szemben ha Dream Theater féle progresszív metált gyakorlok (ami nagy kedvencem), akkor elkerülhetetlen a pontos, felépített, megtervezett játék számomra.
Remekül szól a hangszer a kezedben. Hang! Beszéljünk erről most!
A csöves erősítők, és a Fernandes gitárok rajongója vagyok. Próbáltam már számos erősítőt, eleinte tranzisztoros, majd csöves változatokat, mint lenni szokott. Sok gitáros a tranzisztoros erősítőket preferálja, de én abban a betegségben szenvedek, hogy ma már mindent műanyagnak hallok, ami tranzisztoros, még azt is, ami valójában nem az.  Persze stílusfüggő a dolog, de az örökzöld Marshallokat és persze a Fernandes gitárokat is előszeretettel ajánlom mindenkinek. Jelenleg is egy ütött-kopott Fernandes revolver pro a kedvencem, amit szükség esetén egy japán Jackson helyettesít. Amit tanácsolnék, az az, hogy függetlenül attól, hogy a „hozzáértők” mit javasolnak, válasszák azt, ami számukra a legkedvesebb és ami a legmotiválobb a gyakorlás elkezdéséhez, és 8 orán át tartó folytatásához.

Mekkora hangsúlyt fektetnél a cuccra? Mennyire, egyáltalán függ tőle a játékod?
Szigorú gyakorlás közben egyáltalán nem függ tőle a játékom, viszont szerintem egy színpadon elengedhetetlen, hogy nagy hangsúlyt fektessek a hangzásra, hiszen ez is egy pluszt ad a közönség felé. Emellett nem utolsó sorban a próbákat is feltudja dobni, és motiváló tud lenni, ha megvagyunk elégedve azzal a minőséggel, amit hallunk az erölködőnkből.
Amit eddig hallottam Tőled, hát nem tudom… Nem tudom hova tegyem igazán. Szóval zenekarok, vagy szóló pálya inkább?
Egyelőre mindenképp a zenekar. Persze, mikor megkaptam az első elektromos gitáromat, egyből Satriani féle szólópályára vágytam, de hamar rájöttem, hogy a zenekarban való zenélést jobban élvezem. Magam részéről nem vágyok egyéni gitárhőssé válni, inkább egy olyan zenekarban játszani, ami az izlésemnek legmegfelelőbb, emellett kapok tért a kibontakozásra és az alkotásra.
Fontos kérdés! Tervek!
Épp a továbbtanulás küszöbén állok, és pár nap múlva kezdetét is veszi az olyannyira várt egyetemi időszak. Emiatt 400km távolságra kényszerülök az eddigi zenésztársaimtól, így sajnos a velük való zenélés nem lesz megvalósítható ezekután. Elsődleges tervem, hogy Budapesten is találjak megfelelő társakat, és folytatni tudjam ezt a már szinte életformává vált hobbimat. Másodlagosan pedig szeretnék tanulni ezekután is, és kicsit beleásni magam a Jazz zene rejtelmeibe.
Zoli, köszönöm a beszélgetést!
Köszönöm sziasztok!




Mentes Norbert. Moby Dick

Az interjú, egy olyan emberrel készült, akit nem kell nagyon bemutatni. A gitárost Mentes Norbertnek hívják. Nem kisebb dolog fűződik a nevéhez, mint a magyar trash megteremtése. Norbi, köszönjük, hogy lehetőséget kaptunk erre a beszélgetésre! Azt már a ’90-es években is tudtam rólad, hogy minőségi hangszereket használsz. Beszélnél a gitárjaidról?

Jelenleg négy gitárom van és az elmúlt 13 év alatt nem adtam és nem vettem más gitárt! A legtöbbet a Gibson Les Paul Standard gitáromat használom 1990-es évjáratú eredeti hangszedőkkel. Ha a régi szólóimat le akarom játszani illetve újra „megtanulni ”akkor előveszem Az ESP MI Custom-ot a Chaplin-nel és meg van az „ék alakú” Kramer Vanguard is. Mostanában elég sokat használom az elektroakusztikus Washburn hangszeremet főleg a Hungaricában. Ha kényelmet nézem az ESP a legjobb ezért nehezen válnék meg tőle és egy egyedi hangszer, páran már jelentkeztek érte, de még nem adtam ez idáig el! A hang miatt meg a Gibson-t részesítem előnyben.

A Hungarica-ban szinte kizárólag a Gibson gitárodat látni. Beszélhetnénk részletesebben erről a hangszerről?

Általában első impresszió alapján vásároltam a gitárjaimat és az erősítőimet is. Ránézek, megfogom, belepengetek és kész. Ha érzek valamit, ami megfog és érzem a „varázsát” akkor ok. Így volt a Les Paul gitárral is, szerencsém volt vele. Ez még a klasszikus Standard tömör mahagóni nem könnyített, mint a maiak, nekem azok olyan „játékszernek” tűnnek és a kidolgozásuk sem mindig tökéletes. Próbálkoztam pickup cserével (EMG), de visszarakattam az eredetit.

Ragaszkodsz a hangszerekhez, vagy a zenei cél a lényeg és a gitár csak egy eszköz ennek eléréséhez?

„Sajnos” ragaszkodó típus vagyok! Nehezen válok meg attól, ami az enyém, ami hozzám tartozik, legyen az barát, társ, zenekar. Így van ez a hangszereimmel és az erősítőimmel is.

Szeretsz kísérletezni a gitárjaiddal? Gondolok itt a hangszedők, nyakak, kulcsok, tremolók csereberélésére!

Nem jellemző sosem voltam „tudományos” gitáros! Ettől függetlenül az aktív hangszedők divatja engem is elért, és többnyire megbántam a cserét! Szerencsére a Gibson gitáromnál vissza tudtam rakni az eredeti pick-upokat az ESP-nél és a Kramer-nél vagy eladtam az eredetit vagy elajándékoztam.(szerintem hiba volt)!

Apropó tremoló! Függ a játszott technikáktól a gitár hangolódása, vagy egy jó minőségű híd segít ezen?

A jó minőségű tremolók, ha jól vannak beállítva szerintem nincs gond a hangolódással, szinte hozzá se kell nyúlni nem, hangolódik! A nem tremolósoknál már gond lehet, ki kell tapasztalni, én sokszor évek alatt jövök, rá dolgokra mi segít azon, hogy ne” másszon” el a hangszer

A stílus befolyásolta, hogy milyen a húrt teszel fel?

A lefelé hangolás divatja igen…(minél vastagabb kell)!
Mekkora hangsúlyt kell fektetni a kábelekre?

Szerintem nagyon fontos a kábel, hiába oké a gitár az erősítő egy rossz kábel vagy mikrofon, vagy főleg a csöves erősítőknél a feszültség ingadozás elronthatja a hangzást.

Kifejezetten a trash-hez választottad a hangszereket, vagy más okok is szerepet játszottak a gitárok kiválasztásában?

Kezdetben igen, de ma már nem előírás az extra gitár test illetve márka.

Körülnézel más stílusokban is, vagy kizárólagos a műfaj?

Mindig is szerettem a blues-t. Szerintem improvizálni és lélekből játszani, valamint az alapokat lerakni igazából csak ott lehet.

Gondolom, nem meglepetés a kérdés! Milyen erősítők kellenek ahhoz, hogy ennyire kompromisszum mentes legyen a hangzás!

Az első időkben Marshall-t használtam, 1991- ben kipróbáltam a Peavey 5150-et és az első „nyújtásnál illetve hangnál beleszerettem. Akkoriban jött ki szerintem az enyém volt itt közép Európában az első ilyen jószág. Több mint 15 évig használtam egy szál kábellel be az erősítőbe és kész. Nagyon jó volt, mint a kíséret illetve szóló csatornája.

2005 tájékán, egy két évig használtam szintén a Peavey JSX modellt, de most visszatértem az 5150- hez, de ezt a szériát már (5151-III) már a Fender gyártja.

A beállítással se sokat vacakolok általában a gain a kérdés, hogy mennyi de azt sem kell túlzásba vinni a hangszínek körülbelül középen vannak kivéve a  mély, mert abból azért több kell…

Kizárólag csöves erősítőkhöz ragaszkodsz, vagy kipróbálsz más cuccokat is?

Kizárólag csöves!

Milyen ládákat használsz? Milyen hangszórók szólnak bennük?

Peavey 5150 ládát, Peavey hangszórókkal már 15 éve. Szerintem nem mindegy, hogy az erősítőhöz milyen láda illeszkedik.

Valahogy nem illenek a képbe a combo-k, vagy mégis?

Van egy 5150 combo-m is. Nagyon jó, ha próbára megyek, vagy utaznom kell, csak „bedobom” a csomagtartóba és kész. Használtam már stúdióban is, és koncerten is.

Az erősítő szimulátorok, digitális effektek világa mennyire befolyásol?


Semennyire, nem értek hozzá és egyelőre nem is izgat ez a téma. Semmit nem használok soha nem is használtam. Ami szóba jöhet csak a szóló kiemelés, ami az erősítőn csatornaváltással megoldható, illetve pár szólóban Jim Dunlop Cry baby wah pedált! Lemezen és a koncerteken a hangmérnökre bízom.

Ilyen pályafutás, csak a legnagyobbaknak jár! (Magam részéről a trash gitározás egyik legjelesebb képviselőjének tartalak (szerk.) Magyarországon teltházas koncerteket adni, csak keveseknek adatik meg! Nincsenek unalmas betétek, szólók! Nincsenek szétgitározott számok! Van ennek valami titka, az Isten adta tehetségen kívül is? Megosztanád velünk?


Hát, köszi a dicséretet , de én sosem tartottam magam jó gitárosnak, talán van egy egyedi stílusom ami összeállt az évek alatt és ebből élek a mai napig.


Norbi, foglalkozol tanítással is?


Nem igazán, egy két srác volt, akinek mutogattam dolgokat, illetve volt egy valaki, aki nulláról kezdte, és egész jó kis gityós lett belőle. Inkább a mai napig szeretek tanulni másoktól, ha van rá lehetőség. Megtisztelő, hogy nagyon tehetséges gitárosok az én szólóimnak nekiállnak megtanulni. Épp a napokban találkoztam Lovrek Krisztiánnal, aki zseniális gitáros és tabulatúrákat készített jó pár szólómhoz. Meghívtam gitározni a Hungarica egyik dalába, ami most decemberben jön ki egy maxi formájában. Szeretek együtt dolgozni másokkal, és örülök neki, hogy nagyon sok zenésszel, énekessel játszottam akár koncerten vagy stúdióban.

Mennyire kell figyelembe venni, hogy a Moby Dick-ben két gitár van, egyáltalán kérdés ez?

Kihívás egy gitárral megszólaltatni a Hungaricát. www.hungaricamusic.hu Ösztönözz a nagyobb odafigyelésre precizitásra és más jellegű „nyitottabb„ gitározásra!

Miért hívtad életre a Hungarica-t?

A körülmények így hozták, ebbe értsd a zenekar (Moby Dick www.mobydick.hu) terveit illetve a minket körülvevő eseményeket, illetve a zenész számára fontos alkotási „vágyat”!

Norbi, nagyon köszönöm a www.gitarvilagok.com nevében is a lehetőséget! Sok sikert kívánunk az elkövetkezőkben!

Köszönöm, sziasztok!

Ruska Péter, Road Stone

Ruska Péter, RoadStone. Aki gitárt vesz a nyakába, ha ajánlott, ha nem, színpadra fog lépni. Hát ezt igen jól teszi a Road Stone. Gratulálok a zenekarnak. Először azonban Pétert kérdezném arról, hogy mikor jött el az a pillanat, amikor azt mondtad igen ez most rendben, van! Irány a színpad!

Szia! Először is köszönöm szépen a lehetőséget, nagyon örülök, hogy szerepelhetünk az oldalon! 10 évesen kezdtem el gitározni. Akkoriban fogtak meg az amerikai punk/rock csapatok zenéi, s mivel a szüleim látták rajtam a lelkesedést, így karácsonyra megleptek egy gitárral. Mondani sem kell, azonnal nekiálltam gitározni és konkrétan le sem tettem a hangszert. Ez a mai napig így van. Autodidakta módon tanultam meg gitározni leginkább fülre, valamint oktatóvideókból. Zenekarozni nagyon korán 14 évesen kezdtem el, akkor alapítottam meg az első zenekaromat. Egy kis fészerben gyakoroltunk évekig, aztán telt múlt az idő és fejlődtünk, egyre komolyabban érdekelt minket a zenélés és később ebből a csapatból lett a Road Stone a mai formájában.

Akkor most lépjünk egyet a zenekar felé. Road Stone! Mit kell tudnunk a zenekarról?

A zenekar 2007-ben alakult, sok tagcsere után a jelenlegi felállást 2010-ben értük el. 2010 óta a felállás változatlan: Ruska Péter gitár/ének, Angyal Ádám basszusgitár, Horváth Róbert dobok, Horváth Renátó billentyűk. 2008-ban és 2009-ben jelent meg 2 kislemezünk. 2010-ben elég szépszámú koncertet adtunk többek között a Depresszió, Lord, Ismerős rcok zenekarok előtt is sikerült bemutatkoznunk a


nagyérdeműnek. 2011-es év a koncertezés jegyében telt és hálaisten azt tapasztaljuk, hogy koncertről koncertre egyre nagyobb a rajongótáborunk. 2012-es évben sajnos kevesebb koncertet adtunk de például játszottunk a Supernem zenekarral valamint augusztus 17.én fogunk koncertet adni a Zorall Sörolimpián, de ennek a koncertnek van egy kisebb előzménye is, ugyanis a zenekart a közönség szavazta be egy játék során ahol közel ezer szavazattal jutottunk be 2. ként a fesztiválra. Azért ez nem kis dolog, mert kb 100 zenekar közül 3 juthatott csak be! A koncertek mellett nem tétlenkedtünk ez idő alatt, ugyanis elkészítettük a zenekar első nagylemezét. NE FOGD VISSZA címre hallgat, és 12 dalt tartalmaz a korong. Csak saját dalok vannak a lemezen, reméljük, hogy elnyeri majd az emberek tetszését az anyag. Az eddigi visszajelzések nagyon bíztatóak, szerencsére csak jót hallottunk.  www.roadstonemusic.hu

Elkerülhetetlen kérdés! Merre tovább: Tervek, elképzelések, és a mindennapok!

Jelenlegi terveink között az szerepel, hogy sikerüljön a zenekart minél több helyen megismertetni az emberekkel, valamint minél több koncertet adni. Terveink között szerepel még a kiadó és a támogatók találása. A mindennapokban mindenkinek megvan a maga kis helye, Ádám és Robi dolgoznak, Renátó és Én pedig még tanulók vagyunk.

Elkanyarodva egy kicsit. Magam is győri lennék, és azt látom ha egy picit akadozva is, de él a rockzene a városban. Hogyan látjátok ezt, és egyáltalán a hazai rockzene helyzetét, állapotát?

Manapság az élőzene nagymértékben háttérbe szorul. Eléggé akadozva megy a városban azért ez tény, de sajnos egy bizonyos szinten túl nincs tovább a kis klubkoncerteknél. Főleg itt Győr-Moson-Sopron megyében. Országos szinten azt látom, hogy azért megvan az a réteg akit a rock zene érdekel, de leginkább aki teheti fesztiválokra megy el, nem pedig a klubkoncertekre vagy csak a ”nagy” zenekarok érdeklik őket. Bízom benne, hogy egyre több embert fog érdekelni az igényes élőzene.


Péter, köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok Gitarvilagok.com nevében is!

Köszönjük szépen a lehetőséget! Sziasztok!



Muris Varajic


Muris Varajic. Hidd el nekem, hogy egy nagyon szerencsés ember vagyok. Alkalmam van megismerni kiváló gitárosokat a világ bármely országából. Az egyik közülük Muris Varajic. Gitárjátéka, zenéje nélkül, nagyon szegény lenne a gitárvilág! Muris, üdvözöllek a Gitárvilág.hu nevében. Köszönöm, hogy elkészíthetem veled ezt az interjút. Először is talán had ismerjenek meg a magyar olvasók. Muris beszélnél magadról?

Szia Udy, nagyon köszönöm ezt a szívélyes meghívást. 1979-ben születtem. Boldog gyermekkorom volt. Megszállott ninja rajongó voltam, felszerelve az összes kellékkel, mint katana, shuriken, maga az öltözék. Hát mit mondjak, még most is szívesen emlékszem vissza rá. A családommal Szarajevóba költöztünk, és a ’90 évek meghozták az ex-Jugoszlávia szörnyűségeit. Ott találkoztam először magával a hangszerrel. Abban az időben nagyon sok időt töltöttünk óvóhelyeken, nem lehetett kimenni, és az időt valahogy el kellett ütni az időt. Kaptam egy akusztikus gitárt és ez tűnt a legjobb útnak. Sokat hallgattam a Dire Straits, Pink Floyd, Iron Maiden, Metallica, Leb i Sol (egy kiváló csapat Macedoniából) stb... zenéit. Ahogy az első akkordomat lefogtam, el is indultam az úton. Tíz órákat töltöttem azzal, hogy megtanuljam azokat a zenéket, amik a fülembe jutottak. Probléma ott volt, hogy gyakran volt hálózat kimaradás és nem volt mese elemeket kellett szerezni a magnóba, hogy folytatni tudjam. Maga a háború borzalmas volt, de nekem nagyon boldog idők voltak. Felfedezni a gitárt napról napra, évről évre.


A Balkán népzenéje hihetetlen virtuóz és hatásos. Tele tűzzel. Ahogy hallgatom a játékod, felfedezhető benne némi folk beütés. Hatással van rád a népzene?

Természetesen. Naponta hallgatom, az utcán, a vásárlás közben. Mindig körbevesz és nagyon durva és udvariatlan lenne, ha nem engedném közel magamhoz, és a gitárjátékomhoz. A Balkán zenéje nagyon érdekes a nyugati hallgatóságnak. Az összes páratlan ütemezésével és mindenével együtt. Néha megpróbálom ötvözni őket, de nem teszem túl gyakran, mert nekem nem igazán ez a stílusom, de igyekszem egyensúlyt tartani köztük, lehetőség szerint.

Hát, ahogy hallgatom a „Junk Medley”-t, meg kell, mondjam, hogy a játékod nagyszerű, színes, és nagyon magas színvonalú! Hogy lehet ezt így csinálni? Véleményem szerint, ha csak gyakorlás van mögötte, az kevés!

Igen, a „Junk Medley” egy remek keveréke a stílusoknak. Felfedezhető nagyon sok technikai elem a számban, de kellő hozzáállással bárkinek sikerülhet elsajátítani {…ezt erősen zárójelbe teszem!}. Amit tanácsolni tudok bármely fiatal gitárosnak a világon, hogy ne ragadjon le egy zenei stílusnál, egy játék stílusnál. Én megértem, hogy mindenki az egyedi utakat keresi, de ha nem lesz sokszínű a játék a stílusokat illetően, nem lesz érdekes. Mindig ugyanazok a zenei momentumok fognak szerepelni és ez egy idő után nem ad semmit. Bárki mondhat bármit, csak akkor működik a dolog, ha minden stílusban jó vagy.

Muris, nekem nagyom bejön hangzásvilágod. Szerintem nagyon fontos dolog a ”sound”, mert egy rosszul megválasztott hangzásvilág agyonütheti az egész játékot. Ok, nem ragozom, hangszerek!

Köszönöm, ezt jó hallani! Főként egy ATM Custom MK gitárt használok. Az MK gitárok egy nagyon kedves bosnyák barátom Mirza Kovacevic, kezéből kerülnek ki. Ez a hangszer az én igényeim szerint készült, és ezért 99%-ban ezt használom. Mahagony/maple(jávor) test, birdseyemaple(szemesnyír)/rosewood(rózsafa)  nyak, és HSS kombinációban Stan Hinesley’s custom pickup-okat szereltek bele. Emlékeztet a hangszer Mark Knopfler Pensa/Suhr gitárjához. Nem véletlenül közelítettem hozzá, mert nekem ő minden idők egyik legnagyobb gitárosa. Az alak, a színvilág az általános kinézete nagyon bejön. Semmi radikális megoldás. Ami talán a leglényegesebb, hogy nagyon sok formációban, a kemény rock zenéktől, a hagyományos zenéken keresztül, a helyi sztárokkal történő munkáim során tökéletesen megfelelt. Azért megtalálható nálam az Ibanez Steve Vai signature, valamint nyertem egy MusicMan Axis gitárt a LickLibrary versenyen. A következő egy Aria costum lenne, amit Varazdinban (Horvátország) rendeltem. Ahogy azonban korábban említettem az MK costum a van a kezemben a leggyakrabban. Persze azért azt tudni kell, hogy nincs tökéletes gitár, előfordul, hogy stúdió munkák során előkerül az Ibanez, vagy az Aria. Húrokat illetően az Elixír az első nálam. Bírja a tartós használatot is. 009 vagy 010-es méretet szoktam feltenni, a hangulatomtól függően.

Azért ilyen megszólaláshoz nagyon rendes erősítők szükségeltetnek? Halljuk!

Nézzük! Leginkább, egy Engl Sovereign 2x12 combo-t használok, egy T.C. G-Force ládával. Aztán itt lenne a Mesa Triaxis és Mesa 2:90, melyek extrém erejű erősítők, csak nagyon sok kábelt kell használni hozzá, és azt folyton összerakni, fárasztó. Talán a kevesebb kábel használat miatt, a combo-t teszem előre

Ahogy néztem a weblapodon, nem használsz „kisvasutat”. Pedálok?

A legtöbb gitárossal ellentétben nagyon kevés pedált használok. Morley Wah, Digitech Whammy, Rocktron MidiMate, Boss tuner, Rocktron Hex. Ennyi az össz!

Muris, beszéljünk arról, mivel foglalkozol mostanában?

Nagyon sokat dolgozom mostanában. Egy tucat formációban, mint például a Pakt5 gitározom, valamint helyi sztárok mellett is jelen vagyok. Említhetem Mladen Vojicic – Tifa, Dado Topic, Massimo Savic, Aki Rahimovski stb… . Egy tradicionális zenét játszó zenekarban is játszom, ez pedig a Mostar Sevdah Reunion. Jelenleg az egyik legnépszerűbb csapat az országban. Aztán jöttek a külföldi fellépések, például egy USA turné márciusban, vagy szeptemberben a Chicago World Music Fest, szintén a tengerentúlon. Novemberben, egy Ausztrál sorozat következik. Van munka! Közösen dolgozunk Laka-val, és talán emlékeztek az Eurosong 2009-re, ahol mi képviseltük Bosniát. Nagyszerű ember és zenész, élvezet vele dolgozni! Aztán, ha ez nem elég, akkor tanítok magán és online úton is. Az egyik instruktora vagyok GuitarMasterClass.net oldalnak. Nézzétek meg az oldalt, egy nagyon jó gitáros közösséget találhattok.

Foglalkozol a szóló vonallal is?

Nagyon keveset. Előfordult a Let It Out albumon, de nem egy kifizetődő dolog a szóló pálya. Legalábbis amit zeneileg elképzeltem. A zenekarokról azt hiszem beszéltünk.

Igen. Végül a terveidről kérdeznélek.

Egyszerű a történet. Megmaradni zenésznek, az össze kompromisszumával, és ha lehet, nem akarok beállni a standardzenélésbe, standard zenészek sorába. Remélem, érted mire gondolok!{Teljesen!} Ami nagyon valós, hogy ahogy időm engedi, készítem a második albumom. Igyekszem összehozni, de nagyon sok minden, kell még hozzá. Mindegy összegyűjtöm a zenészeket aztán irány a stúdió!

Muris, nagyon köszönjük a beszélgetést, megtiszteltetés volt, hogy elkészíthettük veled az interjút! Nagyon sok sikert a továbbiakhoz!

Köszönöm, és üdvözlöm az összes gitárost nálatok. Gitározzatok, és élvezzétek, amit csináltok! Sziasztok!

       


.